Felszólalás adatai

ELNÖK: Megadom a szót Keller Lászlónak, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

KELLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt ÁSZ-alelnök Úr! Világossá kell tenni mindenki számára - különösen annak, aki megtisztel bennünket most figyelmével -, hogy a mai vita nemcsak arról szól, hogyan használta fel a mára kisebbségbe került kormány az adófizetők pénzét, és hogyan gyarapította mindannyiunk közös vagyonát a megelőző évezred utolsó évében, amikor még - a miniszterelnök úr szavait a helyzetre értelmezve - a jövő nem kezdődött el.

(15.30)

A vita az elszámolás mellett arról is szól, hogyan legalizálja a kihelyezett kormányülések kormányfői ígéreteit az Országgyűlés; megláthatjuk, kik azok, akiket költségvetési támogatásokkal is szeretne még a hátralévő időben maga mellé állítani a kormány; megvitathatjuk a kormány reformellenes intézkedéseit, és bízunk benne, hogy a figyelmes hallgató számára feltárul az is, hogyan törekszik a kormány a választásokig hátralévő időben az általa kiválasztott klientúrát helyzetbe hozni.

Másképpen fogalmazva, tisztelt Ház, különös jelentősége van a 2000. év zárszámadási vitájának. A zárszámadásnak elkeresztelt törvényjavaslat ugyanis jelentős mértékben átszabja a hatályos költségvetési törvényt, ugyanakkor elszabotálja a 2002. évi költségvetés újragondolását a mára megváltozott körülmények ellenére. A zárszámadás a kapkodás jeleit felmutató törvényjavaslatok ésszerűtlen körülmények közötti megtárgyalását várja el tőlünk.

Tisztelt Ház! A tavalyi év elszámolásának elvégzéséhez igénybe vettem a 150 milliós kormánypropaganda-füzetet. Hogyan minősíthetjük a mögöttünk hagyott esztendőt? A 150 milliós füzet azt ígérte, hogy "a gazdaság egyensúlya a polgárokat sújtó megszorító intézkedések nélkül megőrizhető". A társadalom nagyobbik részének sajnos mást kellett megtapasztalnia: a nyugdíjasok ebben az évben sem kapták vissza az 1998 végén Fidesz által elszedett milliárdjaikat; a családi pótlék már a második évben veszítette értékét, és még két évig fogja veszíteni, pedig nem kellett több gyermek után fizetni, mint akkor, amikor a rászorultsági elv érvényesítése együtt járt az értékmegőrzéssel is. Az infláció alultervezésével csak a kormány osztogatási lehetőségei bővültek, sokakat éppen ez az alultervezés hozott indokolatlanul nehéz helyzetbe.

Azokat is nehéz helyzetbe hozta az elmúlt évben a kormánytöbbség, akiknek az elmúlt évben a költségvetésből kellett gazdálkodniuk; akiknek az intézmény működtetéséhez szükséges forrásukat már második éve nem sikerült egyetlen fillérrel sem nagyobbra tervezniük, hiszen a dologi kiadások előirányzata már második évben került nulla bázison megtervezésre. Ez igaz akkor is, ha a PM hozzánk eljuttatott anyaga egészen más megközelítést próbál bizonyítani, de a tervezésnél nagyon kedvezőtlen helyzetbe kerültek az intézmények.

Tisztelt Ház! A 150 millió forintos füzet öles betűkkel hirdette az új gazdasági modell lényegét. Az infláció, a gazdasági növekedés plusz a bér vásárolóereje, a működőtőke-beáramlás, a külgazdasági pénzügyi egyensúly, a csökkenő költségvetési hiány, mindez együtt, egyszerre lehet kedvezőbb - hirdette a füzet. Sajnos, ez így, együtt, tisztelt Ház, nem valósult meg, sem együtt, sem egyszerre, mert a GDP-növekedés 5,2 százalékos mértéke valóban jelentős gazdasági növekedés, mégis messze elmarad a '98-as ígéretektől, és lássuk be őszintén, nem képes tartósan fennmaradni. Idén az 5,5 százalékos prognózist a kormány saját maga 4,5 százalékra mérsékelte. A jelenlegi prognózis is túl optimista, megbízható gazdasági előrejelzések szerint sajnos a növekedési ütem pusztán 4 százalék körül várható. Az 5,2 százalék mellett azt is látni kell, hogy az országon belül nagyon eltérő növekedési rátákat lehet tapasztalni, és az eltérő növekedési ráták mellett eltérő lehetőségű önkormányzatok is állnak, akiknek szintén az az országos átlagos 5,2 százalékos növekedés vajmi keveset jelent.

Azt el kell ismerni, hogy a külkereskedelem bővülése, a folyó fizetési mérleg hiánya, a hitelgarancia-rendszer kiszélesítése kedvező volt az elmúlt évben. Ugyanakkor azt is látni kell, államtitkár úr, hogy a forint árfolyamsávjának szélesítésére nem a megfelelő pillanatban került sor az idén, és az elmulasztott intézkedések miatt mára az exportőrök nehéz helyzetbe kerültek.

Az ipari termelés bővülése, ezen belül a feldolgozóipar növekedése kiemelkedő, de most már a növekedési ütem hónapról hónapra szerényebb. A foglalkoztatottsági szint - ellentétben a kormánypropagandával - szerény mértékben változott; nem igaz az, amit éppen az államtitkár úr a költségvetési bizottsági ülésen mondott, hogy dinamikusan növekedett. Szerény mértékű, 1 százalékos bővülés valóban jellemezte a foglalkoztatási szint növekedését, viszont látni kell azt, hogy 2001-ben már nem nő a foglalkoztatottak száma, és azt is érzékelni kell, hogy a teljes munkaidőben dolgozók száma már kissé csökken ebben az évben, a részmunkaidősöké pedig növekszik.

Észre kell azt is vennünk, amikor a foglalkoztatási helyzetet értékeljük, hogy számos vállalkozás részmunkaidős foglalkoztatásként jelenti be a teljes munkaidőben dolgozó alkalmazottakat, azért, államtitkár úr, mert a minimálbér-emelés nem járt együtt a vállalkozások megsegítésével. De a többi makrogazdasági mutatóval sem büszkélkedhet a kormányzó többség, illetve most már kormányzó kisebbség.

Az államháztartás hiánya 40 milliárd forinttal magasabb, mint a módosított előirányzat. A különféle távlati célok ismételgetése nem feledtetheti a megoldatlan problémákat. Csakhogy néhányat idehozzak a Ház elé: az oktatási és az egészségügyi szféra béreinek megduplázása vágyálom, álom, államtitkár úr; a mezőgazdaság új pályára állítása már egy másik kormány feladata lesz, ahogy arra itt az előző vitanapon utalt is Nagy Sándor frakcióvezető úr; csökkent a megtakarítási hajlam; a külföldi tőkebevonás növelése elmaradt - ez utóbbi két mutató kedvezőtlen alakulása azt is eredményezi, hogy sajnálatos módon a növekedés feltételei korlátozottak; vergődik a tőzsde, és nem az utóbbi hetek kedvezőtlen eseményei miatt; a hamis szociálpolitikának alárendelt árszabályozás komoly zavarokat okozott a gazdaság szereplőinek. A lakosság egy főre jutó reáljövedelmének 3 százalékos növekedése magasabb nomináljövedelem és magasabb infláció mellett valósult meg, az egy főre jutó reálkereset-növekedés pedig nagyon szerény mértékű, 1,5 százalékos mértéket ért csak el. Tavaly is nőtt a polgárok adóterhelése, a köztehermérséklést megalapozó reformlépések elmaradtak, az önkormányzatok mozgástere szűkült, a közintézmények működési feltételei romlottak.

A füzet azt írta, hogy "lehetővé válik, hogy a beruházások évről évre 8-10 százalékkal emelkedjenek". Nos, tisztelt Ház, a valóság az, hogy 2000-ben 6,5 százalékkal nőttek a beruházások, és 2001-ben sem várható sokkal nagyobb növekedés.

2000-re azt tűzték ki célul, hogy az éves pénzromlás ütemét 6-7 százalékra fogják mérsékelni. Tisztelt Államtitkár Úr! Ugye, nagyon közel vagyunk a 10 százalékhoz? Mindezek súlyos következménye, hogy a kormány szavahihetősége csökkent a mai napra, az elmúlt évben. Túllépve az általános gazdaságpolitikai értékelésen, tisztelt Ház, a zárszámadás egyrészt következmények nélküli törvénysértések visszatükröződése.

(15.40)

A legnagyobb összegű törvénysértést a kormány maga 2000 decemberében követte el, két vonatkozásban is. Költségvetési pénzeket, közel 80 milliárd forintot utaltak letéti számlára, amit kifejezetten tilt a törvény, és a törvénytelenül, az Országgyűlés megkerülésével átutalt összeget tavalyi kiadásként számolták el, meghamisítva ezzel az államháztartás mérlegét. (Domokos László: Ne túlozz!) Miért jelent ez különösen nagy gondot? Szeretnék egy példát mondani. Miközben ezen törvénysértő lépés révén 15 milliárd forintot nyugdíjkiadásként számolt el a kormány, a nyugdíjasoknál ez az összeg nem úgy jelentkezett, mint 2000. évi bevétel, azaz nem növelte a 2001. év januári nyugdíjemelés alapösszegét. Törvénytelen volt, és becsapta a nyugdíjasokat.

Nem ez volt az egyetlen törvénytelen lépése a kormányzatnak, hiszen részletesen ír az Állami Számvevőszék az Országimázs Központ közpénzfelhasználásáról; botrányosan törvénytelen a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közpénzfelhasználása, és meg kell nézni az ÁSZ-jelentést az ÁPV Rt. gazdálkodásáról: törvénytelen tartalékfelhasználás, törvénytelen kezességvállalás, törvénytelen hitelfelvétel; a Magyar Televízió székházának saját vagyonná tétele törvénytelenül. Tisztelt Ház! Soroljam még a törvénytelen lépéseket? A személyi felelősségre vonás pedig, úgy tűnik, elmarad, ez is majd a következő kormány feladata lesz.

Még egy gondolatot, amikor törvénytelenségről beszélek: autópálya-építés. Egy sort nem ír a kormányzat arról, hogy mi történt a 2000. évben az autópálya-építéssel. Orbán Viktor miniszterelnök úr év elején bejelentette, hogy ha április 1-jén nem indul el az autópálya-építés az M3-ason, akkor a felelősségre vonás meglesz. Hol van a beszámoló arról, hogy megvolt a felelősségre vonás? Mikor indult el az autópálya-építés és milyen konstrukcióban? Tegnap megmutattam a Világgazdaság cikkét, hogy milyen módon valósítja meg, mert részletesen leírja azt, hogy hogyan valósítja meg a kormány az autópálya-építést. Tanulságos, tisztelt Ház!

A zárszámadás a teljesíthetetlen ígéretek leleplezése is, tisztelt Ház. Az adóterhelés mérséklése, az infláció mérséklése, a beruházások növekedése, a lakástámogatás mind-mind olyan ígéret, ami nem teljesült az elmúlt év során. Azt írja a füzet, hogy a költségvetésben a lakástámogatásokra előirányzott összeg 71,3 milliárd forintra emelkedett. Az igazi változás azonban az - írja ez a 150 milliós füzet -, hogy a kedvezmények kiszélesítése folytán ezt a támogatást a családok fel is tudják használni. Korábban sok rászoruló egyszerűen nem is gondolhatott önálló otthonra, így a támogatások 30 százaléka megmaradt. Tisztelt Ház! A 2000. évben a 71,3 milliárd forinttal szemben 49,8 milliárd forint került felhasználásra, éppen a 30 százalék megmaradt. Mi valósult meg ebből az ígéretből?

A zárszámadás egyidejűleg az elszalasztott lehetőségek bizonyítéka is. Jelentős maradványról ad számot a zárszámadás: a fejezeteknél több mint 200 milliárd forint megmaradt, különösen érdekes az, hogy a programfinanszírozásnál, amit jó előre lehet programozni, jelentős források megmaradtak, a cél-, címzett támogatásoknál jelentős előirányzat nem került felhasználásra. A programok szakmailag nem kellően előkészítettek, nem eléggé megalapozottak, és úgy tűnik, hogy az ütemezéssel komoly baj van. A Egészségügyi Minisztérium kirívóan rossz pénzfelhasználását az Állami Számvevőszék jelentése is részletezi. Nemcsak kevés pénz volt a fejlesztésekre, úgy tűnik, de még a keveset sem tudták értelmesen felhasználni. Az ÁPV Rt.-ről is kell szólni ebben a kérdéskörben, amikor az elszalasztott lehetőségekről beszélünk, hiszen az ÁPV Rt.-nek a hozzá rendelt vagyonból származó bevétele jelentősen elmaradt a törvényben rögzített mértéktől. És miért maradt el, tisztelt Ház? Azért, mert a kormányzati döntések hiányoztak, vagy a kormányzati döntések késedelmesek voltak. Nem én mondom, hanem az Állami Számvevőszék írta le a jelentésében.

A zárszámadás a költségvetési politika fellazításának is az eszköze. Azt már a bizottsági vitában és a bizottsági előadók is elmondták, hogy a 2001. évi költségvetési törvényt módosítja a benyújtott zárszámadási törvényjavaslat. Jelentős előirányzatokat rendez át, törvényesíti a törvényi felhatalmazás nélkül elköltött pénzeket, és a tartalékokat aránytalan mértékben megnöveli, nem kevésbé az egyedi kezességvállalás mértékét is. Egyúttal azt is szeretném elmondani, hogy a módosításoknál örömmel nyugtázzuk azt, hogy az általunk szorgalmazott évközi módosítások egy része beépült a zárszámadási törvényjavaslatba.

A zárszámadás kitér a ténylegesen látható problémák kezelése elől. A magasabb infláció következményeit 2002-re figyelmen kívül hagyja. A cselekvés, államtitkár úr, nem pótolható sajtónyilatkozatokkal. Érdemben nem lép az egészségügyben meglévő problémákkal szemben, a MÁV esetében 100 milliárd forintos többletteher megjelenik a költségvetésben, kibontakozási programnak, tisztelt Ház, nyoma sincs. Teljes mértékben érthetetlen, hogy miért vállalja át a Magyar Labdarúgó Szövetségnek - én ugyan szeretem a focit - a félmilliárdos adótartozását a költségvetés, miért engedi el.

De a zárszámadás számos jogalkotási kapkodás miatti jogalkotási korrekciót is magában foglal. A zárszámadás kiszélesíti a kormány protekcionista törekvéseit. Miközben az ÁPV Rt. bevételi előirányzata nem teljesül, most újabb jelentős forrásokat kap az ÁPV Rt., méghozzá úgy, hogy nem is indokolja; a Magyar Villamos Művek 22 milliárdot, a Malév 10 milliárdot, tudjuk, hogy nehéz helyzetben van, de indokolás nélkül adja a 10 milliárdot. És folytatódik a millenniumi parképítés; sípályaépítés, senki nem tudja ebben az országban, hogy hol akar a kormány sípályát építeni.

És van olyan is a zárszámadásban, ami még nem jelent meg, de tudjuk, hogy meg fog jelenni, hiszen nagyon érdekesen szerkesztették a zárszámadást. Miközben benyújtották az Országgyűléshez, aközben a sajtón keresztül üzengetnek, hogy még mi fog bekerülni a zárszámadásba: a Tokaj Kereskedőház 2,5 milliárdja. Lehet látni, hogy majd képviselők meg fognak jelenni módosító indítvánnyal. És akkor megkérdezem, és a többi szőlőfelvásárlás hol van? Miért éppen csak a Stumpf-birodalmat kell támogatni 2,5 milliárd forinttal? (Zaj a Fidesz soraiban.) És a MOL-gázüzletág megszerzése, tisztelt Ház! Ezt is a sajtóból lehet tudni, és a bizottsági ülésen kitért rá az MFB elnök-vezérigazgatója is. Államtitkár úr, ha ez megvalósul a választások előtt, akkor ez a hatalommal való leggátlástalanabb visszaélés megvalósítása, ha ezt önök megteszik. Most, a választások előtt olyan árpolitikával, amit eddig folytattak, egyértelmű, hogy mi az önök szándéka, és nagyon óvom önöket attól, hogy ilyen lépéseket megtegyenek.

Összességében, tisztelt Ház, a mai, illetve a keddi napon tárgyalásba vett törvényjavaslat ékes bizonyítéka annak, hogy a koalíciónál nemcsak létszámbeli deficit jelentkezik, hanem az alkalmassági deficit is kitapintható és jól érzékelhető. Jogos elvárásunk az, államtitkár úr, hogy ha a deficitmérséklés már nem várható el, legalább annak mértékét ne növeljék majd tovább az elkövetkezendő hónapokban, tartózkodjanak olyan intézkedések meghozatalától, amely még tovább nehezíti majd a folytatást.

Tisztelt Ház! Mindaz, amit elmondtam, gondolom, elégséges bizonyítéka annak, hogy a szocialista frakció ezt a zárszámadási törvényjavaslatot nem tudja támogatni.

Végül engedjék meg, hogy miközben megköszönöm az Állami Számvevőszék munkáját, alelnök úrnak is megköszönjem a sokéves tevékenységét és fáradozását a frakció nevében (Dr. Takács Imre tapsol.), és kívánok önnek további sok sikert elkövetkezendő szakmai munkájához.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Csúcs László úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak.

DR. CSÚCS LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány törvényes kötelezettségét teljesítve terjesztette az Országgyűlés elé a 2000. évi költségvetésről rendelkező törvény végrehajtását, benne a megalapozó elszámolásokat és mindazokat a folyamatelemző információkat, amelyek szükségesek az érdemi döntés meghozatalához.

(15.50)

Ehhez kapcsolódik az Állami Számvevőszék zárszámadási jelentése, amely a már megszokott magas színvonalon részletezi az előterjesztett javaslat törvényességi számszaki vizsgálatának megállapításait. Figyelmet érdemel, hogy a Számvevőszék vizsgálata az ismert okok és időkorlát miatt nem terjed ki az úgynevezett kétéves költségvetési törvény és a zárszámadáshoz kapcsolódó más törvények javasolt módosításának vizsgálatára. Ez utóbbi jelzett módosításokra érdemes megkülönböztetett figyelmet fordítani.

Elöljáróban talán a patkó mindkét oldalán egyetérthetünk azzal, hogy politikai értelemben az a jó zárszámadás, amelyik az adózóknak arra a kérdésre ad világos választ, hogy közpénzből az arra jogosult intézmények mely feladatokat, hogyan és milyen mértékben finanszíroztak, továbbá a közpénzből történő feladatellátás miként érintette az emberek életkörülményeit, nem utolsósorban az életminőségét.

A közpénzekből gazdálkodók elszámoltatása, tehát a most tárgyalásba vett zárszámadás mindezek vizsgálatára és a szükséges konzekvenciák levonására lehetőséget ad. És mert minderre lehetőséget kínál a kormány által előterjesztett törvényjavaslat, ezért az adófizetők imént említett kérdései abból megválaszolhatók, ha nem is könnyen. Nem könnyen, hiszen nemcsak műfajában nehéz olvasmány a zárszámadás, hanem terjedelmében ugyancsak embert próbáló a közel húszkilós, félmillió adattal dúsított előterjesztés tisztességes áttanulmányozása.

Vizsgálódásunkat némileg megkönnyíti, hogy az ÁSZ gondosan elvégezte az előterjesztés törvényességi elemzését. Megszívlelendő, egyes részeiben vitára késztető megállapításait több füzetben tárta elénk. Az ellenzék szerepének megfelelően - mint hallottuk - ugyancsak alaposan kivesézte a javaslatot a parlamenti bizottságokban, tehát most itt, a plenáris ülésen is, a mögöttünk hagyott költségvetési év munkáját illetően nem fukarkodott a jelzős szerkezetű mondatokkal. Ez persze nem baj, a kritika építő elemeit nyilván hasznosítjuk. Törekedve a tárgyilagosságra, ha az egyáltalán lehetséges egy zárszámadási vitában, a törvényjavaslatot érintő valós értékítéletet talán éppen a jelentést előterjesztő Számvevőszék fogalmazta meg, az az intézmény, amely függetlensége és szakmai felkészültsége okán egyértelműen elfogadott mind az ellenzék, mind a kormányoldal számára.

Ellenőrzéseinek általános tapasztalatait így összegzi: "A zárszámadási ellenőrzés tízéves tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás, elszámolás terén, elsősorban a Kincstár létrehozásának köszönhetően van javulás. Javult a költségvetési szervek gazdálkodásának szabályozottsága." Megállapításának hitelességét csak erősíti, hogy a Számvevőszék ez évben, több év gyakorlatára visszatekintve, mintegy folyamatelemzésbe bocsátkozva értékeli a 2000. évi költségvetés végrehajtását, annak minden erényével és hibájával együtt.

Erény: vitathatatlanul javult a költségvetési szervek gazdálkodásának szabályozottsága, a kormány beszámolója számszakilag vált pontosabbá. Ugyanakkor joggal és velünk teljes egyetértésben ismételten szóvá teszi az ÁSZ a zárt rendszerű államszámviteli rend megalkotásának késlekedését vagy az államháztartás alrendszerét érintő vagyonnyilvántartás részletes szabályainak hiányát. Hasonló súlyú gondot jelent az önkormányzatok átfogó és megfelelő ütemben visszatérő ellenőrzését biztosító törvényalkotás késlekedése is.

Ám ezzel a nagy horderejű kritikai észrevétellel tárgyilagosan ez esetben is csak úgy foglalkozhatunk, ha az ügyben érintett Pénzügyminisztérium óvatosságra intő fenntartásait sem hallgatjuk el. Idézem: "Az ÁSZ jelentésében hosszú, mintegy tízéves ellenőrzési tapasztalatait összegezve, a 2000. évi zárszámadás kapcsán számon kéri több olyan, a hazai gyakorlatban lényegében előzmény nélküli elszámolási és nyilvántartási követelmény teljesítését, amelyek kidolgozása összetettségük és szerteágazó vonatkozásaik miatt hosszú évek előkészítő munkája után válhat alkalmassá a kísérleti próbaüzemre." A PM példaként ez ügyben éppen az egységes szemléletű vagyonnyilvántartásra és vagyonellenőrzésre, illetve a zárt rendszerű államszámviteli rendre hivatkozik.

Álláspontunk szerint a szűkebben, tágabban exponált probléma megoldásának késlekedése egyre többe kerül, és nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben is. Bár késlekedésünk az elmaradott reformok ügyében nem '98-as eredetű, az legalább másfél évtizedes, a számonkérés viszont értelemszerűen mindig az éppen kormányzókat terheli. Nem vitatjuk, hogy a zárszámadás ugyancsak éles megvilágításba helyezte azokat a tervezési, különösen a költségvetés bevételeinél és kiadásainál számításba vett inflációs kalkulációkat, amelyek alapjaiban érintik a múlt évi, de a folyó évi költségvetést is.

Ám a feltárt és alkotó értékelést igénylő gondok közepette sem feledkezhetünk meg arról, hogy eredményes évünk volt a 2000. esztendő, és az eredmények elérésében a múlt évi költségvetés több ponton katalizátorként működött. Tiszteletet parancsoló folyamatok bontakoztak ki vagy erősödtek meg a hazai gazdaságban. Csak zárójelben jegyzem meg, arról, hogy a vitathatatlan eredmények mellett mennyi az elmaradt haszon, azt talán csak a késlekedő reformok kapcsán lehet érdemben áttekinteni.

Most azonban vegyük sorra azokat a pozitívumokat, amelyekkel joggal büszkélkedhetünk. Így például a fejlett országokkal szemben tovább csökkent az inflációs különbség, noha e téren a kínálkozó lehetőség és főként a tennivalók még számosak. Gondoljunk csak az adó- és illetékrendszer szükséges és lehetséges átalakításában rejlő tartalékainkra, valamint annak az inflációs nyomást csökkentő szerepére. A gazdaság növekedési üteme, a 4-5 százalékos várakozást jócskán meghaladva 5,2 százalék körülinek ígérkezik. Külkereskedelmünk a nemzetközi átlagot meghaladó mértékben bővült. Jelentősen növekedett az ipari termelés. Az ország megítélése valamennyi nemzetközi hitelminősítő szerint javult. Nem csupán gazdasági, hanem azon túlmutató morális hatásában is kiemelkedő jelentőségű a foglalkoztatottság élénkülése, a munkanélküliség mérséklése. Ez egyenes folytatását jelenti az egyébként sikeres '99-es esztendőnek. Bár a foglalkoztatottság arányában még mindig elmaradunk az uniós átlagtól, de a tendenciát nagyra értékeljük, a töretlen folytatás feltételeit biztosítani kell.

