Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FODOR GÁBOR (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, hogy a terrorizmus elleni fellépés egy olyan ügy, amely alkalmas arra, hogy széles körű egyetértést te­remt­sen akár nemzetközi szinten, akár nemzeti szinten. Így a magunk részéről, liberálisok részéről is, én ma­gam, a Liberális Párt képviseletében támogattam az Iszlám Állammal szembeni fellépést, a kormánynak ezen javaslatát. Hiszen ezt is egy olyan ügynek te­kintjük, amelyben kell az együttműködés, kell a kon­szenzus, kell a támogatás, hangsúlyoznám, nemzet­közi és nemzeti szinten is. Tehát maga a téma al­kal­mas arra, hogy ilyen típusú konszenzust teremtsen.

A kérdés az, hogy az előttünk lévő javaslat vajon alkalmas-e erre, és vajon a kormány megtett-e mindent annak érdekében, hogy ezt a típusú politikai egyetértést megteremtse az ügy mögött. Nos, az én válaszom az, hogy nem. Tehát nem alkalmas erre és nem tett meg mindent, ezért mi a magunk részéről nem is tudjuk támogatni ezt a javaslatot. Engedjék meg, hogy az ezzel kapcsolatos érveimet most elmondjam önöknek.

Hadd bocsássam előre, hogy a magam részéről természetesnek tartom, hogy különböző politikai értékrendeket képviselünk itt az Országgyűlésben. Ez a dolgunk ugyanis, ez a hivatásunk. Ha nem így lenne, akkor nem a hivatásunknak megfelelően cselekednénk. Nem gondolom azt, hogy a pártpolitika valami csúnya és ronda ügy, aminek mindig fölé kell emelkedni. Azt gondolom, hogy ez teljesen helyénvaló, hogy van, aki egy konzervatív értékrendet képvisel, a tradícióra, a hagyományra alapozva, van, aki szocialista értékrendet az egyenlőségre alapozva, és van, aki egy liberálist a szabadságra alapozva. Ezeknek az együttműködéséből, vitájából kell formálódnia mindig a közjónak. Ez így természetes. Ez néha együttműködés, néha vita. Ha nem így lenne, az lenne a baj.

Természetesen bizonyos kérdésekben, ahogy mondtam, ez a terror elleni fellépés tipikusan egy ilyen kérdés, kell találnunk együttműködési felületeket, és fontos az erre való törekvés. Nos, azt mondtam, hogy ez a javaslat szerintem nem felel meg ennek, és szeretném is elmondani akkor azt a néhány fontos érvet, hogy mi, liberálisok, akik a szabadságban hiszünk és a szabadságszerető emberek közösségét képviseljük, miért gondoljuk azt, hogy az előttünk fekvő javaslattal gond van. Hát, először is a leglényegesebb probléma az, hogy itt olyan típusú felhatalmazásokat kér a kormányzat, gondolok itt az alkotmánymódosításra, gondolok itt a törvénycsomagban meglévő számtalan törvény módosítására, amihez elengedhetetlen annak a kérdésnek a megválaszolása, amiről itt már többen beszéltek az ellenzéki képviselőtársaim részéről, hogy van-e kellő mennyiségű hitele a kormányzatnak, illetve van-e bizalom a politikai élet ellenzéki oldalán lévő képviselők részéről.

Erre a válasz egyértelműen kétkedő volt vagy nem általában. Az én válaszom is a nem; méghozzá egy nagyon konkrét esetre hivatkozva, ugyanis volt egy tesztje annak az elmúlt hónapokban, hogy mennyire lehet megbízni a kormányban e kérdéskörben. Ne feledjük el, hogy a kormányzat kihirdetett országos válsághelyzetet, méghozzá migrációs válsághelyzetnek minősítve ezt. Az országos válsághelyzettel kapcsolatban máig nem tudtak tisztességes magyarázatot adni arra, hogy ezt milyen törvényi felhatalmazás alapján tették, és hogy a saját maguk által keresztülerőltetett törvényjavaslat melyik passzusának felel meg az országos válsághelyzet kihirdetése. Én magam több kérdést tettem fel a belügyminiszter úrnak, legutóbb, amikor Pintér Sándor válaszolt nekem, az a válasz teljeséggel semmitmondó volt, és egyetlenegy konkrét helyet nem jelölt meg arra való tekintettel, hogy mi a hivatkozási alap.

