Felszólalás adatai
| 33. ülésnap (1998.11.23.), 39-55. felszólalás | |
|---|---|
| Felszólalás oka | Általános vita megkezdése |
| Felszólalás ideje | 45:51
|
Felszólalások: 39 39-55 55-73 Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A kormány megbízásából kedden napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pintér Sándor belügyminiszter úr. A keddi napon további napirend előtti felszólalásra jelentkeztek a következő frakcióvezető-helyettesek: Isépy Tamás úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt; Varga István úr, Magyar Demokrata Fórum; Vancsik Zoltán úr, Magyar Szocialista Párt; Pokol Béla úr, Független Kisgazdapárt; Fodor Gábor úr, Szabad Demokraták Szövetsége; ifj. Hegedűs Lóránt úr, Magyar Igazság és Élet Pártja.
A szerdai napon napirend utáni felszólalásra jelentkeztek a következő képviselők: Herbály Imre, Magyar Szocialista Párt; Szalai Annamária, Fidesz-Magyar Polgári Párt.
Tisztelt Országgyűlés! Soron következik ma kezdődő ülésünk napirendjének megállapítása. A házbizottság az Országgyűlés ülésének napirendjére, a tanácskozás időtartamára, a felszólalási időkeretekre és az előterjesztések együttes tárgyalására vonatkozó ajánlását kézhez kapták.
Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e a házbizottság ajánlásával. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)
Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirendi javaslatot elfogadta.
Bejelentem, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja kérésére ezen az ülésen a büntető jogszabályok módosításáról szóló T/250. számú törvényjavaslat általános vitája nem zárul le.
Az elfogadott napirendi ajánlásnak megfelelően mai ülésnapunkon sor kerül a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosítását kezdeményező T/257. számú törvényjavaslat részletes vitájára. Előtte azonban a részletes vitára bocsátásról kell határoznunk.
Indítványozom, hogy a tisztelt Országgyűlés a T/257. számon benyújtott törvényjavaslatot bocsássa részletes vitára. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)
Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 252 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 5 tartózkodással a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta. (Közbeszólások: Nincs bekapcsolva a gépem!) Egyúttal kérem, hogy azoknak a képviselőknek a szavazógépét kapcsolják be, akiknek az előbbi szavazásnál nem működött. Kérem, a mikrofongomb megnyomásával jelezzék, nem akarok most egy gyors számolást tartani.
Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/379. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/379/2-3. számokon kapták kézhez. Tájékoztatom önöket, hogy a mai napon csak a miniszteri expozéra, valamint a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor.
Megadom a szót Harrach Péter szociális és családügyi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának.
HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jogosan kérdezik, hogy miért ékeskedem idegen tollakkal, amikor ezt az expozét elmondom. Azért vállaltam, mert a törvényjavaslatban erős szociális szempont jelenik meg, és ezt szeretném hangsúlyozni. A tárgyalandó törvényjavaslat három területre terjed ki, melyből kettő kisebb érdeklődést váltott ki eddig is, ezen szeretnék röviden túllenni, majd rátérek a nyugdíjemelés 1999. évi szabályaira. (Zaj, moraj.)
Először egy mondatban hadd foglalkozzam azokkal, a gyakorlati végrehajtás során felmerült problémákkal, amelyek korrekciós módosításokat igényeltek. Ilyen például a nyugdíj átruházásának tilalma, a jogosultság kezdete (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), tehát olyan kérdések, amelyek, azt hiszem, mindannyiunk egyetértését élvezik.
Másodszor: szeretnék néhány szót szólni az Alkotmánybíróság döntése alapján az egyes özvegyinyugdíj-szabályok módosításáról. 1998. március 1-jén hozott az Alkotmánybíróság egy határozatot, amelyben az új özvegyi nyugdíjrendszer egyik elemét semmisítette meg, konkrétan az alkotmányellenességét mondta ki az özvegyi és szülői nyugdíj 50 százalékos mértékének 20 százalékra csökkentéséről azon özvegyek esetében, akik saját jogon nyugellátásra nem szereztek jogosultságot, és életkoruk miatt ez már nem is várható tőlük. Ennek megfelelően javasolt törvénymódosítást a kormány.
A harmadik terület - amely eddig is kifejezetten politikai ízű vitákat eredményezett - a nyugdíjemelés 1999. évi szabályai. A benyújtott törvényjavaslat a miniszterelnök úr által a vitanapon ismertetett nyugdíjemelési javaslatot tartalmazza. E javaslat szerint a nyugellátásokat 1999 január hónapban, a tervezett infláció mértékével megegyezően 11 százalékkal, de legalább havi 3500 forinttal kell emelni, de az emelés mértéke nem lehet 25,5 százaléknál több. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíj összegétől függően differenciált mértékű nyugdíjemelés történik.