A példaszerűen kiemelt pozitívumok mellett néhány negatív jelenséget igen komolyan kell vennünk. A mezőgazdaság mélyrepülése, a termelés csökkenése súlyos tehertétel a nemzetgazdaságnak, a politikának, de legfőképpen a vidék Magyarországának. Ezen a területen a rendszerváltozás óta elkövetett hibás lépések és mulasztások sora látványossá vált. Mindez különösen irritálóvá vált a Torgyán vezette csapat elszabadulásával, hiszen a szakmai alkalmatlanság eddig még sosem látott összegű közpénz elherdálásával párosult. Elmaradtak a strukturális átalakítások, benne az életképes birtokviszonyok kialakítása. Jelen állapotában a mezőgazdaság, illetőleg az abból élők a uniós csatlakozás garantált vesztesei. Nem véletlen, hogy az ÁSZ jelentése különösen nagy körültekintéssel elemzi az FVM-ben történteket és az azzal összefüggő miniszteri és politikai államtitkári felelősséget. A jelentés az érintettek felelősségét kétséget kizáró egyértelműséggel deklarálja az összefoglaló anyagban és a 3-as számú füzet függelékében.

A közvéleménnyel együtt a kisgazdák növekvő türelmetlenséggel várják és sürgetik a konzekvenciák levonását. Nem lenne szerencsés meghonosítani a rendszerváltozás tizenegyedik évében a miniszteri felelőtlenség intézményét. Ugyancsak figyelmeztető, hogy a háztartások megtakarítási rátája immár három éve csökken. Ezt a kedvezőtlen folyamatot csak részben magyarázza az elhalasztott fogyasztás pótlása. A megtakarítási hajlandóságot nyilván behatárolja az a körülmény is, hogy tavaly a reálkeresetek növekedése mindössze 1,5 százalék volt.

(16.00)

Ez az 5,2 százalékos gazdasági növekedés ismeretében azt jelenti, hogy jócskán maradtak tartalékok az indokolt mértékű jövedelemfejlesztésben. Az ez évi pozitív jövedelemfolyamatok, például a minimálbér megemelése, a nyugdíjasok helyzetének javítása és más hasonló intézkedések ezt igazolják. A jövőre kilátásba helyezett további lépések a folyamat erősödését ígérik.

Az idei zárszámadás vitáját eddig nem tapasztalt mértékben terhelte, de egy ideig még bizonnyal még terhelni is fogja a gazdasági növekedés miatti többletbevétel letéti számlára helyezése. Az ÁSZ szerint, hivatkozva az államháztartási törvényre, a kormánynak erre nem volt felhatalmazása. Ezzel szemben a kormány úgy véli, hogy a letéti számlára kihelyezett összeg az adott évben átlátható módon mint kiadás elszámolásra került, csupán a felhasználás húzódott át a következő évre. A felhasználásig az érintett összeget elkülönítetten kellett kezelni. A vitatott eljárás a letéti kezelés szabályainak megfelelt.

A kormány és az ellenzék között kirobbant jogalkalmazási, illetve -értelmezési vitában nem hagyható figyelmen kívül, hogy a megtett intézkedéseket determinációk igényelték. Ezért aligha lehet azonosulni azzal ellenzéki állásponttal, pontosabban: stílusában büntetőjogi prejudikálással, hogy a letéti számla kezelése meghamisította a zárszámadást. A vitássá vált ügy megnyugtató rendezésére a kormány javaslatot terjesztett a tisztelt Ház elé, és halkan jegyzem meg: vitázhatunk ugyan a letéti számlán kezelt összegről, ám hatályos törvény nem tiltja a kormány célszerű és ésszerű intézkedését.

Az ÁSZ jelentésében ugyancsak visszatérően teszi szóvá: "Az átláthatóság, a jogbiztonság és a gazdálkodás stabilitásának biztosítása érdekében rendszeresen kifogásolta a folyó évi költségvetési törvények és az Áht. zárszámadáshoz kapcsolt módosítását. A költségvetési törvények és az Áht. jellege, súlya megkívánná, hogy módosításuk önálló törvényben történjen meg." Az észrevétel megalapozottsága aligha vitatható, legfeljebb praktikus érvek hozhatók fel az ellenkező, amúgy többéves gyakorlat mellett. A kialakult, szinte már szokásjoggá vált gyakorlat azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy az előterjesztett javaslat törvénytelen. Persze szerencsésebb lenne, ha az ilyen horderejű kérdések valóban önálló törvényi alakzatban kerülnének előterjesztésre, illetőleg parlamenti vitára.

Ami viszont ennél is fontosabb: éppen itt az ideje, hogy az átalakulás tapasztalatait hasznosítva végre egyezségre jussunk az ellenzékkel és az államháztartási törvény és az Állami Számvevőszékről szóló törvény újraszabályozásában. A joggal várt és keresett jogbiztonságot leginkább ez szolgálná, szakítva azzal a több éve folytatott gyakorlattal, hogy a mindenkori költségvetési igényekhez igazítjuk az egyébként több ponton valóban túlhaladottá vált törvényes rendet és nem fordítva.

Tisztelt Országgyűlés! Mint már jeleztem, a kétéves költségvetés, illetve annak részeként a folyó évi költségvetés módosítása különös figyelmet érdemel. A hozzávetőleg 250 milliárd forintos többletbevétel keletkezési oka és körülményei olyannyira ismertek, hogy azt részletezni ma már felesleges. Mint ahogy ma már azon is felesleges meditálni, hogy milyen törvényes automatizmussal vagy más szabályozási megoldással lehetett volna elébe menni a keletkezett bevételi többletek felhasználásának.

A javasolt módosításban alapvetően öt fő terület, azaz fejezet érintett. További elemzésünkhöz feltétlenül szükséges, hogy ezt az öt csomópontot legalább fő vonalaiban végigpásztázzuk. Így a bér típusú kötelezettségek teljesítése, benne az elmaradott ágazatok felzárkóztatása mintegy 47 milliárd forint ráfordítást igényel. A már kimerült általános tartalék feltöltésére szánt összeg 48 milliárd forint. Ehhez annyi megjegyzést mindenképpen indokolt hozzáfűzni, hogy a jelenlegi, meglehetősen nehezen prognosztizálható világgazdasági helyzetben az említett tartalékképzés mindenképpen indokolt.

A következő a társadalombiztosítási csomag, amelyből a nyugdíjak és hasonló kifizetések kötelező karbantartására mintegy 57 milliárd az előirányzat. Hasonló nagyságú az Egészségbiztosítási Alap megerősítése, amelyben csupán a gyógyszerkassza 35 milliárd forintos többlettámogatást igényel. A hiány keletkezését érdemes elemezni, a pótlás szükségén viszont nincs mit vitázni.

Ugyancsak indokolt az ÁPV Rt. 44 milliárd forintos feltöltése, benne például a Magyar Villamos Műveket vagy a Malév Rt.-t érintő tőkeemelés.

Végül a Széchenyi-terv 25 milliárdos bővítése magában foglalja a bérlakásépítés 5 milliárdját, a gazdaságfejlesztési célelőirányzat 10 milliárdját, valamint a turisztika- és a kisvállalkozás-fejlesztés további 5-5 milliárdját.

Ha a felsoroltakat számba vesszük, akkor abból egyértelműen kiolvasható, hogy a törvényi determináció meghaladja a 150 milliárd forintot. A további mintegy 100 milliárd forint sorsa felett kinek-kinek vérmérséklete szerint lehet vitatkozni, és a magunk részéről helyesnek is tartjuk, ha erről vitát nyitunk. Az első kérdés az lehet, hogy a közpénzek jó helyre kerülnek-e, felhasználásuk jó célt szolgál-e. A kisgazda frakció válasza: egyértelmű igen.

A második kérdés az lehet, hogy másra fordíthattuk volna-e a szóban forgó többleteket. Erre azt válaszoljuk, hogy igen is, nem is. A többletek döntő többségét ugyanis nem fordíthatjuk más feladatok finanszírozására, mint amit a már hatályban lévő törvények előírnak. A maradványösszeget viszont igen, más célokra is fordíthatnánk szakmai-politikai meggyőződésünk szerint. A más célok finanszírozása körében joggal merül fel annak igénye, hogy a növekvő gazdaság által produkált többleteket éppen a dinamikus fejlődésre alapozva lehetne a sokat hangoztatott államháztartási és annak részeként az adóreform gyorsuló ütemű megvalósítására fordítani. Ennek előnye: belevágnánk azokba a strukturális átalakításokba, amelyek valójában tovább nem halaszthatók, illetőleg további késleltetésük önmagukban is fékezi a gazdaság növekedését. Persze tudjuk, hogy minden reform érdekütközéssel, érdeksérelemmel jár, amit jó előkészítéssel tompítani lehet, ám megkerülni lehetetlen.

Azt is tudjuk, hogy az érdemi átalakítások igen sokba kerülnek az indítás szakaszában. Sokba kerülnek a költségvetésnek, pontosabban az adózóknak, de az azt felvállaló kormánynak is. Ez utóbbi állítás tanúi lehettünk a vasárnapi lengyel parlamenti választás eredményeit megismerve. A súlyos választási vereséget elszenvedő lengyel jobboldal az elmúlt négy évben több vitatott reformintézkedést tett vagy javasolt. Az árát megfizette. Vereségében vélhetően nem csak közismert megosztottsága játszott szerepet. A példa intő. Ennek ellenére álláspontunk szerint a következő kormány már nem lesz abban a helyzetben, hogy mérlegelje az ÁSZ által is hangsúlyosan szorgalmazott pénzügyi reformok megvalósítását. A folytatólagos kormányzás lehetősége jó esélyt teremt a reformfeladatok teljesítésére is.

Végezetül, a kisgazda frakció nevében ismételten köszönetemet és nagyraértékelésemet tolmácsolhatom az ÁSZ-nak színvonalas munkájáért, amely a zárszámadási előterjesztés megalapozott véleményezését segítette. Ezt azzal együtt tartjuk fenn, hogy jelentésének néhány megállapításával, amint azt hallhatták, vitázunk. Frakcióm a T/4955. számú törvényjavaslat elfogadását ajánlja a tisztelt Háznak.

Biztosíthatom az Országgyűlést arról is, hogy a koalíciót valóban támogató kisgazda képviselőtársaim az előterjesztést megszavazzák.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Bauer Tamás úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselőnek.

BAUER TAMÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt megcsonkított Országgyűlés! Azért használom most újra ezt a kifejezést, mert ezen az őszön az Országgyűlést megint megcsonkították egy értelemben, mindjárt megértik, miért. Az a néhány képviselőtársam, aki jelen van a teremben, Kis Zoltán, Tardos Márton, Weszelovszky Zoltán meg az ülést vezető Wekler Ferenc alelnök úr tagja volt az első demokratikus Országgyűlésnek is. (Dr. Horváth János: Én is!) A '90-es Országgyűlésről beszélek!

(16.10)

Még emlékeznek arra, hogy '90 őszén milyen ünnep volt a Magyar Országgyűlésben a költségvetési vita, hiszen negyven éve nem volt olyan Magyarországon, hogy az Országgyűlés egy kormány-előterjesztés alapján töviről hegyire minden részletében megvitassa, egy Országgyűlés módosító javaslatok tömkelegével jusson el oda, hogy tisztázza azt, mire is helyes fordítani az adófizetők milliárdjait.

Ez az, ami tizenegy év után először 2001 őszén nincs. Ezt is elvette a Magyar Országgyűléstől, a magyar demokráciától a Fidesz. Nincs, és ehelyett csak egy zárszámadási vita van, egy olyan zárszámadási törvényjavaslatnak a vitája, amely zárszámadási törvényjavaslat botrány; botrány, mégpedig négy értelemben is.

A zárszámadási vita úgy szokott kinézni egy demokratikus Országgyűlésben, hogy folyik némi vita, és aztán, szemben a költségvetéssel, amelyet az ellenzék nem szokott megszavazni, a zárszámadást azelőtt az ellenzék is megszavazta, és ezzel azt juttatta kifejezésre, hogy noha nem ért egyet a kormánnyal abban, hogy hogyan költötték el a pénzeket, feltételezi, hogy törvényesen és tisztességgel költötték el azt. Már tavaly és tavalyelőtt sem volt az ellenzéknek módja megszavazni a zárszámadási törvényt, nem azért, ami a zárszámadási részben volt, hanem azért, mert olyan törvénymódosításokat kapcsolt hozzá a Fidesz vezette kormány, amelyekkel az ellenzék nem tudott egyetérteni. Most azonban ennél többről van szó. Most arról van szó, hogy a zárszámadást meghamisították. Hiába tiltakozott ez ellen a Fidesz vezérszónoka, ez bizony így történt; ezt nem én mondom, hanem az Állami Számvevőszék mondja, amikor rámutat arra, hogy törvénytelen volt a kormánynak az az eljárása, nem volt törvényi felhatalmazása arra, hogy 2000. évi bevételekből 2001. évben finanszírozzon kiadásokat.

A költségvetés minden évben az adott évi bevételek és kiadások egybevetése; aki az adott évi bevételt átteszi a következő évi kiadásra, az meghamisítja az adott évben a magyar állami költségvetés mérlegét. Ezt csinálták önök, és a Pénzügyminisztériumnak az a válasza, hogy "a többletbevételt érintő kormányhatározatban rögzített intézkedéseket álláspontunk szerint az Áht. vonatkozó bekezdéseire nem célszerű összekapcsolni", ez valami igazán mulatságos állítás, hogy nem célszerű a kormány eljárását az arra vonatkozó törvény alapján vizsgálni - nem is egészen értem, államtitkár úr, hogy ezt hogyan gondolták. Ez, tisztelt Országgyűlés, a zárszámadásnak a meghamisítása, az első botrányos eleme ennek a törvényjavaslatnak.

De tegyük fel a kérdést: miért hamisították meg az állami költségvetés 2000. évi és 2001. évi mérlegét? Miért követtek egy olyan eljárást, amellyel a GDP 0,5 százalékának megfelelő összeget átcsempésztek az egyik évről a másikra, és ennek következtében a 2000. évre 2,4 százalékról, ami a valóság, 2,9 százalékra emelték fel, GDP-ben kifejezve, az állami költségvetés hiányát? Miért tették ezt? Ahhoz, hogy ezt megértsük, érdemes nekünk is visszatérni a 2000. év elemzéséhez, mint ezt előttem már a többi vezérszónok is tette.

Mi is jellemzi ezt a 2000. évet, amelyről a mai vita szól? Először is az jellemzi, valóban, hogy a dinamikus gazdasági növekedés, amely 1996 óta tart Magyarországon, tovább folytatódik, sőt tegyük hozzá, elérte a csúcsot, sőt tegyük hozzá, a 2000. év második felében megkezdődött a lassulás. Azt is tegyük hozzá, hogy az 5,2 százalékos bruttó hazaitermék-növekedés a cserearányromlás levonásával, tehát a belföldön felhasználható bruttó hazai terméket tekintve, körülbelül 3,7-3,8 százalékot jelent a valóságban.

Ebben az évben, a gazdasági növekedésnek ebben a csúcsévében, a kormány elmulasztotta kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket ez a csúcsév felkínált. Elmulasztotta azt a lehetőséget, hogy teljesítse azt az ígéretét, hogy csökkenti az adókat, holott egy ilyen év, amikor ilyen dinamikusan növekednek a bevételek, többek között a költségvetés bevételei is, erre olyan lehetőséget adott volna, ami később már kevésbé áll rendelkezésre.

Másodszor, elmulasztotta azt a lehetőséget, amelyet a jegybank akkori elnöke javasolt, hogy ebben a nagyon kedvező konjunkturális évben valósítsák meg a csúszóleértékelés megszüntetését és a sávszélesítést. Mindenki tudta, hogy ez az árfolyam-politikai változás a bevezetés évében az exportáló vállalkozók számára nehézséget jelent, megvan az ára azoknak az előnyöknek, amelyeket az inflációellenes politika szempontjából a csúszóleértékelés megszüntetése és a sávszélesítés felkínál. Ezért lett volna értelme a konjunktúrának ebben a csúcsévében, 2000 őszén ezt megtenni. A kormány azonban ezt nem tette meg, nem akarta ezt az előző jegybankelnök hivatali idejében megtenni, aminek az a következménye, hogy egy évvel később, sokkal kedvezőtlenebb körülmények között, rosszabb konjunkturális helyzetben tette meg, amikor ez súlyosabb gondokat okoz a magyar vállalkozóknak, mint okozott volna korábban.

Végül még egy apróság: nem tette meg azt, hogy a jövedelmek elosztásában a központ és az önkormányzatok között az önkormányzatok javára tegyen módosítást, amit pedig ez a dús, gazdag év lehetővé tett volna; ellenkezőleg: ebben az évben is fokozta a jövedelmeknek a központi költségvetés javára történő centralizációját és az önkormányzatok rovására történő centralizációját.

A következő kérdés az, hogy igaza van-e a Fidesz vezérszónokának, Domokos képviselő úrnak abban, hogy a növekedéssel együtt továbbra is javult az egyensúly. Azt hiszem, hogy a Fidesz vezérszónoka ebben téved. Hadd utaljak csak két nagyon fontos egyensúlyi mutatójára a magyar gazdaságnak: 2000 volt az első év a Bokros-csomag óta, amikor a fizetési mérleg hiányát nem fedezte a tőkebehozatal. Tehát egy nagyon kedvezőtlen fordulat állt be a magyar gazdaság külső egyensúlyában, más szóval megindult a külső adósság emelkedése, öt évi csökkenés után. Ez nem az egyensúly erősödése, Domokos úr!

A másik az, hogy ebben az évben állt meg az infláció csökkenésének szintén öt éve, 1995 óta tartó folyamata. 1995 és 2000 között évről évre csökkent az infláció, 2000-ben az előző évhez képest az infláció gyakorlatilag nem csökkent; a kormány további 3 százaléknyi csökkenést tervezett, és ez nem következett be, ebben az évben ragadt be az infláció. Sőt, tisztelt képviselőtársaim, a nyilvántartott infláció nem csökkent, ezzel szemben az úgynevezett visszaszorított infláció - tehát a megkötött árakban megjelenő infláció, amikor statisztikailag nincs infláció, csak éppen a költségek növekedése és a termékárak között egy fokozódó feszültség alakul ki, ami magában viseli egy későbbi, választások utáni áremelés veszélyét - viszont növekedett. Ez jelent meg a gázárak, ez jelent meg a közlekedési tarifák alakulásában. Tehát valójában az inflációs feszültség a gazdaságban nőtt, az egyensúlyi helyzete a magyar gazdaságnak romlott.

Végül, ebben az évben, mint ez a zárszámadási törvény I. kötetének 400. oldalán szereplő táblázatból látható, a kormány ígéretével szemben, hogy csökkenni fog a centralizáció, valójában nőtt a centralizáció, a kormány ígéretével szemben, hogy csökken az adóteher, valamelyest nőtt az adóteher.

El kell azonban ismerni, hogy ebben az évben a költségvetési politika még viszonylag óvatos, ha úgy tetszik, semleges volt. Ugyanakkor ebben az évben kezdődött meg a következő évek költségvetési expanziójának előkészítése. A kormány tudta, hogy az első két és fél év viszonylag óvatos költségvetési politikáját a választásokat megelőző másfél évben egy expanzív költségvetési politikával fogja felváltani, más szóval: a magyar gazdaságpolitikának azt a hosszú évek óta tartó exportorientált irányzatát egy belsőpiac-orientált növekedéssel igyekszik majd felváltani, és ehhez fogja a belföldi költségvetési kiadásokat az utolsó másfél évben gyorsan, a gazdaság helyzete által megengedettnél gyorsabban növelni. Ahhoz, hogy ezt a statisztikai mutatókon kevésbé lehessen látni, és ahhoz, hogy ezt pénzzel megalapozza, ehhez kellett neki a 2000. évi költségvetésből 2001-re átcsempészni a mérlegek meghamisításával azt a bizonyos közel 100 milliárd forintot.

(16.20)

A hamisításnak kifejezetten választás előtti politikai célja volt a kormány tevékenységében. Ezért kell ezt nemcsak számszaki szempontból hamisításnak tekinteni, hanem gazdaságpolitikai szempontból is elítélni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A zárszámadás mellett a törvényjavaslat a 2001. évi költségvetés módosítását is tartalmazza. Sokan elmondták már, hogy mennyire helytelen ezt a zárszámadási törvénybe csempészni. Hozzá kell azonban tennünk, hogy ez a költségvetés-módosítás sok is, meg kevés is. Az egyik oldalon sok; sok az, hogy a kétévesnek ígért költségvetést már az első év harmadik negyedében módosítani kell. Ez is azt mutatja, hogy nincs alapja két évre költségvetést készíteni. A törvényjavaslat 170 milliárdra emeli a költségvetés bevételi és kiadási előirányzatát. Az indoklásban erről annyit mond - miért? Azért, mert.

Az az alapvető közgazdasági kérdés, hogy ez az úgynevezett többletbevétel valóságos növekedési többletből fakad, és akkor új célokra el lehet költeni, vagy egyszerű inflációs többletbevétel, ez a kérdés a dokumentumban fel sincs téve. Ha azt az apróságot végiggondoljuk, hogy a gazdasági növekedés 2001-ben nem magasabb a költségvetésben számítottnál, hanem legalább 1 százalékponttal alacsonyabb, ezzel szemben az infláció nem alacsonyabb, sőt nem is ugyanannyi, mint amennyit számítottak, hanem a tervezett 6-7 százalékhoz képest valahol 9-10 százalék között van, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy ez a költségvetési többletbevétel inflációs többletbevétel, és semmi más, tisztelt képviselőtársaim.

Ehhez képest az, hogy a költségvetés-módosítás kiragad néhány számot, ami a kormánynak fontos, nevezetesen duplájára növeli a tartalékot, csökkenti az ÁPV Rt. befizetési kötelezettségeit, növeli a Magyar Fejlesztési Bank pénzét meg a kezességvállalások összegét, és előirányzatok százait természetesen változatlanul hagyja, ez bizony azt jelenti, hogy a kormány tudomásul veszi, hogy az előirányzatok nagy többsége a nagyobb infláció révén elértéktelenedik, és ezzel szemben ilyen módon csoportosít át a társadalmi élet rengeteg területéről néhány célra, ahol a kormány látványosan osztogatni akar.

Külön kiemelném a kezességvállalások növelését, és ezzel kapcsolatban a következő, figyelemre méltó apróságot. Talán emlékeznek rá, egy évvel ezelőtt, szintén a zárszámadásban módosította a kormánytöbbség az államháztartási törvényt, és akkor szüntették meg a kormánynak azt a kötelezettségét, hogy a választásokat megelőzően jelentést kell tennie az Országgyűlésnek és a nyilvánosságnak arról, hogy milyen kezességekkel, milyen pénzügyi kötelezettségekkel adja át a kormány a következő kormánynak a gazdaságot. Ezt a kötelezettséget, ami az államháztartási törvényben benne volt, a Fidesz-kormány törölte; nem akarja megmondani, hogy ezek a megnövelt kezességvállalások a különböző állami akciókban, az autópálya-építéstől mindenféle más vállalkozásokig, milyen hiteltörlesztési terhet hagynak a következő kormányokra és a magyar gazdaságra. És amikor a költségvetési bizottságban kérdeztük erről az illetékest, nem volt hajlandó az Országgyűlés költségvetési bizottságában válaszolni arra, hogy például az autópálya-építés, amit ugyebár hitelből finanszíroznak, mekkora terhet jelent majd a következő évekre. Azt kell mondanom, hogy ez a második botrány ebben a törvényjavaslatban.

