Felszólalás adatai

DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Igen tisztelt Kuncze Gábor Képviselő Úr! Úgy gondolom, mindenekelőtt néhány szót a családomról érdemes szólni, miután ön ismét megtisztelt azzal, hogy a családomat szóba hozta. Noha hadd jegyezzem meg, én már remélni mertem, hogy miután ön miniszter korában úgy érezte, hogy megengedhető az, hogy ön hetente durván támadott engem a Magyar Köztársaság Országgyűlésében (Derültség és moraj az SZDSZ és az MSZP soraiban.)... - most megteheti ezt ellenzéki képviselőként is; tegye meg, kérem, alkotmányos joga, bár úgy gondolom, nem biztos, hogy ez önnek eredményt fog hozni. Mint ahogy az is látható, hogy ön ugyebár mint pártelnök kénytelen volt belátni, hogy mégsem olyan sikeres pártelnök, mint ahogy gondolta, kénytelen volt mint miniszter is belátni, hogy miniszterként sem állja meg a helyét. (Zaj, felzúdulás az ellenzék soraiban. - Horn Gábor: A kormány nevében halljuk a választ?)

De ön most arról beszél, hogy ki lesz 2000-ben a köztársasági elnök, ami úgy gondolom, hogy 2000 kérdése lesz (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Nem lesz!), nem 1998 kérdése. (Zaj.) De az én családomat illetően a leghatározottabban kijelentem, hogy a családom egyetlenegy tagja sem rendelkezik semmiféle állami megbízatással. Igaz, hogy a családom egyik tagja kapott egy lehetőséget ahhoz, hogy a Malév igazgatótanácsának tagja legyen, de szeretném tájékoztatni az ország nyilvánosságát, hogy visszautasította ezt a lehetőséget a menyem (Derültség az SZDSZ és az MSZP soraiban.), és még hozzátenném azt is, hogy egy fillért javadalmazásként nem kapott, javadalmazásként nem vesz fel.

Mint ahogy sajnálatos módon nem tudtam róla, mert valaki kedveskedni akart, hogy egy kommunizmus alatt üldözött személyt, akinek agyonlőtték az édesapját az oroszok, elvették a házát, most egy lehetőséghez juttat. Mikor meghallotta - éjjel érkezett haza egyébként egy külföldi családi útról -, hogy őt jelölték valahová, amellyel kapcsolatban támadták, 12 órán belül, ahogy megérkezett Magyarországra, lemondott erről a lehetőségről, ő sem vett fel egy fillért sem. Nos, úgy gondolom, hogy a harmadik személyről nem is érdemes beszélni, miután annak soha nem volt, jelenleg sincs semmilyen állami megbízatása, és azzal sem érdemes foglalkozni, hogy önök kire találják ki, hogy az én keresztlányom, akit életemben nem láttam. Nem kívánok belemenni ebbe a dologba.

De ne haragudjon, igen tisztelt Kuncze Gábor, az, hogy az ön családtagja szóba került, annak a következménye, hogy ön egy olyan napirend előtti felszólalásra jelentkezett, ahol kifejezetten az én családtagjaimmal foglalkozott. Akkor elmondottam, hogy ön mint belügyminiszter - és ezt változatlanul állítom -, noha látnia kellett volna, hogy nem szerencsés, hogy az ön hatáskörébe tartozó vállalathoz átirányítják a könyvkiadás összes jogosultságait azért, mert az ön testvére átlép abba az intézménybe (Horn Gábor: Magántulajdonban van!), és ezáltal arra ad alkalmat, hogy sok tíz vagy száz millió forintos tétellel kapcsolatban merüljön föl az ön családjának a neve.

Szeretném jelezni, az én családomból soha senki egy fillért nem kapott. Önök közül, az ön korábbi pártelnöke, Kis János 1 millió 680 ezret, Tamás Gáspár Miklós 1 millió 313 ezer forintot (Kuncze Gábor: Miről beszél?!), Báthory Zoltán helyettes államtitkár 3 és fél millió forintot egyszer, egyszer 680 ezer forintot kapott olyan könyvkiadási támogatáson belül, ahol érdekes módon mindig önök voltak a nyertesek, de az önök minisztériumába tartozott ez az egész dolog. (Horn Gábor: A Művelődésibe!) De kapott itt, kérem, az Atlantisz Kiadó, az Osiris Kiadó, ami az SZDSZ kiadója volt, és a Láthatatlan Kollégium Alapítvány is, amelyet mi tettünk láthatóvá (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mint ahogy az ön átlátszó trükkjeit is.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)