Az öregségi nyugdíjminimum jelenleg 13 700 forint, és 3500 forintos, 25,5 százalékos nyugdíjemelést javasol a kormány. 25,5 százalékos értékű emelésben részesülnének azok is, akik az öregségi nyugdíjminimum szintje alatti ellátással, például résznyugdíjjal rendelkeznek. Az öregségi nyugdíjminimumnak megfelelő 13 700 forinttól 31 818 forintos nyugdíjig az emelés összege 3500 forint. Így a nyugdíjemelés mértéke 25,5 százalékról fokozatosan 11 százalékra változik ezeknél az ellátásoknál. A 31 818 forint feletti nyugellátások az 1999. évre tervezett inflációval azonos 11 százalékos mértékben emelkednek. Azoknak a személyeknek, akiknek egyidejűleg több társadalombiztosítási nyugdíj jár, a saját jogú nyugdíjuk kerül emelésre az ismertetett szabály szerint. Hozzátartozói ellátásuk külön 11 százalékkal emelkedik.
Összességében ez a javaslat azt eredményezi, hogy minden nyugdíj megőrzi reálértékét, és közel kétmillió nyugdíjasnál, vagyis az összes nyugdíjas közel 80 százalékánál nő az ellátás reálértéke. (Taps a kormánypártok soraiból.) Az öregségi nyugdíjminimum szintjén a reálérték növekedése 13 százalék, az átlagos nyugdíjszinten ez 27 ezer forint, a reálérték-növekedés 2 százalék. Így összességében a nyugdíjasok többsége az elmúlt években bekövetkezett reálértékvesztés részleges pótlására is jogosult lesz. Természetesen a reálérték-számításnál az eddigi gyakorlatnak megfelelően az átlagos fogyasztói árindexhez viszonyítunk. A jelenleg hatályos törvényben szereplő nyugdíjemelési szabályhoz képest a nyugdíjasok 13 százaléka, körülbelül 350 ezer fő kap magasabb emelést.
A törvényjavaslat a jövő évben nyugdíjba vonulók számára meghatározza, hogy a nyugdíjak legkisebb összegei a szociális ellátásokkal azonosan, 12 százalékkal emelkedjenek.
(16.30)
A javasolt, differenciált nyugdíjemeléssel az ellátások átlagosan 14,3 százalékkal nőnek, ennek 126 milliárd forintos fedezetét a társadalombiztosítási alapok költségvetéséről szóló törvényjavaslat tartalmazza. Ez a Nyugdíj-biztosítási Alapnál 113 milliárd forintos, az Egészségbiztosítási Alapnál 13 milliárd forintos kiadási többletet jelent.
A törvényjavaslat lehetőséget biztosít a kormánynak arra, hogy a makrogazdasági folyamatok és adatok ismeretében az 1999. évi januári emelésen túlmenően, a szükséges feltételek megléte esetén további kiegészítő intézkedéseket tegyen. Szeretnénk, ha a gazdasági folyamatok a tervezettnél is kedvezőbben alakulnának, s az év végén újabb nyugdíjintézkedésre nyílna lehetőség. A kormány a saját eszközeivel mindent meg fog tenni ennek érdekében.
Ezzel a javaslattal a kormánynak az az ígérete, hogy a nyugdíjak vásárlóértékét megőrzi, teljesül. Sőt, amint már említettem, a nyugdíjasok mintegy 80 százalékánál a vásárlóérték növekedése valósul meg. Az előbbi számokból az is egyértelmű, hogy minél kisebb a nyugdíj, a vásárlóértéke annál nagyobb mértében nő, s a vásárlóértéke egyetlen nyugellátásnak sem csökken. Ezzel - az előző évektől eltérően - kétségtelenül egy szociális szempontú nyugdíjemelés valósul meg, amit az indokol, hogy az elmúlt évek reálértékvesztése őket érintette leginkább. Nemcsak azáltal, hogy a kisebb nyugdíjakból kevésbé tudták kivédeni a magas inflációt, hanem amiatt is, mert az alacsonyabb jövedelmű családoknál az infláció mértéke is magasabb volt az átlagosnál. A mindennapi, alapvető termékek ára ugyanis erőteljesebben emelkedett, és az ő kiadásaik szinte csak erre szorítkoznak.
A nyugdíj összege persze többnyire nem azonos a család jövedelmével: magasabb jövedelmű családban is élhet kis összegű nyugdíjban részesülő és fordítva, de a különböző felmérések azt mutatják, hogy a nagyobb jövedelmű háztartásokban élőknél jellemzően a nyugdíj összege is magasabb. A jövő évi nyugdíjemelésekről szóló javaslat legfőbb jellegzetessége tehát az, hogy - a tisztán biztosítási elvtől eltérően - prioritást ad a szociális szempontoknak, ügyelve azonban arra, hogy a reálértékvesztés senkinél se következhessen be.
