Felszólalás adatai

ELNÖK: A képviselő úr nem fogadta el a miniszteri választ. Kérdezem ezért az Országgyűlést, elfogadja-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 152 igen szavazattal, 134 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Kelemen András és Potápi Árpád, a Fidesz képviselői, interpellációt nyújtottak be az egészségügyi miniszternek: "Padlóra küldi a szocialista-liberális kormány a kórházakat?" címmel. Kelemen András képviselő urat illeti a szó.

DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Már 2004-ben is 25-30 milliárd forint hiányzott a fekvőbeteg-ellátás kasszájából, és a helyzet azóta sem javult. De ha valaki erről meg akarna győződni, igencsak megzavarná a 2006. évi költségvetés: úgy tűnhet, hogy megszűnik mind a járóbetegek, mind a fekvőbetegek szakellátása. De megjelenik egy összevontnak nevezett szakellátás, vagyis a pénzellátás elszégyellte magát attól, hogy hogyan soványodik, és elkezdett elbújni.

Ha az volt a szlogen, hogy rendbe tesszük az egészségügyet 2002-ben, felmerül a kérdés, hogy hol tart. A rendszerváltozás óta először csökken, nemcsak értékben, de számszerűségében is az egészségügyi intézmények költségvetése, ezen belül a gyógyító-megelőző ellátások előirányzata 36 milliárd forinttal. Mivel máris orvoshiány van sok kórházban, természetesen szükséges a béremelés, melynek egy részét rossz szokás szerint az intézményeknek kell kigazdálkodniuk.

Ugyanakkor a bér-dologi kiadás aránya annyira elszaladt a bérek irányába, hogy a dologi kiadások a legtöbb intézményben nem szűkíthetők tovább. Az aktív fekvőbeteg-ellátás alapdíjainak emelése pedig nem érte el a 1,5 százalékot.

Ugyancsak kérdéses, hogy a teljesítménykorlát alapja miért egy tetszőlegesen kiválasztott évhez van kötve. A teljesítmény ugyanis évente nagy eltéréseket mutat, főleg a kis kórházaknál. Egyetlen év kiemelése katasztrofális pénzügyi eredményt hozhat.

Az ügyesek máris tanultak a pénzvilágtól, és adják-veszik a volumenkorlátot. A Magyar Kórházszövetség állásfoglalása, amely pártoktól független szervezet: "Az idei költségvetés az egészségügyben tovább mélyítheti a tavalyi intézményi gazdálkodási válságot, és ez súlyosan korlátozhatja a betegellátás működőképességét." - mond-ják.

Az egészségügyi szolgáltatások rendszerében közben növekvő zavarokat okoz az aránytalanság, a magánosítás a művesekezelések után megjelent a képalkotásban, a labor, a citológia területén, és érdekes módon a magánosított ellátási területek aránytalanul nagy részt tudnak kihasítani az egyre szűkülő egészségügyi költségvetésből.

Kérem tehát, cáfolja meg, miniszter úr, hogy itt ugyanaz a folyamat zajlik, amit a rendszerváltoztatás kezdetén megéltünk az ipari termelővállalatoknál. Nem gondolja, miniszter úr, hogy bár a tavalyi népszavazásban a többségi népakarat a kórházak privatizációja ellen foglalt állást, a jelenlegi kormányzati politika kezdeményezte nincstelenség és eladósodás mégiscsak dobra veri intézményeinket?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Az interpellációra Rácz Jenő egészségügyi miniszter úr válaszol.

DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön azt javasolja, hogy nézzük meg, milyen folyamat zajlik itt. Szerintem is, nézzük meg, de nem úgy általában, hanem a konkrét számok tükrében nézzük meg!

Ön kevesli, hogy az idei költségvetésben erre a bizonyos fekvőbetegkasszára, járóbeteg-szakellátásra és a tervezett CT-s laborkasszára összesen 479,2 milliárd forintot terveztünk. Lehet, hogy ez kevés, képviselő úr, de nem tudom, emlékszik-e ön arra, hogy az előző kormányzati ciklusban az utolsó teljes évre ugyanezekre a kasszákra hány milliárd forint terveződött. 268 milliárd, tehát még egyszer hangsúlyozom: 479,2 milliárdhoz képest 268 milliárd forintot terveztek önök. Ez pontosan 211,2 milliárd forinttal kevesebb. Már szinte látom az utcán a plakátot, amint egy beteg elmondja, hogy mennyivel rosszabb nekünk, mint négy évvel ezelőtt, hogy ez a kormány most csak 211 milliárd forinttal költött többet ránk, mint az előző kormány.

