Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Előző ülésünkön több előterjesztés általános vitáját lezártuk. Most a részletes vitára bocsátások következnek. Indítványozom, hogy a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló T/1086. számú törvényjavaslatot az Országgyűlés bocsássa részletes vitára. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 264 igen, 1 nem mellett a javaslatot elfogadta, illetve részletes vitára bocsátotta.

Indítványozom, hogy a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló T/1085. számú törvényjavaslatot az Országgyűlés bocsássa részletes vitára. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 273 igen, 3 tartózkodás mellett a javaslatot részletes vitára bocsátotta.

Indítványozom, hogy a Balaton kiemelt üdülőkörzet egyes településein az építési tevékenység átmeneti szabályozásáról szóló 1999. évi XXXII. törvény módosítását kezdeményező T/1248. számú törvényjavaslatot az Országgyűlés bocsássa részletes vitára. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 274 igen, 1 nem mellett a javaslatot részletes vitára bocsátotta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése.

(15.40)

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztést T/1280. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1280/1-4. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Harrach Péter szociális miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerint harmincperces időkeretben. Kérem a tisztelt Házat, hogy kísérje figyelemmel a miniszter úr expozéját.

HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány, a hivatalba lépésekor azt ígérte, hogy a családi élet biztonságának megteremtése érdekében konkrét intézkedéseket tesz a gyermekvállalás feltételeinek javítására, a gyermekneveléssel kapcsolatos többletterhek kiegyenlítésére.

A szándék komolyságát bizonyította, hogy már a működés megkezdését követő néhány hónapon belül benyújtásra került az Országgyűléshez a családok támogatásáról szóló törvényjavaslat, amelynek elfogadásával 1999. január 1-jétől minden gyermeket nevelő szülőt állampolgári jogon megilletnek a gyermekgondozási támogatások és a családi pótlék. A tanköteles korú gyermekekre tekintettel pedig új ellátási forma, az iskoláztatási támogatás került bevezetésre. A tervezett családpolitikai intézkedéssorozat egyik legfőbb elemeként ez év január 1-jétől visszaállításra került a gyermekek után érvényesíthető adókedvezmény rendszere, a következő pénzügyi évtől pedig ennek további kiterjesztését tervezzük.

A gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő T/1280. számú törvényjavaslatnak a tisztelt Ház elé bocsátásával egy újabb nagy jelentőségű intézkedés bevezetését kezdeményezzük. Korszerűsített formában egy olyan ellátás visszaállítására teszünk javaslatot, amely 1985 és 1996 között már működött az országban, és amelynek pozitív hatását az ellátás bevezetésekor a születések számának kedvezőbb alakulásában is le lehetett mérni.

A termékenységi mutatók, sajnos, csak átmenetileg mutattak javulást. A népességfogyás - bár döntően a rendkívül kedvezőtlen halálozási arány miatt - mára már olyan mértéket ért el, amely az ország, a nemzet jövője szempontjából is súlyos következményekkel járhat. Ezért a kormánynak nem titkolt szándéka, hogy az ellátás visszaállításával alapvetően a születések számának növekedését is befolyásolni kívánja. A gyermekgondozási díj ismételt bevezetésével azonban nem kampányt kívánunk kezdeményezni, hanem meg akarjuk erősíteni az állampolgárok hitét a családban, a gyermekekben, és rajtuk keresztül a jövőben.

Nem kívánok a sokat emlegetett Bokros-csomag gazdasági hatásairól vitatkozni. Egyet azonban biztosan kijelenthetek: a családoktól nem csupán néhány ezer forintot vett el, hanem a gyermeknevelés kiszámíthatóságába, a családi élet biztonságába vetett hitet, ezzel a jövőbe vetett hitet is. Vissza kell ezt állítanunk, amely hosszú évek bizalomépítő munkájának eredménye lehet. A gyed visszaállítása és továbbfejlesztése ennek a folyamatnak az egyik állomása.

Biztosítani akarjuk a családokat arról, hogy a gyermekneveléssel járó többletterheket a társadalom is méltányolja. Bízunk abban, hogy egy korszerű családtámogatási rendszer kialakításával nőni fog a gyermekvállalási hajlandóság, és rövid távon legalább mérsékelhető a népességfogyás üteme, hosszabb távon pedig a demográfiai folyamatok kiegyensúlyozottabbá válásával a népességszám szinten tartható lesz.

A benyújtott törvényjavaslat a gyermekek neveléséhez azoknak a családoknak ajánl fel segítséget, ahol a szülői feladatok ellátása miatt a gyermekgondozást vállaló egyik szülőnek fel kell függesztenie a keresőtevékenységét, ezért a családot számottevő jövedelmi veszteség éri.

A gyermekgondozási díj korábban is keresetarányos ellátás volt, és a jelenlegi konstrukcióban is erre teszünk javaslatot. Az ellátás mértéke a kereset 70 százaléka, amelynek kiszámítására a táppénz kiszámítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

A gyermekgondozás miatt kieső keresetet azonban a gyermekgondozási díj csak meghatározott mértékig, a mindenkori minimálbér kétszereséig pótolja. Felső korlátot azért nem volt szükséges meghatározni, mert az ellátás fedezetét a költségvetés biztosítja, és a kiemelkedően magas keresetek pótlását nem lenne indokolt közpénzekből finanszírozni.

A gyermekgondozási díj a 24 hetes szülési szabadság idejére járó terhességi gyermekágyi segély lejártát követően a gyermek kétéves koráig állapítható meg, és ugyanezen időpontig folyósítható. Az ellátásra az a személy jogosult, aki a támogatás igénylésekor biztosított, valamint az igénybejelentést megelőző két éven belül rendelkezik legalább 180 naptári napi biztosítási idővel. Az előzetes szolgálati időbe beszámítható a terhességi gyermekágyi segélyen, a gyermekgondozási segélyen, és a későbbiekben majd a gyermekgondozási díjon töltött időszak is. Így a biztosítottak a következő gyermek megszületésekor ismét jogosultak lesznek a gyermekgondozási díjra.

Azért, hogy a továbbtanuló, pályakezdő fiatalokat se érje hátrány, a biztosítási időbe beszámítható az egy évnél hosszabb időtartamú, felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok ideje is.

A gyermekgondozási díj a törvényjavaslat szerint mindazon jogosultakra kiterjed majd, akik a törvénytervezet hatálybalépése időpontjában, azaz 2000. január 1-jén, két éven aluli gyermeket nevelnek. Ezt azért szükséges kihangsúlyozni, mert az intézkedés előkészítő szakaszában felmerült olyan javaslat is, hogy csak egy meghatározott időpontot követően született gyermekek után lehessen jogosultságot szerezni, ami azokra nézve lett volna rendkívül méltánytalan, akik esetleg néhány napos eltérés miatt egy hosszabb távra szóló ellátástól estek volna el.

A gyermekgondozási díj biztosítási jogviszonyhoz kötött ellátás, így a jogi szabályozásra értelemszerűen a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvényben került sor. Miután az ellátás az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásainak egyik elemeként határozódott meg, ezért a terhességi gyermekágyi segélyhez és a táppénzhez hasonlóan a gyermekgondozási díj is adóköteles jövedelemnek minősül. Figyelemmel azonban az ellátásra való jogosultság hosszabb időtartamára, speciális abban a vonatkozásban, hogy a nyugdíjra jogosító szolgálati idő elismerése érdekében a nyugdíjbiztosítónak a költségvetés megtéríti a munkáltatóra eső nyugdíj-biztosítási járulékot, és a támogatás összegéből az egyéni nyugdíjjárulék is levonásra kerül.

A gyermekgondozási díjnak a táppénzhez és a terhességi gyermekágyi segélyhez való szakmai kapcsolódása indokolja, hogy a jogosultság megállapítására és az ellátás folyósítására a munkahelyi társadalombiztosítási kifizetőhelyek, illetve a megyei egészségbiztosítási pénztárak és ezek kirendeltségei kapjanak törvényi felhatalmazást. E szervek a terhességi gyermekágyi segély igénylése alkalmával már többnyire birtokába jutnak mindazoknak az adatoknak, amelyek a gyermekgondozási díjra való jogosultság igazolásához is szükségesek.

A hatásköröknek ez a telepítése tehát az állampolgárok szempontjából is a legkedvezőbb megoldás. Az Országgyűlés számára megtárgyalásra beterjesztett törvényjavaslat az egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény módosításán kívül további, szám szerint öt másik törvényt is módosít. A további törvénymódosítások mindegyike a törvények közötti összhang megteremtését célozza.

Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a gyermekgondozási díjra vonatkozó törvényjavaslat vitájában legyenek tekintettel a törvényjavaslat indokolásában is leírtakra, arra a kormányzati szándékra, hogy ennek az ellátásnak a bevezetésével már az induláskor a két éven aluli gyermekeket nevelő családok mintegy felének, közel százezer családnak nyújtunk hathatósabb segítséget ahhoz, hogy a gyermekvállalás miatti terheik mérséklődjenek.

(15.50)

Reményeinek szerint a születésszám növekedésével ez az arány tovább fog javulni.

E gondolatok jegyében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot támogassa, konstruktív javaslataival járuljon hozzá a gyermekgondozási díj bevezetésével elérni kívánt cél megvalósításához.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági vélemények ismertetésére kerül sor, az elfogadott napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Az egészségügyi, valamint a költségvetési bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott.

Először megadom a szót Koltai Ildikónak, az egészségügyi bizottság előadójának.

KOLTAI ILDIKÓ, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi és szociális bizottság 1999. június 9-én megtartott ülésén megtárgyalta a T/1280. számú törvényjavaslatot a gyermekgondozási díj ismételt bevezetéséről. A bizottság kormánypárti tagjai üdvözölték a törvényjavaslatot, hiszen az elmúlt években ez a fajta támogatás a Bokros-csomag áldásos hatásának következményeként eltűnt a családtámogatások köréből.

Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a Horn-kormány idején folytatódtak, sőt felerősödtek a kedvezőtlen demográfiai folyamatok. Folyamatosan csökkent a lakosság lélekszáma, példaként két évet említenék: 1996-ban majdnem 38 ezer, míg 1997-ben mintegy 39 ezer fővel egyre kisebb lélekszámú nemzedékek születtek. 1996-ban 45 százalékkal, 1997-ben mintegy 50 százalékkal kevesebb gyermek született, mint amennyi a népesség puszta fennmaradásához szükséges lett volna. Ezek az adatok soha nem tapasztalt negatív rekordot jelentenek Magyarország népesedéstörténetében. A szocialista-szabaddemokrata kormányzás idején nem rajzolódott ki pénzügyi forrásokkal megfelelően alátámasztott népesedéspolitika, nem volt a gazdaság- és társadalompolitikával összehangolt családközpontú, körültekintően reális kormányzati koncepció, sőt még az alapul szolgáló jövőkép is hiányzott.

Ezen próbál meg segíteni a polgári kormányzat, többek között a gyed ismételt bevezetésével. Két dologra hívnám fel a tisztelt Ház figyelmét. Az egyik az, hogy az országgyűlési határozatban foglaltakhoz képest nemcsak az 1999. augusztus 31. után született gyermek után járjon a gyed, hanem minden olyan gyermek után, aki 2000. január 1-jéig még nem éri el a kétéves kort. A másik új eleme az előterjesztésnek az, hogy a férfiak és a nők esélyegyenlőségének elősegítése érdekében a férjek, apák is igénybe vehetik jövedelmük alapján a gyedet. A gyed összege a korábbi kereset 70 százalékának megfelelő összeg lehet, de végösszege nem haladhatja meg a mindenkori minimálbér kétszeresét.

A gyed újbóli bevezetését a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója kezdeményezte, és ez a javaslat a kormánypártok és a MIÉP részéről egyaránt kedvező fogadtatásra talált. Reményeink arról szólnak, hogy ezen támogatás ismételt bevezetésével kedvező demográfiai hatások indulhatnak el, és növekedni fog a harmadik-negyedik gyermeket vállaló családok száma. Nem utolsó szempont a törvényjavaslat üzenete sem a társadalom felé. Ezen javaslat kapcsán is kifejeződik megbecsülésünk a családok felé, hiszen a gyermekes családok támogatása nem könyöradomány, hanem a társadalom hozzájárulása a gyermekneveléshez.

A bizottság többsége a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: A bizottság kisebbségi véleményét Vojnik Mária ismerteti. Megadom a szót.

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat vitájában kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. A bizottsági vitában hét szocialista képviselőtársammal tartózkodtunk, és egy képviselőtársunk nemmel szavazott, jelezve fenntartásainkat, melyeket a következőkben szeretnék összefoglalni.

Szeretném elmondani, hogy Koltai Ildikó képviselőtársam többségi bizottsági véleményként elhangzott felszólalását nagy érdeklődéssel hallgattam, számtalan olyan új elemet tartalmazott ez a hozzászólás, mely a bizottsági vitában még nem fogalmazódott meg.

Én azonban a jegyzőkönyvek alapján a következőkben szeretném összefoglalni azokat a fenntartásainkat, melyek hangoztatásakor nem a politikai konfliktuskeresés volt a célunk, hanem a törvényjavaslatot tartalmában és érdemben vizsgáltuk meg abból a szempontból, hogy valóban teljesíti-e azokat a feltételeket ez a törvényjavaslat, melyeket a kormány saját magával szemben is támasztott - lásd a törvény részletes indoklását.

Ennek kapcsán szerettünk volna választ kapni a következőkre: a beterjesztett törvényjavaslat valóban elősegíti-e a gyermekvállalási kedv növekedését, és teremt-e lényegesen jobb feltételeket a gyermeket vállaló családok számára. A bizottsági vitában hiányoltuk azokat az alátámasztó költségvetési, családi költségvetési számításokat, melyekkel a kormány ezt az érvelését alátámaszthatta volna. Képviselőtársaim erről majd részletesen fognak szólni a vitában.

A második kérdés, amivel foglalkoztunk a bizottsági vitában: valóban jelentős mértékben növeli-e, valóban jelentős mértékben könnyíti-e a családok gyermeknevelési terheit a most benyújtott törvényjavaslat eredményeképpen ez a gyed-konstrukció? Ellenzéki képviselőtársaimmal a törvényjavaslat tárgyalása, illetve megismerése során úgy találtuk, hogy ez a kormány által megígért jelentős könnyítés nem következik be a családok túlnyomó többsége számára. Azok a háttérszámítások, melyekkel az államtitkár úr operált a bizottsági vitában, azt bizonyítják, hogy a családok alig 10 százalékának terheit könnyíti, és az önök által benyújtott törvényjavaslat kapcsán ezt lényegesen kedvezőbb körülménynek nem lehet mondani, tekintettel arra, hogy az ellátás felső határa a minimálbér kétszerese bruttóban, mely járulék- és adóköteles. Nehezményeztük, hogy a társadalombiztosítás pénzbeni ellátásaként fogalmazódik meg ez az ellátás, miközben forrása az állami költségvetés, tehát azok adóforintjait is fel fogják önök használni, akik minimálbérükben erre a gyed-konstrukcióra nem lesznek alkalmasak, de adóforintjaikkal hozzá fognak járulni ehhez a gyedhez, tisztelt képviselőtársaim.