A harmadik botrány pedig az, hogy 2002-ről a törvényjavaslat nem mond semmit. A kormány a választásokig a 2002. évre vonatkozó, kétéves költségvetésben szereplő számokat nem kívánja módosítani, miközben mindenki tudja, hogy ezekből a számokból már semmi sem érvényes, mert két évre vetítve a többletinfláció, mondjuk, 5 százalékkal értékel le minden, a kétéves költségvetés második événél szereplő előirányzatot, tehát ebből semmi sem igaz. Avégett, hogy elértékteleníthesse a legtöbb előirányzatot, és az így kapott, azt a furcsa dolgot kell önöknek mondanom, hogy körülbelül egy Bokros-csomagnyi megtakarítást, amit a kormány 2002-ben kivesz a gazdaságból ezzel a többletinflációval, az általa kiszemelt területekre csoportosít át a választások előtt, hogy ezt mindenféle parlamenti felhatalmazás és ellenőrzés nélkül csinálhassa, ehhez nem nyújt be új költségvetést 2002-re, holott a jelenlegi 2002-re nem érvényes. Persze, hogy mindezt megtehesse, ehhez újra módosítja az államháztartási törvényt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a 2002-re vonatkozó költségvetés hiánya a harmadik botrány, akkor az államháztartási törvénynek a benyújtott törvényjavaslatban szereplő módosítása a negyedik botrány. Nemcsak arra gondolok, amiről itt a bizottsági vélemények ismertetésekor meg ma is szó esett, hogy mondjuk, az önkormányzatok ellenőrzésének a zárszámadási törvénybe bújtatott alapvető fontosságú módosítása és centralizálása is egy igazi fideszes botrány, de amit én a leginkább hangsúlyozni szeretnék, hogy az államháztartási törvény mostani módosításai az államháztartási törvény további felpuhítását jelentik. Hiszen az államháztartási törvénynek, amely, azt hiszem, '92-ben született, az a lényege, hogy megkösse a mindenkori kormány kezét a közpénzek elköltésében. Amit a Fidesz-kormány most már a harmadik éve csinál: évről évre kiveszi a kötöttségeket az államháztartási törvényből, hogy a kormány azt csinálhasson a közpénzekkel, amit akar. Tavaly vette ki az elszámolási kötelezettséget; tavaly vette ki a költségvetési irányelvek benyújtásának a kötelezettségét; idén veszi ki azt a szabályt, hogy a hiány finanszírozásának a módjáról rendelkezni kell a költségvetésben; idén veszi ki azt a szabályt, hogy a többletek felhasználásához felhatalmazást kell kapnia a kormánynak az Országgyűléstől. Tisztelt Országgyűlés! Illuzórikussá válik az államháztartási törvény létezése annak nyomán, amit a kormány most már a negyedik éve csinál.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell önöknek mondanom, hogy egyetlen javaslatunk lehet a kormánynak: ezt a törvényjavaslatot zárszámadásostul, 2001-es költségvetés-módosításostul, államháztartásitörvény-módosításostul vonja vissza; nyújtson be 2002-re egy valóságos és megalapozott költségvetést; ezt az Országgyűlés tárgyalja meg, vitassa meg, és fogadja el úgy, ahogy ezt Széchenyi István tanácsolta abban az idézetben, amit a Fidesz vezérszónoka volt szíves itt idézni - csak nem gondolt rá, hogy mit is jelent az az idézet egy demokratikus országgyűlés szempontjából -; vonja vissza, és nyújtson be új törvényt a 2002. évi költségvetésről; az államháztartási törvényt pedig legalábbis hagyja úgy, ahogy most van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Orbán Viktor miniszterelnök úr azt mondta a nyugdíjasoknak, hogy azért bízzanak az állami nyugdíjrendszerben, merthogy: pontos elszámolás, hosszú barátság. Hogy mit jelent a Fidesz számára a pontos elszámolás, azt ebből a zárszámadási törvényjavaslatból valamennyien láthatjuk. Hogy mit jelent a hosszú barátság a nyugdíjasoknak meg a nem nyugdíjasoknak, azt majd jövő áprilisban fogjuk meglátni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Bizony! - Tállai András: Nehogy meglepődjél!)

A következőt tessék meggondolni! Ha marad a jelenlegi kormány, akkor lényegében megszűnik a költségvetés, megszűnik a kormány parlamenti ellenőrzése, nő a centralizáció és növekednek az adók - ezt Orbán Viktor miniszterelnök úr legutóbb a kétéves költségvetés vitájában ismételte meg. Ha ezzel szemben kormányváltás lesz és a szabad demokraták ott lesznek a pénzügypolitikában, akkor visszaállítjuk az államháztartási törvényt, ezt még a nyári szünet előtt meg fogjuk csinálni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát. - Tállai András jelzi az elnöknek, hogy lejárt az idő.); évenkénti költségvetés lesz; csökkenni fog a centralizáció és csökkennek az adók.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Tállai András: Nem nézte az újságokban az előrejelzéseket?)

ELNÖK: Államtitkár úr, csak arra szeretném kérni - mielőtt még megköszönném a képviselő úr felszólalását -, hogy ha netán kormánypárti képviselő szól, és még nem fejezte be a mondatot, de az ideje lejárt, akkor is legyen olyan kedves engem figyelmeztetni! (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Font Sándor képviselő úrnak adom meg a szót, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi majd Lentner Csaba képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalt zárszámadási törvény - a rövid nevét fogalmaztam így meg -, amióta én képviselő vagyok, mindig elég éles vitát szokott kiváltani évről évre. Ismerve a képviselőoldalak affinitását, most sem különb ez a vita, amikor a számonkérés napja van - erről szól gyakorlatilag a zárszámadás.

(16.30)

Természetes, hogy egy számonkérésnél sokkal könnyebb a hiányosságokat fölsorolni, mint az azon időszak alatt történt pozitív hatásokat. Nem kétséges, hogy az Állami Számvevőszék nagyban hozzájárul a tisztánlátáshoz, és tényszerűen, az ő részére előírt kötelezettségszerűen teszi meg az észrevételeit. Ő nem alkalmaz mást, mint azokat a törvényeket és a törvényekből adódó kötelezettséget, amelyet jómagunk előírtunk vagy elődeink előírtak. Ha netán a törvények más keretben engednek mozgásteret mind a költségvetésben, mind a zárszámadásban, akkor értelemszerűen az Állami Számvevőszék abban a keretben fogja megfogalmazni a véleményét. Így aztán az Állami Számvevőszék jelentése is rendszerint kritikai halmaz, amely nem terjedhet ki - és nem is kell kiterjedjen - érdemleges olyan pozitív elemekre, amelyek, mondom, ez idő alatt megtörténnek, hiszen nagyon nehéz elvitatni a pénzfelhasználásnak azokat a pozitív eredményeit, amit esetleg a lakásépítésben, a nagycsaládosok támogatásában, a nyugdíjasok helyzetének javításában vagy autópálya-építésben, sőt most a dunai szakaszon a hídépítésben tapasztalhatunk; hozzáteszem, vidéki képviselő lévén nagy örömmel tapasztalunk infrastrukturális fejlesztéseket.

De az biztos, hogy ennek az időszaknak, amelyről a zárszámadás szól, mégiscsak vannak olyan pozitív elemei, mondom, ami nehezen fogalmazható meg, hiszen nem tér ki rá különösebben az elemzés, hogy megtörténik, a Velux például Magyarországra telepíti a Közép-kelet-dél-európai gyártóbázisát, a Knorr-Bremse fékrendszereket gyártó cég Kecskemétre helyezi a teljes kutatási területét, és tudjuk, hogy például a Microsoft az X-Box játékrendszerével hamarosan elindulva, igen jelentős beruházás után hatalmas, még a GDP-re is ható növekedést is fog eredményezni.

A zárszámadás egy olyan törvény, mondom, amelyben a számonkérések következnek el, és ebben, mondjuk meg őszintén, igazi tere van a kritikának is. Ebben a zárszámadásban is természetesen jó néhány jogos kritikai észrevételt meg kell hogy tegyünk; az ellenzék ezt örömmel teszi, magunkra nézve pedig erkölcsi kötelesség, hogy ezekre fölhívjuk a figyelmünket.

De miért is van az, hogy a zárszámadás egyáltalán vita témája lehet? Miért van az, hiszen ahogy az előbbi képviselői hozzászólásban Bauer Tamás mondta, úgymond, akkor régen még szokás volt, hogy a zárszámadást az ellenzék is megszavazta, és ezek az idők, úgy néz ki, hogy elmúltak a mostani kormányzati időszak alatt, tehát akkor, amikor önök az ellenzéki képviselők.

A zárszámadásnak és magának a költségvetésnek a lehetőségeit Magyarországon is körülhatárolják különféle törvények. Nem kell ezt másképpen elképzelni, mint egy nagy könyvviteli törvényt, amelyik ugyanúgy, ahogy egy cégnek, egy könyvvezetésnek előírja, hogyan kell egy gazdaságnak a szabályos könyvvezetését vinni, nos, a magyar költségvetésre és a zárszámadásra is vonatkoznak ilyen törvények, s ezen belül a többször emlegetett államháztartási törvény. Nos, ez keretet ad mind a költségvetésnek, mind a zárszámadási törvénynek, hogy mi a mozgástér. Ez a keret 1996-ig nagyon feszes és egyértelmű volt. 1996-ban roppant meg először ez a keret, azaz valamilyen túlterjeszkedés történt azon a kereten. 1996-ban az akkori túlfeszítés következtében úgy néz ki - és ennek a mai változatában úgy néz ki -, hogy nem tud ettől eltekinteni és nem tudja a kereten belül tartani elképzeléseit a jelenlegi kormány sem. Nos, ez a keret az akkori megroppanásával, amit a szabad demokrata-szocialista kormányzat okozott, nem tudott azóta sem megfeszülni és normális keretet adni zárszámadásnak és költségvetésnek. Ez azt jelenti, hogy az addigi szokásoktól eltérően akár aktuális költségvetési törvényt is módosítunk zárszámadás keretén belül.

De hogy ennél tovább menjek, az utóbbi időben Európa, általunk úgy mondott, fejlettebb országaiban is komoly problémát okoz, és ez látszik az onnan jövő gazdasági hírekből és kormányzati magatartásokból, hogy mi az a mozgástér, amiben egy kormány működhet, és vajon az a mozgástér, amit önmagunknak szabunk - és Európában sem teszik ezt másképp, önmaguknak szabnak -, elégséges-e egy kormány dinamikus mozgásához. Úgy tűnik, ebben újra kell gondolnunk jó néhány dolgot. Azaz részben igaz, hogy magunknak szabtunk törvényeket azzal, hogy hogyan lehet egy költségvetésben mozogni, mozgásteret adni, és hogyan lehet a zárszámadásban ugyanezt megtenni. De egyre inkább beigazolódik, hogy - mint mondtam - az a keret, amit '96-ban megroppantott az előző kormány, az úgy tűnik, hogy nem fog összeállni soha többé, sőt egyre inkább feszülni fog.

Mi ennek az oka? Én három okra vezetném vissza a jelenlegi zárszámadásban azokat a kifogásokat és eltéréseket, amelyeket, mondom, joggal kritizálunk, de egyben hozzáteszem, hogy olyan határokat lépünk át, amit magunk szabtunk magunknak. Ez a három véleményem szerint fennálló tény a következő:

A jelenlegi dinamikus kormányzati magatartás. Ezalatt azt értem, hogy tényszerű, hogy az eddigi három kormány közül ez a kormány reagál leggyorsabban mind nemzetgazdasági, mind külgazdasági történésekre, és az a keret, amelyet szabtunk különböző törvényeken keresztül, úgy néz ki, hogy szűk egy dinamikus kormányzati elvi felfogáshoz. Tényszerűen azonban történnek olyan dolgok is, és ez megtörtént a 2000. évben, a 2001. évre is kihatása van, ami nem kerülhette el a kormányzat figyelmét. Ez a másik két ok, amit föl fogok vetni.

A költségvetési többletbevétel, hogy mit is tegyünk azzal, milyen időrendben költsük el, és erre milyen felhatalmazást, engedélyt kérjünk majd, és hogyan tegyük ezt jogilag is rendbe. Nos, ezen óriási vita van és lesz még a következő napon is, ez nyilvánvaló.

A harmadik pedig szerintem egy szomorú esemény, az árvíz; mindenki tudja, hogy annak következtében azonnali beavatkozásokra volt szükség.

Ezek az elvek, amelyeket fölsoroltam, egy dinamikus kormányzati magatartás, a költségvetési többlet és a tényszerű sok szomorú árvíz olyan magatartásformára késztette a kormányt, amelyben most joggal, ha a törvény leírt betűjét pontosan nézzük, kritika illetheti a kormányt. De kérdezem én: vajon ugyan ha azt nézzük, hogy úgymond, jogellenesen cselekedett, emögött nincs-e társadalmi jóváhagyás? Én úgy érzem, hogy van mögötte, hiszen a többletbevétellel, akár az árvízi kérdéssel teljes nyilvánossággal foglalkozott a kormány, és jelezte, hogy mi a szándéka, a továbbiakban mit fog tenni. Meg is tette ezeket a lépéseket, és szerintem a közörvendezés javára, és most nem teszünk mást a zárszámadási törvény keretében, mint ezt a jogi elbillenést vissza fogjuk billenteni. Mondhatnám azt, a kormány bízott abban, hogy megértjük az ő azon irányú gondolkodását, amelyben azt mondta, hogy ezekre a területekre még további finanszírozási igény van, és a kényszerhelyzetben ezt és ezt így fogom megtenni. A jelenlegi törvények szerint, hozzátehetjük, nem elegáns ez a megoldás, de ezen a gondolati síkon jutottam el ahhoz, hogy elégséges-e az a keret, az az államháztartási törvénykeret, amely általában a költségvetést és a zárszámadást leírja.

Az az érzésem, nem biztos, hogy Magyarország fogja fölvállalni ezt az új szerepkört, és ezt az új dinamikus kormányzati magatartást, amely Európa többi államaira is jellemző, fölvállalja úgy, hogy ennek törvényi teret is enged, de ahogy jó magyar szokás szerint először megvárjuk, hogy mások cselekedjék ezt meg, utána hamarosan fogjuk mi is őket követni, az új, felgyorsult események ezt ki fogják követelni.

Visszatérve a konkrét benyújtott zárszámadási törvénytervezetre, és mint mondtam, nem lenne etikus, hogy ha a felsorolt, általunk is vélelmezhető hibákat nem nevesítenénk, és nem várnánk azt el, hogy ha lehet, amennyiben tervezhető a későbbiekben a költségvetés, úgy a még jelenleg szűkre szabott mozgástért betartva próbáljuk meg a következőkben a költségvetést és majdan a zárszámadást is teljesíteni.

(16.40)

Ezért néhány általános észrevételt teszek. Az egyes fejezetek tervezési, végrehajtási, gazdálkodási munkája nem egyenszínvonalú. A központi költségvetés végrehajtásának 2000. évi mérlege és a kincstári beszámoló mérlegadatai több helyen eltérnek egymástól. Eltérés van továbbá az eredeti, 2000. évi költségvetési törvény, majd az ezt módosító 2000. évi törvény által előírt kiadási, bevételi és változatlanul hagyott hiány főösszegéhez képest is.

A kormányzati szférában széles körű a pénzügyi és gazdálkodási fegyelmezetlenség, ha ezt veszem alapul. Annak ellenére, hogy az egyes fejezeteken belüli átcsoportosítások, módosítások szakmailag indokolt időpontban történtek, a tervezési hibák lehetőségét az ÁSZ is felveti, illetve a változások alaki szempontokon túli hasznáról, hatásairól a fejezeti beszámolók sem adnak olykor elégséges ismeretet.

A központi költségvetési szerveknél és a fejezeti kezelésű előirányzatoknál a módosított előirányzatoknak 10,8 százaléka az előirányzat-maradvány, melyet az érintettek 50-80 százalékos mértékben csak az év végén, decemberi okmányokból láthatóan igyekeztek kötelezettségvállalásokkal terhelni.

1992 óta a zárszámadási törvény teljes körű formai és tartalmi követelményeinek jogszabályi szintű rendezésével adós a Pénzügyminisztérium, és ez az átláthatóságot gátolja.

A pénzügyi bizottság mint szakbizottság vitájában is többször elhangzott az a régóta várt kérés, hogy a teljes vagyongazdálkodást egyszer, ha megláthatnánk. Sajnos, tudomásul kell vennünk, be kell látnunk, nem sikerült ezt megtenni ennek a kormánynak sem. Most ígérhetnénk azt, amit Bauer Tamás, hogy ha ők lesznek kormányon, akkor mit tesznek. Mi meg azt mondjuk, hogy ha lesz beleszólásunk a következő kormányzati időszakba, ezt a jogos kifogást, amit az ÁSZ folyamatosan megtett, nemcsak a mi kormányunknak, az előttünk levő kormányoknak is, ezt bizony pótolni kell.

A gondos tervezés követelményét nem szolgálja, hogy a kormány az általános tartalék terhére több olyan kiadást számolt el, melyek a 2000. évi költségvetésben előre tervezhető kiadási jogcímek lehettek volna. A 2000. évi költségvetés a kormányzati rendkívüli kiadásokra 15,1 milliárd forintot hagyott jóvá. Ezt az 1999. évi zárszámadási törvény 112,4 milliárd forintra növelte. A tényleges teljesítés azonban 181,14 milliárd forint lett. Az ez éven belül igen nagy összegű, nem feltétlenül parlamenti konszenzust feltételező kiadásnövekmény nagymértékben növelte a kormányzati szabadságfokot.

Az állami vagyon nyilvántartása, a vagyongazdálkodás minősíthetősége megoldást sürget. Számos vagyonelem hiányzik a kimutatásból, köztük olyan vagyonelemek is, melyek elégséges audit nélkül a százszázalékos állami tulajdonlású társaságok vagyonában szerepelnek. Ezek elvonása és az egységes állami vagyonhasznosításba való integrálása szükséges lenne a későbbiekben.

A központi költségvetés adóssága a GDP százalékában a '99. évi 60 százalékról ugyan a 2000. évben 56 százalékra csökkent, de az adósságállomány 226 milliárd forintra növekedett. Annak ellenére, hogy az adósságtörlesztés az előirányzattól elmaradt, így is a 2000. évi költségvetés kiadási főösszegének 24,4 százalékát tette az ki. A terhek csökkentésére a kinövési technológia nem tűnik elégségesnek.

A költségvetés teljesítésének biztonságát rontja, hogy a tb-alapok bevételi és kiadási előirányzatai évek óta alultervezettek és az alapok működőképességének fenntartásában a központi költségvetés szerepe növekvő.

Az ÁSZ-nak nem volt módja a törvénymódosítási javaslatok egy részét véleményezni, mivel azok késve érkeztek meg, így jelentésük nem lehetett teljes körű.

A 3. számú melléklet a helyi önkormányzatokat megillető normatív hozzájárulások és normatív módon elosztott, kötött felhasználású támogatások tábla belső arányai elgondolkodtatóak. Mindenki nézze meg, ott milyen számok szerepelnek és mire mennyit szoktunk vagy kellene költeni.

A 266. oldalon látható a központi költségvetés kiadásainak '99. évi tény-, 2000. évi módosított előirányzatának és teljesítésének adatsora. Érdemlegesen csak a központi költségvetési szervek kiadásai emelkedtek. A többi tétel vagy már nominálértéken is csökkent '99-hez képest, vagy az inflációval korrigált érték mutat csökkenést.

Figyelemre méltó az adósságszolgálat, a helyi önkormányzatok támogatásának és támogatási célcsoport-ráfordításainak alakulása. Az egészségügy eredeti előirányzataihoz képest is csökkenő, az inflációs rátától is elmaradó ráfordításokat mutat az előző évhez képest. Ez a kormányzati súlypontképzésekkel szemben aggályokat vet fel. Hasonlóképpen aggályos a 2002. évi költségvetési évre történő terhelések bevállalása a 2000. évi zárszámadási törvényjavaslatban.

Néhány minisztérium munkáját, nem részletezve, de a figyelemfelkeltés érdekében szeretném megemlíteni. A Miniszterelnöki Hivatalnál, tudjuk, folyamatos az az ellenzéki kontroll, amelyet ők gyakorolnak, óriási vitát vált ki folyamatában, hogy mi az, amit szabad, mi az, amit nem szabad, mi az, amit szeretnének látni. Teljesen egyértelmű ez az ellenzéki igény. Én azonban úgy látom, hogy a hibák korrigálhatók, melyekre mind az ÁSZ, mind az ellenzéki képviselőtársaink felhívták a figyelmet. Ha jól tudom, erre maga a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter ígéretet is tett.

Külön téma lehetne az FVM-fejezet, hiszen a központi politikától és a napi hírektől nem lehet elválasztani az FVM-ben történteket, különös tekintettel a háttérintézmények vonatkozására. Az az igazság, hogy sajnos látható: nem mindegy, hogy ki vezet egy minisztériumot. Azóta, hogy az új minisztériumi vezetés fölállt, a nagyon aggályos kérdések egyrészt nem generálódnak újra, másrészt, amelyek addig voltak és netán jogszabálysértést, büntetőügyet is vonhatnak maguk után, az azokkal kapcsolatos lépések megtörténtek. A napi eseményeket mindenki ismeri, részletezni nincs is értelme.

Külön szeretném kiemelni az Igazságügyi Minisztérium vonatkozásában az ő működésüket. Gyakorlatilag mind az ÁSZ, mind a magam véleményét is egyben kifejezve: a tárca jó tervezési és jó gazdálkodási színvonalat mutatott ki. Úgy néz ki, hogy az a tárca, amelyik elvileg nagyon keveset érintkezik az állampolgárokkal, hiszen elméleti vonatkozásban működik, egy érintkezési felülete van, a büntetés-végrehajtás, ez egy kellemetlenebb érintkezési felülete, egyedül ezen a területen van eltérés, hiszen egy központi beruházás érkezett 2,4 milliárd forinttal, de mindenki tudja, milyenek a börtönviszonyok, a kihasználtsági túlteljesítések. Ez indokolta, hogy ez a beruházás megkezdődjön.

Szeretném megemlíteni a Gazdasági Minisztérium nagyon jó teljesítményét, hiszen hatalmas pénzösszeggel gazdálkodik, a Széchenyi-tervet integrálnia kellett. Szinte minimálisak azok az eltérések, amelyek egy ilyen nagy pénzeszközzel gazdálkodó, ilyen szerteágazó munkát vállaló és végző minisztériumnál megtörténnek. Az ott, általuk végzett munka szerintem kimagasló, és mondom: az ÁSZ vizsgálata szerint és egyáltalán könyvviteli szempontból is az igen jók, jók között lehetne számon tartani őket.

Ugyanígy a Környezetvédelmi Minisztérium a háttérintézményekben tanúsított problémák lekezelése után, úgy tűnik, a megfelelő és a törvény által is garantált útra lépett.

Az előirányzatok és tényadatok a legritkább esetben szoktak ugyan megegyezni, mégis azt kell mondanom, döntő többségében ezek elviselhető számok. Amit a Magyar Demokrata Fórum képviseletében tudunk mondani, ezek olyan mértékű eltérések, amivel összességében, összegészében ezt a benyújtott zárszámadást a Magyar Demokrata Fórum támogatja, és meg fogja szavazni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A MIÉP képviselőcsoportja nevében megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr.

(16.50)

DR. LENTNER CSABA, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének zárszámadása tükörképe a magyar piacgazdaság elmúlt 13 évének. Tükörképe ez a költségvetési zárszámadás a kétarcú magyar nemzetgazdaságnak, és tükörképe a kétarcú magyar nemzetgazdasági szektorra ráépülő megosztott magyar társadalomnak is.

Üzenet értékei vannak ennek a költségvetési zárszámadásnak, legfontosabb üzenet értéke az, hogy megértek a körülmények a változásokra. Megértek, mert a magyar gazdaságnak van egy látványosan fejlődő oldala, s a magyar gazdaságban ugyanakkor vannak válságágazatok. Márpedig, ha a gazdasági életünk, iparunk és mezőgazdaságunk megosztott, fejlődő és fejlődésre képtelen területek vannak, akkor a magyar társadalom, attól függetlenül, hogy az ország melyik régiójáról van szó, úgyszintén megosztott. Társadalmi rétegek, társadalmi kasztok alakulnak ki, és nőttön nőnek a jövedelemkülönbözőségek.

Súlyos örökségekkel terhelt a 2000. év költségvetésének zárszámadása. Ezek részint a múltból, az előző tervgazdasági ciklusból gyökereznek, ugyanakkor számottevőek az elmúlt tizenhárom évben elkövetett hibáknak a pénzügyi-gazdasági kihatásai is. Ez a 2000. évi zárszámadás jelképezi azt a kiszolgáltatottságot, azt a külföldi tőkére való ráutaltságot is, amely egyre nehezebb teherként nyomódik rá a magyar gazdaságpolitikára és a magyar társadalompolitikára.