Ugyanis tudjuk, hogy a törvény, amit önök elfogadtak, elég világosan és elég precízen meghatározza, hogy vagy egy település közbiztonságát, vagy a közegészségügyet kell alapvetően veszélyeztetni valamiféle olyan helyzetnek, cselekménynek, ami alapján kihirdethető ez az országos válsághelyzet. Nemzetközi színtérről is visszajött, hogy a kormány arra hivatkozott, hogy ilyesmi található Magyarországon, ennek ellenére semmiféle konkrét települést, semmiféle közbiztonságot veszélyeztető esetet, semmiféle közegészségügyet veszélyeztető esetet nem tudtak megnevezni. És még egyszer hangsúlyoznám, a belügyminiszter úr is többszöri, írásban feltett kérdésemre egyetlenegy konkrétummal nem tudott válaszolni.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, akkor azt a kérdést kell föltennünk magunknak, hogy ha egy ilyen szituációban azt látjuk, hogy a kormányzat egy törvényjavaslatot keresztülvitt, majd a törvényjavaslattal visszaélt, ugyanis az országos válsághelyzet bevezetése egyértelműen visszaélés a joggal, hiszen nincs meg a jogi alapja ennek, akkor miért feltételezhetjük azt, hogy az előttünk fekvő javaslattal nem fog visszaélni, az előttünk fekvő javaslatban biztosított jogokkal nem fog visszaélni. Sajnos, azt kell mondjam, hogy nem feltételezhetjük ez alapján, mert természetesen a bizalom olyan, amit meg is lehet előlegezni, akkor nehéz megelőlegezni, ha közvetlenül egy olyan szituációban vagyunk benne, hogy hát, látjuk az elmúlt hónapok konkrét példáját.

Történt egy döntés az Országgyűlésben, keresztülvittek egy törvényjavaslatot, a törvényjavaslat alapján lehet korlátozni jogokat, de konkrétan meg kell határozni, hogy mi alapján teszik ezt. Korlátozták, nem határozták meg, visszaéltek a joggal. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, mi a liberálisok részéről nem tehetjük meg, hogy a támogatásunkat adjuk egy ilyen javaslathoz akkor, amikor önök, kormánypárti képviselők és maga a kormányzat az elmúlt hónapokban azt bizonyították, hogy visszaél azokkal a felhatalmazásokkal, amelyeket a parlamenttől kap. Ez az egyik, amit szerettem volna elmondani ellenérvként.

A másik fontos ellenérv az alkotmány módosításával és egyáltalán az Alkotmánnyal kapcsolatos mindennemű próbálkozással kapcsolatban az, hogy a mi álláspontunk szerint az alkotmány teljességgel elegendő. Jelen pillanatban az alkotmány rendelkezései, az Alaptörvény rendelkezései ‑ hiszen ma Alaptörvénynek hívjuk azt, amit egyébként alkotmánynak kellene hívni -, tehát ezek a rendelkezések, alkotmányos rendelkezések az Alaptörvényben teljességgel elegendőek ahhoz, hogy kezeljék azokat a válsághelyzeteket, amelyek előállnak. Hiszen ne feledjük el, hogy az Alaptörvény rendelkezik a rendkívüli állapotról, a szükségállapotról, a megelőző védelmi helyzetről, a váratlan támadásról és a veszélyhelyzetről.

(11.10)

Öt olyan rendkívüli helyzet szerepel pontosan definiálva az Alaptörvényben, ami teljességgel elegendő arra, hogy egy olyan helyzetet kezeljenek, ame­lyet próbálnak leírni az indoklásban, hogy ter­ror­vészhelyzet esetén milyen szituációk jöhetnek lét­re. Nincs szükség egy hatodik definícióra, nincs szük­ség egy hatodik vészhelyzeti állapotnak, alkotmá­nyos helyzetnek, alkotmányos szituációnak a leí­rá­sára, az alkotmányba illesztésére. Az az öt, amit előbb felsoroltam, teljességgel elegendő arra, hogy kezeljük ezt a kérdéskört.

