Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát elnapolom, folytatására a következő ülésünkön kerül sor.

Most pedig soron következik a pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/3933. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/3933/92. számon kapták kézhez. Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Nincs jelentkező.) Nem kívánnak előadót állítani.

Indítványozom, hogy a törvényjavaslat szerkezeti rendjére tekintettel a részletes vita négy szakaszból álljon. Herényi Károly jegyző urat felkérem arra, hogy ismertesse a javasolt vitaszerkezetet.

HERÉNYI KÁROLY jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita javasolt szerkezete a következő.

Az első szakaszban az államháztartási törvény módosítását kezdeményező indítványok megvitatására kerül sor az ajánlás 1-11. pontjai alapján.

A második vitaszakaszban az egyes adó- és adó jellegű törvényekben változtatásokat kezdeményező indítványok megvitatása következik az ajánlás 12-28. pontjai, valamint az ehhez kapcsolódó 77., 78., 79., 83., 84., 96., 97., 98., 101., 102. és 103. pontok alapján. Ugyanebben a vitaszakaszban szerepel az adózás rendjét módosító indítványok megtárgyalása is az ajánlás 74., 75. és 76. pontjai alapján.

A harmadik vitaszakasz a további törvénymódosításokhoz érkezett indítványokat tartalmazza az ajánlás 29-73. pontjai, továbbá az ezekhez kapcsolódó 87., 88., 99. és 100. pontok szerint.

Az utolsó vitaszakaszban pedig a hatályba léptető és záró rendelkezésekhez érkezett módosító javaslatok vitája következik az ajánlás 80-95. pontjai alapján, a már tárgyalt indítványok kivételével.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy aki a javaslattal egyetért, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 1-11. pontjai alapján. Írásban csak egyetlen képviselő, Lentner Csaba képviselő úr jelezte felszólalási szándékát, de ő még nem érkezett meg, ezért csak egy későbbi időpontban tud bekapcsolódni a vitába.

(12.10)

Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Göndör István képviselő úrnak adom meg a szót, Magyar Szocialista Párt.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A pénzügyi tárgyú törvényekről szóló módosítójavaslat-csomagban a 8. számon feltüntetett ajánlási pont mellett akarok érvelni, jelesül az államháztartási törvény 33. §-a, amely kiegészülne két új bekezdéssel, ennek a (9) bekezdésnek a módosítását indítványozom.

Itt arról van szó, hogy az Országgyűlés felhatalmazza a kormányt, hogy a Magyar Fejlesztési Bank, amelyről szóló törvényjavaslat még a Ház asztalán van, forrásszerzés céljából külföldről, belföldről szerezhessen, vehessen fel hiteleket, és a központi költségvetés terhére készfizető kezességet vállaljon.

Az indítványom lényege az, hogy itt valamilyen korlátot állítsunk fel, a törvénybe foglaljuk be, hogy a költségvetésben kelljen meghatározni azt, hogy mi az a mérték, ameddig a Magyar Fejlesztési Bank hiteleiért készfizető kezességet vállal a központi költségvetés.

Kérem önöket, hogy mérlegeljék ezt az indítványt, és támogassák. Nem hiszem azt, hogy akár kormánypárti vagy ellenzéki oldalon valaki asszisztálhatna ahhoz, hogy egy mindenféle korlát nélküli kezességvállalásra kerülhessen sor. Az államháztartási törvény felhatalmazása alapján ez nem lehetséges, ez tarthatatlan, ezért ezt meg kell változtatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni ebben a vitaszakaszban. (Nincs jelentkező.) Nem jelentkezett senki sem. Akkor a részletes vita első szakaszát lezárom, és egyúttal megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 12-28. pontjaira, továbbá a 74-79., valamint a 83., 84., 96., 97., 98., 101., 102. és 103. pontokra.

Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. Megadom a szót Kertész István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitaszakasz tulajdonképpen több, egymástól különböző indíttatású és törvényt érintő módosítást takar. Tekintettel arra, hogy ebben a szakaszban egyszer kerül logikusan mindenkire sor, egy kicsit csapongó leszek.

A 14. számon szereplő és Lentner Csaba képviselőtársammal együtt azonos gondolatot tartalmazó javaslatunk lényege az, hogy a társaságiadó-törvény idejekorán bekövetkezendő korlátozását kerüljük el. A módosító javaslat oka pedig az, hogy ez nem kisebb tételeket érint önkorlátozási jelleggel, mint a területfejlesztés kedvezményezett területeinek jegyzékéről szóló kormányrendeletben meghatározott, társadalmi, gazdasági szempontból elmaradott térségekben székhellyel, telephellyel rendelkező adózók teljes adókedvezményét, érinti az olyan megyében végrehajtott beruházásokat, ahol a munkanélküliségi ráta magasabb, mint 15 százalék, érinti a legalább 10 milliárd forint értékű beruházások üzembe helyezését. Mindezt ráadásul úgy érinti, hogy az eredeti törvény szerint, illetve a ma élő törvény szerint a 2011. évi adóból vehetők ezek a tételek legutoljára igénybe, és ha az életbelépésre figyelemmel vagyunk, akkor ez 2003-2004-ben a módosítás szerint életbe lép.

Tudom, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás nemcsak előnyökkel, hanem bizony, időnként hátrányokkal is jár. De az, hogy most, 2001 áprilisában nekünk törvénybe kell foglalni azt, hogy önként lemondunk ezekről a térségfejlesztő, kiegyenlítő hatású adókedvezményekről, méghozzá úgy, hogy ennek ellentételét ugyanakkor nem találjuk meg ebben a törvényjavaslatban, úgy gondolom, hogy túlságosan nagy taktikai hiba ahhoz, hogy emellett el lehessen menni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió kedvezményezi az elmaradott térségeket. Ennek a mértékszáma az európai uniós szabályok szerint az, hogy azokban a régiókban, ahol az egy főre eső GDP... (Varga Mihály Tállai Andrással konzultál.)... megvárom, amíg a kettő közül legalább az egyik idefigyel. Köszönöm szépen.

Tehát mivel az egy főre eső GDP az európai uniós átlag 75 százalékát nem éri el, ezek regionális szempontból fejlesztésre jogot formáló régiók. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarország egész területe jogosan aspirál az Európai Unió felzárkóztatási programjából a kedvezményekre. Ez azt is jelenti ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarországon belül megszűnik a Magyarországon belül elmaradó térségek, Magyarországon belül magas munkanélküliséggel rendelkező térségek, Magyarországon belül kiemelten fejlesztendő térségek kedvezményezési rendszere. Úgy gondolom, hogy ez semmiféleképpen nem engedhető meg, túlságosan is korán lábhoz tesszük a fegyvert akkor, amikor most elfogadjuk ezzel a törvénymódosítási javaslattal, az európai uniós csatlakozás után ezeket a regionális kedvezményeket egy az egyben eltöröljük.

Biztos vagyok benne, hogy a kormánynak szándékában áll ennek a helyére más rendelkezést léptetni. Biztosan ők is gondolkodtak azon, hogy nem ezen a módszeren keresztül - ami az európai uniós szabályokkal ellenkezik ezek szerint -, de más módszerrel, más eszközzel, más tőkejuttatással, más kedvezménnyel akarnak segíteni ezeken a térségeken. Most mégis úgy tűnik, hogy a módosító javaslatban csak a lemondás, csak a negligálás, csak a megszüntetés kapott teret, és az nem, hogy akkor ez hogyan lesz tovább. Az pedig, úgy gondolom, megengedhetetlen, hogy csak simán az európai uniós szabályokat léptessük életbe, mert ezek szerint Budapest és a Pest megyei központi régió területfejlesztési támogatása ugyanakkora nagyságrendű, ugyanolyan jogosságú, mint egyébként Hajdú, Szabolcs vagy Borsod megyéé, vagy Békés, Csongrád megyéé.

Úgy gondolom, hogy ez semmiféleképpen nem megengedhető, és próbaként adtam én be - természetesen tudom, hogy nem a legjobb tartalommal, a legjobb formában - azt a fajta módosítást, amit a 16. számmal sorszámoztak be, lajstromoztak be, ami egyfajta szabályt alkot arra, hogy ezek a térségek megkapják azt a kiemelt kezelést az európai uniós rendszeren belül, valamiféle normatív szabályokon keresztül. Én ugyanis úgy gondolom, hogy ha erre a normatív szabályokat nem alkotjuk meg, ezzel nem foglalkozunk idejekorán, akkor nagyon könnyen előállhat az a helyzet, hogy a térségi kedvezmény gyakorlatilag nullává válik.

Annál is inkább érdekes ez a nullává válás, mert a helyiadó-törvényben is van egy érdekes szemlélete ennek az adómódosító csomagnak. A 19. számú, a helyiadó-törvényhez beadott módosító javaslatomban szintén javaslom eltörölni azt a korlátozást, ami arról szól, hogy a vállalkozások részére a helyi önkormányzatok által adható kedvezmény gyakorlatilag komoly mértékben már nem adható az elkövetkező időszakban, amikor ez életbe lép.

Én nem tekintem komoly mértéknek azt, hogy 2 millió vagy 2,5 millió, vagy 3 millió forintos adóalap esetében adható külön kedvezmény, ez gyakorlatilag az egyszemélyes családi vállalkozásokat, családi idegenforgalmi, házi panziókat s a többi érintheti. Tehát ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az önkormányzatok részéről a helyi adóval való politizálás, a helyi adóval való élés, kedvezményezés az ipari parkoknak a helyi adó oldaláról való bekínálása, felkínálása gyakorlatilag megszűnik mint érv lenni.

Nem tartom ezt szerencsés megoldásnak, mert ennek tulajdonképpen túlságosan messzire vezető hatása is van. Hogy mást ne mondjak, ezzel könnyen elérhetjük azt is, hogy ha a helyi adóban tulajdonképpen kedvezményt nem adhatunk, innen már csak egy lépés az, hogy a helyi adók mértékét, kivetési körét kötelezően előírja a kormányzat.

(12.20)

Ha ez egyöntetű lesz minden területen, minden városban, minden vonatkozásban, akkor ez gyakorlatilag helyreállítja azt az általunk és talán senki által sem kívánt megoldást, amelyet 1994-95-ben sikerült eltörölnünk, az ominózus minimál-nyereségadó intézményét. A minimál-nyereségadó intézménye - aki akkor még nem foglalkozott közgazdaságtannal, annak a számára idézném fel - azt jelentette, hogy akár nyereséges, akár veszteséges volt a vállalat, az árbevétel arányához képest 3 százalékos mértékben köteles volt fizetni, ha esett, ha fújt. Ez a helyiadó-rendszer, ha megkötjük a mértékét, és kötelezően alkalmazandóvá tesszük, semmivel nem különbözik attól a minimáladótól, amit 1995-re sikerült eltörölnünk. Tisztelt képviselőtársaim, nem hiszem, hogy ez volt a kormány szándéka, de a hatás, amit kivált, gyakorlatilag ez.