Az a körülmény, hogy a költségvetés kiadási főösszegének 19,7 százalékát emésztik fel a belső államadósság kamatai, az a körülmény, hogy a belső államadósságra kifizetett 797 milliárd forintot a személyi jövedelemadóból egy év alatt az állampolgároktól beszedett pénztömeg nem éri el, azaz 100 milliárd forintos különbözőség van, elképesztő aránytalanságokra, s a költségvetésben, ebből fakadóan a társadalomra nézve jelentős megosztottságot és belső feszültséget jelentenek.

Az államadósság kamattörlesztésén túl további nyomasztó körülmény a tőkeadósság törlesztése. Az, aki hiteleket vett fel, kötvényeket bocsátott ki, adósságot vállalt. Az adóssággal nemcsak a kamatok járnak, hanem a tőkét is törleszteni kell.

A tőkeadósság törlesztése a 2000. évben 997 milliárd forintot tett ki, ám képviselőtársaim, ez az összeg csak a hosszú lejáratú államkötvénypapírok értéke, az összes, tehát a rövid lejáratú papírokkal megnövelt érték már 3023 milliárd forintot tett ki.

Az a pénzügyi kiszolgáltatottság, az a pénzügyi adósságteher, amely erre a zárszámadásra is rányomódik, olyan helyzetet teremt, amely a magyar gazdaságpolitikának, a magyar pénzügyi politikának az önálló kibontakozási mozgásterét beszűkíti.

Mindezekből következően a gazdasági életünk, a társadalmi megosztottságunk mellett tetten érhető az önkormányzatok vagyonfelélése, az a vagyonfelélés, amely a 2000. évben is folytatódott. 1999-ben 21,9 milliárd forint értékben jelentkeztek az államháztartási mérlegekben önkormányzati vagyon értékesítéséből privatizációs bevételek. Amikor a 2000. évet megtervezte a kormány, illetve elfogadta a 2000. év költségvetését, önkormányzati vagyoneladásból 8 milliárd forintos tervvel számolt. Ám a 2000. évi zárszámadásban, azaz a tényleges adatokban 37,1 milliárd forintos önkormányzati vagyonértékesítési bevétellel találkozunk. Ez annyit jelent, hogy több mint ötszörösére megemelkedett az önkormányzati vagyon értékesítési tömege.

Ez nem másra mutat rá, mint hogy az állami vagyon értékesítésének befejeződése után, miáltal elfogyott az állami, központi kormányzati hatáskörben lévő vagyon, a kormányzat belekényszerítette abba az önkormányzatokat, hogy a decentralizált privatizációs rendszer keretei között önkormányzati vagyontárgyakat értékesítsen, és így a befolyó kényszerprivatizációs bevételből működési kiadásokat finanszírozzon.

Az Állami Számvevőszék zárszámadásról készített jelentése a korábbi évekhez képest objektív és korrekt. Világosan kiviláglik belőle, hogy az elmúlt években a költségvetési zárszámadás készítésében az ÁSZ javaslatára végrehajtott módosítások ugyan javulást mutatnak, ám áttörést jelentő változások nem jelentkeznek, nem olvashatóak ki a 2000. évi zárszámadásból.

Az ÁSZ észrevételeinek hasznosítása mellett néhány területen az évente megtett azonos tartalmú észrevételek, javaslatok ellenére sem történt meg a változás. A kormány 1992 óta, inkább mondhatnám úgy, hogy a kormányok 1992 óta nem tesznek eleget az államháztartási törvény azon rendelkezésének, amely az államháztartás alrendszereire vonatkozóan a vagyonnyilvántartás részletes szabályainak kidolgozását írta elő. Egységes szemléletű vagyonnyilvántartás és vagyonellenőrzés az államháztartás alrendszereiben ezért nem is jelenhetett meg. Ilyen körülmények között az állami vagyon privatizációja, az önkormányzati vagyon privatizációja a nyilvántartások hiánya miatt ellenőrizetlen formában, a számonkérhetőség legkisebb esélye mellett zajlik.

Az államszámviteli rendnek a megalkotására vonatkozó ÁSZ-javaslatot frakciónk támogatja, de döbbenettel figyeljük az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-nél zajló megsemmisítési folyamatokat, mind az irattározott anyagban, mind pedig az ügyletekkel foglalkozó munkatársak újakkal való lecserélésében.

A kormány feladatköréről rendelkező államháztartási törvényi előírások nem tartalmaznak jogosultságot a kormány számára, sem az állami költségvetés többletbevételei felhasználására, sem a jóváhagyott költségvetési előirányzatok növelésére. Ezzel a mondatommal, képviselőtársaim, szeretnék arra rátérni, hogy a 2000. évben, bizonyos elszámolási technikákból fakadóan, illetve az infláció szánt szándékkal való alultervezéséből fakadóan a magyar költségvetésben jelentős többlet keletkezett a 2000. év után is, illetve ennek a kihatásai, elszámolásai a 2001. évre is átnyúlnak.

Azzal a tétellel, hogy az államháztartási rendszerben 75 milliárd forintot letéti számlára helyeztek, államháztartási törvényt sértettek, sőt a legalapvetőbb számviteli előírási szabályok is megsértésre kerültek. Erre csak veszélyhelyzetben van a kormánynak lehetősége. A kormánypárti képviselők elmondása alapján visszaemlékezve, a 2000. évben önök veszélyhelyzetről soha nem beszéltek, ugyanakkor ezt a szabálytalan elszámolást mégis megtették. A letéti számlára helyezés kiadásként történő szabálytalan elszámolása növelte a tárgyévi hiányt.

Képviselőtársaim! Mi ezt az elszámolási technikát törvénytelennek értékeljük. Szabálytalan volt tehát a letéti számlákkal való manipuláció, mert az államháztartási törvény szerint letéti kezelésben a költségvetési szervek tevékenységi körén kívül eső, nem az állami, illetve önkormányzati feladatellátást finanszírozó pénzeszközök forgalma történhet csak meg. Mondhatjuk azt is, hogy a kormány pénzügyi tartalékokat képezett.

1999 végén, amikor a 2000. évi költségvetés előterjesztésre, majd elfogadásra került, a kormány egy 6-7 százalékos inflációs értékintervallumban tervezte meg az inflációt. Azonban a tény, képviselőtársaim, 9,8 százalék lett. Azt a pénzügyminiszteri vélekedést, miszerint, idézem: "Arról, hogy a fogyasztói áremelkedés lassulása kisebb mértékű lesz, mint feltételeztük, közösen döntöttünk 1999 márciusában a Gazdasági Tanácsban, a munkavállalók, a munkáltatók, a pénzügyi szféra képviselőivel. Akkor alakítottuk ki azt az álláspontot, hogy 2001-ben 8-9 százalékos átlagos drágulás várható."

Tehát, képviselőtársaim, ennek az inflációs számításnak, jóllehet a döntés többek által született meg, azonban a mi véleményünk szerint a reális alapja nem volt meg.

(17.00)

Az inflációt alultervező kormány választásokra készülő taktikáját vélem itt felfedezni, amikor egy jelentős pénztöbbletből később elégedetlenkedő társadalmi csoportok, rosszul jövedelmező ágazatok problémáit érzékelve a kormány "Gentleman Henry"-alapon tudja azt megtenni, hogy különböző társadalmi rétegeknek és válságágazatoknak a szabálytalanul elszámolt pénzekből pótlólagosan forrásokat biztosít. Ám meggyőződésünk a MIÉP részéről - és itt egyenleget szeretnék vonni a 2000. évi zárszámadásnak ezen sarkalatos pontjánál -, mi azt mondjuk, hogy ha jó célokra ment a pénz a mesterségesen képzett tartalékokból, nem emelünk szót, államtitkár úr, azonban az a körülmény, hogy az egyes tételek hova kerültek elszámolásra, meg kell mondanom, frakciónk ezen tételek vonatkozásában még a végleges álláspontját, helyesebben: a végleges meggyőződését nem tudta kialakítani.

Amikor a Magyar Igazság és Élet Pártja részéről a 2000. évi költségvetést kritizáljuk, jobbára a tartalmi elemek miatt emelünk szót. Tartalmi hibák pedig a 2000. évi zárszámadásból visszatükröződően is voltak, hiszen az adósságszolgálat terhe nyomasztó, a privatizáció felülvizsgálatának elmaradása ugyancsak aggályokat keletkeztet, az igazságos, arány szerinti közteherviselés írott szlogen maradt, a mezőgazdasági ügyek megoldatlanok, a kisvállalkozások helyzete Magyarországon katasztrofális, az új pénzügypolitika kialakításának körvonalai, a működő tőke honosításának megkezdése mindvégig elmaradt, a közszolgálati médiumokban, főleg a Magyar Televízióban tapasztalható pénzügyi helyzet katasztrofális. A 2000. évi zárszámadás ezen aggasztó pénzügyi folyamatoknak a hű lenyomata.

Optimizmusban természetesen ez a zárszámadási törvényjavaslat sem szűkölködik. Az elmúlt négy év gazdaságtörténeti szempontból, bizonyos szemszögből közelítve valóban kedvező pályát futott be: 1996 végétől folyamatosan magas, 4,5 százalékot meghaladó gazdasági növekedés, két számjegyű feldolgozó-ipari termelékenységnövekedés, stabil és javuló külső egyensúly, konszolidálódó államháztartás, folyamatosan csökkenő infláció és munkanélküliség, valamint növekvő reálkereset és fogyasztás valósult meg. A magyar gazdaság optimista vélemények szerint egy fenntartható növekedési pályára állt be.

A gazdasági elemek hatását és lényegét polgári gazdaságpolitikának, illetve magyar modellnek nevezték el. A teljesség igénye nélkül azonban ezt a magyar modellt - a 2000. évi zárszámadásra is rámondható, hogy ez egy magyar modell a számadatait figyelembe véve - külső fundamentumvezéreltnek kell mondanunk, hiszen a gazdasági növekedés alapja Magyarországon a Magyarországra betelepült nemzetközi nagyvállalatok exportdinamikája. Ez a külső fundamentumvezérelt gazdaság nominálértékeiben növekvő magyar államháztartási, pénzügyi egyensúlytalanságot eredményez, az államháztartási, a külkereskedelmi és a fizetési mérlegekben egyaránt. Amennyiben létezik ez a magyar modell egyáltalán, amiről előszeretettel beszélnek a fideszes képviselők, úgy fogalmaznék, hogy nyilvánvalóan nem egy önálló státusú nemzetgazdaság, hanem a teljes jogú tagság elérésében reménykedő, és ezért a belső piacait feladó, ugyanakkor a másik oldalon a teljes jogú tagfelvételben és az ezzel járó normatív, kiszámítható alapú támogatásokban halogató magatartást tanúsító európai uniós érdekmechanizmus mezsgyéjén meghúzódó, közép-európai országra leképeződő értékrend, illetve szimbiózis. Annyira magyar, mint amennyire nyugati, és annyira nyugati modell, mint amennyire magyar modell. Ennek alapján pedig önálló magyar gazdaságpolitikáról, önálló magyar pénzügypolitikáról, önálló alapon nyugvó költségvetési zárszámadásról nagyon nehéz és nagyon ellentmondásos beszélni.

Vitathatatlan az, hogy a magyar nemzetgazdaság teljesítményei a maastrichti szemléletű mutatók alapján elérik azt az elvárásszintet, amely az európai uniós tagfelvételhez kellene, azonban mind a mai napig nincs határozott iránymutatás és időpont arra nézve, hogy Magyarország mikor válik az Európai Unió tagjává. Mind a belső piacvédelem feladásában, mind az Európai Unió jogrendjéhez illeszkedően a magyar gazdaság a vele szemben támasztott elvárásokat teljesítette, azonban a csatlakozás, illetve a jogi csatlakozás megnyílásától várható normatív, kiszámítható európai uniós költségvetési pénzösszegek átutalása a mai napig is hiányzik.

Vitathatatlan tény az, hogy a Phare-, SAPARD-, Tempus-, ISPA-segélyekkel - tehát segélyekkel, mondhatnám úgy is, alamizsnákkal - a magyar nemzetgazdaság nem lesz képes azt a fejlődésbeli elmaradását leküzdeni, amivel jelenleg is rendelkezik. Ameddig Magyarországon az egy főre jutó bruttó hazai termék nem éri el az Európai Unió 15-ös átlagának az 50 százalékát sem, addig felzárkózásról, magyar csatlakozási esélyekről igen nagy fokú naivitás beszélni. Óriási probléma a magyar pénzügypolitikában az, hogy az egész pénzügyi, költségvetési mechanizmus ennek a csatlakozásnak a bekövetkeztére épül, azonban sem 2002-ben és vélhetően 2004-ben sem a csatlakozási állapot jogi szempontból nem fog bekövetkezni.

Ha ennek a kétarcú Magyarországnak, amely mind a gazdaságban, a reálszektorban, mind a magyar társadalomban jelen van, életkörülmények, népesedési adatok szempontjából vizsgálom a lenyomatát, a tükörképét, lesújtó adatokat találhatunk: a felsőoktatásban tanulók száma ugyan a '80-as évek végéhez képest 2,5-szeresére nőtt, ám csökkent az oktatás színvonala; a '90-es években a születések száma több mint 30 ezerrel mérséklődött, és 1999-ben már 95 ezer alá süllyedt. Erről a mélypontról az elmúlt évben elmozdulás történt, szerény elmozdulás, 2900 fővel nőtt a születésszám az előző évhez képest, ám a népességszám csökkenésének legalább a stabilizálásához ez a szerény mértékű tavalyi növekedés még mindig kevés. Az OECD-országokban a legutóbbi három évtizedben a születéskor várható élettartam az emberek életmódjával, az egészségügyi ellátással és egyéb tényezőkkel összefüggésben átlagosan 8,7 évvel emelkedett, majdnem 9 évvel. Nálunk mindössze 1,3 évvel emelkedett a születéskor várható élettartam.

Kedves Képviselőtársaim! Ha annyira jól menne a magyar gazdaság, ha a magyar gazdaság és az integrálódási pontunk célkitűzése, az Európai Unió annyira segítene bennünket, akkor a társadalmi helyzetünkben, az életlehetőségekben a különbözőségek nem volnának ennyire számottevőek, nem lennének ennyire jelentősek. Mintegy félmillióra tehető a 2000. évben ismertté vált bűncselekmények száma. Ez egyébként némi csökkenést jelent a korábbi évekhez képest, ám bonyolultabb, elkövetési értékeikben jelentősebb összegű bűncselekmények kerülnek előtérbe - magyarul, a bűnözési statisztikák összességében romlottak. Több százezerre tehető Magyarországon a kábítószer- és alkoholbetegek száma. Magyarországon nőttek az álláshelyi kiszolgáltatottságok, egyáltalán a megélhetés lehetőségei.

A mezőgazdasági ágazatban a tavalyi évben is jelentős termelés-visszaesés volt, néhány számmal érzékeltetve: gabonából 13 százalék, napraforgóból 40 százalék, cukorrépából 32 százalék volt a termelés-visszaesés. A mezőgazdasági ágazat helyzete egyre válságosabb, ebből fakadóan az agráriumból jövedelmet, megélhetést remélő családoké is. Az okok az elhibázott agrárpolitikában és az élelmiszeripar elhibázott privatizációjában kereshetők meg. A tőzsde forgalma, az értékpapírpiac, a BUX-index dollárárakon számolva több mint 20 százalékkal csökkent, ez Közép-Európában egyedülálló. A magyar vállalatok teljesítményei leértékelődtek a hazai és a nemzetközi tőkepiacokon egyaránt.

Befejezésül, tisztelt képviselőtársaim, mi a magunk részéről úgy látjuk, hogy a helyzet a költségvetési, pénzügyi trendek lehangoló állapota alapján megérett a változásokra.

Köszönöm a figyelmüket. (Keller László: Ez mit jelent?)

(17.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végéhez értünk.

Tájékoztatom önöket, hogy a további, írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót a korábban ismertetett frakció-, illetve időkeretekben, de azért újra ismertetni fogom, hogy teljes mértékben világos legyen valamennyi frakció számára, hogy mennyi idő áll a rendelkezésükre. A Fidesz képviselőcsoportjának 52 perc, a Szocialista Párt képviselőcsoportjának 50 perc, a Független Kisgazdapárt frakciójának 22 perc, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának 20 perc, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának 17 perc, a MIÉP képviselőcsoportjának 16 perc és a független képviselőknek 3 perc.

Ezek után megadom elsőként a szót Takács Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, aki kétperces időkeretben kért lehetőséget hozzászólásra.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Domokos képviselőtársam helyesen idézte Széchenyi gondolatának egy részét, amikor azt mondta, hogy "Tanácskozzunk, fáradjunk és cselekedjünk!". Igen ám, de Széchenyi a Hitel című könyvében, amit 1831-ben írt meg, azt is utána teszi, hogy "De nyugtunk és jutalmunk is szebb legyen!". No, itt a gond! Mert fáradni és cselekedni valóban szükséges dolog - de azért nyugtunk és jutalmunk is szebb legyen!

A képviselőtársaim annyiszor elmondták ezen a héten, hogy hány százalékkal nőtt a bruttó hazai termék. Most már azt hiszem, az óvodások is tudják, ha nézik a televíziót, nagyon sokszor elmondták, ez igaz, hogy olyan mértékben nőtt, de ha a bruttó hazai termék ilyen mértékben nőtt hál' istennek, akkor a nyugtunk és jutalmunk is szebb lehetne, sokkal jobban élhetnének egyes rétegek, akik, mondjuk meg őszintén, elég nehéz körülmények között élnek.

Számomra nagy öröm, hogy Széchenyit ennyien idézik - tudja a Ház, hogy miért öröm számomra -, de Széchenyinek azt a gondolatát is oda kell tenni, amikor azt írja, hogy a polgári társadalom megteremtése a cél, de a fő kérdés ennek kapcsán - szó szerint idézem: - "a birtoktalan nemesség és a szántóvetők sorsa". Most is az egyszerű emberek sorsa a fő kérdés. Az egyszerű emberek, a szegény emberek nem várhatnak segítséget, egyedül csak az államtól, és nekünk a törvénykezésben, minden lépésünkben ezeknek az elesetteknek, a szegény embereknek a sorsára kell figyelnünk, amikor a családi pótlékról meg más dolgokról döntünk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percben megadom a szót Weszelovszky Zoltán képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Egyik jeles ellenzéki képviselőtársunk az előbb összevetette a mostani parlamentet egy első ciklusbeli működéssel, és tartalmi észrevételeit egy "botrányos" jelzővel foglalta össze, és e szó köré fölépítve mondta el vezérszónoki szónoklatát. Azt gondolom, hogy az első ciklussal sokféle tekintetben vethető össze ez a mostani Országgyűlés; az biztos, hogy személyek támadása, középpontba állítása, lejáratása nem volt akkor ennyire divatos, mint manapság. A politikai szabadságjogok lejáratása sem volt akkoriban ennyire divatos. És amiért most szólok, legfőképpen az, hogy a nyelvezet eldurvulása sem volt annyira szokásos. Csak néhány idézetet szeretnék itt mondani.

Elhangzott itt, nem olyan nagyon hetekkel, hónapokkal ezelőtt, hogy áttörés helyett átverés; aztán meglopnák, meglopták a társadalmat, lopnak, sunyi módon viselkednek; és most itt az is elhangzott, hogy meghamisították a költségvetést.

Azt hiszem, hogy sokfajta szempontból összevethető az első ciklus Országgyűlése meg a mostani, de azt gondolom, hogy ilyen szóhasználat akkor nem volt. Azt hiszem, hogy ez a szóhasználat az, ami botrányos, és a mai ellenzék egyes képviselői átlépnek bizonyos határokat, a jó ízlését és a politikai ésszerűségét mindenképpen.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselő úr megszólalása további kétperces felszólalásokat indukált. Takács Imre képviselő úr kért ismételten kétperces felszólalásra lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Képviselő úr?

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök asszony, csak azért, mert nem tudtam befejezni két perc alatt. Azt szerettem volna még mondani, hogy tudomásul kell venni, hogy a növekedés nem cél, hanem ez egy eszköz egy államgépezet számára. Eszköz, amivel a jólétet a lehető legmagasabb szintre kell növelni. Tehát l'art pour l'art növekedési elméleteknek nem szabad elhatalmasodni.

A másik, amit a növekedéssel kapcsolatban szeretnék mondani, ha a gazdasági növekedés nem kizárólag a termelékenység növekedéséből fakad, hanem a termelési tényezők bővülő bevonásából is, akkor a képzett munkaerő szűkössége sokkal nyilvánvalóbbá válik. Ez a szűkösség rontja a termelékenységet, hosszú távon persze, így a megalapozott növekedést is veszélyeztetheti. Ezért a túlzott növekedés káros lehet a tőkeelemek túlkínálata révén is, a kínálat robbanásszerű bővülése ahhoz vezethet, hogy a projektek egy része rossznak bizonyulhat. A másik veszély az, hogy túlzott növekedés esetén nehéz a monetáris változókat robbanásszerű növekedéskor kézben tartani, és talán a magyar társadalom számára a legfontosabb annak a figyelemmel kísérése, hogy az igen gyors növekedés, ami nincs kellően megalapozva, az károkat okozhat a természeti környezetben is.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy mindannyian, mi is és a kormánypártiak is örülünk a növekedésnek, de azért még egyszer hangsúlyozom, hogy a gazdasági növekedést nem célként, hanem eszközként kellene felfogni, és ebben az eszközrendszerben kellene nekünk dolgoznunk, hogy minél jobban járjanak a magyar lakosok.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tállai András pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úr kért szólásra lehetőséget. Államtitkár urat tájékoztatom, hogy a Fidesz képviselőcsoportja terhére van alkalma szólni.

Öné a szó, államtitkár úr.

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Úgy gondolom, feltétlenül reagálnom kell azok után, amit kedden hallhattunk a bizottsági előadóktól, illetve a vezérszónoklatok után.

Azt gondolom, hogy ami itt történik, az valóban történelmi. Történelmi abból a szempontból, és itt kiemelném Bauer képviselő úr szavait, aki azt mondta, hogy az Országgyűlés működése során az ellenzék eddig megszavazta a zárszámadási törvényt, de erre most minden bizonnyal nem kerül sor. Szeretném önöknek bebizonyítani azt, hogy a történelmi és a teljesen újszerű gondolkodás nem a kormányzat részéről történik, hanem alapvetően az ellenzék politizálásából, az ellenzék részéről a zárszámadási törvénynek, a kormány egész politikájának a megítéléséből. Úgy gondolom, hogy mivel nem tudnak kellő érveket fölhozni a tartalom bírálata, kritizálása szempontjából, ezért úgy döntöttek, hogy a formába kötnek bele, és ehhez segítségül hívják az Állami Számvevőszék jelentését. Az Állami Számvevőszék jelentését politizálásra használni nagyon veszélyes dolog, úgy gondolom, teljesen felelőtlen dolog, s ami a legfontosabb, hogy következetlenségről, feledékenységről szól, és különös tekintetben pedig semmilyen erkölcsi alapot nem ad az ellenzéki képviselőknek arra, amit most itt a parlamentben tesznek a zárszámadási törvény kapcsán. De miért is mondom ezt?

Tisztelt Képviselőtársak! Azért mondom ezt, mert elővettem egy zárszámadási jelentést, az 1996. évi költségvetési törvény zárszámadási jelentésének az Állami Számvevőszék által megállapított részeit - ami az 1. számú füzet -, a megállapítások összegzéséről és a javaslatokról szól.

(17.20)

Engedjék meg tisztelt képviselőtársaim, hogy párhuzamot vonjak az 1996. évi zárszámadási jelentés és a 2000. évi zárszámadási jelentés ÁSZ-jelentést idéző részéről. Miért mondom azt, hogy az ellenzéki képviselőknek nincs erkölcsi alapjuk ezeknek a szavaknak, ezeknek a gondolatoknak a használatára, amelyeket itt elmondtak, amelyeket egyszerűen nem kívánok megismételni, mert ki fog derülni, hogy amit mondok, az teljesen valós, és amit állítok, hogy erre nincs sem erkölcsi, sem politikai alapjuk, azt most bizonyítékokkal fogom alátámasztani.

