Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Turi-Kovács Béla szavai egy kis kommentre indítottak engem is, hiszen Turi-Kovács Béla ennek a parlamentnek egy méltán tisztelt veteránja, aki több mint két évtizedet töltött a parlament falai között. Tehát amit mond, arra érdemes odafigyelni, és azt gondolom, érdemes megfontolni is. Annyi megértést kérnék képviselőtársamtól, hogy más egy kormánypárti frakcióban ülve ezekről a kérdésekről beszélni, és más egy ellenzéki párt padsoraiban ülve beszélni ezekről a kérdésekről.

Talán a parlamenti műfaj, engedjük meg, erre is való, hogy egy ilyen vitában az ellenzék kérdezzen, mert esetleg a korábbi kérdéseire vagy nem kapott, vagy nem olyan választ kapott, így valószínűleg ezt az alkalmat is szeretné arra felhasználni, hogy az általa fontosnak tartott témákról beszéljen, még akkor is, ha kérdés formájában, hiszen a végén majd várunk rá egy választ. Ettől vita valami. Nem attól vita a vita, hogy elmondja a legfőbb ügyész úr az előterjesztését, majd mi csendben végighallgatjuk, és a végén annyit tehetünk, hogy megnyomunk egy gombot, hogy támogatjuk vagy nem támogatjuk. Ebben kérem Turi-Kovács Béla megértését, hogy bizony az ellenzék azért is kérdez, mert úgy érzi, ezt az alkalmat is szeretné arra felhasználni, hogy a számára fontos kérdésekben megszólaljon; lehet, hogy önök számára nem fontos, mégis a mi számunkra fontos kérdésekben szeretnénk kicsit tisztábban látni. Amúgy pedig képviselőtársamnak a műfaj tekintetében elvileg teljesen igaza van.

(14.40)

Ezért engedje meg, hogy én is ebből a műfajból egy kicsit kilógjak, már amit ön mondott, és én is szeretnék egy problémára figyelmet irányítani, ami természetesen egy kicsit kérdés formájában kerül majd megfogalmazásra. A választási kampányban volt egy civil szervezet, ez a Civil Összefogás Fórum vagy CÖKA Alapítvány, amelyik egy plakátkampányba kezdett. Ez a plakátkampány történetesen engem köztörvényes bűnözőként ábrázolt, ezért úgy gondoltam, hogy a bíróságon polgári peres eljárásban próbálok elégtételt venni azért, hogy köztörvényes bűnözőként állítanak a magyar társadalom elé, csak azért, mert egy más pártnak a jelöltjeként indulok a választásokon. Ezért úgy ítéltem meg, hogy a személyiségi jogommal ilyen értelemben visszaélt ez a civil alapítvány.

Elsőfokú bírósági döntés született ‑ és azért kell egy kicsit hosszabban ecseteljem, hogy legfőbb ügyész úr pontosan értse a kontextusát ennek a dolognak. Az elsőfokú bíróság hozott egy ítéletet, ami nekem adott igazat mint felperesnek, miszerint ez az egyesület, alapítvány megsértette az én személyiségi jogaimat azáltal, hogy a képmásomat úgy használta föl, ahogy. A másodfokú bírósági döntés ezt felülírta, és úgy döntött jogerős ítéletében, hogy az alperes nem sértette meg az ilyen típusú jogaimat, és nagyjából itt a történet véget is érhetne, hiszen az ember tudomásul veszi, hogy másodfokon másképpen döntött a bíróság. De egy nagyon érdekes indoklást fűzött a másodfokú bíróság a döntéséhez. Ez így hangzott, hogy az „alperes ‑ ez nevezetesen a CÖF, CÖKA, pontosabban a CÖKA szervezet ‑ azon magatartása, hogy fotómontázs formájában jelenítette meg politikai véleményét, az alapjogának gyakorlása körébe sorolható olyan tevékenység, amely személyiségi jogvédelmet nem alapoz meg”. Tehát tulajdonképpen azt mondta a másodfokú jogerős bírósági döntés, hogy a CÖKA politikai véleményét gyakorolta, amikor ezeket az úgynevezett bohócos vagy ezen a néven elhíresült plakátokat kihelyezte Magyarország utcáira.

