Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Most a módosító javaslatról határozunk. Kérdezem önöket, elfogadják-e az előterjesztő módosító javaslatát az ajánlás 1-13. pontjai szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 233 igen szavazattal, 59 nem ellenében, 14 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most a zárószavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/11212. számú törvényjavaslatot az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 233 igen szavazattal, 71 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem egy pillanatra kollégáimat! Arra figyelemmel, hogy a frakciók bizottsági tagcserére nem tettek javaslatot, személyi döntésekre a mai napon nem kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk, munkánk folytatása előtt 2 perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)

(18.40)

(A jegyzői székben dr. Szűcs Lajost Földesi Gyula,
Göndör Istvánt Nyakó István váltja fel.)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Megkérem a képviselőtársaimat, szíveskedjenek a helyüket elfoglalni, vagy akiknek egyéb közfeladat ellátása miatt távozniuk kell, kérem, hogy most már ne zavarják az ülés menetét.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország Alaptörvényének ötödik módosítása című törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot új változatban T/12015. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Répássy Róbert úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 35 perces időkeretben.

Kérem a képviselőtársaimat, mivel az államtitkár úr kezdi az expozét, szíveskedjenek a helyüket elfoglalni! Ismételten kérem a képviselőtársaimat, szíveskedjenek a helyüket elfoglalni!

Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök úr, nagyon köszönöm a szót és köszönöm a türelmét.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság 2013 májusában az alapvető jogok biztosa indítványára megvizsgálta az alaptörvény negyedik módosítását, és a vonatkozó 12/2013. számú határozatában nem állapított meg alaptörvény-ellenességet. Az indítvány elutasításával Magyarországon az új alaptörvény körüli viták időszaka lezárult.

A kormány ennek megfelelően arra törekedett és arra törekszik továbbra is, hogy az alkotmányos viták a nemzetközi színtéren is nyugvópontra jussanak. Noha mind a magyar kormány, mind egyes független nemzetközi szakértők, jogászprofesszorok arra a megállapításra jutottak, hogy a negyedik módosítást ért kritikák többsége félreértésen vagy egyes rendelkezések indokolatlanul rosszindulatú értelmezésén alapul, a kormány mégis úgy döntött, nem engedheti meg, hogy ezen alkotmányos kérdések a továbbiakban is ürügyként szolgálhassanak a Magyarország elleni támadásokhoz. Ebből a célból a kormány már június közepén benyújtotta a vonatkozó módosítási javaslatát, ám most immár a Velencei Bizottság, illetve az Európai Bizottság végleges véleményére is tekintettel kiegészítve, új változatban terjesztette az Országgyűlés elé az alaptörvény ötödik módosításáról szóló javaslatot. Ez az iromány a jelzett kérdések mellett tartalmazza a Magyar Nemzeti Bankot és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét érintő, hatásköri átrendezéssel összefüggő kérdéseket is.

Tisztelt Ház! Mielőtt az egyes változtatásokról szólnék, röviden jelezni szeretném, hogy az önök előtt fekvő ötödik módosítás nem tér el a korábbi alkotmányozói akarattól, legfeljebb hangsúlybeli változást takar. Ennek kapcsán meg kell említeni azt is, hogy a pénzügyi közvetítő rendszer felügyeletének a jegybankhoz történő telepítése sem új keletű ötlet, most azonban ezt már az Európai Központi Bank is támogatni tudja.

Az egyes rendelkezésekről szólva elsőként a vallási közösségek helyzetének rendezéséről, az ezzel összefüggő változtatásról szólnék. A javaslat e körben elsősorban terminológiai változtatást hajt végre: az "egyházak" és a "vallási tevékenységet végző más szervezetek" megkülönböztetés helyett alaptörvényi szinten a "vallási közösség" összefoglaló nevet vezeti be, ezzel is kifejezve, hogy a szervezeti forma nem eredményezhet különbséget a vallásgyakorlással összefüggő jogok tekintetében. A módosítás egyértelművé teszi, hogy az Országgyűlés döntése nem a vallási közösségek teológiai értelemben vett egyházi önmeghatározását érinti, nem az egyházként való működés lehetőségének megadására vagy elutasítására irányul, hanem annak szabad mérlegelésére és eldöntésére, hogy a közösségi célok elérése érdekében az állam melyik vallási közösséggel kíván együttműködni. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy az együttműködésről a vallási közösség kérelme alapján dönt az Országgyűlés, és a közösségi célok elérése érdekében történő együttműködésre tekintettel lesz lehetséges a feltételeknek megfelelők részére sajátos jogállás és jogosultságok biztosítása. Az együttműködés ugyanis a közösségi célok hatékony ellátása érdekében bizonyos többletjogosítványok biztosítását igényli, amely megkülönböztetés alkotmányos alapjait e módosítás teremti meg.

Tisztelt Ház! Másodikként a politikai reklámokkal összefüggő változtatásról szólnék. A negyedik módosítás a közszolgálati televíziókra és rádiókra szűkítette volna a reklámozás körét; a módosítás értelmében azonban bármilyen, tehát nemcsak közszolgálati médiaszolgáltatás útján közzétehető lesz politikai reklám, feltéve továbbra is, hogy az ellenérték nélkül történik. A közzétételre vonatkozó további feltételek meghatározását az alaptörvény sarkalatos törvényre utalja azzal, hogy abban biztosítani kell a politikai reklámot közzétevők esélyegyenlőségét. A rendelkezés tehát az ingyenesség előírásával továbbra is garantálja az esélyek egyenlőségét és a kampányköltések kordában tartását, ugyanakkor valamennyi televízió és rádió számára megteremti a közzététel lehetőségét.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat harmadik tárgyköre az igazságszolgáltatással függ össze. Ennek keretében a kormány az igazgatással összefüggő alaptörvényi garanciák növelésére tesz javaslatot az Országos Bírói Tanács mint az igazgatásban közreműködő önkormányzati szerv alaptörvényi nevesítésével, valamint indítványozza, hogy az eljáró bíróság kijelölésének jogintézménye helyett más módon legyen biztosítható a bíróságok egyenletes ügyterhelése. Ezzel alaptörvényi szinten is megszűnik a sokak által félreértett úgynevezett ügyáthelyezés lehetősége.

