Felszólalás adatai

DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Felettébb hálás vagyok, hogy másodszor szóba hozta az információs társadalom témakörét az Országgyűlésben, mert szerintem valóban ez az egyik legfontosabb kérdés. Annyira fontos kérdés, hogy ki kellene vonni a pártpolitikai diskurzus homályosító teréből.

Reggel elfelejtettem mondani, most visszaidézném azt a gondolatomat, ami a felszólalásom után jutott eszembe, hogy a magam részéről elismeréssel adózom az Orbán-kormánynak, hogy létrehozta az informatikai kormánybiztosságot, mert ez volt az első olyan kormányzati intézmény, amely bedobta a köztudatba, a politikai elit homlokterébe az információs társadalommal összefüggő összes lényeges problematikát. Természetesen az idő rövidsége, a gyakorlatlanság okán rengeteg nehézséggel kellett annak a kormánybiztosságnak is megküzdenie, és amit folytatnunk kellett, az sok szempontból a diszkontinuitás, a kontinuitás bázisán történt, mert a kormányzati struktúra ugyan valamilyen módon létrejött, de újra kellett gombolni a kabátot vagy a reverendát.

(19.10)

Nagyon szimpatikus Pettkó Andrásnak az a felvetése, hogy hálózati polgárokról beszél. A helyzet az, hogy hálózati polgárok nem lesznek egyik pillanatról a másikra, az egy hosszú kulturális folyamat, hogy egy országnak tulajdonképpen a kritikus többségét hálózati polgárnak lehet nevezni. Jelenleg távol vagyunk ettől. A felnőtt népesség 27 százaléka az az arány, akire azt lehet mondani, hogy több-kevesebb rendszerességgel használja az internetet, és tudja is, hogy mire használható ez az eszköz. Egészen más kérdés, hogy vissza vagyunk maradva mind a tartalomszolgáltatásban, mind a szolgáltatások megszervezésében, a 27 százalék igényét sem elégítjük ki tökéletesen.

Ugyanakkor történtek előrelépések, hiszen létrejött - reggel utaltam rá - az elektronikus információs szabadság törvényre, amelynek nyilvánosságra kell hoznia minden közintézmény esetében olyan adatokat, amelyeket egyébként szeretnek nem nyilvánosságra hozni. Elfogadásra került az új közigazgatási eljárási törvény, amelynek nagyon fontos komponensei előírják az elektronikus ügyintézés kötelmeit, az európai szabályoknak megfelelően mind a négy fázis keretében. A napokban írtam alá az e-kereskedelmi törvény módosításával kapcsolatos javaslatokat, amelyek érzésem szerint az e-kereskedelmet lendületre fogják ösztönözni.

Hátravan még egy nagyon fontos szabályozás, a tartalomszabályozás, mert nem árulok el titkot ebben a Házban, ha azt mondom, a médiatörvény a maga 1996-os szövegezése szerint inkább egy múzeumi okmány, semmint egy olyan típusú szöveg, amely megfelelő a digitális tartalomszolgáltatás konvergencia jegyében történő előrelépéseinek.

Feladat tehát van bőven. Ugyanakkor visszautasítanám azt a kritikát, hogy a kormány teljesen érzéketlen és süket azokkal a célokkal szemben, amelyeket nagyon helyesen Pettkó képviselő úr felsorakoztatott, nevezetesen, hogy a meglévő netizenek mit tudhatnak tenni akkor, amikor ügyeket akarnak elintézni az internet segítségével.

Több évvel ezelőtt, amikor az I. nemzeti fejlesztési terv kialakítására került sor, az intelligens település eszméje nagyon is benne volt a tervezők és a tervezés során az én fejemben is, és az intelligens település mindig is a fókuszában volt ezeknek a fejlesztéseknek, amelyek végül is megjelentek a gazdasági versenyképesség operatív programjában két nagyon fontos pontban. Az egyik pont az önkormányzatok informatikai szolgáltató tevékenységének fejlesztésére 11 milliárd irányzott elő, és ezek a milliárd forintok, meg kell mondanom, már le vannak kötve a pályázók ezrein keresztül, részint mint beszállítók, részint mint önkormányzatok. A 10 ezer fős önkormányzatok számára, illetve az ennél nagyobb lakossággal rendelkező önkormányzatok számára nyílt meg ez a lehetőség, hogy pályázzanak a GVOP keretében ilyen típusú szolgáltatások létrehozására. Egy-két éven belül ezek a szolgáltatások meg is fognak indulni.

A másik az intelligens település program keretén belül meglévő ilyen típusú kezdeményezés, az önkormányzati adatvagyon másodlagos hasznosítása, illetve a nyilvánosság számára történő hozzáférése. Itt majdnem 2 milliárd, 1,9 milliárd forint áll a pályázók rendelkezésére, és a pályázati összeg javarésze már szintén le van kötve. Tehát az összegek voltaképpen megvannak, elindultak a fejlesztések.