A következő, amit vizsgáltunk: valóban megvalósul-e az esélyegyenlőség a gyermeket nevelő családokban a férfiak és a nők között, ahogy önök ezt a törvényjavaslatban megfogalmazták? Azt a diszkriminatív intézkedési tervezetet találtuk, hogy miközben természetesen a családban és az élettársi közösségben élő családokban az apa és az anya pontosan definiálható fogalom a gyermek szempontjából, a gyed szempontjából az élettársi kapcsolatban élő apa már nem egyenrangú az anyával.

A következő ilyen tétel, amit vizsgáltunk, hogy valóban összhangban van-e az önök meghirdetett politikájával a benyújtott törvényjavaslat a gyermeknevelési támogatások ügyében. Azt találtuk, hogy a közpénzekből finanszírozott ellátás a még most középosztálybelieknek számító kis hányadot érinti, nem jelentős mértékben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági vitában szocialista képviselőtársaimmal azt az álláspontunkat fejtettük ki, hogy nem fogjuk megakadályozni szavazatainkkal ennek a törvényjavaslatnak a vitára bocsátását. Örülünk annak, hogy lehetőséget kapnak a gyedhez való hozzájutásra azok, akik ezt még nem tudták igénybe venni, de azt is elmondtuk, és meg fogjuk még fogalmazni a vitában, hogy nem akkora ez a lehetőség, amellyel a családokat a kormány megkecsegtette.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

(16.00)

ELNÖK: Megadom a szót Bernáth Ildikónak, a foglalkoztatási bizottság alelnökének, a bizottság előadójának.

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság 1999. június 8-i ülésén vitatta meg a gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításról szóló T/1280. számú törvényjavaslatot. A vitában elhangzott, hogy az elmúlt néhány évtizedben a legsikeresebb népességbarát intézkedés a gyermekgondozási díj bevezetése volt a '80-as években. Ez az intézkedés jelentősen elősegítette azt, hogy a magyar népesség csökkenése nem gyorsult fel, sőt bizonyos népességcsoportokban még nőtt is a gyermekvállalási hajlandóság.

A Bokros-csomag bevezetésének egyik intézkedése volt a gyed megszüntetése. A gyermekgondozási díj megszüntetése is hozzájárult ahhoz, hogy a '90-es évek közepére felgyorsult a népességcsökkenés. Különösen aggasztó a helyzet annak tükrében, hogy bár a 1973-76 közötti években született korosztály szülőképes korba jutott, és népes korosztályról van szó, a népességcsökkenés nem állt meg. Ha ez a tendencia folytatódik, és nem sikerül változást elérnünk, akkor a demográfiai előrejelzések szerint Magyarország lélekszáma 2045-re 7,5 millió főre csökken.

Célunk az, hogy a lakosság fogyását megállítsuk, és minél több olyan magyar állampolgár legyen, aki munkaképes korúvá válva segítheti a magyar gazdaság fejlődését.

Az elhangzott vélemények alapján egyértelmű, hogy a gyed újbóli bevezetéséről szóló törvényjavaslat benyújtása szükséges és indokolt. Tartalmilag és formailag megfelelő, összhangban van a hatályos jogszabályokkal. A javaslat korrekt módon tartalmazza azt a pénzügyi forrást és annak fedezetét, amely szükséges a törvény bevezetéséhez. A bizottság pozitívan fogadta, hogy a jogszabálytervezet figyelemmel van a férfi és női esélyegyenlőségre.

Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság a gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításról szóló törvényjavaslatot egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: A költségvetési bizottság többségének véleményét Horváth Zsolt úr ismerteti. Megadom a szót.

DR. HORVÁTH ZSOLT, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A költségvetési bizottságban sajnos kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, így most csak a többség álláspontját tudom elmondani. A gyermekgondozási díj ismételt bevezetését - a bizottságban elhangzott - annak idején még a Fidesz-frakció kezdeményezte, és nagyon nagy örömünkre szolgál, hogy ez pontosan megvalósul, most a Ház előtt van, és erről tárgyalhatunk.

Ezt követően meghallgattuk a Pénzügyminisztérium előadóját, aki elmondta számunkra, hogy milyen költségvetési terhelést, milyen forrásokat igényel a gyed. A bizottság megállapította azt, hogy a gyermekgondozási díj az előirányzatot körülbelül 36 milliárd forinttal fogja megterhelni, ám ez az összeg a jövő évi költségvetésbe betervezhető, vállalható. A bizottság foglalkozott azzal, hogy kik lesznek jogosultak a gyedre. A javaslat szerint mindaz az igénylő, akinek két éven aluli gyermeke van, és a jogosultság egyéb feltételeinek megfelel, részesedni fog belőle 2000. január 1-jétől. Három feltételt szabott meg a törvényjavaslat: az egyik az, hogy legyen biztosítotti jogviszony, a másik, hogy 180 nap biztosítási idővel rendelkezzen, a harmadik pedig, hogy a gyermeket saját háztartásában nevelje az illető szülő.

Kérdésként fölvetődött a bizottságban, hogy ennek milyen üzenete van a társadalom számára. Mi, kormánypárti képviselők azt az üzenettartalmát emeltük ki ennek a kérdésnek, hogy a gyermeknevelésbe vetett hitet, a gyermeknevelés biztonságába vetett hitet kívánja a kormányzat ily módon garantálni és szavatolni. Ezzel az ellátással a szülők életkörülményeit szeretnénk javítani arra az időtartamra, amíg a gyermekük a kétéves életkort el nem éri. Erre ellenzéki képviselők kérdésére kormánypárti oldalról hangzott el az az egyszerű életpélda, hogy ha egy családban egy gyermeket vagy esetleg már kettőt nevelnek, és egy harmadik gyermek vállalására gondolnak, akkor a szülő édesanya jövedelme pontosan abban az időszakban esik ki, amikor a gyermekek száma megemelkedik a családban, és emiatt még égetőbb szükségük lenne rá. Ezt az életszituációt próbálja a gyed újbóli bevezetése kezelni, ezért természetes, hogy ez jövedelemarányos juttatás.

Mindezek után a bizottság többsége a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta, és azt a Háznak elfogadásra javasolja. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: A bizottság kisebbségi véleményét Bauer Tamás úr ismerteti. Megadom a szót.

BAUER TAMÁS, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én vagyok a "sajnos" (Derültség.), tehát az, hogy kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, ahogy az többpárti parlamentekben megesik, ahol ellenzék is van. Természetesen abban nem volt vita a költségvetési bizottság kormánypárti, illetve szocialista és szabaddemokrata képviselői között, hogy most, amikor harmadik éve stabilan növekszik a magyar gazdaság, és jövőre, a negyedik évre is ebben bízhatunk - hála annak a gazdaságpolitikának, amit a '90-es évek közepén felvállalt az előző kormány -, akkor eljött az ideje annak is, hogy növekedjék az a hozzájárulás, amivel az állam az adófizetők pénzéből a gyermeket vállaló családokat segíteni tudja. Ezen nincs vita.

A költségvetési bizottságnak azonban egy Országgyűlésben mindig az is a feladata, hogy azt a kérdést tegye fel, hogy miből. Ez nem egy népszerű feladat, a költségvetési bizottságnak azonban erre szól a mandátuma. Bizony, föl kell tenni a kérdést, hogy honnan veszik a pénzt, sőt, mitől veszik el a pénzt. Különösen akkor kell föltenni ezt a kérdést, amikor kiderült 1999-ben, hogy minden idők legjobb magyar költségvetése már az év közepéhez közeledve példátlan hiánnyal küszködik, amikor minden idők legjobb magyar költségvetésében szemlátomást fölültervezték a bevételeket, és alátervezték a kiadásokat.

Emlékeztetnék arra, hogy amikor az idei költségvetés készült, és amikor a kormánykoalíció más családi támogatások kiterjesztését hozta be, akkor mi figyelmeztettünk arra, hogy miből lesz ennek a forrása. Vajon nem az lesz-e az ára ezeknek az újabb kedvezményeknek, hogy más dolgokat viszont el kell venni? És bizony, amikor a költségvetés összeállt, akkor kiderült, hogy annak, hogy behozták az adókedvezményt, hogy a családi pótlékot és a gyest kiterjesztették a legmagasabb jövedelműekre is, az lett az ára, hogy 1999-ben csökkent a családi pótlék reálértéke - szemben a Fidesz választási ígéreteivel.

Nos, ha ez a tapasztalatunk '99-re, akkor meg kell néznünk mint a költségvetésért felelős ellenzéki képviselőknek - ha már a költségvetésért felelős kormánypárti képviselőkre nem számíthatunk -, vajon honnan lesz forrás, vajon megvan-e a forrás. És mi a bizottságban föl is tettük ezt a kérdést a kormány képviselőjének: vajon mi lesz 2000-ben a családi pótlékkal? Vajon megint veszíteni fog-e értékéből a családi pótlék, vagy legalább tartani fogja a reálértékét? Vajon mi lesz 2000-ben a gyessel? Ezekre a kérdéseinkre nem kaptunk választ.

Szemben tehát azzal, amit a foglalkoztatási bizottság előadója mondott, itt nem az a korrekt megoldás, hogy amikor már látnánk, hogy van rá pénz, hanem fogalmuk sincs még arról, hogy milyen lesz a 2000-es költségvetés. Egyelőre csak azt látni, hogy mindenre több pénz kellene - a mezőgazdaságtól a honvédelemig, és folytathatnám a sort -, mint amennyi van. Félő tehát, hogy egy választási ígéretük teljesítéséhez megint máshonnan, mondjuk, a családi pótlékra számítóktól, mondjuk, a gyes emelésében bízóktól kell majd elvenniük a pénzt, amikor majd látják, hogy hogyan alakul valójában a 2000-es költségvetés.

Ilyen feltételek mellett a költségvetési bizottság tagjai szerintem nem mondhatnak igent egy ilyen kormányzati kötelezettségvállalásra. Én is sajnálatosnak tartom, hogy nekünk kisebbségi véleményben kell képviselnünk egy olyan álláspontot, amelyet meggyőződésem szerint minden költségvetés-politikáért felelős képviselőnek képviselnie kellene, üljön akár a kormánypárt, akár az ellenzék oldalán.

(16.10)

Sajnálom, hogy a költségvetésért, az adófizetők pénzéért való felelősségvállalás ebben az esetben az ellenzéki képviselők privilégiuma marad az Országgyűlésben és a költségvetési bizottságban. Mert aztán ha kiderül, hogy nem elég a pénz, akkor jön az a következő kérdés, hogy akkor mi az, amire kevesebb jut. És a '99-es tapasztalat azt mutatja, hogy ebben a döntésben aztán nem a társadalmi igazságosság, hanem a szegényektől a gazdagok irányába való újraelosztás az, ami a kormánykoalíció döntését vezeti - hogy így lesz-e, azt majd meglátjuk.

Ehhez azonban a szocialista és a szabaddemokrata képviselők a költségvetési bizottságban előre nem tudták megadni a felhatalmazást.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a frakciók vezérszónokainak a felszólalása következik, a napirendi ajánlás alapján 15-15 perces időkeretben. Ezek között kétperces felszólalásra nem kerül sor.

Megadom a szót Frajna Imre úrnak, a Fidesz-képviselőcsoport vezérszónokának.

DR. FRAJNA IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja kezdeményezte a gyed, a gyermekgondozási díj újbóli bevezetését. Bár nagyon hamar megfogalmazódtak ellenérvek az ellenzék részéről ez ellen, de azt gondolom, legjobb, ha tények alapján próbáljuk ezt a vitát lefolytatni.

Először talán a gyeddel kapcsolatban a legfontosabb tényezőt vizsgáljuk meg! Ez pedig a magyar társadalom gyermekvállaláshoz való viszonya. A felmérések azt igazolják, hogy Magyarországon európai összehasonlításban is nagyon magas az ideálisnak tekintett gyermekszám. S ezen okból, sajnos, az egyik legnagyobb különbség mutatkozik meg az ideálisnak tartott gyermekszám és a tényleges születések között. Elmondható tehát, hogy a társadalomban jelentős az igény több gyermek vállalására, valamint hogy ezek az igények közel sincsenek kielégítve. Ez a helyzet véleményünk szerint mindenképpen megoldásra vár.

A '80-as évektől figyelhető meg az a tendencia, hogy a nők egyre idősebb korukban vállalnak gyermeket, vagyis 3 évet emelkedett az az életkor, amelyben a nők a leggyakrabban vállalnak gyermeket. Az általános termékenység csökkenését jelzi, hogy a 25 évnél idősebb nők alacsonyabb mértékű termékenységnövekedése sem volt képes kompenzálni a fiataloknál jelentkező termékenységcsökkenést.

Most egy dolgot szeretnék kiemelni, amely a gyed demográfiai hatását kétségbe vonók miatt szükséges. A fiatalok termékenységének visszaesése magával vonta azt is, hogy csökkent mind az elsőszülöttek, mind a másodszülöttek aránya. Valóban igaz az, hogy az adatokat a szülőképes korúak korösszetétele és aránya is befolyásolja, azonban ha megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a 25 éves és annál fiatalabb gyermektelen nők valamennyi életkorukban sokkal kisebb mértékben vállalják az első gyermeket, miközben a náluk idősebb nők között nem érzékelhető ez a változás.

Az egy gyermekkel rendelkező nők kapcsán gyakorlatilag ugyanezek a tendenciák figyelhetők meg. Az a tény, hogy a második gyermeket kevesebb nő vállalja, kizárólag azzal magyarázható, hogy a 25 év alatti egygyermekes anyák termékenysége csökken, hiszen a 25 év felettiek között nem változott meg a második gyermeket vállalók aránya. Mindebből azt láthatjuk, hogy a termékenység csökkenése magával hozta az egygyermekes anyák számának csökkenését is, noha ők lennének azok, akik második gyermeket is vállalhatnának.

Sajnálatos módon a termékenységi viszonyokat, már csak az arányaik miatt is, döntően az első és a második gyermek születése határozza meg. Napjainkban ezek a gyerekek nem vagy csak később születnek meg. Egy tavaly publikált kutatás adatait figyelembe véve, ez további tapasztalatokat nyújt számunkra az egykori gyed hatásaival kapcsolatban. A felmérés azt vizsgálta, hogy a 18 és 40 év közötti férfiak és nők kapcsán a tényleges, a kívánt, valamint a gyed hatására várható gyermekszám hogyan alakul.

A kutatás többek között az alábbi eredményeket hozta. Rendkívül magas a gyermektelenek aránya, átlagosan 42 százalék ebben a csoportban, de köztük csak 5 százalék tartja kívánatosnak ezt az állapotot. A gyed hatásával kapcsolatos kérdésre a megkérdezettek úgy reagáltak, hogy a gyermektelenséget csupán már 2,5 százalékuk tartotta ideális állapotnak. A háromgyerekesek, akik ténylegesen a korosztályhoz tartozók 7,5 százalékát jelentik csak, a korosztályon belül 16 százalékuknál kívánt állapot; a gyed hatására már 21,5 százalékuk vállalna harmadik gyermeket. A négygyermekesek, akik ennek a korosztálynak a 1,5 százalékát jelentik ténylegesen, a kívánt gyermek szempontjából 3,4 százalékuk tartja a négy gyermeket ideálisnak. A gyed bevezetésével e kívánt gyermekszám már 4,5 százalékuknál jelenti az ideális családnagyságot.

