Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vannak olyan fejezetek a magyar parlamentarizmus történetében, amikor nem lehet és nem szabad nagyot ígérni. 2010 óta, amióta ebben a Házban ülök, talán a legunalmasabb úgynevezett vita zajlik most éppen, hiszen kormánypárti képviselőtársam és az általam tisztelt államtitkár asszony felolvassa azt, ami ebben a törvényjavaslatban van, lényegi indoklás nélkül, majdhogynem szó szerint. Sem kormánypárti, sem ellenzéki képviselők eddig érdemi vitába nem bocsátkoztak annak kapcsán, hogy önök letettek egy csomagot az asztalra elénk, amit az Európai Unió követelt önöktől, diktált önöknek, tehát egyfajta jogharmonizációs, implementációs jellegű rendelkezések találhatók benne, és igazából azért nem tudtak önök érdemben emellett miről beszélni, mert a saját hatáskörben mellé tett, a magyar ügyfeleket, magyar fogyasztókat védő intézkedések egyszerűen hiányoznak ebből a csomagból, vagy pedig olyan módon találhatóak meg benne, amelyek egyáltalán nem biztos, hogy a magyar károsultak, ügyfelek, úgynevezett fogyasztók érdekeit szolgálják; bár ezt a fogyasztó kifejezést mi nem nagyon szeretjük használni. Amiért használnunk kell, az jelesül az, hogy volt az Országgyűlésnek egy önálló Fogyasztóvédelmi bizottsága az előző ciklusban, ez négy éven keresztül önálló bizottságként működött, de ugyanúgy, ahogy ez a bizottság megszűnt, és a Gazdaságiba lett integrálva, ugyanígy a fogyasztóvédelem egésze tulajdonképpen azon Magyar Nemzeti Bank alá került be, legalábbis az ide értendő részek, amelyekre hivatkozik a törvényjavaslat is.

Ugyanakkor azt látni kell, hogy attól, hogy egy jogharmonizációs megközelítésből összerakott csomagot tesznek le elénk, még lehetne a magyar emberek érdekében olyan mellékes utakat találni, egy példát hadd mondjak: ügyfél-tájékoztatás tekintetében ebben a törvényjavaslatban szerepel az, hogy az értékpapírokat illető módon a fokozottan, illetve kiemelten kockázatos papírok közötti elkülönítést, disztinkciót meg kell tenni, és tudatni kell az ügyféllel mindezeket.

Amit viszont fájó módon hiányolunk 2010 óta, az úgynevezett devizahiteles krízis felfutása óta, az az, hogy tulajdonképpen minden befektetési konstrukció és egyébként hitelkonstrukció mellé legyen odatéve egy, az átláthatóság minden szempontjának megfelelő összehasonlító rendszer, amelyet nyilvánvaló módon nem lehet csak a kormányzattól várni. Nem lehet csak parlamentáris felhatalmazástól várni, nyilvánvaló, kell ehhez a bankrendszer együttműködése is, de ezt ki lehet és ki kell kényszeríteni. A fő problémánk az, hogy lehet, hogy az értékpapírok tekintetében most EU-s jogharmonizációs behatásra megtörténik ez az elkülönítés, de hogyha az egyszerű magyar ember elmegy a nagyáruházba, és rábeszélik egy fogyasztási típusú hitelre, vagy éppen rábeszélik egy gyorskölcsönre, ami az ő életét 5-8-10 évre hazavághatja, ha nem megfelelő módon történik ez a szerződéskötés, akkor bizony a mai napig nem kapja meg a megfelelő fogyasztóvédelmi pajzsrendszert, és nem kapja meg azokat a lehetőségeket, amelyek értelmében védekezni tud ezen külső behatásokkal szemben.

(15.10)

Értjük mi, hogy fontos a befektetők védelme, de a magyar társadalom többsége sajnálatos módon nem értékpapír-vásárló, nem értékpapír-forgató vagy -tulajdonos, hanem olyan egyszerű ember, akinek védelemre lenne szüksége egy milliárdos, olajozott gépezettel szemben, egy nagyon kifinomult módon működő gépezettel szemben.