Többekkel egyetértésben támadtuk és opponáltuk a 20. és 21. számú javaslatunkkal és az ehhez csatlakozó értelmezési rendelkezéssel a külföldön és belföldön is nettó árbevételt elérő közlekedési vállalkozók helyiadó-befizetési kötelezettségének a módosítását. Úgy gondolom, aki ezt előkészítette, felvetette, konkrétan a Maléven akart segíteni; mellékesen segít a Hungarocamionon, mellékesen segít a fuvarozókon, meg mellékesen segít még sokakon másokon, de úgy gondolom, az indítéka a Malév volt. Nem mondom azt, hogy ne segítsünk a Maléven, de ne egy olyan rendszernek a mesterséges megbontásán keresztül tegyük ezt, ami egyébként egy viszonylag jól fungáló, jól kialakított egységes egész rendszernek a felrúgását jelentené. Beszéltem helyiadó-szakértőkkel, akik naponta csinálják ezt, ez gyakorlatilag ellenőrizhetetlenné, kivitelezhetetlenné, kontrollálhatatlanná teszi a fuvarozók teljesítményigazolását, azt, hogy a fuvarozók milyen bevallásokat teljesítenek, hogy vajon mennyi abból a külföldi és mennyi a belföldi árbevételre eső rész. (Tállai András jelzésére:) Gondolom, az államtitkár úrnak lesz majd módja válaszolni arra, miért nem jól gondolom én ezt a dolgot. Az előttem lévő módosító javaslatokból, illetve a törvénytervezetből és a módosító javaslatokból egyelőre csak erre tudok gondolni.

Amit még mindenféleképpen szeretnék hozzátenni, mert ez is ehhez a részhez tartozik, az illetékek módosításával kapcsolatos, ami szintén az európai uniós szabályok közé tartozik. Tudom, hogy nem feltétlenül most kellene foglalkozni vele, mert ráérnénk megtenni ezt 2003 tájékán, de egyelőre ez van előttünk. Itt jogi személy esetében a cégbírósági illeték kapcsán 1 százalék, de legalább 80 ezer forint és legfeljebb 600 ezer forint került előírásra. Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy az a jelenleg 3 millió forintos törzstőkével rendelkező jogi személy, társaság, kft., amely a cégbírósághoz fordul az ügyes-bajos dolgával, nem a tőkéjével arányos 30 ezer forintos, hanem azzal szemben 80 ezer forintos illetéket kell hogy fizessen, ugyanakkor egy 60 millió forintos törzstőke feletti részvénytársaság lényegében nem progresszív, nem arányos illetéket kellene hogy fizessen. Ez, úgy gondolom, nem egészen arányos. Ma a kft. törzstőke-kötelezettségi minimuma egyelőre még 3 millió forint, ezért úgy gondolom, ennek a 3 millió forintnak az 1 százalékával jogosan lehet őket terhelni, de 80 ezer forinttal semmiféleképpen sem.

Egyelőre ennyit szerettem volna mondani, és majd később a 4. §-hoz lesz még hozzáfűznivalóm. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Hadházy Sándor képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kertész István képviselőtársam hozzászólásával kapcsolatban el kell hogy mondjam (Keller László dr. Vidoven Árpádhoz szól. - Dr. Vidoven Árpád: Pezsgő...?! - Tállai András Keller Lászlónak: A bírósági végzést hoztad? Mutasd már meg!), hogy az önkormányzatok jelentős része még ma sem él a helyi adó kivetésének lehetőségével, és éppen ezért nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a szükséges forrásokkal rendelkezzen, a helyben keletkező forrásokat begyűjtse.

Ez a törvényjavaslat az európai jogharmonizációs folyamat része, és a versenysemlegesség érdekében szükséges az, hogy a különféle nagyobb vállalkozások számára korábban biztosított önkormányzati adókedvezményeket korlátozza, csökkentse, 2 millió forintban határozva meg a határt, amely összegig adómentesség vagy adókedvezmény adható.

Úgy gondolom, ez a 2 millió forintos limit mindenképpen azt szolgálja, hogy a kisvállalkozók, magánvállalkozók számára kedvező körülményeket, kedvező gazdasági helyzetet teremtsen, lehetőséget kapjanak arra, hogy megerősödjenek, hogy tovább tudjanak lépni. Az ettől nagyobb vállalkozások számára azonban a versenysemlegesség érdekében és a helyi bevételek növelése érdekében mindenképpen helyeslendő ennek a törvénymódosításnak a megszavazása. Úgyhogy a magam részéről én ezt messzemenően tudom támogatni.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Kertész István képviselő úr.

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Akkor csak jól gondoltam! Hadházy Sándor képviselőtársam ugyan mondhatott volna mást is, de nem azt mondta, amit, gondolom, mondania kellett volna a Fidesz képviselőcsoportjából, hanem azt, hogy vannak még önkormányzatok, amelyek nem vetik ki a helyi adókat, tehát rá kell őket szorítani arra, hogy kivessék. Ezek szerint a Fidesz-kormányzat valamilyen módon elő fogja írni - akár szolid, akár nem szolid, hanem szigorúbb formában - a helyiadó-kivetési kötelezettséget. Ez azt jelenti, hogy helyre fog állni az a helyzet, amelyről én szóltam, hogy a helyi adó ezentúl minimumadóként fog fungálni. (Hadházy Sándor nemet int.)

Ugyanakkor azt is mondta, hogy a versenysemlegességet is érvényesíteni kell. Én egyetértek ezzel, de van egy másik szempont is, van egy pozitív differencia, egy pozitív diszkriminációs szempont is, amely azt jelenti, hogy azok az önkormányzatok, amelyek egyébként kivetik a helyi iparűzési adót, csak azért, hogy az ipartelepre vonzzák a beruházókat, azt mondják: az első három évben csak a felét vagy az első két évben egyáltalán nem, a másik két évben meg csak a felét kelljen neki megfizetni, mert ezekben az önkormányzatokban feltétlenül fontos a munkaerőpiac teremtése, a pozitív diszkrimináció erősítése és érvényesítése. Én tehát egyetértek azzal, hogy van versenysemlegességi törekvés is, de az eltérő adottságú települések kapcsán vannak településektől függő adópolitizálási lehetőségek is.

Az az adópolitizálási lehetőség, amely a 2 millió forintos adóalapot jelenti, egy 5 millió forintos árbevétellel egyező adópolitizálási lehetőség, ami gyakorlatilag tényleg az egyszemélyes kényszervállalkozókat teszi kedvezményezhetővé. Én úgy gondolom, a törvénynek nem ezzel kellene igazából foglalkoznia, hanem azzal, hogy van-e mód és lehetőség arra, hogy, mondjuk, a mátészalkai ipartelepre kedvezményekkel vonzzunk beruházókat, akiknek nem kell ott helyi adót fizetniük. Én azt hiszem, ez az igazi kérdés, nem az, hogy a kényszer-villanyszerelő adókedvezménye megmaradjon-e vagy sem.

ELNÖK: Megadom a szót Dancsó József képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az adótörvények kapcsán, úgy gondolom, elég sok mindenről kell és lehet is beszélni; Kertész képviselőtársam is érintette már ezeket a témákat, de azért majd nekem is ki kell térnem erre a kérdéskörre. Úgy gondolom, mindenképpen azzal kell kezdeni, amit nagyon sokan vártunk, nagyon sokan vártak, az úgynevezett reprezentációs adóval kapcsolatos kérdésekkel, hiszen az elmúlt évben erre vonatkozólag egy igen szigorú szabályozás következett be, elsősorban a személyi jövedelemadó-törvény kapcsán, és úgy gondolom, picit talán szigorúbb is lett, mint ahogy azt az élet elvárta, illetve diktálta volna.

(12.30)

Viszont látni kell azt a jó szándékot, amely ezt annak idején megfogalmaztatta, mert nagyon sok olyan kiskaput igyekezett bezárni a törvényalkotó, amely addig megvolt ebben a rendszerben. Érzékelve viszont, hogy kicsit túlszaladt az élet gyakorlati oldalán a törvényhozás, ezért mindenképpen korrigálni kellett, hiszen elég nagy volt ezzel kapcsolatban a társadalmi igény. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarában is megfogalmazódott az a szándék, hogy ezen a ponton mindenképpen finomítani kell, amely igény találkozott a Pénzügyminisztérium és a kormányzat szándékával. Végül is - amit már az általános vitában is tisztelt ellenzéki képviselőtársaim hiányoltak - most módosító javaslatként elénk került, és tárgyalhatunk róla.

Tulajdonképpen a már sajtóból és egyéb orgánumokból is ismert verzió került elénk, amely azt mondja, hogy az adóéven belüli bevétel 0,5 százaléka, maximum 2,5 millió forintig szja-mentesnek és egészségügyi hozzájárulástól mentesnek minősül az ilyen célra kifizetett reprezentációs ajándék, illetve szolgáltatás. Azt hiszem, hogy ilyen szempontból mindenképpen egy megnyugtató megoldást találtunk, hiszen az én tudomásom szerint, a háttéranyagok szerint ez a vállalkozások 99 százalékát ilyen módon - hiszen visszamenőleg január 1-jétől érvényesíthető - nem fogja károsan befolyásolni. Az ennél nagyobb összegeket pedig nyilvánvalóan az eredeti célnak megfelelően kell adóztatni.

Nagyon fontosnak tartom, hogy meghatározásra, illetve pontosításra került ilyen szempontból az üzleti ajándék és a reprezentáció fogalma, ezzel összefüggésben az a fogalomrendszer, amely mindenképpen helyére teszi ezt a módosítást. Úgy gondolom, hogy régóta és sokak által várt módosításról van szó. Bízom benne, hogy a módosító javaslatok szavazásakor önök is támogatni fogják, hiszen helyre teszi az ügyet ez a módosító javaslat.

Az adózás rendjéről szóló törvénnyel kapcsolatban - hiszen ez is ebbe a körbe tartozik - nyilvánvalóan mindenki látta, hogy a diákhitellel, illetve a diákhitelközponttal kapcsolatos törvénymódosításról van szó. A beszedés szabályaira vonatkozik ez a módosítás, és a benyújtott módosítás is azt szolgálja, hogy azok a pontosítások, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a befizetések során a beszedés minél hatékonyabb legyen, megtörténjenek. Különösen felhívnám képviselőtársaim figyelmét arra, hogy pontosításra került, mi a teendő abban az esetben, ha többletbefizetés van, akkor hogyan kerül ez vissza majd a befizetőhöz. Nagyon fontosnak tartom még itt, hogy a kifizető személye is pontosításra és módosításra kerül.

A Kertész képviselő úr által is szóba hozott kérdéskör a helyi adón keresztül, úgymond, a Malévet hozta volna kedvező helyzetbe. Természetesen képviselőtársam igen éles szemmel mutatott rá erre a törvényi helyre, és azt kell mondanom örömmel, hogy ez nyitott kapukat dönget, hiszen módosító javaslatunk ezt a helyzetet orvosolta, és a törvényi rész elhagyását kezdeményeztük mi is. Tehát ilyen szempontból ez a probléma az elkövetkezendőkben vélhetőleg nem fog fönnállni.

Szeretném fölhívni a figyelmét arra, hogy a kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló törvény módosításra kerül, amelyben tulajdonképpen ez a probléma is kezelésre kerül, hiszen kimondja ez a törvényi passzus, hogy nem kell biztonsági készletet képezni és tagi hozzájárulást fizetni azon kőolaj és kőolajtermékek után, amelyet a nemzetközi forgalomban közlekedő légi járművek üzemeltetésére használnak fel. Tehát ilyen szempontból úgy gondolom, hogy ezt a problémakört is kipipálhattuk.

Képviselőtársam szóba hozta a társasági adóról, osztalékadóról, illetve a helyi adókról szóló törvényt. Csak egy gondolatom támadt ezzel kapcsolatban, illetve az általános vita során ez már többször elhangzott. Úgy gondolom, azzal, hogy egy törvényi szabályozást meghozunk, még ha bizonyos értelemben ez hátrányos helyzetet is eredményez, és ez ugye, nem másért szükséges, mint az európai uniós jogharmonizációs követelmények miatt, azt hiszem, kellő időt kell adnunk a helyi önkormányzatoknak, a vállalkozásoknak - ráadásul ott a fejlesztési adókedvezmény belép - arra, hogy kellő időben felkészüljenek azokra a változásokra mind az üzletpolitikájukban, mind pedig a rendeletalkotásukban, hogy abban az időpontban, amikor bekövetkezik az európai uniós csatlakozás, már mindenki a helyi rendeletét vagy pedig az üzletpolitikáját kellő mértékben ehhez idomítsa. Ráadásul az Európai Unióval való tárgyalásokon le sem lehet zárni különböző fejezeteket, amíg nem bizonyítja hazánk azt, hogy igen, ezeket a lépéseket megtette és beemelte a jogrendszerébe. Tehát ilyen szempontból is egyfajta kötelezettségünk van.