Na, ennek alapján, bevallom őszintén, én elkezdtem gondolkodni, és megnéztem a Civil Összefogás Közhasznú Alapítványnál, hogy mi a célja ennek az alapítványnak, tehát hogy miért jött létre, hogy mire szerveződött. A cél leírásánál a következő mondattal kezdi az alapítvány: „Az alapítvány célja, hogy hatásos eszköz legyen az ország gazdaságának formálásában úgy, hogy pártpolitikától függetlenül közvetíti az állampolgárok álláspontját a helyi gazdaságpolitikai és kormányzati tevékenység előmozdítása érdekében a közjóért.” Nem vagyok jogász, de annyit azért tudok, hogy van egy egyesülési jogról szóló törvény, amelyik kimondja, hogy a közhasznúsági nyilvántartásba vételhez a szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell, hogy a szervezet – en­nek d) pontja így hangzik ‑ „közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és annak anyagi támogatást nem nyújt”. Ha egy kampányban nekem nem kell plakátokat kihelyeznem, mert nem én csinálom mint párt, hanem van helyettem egy civil szervezet, és ez nem tartozik bele a kampányfinanszírozási költségeimbe, akkor ez bizony a párt számára egy támogatást jelent egészen biztosan a napi gyakorlat szintjén. Tehát a civiltörvény és a CÖF vagy CÖKA saját alapító okirata szerint pártpolitikától függetlenül kellene működnie, és közvetlen politikai tevékenységet nem folytathatna.

Ezért 2015. szeptember 9-én egy beadványt adtam a Fővárosi Főügyészség részére, amiben erre az anomáliára vagy erre a lehet, hogy csak látszólagos ellentmondásra kívántam fölhívni a figyelmét az ügyészségnek, hogy egy törvényességi eljárás keretében vizsgálják meg, hogy ez az alapítvány vagy ez a Civil Összefogás Fórum megfelelő módon működik‑e a magyar törvények és a saját maga által leírt alapszabály formájában. Mert ha ez nem CÖF lenne, hanem mondjuk, „politikailag öntevékeny csoport”, tehát P, Ö, CS (Derültség az MSZP soraiban.), akkor érteném, hogy bármilyen politikai tevékenységet folytatna. De ez nem P, Ö, CS (Derültség az MSZP so­rai­ban.), hanem CÖKA. Ebből kifolyólag bizony akkor vonatkoznak rá a megfelelő magyar törvények meg amit saját maguk leírtak.

Viszont két dolog miatt hozom ezt ide, a legfőbb ügyész úr asztalára. Az egyik az, hogy a legfőbb ügyésznek egyfajta, és lehet, hogy nem pontosan fo­gal­mazok, ezt nézze el nekem, legfőbb ügyész úr, de van egy olyan utasítása önnek, hogy 30 napon belül válaszolni kell az ilyen típusú beadványokra. A Fővárosi Főügyészség nem válaszolt 30 napon belül, mert október 9‑e volt a határidő. Azt sem kaptuk, hogy kell‑e valami pluszadatokat beadni vagy valami kiegészítést csinálni, azt sem, hogy elindítottak bármilyen eljárást. Tehát az már csak úgy nem lenne rossz, ha egy állampolgár ad be egy beadványt, akkor egy választ kapjon arra, hogy most akkor mit csinálnak az ő beadványával.

