Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Helyettes Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is egy picit meg vagyok lepődve azon a gyér érdeklődésen (Dr. Vitányi István közbeszól.), ami a legfőbb ügyész úr beszámolóját övezi. Szerintem képviselőtársam nyomjon egy kétpercesre gombot, és akkor mi is fogjuk hallani meg tudunk is rá reagálni, ha elmondja a véleményét.

Amiről viszont beszélni szeretnék, azt már többen is elmondták előttem. Azt mondják, hogy politikától mentes és kiszámíthatóan működő vádhatóság, politikától mentes és kiszámíthatóan működő ügyészség, erre van szükségünk ahhoz, hogy a közbizalom visszaálljon vagy a közélet tisztaságában az emberek bízzanak.

A legfőbb ügyész úr tavaly, ha indirekten is, de arra intett bennünket, hogy ne hozzunk egyedi ügyeket ide a parlament elé. Viszont azzal a fajta technikai típusú beszámolóval egészen biztosan nincs gond, legfőbb ügyész úr, amit elhoz nekünk, hiszen abban biztosan olyan adatok vannak, amelyeket alá lehet támasztani, és biztos vagyok benne, hogy azokkal nagyon is nehéz volna vitatkozni.

(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Mégis, ha emögé nézünk, akkor azt látjuk, hogy az egyedi ügyek azok, amelyek formálják a közbeszédet, és a közbeszédben kialakuló vagy éppen lerontható közbizalom esetén pedig ezek az egyedi ügyek és ezeknek az egyedi ügyeknek a közbeszédben történő megítélése az, én úgy gondolom, ami sokkal többet számít annál, mint azok a bűnözési statisztikák, eredményességi mutatók, hatékonysági mutatók, amelyeket önök látnak. Az is egészen biztosan nagyon sokat nyom a latban, meg a felderítés hatékonysága is, de én úgy gondolom, hogy a legfontosabb dolog az volna, hogy az önök intézményét, a Legfőbb Ügyészséget közbizalom övezze, és én attól félek, hogy pillanatnyilag ‑ jó pár ügyet itt felsoroltak a kollégáim, és gondolom, hogy fognak is még majd ‑ ebben nem állunk jól. Abban nem állunk jól, hogyha nagyon sokszor látunk politikai indíttatású ügyeket vagy éppen politikai indíttatásból elhalni ügyeket. Nem tudjuk azt mondani, hogy politikától mentes ez a fajta munka, márpedig én úgy gondolom, hogy ez volna a legfontosabb.

Még egy dologgal, legfőbb ügyész úr, egészen biztosan hadilábon állunk. Többen gondolják azt, hogy a közvéleményt és a nyilvánosságot sokkal szélesebb körben kellene tájékoztatni. Megmondom őszintén, ezzel még talán a saját képviselőtársaimmal is vitatkozva, néha úgy gondolom, hogy ezt elégséges módon kellene, mert van, amikor egyáltalán nem tájékoztatják a közvéleményt, szinte a nyilvánosság kizárásával történnek dolgok ‑ persze ezt szakmai indokok és a nyomozás érdekei előírhatják ‑, van, amikor viszont, legfőbb ügyész úr, önök nem tesznek semmit, amikor konkrétan jegyzőkönyvek jelennek meg az interneten, jegyzőkönyveket olvashatunk internetes portálokon. Se a nevek nincsenek kitakarva, de még a nyomozó neve és a rangja sincs kitakarva ezeken a jegyzőkönyveken, ami bárki által hozzáférhető, blogokon, portálokon jelenik meg. Én úgy gondolom, hogy itt pedig azért csak átesünk a ló túloldalára. Azt gondolom, legfőbb ügyész úr, hogy ebben egészen biztosan dolog van. Egy optimális tájékoztatás és hogy a nyilvánosság korlátozó funkcióját el tudja látni, olyan szintű bevonása egészen biztosan szükségeltetik. Nem jó ebben ez a fajta csapongás.

A tavalyi évben annyi egyedi ügyet hoztunk föl, hogy legfőbb ügyész úr nyilvánvalóan okszerűen mondta azt, hogy hát azért nagyon sokkal természetesen nincs olyan mélységben képben, hogy itt rögtön szóban tudjon nekünk válaszolni, és én úgy gondolom, hogy mindannyiunkat jó érzéssel töltött el legfőbb ügyész úrnak az az ígérete, hogy írásban nekünk válaszol. Azt is megmondom, hogy a jelenlegi kormányzati működéshez képest formabontó módon még jobban örültünk annak, hogy tényleg meg is kaptuk ezeket a leveleket.

(A jegyzői székben Hegedűs Lorántnét
Hiszékeny Dezső váltja fel.)

Majd felbontván ezeket a leveleket azt láttuk, hogy ténybelileg azt írja le a legfőbb ügyész úr nekünk, ami helyes, hiszen úgy történt, de azokat a tényeket mi is ismerjük. Mi vitatjuk, hogy az úgy helyesen történt-e, és erre nem találtunk magyarázatot. Én akkor a Pécsi Vízmű ügyét hoztam fel, ahol Tóth Bertalan képviselőtársam tett feljelentést. Az ügyet talán nem kell bemutatni, egész egyszerűen a Pécsi Vízmű igazgatóját kidobták az irodájából, hogyha most leegyszerűsítem a kérdést és a tényállást.