Úgy gondolom, a hátrányos helyzetű térségek esetében nagyon fontos, különösen ott fontos az, hogy kellő módon felkészüljenek arra, hogy milyen törvényi változások szükségeltetnek. Ez kellő felkészülési időt biztosít, hogy megtaláljuk azokat a kedvezményeket, amelyeket helyben, illetve kormányzati szinten kell meghozni azért, hogy ezek a térségek valóban beintegrálódjanak, bekapcsolódjanak az ország vérkeringésébe, amelyek szükségeltetnek ezen cél eléréséhez. Ráadásul azért nem ilyen szigorú ez a törvényi szabályozás, hiszen egyrészt az európai uniós csatlakozásról beszél, illetve további öt évről, amely úgy gondolom, kellő időt hagy mindenki számára, hogy a felkészülést megtegye, és természetesen szó sincs arról, hogy kötelezne bárkit is a jelenlegi kormányzat vagy a törvényalkotás arra, hogy igenis vezesse be a helyiadó-rendeletét, ha ezt eddig nem tette meg. Tehát úgy gondolom, hogy abszolút nem erről van szó, és Kertész képviselőtársam sem gondolhatja azt, hogy ilyen szándékok motiválták volna a kormányt.

Úgy gondolom, hogy összességében az adótörvények változásával megvalósul az a cél, hogy egy átláthatóbb, biztonságosabb és a gyakorlati élethez alkalmazkodó szabályozást hozzunk. Azt hiszem, hogy ezek a módosítások is ezen célt szolgálják. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A több pénzügyi törvényt módosító törvényjavaslathoz érkezett több mint száz módosító indítvány közül én csupán azokkal kívánok foglalkozni, amelyek az adózás rendjéről szóló törvényt módosító 63. § megváltoztatását célozzák. Ez a paragrafus szabályozza a régóta húzódó diákhitelezés feltételeit.

A felsőfokú oktatásban történő részvételt elősegítő diákhitelezés eddig is volt, de ennek a hitelfelvételnek olyan súlyosak voltak a feltételei, hogy ennek az előző kormány alatt kezdeményezett hitelfajtának az elmúlt fél évtizedben mindössze tucatnyi igénybevevője akadt. Jogilag tehát létezett ugyan, de érdemét tekintve nem működött ez a hitellehetőség. Ez a formálisan létező hitelfolyósítási konstrukció a gyakorlatban érdemlegesen nem tudta elérni azt a célt, hogy továbbtanulhassanak a tehetséges, de az anyagiak szempontjából szűkös körülmények között élő diákok. A kilencvenes évek közepén megszabott súlyos hitelnyújtási feltételek miatt volt nagyon szűk a hitelfelvevők köre.

Most az ellenkező oldalon, a hitelnyújtás oldalán látok kialakulni egy bár mértékében nagyságrendekkel kisebb, de mégis előre látható veszélyt, azt, hogy ugyanezt a nemes célt - azaz, hogy továbbtanulhassanak a tehetséges, de anyagiak szempontjából nehéz körülmények között élő diákok - akkor is meg lehet nehezíteni, ha túlságosan enyhévé és ellenőrizhetetlenné tesszük a hiteltörlesztés feltételeit, és ezáltal olyan helyzetet teremtünk, hogy a költségvetés szempontjából netán látványosan ráfizetésessé válhasson ez a hitelkonstrukció. Ismétlem, nagyon fontosnak tartom, hogy a hitelfelvétel révén is növekedhessen a továbbtanulók aránya, hogy az anyagiak szűkössége miatt ne mondjunk le tehetséges fiatalok továbbtanulásáról. De ennek a célnak az érdekében korrekt szerződés megkötésére van szükség a diákok és a diákhitelközpont között. Ehhez a korrektséghez minimálisan hozzátartozik az, hogy a végzett diák bejelenti valamennyi munkáltatójánál, hogy hallgatói hitel törlesztése terheli.

(12.40)

Azokat az egyébként jó szándékú módosító indítványokat, amelyek fellazítanák a 63. § ezen előírását, nem tudom támogatni, mert épp a kibújásokat, azaz a konstrukció létét tehetik bizonytalanná. Tudom nagyon jól, hogy a fiatalokat anyagilag nagyon kimeríti a tanulás, az otthonszerzés, a családalapítás, ezért óriási az olyan értelmű késztetés ebben az időszakban, hogy ne minden jövedelemkifizető vonja le a jövedelmekből a diákhitel törlesztőrészleteit. Nem látok arra nézve garanciát, hogy ne sértené a korrekt törlesztés esélyét a módosító indítványokban javasolt önbevallás terének növelése. Ennek elkerülése érdekében támogatom a törvényjavaslatnak az eredeti változatát, és épp a tanulni vágyó diákok érdekében ellenzem a fellazításukat.

Köszönöm a figyelmüket. (Tállai András tapsol.)

ELNÖK: Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 12., 13. pontjában és az ehhez kapcsolódó módosító javaslatokban fogalmaztuk meg azokat a megítélésünk szerint nagyon szükséges módosító javaslatokat, amelyek a vállalkozókat érintik, amely módosító javaslatokról más megközelítésben Dancsó képviselő úr szólt.

Azt látni kell, tisztelt Ház, hogy az általános vita lezárásakor a kormánynak semmiféle javaslata nem volt arra vonatkozóan, hogy az ígéreteit - akár a kamarában, akár a sajtón keresztül tett ígéreteit - milyen formában akarja megvalósítani a vállalkozókkal kapcsolatban. Persze, most már könnyű úgy beállítani a dolgot, hogy mennyire kedvező lépésre szánta el magát a kormány, úgymond, miközben egy jó nagy megszorítást csinált november közepén, amikor az adótörvényeket - figyelmeztetésünk ellenére - megszavazták a kormánypártok. Akkor világos volt mindenki számára, hogy az a döntés arról szól, hogy a kormányzat szeretné a vállalkozók reprezentációs kiadásait járulékoltatni. Mi azt jeleztük, hogy a gyakorlati életben ez nehezen fog működni. Akkor figyelmen kívül hagyták az észrevételünket, majd később, amikor a vállalkozók jelezték a problémát, és el kellett menni néhány nyilvános rendezvényre az újonnan megválasztott miniszternek és államtitkárnak, meglehetősen kínos volt számukra az, hogy mivel támadják le őket a vállalkozók, ezért ígéretet tettek arra, hogy ez a változás bekövetkezik. Látható, hogy ez a változás a mai napig nem történt meg.

Mi, Veres képviselőtársammal a 12-13. pontokban kezdeményeztük mind a személyi jövedelemadó törvény, mind a társaságiadó-törvény módosítását. Borzasztóan sajnálom, hogy a korábbi kezdeményezésünket, amelyik egy önálló törvénymódosító javaslat formájában jelent meg, az arrogáns kormányzati többség egyszerűen még csak tárgysorozatba se akarta venni, nem is vette. Ha akkor tárgysorozatba veszik, tisztelt képviselőtársaim, már egy elfogadott törvény lehetne hatályban, és a vállalkozóknak már egy sokkal kiszámíthatóbb gazdasági környezet állna rendelkezésükre, mert még a mai napig nem tudják, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi az, amiről majd az Országgyűlés velük kapcsolatban fog dönteni.

De annak természetesen örülök, hogy a gazdasági bizottság benyújtotta - észlelve azt, hogy még nem történt semmi a kormányzat részéről - módosító javaslat formájában a javaslatát, ami úgy tűnik, hogy találkozik a kormányzat támogatásával is. Mindamellett, hogy ezt szóba hozta Dancsó képviselő úr, azért a korrekt tájékoztatáshoz hozzátartozott volna a múlt felidézése is és az, hogy sajnálatos, hogy ez majd valamikor május végén vagy június elején tud hatni a vállalkozásoknál.

A következő módosító javaslat, amit szeretnék szóba hozni, az az ajánlás 15. pontjában került megfogalmazásra, tulajdonképpen a társasági adóval kapcsolatban. Csak azért, hogy aki a vitát figyeli, tudja: a társasági adóval kapcsolatban a kedvezmények tárgykörében lehetőség kínálkozik arra, hogy a kormányrendeletben az érzékeny ágazatokra - a mezőgazdasági és az erdőgazdálkodási ágazatokra, valamint a halászati ágra - további kedvező feltételek kerüljenek megfogalmazásra.

Itt jön az én módosító javaslatom, hiszen a törvényjavaslat az érzékeny ágazatok közé sorolja be a szénbányászatot és a tőzegkitermelést is. Megnéztem az indoklását a kormány által benyújtott törvényjavaslatnak. Ott tulajdonképpen nem magyarázzák meg, hogy miért kell a szénbányászatot és a tőzegkitermelést betenni az érzékeny ágazatok közé, hanem globálisan azt mondja a törvény vonatkozó indoklása, hogy azért kerül ebbe a körbe többek közt a szénbányászat és a tőzegkitermelés is, mert egy európai megállapodás ezt így írja elő.

A bizottsági vitában szerettem volna választ kapni arra, hogy valójában melyik európai megállapodás - hogy meg tudjam nézni - veszi ebbe az érzékeny ágazati körbe a szénbányászatot, illetve a tőzegkitermelést. Nos, sajnálatos módon nem kaptam választ. Az írásos indoklás nem ad választ erre a kérdésre, és ott marad a gyanú, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt a Házban két és fél év alatt már elég sokszor beszéltünk arról, hogy milyen érintettsége van a kormánynak, mondjuk, a tőzegkitermeléssel kapcsolatban. Ezt most nem akarom részletezni, de nem lehet kizárni azt, hogy itt valami közvetlen érdekérvényesítésre kerül sor, hogy beteszik az érzékeny ágazatba, és ilyen módon valamilyen fejlesztési adókedvezménnyel a későbbiek során lehetőséghez jut a kormányhoz meglehetősen közel álló személyek vagy személy vállalkozása is. Azt gondolom, hogy erre egy korrekt választ szerencsés lenne kapni most itt a vitában, akár az államtitkár úrtól, akár a kormánypárti képviselőktől.

A következő módosító javaslatokat, amiket a 74., 75., 76. pontok tartalmaznak, magam is szerettem volna szóba hozni, de Dancsó képviselő úr volt szíves beszélni ezekről a módosító javaslatokról. Lezsák képviselő úr most már kiment a teremből, de mindenképpen szeretnék az ő megszólalására is reagálni, hiszen ő üdvözölte, hogy megjelennek a törvényben a diákhitel feltételeinek szabályai.

Azt érzékeltem, és az általános vitában is kifejezésre juttattam azon aggályomat, hogy miközben az alapstatútum - ahogy ezt jelezte a költségvetési bizottsági vitában a kormány képviselője - nincs rögzítve sem rendeleti formában, sem törvény formájában, tehát a diákhitel intézménye és azok a kapcsolódó intézmények, amelyek most a törvényjavaslatban szerepelnek és a módosító javaslatok során nem kerültek felülírásra, jelen pillanatban nincsenek rögzítve, tehát hiányzik az úgynevezett alapstatútuma annak, hogy egyáltalán ebben a törvényjavaslatban szabályozni lehessen.

