Felszólalás adatai

ELNÖK: Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Mécs Imre képviselő úr, az SZDSZ képviselője: "Mégsem közös a millennium" címmel. A képviselő urat illeti a szó.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Arra számítottam, hogy a Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára itt lesz, hiszen a napirend utáni felszólalás műfajából következik, hogy nem lehet válaszolni a kormány képviselőjének reagálására, amit most teszek meg. Remélem, el fogja olvasni, amit mondok.

1999, majd 2000 utolsó parlamenti ülésén foglalkoztam azzal a kérdéssel vagy vággyal, óhajjal, hogy legyen közös a millennium a Kárpát-medence valamennyi nemzete és nemzetisége számára, akiknek ősei a történelmi Magyarországon éltek, a Szent István által alapított állam természetes részei, alkotói és közrehatói voltak. Az ezer évet nem egyedül mi, magyarok éltük meg, hanem együtt, egymással, egymásra hatva, egymást gazdagítva.

Azt is elmondtam, hogy számunkra páratlan lehetőséget nyújt ez az évforduló arra, hogy a Kárpát-medence népei számára tett gesztusokkal oldjuk az utóbbi két században felgyűlt s többnyire mesterségesen szított feszültségeket, és példát adjunk integrációs képességeinkről, mentalitásunkról.

Sajnálatosnak tartom, hogy az államtitkár úr mindkét alkalommal első reakciójában pártpolitikai szurkálásokat engedett meg magának, nem látván be, hogy mondandóm nemcsak pártpolitika feletti, de az itt élő nemzeteket magába foglaló, közös szellemiséget sugárzott és várt el a felelős magyar kormánytól, amelyet ön képviselt. Nem volt szerencsés azon megjegyzése, hogy az első ciklusban a honfoglalás 1100 éves megünneplésekor az SZDSZ vezette kultusztárca elmulasztotta mindezt. (Dr. Fazekas Sándor: Így van!) A honfoglalás jubileumának ünneplése a Kárpát-medencei népek számára sokkal nehezebben elfogadható, mint az államalapításra, közös életünk színterét képező államra való megemlékezés. Hadd említsem meg, hogy a szlovák nemzet, amelynek egésze a magyar állam keretében élt 1920-ig, külön szót használ a történeti Magyarországra, Uhorskónak nevezik, megkülönböztetve a mai Magyarországtól, amelyet Madarskónak neveznek.

Azt is sajnálom, hogy az államtitkár úr félreértette felszólalásaimat, és a határainkon belül élő nemzetiségekre vonatkoztatta, holott pontosan fejeztem ki magamat, de azok bevonása magától értetődő és természetes, mármint a határokon belülieké. Az alapgondolat azonban az, hogy a szomszédos országokban, önálló államokban élő nemzetek és népek számára tegyük lehetővé, hogy magukénak érezhessék közös múltunkat és annak egyik legfontosabb rekvizitumát, az ezeréves államiságot. Ehhez azonban nagyfokú tapintat, érzékenység, nyitottság szükséges, amelynek párosulnia kellene kulturált kezdeményezésekkel, amelyeknek nyomát sem láthatjuk. (Dr. Fazekas Sándor: Az SZDSZ-nek nem lehet nyomát látni ezekben a témákban!)

Helyes és örvendetes, hogy a Kulturális Örökség Minisztériuma egy sor határon kívüli magyar közösség számára millenniumi zászlót adományozott, többek között anyám szülővárosának, Királyhelmecnek, ahol Mécs László plébános volt valamikor. De hiányolom a közös multikulturális rendezvények füzérét Bartók és Kodály szellemében, közös televíziós műsorokat, közös tanácskozásokat az egykori Kárpát-medencei közös múlt elemezésére, amihez persze az is hozzátartozna, hogy hazánkban is megkísérelnénk visszaadni azt a sokszínűséget, amely az egykori közös hazára jellemző volt. (Dr. Fazekas Sándor: A világkiállítás nem hiányzik?) Keresnünk kell a közös értékeket és megbecsülni a különösségeket, és mindezeknek hangot adni. De hiányolom az Antall József által megkezdett visegrádi közeledés és szellem erőteljes folytatását.

Arra kellene törekednünk, hogy a millenniumi ünnepségek ne távolítsanak el bennünket szomszédainktól. Nem sajátíthatjuk ki múltunkat akkor, amikor közös jövőre készülünk, amikor a térség valamennyi országa az Európai Unióba készül. Sokat hangoztatjuk, hogy érdekeltek vagyunk abban, hogy szomszédaink is mihamarabb, teljesítve a feltételeket, a nagyobb közösség tagjai legyenek, és akkor egy közös, tágabb hazában érezzék magukat otthon Közép-Európa nemzetei, nemzetiségei, népcsoportjai egyaránt, hiszen csak így lehet meghaladni a múlt század elválasztó és egymással szembe fordító szörnyű megpróbáltatásait, csak így biztosítható, hogy a Kárpát-medence magyarsága a többi nemzettel együtt teljesértékűen megélhesse nemzeti mivoltát. Köszönöm türelmüket.