Szeretném leszögezni: a kormány tisztában van azzal, hogy az elmúlt években mind a bérek, mind pedig a nyugdíjak reálértéke erőteljesen csökkent. Jogosnak tartjuk tehát azt az igényt, hogy az elszenvedett veszteségekből a lehetőségekhez mérten a nyugdíjasok is kapjanak vissza valamennyit, de úgy gondoljuk, hogy '99-ben éppen a veszteségek tartalma és jellege miatt a szociális szempontnak kell elsősorban érvényesülnie.
Az eddigi, indulatoktól sem mentes és erősen politikai színezetű vitákban az ellenzéki képviselők csupán azt hangsúlyozták, hogy az új kormány elveszi a nyugdíjasoktól az előző parlament által '97 nyarán törvénybe iktatott nyugdíjemelés-mérték egyötödét.
Tisztelt Ház! Hangsúlyozni szeretném, hogy a nyugdíjemelés mértékének eldöntése nem csupán kívánság, óhaj, hanem sajnos nagyon kemény objektív feltételei is vannak. Például az, hogy a nyugdíjemelést tényleges forrásokkal kell meglapozni. És itt van az igazi gond! Hiszen jól tudjuk, hogy az előző kormány a nyugdíjreform elfogadtatása fejében az utolsó pillanatban megkötött kompromisszummal ígérte be a nagyobb mértékű nyugdíjemelést, jól tudván akkor is, hogy ennek forrástöbblete nem biztosítható. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Tessék bizonyítani! Nem így van!)
Biztos vagyok abban, hogy Horn Gyula kormánya sem és egyetlen magyar kormány sem lett volna képes ezt az elhamarkodott, könnyelmű ígéretet teljesíteni. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: És 1992-ben?) Ennek a törvénybe foglalt kompromisszumnak a történetét, hátterét legjobban épp az MSZP-s képviselők, az ÉT-tagok ismerhették. Mert vajon az akkori kormány hosszú hónapokon át fenntartott nyugdíjemelési javaslata miért volt alig 13 százalékos?
Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert az előző kormány is tisztában volt a realitásokkal, a gazdasági, finanszírozási folyamatok várható alakulásával, csakhogy ezt akkor nem vállalta fel. Kormányunk nyíltan felvállalja a tényekkel megalapozott, bár tudjuk, sok esetben, sokak előtt népszerűtlen döntést.
Nézzük a tényeket! A Nyugdíj-biztosítási Alap '97-ben készített prognózisa a nyugdíjreform elindításának a magánpénztárak miatti hiányát '98-ban 20 milliárd forintra, '99-ben 40 milliárd forintra kalkulálta, és ezen kívül a Nyugdíj-biztosítási Alapban további hiánnyal alig számoltak. Ezzel szemben '98-ban a Nyugdíj-biztosítási Alap hiánya nem 20 milliárd, hanem 50 milliárd forint lesz, '99-ben pedig meghaladja - nem a 40 milliárdot, hanem - a 150 milliárd forintot!
A hiány döntő részét a központi költségvetés állja, még akkor is, ha jövőre 40 milliárd forintnyi tb-vagyon értékesítésével számolva tehermentesítendő a központi költségvetés. Mi az infláció csökkentését nemcsak deklaráljuk, hanem hatékony intézkedéseket is teszünk megvalósítása érdekében; többek között a társadalmi összkiadások összbevételekhez igazításával, az elkerülhetetlen államháztartási hiánynak a GDP 4 százaléka alatti tartásával. Ennek keretében a nyugdíjak is a reális lehetőségek keretei között emelkednek.
Befejezésül, tisztelt képviselőtársaim, hadd mondjam el, hogy ennek a kormánynak is - mint minden kormánynak - szüksége van az ellenzék kritikájára. Ennek a kritikának viszont van egy határa: ez a politikai tisztesség és a jó ízlés. Ennek túllépése nemcsak a parlament tekintélyét járatja le, de hosszú távon árt magának az ellenzéki pártnak a népszerűségének is. (Moraj az MSZP padsoraiban.) Itt az ideje, hogy baráti segítséget nyújtsunk az ellenzéknek (Derültség az MSZP padsoraiban.), és felhívjuk a figyelmét: elérték ezt a határt. Ne menjenek tovább! (Keller László: Köszönjük. - Közbeszólások az MSZP padsoraiban.)
