Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Köszöntöm az új elnököt a Házban. Tisztelt Képviselőtársak! Ha 2010 előtt is itt lettek volna a képviselőtársak, akkor most azzal szembesülnének, amivel én. Ahol Gyüre Csaba ül, ott ült, ha jól emlékszem, Sándor László. Ahol Z. Kárpát Dániel ül, ott ült valahol Nagy Sándor. Aztán ahol Magyar Zoltán ül, ott ült Paszternák vagy Filló képviselő úr. Tehát akkor persze, hogy nem volt egyeztetés, mert az egész szakszervezeti mozgalom bent ült a szocialista frakcióban. Most részben ugyan­ezek az emberek kívül vannak, de az egyeztetés megtörtént oly módon, hogy szövegszerű egyeztetés történt, jó néhány javaslatot befogadtunk az érdekképviseletek részéről, és azt is el tudjuk mondani, hogy külön szakértői egyeztetés is folyt. És a szakértői egyeztetések javaslatai bekerültek a törvényjavaslatba.

Természetesen a kormányzati felelősség nem a szak­szervezeteké, hanem a kormányé. És nem a szak­szervezetek írják a jogszabályokat, hanem a kor­mány terjeszti be a parlament elé. Egyelőre még ez a rend, most is ez történt. Ez a kormány javaslata és nem a szakszervezeteké. Persze, a szakszervezetek nyíl­vánvalóan a maguk oldaláról helyesen járnak el, ami­kor azt mondják egyébként, hogy minél több pénzt adjunk és mindenkinek; mert ha egy szakszerve­zetei tisztségviselő nem ezt mondaná, akkor vélhető­en leváltanák. Ez az egyeztetésnek egyébként az alfája és ómegája. Ha most itt nem 30 százalék lenne, hanem 50 vagy 70, és még 100 ezer dolgozó kapna, akkor miért nem 120? Mert egyébként akkor nem végeznék el a feladatukat. Ennyit az egyeztetésről.

A másik, amit Szilágyi képviselő úr felvetett, a párhuzamos szabályozás. Képviselő úr, ön itt ül a parlamentben, nyilván tudja, hogy ma is párhuzamos szabályozás van. A mai közszolgálati világban van munka törvénykönyve, ami hatályban van párhuzamosan, van közalkalmazotti törvény és van Kttv. Mind a három él. A központi költségvetési szervnél a közalkalmazotti törvény hatálya alá tartozó munkatársaink vannak, egyébként több ezren, szeretném elmondani. Nyilván az expozéban is elmondtam, hogy jelenleg van egy párhuzamosság, ami aztán fokozatosan kivezetésre kerül.

Ami a kiszolgáltatottságot jelenti, ez megítélés kérdése. Mi azt mondjuk, hogy Magyarországon ma is jogállam van, ebben a jogállamban bárki, akinek az érdeke sérül a közszolgálatban, az fordulhat a döntőbizottsághoz, az ottani határozattal szemben pedig elmehet a független magyar bírósághoz, amelyik visszahelyezheti egyébként, kártérítést ítélhet meg, helyreállíthatja a jogviszonyát. Tehát úgy gondolom, a jogorvoslati rendszer ugyanúgy fennáll, mint korábban. Ráadásul a Kttv.-ben meglévő garanciális szabályok jelentős része továbbra is fennáll a munkatársaink, hadd mondjam így, a kormánytisztviselők érdekében.

Ami pedig az átirányítást illeti, és egy másik felvetésre hadd reflektáljak, Gyüre Csaba képviselőtársamnak: nem a Kamcsatka-félszigetre küldjük el az embereket, hanem az egyik járásból a másikba, magyarul 15 vagy 20 kilométerre. Tehát azt kell mondjam, egy megyén belül valamelyik járásból a másik járásba, ahol megnövekszik a munkateher. Hadd mondjak egy példát, hogy érthető legyen az átirányítás kérdése, egy mai, közismert példát hozok ide. Alakul egy új vágóhíd a délvidéken, oda sokkal több állatorvos kell, trichinellavizsgáló és állatorvosi szaksegéd, mert olyan jelentős mértékben lesz ott az agráriumban egy vágóhíd, ahová kell tudni átcsoportosítani munkatársakat, még ha csak ideiglenesen is.

Ami pedig azt illeti, hogy a közszolgálatban ki mennyit fog keresni, azt továbbra is állítjuk és mondjuk, és ennek az inflációkövető értékét is tudjuk biztosítani, hogy 30 százalék átlagot keresnek. Nyilván ebben a legalacsonyabb bérűek illetménye fog magas százalékban megnövekedni, és a magasabbak kevesebbet fognak kapni, kevesebb fog jutni ebből az átlagból. De nem ez határozza meg elsődlegesen, hanem a munka meg a teljesítmény. Ma valaki egyébként a jelenlegi rendszerben, ha kifaragja a ceruzáját, bekapcsolja a számítógépét, és éppen csak annyit dolgozik, hogy ne lehessen felmondani neki, azt sohasem lehet eltávolítani. Itt pedig a teljesítmény fogja meghatározni a rendszerben, hogy aki dolgozik, többet keres, aki nem dolgozik, az kevesebbet fog keresni. Tehát lehet változtatni, nem egy megcsontosodott, egy merev rendszerről beszélünk, hanem egy jóval rugalmasabbról, ahol egyébként komoly a vezetői felelősség, a teljesítményértékelési rendszer.