Ennek a vizsgáltnak van még egy, a témánk szempontjából fontos megállapítása. Eszerint a gyermekszámra vonatkozó tervek már kissé alacsonyabbak, nyomottabbak, tehát nem tükrözik a ténylegesen meglévő természetes vágyakat. E megállapítás fényében még hangsúlyozottabbak az eltérések, amelyeket a gyed kompenzálhat.

A statisztikai adatok arra is felhívják a figyelmet, ha az anyákat abból a szempontból vizsgáljuk, hogy mennyi a már meglévő gyermekeik száma: látható volt, hogy a gyed nagyon komoly hatást gyakorolt a harmadik és a negyedik gyermek születésére. A hatás nemcsak ebben a tekintetben volt azonnali és tartós.

A gyed hatását vitatók gyakran azzal érvelnek, hogy a gyed bevezetését követő termékenységnövekedés csak 6 százalékos volt - bár azt gondolom, hogy ez most is jól jönne az országnak. Amit azonban kihagynak időnként az ellenzők az érveikből, az, hogy ez a hatás tartós volt. Ilyen tartósság nem mutatkozott sem a gyes bevezetését követően, sem a '73-as, úgynevezett népességpolitikai csomag kapcsán. A még körültekintőbb vizsgálat pedig azt is megmutatja a számunkra, hogy a gyed nem kizárólag megnövelte a termékenységet, hanem megállította az addigi csökkenést, és stagnálás következett be.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most áttérnék azoknak a véleményeknek a megválaszolására, amelyek szerint a gyed a gazdagoknak adott pénz, egyfajta népesedéspolitikai luxus. Amennyiben figyelemmel követték az eddig elhangzott szavaimat, már részben választ is kaphattak ezen érvükre.

Azonban úgy gondolom, a további érveinket sem hallgathatom el önök előtt. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a három- és többgyermekesek a társadalom legszegényebb rétegébe tartoznak. A legutóbbi háztartáspanel adatai szerint a jövedelem alapján számított legszegényebb alsó 20 százalékba tartozók között a három- és többgyermekesek aránya 50 százalék, tehát a legszegényebbek fele három és több gyermeket nevelő családok közül kerül ki. Ez az alsó 20 százalék az összes háztartás 14 százalékát jelenti. Nehezen tartható tehát az az állítás, hogy a gyed, amely főként a harmadik és negyedik gyermek vállalására gyakorolt kedvező hatást, a gazdagok számára jelentene plusz támogatást.

Más oldalról megközelítve, amelyet részben már eddig is hangsúlyoztam, a gyedet korosztályi szempontból is leginkább a fiatal nők vették igénybe. Egyrészt ők azok, akik a demográfiai helyzet javulásának legfőbb hordozói, másrészt - és most ezt szeretném hangsúlyozni - erős jóakarattal sem lehet gazdagnak tartani őket, sajnos.

Az a felfogás, amely csak a gyermekvállalást megelőző keresetet veszi alapul, nem nyújt biztos alapot az értékeléshez, hiszen a gyermeknevelés költségei ekkor még nem jelennek meg a családi kiadások között. Az egy főre jutó jövedelem a gyermek megszületését követően jelentősen lecsökken, így azok, akik korábban úgymond magasabb jövedelemmel rendelkeztek, sem őrzik meg magasabb jövedelmi szintjüket. Nemcsak azt kell tehát figyelni, hogy a szülés előtt mekkora volt a jövedelem, hanem azt is, hogy ezt követően hogyan alakul, hiszen nem a szülés előtti jövedelem alapján alakul ki az a helyzet, amit úgy fogalmazunk, hogy a szegénységnek gyermekarca van, hanem éppen a gyermek megszületését követő jövedelmi viszonyok miatt. A gyed pontosan ebben a vonatkozásban jelent könnyítést a családok számára. A célunk az, hogy megkönnyítsük a gyermekvállalást, s akkor a gyed e cél elérésének fontos állomása. E vonatkozásban pedig feltétlenül eltökéltek vagyunk.

Kérem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy ne feledkezzenek el arról a tényről sem, hogy a gyed összege felülről is limitált! Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a valóban magas jövedelemmel rendelkezők nem kaphatnak kézhez nagy összeget, pestiesen szólva: milliomosék nem tehetnek szert aránytalan előnyökre.

Az 1994-es társadalmi riport vizsgálatai szintén megerősítik azt a véleményünket, hogy a gyed nem a gazdagok támogatási formája. A riport egyik adatsora azt vizsgálja, hogy a különböző ellátásokat igénybe vevők egyes csoportjai a társadalom melyik jövedelmi rétegébe tartoznak. E számokból az derül ki, hogy a társadalom jövedelmi szempontból legszegényebb 40 százalékába tartozók közé milyen arányban tartoznak a vizsgált csoportok. Az eredmények a következők: a gyest igénylők 67 százaléka tartozik ide. A szociális segélyeket igénylők 68 százaléka, a munkanélküli járadékot igénylők 61 százaléka, míg a gyedet igénylők 66 százaléka tartozik a legszegényebb 40 százalékába a társadalomnak. Ezekből a számokból világossá válik, hogy gyakorlatilag semmi nem utal arra, hogy a gyedet a gazdagabbak vették volna igénybe. A gyestől való eltérés talán belefér a statisztikai szórás értékébe.

Most egy fontos szemléleti eltérésre szeretném felhívni a figyelmet, mely véleményem szerint megvilágítja a kormányzó pártok és az ellenzék szemléleti különbségeit a családokkal kapcsolatos elképzelésekben.

(16.20)

Ha valaki azt mondja, hogy a gyed a gazdagoknak kedvez, az azt is sugallja, hogy a gyed újbóli bevezetése szűkíti az anyák és a leendő anyák lehetőségeit, hisz' az a gazdagoké. A Fidesz ezzel ellentétben azonban azt gondolja, hogy a gyed növeli a nők lehetőségeit, hisz' már nemcsak a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők számára könnyíti meg a gyermekvállalást, mint a gyes. Tartós demográfiai hatása többek közt ennek a ténynek volt köszönhető.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gyed tehát a fiatalok és a nők érdekeit, általánosan pedig a család érdekeit szolgálja, az ő érdekeik pedig mindannyiunké. Gyakran hallani azokat az érveket, melyek szerint az állam, ezen belül pedig a család- és népesedéspolitikai intézkedések nem képesek befolyásolni a népesedési folyamatokat, tehát azokra nincs, vagy csak kis mértékben van szükség. A gyed témájánál maradva vizsgáljuk meg most ezt az állítást!

Ez a szemlélet úgy állítja be a gyermekvállalás kapcsán nyújtott ellátásokat, mintha azokkal tartaná az állam vagy a kormányzat elérhetőnek a népesség gyarapodását, tehát az embereket arra kívánja az állam ösztönözni, hogy ha akarják, ha nem, tessék több gyermeket vállalni, ha már ezért még fizetnek is. Azt gondolom, és a kormány is úgy véli, hogy ez az állítás így nem felel meg a valóságnak, és csak valamiféle félreértésen alapulhat.

Mint már felszólalásom elején arról szót ejtettem, Magyarországon lényegesen magasabb a családok által ideálisnak tartott gyermekszám, mint a tényleges születések száma. Nem arról van tehát szó, hogy bárki is arra akarná kényszeríteni az embereket, hogy több gyermeket vállaljanak, hanem pontosan arról, hogy a kormány hozzá kívánja segíteni az embereket, hogy vállalhassanak annyi gyermeket, amennyit szeretnének.

Az ideális és a tényleges gyermekszám eltérése számunkra azt is jelzi, hogy ténylegesen nem a családpolitikai intézkedések, hanem - mint ahogy ezt az előző években is megtapasztalhattuk és megtapasztalhatták a családok - azok hiánya jelent - méghozzá negatív - beavatkozást a családok életébe. Az emberek több gyermeket szeretnének, mint amennyit az elégtelen állami, kormányzati segítség mellett vállalni mernek. Ezen a méltánytalan helyzeten kíván változtatni a Fidesz.

Most néhány gondolatban, röviden szeretném összefoglalni az eddig elmondott gondolataimat, először a gyed demográfiai hatásával kapcsolatban.

Először: a fiatal házasok hatása a demográfiai folyamatokra meghatározó, és azt kompenzálni a jelentősen megemelkedett nem házas termékenység sem volt képes, ahol jellemzően a gyes és nem a gyed az igényelt támogatás. Tehát a gyed a fiatal házasokra gyakorolt hatása révén pozitívan befolyásolhatja azok demográfiai magatartását.

Másodszor: az előbbiekben elmondottakat támasztja alá az a tény is, hogy 1985-ben, amikor a gyed bevezetésre került, megtört a fiatal házasok termékenységi mutatóinak csökkenése, ezt követően pedig már növekedés is mutatkozott.

Harmadszor: szomorú tapasztalatok bizonyítják, hogy csak a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők ösztönzése révén nem biztosítható a társadalom optimális demográfiai állapota, tehát szükség van egy olyan intézményre, amely több családot is képes ösztönözni az általuk ideálisnak tartott gyermekszám vállalására. Véleményünk szerint ennek a lépésnek a megtétele nem kizárólag a demográfiai helyzet alapján indokolt, hanem a társadalomban jelentkező jogos igények alapján is.

Negyedszer: szintén kutatások igazolják, hogy a gyed a harmadik és további gyermekek vállalására is ösztönzőleg hatott. E tény ismeretében joggal véljük úgy, hogy a népesség növekedésének fontos eleme a gyed.

Most röviden áttérnék azoknak az érveknek, tényeknek az összefoglalására, amelyek cáfolják, hogy a gyed egyfajta népesedéspolitikai luxus lenne:

Először: a számok és a tények ismeretében, amelyek megmutatják, hogy a három és több gyermeket nevelők milyen nagy arányban élnek a társadalom legszegényebb 20 százalékában, és ha nem felejtjük el, hogy a gyed mennyire ösztönzőleg hatott ezen gyermekek vállalására, akkor nem igazán érthető egyrészt őket gazdagnak, másrészt a gyedet a gazdagoknak nyújtott ellátásnak nevezni.

Másodszor: mivel a gyed elsősorban fiatal és szülőképes korú nők számára jelentett támogatást, akik még a családalapítás kezdetén álltak, és egzisztenciájuk távolról sem nevezhető stabilnak, ezért szintén méltánytalan gazdagnak titulálni őket. Ez főként igaz akkor, ha tudjuk, hogy a fiatal nők és asszonyok attól, hogy korosztályuk átlagához képest magasabb jövedelemmel rendelkeznek, még távolról sem milliomosok.

Harmadszor: a valóban magas jövedelemmel és stabil egzisztenciával rendelkezők a gyed összegének maximalizálása révén nem élvezhetik jövedelmi előnyeiket a gyed kapcsán. Ismételten meg kell jegyeznem, hogy a gyed a szemünkben annak az eszköze, hogy a családok - és azok a családok is, akik eddig nem kaptak megfelelő szintű támogatást ahhoz, hogy az általuk ideálisnak tartott számú gyereket vállalják - most megkapják ezt a gesztust és segítséget azért, hogy vállalhassák a gyermek születésével járó anyagi és nem csak anyagi természetű gondokat és terheket. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a gyedtől még nem gazdagodott meg senki.

Kedves Képviselőtársaim! Annak, aki vitatni akarja a gyed demográfiai hatásait, valamint azt állítja, hogy a gyed luxus, a következőket kellene bebizonyítania. Kérem, próbálják meg esetleg ezt is megtenni! A következő állításokat kellene bizonyítani: először is azt kell állítania, hogy a statisztikák és a kutatások tévednek a gyed hatásaira vonatkozóan. Azt kell állítania, hogy a legszegényebbek ösztönzése elég pozitív népesedési folyamatok beindításához. Azt kell állítania, hogy a gyed bevezetése nem növelte a fiatal házasok teljes termékenységi arányszámát. Azt kell állítania, hogy a három- és többgyermekesek többsége nem tartozik a társadalom legszegényebb rétegeihez. Azt kell állítania, hogy egy huszonéves, gyermekeit nevelő fiatalasszony gazdagnak tekinthető. Végül azt kell állítania, hogy nincs igény több gyermek vállalására a magyar családok jelentős részében.

Még egy utolsó gondolatot engedjenek meg! A gyed bevezetésével többek között az a célunk, hogy biztosítottak legyenek a családok eddiginél nagyobb százaléka számára a gyermekvállalás feltételei. Céljaink - a hozzánk érkező telefonok, levelek, személyes megkeresések alapján állíthatjuk - megegyeznek a családok céljaival. Kérem önöket, szavazataikkal támogassák a gyed újbóli bevezetését! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Szabó Sándornénak, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő asszonynak.

SZABÓ SÁNDORNÉ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári kormány időszámítása óta most már sokadszor van napirenden a gyed e Ház falai között: Országgyűlési határozati javaslatként, költségvetési módosító indítványként több variációban, és most önálló törvényjavaslatként került tárgyalásra. A Fidesz vezette koalíció talán csak a tandíjeltörlésre hivatkozott többet, illetve beszélt többször, mint az újra bevezetendő gyedről. Véleményem szerint irreális és indokolatlan várakozást keltettek és keltenek a lakosságban, azokban, akik még mindig nem tudják elhinni, micsoda különbség van két szó, a "polgár" és az "állampolgár" között. A várakozást felkeltették a társadalomban, de azt csend övezte eddig is, más körülmények között mást jelent ez ma, a '90-es évek végén, mint amit a '80-as évek közepén jelentett.

Tizenöt évvel ezelőtt Magyarország olyan ország volt, ahol egyrészt teljes foglalkoztatás volt, másrészt a kereső lakosság jövedelmeinek differenciáltsága kicsi volt. Az aktív lakosság munkajövedelmekből élt, és a munkajövedelmek differenciáltsága alacsony volt, körülbelül 1:3, 1:4 volt a legalacsonyabb és a legmagasabb fizetések közötti különbség. Akkor a jövedelemdifferenciálódást a gyermekszám alakította. A gyermektelen családok életszínvonalát 100 százaléknak véve azonos jövedelem mellett 10-30-50 százalékos életszínvonal-csökkentést jelentett egy-két-három gyermek. Akkor, abban a társadalompolitikai helyzetben az összes adófizető pénzéből a gyermeket vállalóknak differenciálás nélküli többletpénzt juttatni méltányos és igazságos volt '85-től kezdődően.

A '90-es évek Magyarországa más Magyarország már, mint a '80-as éveké. A Fidesz által szívesen hivatkozott Tárki vizsgálatai alapján elmondható, hogy a mai Magyarország olyan Magyarország, ahol a jövedelemkülönbségek első számú meghatározója a gazdasági aktivitás. A jövedelemkülönbségek 45 százalékát, tehát közel felét az határozza meg, hogy munkanélküli-e valaki a családban vagy nem. A második fontos tényező, jövedelemkülönbség a gazdaságilag aktívak között - és itt már sokkal magasabb a szórás, mint a '80-as években volt - 1:8 és 1:9. Csak a harmadik a gyermekszám a mai Magyarországon, tehát a '90-es évek Magyarországán.

