Felszólalás adatai

Parancsoljon, képviselő úr!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az utóbbi időben egy igen érdekes, bár nem hivatalos, mégis három számjegyű mintán végzett felmérést végeztek a külföldön dolgozó magyar orvosok körében. Azokról van szó, akiknek 85 százaléka a 2008-2011 közötti időszakban költözött ki, és akik egyetemi hallgató korukban még jobbára úgy nyilatkoztak, pontosabban alig 15 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy külföldön próbálna érvényesülni vagy munkát vállalni. Nos, bár a kormány állítása szerint mindenkit hazavár, mégis úgy alakult, hogy ezen érintett orvosok most már kintről úgy nyilatkoztak, 58 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy két éven belül biztosan nem jön haza, míg további 25 százalékuk csak és kizárólag akkor, ha itthon pozitív változások és tartósan állnak be, az eddigi eltelt két év történéseit nem ilyeneknek tudják be.

Mindamellett, hogy 15 százalékuk bizonytalan volt, mindösszesen 2 százalékuk mondta azt, hogy két éven belül bizonyosan hazaköltözik, ez pedig túlzás nélkül katasztrófa. Nem meglepő módon kiderült, hogy az alacsony bérek mellett a heti 60 óránál magasabb munkaidő és a családi élet ellehetetlenülése az, ami Magyarországtól távol tartja ezeket a Magyarországon végzett szakembereket. Ugyanakkor abból sem csináltak titkot, hogy 300 ezer forintos kezdő szakorvosi bér esetén itthon lennének, hazajönnének, itthon maradnának, és mindez hálapénz nélkül értendő.

Tehát a rendszer megtisztulása esetén, gyakorlatilag ugyanazért az összegért, amit most is meg lehet keresni, egy tiszta rendszerben, kiszámítható rendszerben itt lennének, itthon maradnának. És nem következne be az a katasztrófa, amelynek értelmében Magyarországon nemcsak az orvosokból állt elő elképesztő szakemberhiány, hanem a szakápolók, az ápolói gárda tekintetében is olyan problémákkal kell számolni, amelyek már-már megoldatlanok, és megoldhatatlannak tűnnek, és az aktív ellátás összeomlásával fenyegetnek már ezen kormányzati ciklus végén. (Folyamatos zaj.) Egyes becslések szerint egy orvos úgynevezett eszmei értéke "óriási", valahol 10 és 70 millió forint között van, tehát nagyjából ekkora ráfordításba kerül a magyar államnak az, hogy egy szakembert kimunkáljon, kiképezzen, még akkor is, ha ő maga hozzájárul képzésének költségeihez.

Tessék megszámolni, hány százan mentek el Magyarországról a rendezetlen körülmények miatt, és ezáltal hazánk hány 10 milliárd forinttal támogatta Németországot, Angliát, Franciaországot, tette olcsóbbá számukra nemcsak az orvosképzést, de egyáltalán a fenntartható rendszer kimunkálását. Mindemellett a kivándorlás tekintetében elriasztó adatokkal szembesülhettünk. A "Magyarország 2025" című akadémiai kutatás tekintetében kiderült, hogy tavaly a középiskolások alig 39 százaléka nyilatkozott úgy, hogy Magyarországon szeretne fixen, kiszámíthatóan és hosszú távon élni, 30 százalékuk pedig már egyértelműen külföldön képzeli el a jövőjét. A többiek sorsa egyelőre bizonytalan.

