Felszólalás adatai

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Az elmúlt napokban, és nyugodtan mondhatom, most már az elmúlt héten is általános meglepetést, sőt megdöbbenést keltett az a törvénytervezet, amely az Igazságügyi Minisztériumban készült el, és amely törvénytervezet egyfajta kiterjesztett felhatalmazást kíván adni a jövőben arra vonatkozóan, hogy kamerákat lehessen felszerelni a nyilvános helyeken túlmenően munkahelyeken és oktatási intézményekben.

(9.10)

Azt gondolom, nem indokolatlan a párhuzam, amit magam is felszólalásom címében használtam Orwell "1984" című regényével. Nyilván mindannyian emlékezünk olvasmányélményeinkre, az angol szerző ebben a regényében arról ír, hogy egy jövőbeni, elképzelt, diktatórikus államhatalom arra törekszik, hogy minden körülmények között ellenőrizze polgárait, ha úgy tetszik alattvalóit, mindenhová kamerákat szerel, egy idő után a nyilvános helyeken túlmenően a munkahelyekre, iskolákba, majd az otthonokba is. És a Nagy Testvér mindenhol figyel minket, számon tartja az életünket, figyeli a magánéletünket, nem tudunk elbújni előle, és mindenhol valamilyen módon nyilván vagyunk tartva. Ez az orwelli vízió kezd valóra válni ebben a törvénytervezetben, és ennek a valósága fenyeget minket.

Miről van szó a törvénytervezetben? Az előttem lévő elképzelés, amely az Igazságügyi Minisztériumban készült, az egyik paragrafusában kimondja, hogy "Nyilvános helyen, oktatási intézményben, illetőleg munkahelyen az ott jelen lévő személyek megfigyelése céljából kép- és hangfelvételt rögzítő berendezés a nyilvánosságnak a megfigyelés tényéről és a megfigyelő eszköz elhelyezésének helyéről történő egyértelmű tájékoztatása mellett helyezhető el." Nos, képviselőtársaim, aki járatos a jogban és ismeri a törvényeket, az tudja, hogy itt a tervezet a Rubicont akarja átlépni, azt a Rubicont, amelyet információs önrendelkezési jognak nevezünk. Ez a passzus felszámolja az információs önrendelkezési jogot Magyarországon. Azt gondolom, hogy vagy egy súlyos tévedéssel állunk szemben, vagy pedig egy elképesztő gyakorlattal, elképzeléssel, tendenciával, ami kirajzolódik a törvényjavaslat mögött.

Az információs önrendelkezési jognál érdemes egy pillanatra megállnunk, hiszen ez egy nagyon erős alapjog Magyarországon, és a parlamenti képviselők tudják azt, hogy az elmúlt években nagyon komoly lépések történtek Magyarországon e jog erősítésére. Például Sólyom László, aki az Alkotmánybíróság elnöke volt hosszú éveken keresztül ebben az országban, és nagyon jelentős jogi munkásság is fémjelzi az ő nevét és tevékenységét, egy tanulmányában ír arról, hogy az a döntés, amit az Alkotmánybíróság a személyi szám használatával hozott, valójában az alkotmány részévé vált Magyarországon, és ez a döntés borzasztó mértékben megerősíti nálunk az információs önrendelkezési jogot. Nagyon szépen és rendkívül alaposan alátámasztott érvekkel is szól amellett, hogy miért szükséges különösen Magyarországon és különösen ezzel a történelmi múlttal és jogrendszerrel rendelkező országokban e jognak az erősítése.

Sólyom is arról beszél, ha nem figyelünk arra, hogy az információs önrendelkezési jog mint mindenképpen és minden körülmények között érvényesülő alapjog, jelen legyen a magyar jogrendszerben, akkor elfogy körülöttünk a szabadság, ahogy elfogy a víz és ahogy elfogy a levegő. Tehát ez a jog, tudjuk jól, hogy korlátozható, de csak rendkívül indokolt esetekben és nem általános érvénnyel, ahogy most a tárca próbál kísérletet tenni erre, hanem csak szektorális törvényekben.

Mit mondtak erre a kritikára a törvényjavaslat védelmezői, amikor elmondtuk, hogy ez az állapot tényleg elképesztő, és hihetetlen dolgok keveredhetnek ki ebből a törvényjavaslatból? Először is azt mondták, hogy egy létező gyakorlatot akarnak megfelelő mederbe terelni. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem létezik ilyen gyakorlat! Hála istennek, Magyarországon még nem jutottunk el oda, hogy az iskolákban fel lehessen szerelni kamerákat, hogy megfigyelhessék a tanulókat, mondjuk, a vécékben kamerákat tegyenek fel, hogy megnézzék, dohányoznak-e a diákok az iskolai szünetekben. Nem jutottunk el oda, hogy a munkahelyeken kamerákat szereljenek fel, hogy megnézzék azt, a dolgozók a munka törvénykönyvében biztosított kávészünetben mit csinálnak és miről beszélnek egymással. Tehát nemhogy nem jutottunk el ide, hanem mindent meg kell tennünk azért, hogy soha ne jussunk el ide.

Másfelől azzal érvelnek, hogy máshol is van ilyen, nyugat-európai országokban például. Tudni kell, hogy a nyugat-európai országokban jóval erősebben körbebástyázott ez a jog, mint nálunk, és például Angliában és Hollandiában, amire hivatkoznak, még népesség-nyilvántartás sincs.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez az egész elképzelés egy tendenciába illik bele, amit már az Országimázs Központ-botrány mutatott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amikor a Belügyminisztérium kiadta oda az adatokat; a kormányülések titkosítása is mutatja, hogy sajnos a jelenlegi kormány számára ez a jog nem olyan jog, amit minden körülmények között tisztel, és ezért az a véleményünk, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak el kell állnia ettől a tervezettől.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)