Felszólalás adatai

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvénymódosítást megkaptam, két alapvető kérdésre kerestem a választ. Az egyik az, hogy célszerű-e módosítani az 1995. évi XCVI. törvényt, és amennyiben célszerű, akkor azt most kell-e megtenni. A módosítás áttanulmányozása után azt a választ fogalmaztam meg, hogy igen, szükséges ezt megtenni, és valóban az időzítés is megfelelő.

Nyilvánvaló, hogy az átfogó módosításnak alapvetően két indoka van: egyrészt a hazai szabályozási környezet és piac változása, másrészt pedig az Európai Unióval való jogharmonizáció egyes követelményei.

Most nézzük meg a két kérdéskört kissé részletesebben is! Magyar biztosítási piacról alig több mint tíz éve beszélhetünk. 1986-ban a monopolhelyzetben lévő Állami Biztosítót kettéválasztották, s ezután megkezdődött - egyre gyorsuló ütemben - a külföldi tulajdonú biztosítótársaságok megjelenése, ami napjainkra azt eredményezte, hogy 22 biztosító részvénytársasági formában, 35 biztosító pedig egyesületi formában működik, bár mindenképpen megjegyzendő, hogy az egyesületek súlya marginális, hiszen piaci részarányuk 1 százalék körül mozog.

Mindezt a nagyszámú biztosítót úgy sikerült szabályozásilag beengedni a hazai piacra, hogy komolyabb pénzügyi probléma eddig ebben a szektorban nem jelentkezett, biztosító csődjéről még nem hallhattunk, nem úgy, mint a hasonló utat bejárt banki szférában, ahol bizony nagyon komoly pénzügyi problémák rázkódtatták meg ezeket a pénzügyi közvetítő intézményeket. Természetes követelmény ezek után, hogy a szabályozás szorosságán a jövőben sem lehet lazítani, hiszen az ágazat jó hírét ilyen szempontból fenn kell tartani. Ez azért is fontos, mivel az univerzálódó pénzpiacokon egyre kevésbé vannak tiszta profilú pénzügyi instrumentumokat értékesítő intézmények, ezért a szabályozó hatóságoknak is komplexen és egyre részletesebben kell felügyelni az adott piacot.

(10.50)

Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a múlt év végén a felügyeleti szerveket is összevonta döntésével a parlament, és így próbálja meg egységesíteni az állam a felügyeleti szempontokat, figyelembe véve azt, hogy gyakran nagyon nehéz eldönteni, hogy egy-egy termék pénzügyi, befektetési, megtakarítási instrumentum, vagy biztosítási termék-e. Nagyon gyakori ma már a vegyes megoldás.

További örvendetes tény a biztosítási piacot boncolgatva, hogy jelentősen nőtt a szektor díjbevétele és a biztosítottaknak történt kárkifizetés is. Ez mindkét esetben tíz év alatt körülbelül tízszeresére nőtt. A díjbevétel struktúrája is átalakult, hiszen az életbiztosítások aránya ma már meghaladja a 40 százalékot, míg a nem életbiztosítási ágazat produktuma négy év alatt arányában 9 százalékkal csökkent, és a 60 százalékot sem éri el. Mindezen örvendetes tények mellett azért szólni kell arról, hogy a nemzetgazdaság szereplőinek kockázatokkal szembeni biztosítási védelme nem javult kellő mértékben, és a bruttó díjbevétel a GDP százalékában messze elmarad Magyarországon az EU-tagországok 6-7 százalék körüli átlagától.

Tisztelt Ház! Ezen áttekintés után áttérhetünk a törvénymódosítás legfontosabb elemeire, amelyek megítélésem szerint a biztosítási piac hatékonyabb szabályozását szolgálják. Ezek az egységesülés és az aszimmetria feloldását szolgálják. Fontosnak vélem azt, hogy megtörtént bizonyos fogalmak bevezetése és pontosítása. Kiküszöbölődött az, hogy biztosítótársaságot hitelből is lehessen alapítani, hiszen egy társaság csak úgy kaphat engedélyt, ha az induló tőke pénzbeli hozzájárulását teljes egészében befizeti.

A törvénymódosítás igyekszik az eddig legnagyobb problémaként jelentkező biztosítóegyesületeket is szigorúbb és világosabb szabályozás alá vonni. Ezt csak üdvözölhetjük, hiszen a magasabb organizációs és biztonsági tőke is az egyesületbe tömörült, kárveszélynek kitett gazdasági szereplők biztonságát növeli. További szigorítást jelent az egyes vezető szakemberek alkalmazására vonatkozó szabályok újrafogalmazása, így nemcsak pénzügyi, hanem személyi garanciák is erősítik a rendszer stabilitását. A biztosításközvetítőkre vonatkozó szabályok is pontosabbakká válnak, és nagyon fontos elem, hogy szétválasztásra kerül az egyes és a többes biztosítási ügynök kategóriája. Az engedélyezés során gondot jelentett az, hogy a biztosítók egyes, az ügymenet részét képező tevékenységeket kiszervezték; a továbbiakban meghatározásra kerül, hogy mely tevékenységet lehet engedéllyel kiszervezni, és melyekhez nem kell ez.

A pénzügyi, szolvenciális típusú rendszer felé történő elmozdulást jelzi az, hogy megszűnik az előzetes termékengedélyeztetés, és a rendszeres, termékekkel kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettség, csupán átmenetileg marad egy bejelentési kötelezettség. A jogharmonizáció felé is fontos lépés az, hogy a szavatolótőke-számítás során belép az alárendelt kölcsöntőke. A biztosítástechnikai tartalékok befektetési lehetőségének felülvizsgálatát az indokolja, hogy rendkívüli módon elterjedtek az úgynevezett unit-linked típusú biztosítások, másrészt ma már lehetőség van az OECD-országok értékpapírjainak vásárlására is. Mindez azért is fontos, hogy jól elkülönül az ügyfelek tulajdonában lévő portfólió a biztosító saját eszközeitől. Ügyfélvédelmi szabályok is megjelennek mindezek mellett; különösen a már említett unit-linked típusú életbiztosítások esetén figyelemre méltó ez a változás.

Tisztelt Ház! Szólni kell még röviden az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményeiről, hiszen éppen ez a második indok, amely miatt rendkívül aktuális a törvénymódosítás. A kétlépcsős módosítási folyamatnak jelen változtatási csomag az első, de legnagyobb jelentőségű része. Így különösen ilyen lépésnek kell értékelni a biztosítóegyesületek minimális tőkekövetelményének fokozatos emelését, a kompozit társaságok esetén az élet- és nem életágak szavatolótőke-szükségletének elválasztását, a biztosítási ügynökökre vonatkozó személyi képzettségi feltételek összehangolását, és lehetőséget teremt arra, hogy a társadalombiztosítási feladatok egy részének átvállalása megtörténhet a biztosítók által.

Összegzésképpen elmondható, hogy a törvénymódosítás mindenképpen szolgálja azokat a célokat, amelyeket már a bevezetőmben is említettem, így a rendkívül nagyot változott biztosítási piacot szabályozási oldalról is megragadja, összhangot teremt a pénzügyi szervezetek állami felügyeletével, és megteremti a jogharmonizáció első lépcsőfokát az EU-normatívák érvényesítésével.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)