Mire szolgál az első? Az első arra szolgál, hogy az önkormányzati ügyintézés legalább két szintjét bevezesse a polgárok és a hivatal vonatkozásában. Az egyik egy elég primitív szint, de nagyon fontos; az összes fontos közigazgatással összefüggő információk online kitétele az internetre, hogy a polgároknak ne telefonon, szóbeszéd útján vagy hírleveleken keresztül kelljen értesülniük arról, hogy milyen ügyosztályokon milyen ügyek intézhetők el.

A második szint ennél valamivel bonyolultabb, itt már űrlapok letöltésére van lehetőség, és természetesen ezek a rendszerek úgy vannak tervezve, hogy a négy szintig, tehát az aktuális, az ügyfél azonosításán alapuló teljes ügyintézésig lehetővé teszik majd a legkülönbözőbb, önkormányzat és polgár viszonylatában felmerülő problémák elintézését, úgy, hogy voltaképpen a fizikai jelenlétre ne legyen szükség.

Az első pályázat, amint említettem, jelentős összegeket céloz annak érdekében, hogy az önkormányzatok honlapokat fejlesszenek ki, illetve a honlapok segítségével településüket voltaképpen megmutathassák a világnak, egyfajta településmarketingre legyen lehetőség. Épp reggel a miniszter úr emlékeztetett egy olyan honlapra, amelyen keresztül a világ legtávolabbi pontjáról bárkinek lehetősége nyílik arra, hogy egy teljesen eldugott település panziójába bejelentkezhessen. Az interneten ugyanis nincsenek eldugott települések. Eldugott település lehet akár egy 1 milliós város is, akkor, ha nem jelenik meg méltó módon a digitális világban.

De voltaképpen ez csak az arc. Sokkal fontosabb, hogy mi van az arc mögött. Ahogyan az emberi arc mögött többnyire agy van, itt az intelligens település háttér-adminisztrációja az, amely igazi informatikai fejlesztési feladatot képez, hogy létrejöjjön. Itt az integrált adminisztratív alrendszerek kialakítása az, ami igazán biztosítja a folyamatos ügymenetet, a felmerülő különféle akadályok kiküszöbölését, a 24 órás napra kész állapotot, amely borzasztó fontos dolog, hiszen az informatikai rendszerek, ellentétben az emberekkel, nem tudnak aludni, és nem is helyes, ha alszanak.

Ugyanakkor a biztonsági kritériumok nagyon fontosak, tehát lehetőleg valóban mindent meg kell kettőzni, nem abban az értelemben, ahogyan a képviselő úr használta. Akkor, ha az egyik rendszer nem működik, a másik rendszernek zökkenőmentesen át kell vennie a szerepét.

És végül egy nagyon fontos alkalmazás, amely ezeknek a pályázatoknak az eredményeként napvilágra fog kerülni, illetve sok esetben már napvilágon van, ez a térinformatika. A térinformatika lehetővé teszi, hogy a legkülönbözőbb adatbázisok összekapcsolódjanak, és ennek következtében ne kelljen újra és újra felásni ugyanazt az utat, ha valaki meg akar találni valamilyen kábelt, illetve bármifajta fejlesztésnek a térinformatika lehetővé teszi egy olyan típusú digitális megtervezését, amikor nem kell valamit a valóságban akár elszúrni, mert ki lehet kísérletezni, hogyan fog festeni a való életben, és ennek következtében a bevállalás valószínűsége messzemenően megnő.

Az adatvagyon hasznosítása azért nagyon fontos, mert ahogyan az élet zajlik, folyamatosan újabb és újabb adatok keletkeznek, nemcsak rólunk, netpolgárokról, hanem az intézményeinkről, és egyáltalában véve a társadalmi működéssel összefüggő minden lényeges folyamatról. Ezek az adatok rettenetesen hasznos információt jelenthetnek azok számára, akik azután közpolitikai döntéseket kívánnak ezekre az adatokra építeni, például szociálpolitikai döntéseket akarnak hozni, dönteni akarnak abban, hol legyen iskola, hol ne legyen iskola, hol legyen buszmegálló, hol ne legyen buszmegálló, és ennek következtében nem egyszerűen az adatbázisok létrehozásáról van szó, mert az adatok többnyire megvannak, hanem az adatbázisok olyan kezelőrendszerekkel való kiegészítéséről van szó, olyan adattárházak létrehozásáról van szó, ami lehetővé teszi felhasználóbarát módon az ügyintézők, illetve a döntéshozók számára, úgy, ahogyan azt az üzleti szervezeteknél egyébként már több éve megteszik.