Nem tudom, miért gondolják azt, hogy nem. Talán azért, mert mondjuk, a köztársasági elnöknek speciális jogosítványokat adna egy ilyen helyzetben való fellépés? Talán azért, mert a kormány helyett a köztársasági elnöknek kellene bizonyos helyzetekben fellépni? Talán ez okozza a gondot, ezért akarnak egy hatodik speciális, rendkívüli helyzetet, válsághelyzetet beiktatni az alkotmányos rendbe? Talán nem bízik a kormányzat abban, hogy az Országgyűlés, illetve a köztársasági elnök e válsághelyzetek miatt szükséges felhatalmazás alapján úgy járna el, ahogy szeretné?

Nem kapunk választ ezekre a kérdésekre. Egy biztos, még egyszer hangsúlyoznám: mi, liberálisok azt látjuk, hogy semmiféle indoka nincs annak, hogy alkotmányos változtatást hajtsunk végre az Alaptörvényen. Nincs indoka! A jelenlegi öt helyzet teljességgel elegendő arra, hogy kezeljen minden jövőben felmerülő problémát. (Kontrát Károly: Ez a javaslat nem erről szól, képviselő úr!)

A harmadik probléma egy politikai probléma ezzel az egész kérdéskörrel kapcsolatban. A politikai probléma ott jelenik meg, erről szintén ebben a vitában már említést tett több képviselőtársam, hogy amikor a konkrét részleteiről beszélünk az előttünk fekvő törvényjavaslatnak, akkor vajon például ennek az előbb Vadai Ágnes által csúcs-titkosszolgálati szervnek minősített, úgynevezett Tibeknek a létrehozása indokolt, nem indokolt, kell a koordináció, nem kell a koordináció. Én azt gondolom, hogy lehet indokolt, és biztos, hogy kell koordináció nemzeti és nemzetközi szinten. Egyébként megjegyzem, Vadai Ágnes érvei elgondolkodtatók ez ügyben, hogy ez mennyire helytállóan és mennyire megfelelő módon van definiálva a javaslatban. Egy biztos azonban, hogy mindenféle koordinációnak, így a hazai koordinációnak és különösen a nemzetközi koordinációnak akadálya az a politikai helyzet, amely ma Magyarországon van; az a politikai helyzet, amiről már többen beszéltek és én is szeretném aláhúzni, ez pedig az Oroszországgal történő közvetlen kapcsolattartás Magyarország részéről.

Amikor a nemzetközi problémákról beszélünk a terrorizmussal kapcsolatban és a nemzetközi fellépésről, látjuk, hogy az Európán belül megtörténő ter­rorcselekmények hátterében többek között az egyik kritikai elem, amiről mindenki beszél, hogy az európai titkosszolgálatok között sincs megfelelő információáramlás, Amerika és Európa között sincs megfelelő információáramlás. Tehát nemzetközi szinten is kell ezt a koordinációt erősíteni, és biztos, hogy Magyarországon is van rajta javítanivaló, a különböző titkosszolgálati szervek közötti együttműködésben. Biztos vagyok benne. Tehát ez lehet egy olyan irány, amely támogatható is lehetne, azt gondolom, de nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy Magyarország azért van nehéz helyzetben, és azért nem fog tudni ez a kormányzat fellépni eleve eredményesen ebben a kérdéskörben, mert egy olyan bizalmatlanság veszi körül a mai magyar kormányt az Oroszországhoz fűződő kétes gazdasági és politikai kapcsolatai miatt, ami miatt lényegében egy nemzetbiztonsági kockázatot jelent a NATO-ban is és az Európai Unióban is.