Szintén az igazságszolgáltatással összefüggő kérdés, hogy a javaslat a bírói kezdeményezésre induló alkotmánybírósági normakontroll-eljárásban az eljárásra nyitva álló határidőt a megfontoltabb döntéshozatalhoz szükséges idő biztosítása érdekében 30 napról 90 napra bővíti.

Tisztelt Ház! Most hadd szóljak a javaslat két pénzügyi tárgyú rendelkezéséről. A javaslat 4. cikkével és 7. cikk (2) bekezdésével a kormány az ország gazdasági stabilitását és az államadósság csökkentését biztosító más megoldást javasol az államot terhelő, előre nem látható fizetési kötelezettségek teljesítésének esetére. A javaslat ennek megfelelően az alaptörvény szövegét tehermentesítve deregulálja a 37. cikk jelenlegi (6) bekezdését. A költségvetési egyensúly fenntartására irányuló intézkedések alapvető és részletszabályai ugyanis egyaránt megállapíthatók sarkalatos, illetve egyszerű többséggel elfogadható törvényekben.

Végül a javaslat jegybankot érintő rendelkezéseiről szeretnék beszélni. Az 5. cikk és a 7. cikk (3) bekezdése annak lehetőségét teremti meg, hogy a pénzügyi közvetítő rendszer felügyeletének feladatát a jövőben a Magyar Nemzeti Bank lássa el. A pénzügyi felügyeleti funkció jegybankba történő integrálását számos érv támasztja alá. Az integrációra elsődlegesen azért van szükség, hogy mind a pénzügyi rendszer egésze, mind pedig az egyedi intézmények szintjén a kockázatok feltárása és azok elhárítása a korábbiaknál sokkal hamarabb és hatékonyabban történjen meg. A jegybank és a felügyelet hatékony koordinációjának hiánya ugyanis jelentős mértékben járult hozzá a háztartások túlzott eladósodottságához és a devizahitelek elterjedéséhez. A teljes integrációt az indokolja, hogy a pénzügyi stabilitási és fogyasztóvédelmi funkciók potenciális szinergiái a lehető legteljesebben kiaknázásra kerüljenek, és a jegybank a jövőben ne csak a pénzügyi rendszer, hanem az ügyfelek túlzott kockázatvállalását is megakadályozza.

Ugyanakkor az új jegybanknak nemcsak az a feladata, hogy a pénzügyi rendszer stabilitása felett őrködjön, hanem a rendelkezésre álló eszközökkel annak hatékonyságát is javítsa. Erre jó példa, hogy ha túl kevés a hitel, akkor gyorsítania, ha pedig túl sok, akkor lassítania kell annak gazdaságba történő kiáramlását. De szintén lényeges, hogy a pénzügyi rendszer szereplői közötti piaci verseny feltételeit is biztosítsa.

(18.50)

A magyarországihoz hasonló felügyeleti kudarcok indokolják a jegybankok felügyeleti funkciókkal történő felruházásának nemzetközi trendjét is, amelynek részeként a világ vezető jegybankjai, így a Bank of England és a Fed mellett hamarosan az Európai Központi Bank is egyedi intézményi felügyeleti jogosítványokat kap majd.

Tisztelt Országgyűlés! Bízom benne, hogy a javaslat nyomán a látszólagos jogi problémák megoldásával elülhetnek az alkotmányos viharok, másfelől a jövőre nézve biztosítható lesz a korábbiaknál hatékonyabb és összehangoltabb pénzügyi felügyeleti rendszer működése. Mindehhez azonban szükség lesz az önök szíves támogatására. Jó szívvel ajánlom figyelmükbe a javaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Vejkey Imre képviselő úrnak, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VEJKEY IMRE, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság 12/2013/Ab. határozata eredményeképpen Magyarországon az új alaptörvény körüli viták időszaka lezárult. Ennek megfelelően indokolt, hogy az alkotmányos viták nemzetközi színtéren is nyugvópontra jussanak.

A kormány ezért annak érdekében, hogy az egyes alkotmányos kérdések a továbbiakban ne szolgálhassanak ürügyként a Magyarország elleni további támadásokhoz, az alkotmányozó eredeti akarata szerint, attól nem eltérve, a vallási közösségek helyzetének megnyugtató rendezésére, a politikai hirdetések szélesebb körű közzétételének biztosítására, a bíróságok igazgatásával összefüggő alaptörvényi garanciák növelésére tett javaslatot, valamint indítványozta, hogy az eljáró bíróság kijelölésének jogintézménye helyett más módon legyen biztosítható a bíróságok egyenletes ügyterhelése.

A T/12015. számú törvényjavaslatot az alkotmányügyi bizottság 2013. szeptember 9-ei ülésén megvitatta, majd 17 igen szavazattal, 5 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak nyilvánította.

Kérem, támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A bizottság kisebbségi véleményét két felszólaló ismerteti, mindösszesen ötperces időkeretben. Megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak. Öné a szó.

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Figyeltem Vejkey képviselőtársam felszólalását, aki nagyjából ugyanazt a papírt olvasta fel talán szó szerint, mint államtitkár úr, vagy legalábbis egy része megegyezett. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Azért furcsa ez, vagy azért érdekes ez, mert ha ez a vezérszónoki felszólalásban van, azzal nincs különösebb probléma, de mégiscsak a bizottságban elhangzottakat lett volna érdemes inkább szabatosabban ismertetni.

Engedjék meg, hogy egész röviden a kisebbségi véleményről beszéljek, és azért mondom, hogy egész röviden, és csak felvetés szintjén, hogy mely témákat érintettük, mert a vezérszónoki felszólalásomban szeretnék majd kitérni ezeknek a jogintézményeknek a részletesebb ismertetésére.

