Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igaza van Gémesi Györgynek: valóban jártam Lakitelken, nem kulturális rendezvényen, hanem a Magyar Demokrata Fórum pártoktatásán (Derültség. - Mádi László: Na! - Derültség az ellenzéki padsorokban.), ráadásul Lendvai Ildikóval együtt. Tehát legyen világos: az első csipkés fehérneműt ez a gáláns úriember Lakitelek Népfőiskola formájában vásárolta az MDF-nek - ha már ruházkodási példákat hoztunk fel. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Ebből a vásárlásból alakult ki a modell.

Ebből a kapcsolatból - amely a Postabankot fűzte különböző pártokhoz, amelyek közül kétségkívül a Lakitelek Alapítvány, illetve az MDF volt az első - alakult ki az a helyzet, hogy a Postabank vezetése azt gondolta, hogy mint többpárti pártbank bármit vállalhat, bármit hitelezhet, ő sértetlen.

(15.30)

Ez az a modell, amely az MDF-kormány idején, az MDF-fel való kapcsolatban alakult ki és fejlődött később tovább. Lehetőleg minden szóba jöhető párttal megpróbáltak ilyen kapcsolatot kialakítani, ez így van, természetesen a Fidesszel is - nem sikerült. (Derültség az MDF soraiban.) Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy ez a tény, ebből alakult ki a jelenlegi helyzet, és ezzel kell Tállai képviselő úrnak is számot vetnie.

Az igazi kérdés azonban az, hogy a jövőben mi lesz, tisztelt Országgyűlés, és a 20. pontban, amelyet most meg akarnak szüntetni, még korrekt módon szerepelt az 1999. évi költségvetésben maximum 75 milliárd forintnyi garancia. Ennek helyébe lép a 77. pontban az, hogy nem szükség szerint, hanem máris számolatlanul a 132 milliárdot adjuk oda azoknak, akik Gansperger ÁPV Rt.-elnök úr fennhatósága alatt fogják ezeket a milliárdokat elkölteni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)