Felszólalás adatai

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan témához kapcsolódó módosító indítványokról szeretnék szólni, amelyek eddig viszonylag kevés figyelmet kaptak, pedig a gazdasági élet, a gazdaság fejlődésének alapfeltétele a magyar kutatás-fejlesztés helyzete és jövője. Ez a 325/507. ajánlásnak a 470., a 25. és a 469. tételei szerinti módosító indítványokat érinti. Ezen belül tehát olyan kérdések merültek fel, amelyek elsősorban az Országos Tudományos Kutatási Alap helyzetére vonatkoznak, és elsősorban az OTKA összegének növelésére, hiszen a kormányprogram - igyekszem szó szerint olvasni - azt mondja: "A kormány a kutatás-fejlesztés közvetlen és közvetett támogatásának növelésével a hazai össztermék, vagyis a GDP 1 százalékára, középtávon 1,5 százalékára emeli a kutatás és fejlesztés részesedését. Ennek az összegnek megközelítően 20-25 százalékát kell alapkutatásra fordítani."

Van még egy nagyon fontos mondata a kutatás-fejlesztési fejezetnek, ami azt mondja, hogy a kormány kidolgozza a sikeresen pályázó hazai csoportok részére az Európai Unió által megkívánt mértékű nemzeti támogatás módszereit. Nos, ezt nem találtam kellő mértékűnek, és nem is láttam kidolgozva a nemzeti támogatás módszerét. Ezért tettem olyan javaslatot, amely az OTKA, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram növelését, az ezt szolgáló források növelését célozza. A gazdaságukat dinamizáló országokban az ilyen típusú alapok, mint az OTKA, illetve a Központi Műszaki Fejlesztési Alap - amelyről majd a jövő heti vitánál a fejezeten belüli átcsoportosításnál kívánok szólni - gyors fejlesztése elfogadottan a kutatás-fejlesztés igazi előrehaladásának legfontosabb előfeltétele.

Az OTKA növekedése, ezen belül a kutatási témapályázatok azok, amelyek a magyar tudományos támogatás elsőrendű eszközei. A jelenlegi költségvetési kormányjavaslat összege sajnos alig haladja meg a reálértéket, és ma már nélkülözhetetlen, átütő mértékű, az Európai Unió mércéjét még mindig csak távolról megcélzó növekedés helyett ez a rendkívül szerény összege a jelenlegi kutatás-fejlesztési ráfordításoknak, ezen belül az OTKA-nak még a fenntartását is nagyon nehezen teszik lehetővé; tehát ez a kormányprogramban meghatározott, '99-ben 1 százalékra történő növelését biztos, hogy nem fogja meghatározni, nem fogja biztosítani, még egy 0,1 százalékos emelést is nagyon nehezen tenne lehetővé. (Sic!) Tehát lényegesen nagyobb OTKA-fejlesztésre lenne szükség.

1997-ben hosszú, nehéz évek után sikerült az OTKA összegét jelentősen növelni - mintegy 700 milliós emelés történt -, és az 1998. évi előzetes tervek is mintegy 800 milliós emelést helyeztek kilátásba. Ebből az úgynevezett őszi megtakarítások során eltűnt az összegnek több mint a fele, ezért javasoltam ennek a megnövelését 1 milliárd forinttal. Így válna lehetővé az OTKA mint korszerű projektfinanszírozási bázis erősítése.

Az OTKA-nak óriási szerepe van, és igazából ez az egyetlen, amely az alapkutatások finanszírozására jelentősebb szerepet biztosít, és ez mintegy 2500 főnek - ezen belül jelentős mennyiségű kutatónak -, igen jelentős számú kutató-fejlesztőnek biztosítana alapkutatási lehetőséget Magyarországon.