Éppen ezért érthetetlen Lezsák képviselő úrnak az az öröme, hogy végre a diákhitel intézménye mint olyan szabályozásra kerül, hiszen a kormány képviselői is világosan tudják, hogy itt szó sincs arról, hogy a diákhitellel kapcsolatos elgondolásait rögzítette volna a kormány, viszont rögzítette azokat a számára kedvező változásokat, amiket az adórendszerbe épít bele, az adózás rendjébe. Azt még nem tudja, hogy milyen feltételekkel adja oda a diákoknak a hitelt, de azt már most rögzíti, hogy a számára legkedvezőbb feltételekkel fogja beszedni a diákoktól a korábban kihelyezett hitelt akkor, amikor majd elkezdenek dolgozni.

Erre egyébként semmi szükség nincs. Az az enyhítés, amit a képviselő urak megfogalmaztak a módosító javaslat formájában, értelemszerű, de azt gondolom, nem lehet elfogadni azt, hogy az adózás rendjében kezeli a visszaszedés intézményét. Polgári jogi szerződés keretében kerül kihelyezésre a diákhitel - föltehetőleg.

(12.50)

Nem tudjuk még, hogy mi a szerepe a diákhitelközpontoknak, ez majd nyilván a választási kampányban jó lesz, bizonyos üzeneteket a hallgatók felé a diákhitelközpontokon keresztül majd el lehet juttatni. Ez a politikum, azt gondolom, a jelen pillanatban abszolút nem kell a működéshez, hiszen a diákhitel a jelenlegi banki szférában működtethető piaci alapon minden további nélkül. Azt gondolom, hogy értelmetlen olyan formában szabályozni, amit egyébként még most sem tud a kormányzat, hiszen most még csak beírta ide, hogy diákhitelközpont, de hogy az egyáltalán hogy fog működni, még nem tudja.

Tehát azt mondom, hogy ha várhatóan polgári jogi szerződés keretén belül kerül kihelyezésre a hitel, akkor azt gondolom, hogy polgári jogi szerződés keretén belül kell visszaszedni, és polgári jogi eszközökkel kell visszaszedni, és nem az adózás rendjéről szóló törvényben megfogalmazott kényelmes beszedési lehetőséget kell az állam számára biztosítani.

Azt gondolom, hogy ha elszántuk magunkat arra, hogy a diákoknak hitelt biztosítunk, akkor nem szabad értelmetlenül nehezíteni a visszafizetés intézményét sem. Tehát normálisan, ahogy az más hitelek esetében történik, úgy lehet ezt beszedni.

Tisztelt Ház! E vitaszakaszban ezen kérdésekről szerettem volna szólni, és majd a következő vitaszakaszban is szeretnék megnyilvánulni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Három évvel ezelőtt a kormány "Az új évezred küszöbén" című programjában megfogalmazza, hogy a kormány fokozatosan csökkenti az adó- és járulékterheket, majd egy fejezettel később utal arra, hogy nagy súlyt helyez a kis- és középvállalatok működési feltételeinek a javítására. Ez a törvénycsomag, illetve a második vitaszakaszt felölelő társasági- és nyereségadótörvény-módosítások, illetve iparűzési-, helyiadótörvény-módosítások ennek pont az ellenkezőjét mutatják.

A 14. és a 18. számon jelennek meg a második vitaszakaszhoz benyújtott módosító indítványaim, és azok szöveges indoklásában utalok arra, hogy e törvények, ha így hatályba lépnek, ahogy a kormány beterjesztette, szöges ellentétben vannak a korábbi, három évvel ezelőtti kormányprogrammal, de szöges ellentétben vannak a kis- és középvállalkozások érdekeivel is. E törvények - társaságiadó-törvény, iparűzésiadó-törvények, helyiadó-törvények - nem szolgálják a vállalkozások érdekeit, nem szolgálják a belső piacvédelmet.

Ugyanakkor a szabályozás célja sem egyértelmű, mert az a bázis, amelyhez e törvénycsomag igazításra kerül, ez Európai Unió adójogrendje, önmagában sem egységes. Ha megnézzük ennek a hátterét, akkor látjuk, hogy az Európai Unión belül nagy-nagy viták vannak abban a tekintetben, hogy az egyes országok az adójogszabályaikat milyen mértékben harmonizálják egymáshoz. A magyar viszonyítási alap meg egy sztenderdnek gondolja az egész európai uniós adójogrendet. Ennek következtében az a véleményünk, hogy feláldozza a kormány a magyar kis- és középvállalkozásokat.

Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Dancsó József képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A Keller képviselő úr által felvetettekre szeretnék egy-két gondolattal reagálni, először is a reprezentációs járulékfizetéssel kapcsolatban.

Úgy gondolom, hogy azokat a sandaságokat, amelyeket a képviselő úr elmondott a hozzászólásában, természetesen vissza kell utasítani, hiszen politikai beleolvasásról, azt hiszem, nem lehet vitatkozni. Lehet, de azt hiszem, ha szakmai törvényekről van szó, akkor legalábbis nem célszerű. Úgy gondolom, hogy amikor a reprezentációs adó, illetve az ezzel kapcsolatos járulékok kérdése nyilvánvalóvá vált, akkor a kormányzat kellő időben lépett, meghallgatva a szakmai érdekképviseletek véleményét, hozzászólását is.

Természetesen elég nevetséges dolog lenne, ha hetente kellene hozzányúlni bármihez és módosítani úgy, hogy egy rendelkezés hatását - legalábbis a kezdeti stádiumban - ne értékelnénk, ne kalkulálnánk vele.

Ezzel kapcsolatban, azt hiszem, kellő időben lépett a kormányzat, tehát nincs szó lemaradásról. Ilyen szempontból az a nagyobb hiba, ha nem történt volna meg a megfelelő reagálás. Úgy gondolom, hogy megtörtént, és ez mindenkinek a javát fogja szolgálni.

A másik a diákhitelközponttal kapcsolatos kérdéskör. Megint olyanokat olvas bele a képviselő úr, ami sem a betű szövegében, sem a szellemében nincs benne, tehát ilyen szempontból ezt sem értem. Azt hiszem, hogy az a legfontosabb, hogy feláll majd ez az intézmény. Természetesen nagyon várjuk mi is azt a generális jogszabályt, amely magát az intézményt fogja létrehozni. Tudomásom és ismereteim szerint minden olyan kérdés, amely ezzel kapcsolatos, a bizottsági viták során elhangzott a kormány képviselőitől, tehát gondolom, Keller képviselő úr is kellő mértékben tudott e vitákban tájékozódni erről is, és az elkövetkezendőben megnyugtató választ fogunk és fog ön is kapni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Göndör István képviselő úr következik, Magyar Szocialista Párt.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én egy kéréssel szeretném kezdeni. Tisztelettel megkérném az államtitkár urat, ha megtenné, hogy egy fél mondattal reagál, hogy e törvénycsomag keretében szándékozik-e a kormány ezt a reprezentációs kört rendezni vagy sem. (Tállai András: Olvasd el az anyagot, benne van!) Feltehetően rövidebb lesz a vita... A gazdasági bizottság javaslata benne van, én örömmel látom, hogy itt már úgy szerepel, hogy a kormány ezt támogatja, mert érdekes módon (Tállai András: Akkor reagáltam!) a bizottságban, amikor erről beszéltünk, kedves államtitkár úr, a kormány képviselője akkor azt mondta, hogy semminemű felhatalmazása nincs, a kormány ezt külön törvényben akarja megoldani. Ezért nyújtottuk be a gazdasági bizottságban. Meg vagyok lepve, örülök, és ezért kérdeztem, ha ön azt mondja, hogy a kormánynak szándéka van e törvényben ezt szabályozni, akkor nyilván a vita lényegesen lerövidül.

Annyiban viszont hadd vitatkozzam Dancsó képviselő úrral: "kellő időben". Kedves Képviselő Úr! A kellő időben akkor lett volna, amikor az adótörvények általános vitájában mi ezt már elmondtuk, felhívtuk erre a veszélyre a figyelmet, és azóta, képviselő úr, eltelt már több mint három hónap, csak ígéretek vannak, kamarai fórumon és mindenhol máshol, közben a néhány üveg ásványvíztől kezdve mindent terhel az az adminisztrációs többlet, aminek nem kellene lennie. És ha ezt ebbe a törvényjavaslatba... (Tállai András: Ezt azért mondod, mert nem ismered a szabályt! - Keller László: Kérjél szót, államtitkár úr! - Az elnök csenget.) Talán még belefér a tíz másodpercbe...

Kedves Dancsó Képviselő Úr! Itt nincs másról szó: önök felelőtlenül - és maga a miniszterelnök úr is - beszélnek dolgokról, és utána lóhalálában rohannak, és próbálnak egyes törvényekben elhelyezni bizonyos dolgokat. Ugyanez történt a lakáshitel kérdésében is, de majd a részletekről hosszabb hozzászólásban beszélek.

Köszönöm.

ELNÖK: Keller László képviselő urat illeti a szó.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Göndör képviselőtársam felvetése, mármint hogy az államtitkár úr legyen olyan kedves megszólalni a vitában, meglehetősen indokolt, hiszen ahogy jeleztem, az ajánlás 12. és további kapcsolódó pontjaiban mi magunk is, szocialista képviselők, javaslatot nyújtottunk be, amely tartalmában gyakorlatilag megegyezik a gazdasági bizottság által benyújtott javaslattal. Az egyik javaslatot támogatja a kormány, a másik javaslatot nem támogatja.

Tehát van egy teljesen bizonytalan helyzet, és lehet, hogy az jön be, amire Göndör képviselőtársam utalt, hogy majd egy újabb törvényjavaslatot fog beterjeszteni, húzza az időt a kormányzat, továbbra is bizonytalan helyzetben tartja a vállalkozókat. Tehát meg kell szólalni, államtitkár úr, el kell mondani, hogy mi a kormány álláspontja!

A másik: Dancsó képviselő úr, én is szeretném szóvá tenni, hiszen rám reagált, hogy kellő időben lépett a kormány. Mihez képest lépett kellő időben? Miért nem októberben egyeztetett a kamarákkal? Nem volt még akkor megfelelő a kamarai összetétel talán, vagy miért nem tudtak elmenni ugyanúgy a kamarába? - akkor még nem az államtitkár úr volt, de a jelenlegi pénzügyminiszter akkor államtitkár volt. Miért nem tudott elmenni, és miért nem tudott beszélni velük, hogy végre akarják hajtani a szabályozást?

Amit a diákhitelközponttal, a diákhitel intézményével kapcsolatban mondott, ön is úgy fogalmazott, hogy feláll majd egy intézmény. Tehát ez is mutatja, hogy önök már arról gondoskodnak, hogy visszaszedjék a pénzt a diákoktól, amikor majd elkezdenek dolgozni, de arról a mai napig nem gondoskodtak, hogy a pénzt valamilyen formában ki kellene helyezni.

(13.00)

Csak azt lehet visszaszedni, amit kihelyeztek. Ma pedig még csak a visszaszedésről gondolkodnak, én pedig azt javaslom, hogy most már haladéktalanul nyújtsanak be olyan javaslatot, amely a pénzkihelyezés módját és környezetét, feltételét is szabályozza.

Köszönöm szépen. (Babák Mihály: Négy évetek volt rá!)

ELNÖK: Ugyan ez a magyar parlament, és nem kívánságműsort látunk, de a szocialista képviselő urak kívánsága teljesül, mert az államtitkár úr szólásra jelentkezett. Nem lehet azt mondani, hogy itt valami súlyos megkülönböztetésben lenne részük. Az államtitkár urat illeti a szó.

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a lehetőséget és a kívánságot, hogy ennyire kérték, hogy megszólaljak. Nem tudom, a végén is fognak-e ennyire örülni a megszólalásomnak. Engedjék meg, hogy politikai államtitkárként kizárólag szakmai kérdésekről szóljak a napirendi pont kapcsán (Keller László: Helyes!), nem úgy, mint azt tette a képviselőtársam.