Először is felmerült az a bizottsági vitában, hogy ez az ötödik módosítása az alaptörvénynek valójában már többedik, hiszen volt egy átmeneti rendelkezések, amelyek elfogadásra kerültek, és ez is most már a második verzióban került benyújtásra, lényegesen bővítve a tartalmat az elsőhöz képest. Másrészt a rendelkezések közül alapvetően három vonatkozásában bontakozott ki vita. Az egyik a hozzájárulás a lakosság részéről a költségekhez, illetve a bírságösszeghez, abban az esetben, ha nemzetközi fórum elmarasztalja Magyarországot a kormány hibájából.

Itt megemlítésre került az, hogy ez csak látszólagos és az emberek átverése, hiszen más törvényben ez ugyanezzel a szöveggel megjelenítésre kerül majd. Szó volt a választási szabályok átalakításáról, a kereskedelmi médiáról, ahol szintén aggályokat fogalmaztunk meg, illetve szó volt a Nemzeti Bank és a PSZÁF összevonásáról. Itt egy kérdést tettem fel helyettes államtitkár úrnak, de végül is választ itt az elnöki, illetve alelnöki pozíciókkal kapcsolatban - ezt is ki fogom fejteni a vezérszónoki felszólalásomban - sajnos nem kaptam; remélem, hogy ebben a vitában fogok kapni. Államtitkár úr nyilvánvalóan tudja, hogy miről beszélek.

Szó került arról is, hogy a frakciók vélhetően nem fogják támogatni ezt a javaslatot, az abban szereplő rendelkezések miatt. Ennél bővebben, még egyszer mondom, a vezérszónoki felszólalásban, hiszen megosztottuk az időkeretet, és a másik felét Staudt képviselőtársam mondja el. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Némileg hasonló volt a véleményünk, de azért néhány pontban eltért, ezért kértük azt, hogy megosztva kerüljön a kisebbségi vélemény elmondásra. El is mondom, hogy miért.

Mi tartózkodtunk, amikor az általános vitára való alkalmasságról volt szó; azért, mert úgy gondoljuk, hogy bár ami le van írva ebben a törvényjavaslatban, az sok esetben jó irányba indul el, vagy azokat a megvalósulásokat tartalmazza, amit oly sokszor elmondtunk, de elhangzott a bizottságban, hogy ezt nem kellett volna megvárni, amíg évek telnek el, és amíg az ellenzéknek ezt számtalan alkalommal el kellett mondania, és tőlünk nem fogadták el, hogy azok a javaslatok, amelyeket önök bele szerettek volna, illetve bele is vettek az alaptörvénybe, számos esetben nem állják ki a törvényesség próbáját, még akkor sem, ha formálisan ezt a kétharmados törvényhozói hatalomnál fogva bele tudták emelni.

Mi is a vezérszónoki felszólalásunkban fogunk a részletekre kitérni. Volt szó a különböző műsoridőkről és kampányidőszakban a megfelelő tájékoztatás érdekében a politikai reklámokról. Itt elhangzott az, hogy arra fog vezetni a jelenlegi szabályozás, hogy senki nem tud majd hirdetni kereskedelmi médiaszolgáltatóknál, hiszen ha aközül kell majd választania a médiaszolgáltatónak, hogy ingyenesen mindenki számára, vagy senkinek nem fogja ezt a lehetőséget megadni, akkor könnyű eldönteni, hogy mit fognak választani, mert valószínűleg senkinek nem lesz erre lehetősége.

Elhangzott többek között a Magyar Nemzeti Bank mint a pénzügyi közvetítőrendszer új felügyelőjének a szerepénél, hogy itt az eredmények fogják esetleg ezt a jogalkotási folyamatot visszaigazolni, amennyiben végre valaki az emberek oldalára áll, és lesz egy olyan szerv, amely megvédi őket, ami sajnos az előző kormányzat alatt nem volt, és akár a devizahitelek, akár egyéb beteg pénzügyi konstrukciók esetében nem volt egy olyan állami szerv, amely a sarkára álljon. Ha ez megvalósul, akkor még igazolhatja is az idő, de jelen pillanatban szkeptikusak vagyunk. A többit a vezérszónoki körben fogjuk elmondani.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, aki a számvevőszéki és költségvetési bizottság álláspontját ismerteti.

ÉKES JÓZSEF, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A számvevőszéki és költségvetési bizottság az alaptörvény ötödik módosításával összefüggő módosításról szóló T/11545. számú törvényjavaslatot a mai napon megtárgyalta, és az öt fejezetből tulajdonképpen az MNB és a PSZÁF összevonásával kapcsolatos napirend javaslatát tárgyalta ki, amely egyben az Európai Központi Bank teljes egyetértésével fog megvalósulni.

A javaslat javítja a pénzügyi közvetítőrendszer ellenálló képességét, valamint hozzájárul a pénzügyi közvetítőrendszer gazdasági növekedéshez való fenntartó hozzájárulásához. A javaslat értelmében az MNB teljes egészében átveszi a PSZÁF feladatait, így az MNB válik a pénzügyi szervezetek felügyeletét ellátó hatósággá. A javaslat az MNB klasszikus jegybanki feladatait érintetlenül hagyja.

Jelen javaslat célja, hogy az integráció által szükségessé lett PSZÁF-ot és az MNB-t nevesítő törvények szükséges módosítását megvalósítsa. A költségvetési bizottságnál több hozzászólás érintette magának az összevonásnak a kérdéskörét. Ezen belül is, amit fontos kiemelni, a hatálybalépést említették október 1-jével, tehát az összevonás időpontjának kezdete október 1-je, tehát itt merültek fel olyan kérdések, hogy túl gyors maga ezen intézkedés. De ahogy jeleztük a bizottsági ülésen is, ezt már egyszer a parlament júniusban kellőképpen áttárgyalta, megvitatta a költségvetési bizottság is.

(19.00)

Tehát kellő idő volt arra felkészülni, hogy valóban ez a folyamat október 1-jével hatályba tudjon lépni.