De ez még nem lenne ilyen fontos egyébként, hogy az én személyiségi jogaimat sértik vagy nem sértik, mert ezzel a tudattal tudnék együtt élni, volt ennél durvább is a kampányban. De az igenis fontos kérdés, és ez már kihat a választójogi törvényre, az egész választási rendszerre és a kampányfinanszírozásra is, hogy Magyarországon megengedhető‑e az, hogy a kampányfinanszírozást egy civil szervezet mögé bújtatva intézi a Fidesz. Hogy az megengedhető-e, hogy minden más párt hátrányban van a Fidesszel szemben, mert egy civil szervezeten keresztül a lejárató kampányát tudja szervezni, és közben el tudja azt játszani, hogy kérem, nekem ehhez semmi közöm nincs, mert ez valami civil szervezet. Hát, szeretnek minket, mi nem kértük, hogy szeressenek, csak hát szeretnek, ezért bármilyen mocskolódó kampányt tudnak bonyolítani, plakátolni, és ehhez ordenáré mennyiségű pénzt tudnak fölhasználni. Hiszen mindenki tudja, aki ebben a teremben a politikusi oldalon ül, hogy bizony a kampány pénzbe kerül még az óriásplakát is. És ráadásul átláthatatlan módon nekik nem kell elszámolni azzal pontosan és precízen, hogy hogyan, miként, honnét gyűjtve szerezték ezeket a forrásokat, miközben az összes politikai pártnak meg képviselőnek természetesen jogszerű módon el kell számolni ezzel az összeggel.

Tehát nem hoztam volna ide ezt a kérdést, mert ellevelezgettem volna én még a Legfőbb Ügyészséggel is vagy a Fővárosi Főügyészséggel ebben a témában, ha nem lenne ennek egy társadalmi, közpolitikai kihatása. És nem azért csinálom ezt a pert vagy ezt a bejelentést én sem, mert úgy gondoltam, hogy most enélkül nem tudok élni, hanem egyszerűen azért, mert ennek az én megítélésem szerint úgymond tovagyűrűző hatása van vagy nagyobb hatása van, mint pusztán az, hogy egy közéleti szereplőnek a képmását éppen mire használják föl, hiszen ilyen a miniszterelnök úrral is történt az elmúlt időszakban. Hozzáteszem, akkor rögtön a Fidesz úgy is reagált, ahogy ilyenkor kell, hogy megsértődött rajta, hogy bizonyos célokra használták éppen a miniszterelnök arcképét. Legutóbb egy újságban, ha jól emlékszem, Hitler-bajusszal szerepeltették. Azon érdekes módon mindenki föl volt háborodva a kormánypárti padsorokban. Amikor ellenzéki képviselőkkel történik nem teljesen hasonló, de mégiscsak sértő dolog, akkor kicsit elnézőbbek, de ezzel sincsen semmi gond, mert ez bőven belefér a politikai vitákba és véleménynyilvánítási kérdésbe.

Tehát magyarul, a legfőbb ügyész úrtól egy teljesen más aspektusból ezért erre várnék egyfajta választ vagy egyfajta iránymutatást, hogy mely civil szervezetek azok, amelyeket jobban kell felügyelni meg ellenőrizni, melyek, ahol óvatosabban nyúl hozzá, van‑e ilyen egyáltalán. És talán egy picit még egy pillanatra visszautalva Turi-Kovács Béla szavaira is, nekünk nem az a bajunk, hogy vannak ügyészségi vizsgálatok, amelyek politikusokat is érintenek. Ez a természetes. Ha valaki törvényt, szabályt sért, akkor természetes, hogy el kell járni. Ez a mindenkori elvárás a mindenkori igazságszolgáltatással szem­ben. A mi kérdéseink nagyjából arra próbáltak utalni, lehet, hogy nem pontosan fogalmaztunk, hogy úgy tűnik számos esetben, hogy vannak egyenlőbbek vagy még egyenlőbbek az egyenlők között. Tehát van, amikor üldözik, van amikor meg nem üldözik ilyen értelemben az úgynevezett bűnt vagy a politikus bűnözését.

Ennél az esetnél is egy picit annyiban analógia, hogy van civil szervezet, ahol jogosan lép föl és helyesen az ügyészség, van, ahol meg ez egy kicsit nehezebben megy, és mi annak örülnénk, ha tényleg az lenne, amiről a legfőbb ügyész is többször beszélt, nevezetesen, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő értelemszerűen. Tehát, mi pusztán az egyenlő bánásmódot várjuk, kérjük, semmi extrát nem kérünk magunknak. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)