(16.30)

Ma már külön kell vizsgálni, hogy az egyes családtámogatási formák hogyan hatnak az egyes társadalmi csoportokra, rétegekre. Az eltelt egy év minden, családpolitikát érintő, családtámogatási módosítása jövedelemátcsoportosítást jelentett az alacsony jövedelműektől a magas jövedelműek javára. A munkanélkülivel élő családok nem részesülhetnek belőle, és az alacsony jövedelmű családok sem, mert ott a gyed nem vagy alig haladja meg a gyest. Legfeljebb a közepes jövedelmű családok járnak jól a maximált összegű, 45 ezer forintban meghatározott gyeddel.

Számoljunk egy kicsit! 2,4 millió gyermek él közel másfél millió családban, a gyed pedig százezer családod érint a kormány előterjesztése szerint. A törvényjavaslat általános indoklásában feketén fehéren olvasható a mondat: "A családtámogatás e formája a születésszám növelését azoknál a családoknál kívánja ösztönözni, ahol a gyermekvállalás miatt jelentősebb jövedelemkieséssel kell számolni." A terhességi gyermekvállalási segélyhez hasonlóan 70 százalékban keresetarányos lesz ez a támogatás. Valójában tehát gyermek és gyermek között az anya vagy apa keresete alapján tesz különbséget.

Azok tehát, akik 2000. január 1-je után igénybe tudják venni, mert gyermekük akkor még nem lesz kétéves, mire számíthatnak a gyermek második életévének betöltése után? Elértéktelenedett gyesre, mert a tavaly bevezetett szociális minimum mint viszonyítási alap, kisebb százalékkal emelkedett, mint a törvény szerint járt volna, és ezenkívül számíthatnak még elértéktelenedett családi pótlékra is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gyermekvállalás legfőbb motiválója nem az, hogy az állam mennyi és milyen juttatásokat ad a családoknak. Az első és legfontosabb motiváló az, hogy az ország nyugodt, kiegyensúlyozott gazdasági helyzetben legyen, a második az, hogy a gyermekes családok hosszú távra szóló jövedelmi helyzete biztosítva legyen, és a harmadik, csak a harmadik a rövid távra szóló támogatási forma, mint például a gyed.

Másik komoly gondunk ezzel az ellátással a finanszírozása. Mivel az egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényben szabályozza az előterjesztés, az Egészségbiztosítási Alap folyósítja, de az Alap számára a központi költségvetés megtéríti a gyed összegét. Ha biztosítási logikát visz az ellátásba, akkor az Alapból is kellene finanszírozni, és erről már kisebbségi véleményt megfogalmazó Vojnik Mária képviselőtársnőm elmondta, hogy tulajdonképpen a minimálbéren élők és a gyedet igénybe nem vevők adóforintjaiból is finanszírozzák azokat, akik ezt igénybe tudják venni.

A következő nagy gondunk az ellátásra jogosultak körének meghatározása, és ez is aggályos számunkra. Az ellátás nem terjed ki az élettársi életformában élők esetében az élettársra. Úgy tűnik, nem olvasták a Központi Statisztikai Hivatal statisztikáit azok, akik a törvényjavaslatot kidolgozták, miszerint:

"A fiatalok jóval gyakrabban választják az élettársi kapcsolatot, mint együttélési formát. A házasságkötés és gyermekvállalás közötti kapcsolat gyengült. A házasságon kívül született gyermekek aránya az 1990-es 13 százalékról '97-ben 23 százalékra nőtt. Ez az arány megegyezik az Európai Unió átlagával. Házasságon kívüli kapcsolatból születik 100 csecsemő közül Svédországban, Dániában, Norvégiában 47-54 gyermek, Franciaországban 37, Finnországban, Nagy-Britanniában 34-35 gyermek, Olaszországban 25 gyermek." Ezt a KSH-tól idéztem.

Van egy másik tervezet is, kivonat formájában, amit a Szociális és Családügyi Minisztérium jegyez, a nemzeti családpolitikai koncepció, amely szó szerint azt tartalmazza: "A házasságon kívüli születések számának radikális emelkedése a jellemzője a népesedési folyamatnak. A szüléseken belül háromszorosára nőtt a házasságon kívüli születések száma, arányuk az össz-születéseken belül pedig megközelítette a 26 százalékot."

Ugyanez az anyag tartalmazza azt is: "Az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlata szerint az államnak ugyan a szociológiai értelemben vett családot is védelmeznie kell, a nemzeti családpolitikai koncepció alapján azonban mindenekelőtt pozitív diszkriminációval a házasság intézményében vállalt gyermekeket, illetve szüleiket kell támogatni."

A gyedről szóló törvényjavaslat és a nemzeti családpolitikai koncepció tehát, megállapíthatjuk szomorúan, összhangban van. Mit jelent ez minden negyedik megszületett gyermek esetében? Hogy az anya élettársa, a gyermek apja nem veheti igénybe a gyedet. Ha ez az arány 1-2 százalék lenne, akkor is szólnunk kellene az érdekükben, de képviselőtársaim, 26 százalékról van szó! Nem tehet úgy a jogalkotó, ha felelősen gondolkodik, hogy nem vesz tudomást róluk!

Farizeusi magatartás rajzolódik ki egyértelműen ebből a tervezetből. Egy konzekvensnek tartott, de a realitásokkal, a magyarországi most működő, számon kérhető és megtapasztalható folyamatokkal nem számol, és nem számol ez az értékrend azzal a jelenséggel, hogy nő az élettársi kapcsolatból a születések száma, és nem adja meg a támogatást, jelen esetben a gyedet azoknak, akik nem házassági dokumentum birtokában, csak úgy vállalnak gyermeket, és azt mondja, hogy ők ne vehessék igénybe mindkét szülő jogán.

Az európai tendenciát is ezért idéztem a KSH adataiból. Lehet ezt nem szeretni, lehet ezt elítélni, de nem tudomásul venni és kirekeszteni az élettársi kapcsolatban élőket ezen ellátásból: felelőtlenség. Minden negyedik gyermek egyik szülője rekesztődik ki ezáltal, és különösen akkor, amikor zokogunk azért, hogy milyen kevés gyermek születik, akkor minden negyedik gyermeket ebből kizárni, úgy gondolom, elgondolkodtató és szomorú dolog.

Tisztelt Képviselőtársaim! A családbarát kormány, beszéljünk nyíltan, nem minden család barátja. Vannak számára értékesebb és kevésbé értékes családok. Ezzel a Szocialista Párt nem érthet egyet. A tavalyi választási kampányban 140 832 forintot ígértek az átlagos magyar családnak, pluszban az idei évre. Azt azonban elfelejtették megmondani, kit sorolnak ebbe a csoportba. Az átlag alattiak számára a szociális háló lassan hálócsapdává alakul. A belegabalyodottak helyzete tovább romlik.

A gyedről szóló előterjesztés tárgyalásánál sem lehet szó nélkül hagyni: nem segít ez a családbarát politika a 800 ezer gyermeken és családján, akik a gyermekvédelmi törvény elfogadása nyomán bejelentették igényüket a rendszeres gyermekvédelmi támogatásra, ami akkor az öregségi nyugdíjminimumhoz kötődött. Azóta ezt a támogatást a szociális minimumhoz kötötték. És tudjuk, hogy a nyugdíjminimum és a szociális minimum eltérő módon emelkedett.

A gyermekes családok 30 százaléka a családi pótlék, a gyes alanyi jogúvá tételével, a gyed bevezetésével, az adóalapból leírható gyermekkedvezményekkel, a felsőoktatási tandíj eltörlésével nemhogy 140 ezer forintot, de egy fillért sem nyert. A gazdaság teljesítményével ugyanis ilyen arányú gyarapodás, mint amit itt a Fidesz meghirdetett, ez a 140 832 forint, nincs összhangban. Libikókára ültették az országot: az egyik fele csak akkor tud felemelkedni, ha a másik fele lefelé megy. Ha a szegénység a baj, ezt csak tetézik, és csodálkoznak a magas halálozási mutatókon. Bebizonyított tény ugyanis, hogy nagyon nagy részben a túlzott szociális különbségek lelki sokkhatása okozza a ránk, magyarokra oly jellemző túl korai halálozást. Ebben vannak sajnos a veszélyeztetett, 35-50 év közötti férfitársaink.

Ideje lenne már a népességfogyás valódi okait nagyító alá venni, és az európai tendenciához lassan hasonuló gyermekvállalási kedv csökkenése mellett a még sokkal súlyosabb gondot, az európai átlagnál jóval magasabb halálozási mutatókat megváltoztatni, illetve arra kísérletet tenni, hogy ezeket megváltoztassuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném a félreértések elkerülése végett határozottan leszögezni azt, hogy a Szocialista Párt csak egy komplex családtámogatási rendszert tud elfogadni. Nemcsak a polgárok, hanem az állampolgárok családjai számára szeretnénk a támogatási rendszert biztosítani. A gazdaság teherbíró képességének növekedésével összhangban a családi pótlékot és a gyest értékőrzőként, illetve értéknövelőként szeretnénk a gyermekes családok számára biztosítani. Ugyanis ez a két ellátás esett áldozatul a kormány családtámogatási rendszerén belül a gyermekkedvezmény és a gyed bevezetésének.

A családi pótlék és a gyes alanyi jogon járó ellátásként értékvesztést élt meg. A családok harmada pedig a gyermekkedvezményt nem vagy alig tudja igénybe venni. A Szocialista Párt határozott álláspontja: örülünk minden, családoknak jutó forintnak, különösen akkor, ha az esélyegyenlőséget, a szolidaritást erősíti. Ha nem, akkor minden alkalmat megragadunk aggályaink megfogalmazására.

(16.40)

Ezért tehát nem tudjuk nyílt szívvel támogatni a gyed bevezetéséről szóló ezen előterjesztést. Frakciónk többsége tartózkodásával fogja jelezni fenntartásait, ha minden változatlanul marad, és azt vállaljuk, hogy hiányérzetünket módosítókkal próbáljuk kifejezésre juttatni. Úgy gondolom, a legfőbb gondunk kiderült ebből az anyagból, az, hogy a kormánykoalíció nem egyformán kezeli a magyar családokat. A konzervatív és a szociáldemokrata beállítódás eltérése jól tetten érhető a családtámogatási elképzelésekben - mi azért nem adjuk fel a reményt, és módosítókkal igyekszünk a magunk számára is támogathatóvá tenni ezt az elképzelést, illetve ezt a törvénytervezetet, bár, azt hiszem, illúzióink nem lehetnek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Szólásra következik Torgyánné Cseh Mária, a Független Kisgazdapárt frakciójának vezérszónoka. Megadom a szót.

DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a Házban már többször is hangot kapott az aggodalom, hogy vészesen fogy a magyarság lélekszáma. Én magam is felszólaltam már korábban ilyen ügyben, és jelenleg is napirenden szerepel egy olyan kérdésem, melyben a családvédelmi miniszter urat afelől kérdezem, hogy milyen további család- és szociálpolitikai intézkedéseket tervez a jövőben a népességcsökkenés megállítása érdekében. Nagyon örülök, hogy most a gyermekgondozási díj bevezetésével kapcsolatos parlamenti vitában is elmondhatom az erről alkotott véleményemet. Ez a probléma ugyanis olyan súlyos, hogy nem lehet elég sokszor elmondani.

A statisztikai adatok tanúsága szerint 1991-ben 10 millió 337 ezer volt a lakosság száma, 1998 december végére ez a szám 10 millió 92 ezerre csökkent. A vizsgálat tárgyává tett 8 év alatt tehát 245 ezer fővel csökkent a magyar népesség száma, ami igen sok. Nagy a veszélye annak, hogy ha ez a tendencia folytatódik, akkor 2050-re 6-7 millióra csökken a magyar lakosság lélekszáma.

A népesség fogyásának oka nem az, hogy a magyar fiatalság gyermek- és családellenes lenne, hanem gazdasági okokra, a családok nem kellő támogatottságára vezethető vissza. Az 1996-os, a Bokros-csomagként ismert drasztikus és családellenes szociálpolitikai intézkedések egyetlen tollvonással eltörölték a gyermekgondozási díj intézményét, melynek következtében tovább romlott népesedési statisztikánk. Ez súlyos tudati torzulást keltett, megingatta a családok biztonságba vetett hitét. A gyed megszüntetése a születésszámok változásában is megmutatkozott. Míg korábban 140-180 ezer születést regisztráltak évenként, addig 1998-ban csak 97 ezer 500 volt az élve született gyermekek száma. Ez azt jelenti, hogy a társadalom még önmagát reprodukálni sem képes, nemhogy a lakosság lélekszámának növekedése következne be.

A jelenlegi kormányzat tehát igen nehéz szociális és demográfiai helyzetben vette át az országot. A regisztrált munkanélküliek száma 440 ezer volt, a legrosszabb anyagi helyzetben a háromnál több gyermeket vállaló családok vannak, amelyeknek átlagosan 14 400 forint egy főre jutó jövedelemből kell megélniük. A polgári kormány már programjában is kötelezettséget vállalt a gyermekszám növekedésének elősegítésére, és elsősorban a tudatformálás és közgondolkodás megváltoztatása által kívánja helyreállítani a házasság intézményének, a család szerepének megbecsülését.

A gyed pénzügyi forrásait a költségvetésben előre elkülönítették. A kormánynak a népességcsökkenés megállítása az egyik legfontosabb célja, és az eltelt idő alatt megfelelő szociálpolitikai intézkedésekkel már érzékelhető is némi eredmény. A gyermekgondozási díj újbóli bevezetésére tehát égető szükség van, hogy a gyermekek vállalása ne váljon egyben a szegénység vállalásává is.

A gyermeket nevelő családok támogatásának e formája a születésszám növelését azoknál a családoknál kívánja ösztönözni, ahol a gyermekvállalás miatt jelentősebb jövedelemkieséssel kell számolni. A termékenységi mutatók kedvező változása azonban csak akkor várható, ha az új ellátás a jelenleg működő támogatási formánál - konkrétan a gyermekgondozási segélynél - lényegesen jobb feltételeket teremt a gyermekneveléshez. Ezért olyan konstrukció bevezetése indokolt, amely a jövedelemkiesést a korábbi keresettel arányosan pótolja.

Itt érdemes megemlíteni, hogy a törvényjavaslat a születésszám növekedésére kedvező hatással lehet az átlagosnál valamivel magasabb jövedelmű családok esetében is, amelyek szívesebben választják majd a jövedelemfüggő gyermekgondozási díjat a gyermekgondozási segély helyett, a statisztikai adatok tükrében ugyanis megállapítható, hogy a születést követő években a magasabb iskolai végzettségű, jobb jövedelmű szülők gyermekvállalási kedve csökkenő tendenciát mutat a jelentős jövedelemcsökkenés miatt. A társadalomnak viszont igen nagy szüksége van a stabil munkahellyel rendelkező adófizető állampolgárokra. Meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a gyermekvállalás a középrétegek számára ne az elszegényedést, hanem a gyarapodást jelentse.