Felmerült az a kérdés is, hogy a PSZÁF-nál lévő költségvetési keret hogy fog majd adott esetben a költségvetésbe beépülni, vagy adott esetben az MNB-n belül hogy fog ez hasznosításra kerülni. Itt tudvalevő az, hogy a PSZÁF szakemberei teljes egészében átkerülnek az MNB hatáskörébe, és maga az a költségvetési hányad is tulajdonképpen velük együtt fog menni, amely biztosítja annak feltételét, hogy az MNB költségvetése és a PSZÁF költségvetése is ebben az évben teljes egészében meg tudjon felelni a megfelelő előírásoknak és annak ellenőrizhetőségének is.

Felmerült az a kérdés is, amely tulajdonképpen a júniusi vitán is több alkalommal elhangzott, hogy miért van erre szükség, mi lesz a biztosíték, milyen formában fognak az MNB és a PSZÁF szakemberei együttműködni. Itt fölmerült annak a kérdése is, amelyet Veres János képviselőtársam tett fel a bizottsági ülésen, hogy maga az MNB elnöke mint egyfajta alelnök funkcionál tulajdonképpen ebben az összevonásban, de itt egyértelmű volt az államtitkár úrnak is a válasza, amely kiigazította és javította ezt az álláspontot, hisz annak idején az előterjesztésnek volt egy olyan passzusa, amelyik ezt a sugallatot adta és biztosította, de itt ez teljes egészében elvetésre kerül, és az MNB elnöke nem alelnöki, hanem elnöki funkciót tölt be továbbra is, mint ahogy jelen pillanatban.

Itt különösebb vita úgy nem alakult ki, amely a júniusi heves vitában tulajdonképpen megfogalmazódott, és annak idején 2011-ben is, amikor ez egyszer már felmerült, és amikor az Európai Unióban is elég hangos vitát váltott ki a magyarországi elképzelés; akkor más volt az MNB elnöke, más irányból történtek azok az indíttatások, amelyek az Európai Unión belül is egyfajta vitát váltottak ki az Európai Központi Bank esetében is. A mostani összevonással maga az Európai Központi Bank irányelveinek is maximálisan megfelel, és a számvevőszéki és költségvetési bizottság tulajdonképpen nagy többséggel, 5 ellenében általános vitára és elfogadásra javasolja képviselőtársaimnak magának az előterjesztésnek ezen összefüggő részét, amely az MNB és a PSZÁF összevonásával kapcsolatosan az alaptörvény ötödik módosításával egybefüggően kerül általános vitára a parlament elé.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Veres János képviselő úrnak, aki a bizottságban kialakult kisebbségi álláspontot ismerteti.

DR. VERES JÁNOS, a számvevőszéki és költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A bizottságban ennek a kérdésnek a tárgyalása során, úgy fogalmazok, hogy az ellenzéki aggályok és felvetések voltak időben mindenképpen túlsúlyban a hozzászólások közül, itt most képviselőtársam a többségi álláspont ismertetésekor is kitért ebből néhányra, én szeretnék ebből három dolgot érdemben érinteni.

Az első, hogy a bizottságban az ellenzéki képviselők lényegében egybehangzóan úgy ítélték meg, hogy az a megoldás, amit tartalmaz a benyújtott javaslat az MNB és a PSZÁF összevonásával kapcsolatban, az időzítésében nem megindokolt és nem megalapozott, azaz nem tartjuk megfelelőnek azt a megoldást, amely az októberi időpontot tartalmazza a két szervezet egyesüléseként. Nem tartjuk megalapozottnak, mert túlságosan kevés idő áll rendelkezésre, és nem tartjuk semmilyen módon megindokoltnak azt, hogy miért év közbeni módosulásról van szó. Itt valóban fölmerült a vitában az is, hogy ráadásul két, a költségvetési technika szempontjából meglehetősen eltérő intézményről van szó, hiszen az MNB, illetve a PSZÁF gyökeresen eltérő finanszírozási konstrukcióval szerzi a kiadásainak fedezetéül szolgáló bevételeket. Ennek a majdani rendezésére nyilvánvalóan még egy további költségvetési módosításra lesz szükség vélhetőleg, ha elfogadja a többség a benyújtott javaslatot, mindenesetre most erre nem tértek ki.

Vita volt abban is, hogy ez a most benyújtott javaslat vajon szakmailag mennyiben megalapozottabb és mennyiben indokoltabb ahhoz képest, mint amit korábbi javaslatként annak idején az Országgyűlés tárgyalt, de végül is nem került bevezetésre. A korábbi jegybankelnök személyére szabott korábbi javaslattal kapcsolatban alakult ki az a bizonyos polémia, amelyet részben képviselőtársam most itt érintett, ámbár annak lényege mégiscsak az volt, hogy akkor a benyújtott indítványa a kormánynak tartalmazta azt a konkrét megfogalmazást, hogy az addigi jegybankelnök az ezt követő időszakban, mármint a törvény elfogadását követő időszakban pusztán alelnöki státussal rendelkezett volna az új szervezetben. Erre most nem tértek ki, nyilván bizalmi ember vezeti a jegybankot a jelen helyzetben, és a bizalmi ember megkapja a kormánytöbbség bizalmát arra, hogy a későbbiekben is ő vezesse ezt az intézményt. Ez a polémia ugyanakkor semmiképpen nem meggyőző az ellenzék számára a tekintetben, hogy a benyújtott javaslat jó lenne, és helyes lenne október 1-jétől ezt az átalakítást megcsinálni, még akkor sem, hogyha szerepel a javaslatban a korábbi PSZÁF-os dolgozók átvételére vonatkozó kötelezettség, hiszen elég nyilvánvalóvá vált mindenki számára, hogy ez még semmifajta garanciát nem jelent a továbbiakra nézve a tekintetben, hogy ezek a dolgozók a későbbiek során milyen munkakörben, milyen feltételekkel tudnak vagy nem tudnak tovább dolgozni.