Nézzük a szakmai kérdéseket! Kertész úr védelmébe vette a vállalkozásokat, hogy a helyi iparűzési adókedvezmények kapcsán kizárólag csak vállalkozási szempontból közelítette meg a kérdést, és abszolút nem vette figyelembe az önkormányzatok érdekeit. Nem tudom, az Európai Unió támogatási rendszerét, ön ismeri-e, abban ilyen nem létezik. Ezt tudomásul kell venni, ha Magyarország is az Európai Unió tagja lesz vagy kíván lenni, akkor azokat a támogatási formákat, vagy nem létező támogatási rendszereket is át kell venni és be kell vezetni Magyarországon. Ez történik most a helyi iparűzési adó kapcsán is.

Egyszerűen arról van szó, hogy az uniós tagságunkat követően nem az alapján kell a befektetőnek eldöntenie - mint ahogy azt egyébként Európában már most is teszi -, hogy Magyarországon melyik önkormányzatnál, melyik településen fog beruházást létesíteni, hogy egy önkormányzat képes arra, hogy adókedvezményt adjon, vagy nem képes, hanem teljesen más gazdasági megfontolásokból, szempontokból. Ezt vesszük át az Európai Uniótól. Nem igaz, hogy ezt nem lehet megérteni, és csak azt a vállalkozót említeni folyton-folyvást, aki azt mondja, hogy ő most elesik adókedvezménytől, és azért nem jön Magyarországra. Igen, Magyarország területén egységes lesz a szabályozás, sehol nem fog létezni ilyen adókedvezmény. Higgye el, hogy ennek az önkormányzatok örülnek. Meg kell nézni az előterjesztésben, hogy az önkormányzati bizottság az ön javaslatával kapcsolatban milyen álláspontot fejtett ki. Ez az első szakmai kérdés.

A második: ön azt mondja, hogy nem lehet egy vállalkozásnál - mondjuk, egy fuvarozónál, esetleg a Malévnál - követni, hogy az árbevétel hol keletkezik, Magyarország területén vagy határon kívül. Képviselő úr, ha egy kamion elindul Párizsba, és a kiindulási helyére visszaér, mérhető, hogy hány kilométert tesz meg! Ugyanez mérhető egy repülő esetében is. Mérhető az országhatárig naturálisan, hogy mennyi a teljesítménye, és egy összegben meg van határozva a számlán az árbevétele. Tessék mondani, egy osztással nem lehet kiszámolni, hogy mennyi árbevétel keletkezik külföldön és mennyi belföldön?! Egyébként ezt a módszert most is alkalmazniuk kell a vállalkozóknak. Tehát nem igaz, hogy ezt szakmailag nem lehet teljesíteni; vagy pedig ön olyan szakemberekkel beszélt, akik nem voltak kellően felkészülve. Ez a rendszer ma is működik, és ma is lehet teljesíteni ezt az elvárást.

Ami pedig Keller László felszólalását illeti a reprezentációs költségek és egyéb módosító javaslatok kapcsán, képviselő úr, teljesen meg voltam döbbenve, amikor átnéztem az önök módosító javaslatait. Az önök módosító javaslata sokkal rosszabb, mint a december 31-ig hatályban volt szabály. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel rosszabb a gazdasági bizottság módosító javaslatánál! Ha megengedi, el is mondom, hogy miért. Azért van ez, mert egyrészt az önök módosító javaslata az egyéni vállalkozásoknál visszahelyezi ezt a bizonyos százezer forintos korlátot. A gazdasági bizottság javaslata ezt kiiktatja a rendszerből. Tehát önök az egyéni vállalkozók ellen adtak be lényegében módosító javaslatot. Ez az egyik kérdés.

A másik nagyon fontos kérdés, hogy az önök módosító javaslata nem rendezi az önkormányzatoknál e téren meglévő összevisszaságot, tudniillik az önkormányzatoknál abszolút nem volt szabályozva, hogy mennyit költhet el a bevételéből reprezentációs célokra. Tehát ha egy önkormányzat úgy gondolta, a költségvetésének nagy részét erre költhette; természetesen nem így történt. De ez a módosító javaslat, amelyet a gazdasági bizottság nyújtott be, ezt a kérdést is rendezi.

Arról nem is beszélek, hogy az a módosító, amelyet önök benyújtottak a köztestületekkel, társadalmi szervezetekkel és alapítványokkal, közalapítványokkal kapcsolatban, egyszerűen elképesztő! Önök azt mondják, hogy ezek a szervezetek csak a beszedett tagdíj összegéig számolhatnak el adómentesen reprezentációs költséget. Az egyik kérdés az, hogy az alapítványnál, közalapítványnál létezik-e ön szerint tagdíj. Nem létezik! Innentől kezdve a módosító javaslat önmagában is ellentmondásos. Arról nem is beszélve, hogy ha egy sportegyesületet veszek alapul, ott ugyan a sportolók fizetnek tagdíjat, de minimális összeget az összköltséghez viszonyítva, a gazdasági bizottságnak a módosító javaslatában pedig 10 százalék van meghatározva, hogy az összes költség 10 százalékát költhetik el adó- és járulékmentesen.

Tehát az önök módosító javaslata csak egyetlenegy szférát ismer el, azt viszont kellően, mégpedig a társaságiadó-alanyokat. A társaságiadó-alanyok tekintetében önök visszahozzák a régi szabályt, és ezt a bizonyos 2,5 milliós korlátot nem engedik meg. Ez azt jelenti, hogy például egy 200 milliárd forintos árbevételű társaságnál az önök véleménye szerint egymilliárd forintot lehet költeni ilyen reprezentációs célokra, utazni, étkezni, italozni és a többi. Mi nem így gondoljuk, mi úgy gondoljuk, hogy ezt korlátozni szükséges, és ez a módosító javaslat ezt teljes egészében megoldja.

Összességében, úgy gondolom, hogy már válaszoltam is Göndör képviselő úr felvetésére. A kormány támogatja a gazdasági bizottság által benyújtott módosító javaslatot, amely igen terjedelmes és nagyon széleskörűen rendezi ezt a kérdést, és ami a dolog lényege - ezt szeretném én is hangsúlyozni -, ezt visszamenőleg teszi.

Annak, hogy miért nem önálló törvényjavaslatban nyújtja be a kormány, egyszerű magyarázata van. Az a magyarázata, hogy így lényegesen gyorsabban el tudja fogadni az Országgyűlés, és ha minden jól megy, hat héten belül ezt a kérdést végleg tudjuk rendezni, visszamenőleg, míg önálló törvényjavaslatban esetleg néhány hónapra is szükség lenne, és akkor valóban csak nyáron tudna hatályba lépni. Ez az oka annak, hogy nem önálló törvényjavaslatként, hanem ilyen formában támogatja a kormány.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Keller László képviselő úrnak.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Végül is volt értelme annak a kérésünknek, hogy szólaljon meg az államtitkár úr (Babák Mihály: Hogyne, mindig van értelme!), hiszen világossá vált a kormányzat álláspontja, még akkor is, ha nem arra helyezte a hangsúlyt, hogy megismertesse a gazdasági bizottság javaslatával a közvéleményt; nevezetesen azzal, hogy mi az, amit támogat a kormány. Ezzel szemben elkezdte szapulni a szocialisták javaslatát, azt a javaslatot, amit egyébként, ha nem nyújtunk be (Tállai András: Ha egyszer rossz!), nagy valószínűséggel nem kerül a gazdasági bizottság és a kormányzat olyan kényszerpályára, hogy most már végre lépni kell.

Egyébiránt, tisztelt államtitkár úr, ugyanolyan ellentmondásos a gazdasági bizottság javaslata, mint amilyen ellentmondásosnak véli ön a szocialisták javaslatát, csak a súlypontok máshol vannak. Mi úgy gondoltuk, hogy felelős országgyűlési képviselőként nem lehet korlátok nélkül engedni a reprezentációs költségek elszámolását. Mi a súlypontokat e tekintetben máshova helyeztük, és ilyen szempontból, azt gondolom, érthető az, hogy konstruktív ellenzékiként (Babák Mihály: Szemérmetlen!) ezeket a korlátokat értelmesen igyekeztünk megfogalmazni. A kormány úgy látja, hogy most az egyéni vállalkozók esetében, vagy az szja-ban nem szükséges ilyen korlát, a társasági adóban pedig egy erőteljesebb korlát szükséges, ez nyilván vita kérdése. De ettől még az a lényeg megítélésem szerint, hogy végre van egy olyan javaslat, amelyről lehet vitatkozni.

Most arról kellene állást foglalnunk, hogy vajon azok a súlypontok, amelyeket most a gazdasági bizottság kijelölt, megfelelőek-e vagy sem. Én azt gondolom, már az is óriási eredmény, hogy végre a vállalkozók tudják, milyen irányba fog mozdulni a kormányzat elgondolása a szavazásnál.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Tállai András államtitkár úr.

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Igazán nem akarom nyújtani a vitát, teljesen meggyőzött a mostani felszólalásával arról, hogy azt sem tudja, mit nyújtott be ön. Arról nem is beszélve, hogy nem tudja, mit nyújtott be a gazdasági bizottság, mert ha tudná, nem mondana ilyet.

(13.10)

Tudniillik a gazdasági bizottság benyújtott módosító javaslatában az van, hogy az egyéni vállalkozóknál is a 2,5 millió forintos maximális határ lép hatályba adómentes költségelszámolás tekintetében, és ön teljesen az ellenkezőjét mondta.

Felhívnám a figyelmet még egy módosító javaslatra, amelyet szintén ön nyújtott be a képviselőtársával, amely teljesen megdöbbentő számomra, ez pedig a 12. sorszámú javaslat. Ebben lényegében a társasági adóalap csökkentésére irányuló tételt tesz a társaságiadó-törvénybe. Ennek az a lényege, hogy akik 50 százalékban megváltozott munkaképességű foglalkoztatottat alkalmaznak, ők az adóalapjukat csökkenthetik. Egyébként ez a tétel most is benne van a társaságiadó-törvényben, csak az van benne, hogy azok a vállalkozások csökkenthetik, amelyeknek az alkalmazotti létszámuk húsz fő alatt van. Önök ezt kiveszik a módosító javaslatból, tehát azt mondják, hogy a húsz fő felettiek is elszámolhatják ezt a kedvezményt.

Ön azt nem tudja, hogy létezik egy olyan, hogy rehabilitációs hozzájárulás. A rehabilitációs hozzájárulás terhére, ha valaki foglalkoztat ilyet, akkor azt az adónemet nem kell neki megfizetnie. Tehát ugyanúgy hatályban van húsz fő feletti vállalkozásokra is ez a kedvezmény. Pontosan az volt eddig a baj, hogy a húsz fő alattiak ezt nem tudták igénybe venni. Azt tudom tehát erre mondani, hogy a hatályos rendelkezés sokkal jobb, mint az önök módosító javaslata. Erre csak azt tudom mondani, hogy egészen bizonyos, hogy ezt nem fogja tudni támogatni a kormány, mert szerintem teljesen ellentétes azzal a céllal, amit önök is akartak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Kertész István képviselő úrnak, aki szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett.

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy amikor az államtitkár úr az önkormányzati érdekről beszélt, nyilvánvalóan nem 3200 önkormányzat egyforma, egyöntetű érdekéről beszélt. Önkormányzatonként más-más fajsúllyal, más-más súllyal, más-más szempontok alapján fogalmazódnak meg az érdekek. Én a magam részéről Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselőként beszélek, Tállai államtitkár úr pedig nyilván a Pénzügyminisztérium szempontjából beszél. Lehet, hogy az önkormányzatok valamilyen szövetségével is konzultált, én nem vitatom ennek a létjogosultságát sem.