A nyugdíjasoknak pedig azt üzenjük: ne hagyják magukat provokálni, és ne hagyják magukat manipulálni! Legyenek bölcsek, fogadják el, hogy évek óta először nő a nyugdíjuk reálértéke (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiban.), és - az előbb az ellenzék jó ízléséről beszéltem, nem akarom még egyszer említeni - évente folytatódni fog tisztességes megélhetésük biztosítása. (Keller László: Nem kellene így hazudni! - Dr. Nagy Sándor közbeszól.) Örüljenek annak, hogy az országnak olyan kormánya van, amely tudja, hogy mit akar, és azt határozottan végre is hajtja; amely kormány minden polgár sorsára odafigyel, az övékére is.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Az ő rovásukra!)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági előadók felszólalására kerül sor. Tájékoztatom önöket, hogy az egészségügyi és szociális, valamint a költségvetési és pénzügyi, továbbá a foglalkoztatási bizottság ülésén kisebbségi vélemények is megfogalmazódtak.
A házbizottság állásfoglalása szerint a bizottsági előadók és a kisebbségi vélemények ismertetésére 5-5 perc áll rendelkezésre. Elsőként megadom a szót Frajna Imrének, az egészségügyi bizottság alelnökének, a bizottság előadójának.
DR. FRAJNA IMRE, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Az egészségügyi és szociális bizottság megtárgyalta a szóban forgó törvényjavaslatot, és általános vitára alkalmasnak találta.
A törvényjavaslat három lényegi módosítást és több technikai módosítást tartalmaz. A három lényegi módosítás közül igazából csak a nyugdíjemelés mértéke kapcsán bontakozott ki vita a bizottságban. Az özvegyi nyugdíjrendszeren való változtatáson, ami az Alkotmánybíróság döntésének megfelelő és az érintett özvegyek számára kedvező változtatást jelentő szabályozás, nem volt különösebb vita. Nem volt különösebb vita azon a szabályozáson sem, ami azt hivatott kivédeni, hogy ha valaki néhány évvel nyugdíjba vonulása előtt munkanélkülivé vált, akkor ez a számára anyagilag kedvezőtlen időszak ne határozza meg egész nyugdíjas pályafutását is, hanem kedvezően módosítsuk a nyugdíjszámítás szabályait ezekben az esetekben.
(16.40)
A nyugdíjemelés kapcsán igen kevés új elem hangzott el az eddigi viták kapcsán, és mivel gondolom, az általános vita további részében ismét előkerülnek ezek az érvek, úgyhogy csak jelzésszerűen mondom el, miről szóltak a viták.
A bizottság többsége szerint a beígért, immár 20 százalékosnak tekinthető nyugdíjemelés igazából választási ígéret volt az előző koalíció részéről, amit igazol az is, hogy az Érdekegyeztető Tanács 14 százalékos megállapodást írt alá - Horn Gyula kézjegyével is ellátva -, valamint az ez évi költségvetésben is az ennek megfelelő irányszámokat találjuk. A kisebbségben maradtak véleménye szerint erről szó nincsen, a hosszú tárgyalási folyamat eredményeként reális összegről lenne szó.
Felvetődött az is, hogy a nyugdíjemelés szabályainak megváltoztatása egy kiszámítható szabályozási rendszer megváltoztatását jelenti. A bizottság többsége kifejtette, hogy ezek a kiszámítható szabályok soha nem éltek meg 1 évnél hosszabb időt. (Moraj az MSZP padsoraiban.)
Végül felvetették, hogy ez a nyugdíjemelési szisztéma hosszas vita után alakult ki, nem pedig olyan pucsszerűen, mint amilyen az előttünk levő javaslat, amiről a bizottság többségének az volt a véleménye, hogy igazából szeptember óta másról sem vitázunk, mint a nyugdíjemelés mértékéről, különböző részletekről, noha ennek a vitának eme törvényjavaslat benyújtásánál lenne csak itt az ideje. Úgyhogy ezt a vitát rövidnek nevezni finoman szólva is nehéz lenne, ami látszott is azon, hogy a bizottságban a vita már a kifáradás jeleit kezdte mutatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban, valamint a MIÉP padsoraiból.)
ELNÖK: Megadom a szót Kökény Mihálynak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.
DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kisebbség megítélése szerint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosítására előterjesztett javaslat alapvetően a jövő évi nyugdíjemelés mértékének újraszabályozására irányuló 11. §-a miatt elfogadhatatlan és méltánytalan. Elfogadhatatlan, mert megtöri és felmondja a szociális partnerek és a nyugdíjas társadalom szervezeteinek tavaly megkötött kompromisszumát, miszerint jövőre még az idei nettó keresetnövekedésre alapozódik a nyugdíjak emelése. Méltánytalan, mert az átlagosan 14 százalékos, de differenciált emelési szándék szembeállítja egymással a nyugdíjasok különböző csoportjait.