Egyébként lehetősége van annak a fiatalnak, aki nem 20-30 éve van a rendszerben, hanem lehet, hogy 5-8-10 éve, hogy magasabb bérhez juthasson, komolyabb előrelépésben legyen része, mint egy korábbi, megcsontosodott rendszerben. Ez az a gerinc, amiről egyébként az ötpárti egyeztetésen beszélt Lázár miniszter úr. És mielőtt bárki félreértené, félreértés ne essék az elbocsátásokat illetően, nem a holnapról meg a holnaputáni, hosszú távú, feladatokhoz igazított rendszerről beszélt, hogy amilyen a feladatellátás, és ami szükséges a feladatellátáshoz, ahhoz kell igazítani a létszámot. A mi esetünkben most, amiről beszélünk, a járások megerősítésével létszámnövekedés fog bekövetkezni, nem létszámcsökkentés. Tehát így kell nézni az előterjesztést és az általa elmondottakat is. Ahol pedig többletlétszám van, azt vagy átcsoportosítja az államigazgatási rendszeren belül, akár egy „Karrier híd” program keretében a vállalkozási szféra irányába, vagy pedig úgymond házon belül, az államigazgatáson belül lehet átcsoportosítani.

A felmerült kérdéseket illetően még szeretném tájékoztatni önöket, hogy milyen kivételek vannak a felmentés alól. A Kttv. ma is rendelkezik erről, illetve szeretném azt is elmondani, hogy akik ma pótlékot kapnak, mondjuk, nyelvpótlékot, azoknak épül be a bérébe, nem boldog-boldogtalannak, hogy így mondjam, mert ez így korrekt, aki olyan nyelvpótlékot kap, amiért egyébként jár illetmény. Ugye, vannak meghatározott nyelvterületek. Ma egyébként mindenki diplomával rendelkezik, aki felsőfokú végzettségű, akkor, ha letette a nyelvvizsgát. Tehát ez esetben ez itt érvényesíthető.

Azt gondolom, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel kapcsolatos vita és polémia szerintem méltatlan a jelen helyzetben. Senki nem állítja azt, hogy nincs államtudományi képzés a jogi karon, de az is egy furcsa dolog, hogy egyébként miért került ki a diplomából az államtudományi kérdés, ha egyébként a tantárgyak nem változtak. Ez egy érdekes kérdés, ez 2006-os döntés volt, helyre lehet állítani adott esetben, ha úgy gondoljuk, ha így gondolja az illetékes, aki ebben döntésképes vagy döntési lehetősége van. De azt gondolom, hogy úgy beszélni egy magyar felsőfokú képzési intézményről, ahogy itt néhányan a tisztelt képviselőtársak megtették, szerintem méltatlan.

A felmerült kérdések között szerepelt az is, hogy nem tudjuk önöket meggyőzni arról, hogy ez egy jó jogszabály. Én azt gondolom, hogy az lehet, hogy a mi hibánk, ha nem tudjuk ebben önöket meggyőzni, de ha önöket a szakszervezetek győzik meg ennek a helytelenségéről, az meg, azt kell mondjam, talán az önök felelősség nélküli magatartása, az meg az önök hibája.

(17.10)

Tisztelt Képviselőtársak! Összességében azt tudom mondani a felvetett kérdésekre ‑ még van egy rövid időm -, az a fontos része ennek a törvénytervezetnek, hogy lesz béremelés, jelentős számú béremelés lesz, az alacsony végzettségűeknél még egy ennél is jelentősebb béremelés lesz, s a négy osztályba sorolással kiszámítható lesz az előmenetel, amelynek lényegét a munka, a feladat, a hatáskör és a felelősség fogja meghatározni. Tehát egy új rendszert fogunk építeni ezzel a jogszabállyal, és új képzési rendszer lesz mellé, egy folyamatos képzés. Tehát nem az lesz, hogy valaki szerez egy jogi diplomát, és végigéli egy munkahelyen akár negyven éven keresztül is azt, hogy ő azzal a jogi diplomával ott maradhat. Mi azt gondoljuk, hogy a folyamatos képzés szükséges, mert egy komoly jogszabály-változtatási környezetben vagyunk, hiszen a társadalom is változik, a társadalmi viszonyok is változnak, és ehhez kell igazítani a jogszabályokat, illetve bizonyos tekintetben elébe kell menni, ezt pedig az állam végrehajtó hatalmában dolgozóknak ismerni kell, és alkalmazni is kell tudni. Ezért szükséges az államtudományi képzettség. Ennek a szervezésére, megszervezésére, lebonyolítására pedig a mi álláspontunk szerint nem kizárólagos joggal a Nemzeti Közszolgálati Egyetem a legalkalmasabb.

Összességében minden egyeztetésen a járási­hi­va­tal-vezetőkkel, a kormánymegbízottakkal, a szakszervezetekkel együtt mindenki támogatta a törvénynek a béremelési javaslatát. A részleteiben pedig nyilván vita van, vita is lesz. A gyakorlat majd kitermeli ennek a hibáit, amit adott esetben lehet módosítani, mert ez nem egy kőbe vésett törvény. Úgy gon­doljuk, ha szükséges, akkor nyilván tudunk lépni ebben.

Azt gondolom, ez a dolgozók javát szolgálja, a munka hatékonyságát segíti elő, a vezetők felelősségét még inkább előtérbe helyezi, és nem teszi kiszolgáltatottá a munkavállalókat, hiszen megmarad a jogorvoslati rendszer úgy, ahogy eddig is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)