Mégis azt mondanám, hogy az önkormányzatok hadd döntsék el saját maguk azt, hogy vajon számukra mi a fájóbb: az a potenciális helyiadó-bevétel, amely a beruházó idejövetele kapcsán jön vagy nem jön, vagy pedig az a foglalkoztatottság, amely hamarabb kell hogy bekövetkezzen, hiszen ez a fajsúlyosabb téma. Úgy gondolom, hogy az önkormányzatok pontosan attól önkormányzatok, hogy el tudják dönteni, a saját szempontjukból mi a szerencsés helyzet. Ez még akkor is igaz, ha egyébként elfogadom azt is, hogy előbb-utóbb az önkormányzatoknál a helyiadó-kivetési kötelezettséget ez a kormány be fogja vezetni. Tudomásul fogom venni.

Azt is tudomásul fogom venni, hogy ez úgy fog működni, mint egy minimális adó. Nem fogok neki örülni, hiszen közgazdaságilag nonszensz, hogy veszteséges tevékenységet is nyereségadóztatni kelljen, de mégis el fogom fogadni, mert van benne valamiféle logika. De ne az önkormányzatok helyett, ne a mátészalkai városi önkormányzat helyett döntsön a Pénzügyminisztérium, hogy Mátészalkán vajon kell-e helyiadó-kedvezményt adni vagy nem!

Úgy gondolom, hogy a többire majd a normál hozzászólásban kívánok kitérni, mert sajnálatos módon túlságosan nagy az a lista, amit korrigálni kellene.

Köszönöm.

ELNÖK: Megkérdezem Kertész István képviselő urat, hogy a kétpercesen kívül is kíván-e szólni, mert éppen ő következne. (Kertész István: Igen.) Akkor megadom a szót.

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Akkor azt konstatálhatjuk, hogy az előttünk lévő törvénycsomagnak az a gondolatmenete, hogy a területfejlesztés kedvezményezett területeinek jegyzékéről szóló kormányrendeletben meghatározott térségek adókedvezményeit ez a kormányzat előre, 2003-2004-re el kívánja törölni.

Konstatálhatjuk azt, hogy a munkanélküliségi mutató vonatkozásában 15 százalékot meghaladó térségek adókedvezményét ez a kormányzat 2003-2004-re el kívánja törölni, úgy, hogy ennek helyébe nem állít újabb adókedvezményeket, olyanokat, amelyeknek hatása ugyanaz és eurokonform lenne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem az a kérdés, hogy a mostani törvény eurokonform-e vagy sem. Elfogadom, hogy ez így, ahogy most van a rendszerben, nem tartható sokáig. De hogy ne foglalkozzunk azzal, hogy mi következik ezek után, azt hiszem, az nekünk, képviselőknek megengedhetetlen hiba lenne!

Mit üzen ez a mostani tervezet? Ez a mostani tervezet azt üzeni, hogy az eddig normatív alapon járó kedvezményeket, amelyeket éppúgy igénybe tudott venni az önmaga foglalkoztatásával foglalkozó villanyszerelő, mint az ezerfős nagyvállalat, részvénytársaság, ennek helyébe alkupozíció nyomán fognak véletlenszerűen kialakulni azok a térségi kedvezmények, amelyek a gazdálkodókat, a versenytársakat egymással szembe fogják állítani. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Csak a lényeget!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az új szabály azt foglalja magában, hogy lehet adókedvezményt kérni, de egyedi eljárással, a Pénzügyminisztérium díjkalkulációját figyelembe véve, a díjat előre leróva; majd a kormány dönt arról, hogy megadja-e ezt az egyedi adókedvezményt vagy nem adja meg. Vajon ez megfelelő garancia-e, mondjuk, egy öt-tíz fős vagy húszfős kisvállalkozás számára abban a vonatkozásban, hogy az eddigi kedvezményes pozíciója, amely a telephelye miatt eddig érvényesült, ezután is érvényesülni fog? Úgy gondolom, hogy teljesen életszerűtlen az a fajta elképzelés, hogy majd egy villanyszerelő, aki a kis egyedi műhelyét, mondjuk, egy ötfős kis betéti társasággá akarja fejleszteni, az majd különböző módon be tud jutni a Miniszterelnöki Hivatalba, be tudja adni azt a pályázatát, le tudja róni annak a díjhatását, amit a Pénzügyminisztérium majd ki fog találni, és majd a Magyar Köztársaság kormánya X. Y. villanyszerelő ötfős üzemére meg fogja adni azt a kedvezményt, amit eddig normatív módon megkapott.

Úgy gondolom, hogy nagyon rossz üzenete van ennek az előírásnak. Ez a nagyon rossz üzenet pontosan az, amit Lentner Csaba képviselőtársam fogalmazott meg, hogy a kis- és középvállalkozók nem lesznek abban a helyzetben, hogy a jelenlegi pozíciójukat fenntarthassák, megtarthassák, már ami az adórendszert illeti.

A következő ilyen, amelynek kapcsán feltétlenül konstatálnom kell a félelmeim beigazolódását: egyértelmű volt az államtitkár úr és fideszes képviselőtársaim hozzászólásaiból is, hogy a cél az, hogy minden önkormányzat kötelezően vesse ki a helyi adót. Minden vonatkozásban az az előírás és az a követendő magatartás ezek szerint, hogy a helyi adók egységesek legyenek. Nagy valószínűséggel arra is lehet számítani, tisztelt képviselőtársaim, hogy amikor a költségvetés készül, a következő két-, három- vagy négyéves költségvetése a következő kormányzatnak, akkor a Fidesz elképzelése szerint ezeket a helyiadó-bevételeket egyre nagyobb arányban központosítani fogják, magyarul ennek helyi adó jellege egyre kisebb mértékben fog jelentkezni. Eljutottunk odáig, hogy megvan a minimális nyereségadó kategóriája.

Tisztelt Képviselőtársaim! A reprezentációról szólnék néhány szót. Fél évvel ezelőtt fogadtuk el az adótörvények között azt a megszorítást, amit most tulajdonképpen a kormányzat is szándékozik enyhíteni. A 2001-2002. évi költségvetés tárgyalása során fogadtuk el azt a törvénymódosítást, amely az általános hatály alól kivesz négy szervet, az Országgyűlés Elnökének Hivatalát, a Köztársasági Elnök Hivatalát, a Miniszterelnöki Hivatalt, illetve a Külügyminisztériumot, mert ezeknek nem kellett volna fizetni reprezentációt. Fél éven belül most foglalkozunk harmadszor a reprezentációval. Az a kérdés, hogy mindez kellő időben történt-e meg.

Úgy gondolom, hogy ha koncepcionálisan nézzük a problémákat és a koncepció hiányát állapítjuk meg, akkor eleve nem lehet kellő időről beszélni. Másrészről pedig úgy gondolom, hogy akkora volt a vállalkozók körében a felzúdulás, hogy nincs olyan frakció ebben az Országgyűlésben, amelyik ne támogatta volna akár rendkívüli eljárásban, sürgős eljárásban is azt a fajta módosítást, hogy a kormányzat az eredeti szabályokhoz visszatér, legfeljebb 2,5 millió forintban maximálja a reprezentációra való költés lehetőségét. Úgy gondolom, hogy ez egyetlenegy nap alatt átment volna a parlamentben február hónapban, és most nem kellene nekünk azzal foglalkozni, hogy vajon meddig kell a vállalkozóknak a jelenleg élő szabályok szerint befizetniük azt az 55 százalékos büntetőadót.

Államtitkár úr, egyelőre be kell fizetni, a vállalkozók túlnyomó többsége be is fizeti, mint jogkövető magatartással rendelkező vállalkozók.

(13.20)

Hiába mondom én, hogy január 1-jéig visszamenőlegesen egészen biztosan vissza lesz állítva a régi rendszer, megfelelő korlátokkal, egyelőre a vállalkozások túlnyomó többsége úgy gondolja, hogy a kormány által előterjesztett, a Magyar Köztársaság parlamentje által elfogadott törvény mindenki számára követendő magatartást ír elő, és ezért, joggal, az APEH a következő revízió alkalmával vizsgálhatja azt, hogy VI. hó 30-áig, ha akkor fog majd ez a törvény életbe lépni, helyesen alkalmazta-e azokat az előírásokat, amelyeket alkalmazniuk kell - mert alkalmazniuk kell. A kormánynak a becsületszava, ígérete, újságcikkekbeli üzenete ebben a vonatkozásban nem kellő jogforrás.

Ami pedig a kamionok, repülőgépek kilométerfutását illeti, túl azon, hogy a kormány, ezt a részét a dolognak akceptálva, kivette azokat az ominózus paragrafusokat, amelyeknek egyáltalán létjogosultsága van abban a vonatkozásban, amit az államtitkár úr mondott, én mégis azt mondanám, hogy egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy az első kilométerre, az első száz kilométerre, vagy az egész ezer kilométeres útra jutó árbevétel vajon ugyanannyi-e. Mindenki tudja, aki foglalkozik közgazdaságtannal, hogy bizony, az első száz kilométerre jutó árbevétel nem ugyanaz, mint az ezernek a visszaosztott, tízzel kapott árbevétele. Én úgy gondolom, hogy ha Hegyeshalomig kétszáz kilométert tesz meg az a kamion, és utána még nyolcszázat, egyáltalán nem biztos, hogy annak a 20 százaléka a belföldi árbevétel, egyáltalán nem biztos, tisztelt képviselőtársam. Kérdezze meg a MÁV-ot, ha ebben tamáskodik, hogy vajon a tarifában kilométer-arányos díjakat érvényesít-e, vagy sem. Ez az egyik dolog.

A másik dolog pedig az, hogy a helyiadó-bevallásban éves szintű bevallásról van szó; az, hogy ki hány kilométer alatt futotta be, mikor, például a Budapest-Moszkva távolságot, éppen Kijev felé ment el, vagy Lvov felé ment el abban az időszakban, enyhén szólva is nyűgössé teszi az ügyet. De túl vagyunk ezen, mert, hála istennek, a kormány akceptálta ezt az igényt, és eltörölte ezt. De nehogy azt higgyék, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezzel a Malévnak a helyi adó árban való ösztönzése lekerült a napirendről, mert ez a 20., 22. § kikerül a rendszerből, ugyanis dr. Braun Márton és dr. Dancsó József képviselőtársaim benyújtottak 84. számon egy olyan érdekes módosítást, amely a Malévnak az adókedvezményét úgy hozza vissza, hogy ráadásul kiterjeszti nemcsak a magyar, hanem az összes bel- és külföldi légitársaság vonatkozásában, azzal a rugalmas megoldással, aranyos megoldással, ami azzal foglalható össze, a törvény eredeti mondata így hangzott: "Helyi és helyközi menetrend szerinti tömegközlekedés: a díjfizetés ellenében bárki által igénybe vehető menetrend szerinti személyszállító járatokkal lebonyolított közlekedés." És ehhez illeszti hozzá a Braun Márton és dr. Dancsó József képviselőtársam által kidolgozott, illetve a pénzügyminiszter által kidolgozott és általuk aláírt módosítás, hogy a helyiadó-törvény 52. §-ának 44. pontja a következő szövegrésszel egészül ki: "ideértve a bel- és külföldi légi közlekedést is".