A bizottság kisebbsége kétkedve fogadta az előterjesztő azon megállapítását, hogy az ajánlott nyugdíjemelési technika megfelel az alkotmányossági követelményeknek, mivel úgy látja mind jogbiztonsági szempontból, mind a 11. § (2) bekezdésében szereplő felhatalmazásra tekintettel, hogy a javaslat súlyos alkotmányossági aggályokat is felvet. Az ellenzéki képviselők a bizottsági vitában megütközéssel hallgatták a kormánypártok érveit, miszerint a hatályos törvényi előírást fedezet nélküli kötelezettségvállalásnak, sőt választási kampányfogásnak minősítették. Megütközéssel hallgatták, hiszen az 1997. évi LXXXI. törvényhez és a nyugdíjbiztosítási reform többi törvényéhez részletes hatásszámítások készültek, s ezek a törvények hosszú társadalmi vitában formálódtak, és nyerték el a szociális partnerek bizalmát.
Az ellenzék emellett úgy látta, hogy az 1998. évi gazdasági teljesítmény igenis olyan mértékű, ami fedezetet nyújtana a hatályos törvény megtartására.
Az előzőeken túlmenően a törvényjavaslat 20. §-ának (2) bekezdése is vitatható, amely a nyugdíjminimumok emelését szerintünk önkényesen rendezi.
Vitatható az özvegyi nyugdíj szabályainak alkotmánybírósági döntésből következő kiegészítése, mert rövidebb felkészülési időt hagy, mint a saját jogú öregségi nyugdíj megszerzésének minimális szolgálati ideje.
Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakra tekintettel az egészségügyi és szociális bizottságban a szocialista és szabaddemokrata képviselők nemmel szavaztak a javaslat általános vitára való alkalmasságának megállapításánál.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Rákos Tibornak, a költségvetési bizottság előadójának.
RÁKOS TIBOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Hölgyeim és Uraim! A költségvetési bizottság e törvénytervezet megtárgyalása során három témakört vizsgált meg. E három témakört Frajna úr már említette: egyrészt az 5/1998. alkotmánybírósági döntést az özvegyi nyugdíjjal kapcsolatban, melyet a törvénytervezet reparál; ez a tervezet az alkotmánybírósági döntés szellemének megfelelően készíti elő a változtatásokat. A második rész a nyugdíj mértékének megállapítása, amely kapcsán Dustin Hoffman esetleg önök által is ismert Maraton életre, halálra című filmje jutott eszembe, ugyanis újabb vitát sikerült indukálnunk a költségvetési bizottságban, melyben nyilvánvalóan támadták, hogy ez a törvénytervezet 1 évre javasolja módosítani ezt a nyugdíjmértéket. A Fidesz-Magyar Polgári Párt már többször is kinyilatkoztatta, illetve elmondta, hogy ezt a társadalmi problémát összességében tekintjük, és úgy gondoljuk, akkor tudjuk kellően e társadalmi csoport érdekeit képviselni, ha a nyugdíj valós vásárlóértékét próbáljuk megőrizni, tehát úgymond egy gazdaságpolitikai összességet vizsgálva gondoljuk azt, hogy ez a 14,5 százalékos átlagos nyugdíjemelés az, amit becsületesen és tisztességesen meg lehet ígérni.
Nyilvánvalóan azt lehet mondani, ha csak kiragadnánk és ezt az egy szakaszt vizsgálnánk, felelős politikai tényező nem mondhatja azt, hogy a 14,5 százalék jobb, mint a 20 százalék, de úgy gondoljuk, abban a gazdasági környezetben, amit az idén láthatunk, azt hisszük, az óvatosság elve megköveteli tőlünk azt, hogy olyan dolgokat tegyünk a törvénytervezetbe, amelyek tarthatóak és vállalhatóak.
Mondhatom, hogy a bizottságban ezen vélemények elhangzása után is ellenzéki képviselőtársaim valóban azt mondták: ha ez a szakasz nem lenne, enélkül igazából el is fogadható, mivel egyéb, a hatályos törvényben most meglévő jogintézményeket fejleszt tovább, illetve a megfelelő hatályos törvényeknek az élet által szabott kihívásaira próbál választ adni, s ez meg is történik ebben a tervezetben. Ez látszódott is a szavazati arányon, ugyanis a költségvetési bizottság általános vitára alkalmasnak találta a tervezetet, 17 igen és 6 nem szavazattal.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Keller Lászlónak, aki a bizottság kisebbségi véleményét ismerteti.
KELLER LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Úgy gondolom, nem okoz meglepetést, ha elmondom, hogy a költségvetési bizottság ülésén a kormánypárti képviselők nem akartak vagy nem tudtak érvelni a törvényjavaslat mellett. A bizottsági ülésen a kormány képviselőjénél is érzékelhető volt egyfajta zavar, hiszen a Szociális és Családügyi Minisztérium képviseletében a helyettes államtitkár úr a családtámogatásról szóló törvény kapcsán részt vett a bizottsági ülésen, de a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosításánál a kormány képviseletében nem kívánt előterjesztőként megszólalni. Végül, példátlan módon, a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főosztályvezetője képviselte az előterjesztőt. Úgy gondolom, ez önmagában minősíti a kormány hozzáállását e törvényjavaslathoz.