Először Tóth Bertalan képviselőtársam azt a levelet kapta az ügyészségtől a feljelentése kapcsán, hogy csatolja be a bizonyítékait. Ez a büntetőjogban azért eléggé nehezen értelmezhető dolog, ahol azért van egy nyomozó hatóság, sőt egyébként a nyomozó hatóság és a vádhatóság egy államban ezt kizárólagos kompetenciának tartja, hogy csak ő nyomozhat, és más pedig nem is nyomozhat ebben az ügyben. Majd ezt megpanaszolván, elfogadván egyébként ezt a fajta érvelést, hogy valószínűleg a nyomozó hatóság van azért, hogy nyomozzon, nem kértek további bizonyítékokat a feljelentőtől.

A második levél ennél jóval értékelhetőbb, de természetesen jóval rosszabb is volt, és legfőbb ügyész úr sajnos ezt megerősítette nekem írott válaszában, ahol azt írta, hogy az egy helyénvaló dolog, hogy úgy látták akkor a nyomozó hatóság és az azt felügyelő vádhatóság részéről, hogy a szándékosság abban az ügyben, ahol reggel 7 órakor kiviszik egy őrző-védő cég emberei egy társaság vezérigazgatóját az irodájából, a szándékosság nem bizonyítható.

Tehát ha itt egy kicsit mögé nézünk, és megnézzük, hogy a törvény mit mond erről, hát akkor biztos gondatlanul követték el, ha szándékosan nem, és abban önöknek igaza van, hogy ezekben az esetekben a gondatlanságot nem rendeli a törvény büntetni. Tehát azt belegondolni ebbe a dologba, hogy aki oda bement, nyilvánvalóan sokadmagával, az valójában tervezetlenül, ha úgy tetszik, akkor véletlenül arra járván előre látta a tettének következményeit, de könnyelműen bízott azok elmaradásában, úgy gondolom, hogy rosszra tanítja a magyar társadalmat, hogy ha ezt meg lehet tenni. Ha egy önkormányzati többségi tulajdonú társaság vezérigazgatójának a működésével valaki nincs megelégedve, akkor ugyan, ha nem is szánt szándékkal, de akkor véletlenül, hogy úgy mondjuk, akár gondatlanul is elkövetve fogja magát és néhány fogdmeggel kivezetteti őt a cége ajtaján. Ezzel önök azt üzenik a magyar társadalomnak, hogy ez így rendben van. És az a cég, amely ezt megcsinálta, a mai napig működik, szolgáltat, hullámzó minőségben, de szolgáltat. Múltkor már a Gazdasági Versenyhivatal is egyébként elmarasztalta ezt a céget.

Tehát én úgy gondolom, hogy ezekben a tekintetekben teljesen mindegy, hogy a gondatlanságnak melyik formáját vesszük, és nem bírósági tárgyaláson vagyunk, hogy ebben érveljek, de talán még egyszer át kellene gondolni, hogy mit üzen olyankor az ügyészség, amikor azt mondja, hogy ilyen esetekben ilyen-olyan mondvacsinált okokra, amikről önök is tudják, hogy nem igaz, jogszerű, de nem igaz, ezekre hivatkozva elutasítják a nyomozást. Én úgy gondolom, hogy ez borzalmas módon rombolja a közbizalmat, borzalmas módon rombolja a közmorált.

(14.10)

Utána ne nagyon csodálkozzunk azon, ha mindenki ahelyett, hogy időnként erkölcsi és morális kötelességének eleget téve belátná valamilyen hibáját, mindenfajta mondvacsinált magyarázatokat fűz a saját cselekedeteihez, ha a Legfőbb Ügyészség, illetve az ügyészség, a kizárólagos vádhatóság időnként ezt üzeni a társadalomnak.

Még egy ilyen ügy van, ami viszont aktuális, nem tavalyi, bár a tavalyi ügyben sem történt sok minden ezen kívül, az pedig a Quaestor-ügy. Tudom, hogy folyamatban lévő ügyről van szó, és azt is tudom, hogy ilyenkor nagyon sok mindenre a nyomozás érdekében nem lehet válaszolni. De persze mögöttünk hagytunk már egy bizonyos időszakot a Quaes­tor-ügyből ahhoz, hogy felmerüljenek kérdések. És úgy gondolom, egy parlamenti beszámolóban ‑ ugyan ez egy egyedi ügy, de annyi embert érint, akkora tömegű pénzről van szó, 220 milliárd forintról, 1 milliárd dollárról, ami kézen-közön eltűnt ‑ a közvélemény ennek nagyobb nyilvánosságára, több tájékoztatásra és az államháztartást érintő kérdésekben is több tájékoztatásra kíváncsi. Talán ez megmagyarázható ebben az ügyben.