További gazdasági fejlődésünk alapja a megfelelő szakmai tudással rendelkező, szellemileg és anyagilag életképes családmodell kialakítása. Ez hatással van a munkanélküliség csökkenésére, ami közvetve megakadályozhatja az elszegényedett rétegek végleges leszakadását. A támogatás felső határát ugyanakkor korlátozni szükséges, mert ez a közpénzekből finanszírozott ellátás teljes körűen nem helyettesítheti a kiemelkedően magas jövedelmeket. Ezért a rendszerbe felső korlátozást szükséges beépíteni, ami a minimálbér kétszeresében lett meghatározva.

A finanszírozási lehetőségeket is figyelembe véve a javaslat olyan ellátás bevezetésére irányult, amely a jogosultakat a gyermek kétéves koráig illeti meg, és korábbi keresetük 70 százalékának megfelelő mértékű támogatást biztosít. A kormányzati szándék szerint a gyermekgondozási díj keresetarányos ellátás, a jogosultsági feltételek értelemszerűen a biztosítási jogviszonyon alapulnak. A gyermekgondozási díj úgy valósul meg, hogy az ellátás csak az 1999. augusztus 31-e után született gyermekekre vonatkozik. Az intézkedés csak a jövő év központi költségvetésére lesz kihatással, az ajánlat szerint ugyanis a gyermek születését követő 20-24 hétig terhességi gyermekágyi segély jár, ezért az első ellátást csak 2000 első negyedévében folyósítják.

A javaslat az ellátásra jogosultak körét úgy szabályozza, hogy a vér szerinti és az örökbefogadó szülő, valamint a szülővel együtt élő házastárs, valamint az a személy jogosult erre, aki örökbefogadási szándékkal vesz nevelésbe gyermeket, feltéve, hogy az örökbefogadási eljárást elindították, továbbá a gyermek gyámja. Az a cél, hogy a szülő minden támogatást megkapjon, így igénybe vehesse a gyermekgondozási díjat is. A törvényjavaslat nem ösztönzi azonban a gyermekgondozási díj megszerzése érdekében történő nevelésbevételt, és azt, hogy kétéves kora után a gyermek visszakerüljön a gyermekintézménybe. A jogosultság akkor is fennáll, ha a gyermek örökbefogadására irányuló eljárás már folyamatban van, de még nem zárult le, az ellátást annak a személynek lehet megállapítani, aki az igénylés időpontjában biztosított, és az igénylést megelőző két éven belül legalább 180 napon át biztosított volt.

(16.50)

A gyermekgondozási díj megállapítható akkor is, ha az anya biztosítási jogviszonya a terhességi gyermekágyi segély folyósításának ideje alatt szűnik meg, feltéve, ha a terhességi gyermekágyi segélyre való jogosultsága a biztosítási jogviszonyának fennállása alatt keletkezett.

A törvényjavaslatban az is jó szándék, hogy a gyermekgondozási díjra egyaránt jogosult az anya és az apa, mert ezzel a szabályozás eleget tesz a nemzetközi szervezetek által megfogalmazott azon ajánlásoknak, amelyek a nők és a férfiak azonos megítélését szorgalmazzák.

Jogosultnak kell tekinteni az ellátásra azt a szülőt is, akinek biztosítási jogviszonya a gyermekgondozási díj igénybevételének időtartama alatt szűnik meg. A 180 napos előzetes biztosítási időbe pedig be kell számítani a biztosítás megszűnését követő táppénz, baleseti táppénz, terhességi gyermekágyi segély idejét, valamint a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott tanulmányok idejét.

A törvényjavaslat ezenkívül kizáró rendelkezéseket is tartalmaz, mert kimondja, hogy ugyanazon gyermek után gyermekgondozási díj, terhességi gyermekágyi segély, gyermekgondozási segély, ápolási díj, gyermekápolási táppénz egyidejűleg nem folyósítható. Azt is tiltja, hogy a gyermekgondozási díj jogosultja főállású munkát végezzen, vagy hatósági engedélyhez kötött más tevékenységet folytasson.

A gyermekgondozási díj igénybevételét időbeli és számbeli korlátozás nélkül meg lehet szakítani, majd újra lehet igényelni. Ha az ellátást ugyanannak személynek ugyanarra a gyermekre tekintettel ismételten állapítják meg, az ellátás összege nem változik. Így megelőzhető az indokolatlanul magasabb összegű ellátás megállapítása iránti törekvés a folyósítás időszaka alatt. Az egyéni vállalkozók számára is előnyös a törvényjavaslat bevezetése, mert amennyiben a gyermekgondozási díjra igényt tartó a vállalkozói tevékenységét személyesen nem folytatja, a minimálbér alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni. A társasvállalkozók járulékfizetésének alsó és felső határa számításánál a gyermekgondozási díj folyósításának időszakát csökkentő tényezőként kell figyelembe venni; továbbá a gyermekgondozási díjat igénybe vevő jogosultnak nem kell megfizetnie a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást sem.

A javaslat a gyermekgondozási díj költségvetési kihatásaival is foglalkozik. A gyermekgondozási díjat 2000-ben várhatóan mintegy 100 000 fő fogja igénybe venni. Az ellátás havi átlagos bruttó összegét 33 000 forintra lehet becsülni. A gyermekgondozási díj utáni munkáltatói nyugdíj-biztosítási járulékfizetés mintegy 7,3 milliárd forint további költségvetési terhet jelent, ugyanakkor az egyéni nyugdíjjárulék-fizetés a Nyugdíj-biztosítási Alap bevételeit 3,3 milliárd forinttal növeli.

Az ismertetett feltételek mellett bevezetendő gyermekgondozási díj a szociális biztonsági rendszer részét képezi. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az Európai Unió tagállamainak Magyarországon élő, illetve munkát vállaló állampolgáraira is ki fog terjedni az ellátás.

Mindent összegezve elmondhatjuk, hogy a kormány a javaslat benyújtásával arra törekszik, hogy elismerje a gyermekneveléssel vállalt terheket és áldozatokat, és ezzel növelje a kedvet több gyermek vállalásához, visszaállítva ezzel a háromgyermekes családi modellt, amely biztosította a lakosság lélekszámának állandósulását vagy növekedését.

A családi pótlék, a gyermekgondozási segély és más családi juttatások nem szegénypolitikai könyöradományok, hanem olyan juttatások, támogatások, amelyek az állam részéről, elismerve a család fontosságát, valódi, érdemi segítséget jelenthetnek a gyermekvállalással és gyermekneveléssel kapcsolatos költségek kiegyenlítésére és ezáltal a családi élet biztonságának megteremtésére. Ezért a kormány visszaállítja a családi pótlék és a gyes alanyi jogosultságát, törekszik a családi pótlék értékmegőrzésére, újraszabályozott formában visszaállítja a gyermekgondozási díj intézményét. Ugyanakkor a családtámogatások rendszerének hosszú távú kialakítása érdekében nemzeti közmegegyezésre törekszik.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt mindig is családpártoló politikát folytatott, és úgy látja, hogy ezek a jogszabályi módosítások a család megerősítését szolgálják, és ezért a törvényjavaslattal egyetért, és támogatja azt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Szólásra következik Kovács Kálmán úr, az SZDSZ-frakció vezérszónoka. Megadom a szót.

KOVÁCS KÁLMÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttem elhangzott felszólalásokban már nagyon sokat hallottunk statisztikákról, statisztikai eredményekről, a magyarországi gyermekvállalás, gyermeknevelés problémáiról, elsősorban a számok tükrében. Azt gondolom, hogy az előttünk lévő javaslat egy meglévő problémára keres megoldást. De vajon - és ez a fő kérdés - a probléma okai mögé néztünk-e, és a legalkalmasabb vagy alkalmas megoldást választunk-e ennek kezelésére? Mi van a gyermekvállalási kedv valóban Európában egyedülállóan alacsony szintje mögött? Mennyiben lehet ezt gazdasági eszközökkel megváltoztatni?

Csak jelzésképpen akarom megemlíteni, mivel nem esett róla szó, hogy egyértelmű, hogy a gyermekvállalási kedv - különösen hazánkban igaz ez, de azt gondolom, mondhatjuk, hogy Európa-szerte igaz - nemcsak a jólét kialakulásának következtében csökkenhet le, ezt látjuk néhány jóléti államban, hanem ott is, ahol jelentős traumán, változáson megy át egy ország, ahol elbizonytalanodnak a gyermekvállalásban részt vevők, a családok, a szülők, ahol a bizonytalanság, az elszegényedés vagy a gyermeknevelés ellehetetlenülése is jelen van. Azt hiszem, hogy magyar viszonylatban az eddigi tapasztalatok inkább ez utóbbi, semmint a gazdagodással összefüggő gyermekszám-csökkenést támasztják alá.

Azt hiszem, ha célkitűzéseket akarunk meghatározni a gyermekneveléssel kapcsolatban, két fontosat kell megemlítenünk, ezek bár elemeiben elhangzottak, de összességében mégsem fogalmazódtak meg. Az egyik, hogy szeretnénk, ha a gyermekek a családban, otthon nevelkednének, a saját családjukban, tehát a saját környezetükben, amelyet alkalmassá kell tenni a nevelésre. A másik pedig az - különösen manapság a két-munkavállalós modellben, a tanulás kitolódása, a női életpályák megnyílása, a munka világának előtérbe kerülése miatt fontos kérdés ez -, hogy az életpálya ne törjön meg, ne okozzon túlzottan nagy traumát. Megoldást keres tehát a javaslat, és ez a dicséretes eleme, ezt az elemét támogatjuk, hogy megoldást keres.

(17.00)

Ugyanakkor szeretném vagy szeretnénk a szabaddemokraták nevében felhívni a kormány figyelmét arra, hogy ez a javaslat további, egyre súlyosabb ellentmondásokat is elő fog idézni, ha a kormány ebben a formájában kívánja bevezetni a gyermekgondozási díjat.

Az első, egyik legfontosabb kérdés, ami már rögtön valóban utal az előterjesztés ellentmondásosságára, az, hogy alapvetően a finanszírozás forrásaként a költségvetést jelöli meg. Ez látszólag fiskális kérdés, látszólag egy pénzügyi kérdés, de én szeretném egy kicsit kibontani, és szeretném felhívni a képviselőtársak és a kormányzat figyelmét arra, hogy ez nem csak költségvetéstechnikai, pénzügyi kérdés.

Az anyagot végigolvasva és a miniszteri expozét meghallgatva a miniszter úr is többször elmondta, hogy például a gyermekgondozási díj kiszámítását, a jogosultságát, a jellegét tekintve a táppénz kiszámítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni - mondja a törvény is -, a terhességi gyermekágyi segélynek megfelelő módon és formában kell a juttatást biztosítani. A feltételi rendszere megint csak a táppénznek és a terhességi gyermekágyi segélynek megfelelő feltételi rendszer, előfeltételi rendszer az, amelyre építkezik a javaslat.

Megint csak egy elemét szeretném kiemelni: a '97. évi LXXX. törvényben, tehát a társadalombiztosításról szóló törvényben az egészségbiztosítási ellátások közé sorolja: pénzbeli ellátások, úgymint terhességi gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, táppénz. Tehát még a jellegét tekintve is a javaslat az egész rendszert egy biztosítási irányba viszi el, és azt tükrözi ez a biztosítási irány is, hogy arányosan kívánja valamilyen értelemben, a jövedelmi viszonyokkal arányosan megállapítani. Akkor pedig érthetetlen, hogy miért a költségvetésből. Erre szolgálnak azok a befizetések, az az ellátási rendszer, az a pénzügyi ellátási rendszer, amely a társadalombiztosítás keretén belül rendezi az ilyen jellegű ellátásokat.

Nagyon fontos ez a kérdés, mert a költségvetésünk mindenképpen meg van terhelve. A jövő évi költségvetésre újabb ígérvényt látunk. Ez most a gyermekgondozási díjra vonatkozó ígérvény, miközben ez a költségvetés olyan mértékben terhelt volt idén is, és lesz jövőre is - ne reménykedjünk, a költségvetési vita nem lesz egy könnyű vita -, egyszóval, már olyan mértékben terhelt volt, hogy a legrászorultabb családok számára a gyermekek nevelése szempontjából létkérdést jelentő gyermekgondozási segélyt sem tudta értékén megőrizni, nem tudta emelni, pedig a gazdasági növekedés időszakában remélhettük volna, hogy a gyermekgondozási segély, amely valóban forrásában a költségvetésből van, bizony emelkedik, és jelentősen emelkedik annak érdekében, hogy a legszegényebb családokban is családi környezetben tudjon felnevelkedni a gyermek, ne állami intézetbe kerüljön, ne legyenek lehetetlenek a körülményei.

Márpedig - ezért mondtam, hogy ellentmondások tömkelege van a javaslatban - ez a javaslat jellegét tekintve tehát olyan pályára téved, a gyermekgondozási segély finanszírozási pályájára, ahol nincs helye. Ennek a biztosítási oldalon van a helye, ha bevezetnénk, ha bevezetjük. Tehát ez alapvetően megzavarja a viszonyokat, és félő, hogy olyan területről visz el forrásokat - jelesül a gyermekgondozási segély területéről -, ahol nagyon sok kiszolgáltatott család, kiszolgáltatott gyermek várja ezt a támogatást.

Szeretném a másik elemét is megemlíteni. A kormányzat a programjában hirdette, és minden alkalommal elhangzik, hogy már milyen fontos lépésekre került sor a társadalombiztosítás és az egészségbiztosítás reformja területén. Ezek a reformlépések késnek, tehát az alapvetően ezt a támogatási rendszert biztosító források pénzügyi reformja késik, nem oldotta meg a vezetőváltás - nevezzük így -, vagy az irányítás megváltoztatása nem oldotta meg a kérdést, hiszen nem egy pénzügyi-gazdasági reformlépés volt ez, pusztán egy irányítási, technikai lépés.

Mi úgy gondoljuk, hogy ebben a költségvetésben - természetesen az ideiben és a jövő éviben is - nagyon sok a forrás. Nagyon sok helyen túltervezett a költségvetés, nagyon sok helyről lehetne jobb célokra átcsoportosítani pénzt, és ez így lesz nyilván a '99-es költségvetésben is. De mi azt gondoljuk, hogy ha az ilyen megtakarítások a költségvetésen belül keletkeznek, ha az államháztartási reform gondolata és ígérete a Fidesz részéről nem késik, akkor valóban lesznek többletforrások a költségvetésben, de ezt elsősorban ebben a családokhoz kapcsolódó ellátási rendszerben, elsősorban a gyermekgondozási segély emelésére kellene fordítani.