Ha a törvényjavaslat nem szólna a nyugdíjemelés mértékéről, akkor most nem kellene kisebbségi véleményt megfogalmazni. Ha a törvényjavaslat nem határozná meg alacsonyabb értéken a nyugdíjemelés mértékét, akkor támogatni tudnánk vagy tudtuk volna a bizottságban az eddigi tapasztalatokra alapozott eljárási kérdések pontosítását.
(16.50)
Ezek ugyanis alapvetően nem jelentik a 10 hónappal ezelőtt elfogadott törvény módosítását.
Csak támogatni lehet azokat a javaslatokat, amelyek az igazgatási szervek eljárását, határozathozatalát fogalmazzák meg az eddigieknél pontosabban. Ha a törvényjavaslat nem sújtaná a nyugdíjasokat, akkor egyetértenénk egy olyan törvénymódosítással, amely az Alkotmánybíróság határozatát kezeli csak és kizárólag. Igaz, hogy a saját jogú nyugellátásban nem részesülők özvegyi nyugdíjának rendezését törvény nélkül is kezeltük, de megnyugtatóbb és támogatható a törvényi rendezés a mi részünkről is.
A nyugdíjemelést három szempontból is kifogásoltuk mi, a kisebbségi álláspontot képviselők. Önmagában már az is kifogásolható, hogy a kormány - alkotmányellenes módon - november végén kívánja csökkenteni a nyugdíjasokat törvény szerint januártól megillető nyugdíjak értékét. A másik szempont, ami miatt kifogásoltuk a bizottsági ülésen a törvényjavaslatot - a kormány sarcát, amelyet tulajdonképpen ez a törvényjavaslat magában foglal - az az, hogy a kormány egy megtervezett, egyeztetett, törvénybe foglalt nyugdíjemelési rendszert rúg fel úgy, hogy nem mond semmit a további évek nyugdíjemelési szándékáról. A harmadik szempont, amiért elvetjük a kormány javaslatát - és a bizottsági ülésen ennek hangot is adtunk -, hogy a differenciált nyugdíjemelés forrását maguktól a nyugdíjasoktól veszi el a kormány, visszajutva ezzel egy meghaladott államszocialista állapotba.
Összességében, tisztelt képviselőtársak, a költségvetési bizottságban a szocialista és szabaddemokrata képviselők nem tudták és nem tudják támogatni az általános vitára való alkalmasságát a kormány törvényjavaslatának.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Tímár Györgynek, az emberi jogi bizottság előadójának.
DR. TÍMÁR GYÖRGY, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Az általam most, jelen megszólalásomban képviselt bizottság - különös tekintettel a téma emberi jogi vonatkozásaira - kiemelt fontosságúként kezelte ennek a törvényjavaslatnak a sorsát.
Feltétlenül megtárgyalásra alkalmasnak minősítette a bizottság tagjainak többsége, pontosan 11 fő szemben a 6 ellenvéleményt nyilvánítóval. S amikor az alkotmányban is rögzített alapvető emberi jogok kategóriáját érintő kérdéskört tárgyal ez a javaslat, akkor rá kell mutatnom mindazon tiszteletre méltó kifogásra, amely elhangzott a bizottság tárgyalási napján.
A többség véleménye szerint azonban nem hagyható figyelmen kívül az a történelmi periódus, az a cselekménysorozat - politikai és jogi cselekménysorozat -, amely a mai helyzet kialakulását okozta, amely ide vezetett.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy országunk gazdasági helyzete pillanatnyilag sajnos még nem éri el a kívánatos szintet. S rá kell világítani arra, hogy ez elsősorban talán annak tudható be, hogy amikor megkezdődött az úgynevezett rendszerváltás folyamata, és az akkor még állam kezében levő vagyont több-kevesebb sikerrel megpróbálták magánosítani - nevezhetjük privatizációnak -, akkor sajnos olyan nemkívánatos gazdasági helyzet kialakulását idézték elő objektíve, amely a büdzsé, a költségvetés jelenlegi állapotához vezetett.
Mi természetesen azt szeretnénk, hogy minden nyugdíjas minél biztosabb anyagi körülmények között élhesse napjait. Az érintett kör megnevezésében itt többször elhangzott már, hogy "nyugdíjasok". Ezzel kapcsolatban szeretném kifejezni azt a véleményemet, hogy nem a nyugdíjuk sok, hanem "nyugdíja-kevés". Ez lenne a helyesebb meghatározás. Tehát nem a nyugdíja sok. De sajnos, tudomásul kell vennünk az élet realitásait, amelyek kiváltása, amelyek okozása nem nekünk róható fel. Tudomásul kell venni azt, hogy ebben a helyzetben nem áll módjában a költségvetésnek többet adni.
