Felszólalás adatai

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 447-450. sorszámú csokrához beadott módosító indítványaimhoz szeretnék néhány gondolatot fűzni. A téma pénzügyi jellegű lesz, úgyhogy az ülésteremben jelen lévő pénzügyi államtitkár úr nyilván nem fog unatkozni ezekben a percekben. Gondolom, a felvetett gondolatok számot tartanak az ő figyelmére is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 447-450. ajánlási számokon beadott módosító indítványaim tulajdonképpen a bankrendszer működéséhez kapcsolódnak. Módosító javaslatom első körben a hitelintézeti törvény 1. számú mellékletében érintett, az ott felsorolt pénzügyi vállalkozások vonatkozásában olyan indítványt terjeszt elő, hogy ezek a pénzügyi intézmények - lévén, hogy Magyarországon és egyre fokozottabban működnek - váljanak a magyar bankrendszer, pénzügyi rendszer részévé, és kerüljenek a hitelintézeti törvény hatálya alá. Ez a hatály alá kerülés jelenthetné azt is, hogy a bankfelügyelet ellenőrzése is kiterjedjen ezekre a pénzintézetekre.

Mire alapoztam ezt a módosító indítványt? Egyrészt arra, hogy az 1. számú mellékletben említett pénzügyi vállalkozások, bankok - említenék néhányat közülük: Afrika Fejlesztési Bank, Európai Beruházási Bank, Karibi Fejlesztési Bank és így tovább - az elmúlt években Magyarországon egyre fokozottabb pénzügyi tevékenységet végeznek. A legutolsó információ, ami a kezembe akadt, a Magyar Hírlap 1998. november 18-i számából való: "Az Európai Beruházási Bank 5 milliárd forint értékben nyilvános kötvényt bocsát ki az ABN-AMRO és a CIB Értékpapír Rt. brókercégek forgalmazásában. A bank 20 milliárdos kötvényprogramjának ez a második kibocsátása, ezt megelőzően 2 milliárd forint értékű emisszió történt. Az EIB magyarországi projektjeit finanszírozza ebből."

(20.30)

Természetesen az 1. számú mellékletben szereplő pénzügyi vállalkozások mindegyikére lehetne hasonló példát mondani.

A költségvetési törvényjavaslat, a T/325. számon előterjesztett anyag is a 35. §-ában utal arra, hogy az Országgyűlés hatalmazza fel a kormányt arra - különböző garanciavállalásokon túl, mint a Postabank, amiről néhány órával ezelőtt volt szó a tisztelt Házban -, hogy a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal, az imént említett Európai Beruházási Bankkal, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal, hogy csak a főbb bankokat említsem, ezen bankokkal kötött hitelszerződéseknél az ezen intézmények által megkívánt formában - és ez a lényeg - összegszerű korlátozás nélkül kezességet vagy szerződést biztosító önálló kötelezettséget vállaljon. Tehát itt arról van szó, hogy Magyarországon egy sajátos pénzügyi tevékenységi kör működik, egyre fokozottabb bankári tevékenységet végez, és a magyar államnak ezen pénzügyi vállalkozások irányába, úgymond a költségvetési törvényből kifolyólag még garancia-helytállási kötelezettsége is van.

Tulajdonképpen ez a módosító indítvány pont azt célozná, hogy ha már ezek a bankok itt működnek, akkor a bankfelügyeleti rendszer is tulajdonképpen vonja a hitelintézeti törvény hatályán keresztül az ellenőrzése homlokterébe. Ez tulajdonképpen a teljes körű beillesztését jelenthetné ezen pénzügyi vállalkozásoknak a magyar pénzügyi rendszerbe. Ugyanakkor meg kell mondjam azt is, hiszen költségvetési szempontból is néztem ezt a javaslatot, hogy amennyiben ezen pénzügyi vállalkozások úgymond honosításra kerülnének, akkor értelemszerűen a központi költségvetésnek bevételi forrást is jelenthetnének, akár bankfelügyeleti díjak vonatkozásában, akár pedig bármilyen szerény mértékben is, de valamilyen formában adófizetőivé is válhatnának a költségvetésnek.

