Felszólalás adatai

Célzott arra, hogy az én rokonaim hogyan kerültek Új-Zélandra önszántukból. Az én nagybátyám úgy került Új-Zélandra, hogy az Andrássy út 60-ban volt, és börtönből szökött el Magyarországról. Ezt majd mondja meg képviselőtársának! (Lukács Zoltán: Ha beszélő viszonyban vannak.) Ez az egyik, amit szerettem volna felvilágításként az orrára kötni.

A másik pedig az, hogy amikor azt mondta Kővári úr is, hogy tetszik tudni, itt elfogadtak egy esélyegyenlőségi törvényt, én azt az esélyegyenlőségi törvényt implementáltam, vittem át a gyakorlatba vállalatoknál, intézményeknél, és védtem azokat a csoportokat, amelyeket nevesítenek a törvényben. Köztük a fogyatékosokat.

Pontosan azért van jogom a fogyatékosok nevében kikérni magamnak azt, ahogy önök visszaélnek ezzel, mert tudom, hogy hogyan élnek, tudom, hogy hogyan nyomják el a jogaikat, és tudom, hogy az elmúlt két évben még sokkal súlyosabb helyzetbe kerültek, mint az elmúlt 20 évben voltak.

Pontosan azért szólalok föl azért, hogy önök a fogyatékosok mögé bújnak, és ezért szeretném Tapolczai Gergely képviselőtársam figyelmét is felhívni arra, hogy végtelenül cinikus és aljas dolog előretolni egy fontos és méltányos társadalmi csoportot, egy olyan ügyet, amit mindannyian támogattunk és fontosnak tartunk - én 20 évet dolgoztam ezekkel a csoportokkal -, és mögéjük bújva keresztülvinni egy olyan javaslatot, ami mögött a legaljasabb szándékok húzódnak meg. Ezt tartom cinikusnak, és aki ehhez asszisztál, és nem azt mondja, hogy mi, fogyatékosok nem adjuk ehhez a nevünket, és nem leszünk bokréta a kalapon, azt gondolom, jobb, ha átgondolja, hogy mi a dolga ezekkel a csoportokkal szemben, mit képvisel.

Azt gondolom, hogy teljesen jó és támogatható a törvénynek az a része, ami a fogyatékosok jogát erősíti. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy más módon is ezt tegyük, de ami emögött bebújtatva van, az aljas és cinikus, ezt fenntartom. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)