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugye, most már világos, hogy a Malév ezen a szabályozáson keresztül is meg fogja kapni a helyiadó-kedvezményezését? De ezúttal már nemcsak a Malév, hanem valamennyi külföldi légi közelekedési vállalat, amely Magyarországon árbevételt ér el, és valamennyi belföldi légi közlekedési vállalat, vállalkozás, amely Magyarországon árbevételt ér el. Kicsit drága a húsleves, nem, tisztelt államtitkár úr? Arról nem beszélve, hogy enyhén szólva is erőszak volt ez a fajta megoldás, amely a helyi és a helyközi menetrend szerinti tömegközlekedéssel hozza azonos kategóriába a kül- és belföldi légi közlekedési vállalatok ebbéli tevékenységét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a kormány azt ígérte, hogy az adócsökkentésekben élharcos lesz. Kaptunk tavaly nyáron egy kimutatást a fontosabb adóbevételekről. Ebből az tűnt ki, az én számomra egyértelműen, hogy 1994 és 1998 között a fontosabb adóbevételek a GDP arányában 4,5 százalékkal csökkentek. 1998 és 2002 között, ha a kormány az elkövetkező másfél-két évre várt várakozásai is teljesülnek, az adócsökkenés mértéke összesen 1, maximum 1,5 százalék. És akkor nem beszéltünk arról a 200-250 milliárd forintról, amely valószínűleg, illetve nem valószínűleg, hanem száz százalékos biztossággal, áfaoldalon be fog folyni 2001-ben, 2002-ben pedig durván 250-300 milliárd forintos nagyságrendben. Magyarul, ez azt jelenti, hogy ez a kormányzat, amit ígért, nem tartotta be ezen a területen sem.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Újabb kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Dancsó József képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kertész képviselőtársam mondataira szeretnék egy-két mondattal én is reagálni, illetve azokhoz csatlakozni, olyan értelemben, hogy említette itt a helyi adókkal kapcsolatosan, hogy micsoda sarcok, és milyen nehéz helyzetbe kerülnek az eddig is hátrányos helyzetben lévő települések. Én úgy gondolom, hogy akkor lenne nagyobb probléma, ha nem hívtuk volna fel a települések figyelmét arra, hogy az európai uniós követelmények miatt fel kell készülniük arra, hogy bizony, változtatni kell a helyiadó-rendeleteken, más olyan eszközöket kell találni, amelyekkel a működő tőkét vonzani tudják. Én úgy gondolom, hogy akkor értünk volna el nagyobb sokkhatást, ha erre nem hívtuk volna fel kellő időben a figyelmüket.

Természetesen szó sincs arról, hogy nem akarja támogatni a kormányzat a hátrányos helyzetű térségeket, éppen ezzel is szerettük volna felhívni a figyelmüket arra, hogy ezzel a kérdéssel majd az elkövetkezendőkben valamit kezdeni kell, és én úgy gondolom, hogy Kertész képviselő úr, aki kiválóan ismeri az önkormányzatok világát, nagyon sok olyan javaslattal fog élni, amely ezt a kérdéskört majd helyre fogja tenni, orvosolni fogja, hiszen úgy gondolom, mindenképpen meg kell oldanunk ezt a problémát majd az elkövetkezendő évek során. Én bízom benne, hogy Kertész képviselő úr akkor is ilyen aktívan fog ebben a témában szót kérni, és javaslatokat tenni.

A másik ügy pedig az, hogy a jelenleg érvényes helyiadó-kedvezmények a csatlakozást követően még öt évig fennállhatnak, tehát emberi számítások szerint is minimum hét-nyolc évig a jelenlegi helyiadó-kedvezményeket használhatják az arra jogosultak, másrészt pedig, akik a csatlakozás időpontjától fognak kedvezményben részesülni, azokra már az új szabályok kell hogy vonatkozzanak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tállai államtitkár úr mondanivalójára csak két gondolatom lenne. Az egyik az, hogy megítélésem szerint a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkaadók egészen másképp ítélik meg azt a helyzetet, amelyet ön oly rózsásra festett.

A személyi jövedelemadó törvényre vonatkozó módosító javaslatunkkal kapcsolatban a kormányzatnak akkor, amikor ezt önálló törvényjavaslatként nyújtottuk be a Házhoz, egészen más volt a véleménye, akkor az volt a kifogása csak önmagában, hogy a definíciók hiányoznak, és szeretné a kormány jobban definiálni azokat a fogalmakat, amelyeket egyébként használ az szja és a társasági adó is. Most ehhez képest lényegesen megváltozott az álláspontja, de ettől még abban a stílusban, ahogy az államtitkár úr előadta, valószínű, hogy ezt el lehetett volna kerülni.

Tartalmában a 27. módosító indítványra szeretném még felhívni a figyelmet rövid egy percben, amit ugyan Jauernik képviselő úr adott be, de azt gondolom, figyelemre méltó ez a módosító javaslat, amely a cégbejegyzésre irányuló eljárási illetéket próbálja másképpen meghatározni, mint ahogy a kormányzat ezt tette. Az igaz, hogy a kormányzat most mérsékeli az illeték mértékét, viszont éppen alul, az alsó sávban egy olyan minimális értéket határoz meg, amely, azt gondolom, teljesen értelmetlen és indokolatlan, főleg az alacsony tőkével vagy vagyonnal rendelkező cégek esetében indokolatlan a 80 ezer forintos alsó értéknek a meghatározása. Megítélésünk szerint igazságosabb lenne az illetékkiszabás, ha alul is maradna az 1 százalék, és adott esetben felül egy magasabb limitet határozna meg. Azt gondolom, a felső sávban lévő vállalkozók kevésbé éreznék meg azt, hogy egy emelés történt, és még így sem éri el a 2 százalékot, viszont az alsók nagyon érzékenyek a 80 ezer forintos minimális értékre.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kertész István képviselő úr következik.

(13.30)

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Dancsó József képviselőtársamnak mondom, én nem használtam azt a szót, hogy sarcolja és hátrányosan érinti az önkormányzatot ez a rendelkezés, csupán azt mondtam, az önkormányzat van annyira felnőtt és felelős jogintézmény, hogy el tudja dönteni a saját érdekeit és tudja azokat követni.

De nem is ezzel van gondom, hanem inkább azzal, amit ő úgy fejezett ki, hogy ezt a helyzetet valamiképpen kezelni kell. Ez a probléma, tisztelt képviselőtársak! Ma tudják a vállalkozók, hogy ezzel az adókedvezményi módszerrel hosszú távon már nem számolhatnak, de nem tudják, hogy mi lép ennek a nyomába, lesz-e pozitív diszkrimináció, lesz-e megkülönböztetett helyzete egy-egy térségnek - amely nyilvánvalóan az önmaga lehetőségeivel és normatív szabályaival képtelen lesz ledolgozni a különbséget, de nemcsak ledolgozni, hanem megállítani a különbség növekedését -, vagy nem lesz ilyen rendszer. Vajon van-e arra garancia, van-e a kormányzatnak elképzelése arra, hogy ha Magyarország egész területe jogosult az európai uniós kohéziós alapok igénybevételére - azaz éppúgy pályázhat Győr, Sopron, Pécs is, mint Debrecen, Nyíregyháza, Fehérgyarmat vagy Tarpa, hogy csak azokról a településekről beszéljek, amelyek közszájon forogtak, és mindenki tudja, hova kell ezeket besorolni -, akkor például a tarpai vállalkozók számíthatnak-e arra, hogy a pozíciójuk Győrhöz viszonyítva nem lesz rosszabb.

Az tehát a gondom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a "valamit kezdeni kell" kategóriát keresem ebben a törvénytervezet-csomagban, de nem találom. Márpedig biztos, hogy kell legyen valami ezek után is! Ha a vállalkozók erre nem számíthatnak, akkor vajon mire számíthatnak? Csak a kormányzat jóindulatára kormányzati egyedi eljárási rendszerben, vagy pedig van valami normatív szabály, amit titkos fegyverként tartalékol a Fidesz? Őszintén bízom benne, hogy van ilyen normatív szabálylehetőség, erre be is adtam egy nagyon gyenge variációt 16. sorszám alatt, mert valahol el kell kezdeni ezt a munkát, mert ez a dolog ilyen cseppfolyósan nem maradhat.

Köszönöm.

ELNÖK: Lentner Csaba képviselő úr következik.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az iménti felszólalásomban röviden utaltam arra, hogy az adótörvényeknek az a fajta változtatása, amit a kormány előterjesztett, nem vállalkozóbarát, főleg nem kis- és középvállalkozó-barát. Mondhatnám azt is, hogy az adótörvénycsomagnak az a része, aminek most szakasz szerint az általános vitája folyik, alkalmas arra, hogy a még működőképes magyar kis- és középvállalkozásokat végérvényesen tönkretegye. A tönkretétel természetesen indirekt eszközökkel valósul meg, hiszen az adókedvezmények megvonása az iparűzésiadó-törvény keretein keresztül történik, illetve a társasági nyereségadó-törvényből a kiolvasható nagyobb méretű vállalkozások támogatása bizony oda fog vezetni, hogy ezt a piaci versenyt - hiszen adóversenyről is van szó - a magyar vállalkozások nem fogják bírni.

Szerencsétlennek tartom ennek az adótörvény-csomagnak a mostani benyújtását, hiszen az Európai Unió részéről nem egyértelműen visszajelzett az, hogy Magyarország mikor lesz tagja a közös Európának. Olyan helyzetben, amikor az Európai Unió a belső válságával, pénzügyi problémáival van elfoglalva, nem szerencsés a magyar adótörvényeket egyfajtaképpen tovább közelíteni az Európai Unióhoz.

Az Európai Unió belső adójogrendjéről szólva látni kell, hogy egy folyamatos verseny érvényesül a különböző adókedvezmények vonatkozásában az egyes tagországok között. Az adókülönbségek eldöntik azt, hogy egy adott nemzetközi cég hova, melyik országba fektessen be. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy ugyan van ez az adóverseny, ugyanakkor azért mindegyik európai uniós tagország megfogalmazza az adóalap védelmét; az adóalapot védik az adóverseny kedvezőtlen hatásaitól. Magyar részről pontosan az adóalap védelmének a feladását látom azáltal, hogy a magyar kis- és középvállalkozások adóalapjai, illetve az azokat terhelő adók nem versenyképesek az itt lévő nagy nemzetközi cégek adózási feltételeivel. Mindenféle kormányzati prognózisokkal meg hangoztatott vállalkozóbarát intézkedésekkel szemben a magyar kis- és középvállalkozások adóalapja nem részesül megfelelő védelemben; idáig sem részesült, de ezentúl még úgy sem fog részesülni.

Az látható, hogy az adófizetőkre, a magyar kis- és középvállalkozásokra az adó kiterhelése egyre nagyobb mértékben fog megtörténni. Ennek vannak közvetlen és közvetett eszközei. A közvetett eszközök kapcsán hadd említsem meg azokat a kormányzati elképzeléseket, amelyek arra építenek, hogy a magyar költségvetés által nyújtott különböző garanciák rendszerét ennek a kormányzati előterjesztésnek a hatására nem évente a költségvetési törvény keretei között kell bemutatni, hanem kormányfelhatalmazási körbe mennének át. Nem másról van szó, mint arról, hogy a különböző nemzetközi bankoktól - Európai Beruházási Bank, Európai Újjáépítési Bank, Északi Beruházási Bank - a magyar kormány most már országgyűlési felhatalmazás nélkül, korlátlan mértékben vehet fel hitelt, illetve vállalhat garanciákat a részére. Meggyőződésem, hogy a magyar költségvetésnek az elkövetkezendő tíz évben az lesz a legfőbb problémája, hogy az így vállalt garanciák beváltásakor a magyar költségvetés nem lesz olyan pénzügyi pozícióban, hogy ezen garanciabeváltásokra a fedezet előteremthető lenne. Amikor majd a külföldi pénzintézetek beváltják a garanciákat, akkor az szintén a magyar vállalkozókon és a magyar természetes személyeken fog csattanni, hiszen az adófizetés az ő irányukba fog terelődni.