Persze, fel kell tenni a kérdéseket. Hosszasan magyarázkodtak korábban az egyik televízióadásban is, de itt legfőbb ügyész úrtól is meg szeretném kérdezni, hogy hogyan értékeli azt, hogy több mint 10 napot csúszott az első nyomozati cselekmény megtétele, a Quaestor összeomlása után 10 napnál több idő telt el addig. Hogyan értékeli, hogy visszaállítható‑e az az állapot, ami ez alatt az időszak alatt, az első nyomozati cselekmény megtételéig fennállt? Visszanyerhető‑e minden olyan adat, ami közben eltűnhetett? Hogyan értékeli legfőbb ügyész úr, miért késlekedtek az első nyomozati cselekmény megtételével?

Ezt azért is kérdezem, mert ez az időszak elegendő volt ahhoz, hogy egyszer ez a cég gazdát cseréljen. Ez a cég 220 milliárd forintnyi pénzt kért kölcsön az emberektől, hozzáteszem, mellette nagyon sokat a magyar államtól is, ezt a céget közben egy rovott múltú közmunkásnak, Orgován Bélának eladta a tulajdonosa. Majd ugye, észbe kapván, hogy itt valójában nem egy betéti társaságról van szó, bár azzal sem lehet ezt megcsinálni, no de egy ekkora zrt.-vel egészen biztosan nem, akkor gyorsan visszavette. Közben be lehetett jelenteni a csődeljárást, amit soha nem indítottak el. Kérdezem ügyész urat, hogy van‑e ebben az ügyben álláspontja, mint a törvényesség őrének, esetleg egy közérdekű kereset indítása érdekében, hogy okozhatott‑e ez kárt. Milyen taktikai lépés volt az, hogy bejelentenek egy csődeljárást, amit nem indítanak el? Emellett természetesen számos olyan kérdés van, ami felmerül ebben az ügyben. A Quaestor-károsultak a mai napon az önök irodái előtt is tüntettek, és amennyire én tudom, önök is megkapják ezt a kérdéssort. De azért egy jó párat ki fogok én ebből most emelni.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Ön informálódik‑e és milyen gyakorisággal a Quaestor-ügy nyomozásáról? Elégedett‑e ön a nyomozás eredményével? Azt szeretném megkérdezni, hogy a vagyon kimentését megpróbálták‑e megakadályozni ebben az időszakban, ami eseménytelenül telt el. Igaz‑e az, amit többen néha állítanak a sajtóban, hogy önök meghiúsították a vagyonkimentést? Viszont akkor mi ügyész úrnak az álláspontja azokról a sajtóhírekről, amelyek szerint a vagyon folyamatosan csökken, és nem tudják megmondani, hogy most éppen hol tart a Quaestor vagyonának felértékelése, illetve annak megléte?

Legfőbb Ügyész Úr! Van‑e arról információja, hogy hány feljelentés érkezett a Quaestor-ügy­ben? Ha van információja, akkor azt szeretném meg­kérdezni, minekutána itt jelentős mennyiségű közpénz volt… Nem olyan régen képviselőtársam, Tóth Bertalan feljelentését utasították el bűncselekmény hiányában, mert nem történt hűtlen kezelés, ha 72 milliárd forint környéki pénzt forgatott ott meg a külkereskedelmi és külügyminisztérium, viszont azt tudjuk, hogy a külkereskedelmi és külügyminisztérium 3,8 milliárd forintot onnan vett ki. Van olyan minisztérium, amelyik ennél sokkal többel ragadt be a Quaestor-ügynél?

Közpénzről van szó, felelős emberekről van szó. Legfőbb ügyész úr, az lenne a kérdésem, kapott‑e ön bármelyik kormányzati szervtől, hivataltól, minisztériumtól feljelentést annak érdekében, hogy a minisztérium elősegítse azt, hogy minél hamarabb a végére tudjanak járni ennek a bűncselekménynek, a közpénzeket pedig meg tudják védeni. Utolsó kérdésem pedig az lenne, hogy a törvényesség őreként indítottak‑e közérdekű keresetet, mondjuk, tudjuk, hogy nem, ezért inkább azt kérdezem, hogy kívánnak‑e indítani közérdekű keresetet a Quaestor-tör­vény be nem tartása érdekében, amit ez a parlament 97 százalékos többséggel megszavazott, majd az arra hivatott szervek ezt nem hajtják végre. Ennek az okát kiderítenék‑e egy közérdekű keresettel? Urambocsá, ki is kényszeríthetnék. Esetleg közérdekű keresetben meg kívánják‑e azt tudni, hogy a külkereskedelmi és külügyminisztérium háttérintézete, a Magyar Kereskedőház 3,8 milliárd forintot értékpapírban vagy forintban kapott‑e vissza, és ki adott erre utasítást nekik? Úgy gondolom, a törvényesség őreként erre önöknek egészen biztosan joguk van, lehetőségük van és felelősségük is van ebben.

És egy utolsó kérdés: indítanak‑e abban közérdekű keresetet, hogy a Quaestor Hrurira Kft. végelszámolását elrendelő taggyűlés, figyelemmel arra is, hogy mind a ketten előzetesben vannak, hol folyt le? Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)