A harmadik lényeges elem a javaslat PR- vagy reklámvonatkozása. Sajnos, muszáj erről beszélni, mert itt komolyabb dologról van szó, mint hogy emellett elmehessünk. Többször elhangzott, hogy ez az arányos támogatási rendszer milyen célzott réteg számára milyen jelentős kedvezményt és többletlehetőséget ad. Szeretném a képviselőtársak és a kormányzat figyelmét felhívni - gondolom, hogy a számításokat magának belülre elvégezte -, hogy ez bizony a pályakezdő értelmiségi vagy érettségizett munkavállaló, nőt, asszonyt tekintve elsősorban az egészségügy, a pedagógus szféra, a közalkalmazotti kör figyelembevételével a 20-30 évig terjedő időszakban nem a magas bérek a jellemzőek. Márpedig ha a 31 ezer forintot nem haladja meg a bruttó jövedelme az adott pályakezdőnek, akkor a jelenlegi gyes kedvezőbb, mint az a gyed, ami bevezetésre kerülne. Bizony, 40-45 ezer forint környékén látszik először, hogy lényeges, legalább ezer forintokban kifejezhető - néhány ezer forintban kifejezhető - a különbség a most körülbelül 14 ezer forintnyi gyes és az egyébként 40 ezer forintos bruttó jövedelem esetén valamivel több mint 20 ezer forintos tervezett gyed között.

Azt hiszem, hogy a várakozás, amit keltett a javaslat és az a benyújtott javaslat, ami előttünk fekszik, aminek nyilván a pénzügyi korlátai éppen a költségvetésből adódnak, és persze megint el lehet mondani, hogy miért vannak ilyen korlátai, de mégis a felkeltett érdeklődés, a várakozás és az ígéret, szembeállítva azzal a javaslattal, amit itt látunk, bizony nagyon sovány. Nagyon sovány javaslat, és nem véletlen, hogy azt mondtam, és azt kell róla mondanom, hogy elsősorban egy propaganda-, PR-javaslat, nem szakmai javaslat.

A statisztikák, a gyed hatása a gyermekvállalási kedvre, miközben itt folyt a vita, több korábbi elemzés elhangzott. Szeretném azt mondani, hogy a korábbi elemzésnek legalább két gyengéje van. Nagyon sok egyéb is biztosan, de legalább kettő van. Az egyik: nem volt maximált a gyed. Tehát egészen más azt mondani, hogy a minimálbér kétszerese mint bruttó bér a maximum, és ebből következően a gyed maximált összege éppen csak kétszerese lehet a gyesnek. Ez egész más, mint az, hogy egzisztenciális, tehát az életpályában okozott anyagi törést csökkenteni azoknál a társadalmi osztályoknál vagy csoportoknál, amelyek kedvező vagy jó anyagi körülmények között vannak. Tehát az a statisztika, ami nem a jelenlegi javaslatról, annak a hatásairól szól, hanem egy korábbi változatról, ami 1985-től működött, annak az eredményeit elemzi, az bizony vajmi keveset mondhat iránymutatásban a jelenlegi helyzetről.

A másik: nem szabad elfelejteni, hogy annak a gyednek a működése alapvetően a késő-kádári időszak szocialista berendezkedésére, valamint a társadalmi-gazdasági átalakítás első néhány esztendejére esett, amikor a munkáltatási viszonyok lényegesen eltértek a jelenlegi konszolidálttól, és remélem, hogy nem is fog olyanná változni, de nem a késő-kádári időszak szocialista berendezkedéséhez, munkáltatásához hasonlóvá.

(17.10)

Ez egy más körülmények között működő rendszer lenne, és ebben a vonatkozásban ezért nem tartom jónak, ha a korábbi időszak statisztikáját hozzuk fel. Bár hozzá szeretném tenni, mi ugyanebből a statisztikából sokkal szomorúbb, tehát nem éppen olyan sikeres eredményeket olvastunk ki, mint amit a miniszter úrtól és később a Fidesz-frakció szónokától, a képviselő úrtól hallottunk.

Végül szeretném azt mondani összefoglalóként, a feladat felismerése és a megoldás keresése az, amit a szabaddemokraták támogatnak, az előttünk levő javaslat azonban ellentmondásaiban még olyan súlyos, hogy csak azt tudom mondani - itt a nyár, az általános vita a jövő héten le fog zárulni, de az érdemi, a részletes vita, majdan a módosítások és a szavazások csak ősszel kerülnek sorra - , újragondoljuk szakmailag, belső ellentmondásaiban ezt a javaslatot, hogy egyáltalán támogatható lehessen.

Ezzel szeretném összefoglalni, és remélem, hogy a nyár folyamán ez a javaslat nagyon sokban meg fog változni. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik Csáky András képviselő úr, MDF, de mielőtt megadnám a szót, az előterjesztő, Harrach Péter miniszter úr a következő tájékoztatásra kért meg engem: "Tisztelt levezető Elnök Úr! Kötelességem tájékoztatni, hogy az Országgyűlés 1999. június 14-ei üléséről halaszthatatlan külföldi hivatalos elfoglaltságom miatt távoznom kell. Így a gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló T/1280. számú előterjesztés általános vitájának folytatásán a kormány képviseletét Járai Zsigmond, illetve Varga Mihály államtitkár úr látja el." Kéri a tisztelt Ház megértését. Tessék, Csáky képviselő úr, öné a szó.

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! A füst felszállt, a rózsaszín lufi is megkerült, és tartalommal kitöltve fekszik előttünk a kormány törvényjavaslata a gyermekgondozási díj ismételt bevezetéséről.

Ezzel csak utalni szeretnék az e törvényt megelőző országgyűlési határozati javaslat tárgyalása során az ellenzék által megfogalmazott kritikákra. Az ekkor elhangzott felszólalások jegyzőkönyvét elolvasva, így felelevenítve a vitát és összehasonlítva a törvényjavaslattal, úgy gondolom, nem volt hiábavaló a polémia. Mindazokra a konkrét kérdésekre, amelyek akkor felvetődtek, választ kaptunk. Az eddig elhangzott felszólalásokból az is nyilvánvaló, hogy alapvetően semmit nem közeledtek az álláspontok. Az ellenzék elutasítja a törvényjavaslatot, és alkalmatlannak ítéli arra, hogy a nemzet fogyásának csökkenését megállítsa, a koalíciós kormány pártjai pedig alkalmasnak tartják. Ezzel elárultam azt is, hogy a Magyar Demokrata Fórum elfogadásra javasolja a törvényjavaslatot, hisz abban 1990 óta meghirdetett családpolitikájának minden elemét fellelni véli.

Tisztelt Képviselőtársaim! "A nemzet fennmaradásának és virágzásának feltétele a népességcsökkenés megállítása, és egy egészséges családokból összekovácsolódott, egészséges társadalom kialakulása." - fogalmazott a több évtized diktatúráját követően az első szabadon választott kormány programja. 1990 után a rendszerváltoztatást kikényszerítő gazdasági összeomlás következtében Közép- és Kelet-Európa minden országában drasztikusan csökkentek a születések arányai. A csökkenés mértéke és gyorsasága jóval meghaladta a hazánkban és a jóléti államokban is már korábban észlelhető tendenciát. Erre tekintettel az ellenzék által folyamatosan szociálisan érzéketlennek kikiáltott Magyar Demokrata Fórum vezette kormány fenntartotta és bővítette a családi támogatások rendszerét. A megszokott gyed-, gyesrendszer fenntartása mellett bevezette a várandóssági pótlékot és a gyermeknevelési támogatást, a gyedet. A megtett intézkedések a ciklus vége felé kedvezően éreztették hatásukat.

Az 1994-ben hivatalba lépett MSZP-SZDSZ-koalíció következetesen családellenes politikát folytatott, mely az 1995 márciusában elfogadott Bokros-csomag néven fog bevonulni a történelembe. Megszüntették az MDF-kormány által bevezetett, a terhesség harmadik hónapjától biztosított várandóssági pótlékot, helyette fele összegű járandóságot vezettek be. Korlátozták a három vagy több gyermeket nevelők gyermeknevelési támogatását, a gyedet. Eltörölték a gyermekek utáni adókedvezményt. Eltörölték a munkajövedelemmel rendelkező családokat támogató gyermekgondozási díjat. Jövedelemfüggővé tették a gyes rendszerét. Megvonták az alanyi jogon járó családi pótlékot.

Mindezek következtében a családi támogatások a nemzeti össztermék 1994. évi 4 százalékáról 1996-ra 2 százalék alá csökkentek, vásárlóértékük felét elvesztették. A családok hosszú távú kalkulációjának alapját jelentő támogatási rendszer szétverésére a születések számának drasztikus csökkenésével válaszolt az elemi biztonságérzetében megrendített lakosság.

A születések száma háborús időket idéző módon csökkent. Az 1994. évi 115 600-ról 1995-ben 112 050-re, 1996-ban 105 500-ra, 1997-ben 100 500-ra, a múlt évben pedig, az előzetes adatok szerint, történelmi mélypontra zuhant, 100 ezer alá.

A helyzet tragikussá fordulását mutatta, hogy már 1996 végén a Magyar Katolikus Püspöki Kar "Igazságosabb és testvériesebb világot" című, hívekhez és minden jóakaratú emberhez szóló körlevele is kiemelten foglalkozott a kérdéssel. Az idézett levél 93. pontja így fogalmazott: "Külön figyelmet érdemelnek a gyermeket nevelő családok, különösen a nagycsaládok. Jó részükben eszményi családi élet valósul meg, a gyermekek gondos nevelésben, jó és derűs családi légkörben tanulják meg a helyes életvezetés módjait. Másik részükben, elsősorban gazdasági és kulturális okokból, a felnövekvő gyermekek nevelésben alig részesülnek, esélyeik jelentősen kisebbek a kevesebb gyermeket vállaló családokban élő gyermekekéhez képest. Általánosan igaz azonban, hogy aránytalanul magas anyagi terheket kell viselniük azoknak a szülőknek, akik több gyermek nevelésére vállalkoznak."

Úgy látszik, a levél nem jutott el a Horn-Kuncze-kormány tagjaihoz, vagy ha eljutott is, a címzés alapján úgy ítélték meg, hogy az nem nekik szól. A Bokros-csomag után ugrásszerűen nőtt a művi abortuszok száma is, pedig a némely pontjában máig vitatott, szintén az Antall-kormány ideje alatt meghozott magzatvédelmi törvény hatására is, ezen a téren is kedvező tendenciák kibontakozását figyelhettük meg 1995 márciusáig. Mára azonban már az abortuszok száma egyes megyékben meghaladja a születések számát. Az igen kedvezőtlen folyamat az idei év első negyedében is folytatódott. A népesség fogyása tovább gyorsult, hisz csökkent az élveszülések száma, és növekedett a halálozások száma - bár ez utóbbi növekedési ütem lassulni látszik.

Ez év márciusának végén 10 millió 75 ezer honfitársunk élt az ország határain belül, 17 ezerrel kevesebb, mint a múlt év végén. 1999 első három hónapjában 22 700 gyermek született, az előző év azonos időszakához képest 4,5 százalékkal kevesebb. A nemzet korfáját figyelembe véve még súlyosabbnak tekinthető a helyzet, hisz most vannak szülőképes korban a Ratkó-korszak gyermekeinek gyermekei, tehát egy nagy létszámú generáció, melynek csökkenés helyett emelnie kellett volna a születések számát.

Tisztelt Ház! Nemzetközi felmérés szerint hazánkban a családok ma még mindig fontosnak tartják a gyermekáldást, általában 2-3 gyermek születését tervezik, eltérve attól a Nyugat-Európában észlelhető tendenciától, mely szerint a gyermektelen családmodell egyre elfogadottabbá válik, de a szép tervekből sajnos az esetek jelentős részében csak egy szülés válik valósággá, köszönhetően nagyrészt a Bokros-csomagnak.

(17.20)

A gyermekek után járó adókedvezmény és a gyed eltörlésével az MSZP-SZDSZ-kormány a fő csapást a munkajövedelemmel rendelkező családokra mérte. Éppen a tágabb értelemben vett középosztályra, amely rendezett körülmények között neveli és taníttatja gyermekeit.

A Horn-Kuncze-kormány összekeverte a családpolitikát a szegénységi politikával, amikor a családtámogatási rendszert úgy torzította el, hogy munkajövedelemmel nem rendelkező anyák egy része számára érdemesnek tűnik megélhetési célból több gyermeket szülni. Így a csekély számú megszületett gyermekek közül is sokan halmozottan hátrányos helyzetbe kerülnek.

Az MSZP-SZDSZ-kormány jövőt felélő politikája felgyorsította az évtizedek óta tartó kedvezőtlen demográfiai folyamatokat. Az előrejelzések szerint 2020-ra, ha a helyzet nem változik, az ország lakossága másfél, kétmillió fővel csökken. A népességcsökkenés együtt jár az ország elöregedésével, az aktív-eltartott arány további eltolódásával, amely 2010 után kérdésessé teszi mind az egészségügyi, mind a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságát.

A gyermeknevelés költségei nem terhelhetik csupán a gyermekeket vállaló családokat, mert a felnőtté váló nemzedékek sem csupán saját szüleik ellátását biztosítják. A fogyatkozó népesség a magyar jövő legsúlyosabb megoldatlan problémája, melynek kezelése széles körű politikai és társadalmi összefogást igényelne. Ez azonban - bízom benne, hogy csak itt, e Házban - nem látszik megvalósulni. Az ellenzék érvelésének hátterében jóformán kizárólag a Bokros-csomag igazolása áll. Heves reakcióik az azzal kapcsolatban megfogalmazott kritikákra lelkiismeret-furdalásukat mutatják, de úgy gondolom, számukra is megkönnyebbülést jelentene, ha bevallanák, hogy akkor súlyosan hibáztak.

És itt engedtessék meg egy kis kitérő! A Bokros-csomag története ugyanis nem 1995 márciusában kezdődött. Az évezred utolsó évtizedének kezdetére az ország valóban a szakadék szélére került. Az első szabad választással hatalomra jutott kormány nem csupán hatalmas adóssággal terhelt, teljesen üres kincstárat kapott elődeitől, hanem hamarosan szembe kellett néznie a keleti piacok villámgyors összeomlásával és egy balkáni háborúval.

Az intézményrendszer teljes átalakítása mellett kellett a gazdaság égető napi bajaira is megoldást találni. Időben egyre jobban távolodva az első négy évtől a Magyar Demokrata Fórum által vezetett kormány tevékenysége kezd a helyére kerülni. Az ország lakossága, bár folyamatosan a hatalom ellen uszították, néha még az alkotmányosság határait is átlépve bő három év alatt a kormány vezetésével csodát vitt véghez. 1993 végére, 1994 elejére Magyarország fordulóponthoz érkezett. Megindult a gazdasági növekedés, csökkenni kezdett az infláció és a munkanélküliség. Igaz az is, hogy ezzel párhuzamosan a költségvetési, a kereskedelmi és fizetési mérleg hiánya is nőni kezdett, amely korrekciós lépéseket igényelt volna a gazdaságpolitikában.

Tisztában volt ezzel az Antall József halálát követően megalakult Boross Péter vezette kormány is, és előkészítette az ezzel kapcsolatos lépéseket. A választók azonban másképp döntöttek. Elhitték a szakértő kormány mítoszát, és a "majd mi rendbe tesszük az országot" demagógiáját. A választások eredményeként abszolút többséget szerzett MSZMP-utódpárt hirdetett szakértelme ellenére nem vállalta egyedül a kormányzást. A rendszerváltoztatás hajnalán koalícióra lépett a legvadabb antikommunista retorikával politizáló SZDSZ-szel. A szocialista-liberális koalíció megalakulását követően háromnegyed évig egymással voltak elfoglalva, az ország érdekében nem tettek semmit, hacsak a privatizációs törvény körüli huzavonát és döntésképtelenséget nem tekintjük annak.