ELNÖK: Megkérdezem, a kormány nevében kíván-e valaki reagálni az elhangzottakra. (Tállai András jelzi szólási szándékát.) Megadom a szót Tállai András államtitkár úrnak.

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Ilyen fontos kérdésre feltétlenül szükséges a kormány nevében reagálni. Elnézést kérek, hogy nem a Kulturális Örökség Minisztériuma teszi ezt, hanem én a Pénzügyminisztérium államtitkáraként reagálok erre a kérdésre, amit ön elmondott. Ígérhetem, hogy sok számot fogok mondani az államtitkári pozíciómból eredően.

Azonban mielőtt ezt elsorolnám, engedje meg, hogy meglepetésemnek adjak hangot, hiszen úgy gondolom, hogy 1996-ban, a honfoglalás 1100 éves megünneplésekor ezekre az ünnepekre lett volna lehetőség, hiszen az ön pártja akkor a kormányban volt, és akkor ezeket a problémákat ugyanúgy illett volna felvetni, illetve ezeket a kérdéseket az Országgyűlés elé hozni ilyen szempontból is.

Az ön kérdésében tapasztalható, önöktől szokatlan és újszerű hang, azt gondolom, mindenféleképpen figyelemre méltó, hiszen jelzi, hogy a millennium, ez a nemzeti közösségi ünnep valóban képes olyan integráló funkciót betölteni, amelyben még a kiadásokat ellenzők vagy sokallók is olykor megtalálják a valódi párbeszéd hangját.

A velünk élő nemzetiségek akkor válnak jó polgáraivá Magyarországnak, akkor lesznek jó polgárai nemzetünknek, ha megmaradnak azok, amik: a románok románnak, a ruszinok ruszinnak, a szlovákok szlováknak, a szlovének szlovénnek. Mert valóban igaz, hogy nemcsak mi adtunk a környezetünknek, mi adunk Európának, hanem mi tanultunk és kaptunk is tőlük, és nem érdemes ezt különválasztani, és ezt nem mástól kell eredeztetni, mint attól a Szent István királytól, aki fiának, Imre hercegnek írt intelmeiben így szólt a nemzetiségi kérdésről: "Mert amiként külön-külön tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy külön-külön nyelvet és szokást, külön-külön példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő."

Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy rátérjek néhány konkrétumra, hiszen nyilván a kérdés felvetésekor önben is ez merült fel.

A 2000. és 2001. esztendőben a szomszédos országokban megrendezésre kerülő, millenniumhoz kapcsolódó kulturális programok költségmegoszlása a következő volt: Ausztriában 13 millió, Horvátországban 0,5 millió, Romániában 1,3 millió, Szlovákiában 7,5 millió, Szlovéniában 3,3 millió forintot költöttünk ilyen kulturális rendezvényekre. De ne feledkezzünk meg arról, hogy a magyar államiság ezer esztendeje természetszerűleg nem korlátozódott kizárólag a Kárpát-medencére.

(1.00)

Szoros kötődésünk alakult ki többek között Csehországgal, ahol 5,3 millió forintot, Finnországgal, ahol 7 millió forintot, Lengyelországgal, ahol közel 6 millió forintot és Németországgal, ahol több mint 22 millió forintot költöttünk ezekre a megemlékezésekre.

Külön említésre érdemes, hogy 35 millió forint értékben több országot érintő programokat is finanszírozott a tárca. Néhány kiragadott példát hadd említsek: címerkiállítás 40 országban, vándorkiállítás az Európa Tanács strasbourgi székházában. A Kárpát-medencei szomszéd államokban a felsoroltakon túl a következő beruházások, projektek valósultak meg: az ön által is említett Királyhelmec, ahol millenniumi emlékmű és park létrehozására közel 10 millió forint támogatást adott Magyarország; vagy a Lendva városában felállítandó Szent István szobor közel 5 millió forint összeggel került támogatásra.

Úgy gondolom, képviselő úr, ez a felsorolás még sokáig folytatható lenne. És ha ön úgy gondolja, hogy szükséges a minisztérium részéről ezt folytatni, kérem, hogy tegye föl kérdését írásban, és részletes tájékoztatást kívánunk önnek adni ebben a kérdésben, hogy melyik ország mennyi összeget kapott Magyarországtól ezen millenniumi ünnepségek kapcsán.

Köszönöm megtisztelő figyelmét.