Felszólalás adatai

(11.50)

Ami azért is külön jó, és még pluszban örülünk neki, hogy a kormányzat sem nyúlt bele, tehát a módosító javaslataikat ők is ugyanúgy meg fogják tenni; ugye, az előző ciklusban ez nem így történt, ez azért fontos dolog, és ezt is meg szeretnénk köszönni.

Ennek ellenére vannak olyan részek, amelyeket kritikával kell illetni, és nem a jogtudomány szempontjai vagy a kidolgozatlanság okán, hanem egészen egyszerűen azért, mert vannak olyan részek, például a családjogi részben, amelyek politikai, világnézeti döntéseket igényelnek, és az ezekben való döntés nem függ össze egyébként a tervezet kidolgozottságával. Nagyon örülünk annak is, hogy a bírói gyakorlat beemelésre került a tervezetbe.

A magam részéről viszont a zárórendelkezések között, a jogszabály-meghatározásnál az EU általános hatályú, közvetlenül alkalmazható aktusait túlzásnak érzem, hiszen amelyek egyébként is alkalmazandók, azok részéről ezt fölösleges beemelni, viszont a Ptk. rendszerét lerontja. Szerintem túlságosan felerősíti ezeket a szabályokat, amelyek adott esetben egyébként alkalmazandók. És ugyanúgy, ahogy Gaudi képviselőtársam mondta, nem emelnénk be a zárórendelkezések közé azokat az EU-irányelveket, amelyeknek megfelel a javaslat, hiszen a jogalkotásról szóló törvény egyébként tartalmi kritériumként határozza meg az irányelveknek való megfelelést. A felsorolás azért sem szerencsés, mert ha ezek módosulnak vagy új irányelvek kerülnek bevezetésre, akkor az egész kódexet kell módosítani. Örültünk volna, ha a választottbírósági eljárás benne marad alternatívaként a Ptk.-ban, bár elfogadom az indokolást, hogy ez ugyanúgy a magyar jogrend része marad, viszont fontos lenne ezt nyomatékosítani és a Ptk.-ba is beemelni.

A fogyasztóvédelem területén, ami az embereket talán a legjobban, legnagyobb mértékben érinti, a fogyasztó fogalmánál, bár erről már korábban vitatkoztunk itt az Országgyűlésben, bizottság előtt is, én azt, hogy csak személyekre van leszűkítve, nem tartom jónak. Mert egy kisvállalkozás vagy mikrovállalkozás, de sok esetben még a közepes méretű vállalkozások tekintetében is, amikor például ők egy közüzemi szerződést kötnek, bizony fogyasztók, és az erőfölény tekintetében, mondjuk, egy szolgáltató legalább annyira föléjük tornyosul, mint egy magánszemély fölé. Tehát a fogyasztónak ez a fogalommeghatározása, bár, ahogy mondtam, erről korábban vita volt az Országgyűlésben, nem jó, és ez ellen szeretnénk tenni, hogy ez megváltozzon.

Ez egyébként azért is fájó, mert a fogyasztási szerződések köréből is ki lesz rekesztve így nagyon sok, például mikrovállalkozás, akiknek szükségük lenne erre a védelemre. Például a fogyasztóval szembeni többletkövetelés külön tájékoztatás és kifejezett elfogadás után válik a szerződés részévé, ráadásul csak a fogyasztói szerződésekre vonatkozik, másrészt nem értjük, hogy hogyan lehetne mondjuk, egy fő kötelezettségen túl, akár kifejezett hozzájárulással is még pluszpénzt kérni egy vállalkozástól. Azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok esetben tulajdonképpen bármit alá lehet írni a fogyasztókkal, és hiába van egy pluszkikötés, ők ezt gyakran akkor veszik észre, amikor pluszkötelezettségeik keletkeznek. Azt jónak tartjuk, hogy a fogyasztó egyes szavatossági jogokat a gyártóval és a forgalmazóval szemben is érvényesíthet, és a szürke- és feketelista beemelése is időszerű volt. Ez ugye, a tisztességtelen, az ellenkező bizonyításáig tisztességtelen kikötéseket jelenti fogyasztói szerződésekben. Ugyanúgy a közérdekű kereset indítására jogosultak beemelése is elfogadható és maximálisan támogatandó kidolgozás és megoldás.