A másik ajánlás, amely a 325/507. tétel 25. tételét érinti, a tudomány területének kivonása a költségvetés általános, 1,9 százalékos megtakarítási kötelezettsége alól. Általában azt javasoltuk - Szalay Gábor képviselőtársam javasolta -, hogy az államháztartási törvény értelmében az I-VIII. fejezeteket vonják ki a költségvetés általános megtakarítási kötelezettsége alól. Ezt kiegészítettem módosító indítványomban a XXXIII. fejezettel, amely, úgy vélem, olyan terület, amely nem igazodhat féléves periódusokhoz. Nem lehet kutatási témákat felfüggeszteni, mondjuk, a költségvetés első félévére, hogy azután, ha megnyílnak az év elején képzett tartalékok, azokat folytassák, ha folytathatják. Ennek a kihatása a Tudományos Akadémia esetében mindössze 330 millió forint; nem egy olyan tétel, amellyel ezt a kivételt nem lehetne megtenni; a tudományos kutatás meglehetősen nehéz helyzetét tekintve ez indokolt.

(8.00)

A harmadik ilyen tétel az ajánlás 469. pontjában a kutatói bérek emelésére vonatkozik. 1997-98 során a felsőoktatásban az oktatói pótlékok rendszere gazdagodott, a kutató-fejlesztőké sajnos nem, így az azonos felkészültségű oktatók és kutatók között az állami jövedelem, tehát a bér és a különböző pótlékok különbsége a jelenlegi hivatalos kimutatások szerint is eléri a 40-45 százalékot. A kutatók hátránya tehát fokozódott, az önálló, elsősorban kutatóintézetben működők hátránya fokozódott, és a következő két-három esztendő alatt a kutatói és az oktatói bérek kívánatos, azonos szintre emelése nélkülözhetetlen, ezt meg kell tenni, mert ha nem tesszük meg, akkor nemcsak belső feszültségek, hanem a kutatásra is kiható torzulások fognak jelentkezni.

Ezért javasoltam, hogy kutatói bérszínvonal emelésének első lépéseként az akadémiai kutatóhálózatban található mintegy 2500 főnek emeljük a kötelező pótlékát, javítsuk a bérrendszerét. Javasoltam, hogy itt is legyen kötelező, ugyanúgy, mint az egyetemi bérrendszerben, a pótlék, erre a célra a jelenlegi költségvetési törvény által beütemezett mintegy 650 millió forint helyett 1450 millió forint megajánlását, elfogadását tartom indokoltnak azért, hogy legalább a minimális reálbér-növekedés bekövetkezhessen, ez csak annyit biztosítana, hogy egy mintegy 13 százalékos bérnövekedés bekövetkezhessék. Azt hiszem, ennél szolidabbat nem is lehetett volna javasolni. Ennek következtében az olló záródása a kutatók és a felsőoktatásban részt vevők között legalább lassan megindulna.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nyugodtan kimondhatjuk, hogy a XXI. század új kihívásaira és az Európai Unióba készülve nekünk is a tudás alapú gazdaság felismerését kell a gondolkodás középpontjába állítani, ekkor számíthatunk arra, hogy nem leszakadunk a fejlett országok mögött, hanem fokozatosan, nem gyorsan, de legalább fokozatosan felzárkózunk hozzájuk.

Befejezésül még egy gondolatot szeretnék elmondani. A hazai közép- és kisvállalatokkal olyan sokat foglalkoztunk az elmúlt időszakban, a felmérések szerint a kutatás-fejlesztési szerepük mégis tragikusan alacsony. Ezektől a vállalatoktól csak akkor várhatjuk el a kutatás-fejlesztési kiadásaik jelentős növelését, ha közben nem romlik, nem is stagnál, hanem érezhetően, érzékelhetően javul a kutatás-fejlesztés szélesen értelmezett infrastruktúrája, ha innovációbarát gazdasági szabályozási környezetben dolgozhatnak. A magyar gazdaság szempontjából tehát kedvező esetben is ütemkülönbség alakul ki; először az állami kutatás-fejlesztési kiadásoknak kell gyorsabban, látványosan emelkedniük, segítve ezeket a kis- és középvállalatokat is, majd ennek eredményeit érzékelve nőhet jelentős mértékben a vállalati kutatás-fejlesztési kiadások összege.

Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül ismét idézem a kormányprogram utolsó mondatát: "A kormány kidolgozza a sikeresen pályázó hazai csoportok részére az unió által megkívánt mértékű nemzeti támogatás módszereit." Mivel ennek a feltételeit sajnos nem találtam meg a költségvetésben, ezt a célt szolgálja az a három javaslat, amit szeretnék a figyelmükbe ajánlani, és kérem ezek elfogadását a kormány részéről.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)