Azt is látjuk, hogy a költségvetés tervezetéről lassan elindul a vita, és a Jobbik mindent meg fog tenni azért, hogy az említett fogyasztóvédelmi alrendszerek tekintetében egy nagyon komoly financiális erősítésre kerüljön sor, rengeteg költségvetési forrást szeretnénk azon szervekhez csoportosítani, amelyeknek a működése igenis értelmes lenne. Itt ebben a törvényjavaslatban leginkább talán a pénzügyi békéltető testületeket illető pontokat lenne érdemes kiemelni, hiszen ahelyett, hogy itt hatalmas erősítésre kerülne sor, izmosabbá tennék ezt a szervezetet és hatékonyabb lehetőségeket biztosítanának neki, azt látjuk, hogy tulajdonképpen az ideforduló emberek által indított ügyek tekintetében egyfajta leépítési szándék is fellelhető, hiszen itt az idevonatkozó passzus c) pontja szerint amennyiben a jogvita komolytalan vagy zaklató jellegű, ez alapján el lehet utasítani valakinek a kérelmét, márpedig itt messzemenőkig szubjektív kategóriákról van szó.

Elmondhatjuk tehát, hogy felmerülhet az a gyanú, hogy adott esetben az itt csoportosuló ügyek számát vagy összetételét csökkenteni is próbálják vagy pedig megváltoztatni, hiszen nyilvánvaló módon a kormányzatnak nem érdeke az, hogy itt csoportosuljanak az ügyek, és adott esetben olyan kényszereket alkalmazzon, amelyek révén alternatív módszerekkel lehet az érintett magyar embereken segíteni.

Tehát ha a súlyozáson szeretnénk változtatni ‑ amellett, hogy a jogharmonizációs jellegű ajánlások 80 százalékát én magam el tudom fogadni, tehát ne keressünk a kákán is csomót -, ha változtatni kívánunk a súlyozáson, akkor bizony az értékpapír-birtokosok védelme mellett és nem helyett igenis kutya kötelességük lenne a magyar hitelkárosultak, a magyar kisemberek, a gyorskölcsöncégek áldozatai és amúgy azon emberek érdekében fellépni és további lehetőségeket biztosítani számukra a védekezés tekintetében, akik most ezt a teljes hálót nem kapják meg, és akik ebben az esetben joggal érezhetik úgy, hogy bizony a tőzsdéken gyakran megfordulók a fontosak; ők, egyszerű magyar emberek, a kisemmizettek, akiknek ‑ a devizahitelesekre gondolok ‑ a pén­zét most éppen a Magyar Nemzeti Bank alapítványai kívánták titkosítva elkölteni, ők kevésbé fontosak, ők másodrangú állampolgárok.

Érezhetik ezt abból is, hogy míg a szerencsésebbek 180 forinton végtörleszthették az úgynevezett devizahitelüket, az egyszerű magyar embernek maradt a közel piaci árfolyamon történő, 256 forint fölött történő forintosítás. A Jobbik itt is szeretné kifejezni, hogy a felvételkori árfolyamon történő forintosítás mellett fog lándzsát törni, vissza fogja sze­rezni a devizahitelesek pénzét azoktól, akiknél most van, de el kell hogy mondjuk, addig is a jó szándékú javaslatokat támogatni fogjuk. Az itt fellelhető ajánlások, implementációs jellegű módosítások 80 százaléka támogatható, ugyanakkor a súlyozáson, az arányokon nagyon komolyan változtatni kéne.

Ha röviden szeretném összefoglalni, még egyszer mondom, az értékpapír-tulajdonosok mellett az egyszerű magyar emberek számára is olyan védőpajzsot kell biztosítani, amely egy milliárdos, olajozott pénzügyi gépezettel szemben, annak visszaéléseivel szemben megvédi őket. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)