Az viszont szerintem problémákat vet fel, hogy csak fogyasztó és vállalkozó közötti szerződések esetében tiltja a javaslat az előtörlesztés kikötését. Itt is megengedi a közvetlen költségek felszámítását. Ez arra fog vezetni, bankoknál láthattuk nagyon sok esetben, hogy mindenféle extra költséget megpróbáltak felszámolni akkor, amikor valaki visszafizette volna a tartozását. Ez eddig is, úgy, hogy a Ptk. tiltotta, sajnos megtehető volt, a gyakorlat azt bizonyította, hogy erre sor is került. Ha ebből kivesszük a kisvállalkozásokat, mikrovállalkozásokat, mindenkit, aki nem természetes személy, akkor eleve nem kapunk kedvező helyzetet. De még a természetes személyek esetén is a közvetlen költségeket fel lehet számolni, hogy mi a közvetlen költség, tulajdonképpen nehezen eldönthető, és jogvitákra adhat okot. Attól tartok, hogy a pénzügyi szektor például ki fogja használni ezt a lehetőséget, és élni fog azzal, hogy pluszsarcokat szedjen be az emberektől.

Az idő rövidsége folytán nagyon gyorsan a családjogi részről szeretnék beszélni. Mi úgy gondoljuk, hogy a család legfontosabb szerepe az utódok felnevelése és a megfelelő számú utód születése, az ő védelmük áll a központban. Az élettársi kapcsolat szabályozása, ahogy elhangzott előttem, néhol problémákat vethet fel. Mi úgy gondoljuk, hogy a védelem, és Lábady professzorral egyetértünk ebben a tekintetben, az extra védelem abban az esetben kellene hogy megillesse az élettársakat, ha már gyermek született abból a kapcsolatból. Sok esetben be kell látni, hogy az, hogy valaki élettársi kapcsolatban él, tudatos választás eredménye. Nekik meglenne sok esetben a lehetőségük a házasságkötésre, de sok esetben nem is szeretnék, ha kötelezettségeik állnának fenn ebből a kapcsolatból. Hiszen akkor házasságot kötnének, vagy az öröklési jogi szempontból, mondjuk, végrendelkeznének. Erre eddig is lehetőségük volt, ezt meg tudták tenni.

Úgy érzem, és úgy gondoljuk, hogy a jognak a gyermekeket kellene védenie. Azt viszont, hogy a családra vonatkozó részekben kerül elhelyezésre az azonos neműek kapcsolata, egészen egyszerűen elfogadhatatlannak tartjuk. Nem tekintjük őket családnak. Túlzónak tartjuk azt is, hogy a törvény tulajdonképpen a családok, a házasság rangjára szeretné emelni, ami az öröklési jogot és egyéb jogkövetkezményeket illeti, az azonos neműek élettársi kapcsolatát. Annál is inkább, mert ezekben az esetekben, mivel gyermek általában nem származik ebből a kapcsolatból, tulajdonképpen még az öröklési szempontból jobb helyzetbe is kerülnek, mint a házastársak, hiszen a túlélő házastárs biztos lehet benne, hogy mindent örököl.

Nem tartjuk jónak, hogy az apai elismerő nyilatkozat esetében is a bírósági kijelölés megelőzheti az apai elismerő nyilatkozatot. Tehát nem a gyermek érdekét szolgálja az, hogy ha valaki őt gyermekének ismerné el, a bíróság úgymond erőszakkal másra rákényszerítse az apaságot. A házasság intézményénél, bár erre remélhetőleg lehetőség lesz, hogy részletesebben kifejtsük, sok esetben az, hogy a megkötésénél egyszerűsödnek a szabályok, a 30 napos bejelentési határidőt nem kellene a javaslat szerint betartani, talán nem kellően tenné megfontolttá a házasság megkötését. Azon már viszont elgondolkodnánk, hogy mondjuk, a házasság felbontásánál a vagyonjogi kérdések tisztázását egy házassági bontóperben mennyire kellene kötelezően belevenni. A javaslat azt tartalmazza, hogy vagyonjogi kérdésekben ne kelljen megállapodni. Ez bizonyos esetekben talán könnyítené a házasságok megkötését is, ha úgy éreznék, hogy nem olyan problematikus adott esetben az elválás. De ez még egy kérdés, amit tisztázni kell.

Illetve a végén, mert látom, hogy lejárt az időm, még a durva hálátlanság kategóriája az öröklési jogból mit kitagadási ok. Itt azokat az utalásokat, amelyek a bírói gyakorlatra utalnak, és van egyébként a törvényben több helyen is ilyen, jobban kidolgozandónak tartjuk, hiszen nem lehet minden fogalommeghatározást a bírói gyakorlatra bízni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)