Az 1996. évi ÁSZ-jelentés összegző részének 1. oldala a következőt tartalmazza: "Az zárszámadási törvényjavaslat ellenőrzésére, a kiadások törvényességi és szabályszerű vizsgálata jelentésének elkészítésére két hónap áll az ÁSZ rendelkezésére. A két hónapos vizsgálati időszak ezúttal sem volt biztosítva. A kormány részére benyújtott előterjesztést július 15-én, a végleges, az Országgyűlés részére benyújtandó előterjesztést pedig a jelentés véglegesítéséig, augusztus 26-ig sem kapta meg az ÁSZ." 1996-ot írunk, amikor a költségvetést teljes egészében a volt kormány, az MSZP-SZDSZ-kormány készítette, a beszámolóért is teljes egészében ő felel. Direkt azért választottam olyan évet, hogy a kampányok, illetve a politikai ciklusok ne zavarják a megítélést. Tehát 1996-ról van szó. "Az Áht. 53. §-a szerint a kormány a zárszámadásról szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés elé történő terjesztését megelőzően két hónappal benyújtja az Állami Számvevőszéknek. Ily módon a kormány, nem pedig az Országgyűlés számára benyújtott zárszámadási törvényjavaslat vizsgálatát végeztük el." És akkor még egy gondolat ehhez, amikor az ÁSZ felsorolja az '96-os összegzésében tételesen a problémákat: "Az ÁSZ a törvény által előírt határidőre ismét nem kapta kézhez a zárszámadási törvényjavaslatot."

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem, történt-e törvénysértés 1996-ban, amikor önök kormánypárti képviselők voltak? Lehet-e erre azt mondani, hogy nem történt? Akkor most engedjék meg, hogy mellétegyem, mit mond az Állami Számvevőszék jelentése ugyanezen témában a 2000. évről: "Az Áht. 53. §-ában meghatározott június 30-i határidőre a Pénzügyminisztérium megküldte a törvényjavaslat tervezetét az ÁSZ részére. Az Országgyűléshez történő benyújtásáig egyeztetést folytat a PM szakértőivel annak érdekében, hogy a szakmai viták az országgyűlési bizottságok munkáját lehetőleg ne terheljék." Tehát akkor most 0:1 az eredmény. De folytatom. Ugyanebben, engedjék meg, teljes egészében meg lehet vizsgálni, egymás mellé lehet tenni a két jelentést, még egyet hadd mondjak el. (Keller László: Ki kíváncsi erre?) Mindenki kíváncsi rá, Keller úr. Azért kíváncsi rá mindenki, mert önök olyan szavakat használnak az Országgyűlésben, amire, úgy gondolják, teljesen megvan az erkölcsi és a politikai felhatalmazásuk; én most bebizonyítom önnek, hogy nincs meg ehhez. "Az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó beszámolót a törvényes határidőig a kormány ismét nem nyújtotta be. Az 1995. évi beszámolót csak 1997 áprilisában nyújtotta be, de az Országgyűlés azt nem tárgyalta meg..." - és a többi.

Akkor engedjék meg, mit ír az Állami Számvevőszék jelentése a 2000. évi zárszámadásról a jelentésében: "A zárszámadási ellenőrzés tízéves tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás elszámolása terén, elsősorban a Kincstár létrehozásának köszönhetően van javulás, illetve javításra irányuló törekvések jelei mutatkoznak. Javult a költségvetési szervek gazdálkodásának szabályozottsága." (Keller László: Mikor jött létre a Kincstár?) Tehát párhuzamot próbálok vonni. Még mindig az 1996. évi zárszámadási jelentésnél tartunk. "A zárszámadási dokumentumokban nem érvényesül a folytonosság elve, a költségvetési tételek csoportosítását jelentő költségvetési címre a kiemelt előirányzatok tartalma, megjelenítése évről évre változik." (Keller László: 2000-ről beszélj!)

Most nézzük, mit ír a 2000-es, képviselő úr! Az Állami Számvevőszék a következőt írja a 2000. évi beszámolóról: "A fejezeti kezelésű előirányzatok szabályozásánál és felhasználásánál a fejezetek jellemzően betartották a jogszabályi előírásokat, a korábbi időszakhoz képest javult az előirányzat-módosítások szabályszerűsége, illetve a kincstári rendszer bevezetése előnyösen hatott a zárszámadási adatok megbízhatóságára." Ez van a 2000-esben.

Akkor most folytatom a '96-ossal: "A költségvetési mérleg tételeinek tartalma nem pontosan definiált és dokumentált, emiatt az egyes tételek összetevői rendszeresen módosulnak." 2000-ben: "A fejezetek felügyeletét ellátó szervek növekvő számban külön segédlet, illetve körirat közreadásával segítették az intézményi zárszámadási beszámolóknak az elkészítését."

Térjünk vissza '96-ra - és nem használok olyan szavakat, mint önök, de majd csengjen a fülükbe az, amit az Állami Számvevőszék mond az önök 1996. évi gazdálkodásáról. (Keller László: 2000-ről van szó!)

ELNÖK: Államtitkár úr, elnézését kérem, de azért magam is szeretném arra felhívni a figyelmét, hogy a mai témánk a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a jelentés a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről együttes általános vitájának folytatása. Kérem, ezt vegye figyelembe a hozzászólásánál (Tállai András: Köszönöm szépen, elnök asszony a figyelmeztetést. Pontosan ez történik.) és azt is, hogy ön a Fidesz képviselőcsoportja időkeretére teszi a felszólalását. (Dr. Kis Zoltán: Együtt tárgyaljuk az 1996. évivel, üsse kavics!)

Öné a szó, folytassa kérem!

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Az én megítélésem szerint pontosan ez történik. Ebben a Házban a zárszámadás kapcsán olyan durva politikai kijelentések hangzanak el (Dr. Kis Zoltán: Én még fel sem szólaltam!), amelyek nem adnak okot arra, hogy ezt az ellenzéki képviselők használják. Ezt bizonyítom be politikai alapon számukra, hogy erre ők nem jogosultak, hiszen sem erkölcsi alapjuk, sem pedig politikai alapjuk nincs hozzá.

"Az államháztartás alrendszerének vagyonkimutatását a mérlegrendszer nem tartalmazza teljeskörűen, nincs nyilvántartási rend, aminek alapján a vagyonelemek változásai a valóságnak megfelelően mennyiségben is követhetők lennének." A 2000. évben: "A központi költségvetés közvetlen bevételeit realizáló területek - vám- és adóhatóság - ellenőrző, hatósági és beszedési tevékenysége is fejlődést mutat, az adóhátralékok állománya relatíve csökken, a hátralékállomány összetétele a behajthatóság szempontjából a korábbi éveknél kedvezőbb."

Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, ez alatt a néhány perc alatt sikerült azt bebizonyítani, hogy ÁSZ-jelentésekkel nem szabad politizálni, nem szabad ÁSZ-jelentésre kampányokat építeni, és nem szabad azokat a szavakat használni, amelyek alapvetően - ahogyan Csúcs László képviselő úr elmondta - büntetőjogi kategóriát képeznek. Ezt a parlamentben használni, különösen ezek után, amikor be van bizonyítva, hogy az önök ténykedése alatt súlyosabb szabálytalanságok történtek, nem lehet. És még hadd tegyem hozzá azt: az 1996. évi zárszámadást az akkori ellenzék megszavazta, pedig azt gondolom, tíz perc elég volt ahhoz, bebizonyítani, hogy 1996-ban súlyosabb törvénytelenségek és szabálytalanságok történtek, mint ahogyan azt most önök állítják. Azt gondolom, ezek az állítások teljesen alaptalanok, és ahogy mondtam, semmiféle, legfőképpen erkölcsi alapjuk nincsen. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik kétperces időkeretben Kovács Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Előzetesen a Weszelovszky képviselő úr által elmondottakra szerettem volna reagálni, de a téma tulajdonképpen illik az államtitkár úr által elmondottakhoz is. A kormánypártok folyamatosan azzal vádolnak bennünket, hogy mi botránypolitizálást folytatunk itt, a Házban.

Tisztelt Államtitkár Úr! Arról van szó, hogy az általános vitában, a bizottsági vitában is kérdéseket fogalmazunk meg folyamatosan, immár több napja, és ezekre a kérdésekre nincsenek válaszok. Itt az elmúlt órákban is több tucat ilyen kérdés fogalmazódott meg, amelyre az államtitkár úr nem válaszolt.

És egy másik dologra szeretném még felhívni az államtitkár úr figyelmét. Államháztartási rendszerünk, de jogrendünk is folyamatos változáson megy keresztül, és ez folyamatosan fejlődik.

(17.30)

Többször elmondtam már, hogy sokszor mutathattak volna példát a mostani kormánypártok, hogy ők mit csinálnak másképpen, mit csinálnak jobban, mit csinálnak hatékonyabban, mint az előző kormányok. Természetesen lehet visszamutogatni, de sokkal hatásosabb lenne, tisztelt államtitkár úr, ha azt mutatták volna be, hogy ez a rendszer már mennyivel jobb és hatékonyabb, mint a korábbi volt, mennyivel törvénytisztelőbb módon készítették volna el a zárszámadást, mint a korábbi időszakban. De nem ez történt, hanem visszafejlődés tapasztalható minden területen. Erre kellett volna az államtitkár úrnak válaszolnia.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percben megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Most meg szeretnék valakinek valamit köszönni, mégpedig dr. Takács Imre képviselő úrnak. Úgy gondolom, képviselő úr, hogy mi szót értünk. Úgy gondolom, hogy amikor az idősekről, az elesettekről, a szociálisan rászorultakról beszélt (Dr. Kis Zoltán: Nem Takács úrra gondolt!), akkor elfogadta azt, amit próbálunk három év óta a kormányoldalról megvalósítani: ezekről az emberekről gondoskodni, segíteni őket, támogatni.

Ugye ön szerint is nagyon fontos, hogy a gyermekekről gondoskodjunk? Úgy gondolom, hogy az adó-visszatérítés kérdése, amellyel a családokat jobb pozícióba hoztuk, nagyon fontos lépés volt. Úgy gondolom, ön is egyetért azzal, hogy a nyugdíjak reálértéke emelkedett, és szeretnénk továbbra is a nyugdíjakat emelni. Az is nagyon fontos, hogy az iskolában a tanulók megfelelő körülmények között tanulhassanak. Ezeknek a feltételeit javítjuk. Azonkívül nagyon fontos, hogy a fiatalok lakáshoz jussanak. És ugye nagyon fontos az, hogy akinek nincs munkahelye, az ne a segély alamizsnáján éljen, hanem munkája legyen? De sorolhatnám tovább.

Úgyhogy úgy gondolom, teljesen egyetértünk, és nagyon hálás vagyok önnek, hogy ezekben szót értünk. És akkor tényleg nem is mondtak ellent egymásnak Domokos képviselő úrral, hanem önök tárgyaltak. Engedje meg, hogy ezt őszintén megköszönjem önnek.

Sok a gond és sok helyre kell az a pénz, amit a gazdaság kitermel, képviselő úr. Az a többlet állami bevétel, úgy gondolom, ezekre a területekre kell hogy fordítódjék. Azon tényleg vita lehet, hogy hol kell a legjobban tüzet oltani, hol szorulnak rá a legjobban az emberek, de azt hiszem, azt senki sem mondhatja el a kormányról, sőt rólunk sem, hogy nem ezeket az elveket valljuk. Szeretnénk segíteni ott, ahol a legnagyobb a gond, és ha gyorsan tesszük, akkor úgy gondolom, kétszer tesszük.

Remélem, elkövetkezik az az idő, amikor nem kell tüzet oltani, hanem úgy kialakulnak a szociális ellátórendszerek és úgy tudunk gondoskodni időseinkről, hogy biztonságban élhessenek.

Köszönöm a szót, elnök asszony. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak két percben megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Tállai András államtitkár úr intelmeit nem tartom a MIÉP-frakció irányába küldötteknek (Keller László: Hála az égnek!), hiszen nem korrekt magatartási formákat kifogásolt. Azt hiszem, hogy a MIÉP mindig is konstruktívan állt a dolgokhoz. Én ebben a vitában, helyesebben az efelé tendáló megjegyzésekre nem is szeretnék reagálni. Nyilván azok az ellenzéki frakciók, amelyeknek címezte az államtitkár úr a mondandóját, értik és kellőképpen magukra is vették.

Vissza szeretnék térni a 2000. évi zárszámadáshoz, valójában a növekedéshez; azokat a gondolatokat szeretném folytatni, amelyeket Takács Imre képviselő úr az imént elkezdett a tisztelt Ház falai között.

Gazdasági növekedés, dinamizmus, fejlődés. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a 2000. évben ugyan az elmúlt évtized legmagasabb gazdasági növekedését értük el - 5,3 százalékos gazdasági növekedés van -, azonban az éven belüli növekedési ráta - negyedévenként vizsgálva - folyamatosan csökkent. Az első negyedévben még 6,6 százalékos volt a növekedési ütem, azonban a negyedik negyedévre ez a növekedési ütem már csak 4,2 százalékos értéket mutatott. Lelassult a magyar gazdaság növekedési üteme.

Ezt a lassuló gazdasági növekedést, amely egyébként tükörképe az Európai Unió gazdasági növekedése lassulásának, Magyarországon is egy fokozódó pénzügyi egyensúlytalanság, mint a pénzügypolitika belső autonóm célrendszereiben lecsapódó szinergiahatás, romló pénzügyi egyensúlytalanság, növekvő árszínvonal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és a magyar gazdaság átalakításának lassúsága jellemezte. Tehát összességében a problémák összetettebbek annál, mint hogy elintézzük, hogy 2000-ben lassuló növekedés volt.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Takács Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Ha az átlagos árindexet, árváltozást vesszük, azt hasonlítjuk a nyugdíjak emelkedéséhez, akkor valóban kijön, csúnya szóval kifejezve magam, egy reálnyugdíj-emelkedés. Azonban hozzá kell tenni azonnal - és a KSH adatait nemcsak mi, ellenzéki képviselők, a kormánypárti képviselők is ismerik -, hogy 2000-től kezdve fokozatosan, egyre nagyobb mértékben nő az élelmiszerek, elsősorban az alapvető élelmiszerek ára, a húsról nem is beszélek. Jelentősen nőtt az olyan szolgáltatások ára, amelyeket a lakosság megfizet, és nem beszélek a gyógyszerárakról.

Ha ennek a három árucsoportnak, élelmiszer, szolgáltatások, gyógyszer, árát megnézem, akkor ez, mondjuk meg őszintén - mindannyian tudjuk -, jóval jelentősebb mértékben nőtt, mint az átlagos árszínvonal. Ha ez jelentősebb mértékben nőtt, mint az átlagos árszínvonal, akkor hozzá kell tenni azt is, hogy a kisnyugdíjasok - 2000-ben durván 32 400 forint volt az átlagos nyugdíj - elsősorban ezen javakat vásárolják, illetve ezen szolgáltatások árát fizetik ki. Tehát ha ezekhez viszonyítjuk a nyugdíjasok nyugdíjának emelkedését, akkor nem beszélhetünk reálnyugdíj-emelkedésről, csak abban az esetben, ha az átlagos árszínvonal változásához viszonyítjuk.

Örüljünk annak, hogy a Fidesz a nyugdíjasok fogyasztói kosarának témájában egyetért velünk, akkor majd rájöhetünk arra, hogy valóban nem lehet a nyugdíjemelkedést és az átlagos árszínvonal-emelkedést összevetni, csak azon termékek árváltozását kell figyelembe venni, amit a nyugdíjasok vásárolnak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én még akkor nyomtam meg a gombot, amikor Weszelovszky képviselő úr rótt meg bennünket a stílusért. Azt gondolom, hogy ez nem indokolt. Az első ciklusban, amelyre utalt, Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnök hozta be azt a szóhasználatot a parlamentbe '90 őszén a benzináremeléskor, hogy a kormány hazudott. Előtte senki ilyet nem mondott, ő ezt elkezdte. Én például ma ezt a kifejezést nem használtam a plenáris ülésen, én két szót használtam: azt, hogy meghamisítja a mérleget, meg azt, hogy botrány. Egyiket sem érzem olyan durva kifejezésnek, amit ne lenne szabad használni.

Tállai államtitkár úr - köszönet érte - megbízta az apparátust, hogy nézzenek utána... (Keller László: Ő csinálta!) vagy Tállai államtitkár úr utánanézett a korábbi zárszámadásoknak, és megnézte, hogy mit talál abban az előző kormány zárszámadásairól. Azt szeretném mondani, hogy meg vagyok nyugodva, mert az összehasonlításból, azt kell mondanom, hogy nem kerültünk ki rosszul, ugyanis (Tállai András: Még van!) - akkor várom a többit is! - megijedtem, mert hátha sikerült valami hasonlót találni, mint amit mi most a jelenlegi zárszámadás szemére hányunk, és meg vagyok nyugodva, hogy nem sikerült.

Azok a példák, tisztelt államtitkár úr, amiket ön felhozott, olyan jellegű példák, és '90-től '99-ig, 2000-ig ilyenek mindig voltak az ÁSZ-jelentésben, amikor az ÁSZ elmondja, hogy bizony szabálytalanul parkoltak, sávot váltottak irányjelző használata nélkül, és így tovább, és így tovább. És amiről mi beszélünk, az ittas gázolás, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr! Itt ugyanis tudatosan, előre megfontolt szándékkal átkönyveltek százmilliárd forintot egyik évről a másikra; a célját is elmagyaráztam. Ilyet az ÁSZ az előző két kormány szemére nem vetett.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Keller László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

(17.40)

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Miután meghallgattam Lentner Csaba képviselő úr hozzászólását, joggal mondhatom azt, hogy bizakodó lehet a Fidesz, meglesz a kieső Torgyán-csapat helyett a támogató szavazat.

Államtitkár Úr! Nagyon sajnálom, hogy folytatja a központi propagandáját a Fidesznek. Vagyis, ha nincs válasz az ellenzék által felvetett problémára, akkor előszedik az 1996-os, 1995-ös, nem tudom, hányas éveknek a történéseit, és azt gondolják, hogy az érdemi válasz a 2000-es folyamatokra vagy az éppen aktuális problémára kiváltható egy korábbi időszak által megemlített témával.

Államtitkár Úr! Az lett volna a korrekt, ha elkezd azokról a törvénytelenségekről beszélni, amelyeket itt szóba hoztunk, és vagy megmagyarázza, vagy bocsánatot kér, vagy elmondja, hogy milyen felelősségre vonásokat és milyen felelősségi rendszert kíván működtetni a kormányzat. Tételesen elmondtam, hogy melyek azok a törvénysértések, amelyek nemcsak az ÁSZ-jelentésben fogalmazódtak meg, hanem a mi számunkra is teljesen világossá váltak az elmúlt években.

Államtitkár Úr! Ön kapcsolatban volt egy korábbi időszakban a vállalkozókkal. Feltette már ön saját magának a kérdést, hogy vajon, ha egy vállalkozó ugyanazt elköveti, amit önök elkövettek, tehát mérleget hamisít, akkor mi történik a vállalkozóval? Vajon az, hogy nem adja le a mérlegét, mint ahogy az Ezüsthajó nem adta le két évig, akikkel önök szoros kapcsolatban vannak, ugyanolyan súlyú, mint ha mérleget hamisít? Nagy baj az is, ha határidőben csúszik, de az még nagyobb, ha mérleget hamisít, és erre kellene választ adni, államtitkár úr, és erre nincs magyarázat az önök részéről, és nem lehet azt, hogy most elkezdje jegyzetelni az 1996-os ÁSZ-jelentéseket.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy majd a termen kívül fogjuk folytatni, tisztelt elnök asszony, Takács képviselő úrral ezt a beszélgetésünket, hiszen megint igazat kell adnom: az idősek világnapja közeledtével, én úgy gondolom, tényleg olyan fontos dolgokat mondott, amelyekben megoldásokat és konkrét intézkedéseket tervez a kormány, többek között a zárszámadási törvény is; többek között a nyugdíjak emelése, amely, úgy gondolom, nem száz forint volt eddig sem, és ebben korrekt módon igyekeztünk elszámolni, amikor az infláció magasabb volt a tervezettnél. És nem százforintos nyugdíjemelést fogunk biztosítani a nyugdíjasoknak, mint ahogy ez korábban volt, és nem repülőjegyet, hanem nyugdíjat.

Én úgy gondolom, nagyon fontos a gyógyszerek tekintetében, bizonyára tudja, hogy itt vita folyik arról, hogy milyen úton-módon oldjuk meg a gyógyszerek árának az emelkedését -, hogy hogyan akadályozzuk meg, hogy tovább emelkedjenek az árak, hogyan tudjuk csökkenteni azokat. A miniszter úr erre több verziót is kidolgozott. Nagyon fontos számunkra, hogy ne terhelje az idősek nyugdíját olyan mértékben a gyógyszer, mint ahogyan terheli. A nyugdíjasok adókedvezményét - amikor életerős és dolgozni tud, eddig adóteher sújtotta a bérét, keresményét - most el kívánjuk törölni a pénzügyi törvények kapcsán.

Amit mondott az élelmiszerek vonatkozásában, arra sajnos én most hirtelen nem tudok megoldást. Azt hiszem, hogy az élelmiszerek árát nem tudjuk befolyásolni a piacon, a krumpli árát, és sok egyéb mást, de ha megfelelő nyugdíjat tudunk biztosítani az időseknek, akkor nem okozhat az élelmiszerek ára gondot, és szeretném, ha nem is okozna, az időseknek.

Én úgy gondolom, ha visszaemlékszik a vitákra és az elhangzott kampányízű beszédekre, amelyeket mondtak az önök soraiból, akkor megérti, hogy miért nem szerettük volna, ha a gáz ára megemelkedik olyan mértékben, mint ahogy esetleg kellett volna, és az áram ára sem; mert pontosan ezeket a rétegeket sújtotta volna.

Képviselő Úr! Tehát szót értünk, egyetértünk, és hogy mi kapjon prioritást még ezekben, erről beszélhetünk.

Köszönöm a kedvességüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretném önöket a további kétperces hozzászólásokban megakadályozni, de mielőtt továbbmennénk, engedjék meg, hogy az időkereteket ismertessem önökkel: a Fidesz képviselőcsoportjának 35 perc 23 másodperc, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának 39 perc 37 másodperc, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának 22 perc, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának 17 perc 51 másodperc, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának 17 perc, és a MIÉP képviselőcsoportjának 13 perc 47 másodperc áll rendelkezésre.

Köszönöm a figyelmüket, és megadom a szót kétperces időkeretben ismételten Takács Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnézést kérek, hogy ismét szót kértem, csak röviden, nem akarom folytatni. Az adókedvezmény valóban egy kedvező dolog a nyugdíjasok számára, mármint az, hogy a nyugdíj nem esik adó alá, igen ám, de a KSH szerint a 70 éven felüliek igen kis százaléka vállal munkát.

A másik: azért nemcsak ingyen repülést biztosítottunk vagy próbáltunk biztosítani, hanem, ne felejtsük el azt, amikor Horn Gyula bejelentette, hogy a 65 éven felüliek ingyen vehetik igénybe a tömegközlekedési eszközöket. Ez nemcsak anyagi szempontból előnyös számukra, ezzel egyetértünk, azt hiszem, hanem egy nagyon fontos családösszetartó erő, hiszen a nagymama vagy a nagyapa felül ingyen a buszra vagy a vonatra, elmegy a családhoz, nem akarom tovább mondani. Tehát ezt is mondani kell, mert ez is hozzátartozik a mi kormányzati ciklusunkhoz.

De nem erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy teljesen egyetértek Nyikos László alelnök úrral, mert az egész vita más vágányon lenne, ha az ő figyelmeztetését megfogadnánk: az Európai Unió tagországaiban nem jellemző az elszámoltatás magyar gyakorlata. A gazdaságpolitika fő kérdéseivel, a növekedéssel, az egyensúllyal, az inflációval nem a zárszámadás keretében foglalkoznak, általában csak a költségvetési bizottság vagy a pénzügyi ellenőrzésre szakosodott bizottság foglalkozik a zárszámadással, és az tesz javaslatot az Országgyűlésnek. Az a gond, hogy ha nálunk ez megvalósulna, akkor csakugyan csak a zárszámadással lehetne foglalkozni. És folytatom Nyikos úr megállapítását: a mi zárszámadásunkkal azonban mégsem ez a fő gond; a fő gond szakmai szempontból az, hogy a kormány most sem tud elszámolni az állam vagyonával. Ez a fő gond. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Szívesen kezdeném a felszólalásomat azzal az érdemi vitával, amelyet Babák és Takács képviselő urak indukálnak itt a Parlament falai között, azonban engedjék meg nekem, hogy mégse ebbe az érdemi párbeszédbe kapcsolódjak be harmadikként, hanem Keller László - időközben távozott - képviselő úrnak a szavaira reflektáljak. Keller képviselő úrnak nincs jogalapja arra mint MSZP-s képviselőnek, hogy a MIÉP-frakciónak az általa vélelmezett álláspontját, véleményét hangoztassa a Parlament falai között. (Babák Mihály: Így van!)