A másik számvevőszéki bizottsági hatáskörbe tartozó kérdése ennek a bizonyos javaslatnak pedig arra vonatkozik, amiről államtitkár úr is az imént az expozéjában beszélt, hogy olyan kötelezettsége Magyarországnak, amennyiben fölmerülne a korábbi általunk képviselt álláspontnak megfelelően, immáron a kormány is belátja, hogy nem írhatja elő alaptörvényi szinten kötelezően, hogy ebben az esetben, ha fizetési kötelezettség merül fel, akkor erre új adóbevételt kell kivetni, azaz nem kötelező a továbbiakban a benyújtott javaslat szerint ilyen jellegű új sarc kivetése a későbbiek során. Ámbár, mint ahogy ott a kormányt képviselő államtitkár elmondta, ez a lehetőség továbbra is a kormány lehetőségeként fönnmarad, azaz élhet ezzel a kormány, de nem kötelezően kell ezzel élnie. Ez is egy vitatott, általunk legalábbis vitatott megoldás, főleg úgy, ahogyan a bizottság vitájában az egyik kormányoldali reakcióban elhangzott, már-már megelőlegezve azt, hogy belátható időn belül nem Európában, hanem egy Európán kívüli bíróságon születik olyan elmarasztaló ítélet a magyar kormány helytelen döntése miatt, ami miatt bizony majd ezzel élni fog a kormányzat. Én csak remélni merem, hogy nem egy 2010-ben hozott helytelen gazdasági miniszteri döntés eredményeként majdan választott bírósági eljárásban Magyarországgal szemben meghozandó ítélet vaskos fizetési kötelezettségére célzott és gondolt a kormány képviselője a bizottság vitájában, amikor erről beszélt, és nagyon szeretném, ha nem ezt tekintené majd a mostani kormány egyfajta próbájának a vélhetőleg többség által majdan elfogadandó módosításnak.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Spaller Endre képviselő úr, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója. Megadom a szót, képviselő úr.

SPALLER ENDRE, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A fogyasztóvédelmi bizottság a mai ülésén megtárgyalta ezt a javaslatot, megállapította, hogy a vallási közösségek esetében igazából nagy változás nincsen ahhoz képest, amit a korábbiakban elfogadtunk, itt néhány változásról, inkább terminológiai változásról van szó. Ugyanígy a kormányzat elérte azt a célját is, hogy a kampányok olcsóbbak legyenek, az adófizetőknek ne kerüljön pénzbe, ne kerüljön annyira sok pénzbe. Hogyha egy másik módszerrel, akkor egy másik módszerrel érte el, nem baj, a lényeg az, hogy magát a célt sikerült elérni.

A bíróságok kapcsán ugyanakkor volt egy másik ügy, amelyben a kormányzat nem érte el teljes mértékben a célját, ám azt megállapította a fogyasztóvédelmi bizottság, hogy érdemes volt érte küzdeni, hiszen egy sokkal olcsóbb megoldás lett volna az emberek számára, mintegy évi 1,1 milliárddal került volna kevesebb pénzbe, mint így ez a mostani. Éppen ezért a fogyasztóvédelmi bizottság többsége támogatja ezt a javaslatot, és elfogadásra javasolja.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kupcsok Lajos képviselő úrnak, aki a gazdasági és informatikai bizottság álláspontját ismerteti.

(19.10)

DR. KUPCSOK LAJOS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A gazdasági és informatikai bizottság mai ülésén foglalkozott a Magyarország Alaptörvényének ötödik módosítása címmel benyújtott törvényjavaslattal T/12015. szám alatt. Azokat a cikkeket vizsgáltuk, amelyek főként a gazdasági és informatikai bizottság hatáskörébe, feladatkörébe tartoznak.

Az egyik módosítási javaslat ennek megfelelően kiveszi az alaptörvényből azt a kötelező automatizmust, miszerint ha az államháztartás egyensúlyát egy külső, bizottsági vagy bírósági döntéssel meghatározott fizetési kötelezettség ingatná meg, akkor ezt különadó formájában kell megteremteni. Úgy gondoljuk, hogy a mindenkori kormánynak szabadsága kell hogy legyen nemcsak kétharmados, de feles törvényekben is, hogy bármilyen közterhet kivessen, tehát nem alaptörvényi automatizmus szükséges ehhez, hanem ez a mindenkori kormányok döntése lenne.

Egy másik módosítási javaslat a már közismert váltást önti formába, tartalomba, amely szerint a Magyar Nemzeti Bank ellátja a PSZÁF feladatait is.

Nagyon fontos konklúziója ennek a módosítási javaslatnak, hogy ha bármilyen nemzetközi fizetési kötelezettséget állapítanak meg Magyarországgal szemben, akkor nem mindegy, hogy ennek a kiegyenlítésére milyen formában és kiknek a terhelésével kerül sor. Gondolok itt arra, hogy mondjuk, multinacionális cégek terhelésével, és nem a lakosság terhelésével kerülne erre sor.

A gazdasági és informatikai bizottság végül 16 igen szavazattal, 6 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta a módosítási javaslatot.

Köszönöm a figyelmüket, és kérem, támogassák a javaslatot.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, aki a bizottságban kialakult kisebbségi álláspontot képviseli.

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ismét kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy a gazdasági bizottságban csak kisebbségi vélemény hangzott el, a többségi vélemény nem hangzott el, ilyen formában különösen nem, ahogy a képviselőtársam itt előadta; hacsak azt nem tekintjük többségi véleménynek, hogy a többség egyébként - olyan arányban, mint ahogy a képviselő úr elmondta - megszavazta a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.