Az ország külhoni megítélése is rohamosan romlott, köszönhetően többek között a pénzügyminiszter és más kormánypárti politikusok külföldi útjai során az előző kormányt és ezen keresztül az országon negatívan beállító nyilatkozatainak. 1995 márciusára, háromnegyed évi tétlenkedésnek köszönhetően, valóban fizetési válság fenyegetett, amely már lépésre kényszerítette a kormányt. Ezt a lépést hívják Bokros-csomagnak. Akkor is elmondtuk, hogy bizonyos elemeivel, például a forintleértékeléssel és az importvám bevezetésével egyetértünk, de a szociálpolitikát, az oktatást és az egészségügyet érintő lépéseket feleslegesnek és a nemzet szempontjából hosszabb távon tragikusnak tartjuk. Az idő minket igazolt. Ezt a Bokros-csomag mítosza kapcsán el kellett mondanom. Hiszen önök, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, úgy állítják be az akkori intézkedéseket, mintha azoknak nem lett volna alternatívájuk. Igaz, saját kormányukról is ezt állították.

Visszatérve az előttünk fekvő törvényjavaslatra, joggal vetődhet fel a kérdés: megfelel-e a koalíciós kormány család- és szociálpolitikai céljainak, azaz segíti-e megállítani az ország népességének fogyását, a gyermeknevelés anyagi és erkölcsi elismerésével ösztönzi-e a családokat a gyermek vállalásra, megakadályozza-e a gyermekeket nevelő családok elszegényedését?

Ez a törvény önmagában nem oldja meg ezeket a problémákat, azonban látnunk kell, hogy a jelen esetben egy szociálpolitikai döntéssorozat egyik eleméről van szó. Ezzel kapcsolatban már szó esett a családi pótlék alanyi jogúvá válásáról, a tandíj eltörléséről, a gyermekek után járó adókedvezményről.

Bízunk benne, hogy ősszel megvitathatjuk a kormány lakáspolitikai koncepcióját is. Ebbe a sorba állíthatók az aktív foglalkoztatáspolitika érdekében teendő döntések. A gyed maximált összeghatárát és életkori kiterjesztését azonban elégtelennek tartjuk. A Magyar Demokrata Fórum a gyed maximumát a minimálbér háromszorosában kívánja megállapítani, és folyósítását a gyermekek hároméves koráig javasolja kiterjeszteni. Ilyen feltételek mellett látjuk megvalósíthatónak a megfogalmazott célt, és értünk egyet azzal, hogy adó- és tb-köteles legyen, ugyanakkor természetesnek vesszük, hogy a gyermekek után járó adókedvezményt a gyed esetében is érvényesíteni lehet.

A gyermekgondozási díjra történő jogosultsághoz szükséges biztosítási idő meghatározásánál véleményünk szerint figyelembe kell venni az oktatási rendszer változását is. Az úgynevezett emelt szintű középfokú oktatás esetén a tanulók esetleg öt-hat évet is tanulói jogviszonyban töltenek az adott intézményben, és azt követően állnak munkába. Javasolni fogjuk, hogy ezek a plusz évek is beszámíthatóak legyenek a biztosítási időbe.

A törvényjavaslat és az ezzel összefüggésben korábban tárgyalt országgyűlési határozat vitájában elhangzott kritikák közül egy valamire én is szeretném felhívni a figyelmet. Nevezetesen arról van szó (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy a hetvenes... Akkor majd az általános vita folytatásában fogom elmondani.

A törvényjavaslatot összességében elfogadásra javasoljuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, az FKGP és az MDF padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Erkel Tibor képviselő úrnak, a MIÉP vezérszónokának. Tessék, képviselő úr!

ERKEL TIBOR a MIÉP frakciója részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A gyermekgondozási díj ismételt bevezetésének feltételeiről intézkedő törvényjavaslatot jól időzítve, egy héttel a nemzetközi gyermeknap előtt nyújtotta be a kormány. Ez a gyermekes családok életkörülményein segítő törvényjavaslat egy újabb cölöp azon a mocsárból kivezető úton, amelyet olyan, az elmúlt egy évben meghozott törvénycölöpök előztek meg, mint az állampolgári jogon járó családi pótlék rendszerének a visszaállítása, a kötelező tandíjak eltörlése vagy a gyermekes családok gyermeknevelési költségeit mérséklő adócsökkentési lehetőségek visszaállítása.

Nem lehet eléggé hangsúlyoznom, hogy ma lényegesen jobb lelkülettel, bizakodással tekintenek a jövőbe a családalapításra vállalkozó fiatal párok, mint tették ezt akár másfél évvel ezelőtt. Akkor családellenes törvények Horn-féle cölöpsora terelte a fiatal házasokat a kilátástalanság és a kiúttalanság mocsarába, és az előző kormány kétes értékű rekordja lett, hogy a gyermekeseket sújtó intézkedések nyomán történelmi mélypontra zuhant a születésszám.

Mennyivel jobb hangulata volt e törvényjavaslat miatt az idei gyermeknapnak, mint volt annak az 1994. évi Mikulás napjának, amikor a szocialista és a szabaddemokrata képviselők nagy tapsvihar közepette vonták meg a gyermekes családoktól a családosoknak korábban járó adókedvezményeket! A nemzet jövőjére fenyegető tény, hogy a szóban forgó pártok tagjai az akkori virgácsokat ma is suhogtatják, ma is hangoztatják azokat a képtelen érveket, amelyek szerint ők csak a gazdag gyermekes családok indokolatlan jövedelemelőnyeit szüntették meg.

(17.30)

Hogy érzékeltessem ezeknek a családellenes érveknek a hamisságát, hadd idézzek néhány adatot 1995-ből, amikor még az akkori kormánypártok szerint indokolatlanul jól éltek a gyerekes családok, hiszen az első év felében még létezett családi pótlék és gyermekgondozási díj. Akkor a kétgyermekes családok kétharmadának jövedelme nem érte el az országos átlagot, a háromgyermekesek kilenctizede élt az átlagjövedelem szintje alatt, a négygyermekeseknek pedig közel 100 százaléka. A legnagyobb jövedelmű félmillió lakos közé a három- és többgyermekes családban élőknek mindösszesen 1 százaléka jutott be.

A Bokros-program - ma már igazolhatóan - többségében az átlagosnál rosszabbul élő, szegény sorsú családok létfenntartási forrásait kurtította meg. Ennek ismeretében nem kell azon csodálkoznunk, hogy társadalomkutatók egyértelmű jelzései szerint a gyermekes családok elnyomorodása 1996-ban és 1997-ben felgyorsult, és az egynél több gyermeket nevelők többsége tavaly a népesség legszegényebb egyharmadában, a létminimum alatt vagy annak peremén élt. Helyzetük annyira nyilvánvalóan kétségbeejtő, hogy ma már senki nem ad hitelt a gazdag gyermekes családok indokolatlan jövedelemelőnyéről szőtt szocialista és szabaddemokrata meséknek.

Örömmel nyugtáztam, hogy valamennyi illetékes országgyűlési bizottság - átérezve a kisgyermekeket nevelő családok nehézségeit - általános vitára ajánlotta ezt a törvénytervezetet. Hadd utaljak még egy tényezőre, amely rávilágít a Bokros-programot megszavazó képviselők embertelenségére: 1995 után ugyanis olyan harapófogóba kerültek a gyermekes családok, hogy a bölcsődei ellátást sem tudták választani a megszüntetett gyermekgondozási díj helyett. Nemhogy nőtt volna a bölcsődei férőhelyek száma, hogy elhelyezhessék a korábban gyermekgondozási díjat igénybe vett anyák a gyermekeiket, hanem ehelyett három év alatt 20 százalékkal csökkent. Bölcsődei gondozás híján a gyermekek ellátása érdekében több mint 100 ezren kényszerültek jövedelem nélküli háztartásbelivé válni.

Megpróbáltatásaik ezzel nem értek véget, mivel a Horn-kormány azáltal is leplezetlenül kimutatta családellenességét, hogy a minden jövedelmüktől megfosztott anyák hozzátartozóit 1996-ban havonta több ezer forint egészségügyi hozzájárulás megfizetésére kötelezte. Az erről szóló törvényt szerencsére megsemmisítette az Alkotmánybíróság, hivatkozva arra, hogy jövedelem nélküli állampolgárokat nem szabad a jövedelem után meghatározható adókkal és járulékokkal terhelni.

Mindezeket az eseményeket annak igazolásául is felidézem, hogy milyen hatalmas adószedő és a propagandagépezetet mozgósított az akkori kormány a kis jövedelmű gyermekes családok ellenében, miközben minden ellenérzés nélkül vált szupergazdaggá klientúrája, és szédítő mértékben növekedtek meg ezalatt a négy év alatt a jövedelmi különbségek.

A gyermekgondozási díj megszüntetése nem csupán a Horn-kormány gyermek- és családellenes politikájából fakadt, hanem az akkori kormánypártok tagjaiba több évtized óta beleivódott középosztály-ellenes ideológiának is következménye volt. A bolsevik múltú kormányzat éppen úgy egy középosztály nélküli, szűk hatalmi rétegből és egy széles, proletarizált sorsú népből álló jövőképben gondolkodott, mint akár másfél évtizeddel ezelőtt, amikor csupán egy forradalmi élcsapatnak kikiáltott kis réteg rendelkezett a gazdasági és politikai jogokkal. A hatalmi monopóliumok kialakulását létükből fakadóan a történelemben mindig is fékezték vagy meggátolták a középosztályok, ezért is vált milliószámra áldozattá a tisztességesen gondolkodó értelmiség és a szorgalmas kistulajdonos parasztság Sztálin, Mao vagy Pol Pot diktatúrája alatt.

Az előző kormány ugyanezen ideológiai nyomvonalat követve adó-, járulék- és adminisztrációs kötelezettségek teljesítésének sokaságát követelte meg a kisiparosoktól és a kiskereskedőktől. Mind a hazai kisvállalkozókat, mind a dolgozókat kizárta az állami vagyon privatizációjából, a hazai kultúra művelőit kiszorította a tömegkommunikációs eszközök műsoraiból, a kétszintű érettségi bevezetésével szét kívánta választani a hatalmi nómenklatúra utánpótlásának oktatását a köznép gyermekeinek tanításától. Országlása utolsó évében - felújítva korábbi kulákellenes jelmondatait - általános támadást indított a még zsenge és erőtlen önálló gazdák ellen is. Ez a középosztály-ellenes gazdasági és kulturális politika tulajdon-, tudás- és jövedelemszerzéstől fosztotta meg a célba vett rétegeket, míg a posztkommunista kormány családpolitikája a középrétegek demográfiai újratermelődését kívánta megakadályozni, lehetetlenné téve a középosztályhoz tartozó családokban a gyermeknevelést.

Ennek a politikának a jegyében vált szegénypolitikává a korábbi családpolitika, és ebből a szegénypolitikai szemszögből minősítette gazdagnak a máskülönben átlagos vagy átlagnál alacsonyabb jövedelemszinten élő középosztályhoz tartozó családokat. Kikiáltott gazdagságuk ürügy volt arra, hogy megvonják tőlük a gyermeknevelés után járó adókedvezményeket; hogy megszüntessék a gyermekgondozási díj intézményét; hogy lehetetlenné tegyék számukra a családi pótlék, az anyasági segély vagy a gyermekgondozási segély igénybevételét.

A Magyar Igazság és Élet Pártja hitvallásából fakadóan támogatja a gyermekes családok helyzetének javítását, örömmel üdvözli a gyermekgondozási díj lehetőségének visszaállítását és a Horn-kormány családellenes intézkedéseinek e törvény révén is történő felszámolását. Ugyanakkor örömmel kell emlékeztetnem a képviselőtársaimat, hogy az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve 1998. június 30-ai 3. számának 144. oldalán a következők olvashatók: "Úgy ítéljük meg, hogy a jelzett, nagyon súlyos feladatok megoldásához a családtámogatás rendszerét ki kell egészíteni az úgynevezett főfoglalkozású anyaság intézményével, amely a három vagy több gyermekének nevelését hivatásként teljesítő anyát főfoglalkozású munkakört ellátónak tekinti, és jövedelmét ennek megfelelően állapítja meg." Majd később, utalva az ígéretek ellenére a családtámogatási rendszerből kimaradt gyedre: "Hogy az anyának a szülést megelőző időszak jövedelmétől függő bizonyos gyermekgondozási díj is járjon, fontos eszköznek tartjuk." A szónok Balczó Zoltán, a MIÉP helyettes frakcióvezetője volt ekkor.

Sajnos, a korábbi gyermekellenes intézkedések romboló hatása ma már orvosolhatatlan, az elszegényedés elkerülése miatt abortuszhalálra ítélt magzatok tízezreit többé már nem lehet életre lehelni. Mégis, a korábban megszüntetett gyermekgondozási díj visszaállítása mint revánsjelkép reményt nyújt arra, hogy ez a nép ki tud szabadulni a kiszolgáltatottságot, a halált és a pusztulást szolgáló politikusok karmai közül, ha mer és ha akar.

A mi családpolitikánk a gyermeknevelést elhatározó szülők hosszabb távú létbiztonságát tartja szem előtt. Ennek jegyében mi változatlanul szorgalmazzuk azt, hogy a gyermekgondozási díj maximuma ne a minimálbérek duplája legyen, hanem ennek az összegnek legalább a 2,5-szerese, valamint továbbra is szeretnénk elérni, hogy amennyiben amúgy is több kisgyermek nevelése hárul az anyára, akkor ezt a gyermekgondozási díjat az anya igénybe vehesse a legkisebb gyermek négy-négy és fél éves koráig. Ily módon is közelednénk ahhoz a családpolitikai célunkhoz, hogy abban az időszakban, amikor a kisgyermekek leginkább igénylik az anya szeretetét és gondoskodását, akkor ez a természetes gyermeki igény teljesüljön. Célunk az, hogy minden olyan anya, aki gyermekei mellett akar maradni, a társadalom támogatása mellett is vállalhassa ebben az időszakban főállásban az anyai hivatást mint elismert szociális jellegű foglalkozást.

A törvénytervezet 2000. január 1-jén lépne életbe, és vonatkozna valamennyi olyan egyedülálló anyára vagy házaspárra, akiknek gyermekei az év végig nem töltenék be harmadik évüket.

(17.40)

Egyetértünk azzal, hogy a törvény az egymás mellett jóban-rosszban kitartó házaspárok bármelyikét feljogosítja a díj igénybevételére. Csodálkozunk és megdöbbenünk azon, hogy azok az ellenzéki pártok, melyek az elmúlt években több mint 120 000 ép család életét keserítették meg a gyermekgondozási díj megszüntetésével, most azt kifogásolják, hogy miért nem részesülhetnek gyermekgondozási díjban az ellenőrizhetetlen családi státuszú élettársak. Néhány ezer olyan jövő-menő élettárs jogosultsága, akikre nyilván nem lehet hosszabb távon családi életet alapozni - hiszen ők maguk sem hajlandók vállalni a családi élet kötelezettségeit -, nos, az ilyen egyének jogosultsága jobban szívügyük volt a volt kormánypártoknak, mint 1995-ben 120 000 teljes család, közel negyedmillió egymás iránt és gyermekeik iránt felelősséget vállaló nő és férfi, tehát konzervatív polgári házaspár jogosultsága.