Megkérném elnök urat, hogy az alapzajt egy kissé halkítsa le, mert nem tudom így elmondani a felszólalásomat.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Teljes mértékben igaza van a felszólaló képviselőtársunknak. Kérem, foglalják el helyüket, lehetőleg figyeljenek oda, amit mond, hogy megfelelően reagálhassanak arra. Parancsoljon, képviselő úr!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm a konstruktív segítséget. Úgy érzem, hogy a kivándorlás problematikája van akkora probléma Magyarországon, hogy figyelmet és megoldási javaslatokat is érdemeljen. Tovább vázolja ezt a képet az, hogy a befogadó országok statisztikái alapján, tehát nem a magyar statisztikák alapján 1994-2007 között legalább 340 ezer magyar távozott Magyarországról, főleg európai országokba. De ami még inkább riasztó, hogy majdnem 200 ezren 2001 óta hagyták el Magyarországot. Látható, hogy egy olyan kivándorlási hullámmal van dolgunk, ami csak forradalmi vagy háború utáni időszakokban volt jellemző Magyarországra. Ez már nem agyelszívás, mert Nyugat-Európa, amelynek meggyűlt a baja a muszlim bevándorlókkal, most már mindenkit visz Kelet-Közép-Európából, aki munkaképes, aki képes arra, hogy megállja a helyét ezekben az országokban.

Tehát már a Pokol Béla-i jóslat előszelén is túl vagyunk. A munkaképes fiatalok jó részét el akarják vinni tőlünk, és itt marad az elöregedett magyarság, valamint a roncstársadalom egyre szélesebb rétegei. Ezek aztán majd farkasszemet néznek egymással a semmiért, pedig a folyamat megállítható, kezelhető lenne. Megállítható lenne egyrészt munkahelyteremtéssel, csakhogy a kabinet mostanában éri el a 2008-as szintet a betöltött álláshelyek számát illetően, és ezen statisztikát tovább kozmetikázza a közmunkában betöltött álláshelyek száma. Megállítható lenne a probléma ingyenes oktatással, hogy a fiatalok ne menjenek el már érettségi után oda, ahol a felsőoktatásért még nem kell fizetni.

Végül pedig megállítható lenne lakhatási, otthonteremtési programokkal, állami bérlakás-építési rendszerrel, valóban elérhető szocpollal, hogy ne kényszerüljön senki hazája elhagyására. Összefoglalva tehát adódik a kérdés, mi magyarázhatja azt, hogy a kormányzat egyik területen sem ért el eredményt a felsoroltak közül, miközben megfelel az EU-nak, megfelel az IMF-nek, és ahogy az előbb elhangzott, jóban van a Bankszövetséggel is.

Köszönöm a figyelmet.

(9.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Halász János államtitkár úr válaszol az elhangzottakra. Megadom a szót.

Parancsoljon, államtitkár úr!

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Egy felméréssel kezdte. Engedje meg, hogy egy felmérést én is a figyelmébe ajánljak.

Amikor megvizsgálták azt, hogy a külföldön majdan munkát vállalni akaró fiataloknak milyen a politikai hovatartozása, a legnagyobb arányban, talán mondható, hogy döntő arányban ők lehetséges Jobbik-szavazók. Szóval, képviselő úr, az lenne jó, hogyha segítenének önök is abban, hogy ez a folyamat megváltozzon, mint ahogy a kormány is segít ebben az ügyben. Ön most az egészségügyi elvándorlásról beszélt. Engedje meg, hogy elmondjam, mit tesz a kormány azért, hogy ez a folyamat megforduljon.

Előbb nézzük meg, hogy miről is van szó. Az egészségügyi dolgozók külföldi munkavállalása évek óta tapasztalható jelenség, ahogy ön is mondta. Ezt a folyamatot az Unióhoz való csatlakozás, a határok nyitottabbá válása egyébként gyorsította. Nyugat-Európában mindenütt orvoshiány van, ezért Németország, Anglia és más országok is szívesen csábítják magukhoz az egyébként kiválóan képzett kelet-európai, jelentős részben magyar orvosokat és szakápolókat. Tudjuk, hogy ez a helyzet.

A kormány igyekszik mindent megtenni, mindent el is kell követnünk, és mindent el is követünk annak érdekében, hogy olyan körülményeket és munkafeltételeket biztosítsunk itthon, hogy a jól képzett és lelkiismeretesen dolgozó magyar orvosok és egészségügyi dolgozók itthon maradhassanak, és a magyar emberek egészségéért dolgozzanak.