Én azt hiszem, hogy a központi költségvetésnek, az államháztartás egészének a bevételi forrásai megemelkedhetnének, még ha szerény mértékben is - nem illuzórikus ezermilliárdokról, százmilliárdokról van szó -, és ezen keresztül egy biztonságos és hosszabb távon is tervezhető pénzellátást jelenthetnének a népjóléti és családvédelmi támogatásoknak, amelyek egyébként a Fidesz-kormánynak is úgymond a programjában szerepelnek.

Tehát ezen gondolatok fölvetésével tulajdonképpen én ösztökélni szeretném arra a kormányt, hogy a külföldi pénzügyi vállalkozások irányában úgymond vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogyan lehetne ezen pénzügyi kört, bankári kört jobban integrálni a nemzetgazdaság vérkeringésébe.

A másik módosító javaslatom szintén banki működési kört érint, mégpedig az 1992-1995. évek során bankkonszolidációban részesített pénzintézetek körét, amelyek 350-400 milliárdos konszolidációs kötvénytömeg kiadását jelentették a kereskedelmi bankok irányában. Itt egy sajátos cserefolyamat ment végbe, csereadás-vétel, ami adásvételnek messzemenően nem nevezhető, hiszen a '92-95 időszakában végbement konszolidáció során a behajthatatlan hitelek fejében úgymond a bankok átadták ezt a központi költségvetésnek, a magyar pedig államkötvényekkel, konszolidációs kötvényekkel fizetett tulajdonképpen a semmiért, adott jól értékesíthető, azonnal értékesíthető magas kamatjövedelmet biztosító konszolidációs kötvényeket.

Azt is meg kell mondjuk, hogy ez a 400 milliárdos konszolidációs kötvénytömeg időközben jelentősen leapadt. Itt arról van szó, hogy ezt az azonnal készpénzzé tehető, úgy mondjuk, hogy jegybankképes papírokat a kereskedelmi bankok döntő többsége már visszaváltotta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akik itt önök közül már évek óta ülnek a tisztelt Házban, tapasztalhatják, hogy a '99. évre előterjesztett 44 milliárdos kötvénykamat-kiadás tulajdonképpen már csak fele annak, ami egy vagy két éve volt. Ez nem a kamatcsökkenés következménye - az a mérvadó, a diszkontpapírok kamatmozgása, a 3 hónapos diszkontpapírok mozgását követi ez a konszolidációs kötvénykamat-kifizetés -, hanem annak a folyamodványa, hogy a kereskedelmi bankok esetében többnyire végbement a privatizáció, vagy szűkös anyagi helyzetükben ezen konszolidációs kötvényeket visszaváltották. A konszolidációs megállapodások keretében azonban a magyar államnak ezen kötvények után 20 évig kell fizetni, tehát 2014-ig helytállási kötelezettsége van a központi költségvetésnek az adófizetők pénzéből, hogy fizessék a konszolidációs terheket.

Néhány órával ezelőtt a pénzügyminiszter úr azt fogalmazta meg, hogy ez a konszolidációs eljárás államháztartási körön kívül történt '92-95-ben. Az lehetséges, hogy nem volt konszolidációs törvény erre az intézkedésre, hanem csak egy kormányhatározat, azonban ennek az eljárásnak a terheit folyamatosan, 1995-2014-ig, úgymond, államháztartási körön belülről kell finanszírozni. Mi úgy látjuk, hogy ennek a '99-re esedékes 44 milliárdnak, aztán a későbbi években 35-40 milliárd fölhasználásának folyamatosan lenne célszerűbb módja is.

Én a módosító indítványomban azt céloztam meg, azt kell mondjam, hogy a romokban heverő felsőoktatási intézmények működési kiadásait emelnénk meg szerény mértékben. Nemcsak egy felsőoktatási intézményét, hanem a négy költségvetési skálában leszabályozott felsőoktatási körre - egyetemekre, művészeti, agrártudományi, műszaki, illetve a főiskolák körében - arányosan ez szétosztásra kerülne részint működési, dologi kiadásokra, részint pedig felújítási kiadásokra. Leosztva végül is a 44 milliárdot, nem olyan magas összegek jöttek ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önökben nyilván fölmerülhet - ez tulajdonképpen egy radikális lépés volna -, hogy ezen konszolidációs összegek kifizetését úgymond '99-re felfüggesztenénk.