Szeretném hangsúlyozni, mert még ma itt nem hangzott ez el, hogy a gránitszilárdságú alkotmány ötödik módosításáról van szó. A gazdasági bizottságban valóban csak a gazdaság területét érintő módosításokról esett szó, de azért az mégiscsak fontos momentum, hogy Rétvári államtitkár úr azzal a felütéssel adta elő a kormány képviseletében a törvényjavaslatot, hogy bizony a kormánynak esze ágában sem volt módosítást benyújtani az alkotmányhoz, de ezek a csúnya nemzetközi szervezetek meg az Európai Bizottság kikényszerítették ezt a változtatást, pedig a kormány legjobb szándéka szerint ezt nem tette volna meg. Annak ellenére természetesen, hogy ezek a nemzetközi szervezetek és mindenki, az ellenzék is - amely egyébként kritikát fogalmazott meg annak idején az alkotmány elfogadása kapcsán - már fölhívta a figyelmet arra, hogy tisztelt képviselőtársaim, ez mégsem járja. Például, ha a kormány intézkedései kapcsán egy nemzetközi bírósági vagy európai bizottsági döntés eredményeként fizetési kötelezettség áll elő, ezt automatikusan a kormány úgy gondolta, hogy tisztelt állampolgárok, én ugyan elcsesztem a dolgot, de maguk fizessék meg ennek a következményeit. Azért ez mégiscsak furcsa hozzáállás egy kormány részéről, hogy természetesen ő soha nem vét semmilyen hibát, soha nem felelős semmiért, mindennek az állampolgárok fizessék meg az árát, bármit is tesz a kormányzat. Ilyen hozzáállással elég érdekes vélemény fogalmazódik meg nyilvánvalóan egy külső szemlélő számára, hogy milyen ország milyen kormánya meg parlamenti többsége az, ami ilyen módon hoz jogszabályokat, ilyen módon szabályozza az ország életét meg jogrendszerét.

Mindezekre tekintettel természetesen - és Veres János képviselő úr már elmondta, én nem akarom megismételni - az a határozott álláspontunk, hogy a Nemzeti Bank, illetve a PSZÁF összevonása várhatóan nem lesz olyan zökkenőmentes, mint ahogy önök gondolják és szándékoznak azt megvalósítani. Nagy valószínűséggel emiatt a következő hetekben, hónapokban problémák sorozatával szembesülünk majd, de nyilvánvalóan önök mint kormánypárti többség majd ezt is ilyen lazán, mint ahogy ezt az ötödik alkotmánymódosítást, szépen ideterjesztik az Országgyűlés elé, és szó nélkül, csuklás nélkül a parlamenti többség megszavazza. Mi nem értünk vele egyet, és ezért nem is támogatjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Demeter Zoltán képviselő úrnak, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadójának. Öné a szó.

DEMETER ZOLTÁN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy az emberi jogi, civil- és vallásügyi bizottság a T/12015. számon benyújtott, Magyarország Alaptörvényének ötödik módosítását megtárgyalta, és azt 14 igen, 3 nem mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

Az előttünk fekvő alaptörvény-módosítás rendelkezései közül a bizottság hatáskörébe elsősorban a vallási közösségekre vonatkozó szabályozás tartozik. Úgy vélem, hogy két dolgot érdemes ezzel kapcsolatban leszögezni. Egyrészt ami alapjogi szempontból a legfontosabb, hogy Magyarországon a vallásszabadság joga mind egyéni, mind közösségi szinten a lehető legteljesebben biztosított és érvényesül. Sőt, a módosítás egyértelművé teszi, hogy az Országgyűlés döntése nem a vallási közösségek teológiai értelemben vett egyházi önmeghatározását érinti, nem az egyházként való működés lehetőségének megadására vagy elutasítására irányul, hanem annak szabad mérlegelésére és eldöntésére, hogy a közösségi célok érdekében az állam melyik vallási közösséggel kíván együttműködni.

A másik nagyon fontos része a vallási közösségeket érintő folyamatnak, hogy továbbra se lehessen haszonszerzési céllal úgynevezett bizniszegyházként működni a jövőben. Pontosan az elmúlt egy vagy másfél év történései mutatják, hogy annak a közel négyszáz, magát egyháznak nevező szervezetnek körülbelül negyede az, tehát körülbelül száz, amely tényleges vallási tevékenységet folytatott és folytat a mai napig. Természetesen itt meg kell jegyezni és meg is jegyzem, hogy a bevett egyháznak nem minősülő vallási közösségekről sem szabad elfeledkeznünk.

A politikai hirdetések közzétételére vonatkozó alaptörvényi szabályozás kapcsán pedig felhívnám a figyelmet, hogy az egyenlő feltételek biztosításával és az ellenérték-nélküliség kikötésével valóban mindenki egyenlő eséllyel vághat neki a kampánynak, a választásnak, függetlenül az adott szervezet anyagi lehetőségeitől, amely rendelkezést igencsak előremutatónak értékelhetünk.

Végezetül, reményeim szerint az alaptörvény ötödik módosítása a legérzékenyebb és az alapjogok érvényesülése tekintetében arra legfogékonyabb szerveket és szervezeteket is meggyőzi, és nyugvópontra jutnak reménységem szerint a feleslegesen gerjesztett viták.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági álláspontok ismertetését követően most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 30-30 perces időkeretben, ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Megadom a szót Gulyás Gergely képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

GULYÁS GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés a mai napon Magyarország Alaptörvénye ötödik módosításának tárgyalását kezdi meg, illetve ennek részletes vitáját folytatja le.

Az a tény, hogy az Országgyűlés a két és fél éve elfogadott alaptörvényt ismételten módosítja, nem az alkotmányozó eredeti szándékának változását jelzi.

(19.20)

Ahogy a negyedik módosítás oka és előzménye az Alkotmánybíróság átmeneti rendelkezéseket megsemmisítő döntése volt, addig az ötödik módosítás az alkotmánnyal kapcsolatos nemzetközi támadások és viták végleges lezárása érdekében szükséges. Akik a módosítások gyakoriságával mint szerintük önmagában is megálló érvvel kívánják bizonyítani az alaptörvény részbeni elhibázottságát, azoknak három tényt mindenféleképpen érdemes figyelembe venni.

Először is a nemzetközi gyakorlatban mind az Európai Unió tagállamaiban, mind a tengerentúlon gyakran fordul elő, hogy egy alkotmányt elfogadása után több alkalommal is módosítanak. Az Európai Bizottság egyik, hazánkkal kapcsolatos kérdésekben, közjogi kérdésekben rendkívül aktív biztosát adó Luxemburg például 2003 és 2009 között 12 alkalommal módosította alkotmányát, sőt korábban, 1988 decembere és '89 júniusa között eltelt hat hónapban hat alkalommal tette ugyanezt. Ha az alkotmányozás kudarcának aligha tekinthető amerikai alkotmánytörténetet nézzük, akkor sem szabad megfeledkezni arról, hogy a több mint 230 év alatt mindösszesen 27 alkotmánykiegészítést megélt amerikai alkotmány első tíz kiegészítésére két évvel az alkotmány elfogadása után került sor.