Tisztelt Képviselőtársaim! A MIÉP-frakciónak a 2000. évi zárszámadásban a többletbevételek kapcsán a fő problémát az okozza, hogy a többletpénzeszközök beígérése után a különböző társadalmi csoportoknak, válságágazatoknak nem történt meg bizonyos esetekben a lefolyósítása. Tehát azok közül, akiknek ígértek pénzt, nem mindenki kapta meg a pénzösszeget. Kemenessömjéntől kezdődően Gyöngyösig, Somogy megyéig, mindenhonnan azokat a panaszokat hallom, hogy a kormány megígérte a külső üzletrészeknek a kifizetését, ám a mai napig sem jelentkezett ez a gazdáknak, a külső üzletrész-tulajdonosoknak a bankszámlájában vagy a pénztárcájában.

Tehát azt mondanám, hogy a MIÉP részéről mi most azon dolgozunk, azt vizsgáljuk, hogy ezeknek a pénzügyi tételeknek, amelyek többletként jelentkeznek, letéti számlákon vannak most a kormányzatnál, hány százaléka került oda azokhoz a célcsoportokhoz, amelyeket egyébként nagyon helyesen a kormány megígért. A célcsoportokat elfogadjuk, helyeseljük, azonban a pénzügyi folyósítás, több esetben is megfigyelhető, nem történt meg. Ez okozza a mi fő dilemmánkat, hogy egyelőre nem tudunk nyilatkozni a költségvetési zárszámadásról.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Katona Béla képviselő urat illeti kétperces időkeretben a szó, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Az államtitkár úr azt mondta, hogy történelmi ez a mostani zárszámadási vita. Én is úgy gondolom, hogy történelmi, csak más okból, ugyanis itt az államtitkár úr egyrészt kétségbe vonta az ellenzéknek azt a jogát, hogy a mindenkori zárszámadással szemben kifejtse a véleményét, másrészt kétségbe vonta azt, hogy az ÁSZ-jelentés igenis fontos szerepet kell hogy kapjon a zárszámadási vitában.

(17.50)

Nem politikai kampánycélból, hanem azért készül az ÁSZ-jelentés, hogy valamennyi parlamenti képviselő, aki esetleg nem szakember és nincs annyi ideje, mint az ÁSZ-nak, végignézni a zárszámadást tételesen, pontosan tisztában legyen azzal, hogy mik azok a hibák, mik azok a hiányosságok és mik azok a törvénytelenségek, amiket az elmúlt évi költségvetés felhasználása során elkövettek.

Amit az államtitkár úr felolvasott, csak azt bizonyítja, hogy az ÁSZ 1996-ban is tisztességesen dolgozott, meg 2001-ben is tisztességesen dolgozott, hiszen mind a két év elszámolása során pontosan felfedte azokat a hibákat, amiket az adott évben a kormány elkövetett. (Tállai András: Akkor nem volt baj?) De ha az államtitkár úr azt is felolvasta volna, hogy 1996-ban az akkori ellenzék, mondjuk, a Fidesz vezérszónoka, Varga Mihály által elmondottak hogyan hivatkoztak az ÁSZ által feltárt törvénytelenségre, akkor látná, hogy az akkori ellenzék is tette a kötelességét, és elmondta mindazt, amit hibásnak vagy törvénytelennek talált az akkori zárszámadásban.

Szeretném azt mondani, hogy amit az ellenzék az eddigi felszólalásaiban elmondott - akár bizottsági kisebbségi véleményben, akár most a vezérszónok, Keller László -, az nem a forma keresése a tartalom helyett, hanem nagyon fontos tartalmi hibákra hívta fel a figyelmet, törvénytelenségekre és arra, hogy a költségvetésben meghatározott pénzösszegeket arra és úgy használták-e fel, ahogy az eredeti célkitűzés szerint kellett volna.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a kétperces felszólalások végéhez értünk, megadom a szót Láyer József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

LÁYER JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Amikor a választásokat követően megalakult az új kormány, kevesen hittek abban, hogy a programja nem elérhetetlen célokat, hanem a magyar társadalom óhajait felismerő, azokat valóra váltani képes, szakmai vitákban érlelődött feladatokat és azok megvalósításának eszközrendszerét is meghatározta.

Az előttünk lévő, 2000. évi zárszámadásról szóló törvényjavaslat újabb bizonyítéka annak, hogy a kormány elkötelezetten és következetesen törekedett a kitűzött célok megvalósítására. Tette ezt annak ellenére, hogy a világgazdasági folyamatok akadályozták a gazdaságpolitikai eszközök hatékony érvényesülését, a természet erőivel vívott harcok a rendelkezésre álló források átcsoportosítását igényelték.

A törvényjavaslatot természetesen az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság is megtárgyalta. A bizottság a zárszámadásról készített törvényjavaslatot, általános megközelítésű elvek mellett, a feladatkörébe tartozó feladatok megvalósítása oldaláról is értékelte. Úgy gondolom, hogy a zárszámadást, annak számszaki adatai mellett, a polgárok szemszögéből is mérlegelni kell, hiszen nem a parlamenti pártok kedvéért készült a zárszámadásról szóló javaslat, hanem annak bizonyítására, hogy a kormány a választóktól kapott bizalommal és felhatalmazással mindent megtett a polgárok és családjaik helyzetének javítására.

Ha az alapvető jogok érvényesülésének intézményesített feltételeit értékeljük, akkor az elmúlt évben a szociális biztonság, a foglalkoztatás terén további javulásról beszélhetünk. Az 1999. évihez viszonyítva magasabb összeget irányzott elő a költségvetési törvény a szociális jogok, a szociális intézményhálózat fejlesztésére. A polgárok helyzetét javító, a meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket mérséklő jóléti célokra - oktatás, egészségügy, társadalombiztosítási ellátások - az államháztartás kiadásainak 57,1 százalékát fordítottuk.

Hazánkban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. A tavaly elvégzett munkával megalapoztuk gyermekeink, a jövő generáció biztonságát; a költségvetés végrehajtása szilárd alapokat teremtett a számunkra.

A 2000. évi költségvetésben e célok megvalósításához rendelt források felhasználása és kihasználása megtörtént. A kormány, elődeivel ellentétben, mindent megtett annak érdekében, hogy e téren az alkotmányban rögzített alapvető emberi jogok többek legyenek puszta deklarációknál, azok a polgárok számára kézzelfogható valósággá váljanak.

A nemzeti és etnikai kisebbségekről való gondoskodás az elmúlt évben sem szorult háttérbe; míg a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal működéséhez biztosított összeg 1999-ben 192,3 millió, addig 2000-ben 354,3 millió forint volt. A 2000. évi költségvetési törvényben jóváhagyott kiadási előirányzatok esetén túlteljesítés tapasztalható, fel nem használt előirányzat nem volt. Az etnikai és kisebbségi célok megvalósítására, a kisebbségi önkormányzatok működésének támogatására előirányzott kiadások meghaladták az 1999. évit. Jelentős támogatásban részesültek a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért, valamint a Magyarországi Cigányokért Közalapítványok. A kisebbségi koordinációs és intervenciós keretből 47 pályázó, elsősorban kisebbségi intézmények, szervezetek részesültek, összesen 60,6 millió forint támogatásban. A költségvetési törvényben előirányzott 94,6 millió forinttal 126 nemzetiségi és etnikai kisebbségi szervezet támogatásáról döntött az Országgyűlés a 42/2000. számú országgyűlési határozatával. A kormány hivatalba lépése óta a támogatásra fordított összeg évről évre emelkedő mértékű.

A cigányság helyzetének javítását, az esélyegyenlőség megteremtését szolgáló források több költségvetési fejezetben kerültek megtervezésre. Jelentős összeggel támogatta az Oktatási Minisztérium a tehetséges cigány tanulók képzését. A cigány tanulók ösztöndíj-támogatásának eredeti előirányzata 100 millió forint volt. Az előirányzat terhére a hazai és külföldi felsőfokú oktatásban, a hazai és külföldi középfokú oktatásban, az általános iskolák felső tagozatán tanuló, a nyelvvizsga-felkészítő tanfolyamokon részt vevő és az iskolarendszeren kívüli művészeti oktatásban, hazai és külföldi művészeti kurzusokon, versenyeken részt vevő cigány fiatalok képzésének támogatása valósult meg. Az előirányzatnak köszönhetően 2447 cigány tanuló részesült ösztöndíjban.

A 2000. évi költségvetési törvény határozott meg először kiegészítő normatív támogatást a hátrányos helyzetű, ezen belül a roma tanulók iskolai felzárkóztatására, tehetséggondozására. Javultak a nemzeti kisebbségek közművelődési feltételei is, nemritkán egyedi támogatásokkal. A Határon Túli Magyarok Hivatala kiadási előirányzata jelentős mértékben növekedett, és év közben is módosult. A nemzeti összetartozás további erősítésére a szomszédos országokban élő magyarság identitástudatának megőrzése, a kulturális autonómia felé megtett lépések támogatása csakúgy mint korábban, jelentős költségvetési támogatásban részesült. Kiemelkedő döntés volt a határon túli magyar felsőoktatás fejlesztésére - a Külügyminisztérium fejezeti kezelésű előirányzatokban -, az erdélyi magyar tudományegyetem létrehozására vonatkozó döntés.

A szabad vallásgyakorlás lehetősége nemcsak az alkotmányban biztosított a polgárok számára. A kormány támogatást nyújtott az egyházaknak a kulturális örökség részét képező épületek, közgyűjtemények fenntartásához, gyarapításához. A karitatív tevékenység és az intézmények révén az egyházak meghatározó szerepet vállalnak az állami, önkormányzati feladatok megvalósításában, támogatásuk erre figyelemmel tovább növekedett. Biztosított volt az egyházak által fenntartott közoktatási és felsőoktatási intézmények működésének támogatása; tovább folytatódott a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése.

Tisztelt Országgyűlés! A zárszámadásról szóló törvényjavaslat szavazásakor értékeljük a kormány elmúlt évi gazdálkodási tevékenységét, intézkedéseit, mérlegre tesszük azok eredményességét. A törvényjavaslat elfogadását nyugodt szívvel ajánlom képviselőtársaimnak, meggyőződésem ugyanis, hogy a kormány valóban gazdálkodott, sőt jól gazdálkodott az ország pénzével a költségvetés végrehajtása során.

Már a törvényjavaslat benyújtása előtt megfogalmazódtak olyan ellenzéki vélemények is, hogy a 2000. évi zárszámadást a kormány sikertörténetként kívánja beállítani, s kerülni fogja a kellemetlen kérdésekre inspiráló megállapításokat.

(18.00)

Sikertörténet vagy sem, azt, hogy a 2000. évi költségvetés végrehajtása jó volt és sikertörténet, azt nem a szavazás számszerű végeredménye fogja minősíteni, hanem a kormány tevékenysége minősítette. Joggal lehet büszke a kormány az elért eredményekre, s erre az ország polgárainak elégedettsége, elismerése jogosította fel.

Köszönöm szépen, elnök asszony a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását, és kétperces időkeretben megadom a szót Danka Lajos képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. A 2000. évi költségvetéssel kapcsolatban az itt elhangzottak fényében két dolgot mindenképpen tisztáznunk kell. Az egyik az, hogy a 2000. év gazdasági folyamatai igenis jók voltak. A másik az, hogy a forrásokat nem biztos, hogy úgy használták föl, ahogy kellett volna, viszont az adott célokat nagyrészt elérték. Ez alól kivételt képeznek például a mezőgazdasági folyamatok, amely mezőgazdasági folyamatok teljesen másképp alakulhattak volna, hogyha azokat a forrásokat, amiket annak idején az FVM kért a mezőgazdaság részére, megkapják. Lehet azon vitatkozni, hogy a rendelkezésre álló forrásokat az FVM hogyan használta föl és ezért ki a felelős, de egy biztos, hogy annak a forrásmennyiségnek, amire szüksége lett volna a mezőgazdaságnak, csak egy része érkezett oda. El kell mondjam, hogy annak idején a kormánypárti politikusok közül is jó pár volt, aki azt mondta, hogy annyi pénz nincs a magyar gazdaságban, mint amennyire a mezőgazdaság igényt tartott. Aki átolvassa ezt a költségvetést, az látja, hogy igenis volt, és igenis ott volt, ahol mi annak idején megmondtuk, tehát lett volna rá lehetőség, hogy oda csoportosítsuk át.

Ettől függetlenül azt kell mondjam, hogy tulajdonképpen a többi folyamattal egyet tudunk érteni, a gazdasági növekedéssel. Az egyetlen, ami problémát jelentett, az az infláció mellélövése. Ebből következtek bizonyos források többletei, amiknek az elosztása problémát jelenthet.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Házas József képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. HÁZAS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a költségvetés végrehajtásának ellenőrzéséről benyújtott jelentés együttes tárgyalása alapvető kifogásokat nem váltana ki az ellenzékből normál parlamenti működés esetén.

A jelen előterjesztések vitája azonban azt bizonyítja, hogy a kormány - szakítva a korábbi gyakorlattal - nem költségvetésben, hanem zárszámadásban kívánja jóváhagyatni a többletbevételek elköltését. A parlament ellenőrző szerepe ezáltal utólagos fejbólintássá silányul, tovább gyengül a közpénzek mozgása törvényben előírt kontrolljának lehetősége.

Az Állami Számvevőszék kritikai megjegyzéseire adott hivatali válaszok olyan érzést keltenek, mintha egyes hivatalnokok nem vennék komolyan, hogy a törvények mindenkire, rájuk is vonatkoznak, és a védettnek hitt kormányzati intézményekben ugyanúgy be kell tartani a bizonylati fegyelmet, mint a legkisebb falu polgármesteri hivatalában.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vita során több bírálat hangzott el a zárszámadás rendjéről, a kétéves költségvetés buktatóiról, a többletbevételek elosztásának több mint vitatható módszeréről. Valószínű, hogy a kormányoldalon unalmas ismételten hallgatni ezeket, de úgy gondolom a többi ellenzéki hozzászólóval együtt, hogy nagyon sokszor kell ezekről beszélni, mert ami e Házban elhangzik, nemcsak a másik oldalnak, hanem a közvéleménynek is szól, és a következő hatalom remélhetően megváltoztatja ezt a mértékadó szakértők által is kifogásolt gyakorlatot.

Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomban a környezetvédelemhez kötődő költségvetésről, néhány jellemző jelenségről kívánok szólni. A nemzeti környezetvédelmi program elkészítésének az idején számítások készültek a program megvalósításához szükséges összegekről. A nemzeti össztermék meghatározott részének a környezetvédelemre költésével, illetve az arány körülbelül 2,2 százalék fölé emelésével a program reálisan megvalósítható lenne. A GDP adatait ismerve ez komoly anyagi eszközöket jelentene a csatlakozási folyamatban igencsak bírált környezetvédelmi gyakorlatunk megváltoztatásához.

Bebizonyosodott azonban, hogy a környezetvédelem a koalíció oltárán feláldoztatott. A tárca körüli botrányok mintha még jobban hozzájárultak volna a kormányon belüli elszigetelődéshez. A költségvetésben eleve nem szerepel a szükséges pénzmennyiség az egészséges környezet megteremtéséhez. Az elkülönített pénzalapok központosítási törekvései is egyre kiszolgáltatottabbá teszik a környezetvédelmet. Ugyanakkor a módosított kiadási oldal 85,5 milliárd forint helyett csak 55 százalékra teljesült, ami 48,5 milliárd forintot jelent. A módosított bevételi előirányzat is lényegesen kevesebbre, 68 százalékra sikeredett. Mit sugall ez a környezetvédelemmel kapcsolatban? Mik az okok és kik a felelősök? Ilyen arányok mellett komolyan lehet venni egy költségvetési törvényt? Vagy ennyit ér a környezetvédelem a kormány számára?

A programok, a feladatok végrehajtása késett, ahogy az Állami Számvevőszék is megállapítja. A pályázatok késedelmes elbírálása komoly presztízsveszteséget jelentett a környezetvédelmi tárcának. Az ellenőrzések erősítésével sem tudta a minisztérium a megfelelő kontrollt elérni. Sajnos, a korábban távozó miniszter botrányai mellett pénzügyi, elszámolási problémákra utal az a tény is, hogy a miniszterváltás után 20 millió forintnyi számlát találhattak a személyéhez kötődő kiadásokkal kapcsolatban. Ilyen körülmények között nem csodálható, hogy az Állami Számvevőszék több szabálytalanságot talált a tárca elszámolásaiban.

A környezetvédelmi költségvetés egyik legkomolyabb hiányossága az ISPA-program kudarca. 11,6 milliárd forint fel nem használása nemcsak a beruházásokra szánt összeg elvesztését jelenti, hanem ezen szükséges beruházások későbbi megvalósításának valószínűleg lényegesen magasabb összegű forrásszükségletét is feltételezi. A nemzeti programok jelentős lefékeződésére utal a körülbelül 10 százalékra esett Phare-program megvalósítása is. A tárca költségvetésében szereplő jogcímcsoportokra több esetben nem történt kiadás, ugyanakkor más esetekben új jogcímcsoportok jelennek meg. Ezek a tények is erősítik azt a véleményt, hogy nem a zárszámadásban, hanem pótköltségvetésben kellene kezelni ezeket a feltehetően szükséges változásokat.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak alapján is megkérdőjelezhető, hogy a környezetvédelem súlya megfelelő-e a jelenlegi kormányban. A költségvetés csak tükre a tevékenységnek, de a jelen zárszámadás is bizonyítja - főleg a jelentésben szereplő tények ismeretében -, hogy ez a tükör torzat mutat. A nagyobb baj az, hogy ez a torz kép nem csak a tükör és nem elsősorban a tükör hibája.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, a felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásra következik Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi majd Kis Zoltán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Font Sándor képviselőtársam már összegezte elismerő szavaival a Magyar Demokrata Fórum véleményét. Jómagam a 2000. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat honvédelmi tárcát érintő fejezetéről kívánok röviden szólni.

A tárca kiadási előirányzata több mint 25 milliárddal növekedett az előző évi előirányzathoz képest. Ezt az igen jelentős, több mint 15 százalékos növekedést nemzetközi kötelezettségvállalásunk tette szükségessé. Néhány esztendő alatt a nemzeti összjövedelemből 1,21 százalékról 1,51 százalékra emeltük a honvédelmi költségvetés arányát.

A kiadási előirányzattal kapcsolatban még egy igen jelentős változás történt. A kormány döntése értelmében a tárca kiadásai függetlenné váltak bevételeitől, így a bevételek nagysága nem befolyásolta a kiadások nagyságát. Az év során az előbb említett nagymértékű növekedés a végrehajtás során tovább növekedett mintegy 12 milliárddal, ami az eredeti előirányzatot 6,6 százalékkal emelte. Így az elosztható nemzeti összjövedelemnek közel 1,6 százaléka volt a honvédelmi tárca költségvetése.

(18.10)

Ezek a pozitív jelenségek nemcsak az egész költségvetést jellemzik, hanem a költségvetés egyes összetevőire is jótékony hatással voltak. Véleményem szerint lényeges, hogy a személyi juttatások és a munkaadókat terhelő járulékok aránya az összes kiadáshoz viszonyítva csökkentek, csak néhány tized százalékkal haladja meg a 40 százalékot. A nagy vállalatokra, szervezetekre, ha jól működnek, az jellemző, hogy a munkabér és járulékai az összköltségek egyharmada körül szóródnak. A korábbi években előfordult, hogy ez a költség majdnem elérte a tárca összes előirányzatának a felét.

Ki kell emelnem, hogy a munkabér arányának csökkenése jelentős illetményemeléssel párhuzamosan történt. Az egy főre jutó illetmény a tárca átlagában 15,8 százalékkal, az átlagos keresetek 20,7 százalékkal növekedtek, ami az éves inflációt, körülbelül 10 százalékot meghaladta. Tehát, ha csekély mértékben is, de ez reálbér-emelkedést jelentett.

Nézzük, hogy a költségvetés miképpen alakította az állomány élet- és munkakörülményeit! Amikor e kérdést vizsgáljuk, nem kerülheti el figyelmünket a létszámok jelentős csökkenése. A hivatásos tiszti és tiszthelyettesi létszám több mint 1000 fővel, a közalkalmazotti állomány 1300 fővel, a sorkatonák száma mintegy 4000 fővel csökkent. A hivatásos és közalkalmazotti állomány csökkenése a végkielégítések kifizetésével emelte az átlagilletményeket, de a több mint 30 ezres fizetett állományt figyelembe véve csak néhány tized százalékot jelent az átlagot tekintve. Ezen tényt elhanyagolni nem szabad, de nem jelentős a befolyása.

Tisztelt Ház! A költségvetés oldaláról is megállapíthatjuk, hogy az ország gazdasági fejlettsége és teljesítőképessége alapján a tárca 45 ezres létszáma, ezen belül a 38 ezres hadsereg reális elképzelés. Néhány esztendő alatt a gazdaság erőteljes fejlődése mellett, remélve, hogy a szeptember 11-ei embertelen, gonosz terrorakció jelentősen nem befolyásolja a világgazdaságot, ha az elkerülhetetlen biztonsági intézkedések minden területen drágábbá is teszik életünket, a munkabér és járulékai fokozatosan megközelítik a kiadási előirányzatok egyharmadát. Ezen arány fokozatos csökkenése persze az új szolgálati törvény garantált illetményemelése mellett kell hogy megvalósuljon.

A munkabér és járulékok csökkenése egyben azt is jelzi, hogy egyre több jut a honvédség dologi és felhalmozási kiadásaira, ami a honvédség alapvető feladatainak egyre jobb végrehajtását, azaz a honvédség egyrészt zavar nélküli működését, másrészt a nélkülözhetetlen műszaki fejlesztést teszi lehetővé.

A múlt évben megkezdődtek a legfontosabb fejlesztések, amelyek mind pozitív hatással voltak, illetve lesznek. Ilyenek például az új gépjárművek beszerzése, átadás előtt áll a légierő integrált vezetési pontja, befejezéséhez közelednek az ezekhez hozzáférést biztosító munkaállomások közbeszerzési eljárásai is. Átadták a NATO-integrált légvédelmi rendszer keretében működő korszerűsített lokátorokat, és befejeztek sok más, kisebb kiadással járó modernizálást, illetve beszerzést.

A tárca költségvetésének végrehajtásáról szóló fejezet nagyon részletes, elemző ismertetést ad sok táblázattal, adattal, ténnyel. A táblázatok és a szöveg közötti adatok további elemzésekre adnak lehetőséget. Ez a részletes anyag biztosítja a későbbi, hasonló részletességű előterjesztések adataival való összevetést, elemzést.

Meg kell azonban jegyezni, hogy néhány fontos adatot szakértőink hiányolnak. Egyetlen példa: az elhelyezési szolgálat megszűnése után kérdés, hogy mennyibe került az ingatlanok fenntartása, üzemeltetése.

Összességében megállapíthatjuk: a sikeres stratégiai átalakításhoz biztosítottak a pénzügyi feltételek. A tárca és a honvédség vezetése az Országgyűlés többségi akaratából véleményem szerint hatékonyan gazdálkodott, amelyet bizonyít, hogy humán és technikai oldalon egyaránt pozitív változások történtek. A lehetőségekhez mérten tehát némileg javultak a tárca állományához tartozók élet- és munkakörülményei, és megkezdődött technikai felzárkózásunk a szövetségi államok színvonalához.

Befejezésül: elismerés illeti a Pénzügyminisztérium, de a szaktárca munkáját is.