A második szakaszban 14. és 18. szám alatt jelennek meg az indítványaim. Ezekhez kapcsolódva a közvetlen adóhátrányok vonatkozásában azt szeretném elmondani, hogy úgy látom, a társasági nyereségadó-törvény úgy, ahogy azt a kormány módosításra tervezi, teljes egészében a még működőképes belső vállalkozásokat, egyszóval a belső piacvédelmet lehetetleníti el. Ugyanakkor felmerül az a kérdés is, hogy egy ilyen nagy horderejű törvénycsomagnál, amely pénzügyi hatásokkal jár, a költségvetésre, a vállalkozók pénzügyi pozícióira is befolyással bír, képviselőtársaim, államtitkár úr, hol van a hatástanulmány, hiszen ez a törvény a magyar adópolitikai-költségvetési pénzügyi trendeket, de még akár az államháztartás önkormányzati rendszerét is alapvetően fogja átrendezni. Ugyanakkor egy átfogó hatástanulmányt, legalább egy olyat, amelyet minden évben az adótörvények mellé szoktunk megkapni - hogy egyes adótörvények változása milyen költségvetési többletbevételeket generál, vagy milyen esetlegesen elmaradó bevételekkel lehet számolni -, emellé nem kaptunk. Így, menet közben, amikor csak néhány hónappal ezelőtt fogadtuk el a 2001-re szóló adótörvényeket, egy ilyen újabb adótörvénycsomag hatásainak az elemzése a képviselők saját szellemi erőforrásait kell próbára tegye, hiszen a Pénzügyminisztérium e tekintetben nem bocsátott rendelkezésünkre adatokat.

A másik kardinális része a második vitaszakasznak véleményem szerint a helyi adókról szóló törvény. Különböző aspektusokból lehet megközelíteni azt, hogy majd a magyar kis- és középvállalkozások ezen helyiadó-törvény módosításának a hatására jobban járnak vagy nem járnak jobban, azonban ékes bizonyítékát adja a törvényhez csatolt általános indoklás annak, hogy a magyar vállalkozások - amelyek valamilyen iparűzésiadó-kedvezményt az elmúlt években mégiscsak kaptak, hiszen a legtöbb településen a vállalkozóknak 3 millió forintig nem kell iparűzési adót fizetniük - esetében ennek a törvénymódosításnak a hatására ezek az adható kedvezmények meg fognak szűnni.

(13.40)

Úgy fogalmaz a PM által kiadott általános indoklás, amely a törvényhez van csatolva, hogy a jelenleg széles körű önkormányzati kedvezménynyújtási lehetőség kizárólag a vállalkozónak nem minősülő magánszemélyekre kell hogy korlátozódjék. Tehát csak a magánszemélyek kaphatnak adókedvezményt az önkormányzati államháztartási alrendszerből, és akkor ez annyit tesz, hogy a vállalkozók, a kis- és középvállalkozások pedig nem. Tehát ennek a törvényjavaslatnak ez a végső célja valójában, hogy az ellehetetlenítés megtörténjen.

Most azt is látni kell, hogy ebben a jelenlegi piaci versenyben - itt a "verseny" erős túlzással mondható arra a helyzetre, amikor teszem azt, Győr városában az Audi nemzetközi nagy cég versenyezne, mondjuk, a 3 millió forintos jegyzett tőkével rendelkező kft.-vel, tehát itt semmiféle verseny nincsen, legfeljebb piacon maradási lehetőségek versenyeznének egymással -, ha ettől a magyar kft.-től megvonjuk az iparűzésiadó-kedvezmény lehetőségét, nyilván akkor talán megvonjuk a multitól is ezt a kedvezményt - bár ők tízéves iparűzésiadó-mentességgel jöttek be az országba -, akkor ezt a versenyt, amikor már nincs adókedvezmény, nyilvánvaló, hogy a multinacionális cég jobban fogja bírni, ugyanakkor a belföldi, magyar cég pedig nem fogja bírni, tönkremegy, ellehetetlenül.

A másik kérdés, amit valószínűleg idő hiányában már nem tudok annyira kifejteni, ez a külföldön végzett tevékenységnek az iparűzésiadó-dolgai. Az a tétel, hogy külföldön végzett tevékenység után nem kell megfizetni az iparűzési adót, ez kimondottan egy vállalatra vonatkozik: a Magyar Légiforgalmi Vállalatra.

Azt hiszem, hogy a Malév a 11 milliárdos veszteségét, amit 2000. évben elért, köszönheti a felelőtlen vezetésnek, köszönheti a felelőtlen Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-nek, amely mint tulajdonos, felügyeli, de legkevésbé köszönheti ezt a 11 milliárd forintos veszteséget annak, hogy némi iparűzési adót is kellett volna fizetni. Tehát itt a Malév válságkezelésének más megoldását kellett volna keresni, mint az iparűzésiadó-törvény ilyetén történő módosítását. De ettől kezdve nyilván nemcsak a Malév kapja meg ezt a kedvezményt, hanem a Ferihegyi repülőtéren működő összes magán-repülőtársaság is meg fogja kapni, azok a cégek, amelyek charterjáratokat üzemeltetnek.

Tehát ezzel az egyedinek szánt intézkedéssel az önkormányzat hatalmas mértékű adóbevételektől esik el, ami véleményem szerint nem szerencsés. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én magam is a helyiadó-csomaghoz - a 18., 19., egészen a 25. ajánlási pontig - szólnék. Ezekben van olyan is, amit a kormány támogat, de én magam is amellett szeretnék érvelni, hogy az az időszak, ami még rendelkezésünkre áll a kapcsolódó módosító javaslatok benyújtásáig, célszerű lenne, ha már így év közben hozzányúlunk az adótörvényekhez, ami egyébként nem szokásos, nem jellemző, és tényleg nincs semmi olyan indok, hogy ehhez most, rögtön, azonnal hozzá kellene nyúlni; a hatályba léptetés is bizonyítja, hogy lenne lehetőségünk ezt később megtenni.

Mióta létezik ez az intézmény, hogy helyi adó, azóta konfliktus tárgya. Konfliktus az önkormányzatok között, az önkormányzat és a vállalkozások között, mert kinek-kinek más lehetősége van, amit a múltból hozott magával, amit örökölt, és ugyanilyen ellentmondásos - én itt megemlítem, ez nincs szóban, nincs erről módosító javaslat - az adóerő-képesség, még azt is mindig foltozgatjuk, mert még mindig nem működik tökéletesen.

Tehát én ezzel együtt azt gondolom, hogy abba az irányba kellene mindenképpen elmozdulni, hogy az önkormányzatok számára csak kerettörvény legyen, és igenis, legyen nagyobb mozgásterük. A másik, hogy nem kell, hogy mi, az Országgyűlés vállaljuk át azt a konfliktust, amit helyben kell az önkormányzatnak a vállalkozók érdek-képviseleti szerveivel megvívni. Azt hiszem, hogy ez nem megkerülhető. Tudom, hogy sok önkormányzat van, amelyik könnyedén vagy jó szívvel venné, ha egyszerűen mutogathatna az Országgyűlésre, hogy a döntést ott hozták, ők csak mechanikusan végrehajtják.

Azt gondolom, hogy az, amit elmondtak képviselőtársaim, ha ez a törvényjavaslatban bent marad és módosítjuk, akkor minden körülmények között kellene legalább valamilyen gesztust tenni abba az irányba, hogy a forrásmegosztás hogyan változik. Amikor a Fidesz-kormány elkezdett dolgozni és átfogó adóreformokat ígért, akkor sokan és joggal hitték és reménykedtek abban, hogy a forrásmegosztás bekövetkezik, és nagyobb lesz a helyben visszamaradó adóforintok száma, ami lehetőséget biztosít a települések számára fejlesztésekre, beruházásokra.

Tehát én tisztelettel kérem a képviselőtársaimat, figyelemmel arra is, hogy ebben a csomagban van három olyan is, amit a kormány támogat, hogy ezt gondoljuk még egyszer végig, és hátha van lehetőség arra, hogy kapcsolódó módosító indítvánnyal egy olyan javaslat kerüljön ebbe a törvénycsomagba, ami elfogadható mindenki számára.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra Dancsó József képviselő úr következik.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Lentner Csaba kedves képviselőtársam felvetésére kell reagálnom, mivel nem pontosan idézte a beterjesztett javaslatot. Hiszen ebben a javaslatban arról azért nincs szó, hogy csak a magánszemélyeket illethetné meg adókedvezmény, hanem természetesen az is benne van, hogy amennyiben egy vállalkozónak az adóalapja a 2 millió forintot nem haladja meg, ebben az esetben ugyanúgy igénybe veheti az adókedvezményeket, mint eddig, illetve a jövőben is számíthat az adókedvezményére. S mivel ez a kisvállalkozókat, a mikrovállalkozókat rendkívüli mértékben érinti, ilyen szempontból a kedvezmény tőlük nincs megvonva, tehát nem igaz, amikor arról beszél képviselőtársam, hogy csak magánszemélyek esetében lehet helyiadó-kedvezményeket érvényesíteni, hanem - amint említettem - a 2 millió forint adóalapot meg nem haladó vállalkozások esetében is lehet ezeket a kedvezményeket érvényesíteni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Mivel több felszólaló...(Dr. Lentner Csaba jelentkezik.) Lentner Csaba kíván még ebben a vitaszakaszban felszólalni? Ugyanis már két alkalommal kifejtette az álláspontját. Még harmadszor is? (Dr. Lentner Csaba: Igen, rövid leszek.) Kétperces időkeretben.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr, csak nagyon röviden reagálnék a hozzám intézett felszólaláshoz.

Én nézem, képviselő úr, a törvényjavaslat indoklását, és a 3. oldalon, akárhogy is olvasom, bogarászom, azt tudom kivenni, hogy a lehetőség kizárólag a vállalkozónak nem minősülő magánszemélyekre korlátozódik. Tehát mint végső célt, ezt jelöli meg, és itt a 2 millió forintnak a nyomait sem látom. Ugyanakkor az indoklásnak az e szakasz fölötti részei elég markánsan kifejtik azt, hogy ha az önkormányzatok olyan támogatást nyújtanak, amelyet a bizottság nem hagyott jóvá, akkor azt kamattal növelt összegben vissza kell fizetni; ha a visszafizetés elmarad, akkor a behajtásról a központi kormányzat gondoskodik.

Lehet, hogy valamilyen háttéranyagban ott van ez a 2 millió forint, én ezt nem vonom kétségbe, képviselő úr, csak tudja, ez a 2 millió forint annyira minimális...! Az a vállalkozó, akinek 2 millió forint nettó árbevétele van, nem tudom, hogy a mai világban egy 100-150 ezer forint tiszta jövedelmet, tehát kivehető jövedelmet megalapoz-e. A dologi költségek, az amortizáció, a személyi jellegű ráfordítások, a tb-terhek... Még ha jövedelem volna, még ha bruttó jövedelem volna is ez a 2 millió forint, még akkor is kevés volna, nem pedig akkor, hogyha nettó árbevételről van szó, amelyet számtalan anyagi ráfordítási költség, amortizáció, közteher és más egyebek terhelnek!

(13.50)

Ha így van, képviselő úr - mondom, nem vonom kétségbe -, akkor ez nagyon kevés, nagyon minimális, ezt mindenképpen följebb kellene emelni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra Dancsó József képviselő úr következik.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, remélem, nem lesz kettő perc. Az eredeti javaslat 39/B. §-ának (2) bekezdésében szerepel ez a kitétel, és nem nettó árbevételről van szó, hanem adóalapról, még egyszer hangsúlyozom.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   23-51   51-127   127-177      Ülésnap adatai