Másodszor, ahogy az eddigi módosítások sem érintették az alkotmány lényegi tartalmát, nem változtattak a közjogi intézményrendszer szabályozásán, úgy a mostani módosítás még a korábbiakhoz képest is kisebb korrekciónak tekinthető csupán.

Harmadszor, a magyar közélet teljes kompromisszumképtelenségét és a kétharmados parlamenti többség jövőbeni előfordulási valószínűségének rendkívül csekély voltát ismerve elhanyagolható az esélye annak, hogy 2014 tavaszát követően további alaptörvény-módosításokkal számolni kellene. A most előterjesztett módosítás a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének összevonásán kívül a negyedik alkotmánymódosítás csekély mértékű korrekciójának tekinthető.

A kormány a 2. cikkben az Európai Bizottsággal való egyeztetést követően és annak eredményeként arra tesz javaslatot az Országgyűlésnek, hogy az alaptörvénynek a politikai reklám közzétételét ingyenesen, ellenérték nélkül valamennyi médiaszolgáltató esetében eddig tiltó rendelkezését változtassa meg, és a jövőben ingyenesen, ellenérték nélkül valamennyi médiaszolgáltató számára politikai reklám közzétételét tegye lehetővé. Ez a szabályozás elfogadható az Európai Bizottság számára, és megfelel a kormánypártok által fontosnak tartott, korábban többször ismertetett szabályozási szempontnak, amely szerint a választási kampány ne válhasson pénzügyi versennyé, a legdrágább reklámidőt értékesítő kereskedelmi médiumokban történő politikai reklámok közlésének lehetővé tételével.

A módosítás 3. cikke, az Országos Bírói Tanács alaptörvényben való megjelenítése a szervezetileg független igazságszolgáltatásban érvényesülő önkormányzatiság elvét erősíti meg.

A módosítás 4. cikke egy felesleges politikai vitának vet véget azzal, hogy nem kívánja alkotmányos szinten szabályozni azt az evidenciát, hogy ha nemzetközi jogszolgáltatási fórum vagy a magyar Alkotmánybíróság döntéséből a magyar államra nézve olyan kötelezettség származik, amelynek teljesítésére a költségvetésben nem áll rendelkezésére elegendő tartalék, úgy ennek teljesítésére különadó kivetésére van lehetőség. Ez természetesen akkor is így van, ha ezt az alaptörvény nem tartalmazza. Mégis szeretném az ellenzéki oldalról elhangzott valótlan állítások nagy száma miatt egyértelművé tenni, hogy e szabályozás kialakítására nem az elmúlt három év jogalkotási gyakorlata ad okot, hanem azok a már ebben a ciklusban a kormány nyakába szakadt terhek, amelyeket a 2002 és 2010 közötti szocialista törvényhozás idézett elő. Ezért különösen cinikusnak tartjuk azt az alaptörvényhez önállóan benyújtott szocialista módosító indítványt, amely ilyen esetben törvényhozói felelősséget állapítana meg.

A félreértések elkerülése végett, bár nyilvánvaló jogi képtelenségről van szó, de elsősorban mégsem elzárkózunk ettől, csupán arcátlannak tartjuk, tekintettel arra, hogy ilyen nagyságrendű fizetési kötelezettséget kizárólag az MSZP-SZDSZ-koalíció idézett elő azzal, hogy a 2007-ben elfogadott áfatörvénynek az áfa-visszatérítés kizárására vonatkozó szabályait az Európai Unió Bizottsága 2011-ben, tehát már ebben a kormányzati ciklusban közösségi jogot sértőnek találta, és a magyar államot 250 milliárd forint kifizetésére kötelezte. Ha tehát a szocialisták ezt az elvet kívánják érvényesíteni, akkor járjanak elöl jó példával, és térítsék meg a törvény megszavazásával az MSZP jelenlegi elnöke és képviselőtársai által okozott 250 milliárdos kárt a magyar költségvetésnek. Ezt követően tudunk komolyan foglalkozni az egyébként jogi nonszensznek tekinthető javaslatukkal.

A javaslat 5. cikke és a 7. cikk (3) bekezdése a Magyar Nemzeti Bankhoz telepíti a pénzügyi közvetítő rendszer felügyeletének ellátását. Ugyanezt a javaslatot az átmeneti rendelkezések megalkotásakor az Országgyűlés egy alkalommal már elfogadta. Akkor éppen az Európai Bizottság kérésére volt kénytelen a Magyar Országgyűlés az összevonás lehetőségétől elállni, annak ellenére, hogy a magyar kormány már akkor felajánlotta, hogy garanciát ad arra, hogy Simor András akkori jegybankelnök mandátumát ez a módosítás nem érintheti.

Most azonban a korábbival érdemben megegyező szabályozást az Európai Központi Bank előzetesen rendben lévőnek találta, és az Európai Bizottság sem illette ezt semmilyen kritikával, ezért a kormány a korábbi szándékát fenntartja. Tudjuk, hogy csak az ökör következetes, és megnyugodhatunk, hogy az Európai Uniót nincs okunk ilyen durva jelzővel illetni.

A javaslat 6. cikke az Alkotmánybíróság hosszabb határidő biztosítására vonatkozó igényének kíván megfelelni, amikor a bírói kezdeményezésre indult normakontroll-eljárásra 30 nap helyett 90 napos határidőt biztosít. Itt is szeretnék emlékeztetni arra, hogy abban az esetben, amikor ilyen eljárást bíró kezdeményez, mivel vélelmezi, hogy az ítélkezése alapjául szolgáló jogszabály alaptörvény-ellenes, akkor ez minden esetben az eljárás felfüggesztésével jár együtt. Ezért nem fogadható el az a létező gyakorlat, hogy ezeknek az indítványoknak az elbírálása, egy sokszor egyszerű jogkérdés eldöntése több évet vesz igénybe, ahogyan azt a közelmúltban is nagy jelentőségű, állampolgárok csoportját érintő ügyben megtapasztalhattuk, illetve még mindig az Alkotmánybíróság előtt folyamatban van hasonló bírói megkeresés.