Egyébként tegnap este volt a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Úgy vélem, jó esély van arra, hogy jó törvény szülessen, a jó törvényhez pedig majd újra jó költségvetés szükséges. Ahhoz pedig nagyobb türelem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Kis Zoltán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Hadházy Sándor képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A zárszámadási vita során oly sokszor történt hivatkozás a Számvevőszék jelentésére, amelyből nyilvánvalóan lehet pro és kontra idézeteket előhozni '90-től egészen 2001-ig, de a 2000-es van jelen pillanatban itt mint költségvetési elszámolás a kezünkben.

Amikor a 12. fejezetről szóló ÁSZ-jelentést, ami a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot vizsgálja, a kezembe vettem, akkor az első pillanatban tényleg nem tudtam, hogy most örüljek vagy sírjak. Örüljek azért, mert tényleg igaz az, amit 1999-ben, 2000-ben elmondtunk az FVM gazdálkodásával kapcsolatosan, és amelyre interpellációkban, azonnali kérdésekben fölhívtuk a figyelmet, sőt hivatalos úton-módon még a legfőbb ügyész urat is értesítettük. Úgy tűnik, ezek igazak, tehát örülni kellene, hogy az ÁSZ is megállapította.

Szomorú azonban, hogy tizenegy évvel a rendszerváltás után olyan felelőtlen vagyonkezelést látunk, amelynek egyik oldalán megjelennek azok az ígéretek, hogy még több pénzt, még több pénzt, még több pénzt, hiszen ez az ágazat problematikusan működik, és nincs elegendő forrás arra, hogy a vidékfejlesztésben, a vidék népességmegtartó erejében, a mezőgazdaság jövedelemtermelő képességében előreléphessünk, a másik oldalról meg látunk egy olyan gazdálkodást, ami a minisztérium irányításában, a minisztérium vezetésében a féktelen pazarlást, illetve bizonyos esetekben a bűncselekmény lehetőségét is kimeríti.

Nos, amikor egy-egy ilyen zárszámadás után meghozzuk a döntéseinket, emlékszem arra a korábbi évekből, hogy mindig voltak olyan javaslatok azok vonatkozásában, ahol a pénzügyi teljesítés nem a jogszabályoknak megfelelően történt, ami bizonyos szervezeteket, illetve bizonyos, jogtalanul igénybe vevő gazdálkodó cégeket, illetve magánszemélyeket is visszafizetésre kötelezett. Nos, azt hiszem, ez a normális és járható út. Arra is emlékszem, hogy az elmúlt évben is és az idén is, amikor a címzett és céltámogatásokról szóló törvényt tárgyaltuk, mindig vannak olyan értelmezési problémák, amelyek a Pénzügyminisztérium és az Állami Számvevőszék között vitát indukálnak a tekintetben, hogy mely támogatások igénybevétele volt az adott jogszabályok szerint tiszta és világos, vagy mi az, ami vitatott. S akkor az Országgyűlés dönti el, mely önkormányzatokat kötelezi arra, hogy visszafizessenek jogosulatlanul igénybe vett támogatásokat. Itt a képviselői lobbi erejénél fogva van olyan önkormányzat, amelyiknek elengedik, van, amelyiknek nem engedik el. Ezt éltük meg az elmúlt évben; remélem, az idén nem így lesz.

Nos, ez a fejezet, amikor belenéztem, olyan történetekkel köszönt nekem vissza, amelyeket esetlegesen kémregényekben vagy horrorkrimikben szokott az ember olvasni, illetve olasz történetekben látja ezt az ember, de nem hiszi, hogy ez a valóság, hanem valami torz tükörnek véli. Ehhez képest itt az ÁSZ-jelentés fehéren feketén teszi elénk azt, amit egyébként sejtettünk és amire nézve szót emeltünk, de érdemi intézkedések mégsem történtek. Sőt ezen zárszámadási jelentés sem tartalmaz a kormány részéről olyan utalást, amely a vétkeseket, illetve a szabálytalanságot elkövetőket valamiféle módon szankcionálná.

Hát akkor a gyöngyszemek közül nézzünk egypárat! Az 59. oldalon említi az Állami Számvevőszék, hogy az FVM mint gazdálkodó szervezet, csak belső jutalmazására 88 millió forinttal többet fizetett ki, mint amennyit a költségvetési törvény számára lehetőségként biztosít.

Az éves létszámkeretét 611 főben állapították meg, amelyet 590-re kellett csökkenteni. A tényleges létszáma 729 fő volt, amelyből 139 főnek a bérét valahogy elfelejtették bekönyvelni, illetve a 139 fő többlet bérköltségét nem jelenítették meg a nyilvántartásban, hanem a végén, a 2000. év költségvetési összeállításában ennek a bér jellegű előirányzatnak a megtakarítását, 148,2 millió forintot egyszerűen, nagyvonalúan jutalmazásra fordították, mondván, halad a gazdaság, virul a falu, mindenkinek jut pályázati pénz, normatív támogatás és európai uniós csatlakozás, jó a piaci helyzet, hát akkor ebből nekünk is valamiféle anyagi jutalom illik, hogy a zsebünkbe érkezzen.

(18.20)

Hát sikerült is, még egyszer mondom, 148 millióval többet kifizetni jutalomban, mint amennyi esedékes lett volna.

Megbízási szerződésekből 38 darabot kötöttek, olyat, amelyből 10 egy szolgáltatás elvégzésére irányult, ezeknek a havi díja 190 ezer forint környékén mozgott. A repülőutazásról már csak annyit, hogy nyilvánvalóan a miniszter feleségének is utaznia kellett, ha a miniszter úr ment. Hát akkor őrá is azért 5 millió forintot elköltöttek, nehogy szegény itthon maradjon, amíg a férje a távol-keleti piacokat fürkészi.

A reprezentációs kiadások tervezett költsége 22 millió forint volt, ezzel szemben 86 millió forintra sikerült ezt teljesíteni; egy óévbúcsúztató lazán 1,7 millió forintba került, 300 fő volt oda meghíva. A Pesti Vígadóban is tartottak egy partit, ott 720 fő volt meghívva, és 6,9 millió forintot költöttek. Hogy zsolnai porcelánra 7,5 millió, ezeket már kisebb tételnek tartom, és úgy gondolom, hogy ez nem is tartozik ide.

A Kis Újság hirdetési díjként 21,9 millió forintban részesült - ez az első tétel, utána kapott még tovább is, hiszen ez az újság olyan alapvető információkat tartalmaz, amit egyetlen mezőgazdasági termelő sem nélkülözhet. De hát akkor már jobb lett volna, ha ingyen mindegyiknek eljuttatják, mint az Országjáróval teszi a kormány, és akkor nem is vitatnánk, hogy végül is csak egy bizonyos kör részesült-e abból az áldásból, hogy olvashatta a Kis Újság magvas fejtegetéseit, illetve eszmefuttatásait a kormánykoalícióhoz való tartozás vagy éppen a lazuló viszony vonatkozásában is.

Az Agrármarketing Centrum 498 millió forinttal alakult mint túlzott költségnek tűnő indulással, aztán pár milliárd forinttal felszaporodtak, úgyhogy már odáig fejlődött ez a tevékenysége, hogy már nemcsak a Kis Újságot, hanem a Szabad Földet, a Felső-Bácskát, a Magyar Demokratát is tudta szponzorálni, nem sokkal, 19 millió forinttal; sőt egy leveskönyv kiadását is a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumnak - igaz, ez is kicsi tétel, 2,7 millió forint.

Az Agrármarketing Centrum természetesen nemcsak az irodalmat, a művészeteket, és a leveskönyv gasztronómiai élvezeteit tekinti elsődleges feladatának, hanem a Ferencvárost is, és mint a befektetési rt. egyik szponzora, azért 80 millió forinttal részt vett a Ferencváros további stafírungozásában.

A távol-keleti és közép-amerikai kiállítások az Agrármarketing Centrum vonatkozásában kiemelt szerepet töltöttek be, az összes 420 millió forintból 91,1 millió forintot a Távol-Kelet, Dél-, illetve Közép-Amerika kiállítókénti megjelenítése élvezett a költségvetésből.

Aztán a Ferencvárosi Torna Club kapott még 50 millió forintot közbeszerzési eljárás mellőzésével, nyilván ezt nem lehetett úgy könyvelni, hogy ennek megfelelő nyomai is legyenek.

A másik ilyen csodálatos szervezet az Agrárinnovációs és Vidékfejlesztési Kht., amelynek az ügyeiről itt már az Országgyűlésben volt szó, a legfőbb ügyész ebben vizsgálódik. Az általunk is ismert bérleti szerződés, ami havi 4 millió forintért biztosította számukra a komfortos elhelyezést, a legfőbb ügyész úrnál van, gondolom, hogy majd ennek is vizsgálni fogják a pénzügyi tartalmát.

Még egyszer mondom, nem az összegek nagysága, hanem a nonszensz, tehát a teljesen irracionális támogatások - bár mi tudjuk, hogy mi húzódhat meg mögötte - késztet arra, hogy ilyet is szóvá tegyek, hogy egy pékség 4,5 millió forintért tanulmányt ír az FVM-nek, "Termékpályás gazdálkodás felépítése és folytatása a biotermékekkel". Megkérdezte tőlem egy újságíró, hogy ez mit takar, mondom: azt, hogy kérlek szépen, mondjuk, a durumbúzából hogy lesz kifli; itt a pékségben ezt ragyogóan tudják, és ez meg is ér 4,5 millió forintot.

Csakúgy, mint ahogy a Gandhi étterem 6,3 millió forintért csinál egy tanulmányt: "Biotermék-felvásárló egység működtetése". Ez is nagyon érdekes, a biotermék bejön, kimegy, és végül mindenki jól jár, a 6,3 millióért meg esetlegesen lehet majd fejleszteni az üzemet; csakúgy, mint a biodízelüzem telepítése, ez régi nagy programja az FVM-nek. Látjuk, hogy azóta a repceföldek, a napraforgó-értékesítés megoldódott, és természetesen ez az olcsó és környezetbarát üzemanyag a mezőgazdaság nélkülözhetetlen energiaforrásává vált. Itt is tanulmányokra 9 millió forintos tételekben fordítottak annak idején, mert erre a jövőt illetően is szükség van.

A Szent Adalbert Templomért Alapítvány sem maradhat ki, mert ők Pest megye agrár- és vidékfejlesztési lehetőségeiről írtak tanulmányt 1 millió forintért. Aztán önkormányzatok is csináltak ilyet - a szabolcsi önkormányzat 8 millióért, a nyíregyházi önkormányzat 4 millióért, Mátészalka város önkormányzata is 1 millióért tudott tanulmányt készíteni. El tudom képzelni, ha az önkormányzatok tanulmányt készítenek, akkor leül a testület, és akkor szavazással eldöntik, hogy a tanulmányban mi szerepeljen, végül is az összeget természetesen megkapják.

Akkor nézzük a nagyobb tételeket, mert ezek csak adalékok, és úgy tűnik, mintha csak fricskáznék, de az már viszont szörnyű, hogy a pályáztatásra kiírt pénzeknél a beruházási támogatásoknál a gépvásárlási támogatás már 2000 májusában elfogyott, tehát további támogatást nem tudtak adni. És amit át kellett vinni, támogatási ígérvényeket erre az évre, az 17,2 milliárd forintot jelentett. Tehát egy csomó igény kielégítetlen maradt abból, amit egyébként a költségvetésben mint beruházási támogatást megjelöltek.

Mit is ír a pályáztatásokról az Állami Számvevőszék? "Jellemzően egyedi kérelmek alapján, a pályáztatási bonyolítási rend teljes vagy benyújtási határidőn túli megkerülésével az előírt pénzügyi kereteket messze meghaladva, illetve szakmailag indokolt fejezeti sor determináltsága esetén más jogcímre előirányzott források terhére, sőt azokkal ellentétesen történtek a szerződéskötések és a kifizetések." Ezek a kifizetések annak ellenére történtek meg, hogy az apparátus minden esetben felhívta a figyelmet a szabálytalanságokra. De hát ez kevés volt arra, hogy ebből tanuljanak is.

És még egy nagy falat, a pénzügyminiszter és az FVM-miniszter megállapodása szerint 2,3 milliárd forintot juttattak nevesítve a Szabolcs-Szatmár megyei konzervgyáraknak; 2,3 milliárd forint erejéig százszázalékos mértékű állami kezességvállalással, és 75 százalékos jegybanki alapkamat támogatás mellett. Az így létrejött 2,3 milliárd forintos hiteltartozásból 2000-ben mindössze 92 millió forint jött vissza, több cég ellen azóta felszámolási eljárás indult, az állammal szemben érvényesített kezességvállalás értékére.

Nos, ha ilyen felelőtlen gazdálkodásról beszélünk, ha valaki a tulajdonosi jogokat valóban úgy kezeli - a Csekonics nem így kezelte azért, mert valahogy csak megmaradt a saját vagyona; közpénzt persze könnyebb felelőtlenül kezelni -, akkor kérdezem én, tisztelt államtitkár úr, ebben a zárszámadásban miért nem írják oda a törvénynek a zárórendelkezései közé, hogy az ilyen esetek után milyen felelősségre vonást alkalmaznak, és milyen visszafizetési kötelezettségek iránt tesznek intézkedést azok számára, akik ezt indokolatlanul, jogtalanul, elvtelenül és becstelenül vették igénybe.

Ezek után várják, hogy mi igen szavazatainkkal megtámogassunk egy ilyen előterjesztést, amely mellett a Számvevőszék, mit ne mondjak, a kritikai megjegyzéseiben bizony kemény megállapításokat tesz.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces hozzászólásra következik Házas József úr, az MSZP képviselője - aki nincsen. Horváth János úr, a Fidesz képviselője!

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vége felé közeledik ez a program a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról. Alaposan megtárgyalta a Ház, sok minden elhangzott.

A vége felé azt a megjegyzést szeretném tenni magunknak is, mintegy tükörbe nézve, és azok számára is, akik figyelik munkánkat, hogy voltaképpen azért teszünk magunknak szemrehányást, mert az ország jobban teljesített, mint ahogy ezelőtt néhány évvel azt valakik megjósolták. Olyan gazdasági növekedés történt az elmúlt években, ami több jövedelmet hozott be a Kincstárnak, mint ami előre meg lett jósolva.

Baj ez? Mekkora baj lenne, és mekkora lárma, mekkora füst és tűz és szemrehányás lett volna itt, ha deficit lett volna, és kevesebbet költhetett volna a kormány, mint amennyit eltervezett, mint amennyit szerettünk volna?

(18.30)

Most ott keressük a bajt, hogy többet költött. Persze, örülök, ha valaki, az ÁSZ és bárki rendellenességet talál, akkor felhívja a figyelmet, és a kormánynak, a miniszternek és más szervezeteknek megvan a mechanizmusa, hogy a rendellenességnek, a hűtlen kezelésnek vagy pedig a szakértelem hiányában való kezelésnek utánanézzen. Szerencsére jogállamban élünk, és ez így lesz. (Dr. Kis Zoltán: Kíváncsi vagyok! Schlecht Csaba!) Azonban a dicséret ott ér bennünket, tisztelt képviselőtársaim, hogy a többletnövekedés több bevételt hozott, mint számítottuk. De aztán mondhatnék még egyet: az eredményesebb adóvégrehajtás több adóbevételt hozott, mint amennyi a korábbi években úgy általában bizonyos gazdasági növekedés nyomán szokott lenni. Mondhatjuk azt, hogy javult az adómorál, kevesebb az adócsalás. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mindezek pozitív dolgok...

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a kétperces időkeret!

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): ...és jó lenne, ha erre is emlékeznénk. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kovács Tibor úr, az MSZP képviselője.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Többször elhangzott már itt ma este a teremben, hogy ezek inflációs többletbevételek, és nem másról van szó. (Dr. Horváth János: Téves volt akkor is!)

Tisztelt Államtitkár Úr! Botránypolitizálásról beszélnek. Itt az elmúlt percekben elhangzott ötven kérdés. Azt szeretném kérdezni az államtitkár úrtól, hogy erre az ötven kérdésre mikor kapunk feleletet - merthogy a botránypolitizálás nem arról szól, hogy mi kérdéseket teszünk föl, és arra nem kapunk válaszokat! Én úgy gondolom, hogy most az államtitkár úr megnyomja a gombot, és a Fidesz-képviselőcsoport időkeretének terhére ezekre a kérdésekre, amiket itt a képviselőtársam megfogalmazott, válaszokat fog adni vagy válaszokat fog adni olyan kérdésekre, amikre most készül például a kormányzat; készül milliárdos pénzkidobásra azáltal, hogy lebontatja az autópálya-kapukat, amelyeket 5-7 milliárd forintos költséggel építettek meg annak idején. (Babák Mihály: Mi a kidobás?) Most több milliárdos költséggel lebontják, felépítik valahol, létrehoznak ismét több milliárdos költséggel egy új rendszert. És mindez miért történik? Azért történik, mert Orbán Viktor miniszterelnök úr a választási kampányban azt találta mondani, hogy a kapuk a focipályára valók. (Tállai András: Elnök úr, ez nem zárszámadás! Engem az előbb leállított az elnök asszony!)

Ezért költekezik, esztelenül költekezik a kormányzat ilyen célokra, amelyek egyszerűen elfogadhatatlanok, mert nem arról van szó, hogy ezt követően megszűnik az autópálya-kapu és ingyenes lesz az autópályán a közlekedés, hanem arról van szó, hogy egy kampánybejelentést akarnak több tíz milliárd forintos költségráfordítással finanszírozni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), pénzeket kidobni teljesen feleslegesen, amikor annak ezer más helye lenne.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Domokos László képviselő úr, a Fidesz képviselője.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Először Kis Zoltánnak szerettem volna reagálni, de hát itt nem a zárszámadásról folyik a vita, hanem arról, hogy 2001-2002-ben mi történik az aktuálpolitikában. Gondolom, Kovács Tibor képviselőtársam sem az autópálya-kapuk mellett beszél, csak éppen most nem tetszik, hogy ők megépítették, mi meg le szeretnénk bontani. Az M5-ösön én elég gyakran járok, ajánlom figyelmébe, hogy talán azt is ideje lenne bontani, szerintem ebben össze tudunk majd dolgozni, és együtt keressük a megoldást, még ha egy kicsit pénzbe kerül, akkor is.

Kis Zoltánnak szerettem volna igazából reagálni (Dr. Kis Zoltán: Mondjad!) a vagyonnyilvántartással kapcsolatos általános megjegyzéseivel kapcsolatban. Az Állami Számvevőszék jelentésére hivatkozva próbálta megalapozni ennek a tényeit. Azt is illett volna hozzátenni, hogy az Állami Számvevőszék a tízéves ellenőrzési tapasztalatait összegezve teszi ezt meg... - (Dr. Kis Zoltán közbeszólására:) a vagyonnyilvántartással kapcsolatos kérdéseket -, és az egységes szemléletű vagyonnyilvántartás és ellenőrzés kérdéskörében tíz éve, de legalábbis 1996-ban és 1997-ben is ugyanezeket a kérdéseket feltette az akkori kormánynak, és az akkori kormány is azt válaszolta, amit most is tud a kormány válaszolni: a naturális adatok a könyvvezetéshez kapcsolódó analitikákban találhatók, a valóságosságot a leltározási kötelezettség biztosítja.

Nyilván egyetértünk abban, hogy ezen túl kell lépni, hiszen a számszaki és értékbeli nyilvántartási kérdéseket is rendezni kell, de erre egyébként egyértelműen választ adott a Pénzügyminisztérium a költségvetési és pénzügyi bizottságban. Persze önök nem tagjai ennek, nyilván annak a részletes vitáját nem tudták megélni, de ebben határozott választ kaptunk a Pénzügyminisztériumból írásban is (Babák Mihály: Tizenkét oldal!), hogy milyen további válaszaik vannak az Állami Számvevőszék kérdéseire.

Azt gondolom, ugyanazt fogjuk tenni, mint amit önök is tettek '96-97-ben, hogy igyekszünk minden hasznos észrevételt, amelyet az ÁSZ megtesz, a kormány munkájában figyelembe venni és aszerint eljárni.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lentner Csaba úr, a MIÉP képviselője.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm, elnök úr. Horváth János fideszes képviselő szavaira szeretnék reflektálni; a túlzott optimizmust érzem kicsengeni a képviselő úr szavaiból. Azok a többletbevételek, amelyekre ön hivatkozik, azért összhatásaiban a Magyar Köztársaság 2000. évi zárszámadásában olyan jelentős hatásokat nem okoztak - legyünk tárgyilagosak -, hiszen a költségvetés hiánya a betervezett 396 milliárd forinthoz képest 368 milliárd, azaz csak mindössze 28 milliárdos eltérést okoznak. Nyilvánvaló, hogy több volt a bevétel, de értelemszerűen több volt a kiadás is. Talán célszerű lett volna az igényeket és a lehetőséget még akkor, 1999 végén körültekintőbben számításba venni.

A másik, amire utalok, és egyúttal vitára is inspirálom, hiszen az a túlzott optimizmus azért nincs annyira meg, mint ön azt vélelmezi. A 2000. évben létrehozott magyar nemzetgazdasági többletjövedelem mintegy 30 százalékát elveszítettük a külkereskedelmi árak számunkra kedvezőtlen változásai következtében - ez pénzügyi egyensúlytalanság. Egy dolog a gazdasági növekedés, másik a pénzügyi egyensúlytalanság - az egyik még megvan, bár lassul, de a pénzügyi egyensúlytalanság fokozódik.

A másik: a nemzetgazdaság bruttó külföldi adósságállománya tulajdonosi hitelekkel együtt 33,1 milliárd euró volt, amely összeg 4 milliárd euróval több, mint egy évvel korábban. Lehet azt mondani, hogy a nettó számít, nem a bruttó, de a nettó adósságállomány és a nettó külföldi adósságállomány is 0,9 milliárd euróval nőtt egy év alatt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezekre a számokra még mindig lehet optimizmussal válaszolni - várom a válaszait. Ön ezekről hogyan vélekedik?

Köszönöm.

ELNÖK: Két percre következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ház! Ha valami fáj, az nem jó, de ha valami kevésbé fáj, az javulás. Ez a Magyarország, amit megörököltünk a korábbi évtizedek nyomorúságából, sok fájdalom, sok teher. Egyebek között hányszor elmondtuk, hogy nyolcszáz-valamennyi milliárd az adóteher és így tovább. Ezeknek a csökkenése javulás, annak révén is, hogy a gazdaság növekszik, és ebből kifolyólag kevesebb a teher, mint az előző évben. Ha ezt optimizmusnak tetszik bélyegezni, akkor az.

A lényeg mégis az - és itt szeretnék, Kovács Tibor képviselő úr, figyelmeztetéssel lenni -, hogy azért, mert valamit sokszor megismételünk, még mindig lehet téves, mint ahogy ebben a Házban többször ismételtetett ma az, hogy a Kincstár többletbevétele az inflációból származott. Tisztelt Ház! Jelentős részben, de ugyancsak jelentős részben a többletbevétel onnan származott, hogy több termék és szolgáltatás készült, és annak az adózása is bekerült a Kincstárba, tehát mind a kettő létezett. Egyszerűen azt mondani, hogy minden kincstári bevételemelkedés inflációból keletkezett tévedés, félrevezeti az országot és félrevezet önmagunkat is. Ezt nem érdemeljük meg, tisztelt Ház!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kis Zoltán úr, az SZDSZ képviselője.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, csak egy megjegyzésre reagálnék. Az ÁSZ összefoglaló jelentése 5. oldalán valóban írja, hogy "a kormány 1992 óta nem tett eleget az államháztartási törvény azon rendelkezésének, amely az államháztartás alrendszereire vonatkozóan a vagyonnyilvántartás részletes szabályainak kidolgozását írta elő". Erről egyébként egy szót nem ejtettem.

Olyan ügyekről beszéltem, ami nem a vagyonnyilvántartáshoz kapcsolódik, kedves, jó képviselőtársaim, hanem, hogy finoman fogalmazzak, ami nem az okszerű gazdálkodás, de ha durvábban fogalmaznék, akkor bűncselekmények elkövetésével van közvetlen összefüggésben. (Babák Mihály: Ez a konfrontatív magatartás!) Nyilvánvalóan nem erre, hanem ezekre a konkrét esetekre gondoltam, amik itt le vannnak írva. Ezeket kellene talán egy kicsikét megvizsgálni, valamint azt, amit ezen túl még az ÁSZ-jelentés tartalmaz. (Babák Mihály: Prejudikálják!) Kedves Babák Úr! Ha felfárad oda arra a helyre (A szónoki emelvényre mutat.) - nem nagy tornaóra és nem nagy mutatvány -, és onnan elmondja, én szívesen meghallgatom.