Képviselő Úr! Néhány intézkedést elmondanék önnek, amelyek mutatják, hogy mi az, amit tettünk. A fiatal orvosaink jelentik az egészségügyi ellátórendszer jövőjének motorját, ezért folyamatosan és kiemelten kezeljük az ügyüket. Tudjuk, hogy ők a migrációval leginkább érintett réteg, ezért egyik első lépésként a rezidensek számára vezettünk be olyan támogatási formákat, amelyekkel anyagi helyzetük javítását és tartós hazai munkavállalásukat tudjuk elősegíteni. Már van eredmény: 2010-hez képest 2011-ben több mint 250 fővel többen kezdték meg a szakorvosképzésüket, mint az azt megelőző évben. Mindez hozzájárul, hozzájárulhat a migrációs tendencia mérsékléséhez. A rendelkezésre álló lehetőségeink mellett a legteljesebb mértékben törekszünk arra, hogy ne csak a rezidensek, hanem valamennyi egészségügyben dolgozó anyagi terhei csökkenjenek, jövedelmük növekedjen, munkakörülményeik jobbá váljanak.

A kormány 2010 óta számos intézkedéssel javította az orvosok és szakdolgozók anyagi megbecsülését. 2011 végén több tízezer egészségügyi dolgozó kapott a pótlékalap háromhavi összegének megfelelő egyszeri többletpénzt. A háziorvosok és házi gyermekorvosok 5,6 milliárd forint plusztámogatásban részesültek; idén jelentős, több mint 30 milliárd forintos fizetésemelés valósult meg az egészségügyben.

A kormány döntése révén 2012. július 1-jétől közel 90 ezer egészségügyi dolgozó részesült béremelésben. Az orvosoknak a béremelés havonta bruttó 10 ezer és 65 820 forint közötti összeget jelent, szakdolgozók esetén havi maximum 25 ezer forintot.

Az orvosok és egészségügyi dolgozók augusztusban egy összegben, januárig visszamenőleg kapták kézhez ezt a béremelést. A kormány augusztusi döntése értelmében 14 százalékkal emelkedik majd az alapellátási praxisok kártyapénze is, ami a felnőtt- és gyermek-háziorvosok mellett érinti a védőnői szolgálatot és a területi ellátási kötelezettséggel dolgozó fogorvosokat. A fizetésemelés legalább 27 ezer embert érint.

A döntés nyomán novembertől 70-80 ezer forinttal emelkedik egy átlagos háziorvosi praxis havi finanszírozása, a védőnői szolgálatok havonta 25 ezer forinttal több bevételre számíthatnak.

A 2012-es béremelések az első lépések az egészségügyben dolgozók kiszámítható életpályája felé vezető úton. Jövőre az ideinél legalább 55 milliárd forinttal több pénz jut az ágazatra. Ennek jó részét az elképzelések szerint újabb béremelésre szeretnénk fordítani.

A bérek rendezése mellett zajlik a struktúra hatékonyabbá tétele, amelyet követően el lehet indulni egy emelkedő pályán, és meg lehet teremteni a szakmában dolgozók előmenetelének, életpályájának kiszámíthatóságát és tervezhetőségét.

Bízom benne tehát, hogy a bérrendezés megkezdése üzenetértékű az egészségügyi dolgozók részére. Remélem, hogy intézkedéseink hatása egyértelműen jelzi nekik, hogy a kormány megbecsüli és elismeri az orvosok és ápolók munkáját, és a továbbiakban is számítunk áldozatkész tevékenységükre. Köszönjük nekik az elkötelezettségüket, és biztatjuk őket az itthoni munkára. Mindent megteszünk, segítünk, és kérjük a képviselő urat is, hogy hozzászólásaival és szavazataival támogassa ezt a munkánkat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Felszólalások:   15-20   21-26   27-41      Ülésnap adatai