Mi motivált még a javaslat megfogalmazásában? Alapvetően az, hogy van egy terület, a magyar felsőoktatás, ahol krónikus forrásszűke van, ahol egyetemek nem tudják fizetni a fűtési számlákat, ahol az egyetemi katedrák, azt kell mondjam, az épületekkel együtt romokban hevernek. Ide kellene a pénz. Ugyanakkor az a pénzintézeti kör, amely '92-'95-ben ezt a támogatást megkapta, azt kell mondjam, 80 százalékban már külföldi tulajdonosi körbe került, a megmaradó 20 százalék pedig állami tulajdonban van. Tehát a meglévő, a külföldi tulajdonosi körbe kerülteknél olyan tőkeerős pénzügyi intézmények vannak a háttérben, mint a General Electric vagy az Iris Life, de sorolhatnám tovább a privatizáló külföldi pénzintézeteket. Itt a tőkehelyzet mindenképpen rendeződött.

A még meglévő állami bankok - a Postabank, a Pénzintézeti Központ, Polgári Bank -, ezen pénzintézetek támogatásának a konszolidációs kötvénykamatok helyett tulajdonképpen más útját, módszerét kellene megtalálni. Lehetne kifejezni nemes egyszerűséggel, hogy az idők végezetéig, de ez csak 2014, ne kelljen már úgymond a családoktól, a felsőoktatástól pénzeket visszatartani azért, hogy egyrészt már tőkeerős bankoknak menjen ez a pénzösszeg kamat formájában, másrészt pedig a belföldi állami pénzintézetek vonatkozásában pedig más technikák is tulajdonképpen rendelkezésre állnának.

Törvényjavaslatom ugyanakkor különböző bizottsági fórumokon keresztülment. Figyelemmel hallgatták tisztelt képviselőtársaim ezen gondolatokat, azonban nincsenek illúzióim a tekintetben, ez a törvénycsomag, amiről most beszélek, minden bizonnyal nem fog döntő többséget kapni itt a tisztelt Házban.

Azonban azzal, hogy itt a részletes vitában mégis szót kértem és ismertettem ezen gondolataimat, az volt a célom, hogy az új kormányzat ezen szempontokon valamilyen formában gondolkodjon el. Amennyiben folytatni kívánja a Fidesz-kormány a családvédelmi intézkedéseket, a szociális támogatásokat folyósítani kívánja, a tb-t meg akarja erősíteni, akkor érdemleges források után kell nézni. Olyan források után, amelyek hosszú távon tervezhetők, nagy biztonsággal rendelkezésre állnak. És a jelenlegi adóbevételi skálán, a 4000 milliárdos főbb adó- és adó jellegű bevételekben, ha ennek az egész adóbevételi volumennek mindössze az alig egy százalékát teszi ki a pénzintézeti szektornak a befizetése, tulajdonképpen ott, ahol a legtöbb a pénz, ott valami aránytalanság van, és úgymond ez a méltányos közteherviselés alapvető szempontjait sérti.

(20.40)

Tisztában vagyok azzal is, hogy a kormány a fölállása óta eltelt néhány hónap alatt nem tudott még ennyire mélyen, ennyire generálisan belemenni a rendszerbe, nem tudott egyeztetni a kereskedelmi bankokkal, nem tudta kigondolni, vagy akár végiggondolni sem ezen szigorúbb adózási és felügyeleti rendszert megteremtő intézkedések menetrendjét.

Azonban tisztelettel kérném a kormány jelen lévő képviselőjét, hogy az elkövetkezendő években szíveskedjenek végiggondolni ezen arányos közteherviselés irányába elmozdulást indítványozó szempontokat, javaslatokat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP és a kormánypártok padsoraiban.)