(18.40)

Azt is írja az ÁSZ: a központi költségvetés mérlegében szereplő kiadási és bevételi főösszegek, valamint a hiány összege minden évben eltér a Kincstár adataitól. A fejezetek és intézmények zárszámadási adatai és a Kincstár adatai között az egyezőség a teljesítési adatoknál jellemzően nem áll fenn.

Nos, ezekre kell odafigyelni, ezeket kell megszüntetni, ami valóban olyan ügy, amire azt tudja az ember mondani, hogy együtt szüntessük meg, valóban éves folyamat, és szavazzuk meg. De ezekre az ügyekre - amit én az előbb kérdeztem -, ahol milliárdokat adnak oda csődbe ment cégeknek, amiből soha nem lesz semmi; ahol a pályázatokat úgy bírálják el, hogy nincs is pályázó, mégis megkapja, azokra mi a válasz? Miért nem írja oda a PM, hogy igenis ezeket vissza fogjuk szedni, be fogjuk hajtani, a felelősöket meg fogjuk büntetni? Mindjárt más a gyerek fekvése! Ne adjunk felmentést és biankót a jövőre nézve, hogy ilyeneket el lehessen követni! Én csak erről szóltam, semmi másról, kedves barátaim.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tállai András államtitkár úr.

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Katona képviselő úrnak még tartozom egy mondattal. Azt gondolom, hogy a felszólalásomban sem a képviselők jogát nem kérdőjeleztem meg, én a képviselőkkel kapcsolatban arról beszéltem, hogy egy képviselő - legyen az ellenzéki vagy kormánypárti - mikor következetes, véleményem szerint mikor van erkölcsi és politikai alapja ilyeneket mondani, amit az ön képviselőtársa, Keller László és Bauer Tamás elmondott. Véleményem szerint egyébként azért mentek ki a teremből, mert igen-igen megfontolták azt, amit mondtam nekik. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.)

A másik pedig: az Állami Számvevőszék jelentőségét sem bíráltam, sőt pontosan azt emeltem ki, csak azt tartottam veszélyesnek, hogy politikai célokra használják folyamatosan az Állami Számvevőszék jelentését. Ezt kritizáltam.

Ami pedig Kis Zoltán felszólalását és kérdéseit illeti, tisztelt képviselő úr, azt gondolom, hogy a polgári kormány ideje alatt olyan dolgok történtek, amelyek más kormány ideje alatt is kívánatosak voltak, mégsem történtek meg. Nevezetesen arra gondolok, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal ellenőrzése és jelentése alapján egyéni büntetőjogi számonkérés történt, és amint azt tudjuk, az folyamatban van. Tisztelettel kérdezem a képviselő urat, az önök kormányzása idején volt-e. Az, hogy hiba volt és törvénytelenség volt, az pedig egyértelmű. És most engedje meg, hogy ebből egyet fölidézzek! Szintén állami számvevőszéki jelentés, 1997-ben tartunk: FVM fejezet. Ezzel a letéti számláról a jogszabályi előírásokkal ellentétes - most én hozzáteszem: törvénytelen, mérleghamisító -, operatív gazdálkodással összefüggő kifizetések valósultak meg 1997-ben.

Tisztelt Képviselő Úr! Megkérdezem, ennek a tárcának ebben az időszakban ki is volt a politikai államtitkára? Hogyan felelt ezért az állami számvevőszéki jelentésért? (Taps a Fidesz soraiban. - Domokos László: Sehogy! - Dr. Kis Zoltán: Kedves uram, bűncselekmény nem volt, nem lopták a pénzt!)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lentner Csaba, a MIÉP képviselője.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Képviselőtársaim! Horváth János képviselő úr szavaira visszatérve: én, képviselő úr, a reális gazdasági diagnózisok híve vagyok, gondolom ön is. Azonban az, hogy ön kormánypárti, én pedig ellenzéki képviselő vagyok, talán okozhat közöttünk nézeteltérést. Azonban hadd válaszoljak az ön fölvetésére, miszerint a gazdaság, a teljesítmény bővült. Igen, a külkereskedelemben a dinamikus forgalomnövekedés a 2000. évben is folytatódott. Azonban a mélyebb vizsgálatok a dinamikus jelzőnél jóval árnyaltabbak. Az éves export volumene 22 százalékkal nőtt, az importé pedig 21 százalékkal növekedett forint folyó árakon számolva. Ám a folyó dollárárakon számolva az így elszámolt értékek fordított tendenciát mutatnak: az export csak 12 százalékkal nőtt, viszont a behozatal üteme az exportét 3 százalékkal meghaladóan, 15 százalékkal emelkedett. Képviselő úr, ezek a Központi Statisztikai Hivatal adatai. Meg kell mondjam, hogy ezek a számadatok nem egymás mellett vannak, ezt úgy gyűjtöttem ki, elemezgettem a statisztikai adatsorokból.

Ezen számok alapján - fogadjuk el talán tényszámoknak a KSH adatait - fogalmaztam úgy és tartom fönn azt az állításomat, hogy a magyar gazdaság növekedési lehetőségei, miáltal egy exportvezérelt magyar gazdasági növekedésről van szó, kimerülőben, kifulladóban vannak. Nem az ámítás, önámítás, egymás ámítása a hangsúly egy parlamenti patkó két oldalán, hanem az, hogy fölhíva a figyelmet ezekre a negatív tendenciákra, arra serkentsem önt, önöket, hogy ennek a kivédési technikáira helyezzenek nagyobb hangsúlyt, hogy dollárárakon elszámolva ne az import, hanem az export nőjön gyorsabban, mint ahogyan az import emelkedik. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Takács Imre úr, az MSZP képviselője.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kovács Árpád Elnök Úr! Nyikos László Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! - mind a tizennégyen. Szeretettel köszöntöm önöket és a rádióhallgatókat a tizennégy képviselőtársam nevében. (Derültség. - Tállai András: Húszan vagyunk.) Meg lehet számolni, annyian vagyunk. Én is beszámítható vagyok, így tizenöt. (Derültség.) Végigültem a költségvetési vitát, és mindjárt a költségvetési vita elején felfigyeltem arra, hogy jelentős dolgokról lesz itt szó. Amikor Varga László miniszter úr (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Mihály!) felvonult a pulpitusra az öt kötettel, attól féltem, hogy sérvet kap. (Derültség.) Féltem attól is, őszintén, hogy előveszi ezeket a köteteket, és ha mind végigolvassa, akkor ennek nem lesz vége 2002-re.

Komolyra fordítva a szót, képviselőtársaim, mondjuk meg őszintén, hogy az az öt kötet, ami tulajdonképpen nagyon lényeges adatokat tartalmaz, egyikünk számára sem tudott olyan mankót adni, hogy mi ebből felkészüljünk, mert a vitát figyelve mindannyian az Állami Számvevőszék jelentését vettük alapul. Magam is csak az öt kötet egy-két részében tudtam elmélyedni. Igaza volt Nyikos alelnök úrnak, amikor azt mondta, hogy a sok százezer adatot elemezni, azt alaposan végiggondolni szinte képtelenség. Erről majd még később szólok.

Mindenesetre egy dologról feledkezünk el a vitában - csak itt-ott jelenik meg a vitában ez a jelenség -, arról tudniillik, hogy nekünk, mint ahogy a Számvevőszék is ezt tette, legfontosabb feladatunk annak a megválaszolása, hogy a közpénzeket a kormány hogy költötte el. Annak ellenére, hogy bírálat érte Kis Zoltán képviselőtársamat, nem kell megvédeni, de higgyék el, képviselőtársaim, amikor Kis Zoltán képviselőtársam megemlegette ezeket az adatokat - amelyek részben nevetségesek is, már a felhasználási cél szempontjából meg egyéb szempontból -, ő valóban a közpénzek felhasználásáról, itt-ott elherdálásáról beszélt, vagy finomabban: nem eléggé hatékony felhasználásáról. És a hatékonyság alatt értse mindenki azt, amit akar! Valóban arról lenne szó - már hetedik éve minden alkalommal részese vagyok ezeknek a zárszámadási vitáknak -, hogy valóban a közpénzek felhasználását elemezzük mélyebben, és ez azért nem eléggé hatékony, még egyszer a hatékonyság szót használva, a Házban.

(18.50)

Már többször használtuk, illetve idéztük Széchenyi gondolatait; folytatom. Széchenyi a Stádium című könyvében ezt írja: "A közterhek viselésének filozófiája nem abban áll: adót nem vagy keveset fizetni, hanem tudni, mire és miképp." Még egyszer hangsúlyozom: mire és miképp! Ennek a megválaszolása a szent feladata a Számvevőszéknek is és nekünk is - mire és miképp, s azt elhatározni, ez a fő dolog. Valóban, ezt elhatározni, hogy mire és miképp használjuk fel a beszedett adókat, ez a fő dolog. Sajnos, nem minden esetben azoknak a megsegítésére, támogatására használja fel a kormány a beszedett adókat, amire kellene, amire csak a kormány lenne képes.

Továbbfolytatom: Széchenyi az Adó és két garas című írásában - fel is írtam magamnak -, a 225. oldalon a következőket mondja: "Mindenki igazságos arány szerint viselje a haza terhét, de szinte ily arányban élvezze is viszont annak minden elsőségit." Sajnos, nálunk ezek az arányok nem jók. Gondolok arra, hogy a közvetett és a közvetlen adók arányát vizsgálva igen magas a közvetett adók súlya. Az pedig a közgazdaságtan ábécéjéhez tartozik, hogy a közvetett adók jobban sújtják a kis jövedelműeket - vagy mondjuk így: a szegényeket -, mint a gazdagokat.

Nagyon magas nálunk, Európában az áfakulcs. És még egyszer mondom, a jövedelmüket permanensen, folyamatosan elköltőket kedvezőtlenebbül érinti. Azt hiszem, hogy Kupa képviselőtársam valahol megnyilatkozta - csúnya szóval kifejezve magam -, hogy az áfakulcsot érdemes lett volna már korábban is legalább 2-3 százalékkal csökkenteni. Közgazdász ilyen badarságot nem gondolhat, hogy egyből egy nagyarányú áfakulcscsökkentést hajtsunk végre, mert ennek következményei igen nehezen lennének elviselhetők.

De azért 2000-ben a már annyiszor emlegetett gazdasági növekedés lehetőséget adott volna arra, hogy az áfakulcshoz hozzányúljon a kormány. Nem akarom megnevezni, nincs itt az a nagyon híres adószakértő, akinek a munkásságát élvezettel figyelem évek óta. Egyik írásában azt nyilatkozta, hogy adóreformra nincs szükség Magyarországon. Én ezt közgazdászként nehezen tudom elképzelni; már csak azért is, mert a Fidesz az 1998-as választási kampány idején beígért adóreformot, és ezzel az adóreformmal sajnos elmaradt.

Az adóreformra egyszerűen - sok ok mellett - azért is szükség van, mert most már a kutatóintézetek egymás után bizonyítják, hogy a közép-európai térségben Magyarországon a legmagasabbak az adók. (Babák Mihály: Ki vezette be? Medgyessy!) Legutóbb az egyik intézet bizonyította be, hogy például a személyi jövedelemadó nálunk 40 százalékos kulcsa 1 millió 50 ezer forintnál kezdődik, és Lengyelországban - fogóddzanak meg, képviselőtársaim -, átszámítva a lengyel pénznemet forintra, 5 millió forintnál kezdődik a 40 százalékos személyi jövedelemadó. Vagy Szlovákiában - szintén ezt az átszámítást elvégezve - 3,3 millió forintnál kezdődik a 40 százalékos jövedelemadó. Nálunk pedig köztudott, hogy hol kezdődik. (Tállai András: Jó, de addig 35 százalék!)

Magyarul, ha azt akarjuk, hogy a gazdagok nagyobb terhet viseljenek az országban, akkor ennek a sávját fel kellene emelnünk, feltétlenül fel kellene emelni, mert az átlagos kereset Magyarországon 2000-ben 90 ezer forint volt, bruttó keresetről beszélek. Számoljanak, képviselőtársaim, az átlagos keresetű emberek is bekerülnek a 40 százalékos jövedelemadóba. Nevetséges!

Nyilvánvaló, hogy hozzá kell nyúlni az adóreformhoz, erre szükség van. Tudniillik a magas adószint miatt a következő negatív következmények jönnek létre. Csak röviden most már: 1. Nő a nem piaci teljesítmény relatív hasznossága, a kiskapuk felértékelődnek. 2. Megnő a szabadidő relatív hasznossága. 3. Nagyobb energiát fordítanak az emberek az adóelkerülésre. 4. Az erőforrások egy része a relatíve kevésbé adóztatott területekre áramlik, még akkor is, ha ott kisebb hatékonysággal működik. Márpedig ez életveszélyes, képviselőtársaim! Ha olyan területre megy át az erőforrás, ahol kisebb a hatékonyság, az a nemzetgazdaság versenyképességét veszélyezteti, a nemzetgazdaság versenyképességének veszélyeztetése pedig végső soron a fizetési mérleg romlásához vezet.

A magas adót fizetőknek valóban alkotmányos joga azt tudni, hogy mi történik a pénzükkel. A 2000. évi zárszámadás dzsungeléből erre nagyon nehéz választ adni. A hét kötet és mintegy négyezer oldal, a félmillió adat lehetetlenné teszi az elmélyült elemzést, azt hiszem, a szakembereknek is, és különösen nekünk. A jövőben a statisztikatudomány alapján szükség lesz megalapozott mintavételezésre, ami jobb, színvonalasabb, reálisabb vizsgálatot tesz lehetővé a zárszámadás kapcsán.

Szomorú, hogy a jelenlegi rendszerben a központi költségvetési kiadásoknak az ÁSZ csak 2 százalékáról tud hitelt érdemlően véleményt mondani, és gond, hogy a kormány néhány közkiadást parlamenti felhatalmazás nélkül végzett el. A zárszámadást precízebbé tenné, ha a zárt rendszerű államszámviteli rendszert létrehoznák. Ha ezt megvalósítanák, akkor a zárszámadási beszámoló egységesebb lenne. Nyikos László alelnök úr mondta a beszámolójában: a fő gond szakmai szempontból az, hogy a kormány most sem tud elszámolni az állam vagyonával. Ez igen megnehezíti a nemzeti vagyon megállapítását is.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Kedves Képviselőtársam! Csak a mondandója elejére visszautalva jelezném, hogy mi itt, a pulpituson ülők is beszámíthatók vagyunk (Derültség.) - úgy értem, a létszámba.

Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Hadházy Sándor úr. (Dr. Katona Béla: Elnök úr, lehetne időmérleget kérni?) Időmérleget, igen, mondom: a Fidesznek 18 perc 47 másodperce van, az MSZP-nek 16 perc körül, mindjárt kiszámoljuk pontosan: 15 perc 53 másodperce, a Kisgazdapártnak 20 perce, az SZDSZ-nek 2 perc 53 másodperce, az MDF-nek 10 perc 15 másodperce, a MIÉP-nek 7 perc 17 másodperce.

Következik Hadházy Sándor úr, a Fidesz képviselője. (Jelzésre:) Nem kér szót. Perlaki Jenő nincs itt, Sasvári Szilárd nincs, Révész Máriusz nincs. Van valaki a Fidesztől, aki szólni kíván? (Babák Mihály: Már mindet lemondtuk az elnök asszonynál.) Már nem kívánnak hozzászólni, jó, rendben van.

Németh Imre úr következik, az MSZP képviselője.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor egy szakágazat költségvetésének végrehajtását megítéljük, úgy gondolom, hogy a rárótt feladatokat, az ehhez szükséges költségvetési források nagyságát és természetesen a feladatok végrehajtását kell minősítenünk.

E tekintetben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium azt a feladatot kapta, hogy a versenyképes mezőgazdasági termelés színvonalát stabilizálja, és hatékony fejlesztését elősegítse; a környezetkímélő gazdálkodást elősegítse, az Európai Unióhoz való csatlakozást megfelelően előkészítse. Ezzel kapcsolatban a pénzügyminiszter úr expozéjában a következő megállapításokat tette: jóval többet költöttek az agráriumra, mint a korábbi években, és ennek eredménye a versenyképesség és a piaci feltételek javulása volt.

(19.00)

Az első megállapításával természetesen egyetértek, ha a számokat nézzük, valóban jóval magasabb volt az FVM költségvetési főösszege - 259 milliárd forint -, a pénz elköltésének eredményességét azonban erősen vitatom, a versenyképesség és a piaci feltételek javulása egyaránt nem következett be. Ezt jól mutatják a Statisztikai Hivatal adatai: 14 százalékkal csökkentek a beruházások, 7 százalékkal csökkent a termékkibocsátás, 160 ezer honfitársunk élelmiszerpiacát adtuk át az európai uniós termelőknek. Egy dolog valóban emelkedett: a mezőgazdasági felvásárlási árak 22 százalékos nagyságrendben, de sajnos ennek eredményét nem nagyon élvezték a mezőgazdasági termelők, hiszen az ágazat jövedelemrátája mindössze 1 százalékos volt.

A zárszámadási törvényben a költségvetési törvény több ponton módosulni fog. A kormány felhatalmazást kér a 37. §-ban, hogy az agrárhitelek 2000. évi kezességvállalási keretéből megmaradt 10 milliárd forint felhasználásra kerülhessen. Meg kell jegyeznem természetesen, hogy erre nagy szükség is van 2001-ben, hiszen a tavalyi évi 65 milliárdos kezességvállalás helyett 2001-re mindösszesen 15 milliárd forintot terveztek, ami természetesen elégtelen. Számomra érthetetlen ez a nagy különbség, hiszen az elmúlt évben az új gazdahitelek és a termelés minőségi támogatása tekintetében ezen költségvetési tétel igénybevétele valóban előrelépést jelentett. A kibontakozási hitelkonstrukció megvalósítása is pozitív lehetett volna, ha az elbírálás lassúsága és az elosztás logikája nem halad szembe a valós folyamatokkal, így aztán alig érzékelhető hatása volt ennek. Ennek tükrében kicsit érthetetlen is számomra, hogyan lehetett így gazdálkodni, hogy 10 milliárd forintot nem tudtak kiadni a leginkább eladósodott termelők konszolidálására. Úgy gondolom, hogy nem a pályázatokkal volt probléma.

Pozitív fejleménynek tartom ugyanakkor, hogy a többször prolongált, éven belüli 70 százalékos állami kezességgel biztosított hitelek beváltásából keletkezett, állammal szembeni kötelezettség elengedésre kerül, és a költségvetési törvényben meghatározott január 1-jei határidőt, amely szinte mindenki számára betarthatatlan volt, hiszen a termelőknek nem volt hatása arra, hogy a bank mikor váltja be az államnál ezt a kezességet, november 15-ére el kívánják tolni.

Érthetetlen ugyanakkor számomra, hogy az agrárgazdasági társaságok hiteleinek kezességvállalásából százmillió forintos állami kötelezettség keletkezett. Az Állami Számvevőszék szerint az Agrárrendtartási Hivatal és a garantőr szervezetek egyaránt nem rendelkeztek információval ezen cégek más irányú eladósodottságáról, így történhetett meg, hogy ilyen mértékű állami kötelezettség keletkezett. Egy kicsit értetlenül állok ez előtt a megállapítás előtt, természetesen nem vitatva ennek valódiságát, csak nagyon furcsának tartom, hogy ilyen felelőtlen hitelkihelyezés valósulhat meg.

Bár a kezességvállalások tekintetében már előttem Kis Zoltán képviselőtársam is említett erre példákat, én megemlíteném a tíz kicsi konzervgyár esetét, amelyben két kisgazdapárti képviselőtársunk is érintett. 2,3 milliárd forintos segítséget kaptak az orosz válság következtében. Ez nem is lenne akkora baj, ha ebből a mai napig nem keletkezett volna már 1,4 milliárd forintos kötelezettsége az államnak, hiszen a bankok beváltották az állammal szemben ezt a szokatlan, százszázalékos kezességvállalást. Ez olyan mértékű juttatás, ami, úgy gondolom, etikátlan és teljesen elfogadhatatlan. E mellett az 1,4 milliárd forintos állami kötelezettség mellett meg kell jegyezzem, hogy ami az idei évi mezőgazdasági termelői támogatási és beruházási támogatási keretet terheli, mindössze 95 millió forintot fizettek vissza. Kíváncsi vagyok, hogy a 2,3 milliárdból a továbbiakban mennyit fizetnek vissza.

Az osztogató politika részeként a kormány gáláns ajánlatot tett a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrész-tulajdonosoknak, ezt el kell ismerni. Ennek során az alanyi jogú külső üzletrész-tulajdonosoknak és majd decembertől a nyugdíjas szövetkezeti üzletrész-tulajdonosoknak az üzletrészét a '92. évi kibocsátási névértéken fogják megvásárolni.

Természetesen örülünk annak, hogy a kritikánk meghallgatásra talált és a szövetkezeti nyugdíjas tagok is bekerültek ebbe a körbe, ugyanakkor a rendszer még továbbra is igazságtalan, hiszen a csődbe jutott és felszámolt szervezetek üzletrész-tulajdonosai sem tehettek arról, hogy mi történt a vagyonnal, és nem volt befolyásuk a gazdálkodásra.

Mind szép választások előtt ez az ígéret, és meg is értjük, hogy valamiféleképpen az agrárgazdaságban bekövetkezett gazdasági kudarcot korrigálni kell, és ilyen formában próbálja meg a kormány ezt a sebet begyógyítani, ugyanakkor azt viszont abszolút mértékben nem értjük meg, hogy ennek a költségvetési igényét, amely 100-110 milliárd forint, miért nem a jelenlegi többletbevételekből finanszírozza a kormány. Erre vonatkozóan megtaláljuk a törvényben azt, hogy felhatalmazást kap a Magyar Fejlesztési Bank, hogy felvegyen hiteleket, bocsásson ki kötvényeket, a kormány elegánsan kifizeti ezt a 100 milliárd forintot, a választások után következő kormányok pedig gazdálkodják ki. Úgy gondolom, hogy ez ebben a formában tisztességtelen.

Az Állami Számvevőszék jelentésével kapcsolatban: abban nagyon sommás megállapítások vannak. A részleteket nem kívánom felsorolni, hiszen Kis Zoltán képviselőtársam ezt a mai napon már megtette, azonban nem mellékes az a megállapítás, amit a Számvevőszék tett, szinte egy rémtörténet számomra. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban ugyanis több alkalommal nem a hatályos jogszabályokban meghatározott eljárás szerint, hanem egyedi kérelmek alapján, a pályáztatási rend teljes vagy benyújtási határidőn túli megkerülésével, az előírt pénzügyi kereteket messze meghaladva, illetve a szakmailag indokolt fejezeti kezelésű előirányzat determináltsága esetén más jogcímekre előirányzott források terhére kötöttek szerződéseket és teljesítettek kifizetéseket a miniszter, illetve a politikai államtitkár engedélyével. Ezek után már csak egy kérdésem van: van olyan előírás, belső szabályzat, amit nem sértett meg ez a minisztérium?

A Számvevőszék megállapítását és a pénz elköltését a minisztériumban csak egyetlen mondattal tudom jellemezni: nincs az a sok pénz, amit nem lehet elherdálni. Ezt nagyon jól mutatja az ágazatnak az elmúlt évben letett produkciója és ennek az idei évi folytatása.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön félreértett engem; én nem azért mentem ki, hogy elgondolkozzam azon, amit ön mondott - én először elgondolkoztam azon, amit mondott, megcáfoltam az ön állítását, és utána mentem ki. Ez a jövőben is így lesz!

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Miután több felszólaló nem jelentkezett, az általános vitát elnapolom; folytatására és lezárására holnapi ülésnapunkon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája.

(19.10)

Az előterjesztést T/4987. szám alatt, a bizottságok ajánlását pedig T/4987/1. és 2. számokon kapták kézhez.

Megadnám a szót Turi-Kovács Béla miniszter úrnak, ha itt lenne. (Jelzésre:) Itt van. (Közbeszólások. - Dr. Turi-Kovács Béla: A meglepetés erejével hatott!) Miniszter úr, ez a Ház tele van meglepetésekkel. Tehát megadom a szót Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter úrnak, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időkeretben.