Utalnom kell arra, hogy a nem sokkal korábban lezajlott periódusokban igen súlyos megszigorított intézkedéseket viseltek el az érintett körök. A mai kormányzat a lehetősége keretein belül megpróbálja megkezdeni ennek a körnek, ennek a munkáját már elvégzett társadalmi rétegnek megadni azt, amit a jelen körülmények között meg tud adni.
A bizottság tagjainak többsége minden körülmények között vitára alkalmasnak minősítette ezt a javaslatot, s a már általam előbb jelzett 11-6 arányban a parlament elé terjeszti. Köszönöm szépen.(Taps a kormánypártok padsoraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Sümeghy Csabának, a foglalkoztatási bizottság előadójának.
DR. SÜMEGHY CSABA, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A foglalkoztatási bizottság 12-7 arányban általános vitára alkalmasnak tartotta az előterjesztett törvényjavaslatot.
Elöljáróban mondom el, egyetlen kérdés volt, amelyben abszolút egyetértés volt a bizottság tagjai között: ez az Alkotmánybíróság határozatából fakadó 20 százalékos öregségi nyugdíj rendezésének a kérdése. Szeretném hozzátenni, ettől kezdve eltérő vélemények alakultak ki, s mivel kisebbségi előadót is állított a bizottság, így a többségi véleményt mondom el.
A többség megállapította, hogy a kormány 1999. évre tervezett gazdaságpolitikájából egyenes arányban fakad az, hogy a 10 millió 300 ezer magyar állampolgárból 3,6 millió a dolgozó és 3 millió 100 ezer a nyugdíjas. Tehát gyakorlatilag egy államnak, egy kormánynak mind a 3 millió 600 ezer dolgozójáról, mind a 3 millió 100 ezer nyugdíjasáról egyformán kell gondoskodnia.
Egyetértve pénzügyminiszter úr költségvetési expozéjával, a magyar gazdaságot a bizottság is a legdinamikusabban fejlődő országok közé sorolja, azonban azt is megállapította, hogy Magyarország nem egy gazdasági világhatalom, tehát az ország nagysága miatt ki van téve a környező országok gazdasági és politikai hatásainak, ami egy olyan óvatos, megfontolt politikai döntéssorozatot kell hogy megalapozzon, amely meggátolja azt, hogy az elkövetkezendő négyéves ciklusban bármikor a Bokros-csomaghoz hasonló esetek történjenek Magyarországon.
Úgy ítéltük meg, az, hogy a nyugdíjasok ilyen helyzetben vannak - gyakorlatilag 12,5 százalékos reáljövedelem-csökkenést szenvedtek el -, az egyértelműen az előző kormány hibás nyugdíjpolitikájára vezethető vissza. Úgy gondoljuk, hogy általánosítani a nyugdíjasok esetében sem lehet. Az általam említett elrontott nyugdíjpolitika miatt a nyugdíjasok jelentős rétege - később erre szám szerint is visszatérek - jutott lényegesen a létminimum határa alá. Tehát mindenféleképpen indokolt, hogy ezeknek a rétegeknek kiemeltebb nyugdíjemelést, illetve nyugdíjtámogatást adjunk, mint ahogy tesszük a másik oldalról ezt, az adórendszeren keresztül, a családosok számára.
Szeretném megemlíteni ennek alátámasztására, hogy Magyarországon mintegy 47 ezer főre tehető azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akiknek a nyugdíja a 13 700 forintot nem éri el.
(17.00)
Ezeknek a nyugellátása 25,5 százalékkal emelkedik, és 1 millió 980 ezer azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akik nyugdíjának összege meghaladja a 13 700 forintot, de nem éri el a 31 823 forintot. E nyugdíjas rétegek nyugdíjemelése 11 és 25,5 százalékos mérték között lesz, de mindenféleképpen eléri a 3500 forintot. Úgy gondolom, hogy az általam említett adatok, amelyek a nyugdíjas rétegek döntő többségének érdekeit szolgálják, egyben a társadalmi igazságosság kifejezői is.
Végezetül szeretném megemlíteni - Tímár György képviselőtársamhoz hasonlóan -, hogy a bizottság állást foglalt abban a tekintetben is, hogy nem tartja helyesnek a nyugdíjasoknak mint az ellenzék legnagyobb választótáborának a felhasználását politikai eszközként és a nyugdíjemelés körüli vitának a szítására.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: A bizottság kisebbségi véleményét Benedek Mihály ismerteti. Megadom a szót.