És maradjunk tovább a konkrét számoknál! Nézzük meg, hogy ennek hatására a kórházaknak hogyan változott a helyzete, nem úgy általában, szintén a konkrét számok tükrében. Rendkívül örülök, hogy az ön kérdésére ezt az ábrát immár negyedszer mutathatom itt meg a parlamentben - mindig igyekszünk egyre nagyobbra készíteni, hogy pontosan lehessen látni. (Felmutatja.) Ezen a plakáton pontosan látszik az, hogy mi változott az előző négyéves ciklusban, és mi változott adott esetben ennek a kormánynak a kormányzása idején. Mutatom önnek, képviselő úr. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Oda se figyel!)

1998-ban, amikor a Fidesz-kormány elkezdte az egészségpolitikáját, meredeken megemelkedett az intézményi adósság, és soha nem látható magasságokat ért el: 3 százalék fölötti az intézményi adósság, a fizetési határidőn túli szállítói átalány az eredeti kiadási előirányzat százalékában még soha nem volt ilyen magas.

(16.10)

Majd az áldásos hatás következtében ez az egész kormányzati ciklusban mindig 2 százalék fölött volt, ami azért határérték, mert ez egyheti finanszírozási összegnek felel meg. Ma itt ön pontosan látja, a konszolidációs programunk hatására ez hirtelen 1 százalékkal lezuhant, és tartósan 2 százalék alatt volt - folyamatosan 2 százalék alatt volt.

Igen, ezt a plakátot is érdemes lenne egyébként kitenni azokra a választási plakátokra, amelyekben panaszolják az intézmények, hogy 30 százalékkal sikerült csökkenteni ebben a kormányzati ciklusban az intézmények adósságállományát.

Tisztelt Képviselő Úr! Én azt hiszem, hogy matematika csak egyfajta van. Nincs választási matematika, nincs kampánymatematika, vagy nincs úgy matematika általában. Nagyon célszerűnek tartanám, hogyha a számokat valódi számoknak értékelnénk, és nem fordulna az elő, hogy például az önök pártelnöke, mondjuk, olyat találna mondani egy pécsi rendezvényen, hogy a csehországi orvosok átlagbére hét és félszer magasabb, mint a magyaroké. Nemhogy hét és félszeres, hanem adott esetben még 7 százalékos sincs a különbség. Ellenben jól emlékszünk arra, amikor négy évvel ezelőtt a tíz csatlakozó ország között sajnálatos módon az egészségügyi dolgozók fizetése vonatkozásában Magyarország az utolsó helyet foglalta el, szemben a mai helyzettel, amikor csak Málta, Szlovénia és Ciprus előz meg bennünket.

Úgy gondolom, képviselő úr, valóban nézzük meg, milyen folyamatról van szó. Mi ezekre a folyamatokra büszkék vagyunk, és úgy érezzük, hogy ezeket a konkrétumokat lenne érdemes a plakátokra kihelyezni.

Ezeknek a konkrétumoknak az ismeretében kérem, fogadja el a válaszomat. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Megkérdezem Potápi Árpád képviselő urat, elfogadja-e a miniszteri választ.

POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Hasonló grafikát, azt hiszem, én is tudtam volna rajzolni. Nem tudom elfogadni azokat a számokat, amelyeket ön mondott, ugyanis a jelenlegi egészségügyi politika két oldalról szorítja a kórházakat, főleg a kis kórházakat. Egyrészt a béreket nem finanszírozza le, ezt nagyrészt az önkormányzatokra hárítja. Másrészt meghatározza az intézményeknek a felső teljesítménykorlátot, hiába dolgoznak jól az orvosok, asszisztensek, nővérek, azt már nem finanszírozza a kormányzat; ez hátrányos megkülönböztetés. Nincsen pénz új műszerekre, gyógyszerekre, felújításra. Áldatlan állapotok uralkodnak Magyarország legtöbb egészségügyi intézményében.

A több mint 35 ezer embert ellátó Bonyhádi Kórházat önkormányzatunk hitelből 43 millió forinttal kellett hogy támogassa. Miniszter úr, ezt a pénzt mikor kapjuk vissza?

Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps a Fidesz és a függetlenek padsoraiban.)

ELNÖK: Az interpelláló képviselők nem fogadták el a miniszteri választ. Kérdezem ezért az Országgyűlést, elfogadja-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 151 igen szavazattal, 137 ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Két perc technikai szünet után áttérünk az azonnali kérdések megtárgyalására. (Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Bernáth Ildikó, a Fidesz képviselője, kérdést kíván feltenni a miniszterelnöknek. A miniszterelnök úr halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra Csizmár Gábor foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztert jelölte ki. Megkérdezem a képviselő asszonyt, hogy elfogadja-e a válaszadó személyét, vagy a miniszterelnök úrtól személyesen kéri a választ. (Bernáth Ildikó: Igen, elnök úr.) A képviselő asszony elfogadja a válaszadó személyét, megadom a szót.