Ezért a titkosszolgálati szervezetek nemzetközi szinten, európai és amerikai szinten eleve nem fognak olyan információkat megosztani a magyar titkosszolgálattal, ami a hatékony fellépéshez kellene. Ez pedig egy politikai probléma. Tehát ha a kormány eredményesen akar fellépni a terrorral szemben, akkor azon túlmenően, hogy olyan intézkedéseket tesz, amire előbb hivatkoztam, hogy bevezet országos válsághelyzetet alkotmányos alap nélkül, az ember nem tud elvonatkoztatni attól, hogy nyilván azért teszi, mert egyébként az emberek számára evidens, hogy egy hétköznapi ember biztonságban akar élni, és nem is csak a hétköznapi ember, mindannyian, mi magunk is, akik itt vagyunk. Nyilván a családunk biztonsága, személyes biztonságunk, szeretteink biztonsága mindent felülír. Ez egy természetes dolog. Ezzel nem lehet visszaélni! Ez egy olyan fontos dolog, amivel nem lehet semmiképpen sem eljátszani az emberek bizalmát. Nem lehet csak úgy indok nélkül bevezetni válsághelyzetet, rendőröket, katonákat küldeni az utcára azért, mert azt gondoljuk, hogy ez most a politikai szándékainkat vagy a politikai harcban a mi politikai pozíciónkat erősíti. Elfogadhatatlan! Ez az a határ, amit nem lehet átlépni.

Visszakanyarodva az alap politikai problémára, nem fogják tudni kezelni ezt a helyzetet, csak ilyen látványfellépésekkel, érdemben nem, mert a megfelelő információkhoz nem fog hozzájutni Magyarország és a magyar titkosszolgálat, amíg nem változtatnak ezen a politikai irányon.

Tehát ez a három fő ok, ami miatt azt gondoljuk, hogy ezt nem tudjuk támogatni. Még egyszer szeretném aláhúzni: visszaéltek a törvényi felhatalmazással, az országos válsághelyzet bevezetésével, ezért eljátszották a bizalmat. Másrészt nincs indok arra, hogy alkotmányos változtatást hajtsunk végre, semmilyen körülmények között, és természetesen ‑ jegy­zem meg zárójelben, de persze nem erről szól most a vita ‑ azért ne tévedjünk, az egy fontos eleme ennek az egész témakörnek, hogy most lesz alkotmánymódosítás, vagy nem lesz, mert enélkül, önök mondják ezerszer, nehezen értelmezhető ez az egész javaslat. Harmadrészt pedig van egy politikai probléma a háttérben, amire utaltam, ez az oroszbarátság és az oroszokhoz fűződő kétes kapcsolat és emiatt a nemzetbiztonsági kockázat.

Még egyszer hangsúlyozva, hogy ezt természetesen nem támogatjuk, emellett a felszólalásom végén szeretném azt is elmondani, hogy természetesen azt helyesnek tartom, hogy a kormányzat törekedett arra, hogy legyen valamiféle egyeztetés, együttműködés a politikai erők között. Ez helyes. Csak aláhúzni szeretném, hogy ebbe természetesen illendő lett volna bevonni az úgynevezett függetlenek köreiben ülő, különböző pártok képviselőit, mert itt is parlamenti pártok ülnek, akik ugyan nem frakcióval rendelkező parlamenti pártok, de parlamenti pártok. Tehát szerintem ez egy udvariassági gesztus lehetett volna. Nincs erre törvényes kötelezettsége a kormánynak természetesen, de egy udvariassági gesztus lett volna. Az egyeztetéseken túlmenően pedig konszenzusra, valamiféle megegyezésre sem árt jutni.

Most úgy tűnik, hogy ez a megegyezés, ez a konszenzus elég távol van, még akkor is, ha a törvényjavaslat bizonyos elemei javultak. Erről is beszéltek már képviselőtársaim, így például arról, hogy kikerült a javaslatból, hogy a terrorfenyegetettségre hivatkozva bármilyen nyilvános rendezvényt be lehessen tiltani, ennek ellenére viszont azért problémásan maradt benne a szöveg, hiszen mondjuk, a politikai típusú rendezvények ezután is betilthatóak lesznek, ahogy erre több civil szervezet, így a TASZ is felhívta a figyelmet.

Tehát miközben vannak pozitív elemek a tárgyalás során és vannak változtatások, azért összességében az egész csomag támogathatósági szintje nem éri el azt, ami miatt igent tudnánk rá mondani.

Úgyhogy a szavazatunk „nem” lesz, és arra kérjük a kormányt, hogy a szabadságjogokat semmilyen körülmények között se áldozza fel a vélt vagy valós terrorfenyegetettséggel való szembenézés és törvényi változtatások oltárán. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)