BENEDEK MIHÁLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sümeghy képviselőtársam említette, hogy a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ülésén a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosításáról szóló javaslat során kisebbségi vélemény került megfogalmazásra. El kell viszont mondani, hogy a kisebbségi véleményt képviselők is egyetértenek az előterjesztésnek azzal a részével, amely az alkotmánybírósági döntést igyekszik teljesíteni, és azzal a részével is, amely az özvegyi nyugdíjakra vonatkozóan mielőbb pontot akar tenni a kötelezettségek teljesítésére. A bizottság ellenzéki tagjai ezt támogatni tudták volna.
Viszont furcsának találtuk azt a helyzetet, hogy egy nagyon tiszta és világos alkotmánybírósági döntésből következő részszabályozás keretében akarja megváltoztatni a kormány az 1997-ben konszenzussal elfogadott nyugdíjtörvényt, és ezzel visszaállítani az 1992 előtti helyzetet, hogy tudniillik majd a mindenkori kormány októberi, novemberi hangulata dönti el a következő évi nyugdíjemelések mértékét. A '97-ben elfogadott nyugdíjtörvény legnagyobb értékei között említették a bizottság ellenzéki tagjai, hogy a nyugdíjakat járulékfizetéssel és szolgálati viszonnyal megalapozott ellátásoknak tekintik, mértékét ettől a két tételtől teszi függővé ez a törvény, tehát megvalósítja a biztosítási elvet, amit ezzel a módosítással a kormány keresztül akar húzni. A 11 százalékos infláció melletti határozott kiállással szintén egyet tudunk érteni, a bizottság ellenzéki képviselői is.
Ha a KSH elmúlt kilenc évi számaiból egyértelműen megállapítható az, hogy a nyugdíjasháztartások fogyasztói kosara szerinti infláció 2-2,8 százalékponttal meghaladja az országos átlagot, akkor azt mondom, és megalapozott az a véleményünk, hogy a nyugdíjemelés azzal együtt, hogy elmarad a törvényben meghatározottól, a nyugdíjasok 50 százalékánál reálérték-csökkenést fog eredményezni.
A szociális érzékenységről elég nehéz volt a kormánypárti képviselőknek beszélni a bizottsági ülésen akkor, amikor egyhangúlag elzárkóztak a nyolc ellenzéki képviselő által benyújtott differenciált nyugdíj elől, illetve az alacsony nyugdíjak felzárkóztatását célzó javaslatát egyhangúlag leszavazták. Úgy gondolom, hogy amikor Magyarországot a pénzügyminiszter úr a parlamentben a legdinamikusabban fejlődő országként határozta meg, érthetetlen ez az egyöntetű elutasítás.
Szintén a pénzügyminiszter úr expozéjában hangzott el, hogy a prioritások, amelyekre kormányzati szándék van, beépítésre kerültek a költségvetésbe. A nyugdíjas-társadalom felé ez a módosítás azt az üzenetet hordozza, hogy a sorsuk ilyen irányú megoldása jelenleg nem tartozik a politikai prioritások közé. Ez világos beszéd, ezt mindenkinek illik megismerni. Ha a többség úgy dönt, ezt tudomásul fogjuk venni, de ezt őszintén és nyíltan meg kell mondani a nyugdíjas-társadalomnak. Filló képviselő úr fogalmazta meg azt, hogy elfogadhatatlan, hogy amikor csökkentek a reáljövedelmek, akkor csökkentek a nyugdíjak, és most pedig, amikor emelkednek a reáljövedelmek, politikai döntés születik arról, hogy a nyugdíjakat nem kell a bérekhez kötni, kvázi az legyen a kormány adománya.
A bizottság ellenzéki képviselői elfogadhatatlannak tartották azt a kormánypárti véleményt is, hogy a differenciált emelés megfelel a társadalom igényének, mert mi úgy látjuk, hogy ezzel a módosítással a kormány tovább kívánja folytatni a különböző társadalmi csoportok, jelen esetben a nyugdíjasok megosztására irányuló politikáját. Az a véleményünk, hogy nem kell feleslegesen idegesíteni a nyugdíjasokat, eléggé idegesek ők enélkül is. Egyébként pedig korrekten meg kell vizsgálni a helyzetüket, és egyből rá fog döbbenni az ember, hogy mennyire elégedetlenek a jelenlegi tervezettel.
E vélemények alapján mi heten ezt a javaslatot általános vitára alkalmatlannak tartottuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, a vezérszónokok és a további képviselők felszólalására holnap délelőtt kerül sor.
Most tizenöt perc szünetet rendelek el. A szünet után folytatjuk a munkát.
Bocsánat, tisztelt Országgyűlés, előtte még egy jegyzői bejelentést hallgassanak meg. Megadom a szót Németh Zsolt jegyző úrnak.
Felszólalások: 39 39-55 55-73 Ülésnap adatai