A középosztály-ellenes düh tehát ma is ott forr a levitézlett Horn-kormány párjaiban, ma sem becsülik az egymás sorsáért polgári házasság keretében közösséget vállalt házaspárokat, viszont hiányolják azok gyermekgondozási díjra való jogosultságát, akik a nekik megítélt díjat egy hónap elteltével esetleg egy következő élettársra költenék.

A gyermekgondozási díj költségvetésre gyakorolt hatása nettó - tehát adókkal és járulékokkal csökkentett - összegben kevesebb, mint évi 40 milliárd forint. Ez az összeg az előző kormány alatt csődbe juttatott bankok konszolidálásához igényelt összegek alig egyhatod része. Továbbá: az 1997-ben a Magyar Nemzeti Banktól átvett 1750 milliárd forint tisztázatlan pénz, amely piaci kamatozású devizahitelként terheli a költségvetést, 1999-ben 199 milliárd forint kamatterhet és 400 milliárd forint törlesztési terhet jelent. Ezekkel az összegekkel a bankot finanszírozzuk meg ahelyett, hogy elszámoltatnánk a Magyar Nemzeti Bankot tisztázatlan pénzügyi tranzakciói miatt.

Csak a 199 milliárd forint kamatteher sok mindenre és nem csak a megfizethetetlen értékű gyermekek felnevelésének segítésére lenne elég. Sajnos, a lecsökkent születésszám miatt ma már nem számolhatunk 120 000 családban élő igénybevevőre. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Éves átlagban összesen 100 000 gyermekgondozási díjban részesülőre számít a kormány. Az utolsó mondatom: a Magyar Igazság és Élet Pártja a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak ítéli.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. De még mielőtt az általános vitát elnapolnám, pár kétperces felszólalás van. Megadom először a szót kétperces felszólalásra Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy élvezettel hallgattam Frajna Imre képviselő úr jól felépített, lendületes érvelését, amelyben cáfolni igyekezett azokat az aggályokat és ellenvetéseket, amelyeket megfogalmaztunk a törvényjavaslat vitája során. De úgy látom, hogy félreértések csúsztak ebbe az érvelésbe.

Azt állította, azt feltételezte, hogy a vitatkozók azt gondolják, hogy a népesedési helyzet javításához elegendő csak a legalacsonyabb jövedelműeket ösztönözni. Nem erről van szó. A vitatkozók azt mondják, hogy nem helyes olyan családtámogatási formákat alkalmazni, amelyekből a legalacsonyabb jövedelműek kimaradnak. És ez nem ugyanaz az állítás. A képviselő úr tehát nem azzal vitatkozott, amit mi megfogalmaztunk.

A másik állítása az, hogy hogy lehet azt mondani, hogy a gyed a gazdagoknak kedvez, miközben nyilvánvalóan a közepes jövedelműek veszik elsősorban igénybe, hisz a legmagasabb jövedelműeknek ez a fölső határos gyed tulajdonképpen nem sokat jelent. Mi nem azt mondtuk, hogy a gyed önmagában kedvez a gazdagoknak. Hanem azt mondjuk, hogy amennyiben olyan formákat hoznak be egymás után, amelyek a közepes jövedelműekre és részben a magas jövedelműekre vannak célozva - nem a gyed -, és közben miután a költségvetési korlát végül is önöket is megfogja, végül is azokat a formákat fogják megkurtíttatni, amelyek az alacsony jövedelműekre is kiterjednek - elsősorban a családi pótlékra és a gyesre gondolok. Ez történt az idei költségvetésnél is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és valószínűleg ez történik a jövőben is: akkor végül is a szegényeket kurtítják meg, és végül is a gazdagok javára. Ez a mi érvelésünk.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Keller László képviselő úr következik, MSZP.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is Frajna képviselő úr vezérszónoklatához kívánok néhány gondolatot fűzni. Az az alapvető gondom a képviselő úr megnyilvánulásával kapcsolatban, hogy nem számol a tényekkel és a valósággal.

Két alapvető problémát érzek gondnak az érvelésében. Az egyik, hogy a korábbi kutatásokra alapozva próbálja elemezni a demográfiai változásokat, és ezzel alátámasztani a törvényjavaslat megalapozottságát, szükségességét, miközben a valóság az, tisztelt képviselőtársak, hogy ez a gyed csak a nevében az, ami a '80-as években volt. A kutatásokat nem erre a gyedre végezték el, és nem lehet ugyanazokat az elvárásokat megfogalmazni ezzel a gyeddel kapcsolatban, mint amit meg lehetett fogalmazni a '80-as évek gyedjével kapcsolatban.

A második komoly gond és legnagyobb baj, hogy nem jelöli meg a törvényjavaslat a forrásokat. Tehát nem mondja ki a törvényjavaslat, hogy az eddigi szociális ellátáson felül plusz még egy ilyen szociális ellátást fog életbe léptetni. És sajnos, képviselőtársaim, nagyon rossz a tapasztalatunk - erről Szabó Sándorné képviselőtársam szólt -, ugyanis az alanyi jog bevezetésének, a családi pótlék alanyi jogúvá tételének, illetve a gyes alanyi jogúvá tételének az volt az ára, hogy a családi pótlék elvesztette az értékállóságát. Ha ilyen áron akarják bevezetni - és semmiféle garancia nincs arra, hogy nem ilyen áron akarják -, akkor azt gondolom, hogy erősen támadható ez a javaslat.

Végül az a nagy gondom, hogy képviselőtársam nem mondta el, hogy mit várhatunk, mit kérhetünk számon egy-két-három év múlva. Tehát mikor milyen mértékű lesz várhatóan a törvényjavaslat elfogadása után a demográfiai változás. Mert az lett volna az igazi, hogy kérem szépen, mi erre a konstrukcióra kiszámoltuk, és ezt lehet majd tőlünk számon kérni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Erről messze hallgatott képviselőtársam - sajnálatosan. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kósáné dr. Kovács Magda képviselő asszonynak.

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Vastagon megült itt a patkóban néhány olyan ostoba félreértés vagy félremagyarázás, amelyekről harmadikként sem felesleges talán újra szólni.

Először jómódúnak hazudott nagy családokról vagy a szocialisták által üldözött középjövedelmű családokról esett szó, miközben a statisztikai adatok, melyeket képviselőtársaim idéztek, ma is érvényes trendeket mutatnak. Statisztikai közhely - és nem az előző kormány bűne -, hogy a sokgyermekes családok között igen kevés a jómódú, és megfordítva: a legfelsőbb decilisben jövedelmet szerzők családjaiban szinte alig van gyerek. Azt gondolom, hogy ezen egy olyan családi juttatás, amelyik nettó 33 ezer forintot jelent egy hónapban, lényegesen változtatni nem fog.

A második állítás az volt, hogy szegénypolitikát csináltunk a családpolitikából. Az én igazi problémám az, hogy az a politika, amely a mai előterjesztés mögött áll, igazán a szegény családok gondjai iránt érzéketlen. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a gyes összege változatlan maradt, és semmit nem tudunk a gyes jövőjéről; ezt bizonyítja az, hogy az adókedvezményből a szegény családok nem vagy csak alig részesülnek; és ezt bizonyítja, hogy a minimális jövedelemből élők számára a gyed nem jelent előnyt.

(17.50)

Végül azt gondolom, hogy senki nem volt közöttünk, akinek a szavaiból az árnyéka is látszhatott volna annak, hogy a szocialistáknak vagy a szabaddemokratáknak az a bajuk, hogy egyes családok jövedelme, ha minimális mértékben is, de a gyed segítségével emelkedik.

Az a bajunk, hogy az átrendeződés vélhetőleg - és félünk, hogy a költségvetésben bizonyítható módon - a szegények rovására megy ismét végbe, és az a bajunk, hogy egy biztosítási típusú ellátást adófillérekből fognak fedezni, mindenkinek a fillérjeiből, azokéból is, akik nem részesülnek belőle (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) - utalt erre Szabó Sándorné képviselőtársam.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Több kétperces hozzászóló van. Akik most jelentkeztek, azoknak megadom a szót, de szeretném türelemre inteni képviselőtársaimat, mert a forgatókönyv szerint nekem most le kellett volna zárni az általános vitát.

Göndör képviselő úr ügyrendi vitája kapcsán a jegyző urat odaküldtem hozzá. Ameddig tartott volna az ügyrendi vita, addig pont a szakmai hozzászólások voltak. Mivel én szeretem a szakmát, jobban, mint az ügyrendi vitát, ezért most annak engedtem utat. De tényleg arra kérem a képviselőtársakat - öt képviselő jelentkezett, kormánypárti és ellenzéki közösen -, hogy próbáljuk lezárni a vitát, mert utána kénytelen vagyok lezárni! A forgatókönyv szerint le kellene zárni, a házbizottságban is ez volt, hogy most csak a vezérszónokok lehetnek. (Varga Mihály: Helyes. - Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból: Napoljuk el!) Igen, elnapoljuk.

Folytatódik majd az általános vita, most csak az általános vita megkezdése volt. De mivel ilyen igény van rá, megadom a szót kétpercesre Tóth András képviselő úrnak, Fidesz. Tessék!

TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Több vezérszónok hozzászólásában utalást hallottunk arra, hogy mennyire fogy Magyarország népessége. Igyekszem ezzel ellentétesen dolgozni, ugyanis fiatal korom ellenére feleségemmel együtt öt gyermeket nevelünk. (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban. - Közbeszólások: Bravó!) Amikor vállaltuk ezeket a gyerekeket, nyilvánvalóan egyfajta gazdasági számítás is folyt arról, hogy képesek vagyunk-e megfelelő életkörülményeket biztosítani ezeknek a gyerekeknek. Sajnálatos az, hogy nagyon kevés család jut el odáig, hogy a negyedik, ötödik gyereknél mérlegeljen; sajnos, nagyon sokan az első, második gyermeknél - különösen már a középkategóriában - igenis fontolóra veszik, hogy vállalják-e a következő gyereket, ugyanis várhatóan jelentős jövedelemkiesésük lesz.

A törvény általános indoklásának második mondata egyértelműen meghatározza, hogy a kormány kiket szeretne támogatni. Véleményem szerint ez azt is kifejezi, hogy szeretné a kormány, hogy a népesség csökkenésének a megállítása, illetve a népesség növekedése ezeknél a rétegeknél jelentkezzen elsősorban. Azt szeretném megkérdezni, hogy azon képviselőtársaim részéről, akik az aggodalmaikat fejezték ki, miért nem támogatható egy ilyen cél, hogy azok a gyerekek, akik meg fognak születni ebben az országban, lehetőség szerint minél nagyobb hányadban elfogadható életkörülmények közé szülessenek. Miért nem támogatható az a cél, hogy ne csak megszülessenek ezek a gyerekek, hanem lehetőség szerint normális, megfelelő életkörülmények között nőjenek fel?

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra Göndör István képviselő úr következik, tessék!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A két percbe talán annyi belefér, hogy köszönöm szépen, hogy akceptálta az ügyrendi kezdeményezésünket. Hadd indítsam azzal, amit Frajna úr is említett és Csáky úr is, és amit most legutóbb Tóth képviselő úr is.

Mi a fő cél? A gyermekvállalás ösztönzése. (Sasvári Szilárd: Így van!) A fiatalokat valahogy győzzük meg arról, hogy vállaljanak gyermekeket. Mennyiben felel meg ennek, és az ami ebben a törvényjavaslatban van, s tényleg a gyermeket preferálja-e? Tisztelettel kérem, hogy ezt gondoljuk végig! Ha csak Erkel Tibor úr gondolataira megyek vissza: meg lehet büntetni felnőtteket, de kérem tisztelettel, nem a felnőttet büntetjük, hanem azt a gyereket, aki csonka családban nevelkedik! Tehát úgy gondolom, hogy ezt mindenképpen végig kellene gondolni.

A másik, én is hadd mondjam el: amikor döntöttünk a három gyerek mellett, nem a családi pótlék, a gyes vagy a gyed miatt döntöttünk, hanem azért, mert így döntöttünk a feleségemmel, és tudom, hogy mit jelent családi pótlék nélkül nevelni a három gyereket, de újra vállalnánk, ha kellene.

A másik dolog, amit feszegetett Csáky úr is: az igazságosabbat. Szóval azért feszegettük sokáig, hogy a parlamentben legyen olyan program, olyan napirend, amikor ezt megvitathatjuk, hogy beszéljük meg egymás között, mit értünk az "igazságosabb" alatt. Mert amíg azt mondja Erkel Tibor, hogy igazságtalan volt az előző kormányzati ciklusban az adókedvezmény eltörlése, mi miért mondjuk azt, hogy igenis igazságos? Mert pont az a réteg, amelyik nagyon nehéz körülmények között nevel gyermekeket, nem tudja ezt a kedvezményt igénybe venni. (Sasvári Szilárd: Miért büntessük a többieket?)

Befejezésül hadd tegyem hozzá: hitem szerint, ha az anyagi része számít a családokban, akkor az lenne a legfontosabb, hogy egy értékmegőrző vagy esetleg növekvő családi pótlék legyen, amely garancia lehet arra, hogy a gyermeknevelés teljes időszakában biztosítson a családok számára megfelelő anyagi biztonságot.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Béki Gabriella képviselő asszony következik, tessék!

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is a Fidesz vezérszónokának egyik gondolatával szeretnék vitatkozni, ami az egyebekben jól felépített beszédnek sarkalatos és visszatérő gondolata volt. Az tudniillik, hogy a gyed a gazdagok támogatása lenne, s hogy az ellenzéki oldal úgy gondolkozna az előttünk fekvő előterjesztésről, mintha a gyed a gazdagok támogatása lenne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi ezt nem gondoljuk, nagyon nem gondoljuk, hiszen tudunk számolni! Hogy plafonosan vezetik be a gyedet, azt jelenti, hogy bruttó 65 ezer forintig jelent növekedést: bruttó 65 ezer forintra durván 30-35 ezer körüli gyed számolható ki. Magyarországon ma a bruttó 65 ezer forint sem számít magas jövedelemnek, nem számít gazdag családnak az, amelyikben az anya ennyit keres. Fájdalom, hogy a szülőképes korú anyák nagyobbik hányada lényegesen kevesebbet keres. Tudjuk, hogy azok, akik most többet fognak kapni gyedként, mint kapnak gyesként, természetesen örülnek ennek a változásnak. Egy tanárnő, aki bruttó 40 ezer forintot keres, körülbelül 5 ezer forinttal számíthat több gyedre, mint amennyit kapna gyesként. De például egy ápolónő, aki átlagosan csak bruttó 30 ezer forintot keres, nulla forinttal sem fog többet kapni, tehát nem is érdemes neki a gyedet választani, maradhat a gyesnél.

Nem tudom, hogyan jön ki az a sajtótermékekben közzétett 33 ezer forintos átlag (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), amivel hitegeti a lakosságot a kormány - átlagnak írták a 33 ezer forintos gyedet. A többit majd elmondom a beszédemben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Felszólalások:   38   38-80   80-110      Ülésnap adatai