Ebben a képviselő úrnak tökéletesen igaza van, az állam jóval kevésbé intelligens, mint az üzleti szféra. Pontosan azért intelligens az üzleti szféra, mert ott ez a fajta adatintegráció, adatmigráció, az adatbázis-kezelő rendszerek virtuóz létrehozása részét képezi az üzleti rutinnak. De én remélem, hogy az államigazgatás előbb-utóbb fel fog zárkózni, mert ha nem, akkor nem egyszerűen lemarad más országoktól, de lemarad a saját társadalmától, lemarad az üzleti szférától.

Hozzátartozik még az adatvagyon hasznosításához egy nagyon fontos szempont, hogy az újabb és újabb adatok már a meglévő protokollok segítségével folyamatosan frissülhetnek, és ilyen értelemben nem egyszerűen archiválási célokat fognak szolgálni, hanem voltaképpen önmagukat frissítik, ugyanúgy, mint ahogyan az agyunk frissül újabb és újabb élményekkel, újabb és újabb információkkal, amelyeket kellő memória birtokában elő tudunk hívni.

Tehát egészében véve azt tudom mondani, hogy a költségvetés számol az intelligens település igényével, számol az elektronikus kormányzás szükségleteivel, és a nemzeti fejlesztési terv keretében biztosítja is azokat a forrásokat, amelyek segítségével ezek a rendszerek létrejönnek, ugyanakkor az nem költségvetési kérdés, hogy netpolgárok szülessenek, vagy netpolgárok lépjenek rá a hálózatra. Ez egy szocializációs folyamat, amelyben egyébként különös módon nem az idősek fogják a fiatalokat megtanítani, hanem a fiatalok tanítják majd az időseket. Fordított a szocializáció, és amennyiben az Informatikai és Hírközlési Minisztérium valamit tud tenni, akkor nem egyszerűen PR-kampányokat kell megvalósítanunk, hanem voltaképpen miden iskolás gyereket, minden óvodás gyereket az információs társadalom hírnökének kell gondolnunk, akik beviszik a családba ezt a gondolatot, beviszik azt a készséget, amely készség a szüleikből, a nagyszüleikből esetleg hiányzik.

Még egy utolsó gondolat, az osztrák példa. Az osztrák példa azt mutatja, hogy azért lehetett sikeres az elektronikus kormányzás teljes szolgáltatási spektrumának a létrehozása, mert az osztrákok leszámoltak az illúzióval - valószínűleg nekünk is le kell számolni vele -, hogy mindenki netpolgárrá válik. Nem válhat mindenki netpolgárrá.

(19.20)

Mint ahogy vannak különfajta készségek, ezek a készségek mindig a Gauss-görbét mutatják, vannak, akik excellálnak, vannak, akik átlagosak, és vannak, akik reménytelenül lemaradtak. De ilyen értelemben véve tehát nem is az az igény, hogy mindenki excelláljon, mindenki az élvonalban legyen, hanem, mint ahogy reggel is mondtam, az a szükséges, hogy legyenek olyan közvetítő emberek, legyenek olyan közvetítő szervezetek, akik bizonyos értelemben véve segítő módon megoldják azokat a készséghiányokból adódó nehézségeket, amelyekkel egy idős vagy egy fogyatékos, vagy egyszerűen csak egy ignoráns polgár rendelkezik, és mégis része akar lenni az információs társadalomnak.

Az IT-mentor szolgálat, amelyről reggel beszéltem, pontosan ennek a gondolatnak a jegyében fog szétterülni az országnak voltaképpen minden pontjára, és remélem, hogy nagyon hasznos segítő hálózat lesz ez azok számára, akik különböző okoknál fogva - mint utaltam, ezek nagyon sokféle kategóriába illeszthetők - egyszerűen nem akarnak ennek a technológiának az eszközeivel rendelkezni. Már csak azért sem akarnak, és ezt tulajdonképpen meg tudom érteni, mert erre is utaltam reggel, hogy egy borzasztóan gyorsan változó technológiáról van szó.

Én magam, azt hiszem, a negyedik mobiltelefonommal rendelkezem, és minden egyes alkalommal újra kell tanulnom a mobiltelefont. Vannak emberek, akik erre nem hajlandók, de az IT-mentorok szerintem nagyon is hajlandók lesznek erre, és ilyen értelemben véve nem kell félni senkinek, értő és segítő társakra fog találni az adott településen akkor, hogyha bemegy a teleházba, bemegy egy e-Magyarország pontra, bemegy egy önkormányzatba, és megtanítják, vagy legalábbis rásegítik arra, hogy a hálózatra lépve elintézze saját ügyeit, illetve a hálózaton keresztül felfedezze önmagát, felfedezze azokat a lehetőségeket, amelyek egyébként örökre zárva lennének számára.

Még egyszer köszönöm képviselő úrnak a hozzászólását, mert lehetőséget adott arra, hogy az információs társadalommal kapcsolatos elgondolásainkat, ha nem is a nagy nyilvánosság számára, de legalább a történelem számára, a jegyzőkönyvezők számára elmondhassam.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)