A javaslat 7. cikke a bírósági ügyáthelyezés lehetőségét szünteti meg. Tudomásul vesszük, hogy az Európai Bizottság még átmeneti időre sem fogadja el ügycsoportok más bíróságokhoz történő áthelyezését. Úgy gondoljuk, hogy noha ez a jogintézmény más európai uniós államokban is létezik, és ilyen gyakorlat ügycsoportok másodfokon történő elbírálása területén bármely belföldi és nemzetközi kritika nélkül érvényesült a szocialista kormányzás időszakában is, azonban annak érdekében, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségébe vetett elengedhetetlenül fontos közmeggyőződést ne kezdhessék ki a magyar ellenzék hatékony közreműködésével folytatott nemzetközi kritikák, a kormány arra tesz javaslatot az Országgyűlésnek, hogy az ügyáthelyezés intézményét szüntesse meg.

Ha valaki kellően erős idegzetű ahhoz, hogy végigolvassa az alaptörvény negyedik módosítása során lefolytatott parlamenti vita ellenzéki hozzászólásait, akkor azzal szembesülhet, hogy az ellenzék döntően nem a most módosított rendelkezéseket támadta. Támadta a felsőoktatásra vonatkozó szabályokat, a kommunista diktatúra bűneiről megemlékező rendelkezéseket, a család és a házasság intézményének alkotmányos szabályozását, a szólásszabadságnak a közösségek méltósága érdekében történő, egyébként korábbi MSZP-s javaslattal egyező korlátozását, és különösen az Alkotmánybíróságra vonatkozó rendelkezéseket. Ezek voltak a lényegi pontjai az alaptörvény negyedik módosításának, és ezekben még a magyar kormánnyal szemben túlzottan pozitív elfogultsággal nem vádolható Európai Bizottság sem látott semmi kivetnivalót.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ezért joggal állíthatjuk, hogy az ötödik módosítás korrekció ugyan, de olyan korrekció, amely az ellenzék számára elsősorban nem kritikára, hanem korábbi állításainak fényében önkritikára ad okot. Úgy gondoljuk, hogy az ellenzéknek tudomásul kellene venni az Európa Tanács azon határozatát, amely szerint az új magyar alkotmány demokratikus alapelveknek felel meg, európai értékeken nyugszik, és Magyarország történelmében először fogadta el demokratikusan választott Országgyűlés, ezt pedig üdvözlendőnek tartjuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

(19.30)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Bárándy Gergelynek, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésekor is utaltam rá, most is ezzel kezdem, hogy tovább mállik a gránitszilárdságúnak hitt alaptörvényük. Ez szám szerint ugyan az ötödik módosítás, amiről szó van, azonban tartalmilag inkább a hetediknek tekinthető, de legjobb esetben is a hatodiknak.

Azért mondom ezt, államtitkár úr és tisztelt képviselőtársaim, mert ne feledkezzünk meg, hogy volt egy igen nagy terjedelmű, az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló alaptörvény-módosítás, amit az Alkotmánybíróság éppen azért helyezett hatályon kívül, mert nem átmeneti rendelkezéseket tartalmazott jellemzően, hanem érdemi rendelkezéseket. Azt is vegyük figyelembe, hogy ha nem fut ki az időből az Országgyűlés, és az eredetileg beterjesztett javaslatot fogadja el még az előző ülésszakban, akkor most a hatodik számot viselő alaptörvény-módosítást tárgyalnánk, hiszen a kormány ezt az ötödik első verzióját visszavonta, és még legalább - terjedelmi szempontból - ugyanannyival kiegészítette, jelentőségét tekintve sem csekélyebb súlyú rendelkezésekkel.

Éppen ezért tehát érdeklődve hallgattam Gulyás képviselőtársam vezérszónoki felszólalását, aki összehasonlította néhány más országgal, hogy ott hány alkotmánymódosítás történt adott idő alatt. Mi itt próbáltunk számot vetni, attól függ, hogy ezt most ötödiknek vagy tartalmilag hatodiknak tekintjük, beszámoljuk-e magát az alaptörvénynek az elfogadását. Ettől függően valahol 18 és 21 között határozható meg összességében az alkotmánymódosítások és az alaptörvény-módosítások száma három év alatt. Tisztelt képviselőtársaim, ezt a számot sehol nem sikerült elérni. Biztos, hogy az önök apparátusa nagy energiát fordított arra, hogy összeválogassa a világban azokat az országokat, ahol a legtöbb alkotmánymódosítás született, de még ez a nyilvánvalóan rendkívül felkészült apparátus sem tudott olyan országot találni, amelyiknél az alkotmánymódosítások száma meghaladta volna a magyart. Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, erre hivatkozni, megmondom őszintén, egy kicsit nevetséges.

Önök azt mondják, azt állítják, az államtitkár úr is ezt állította, Vejkey képviselő úr is ezt emelte ki a felszólalásában - nyilvánvalóan ez most egyrészt a központi retorikájuknak az egyik eleme, mondhatnám úgy is, hogy esetleg valamiféle vágyuk önöknek -, hogy az alaptörvény vitája ezzel lezárult. Nos, el kell hogy keserítsem önöket, államtitkár úr és tisztelt képviselőtársaim, megmondom előre: nem zárul le az alaptörvény vitája sem Magyarországon, Magyarországon biztosan nem, és vélhetően határainkon kívül sem ezzel a javaslattal. Nem zárul le egészen addig, azt gondolom, amíg egy konszenzusos alkotmányt nem tud elfogadni az Országgyűlés, vagy legalább nem sikerül olyan módosításokat a jelenlegi alaptörvényen átvezetni, amelyek nem csupán egy pártnak a véleményét, egy pártnak a hozzáállását, egy pártnak az értékrendjét tartalmazzák. Addig, amíg ez nem történik meg, tisztelt képviselőtársam, nem lesz lezárása az alaptörvény vitájának.

Őszintén szólva, az szintén megmosolyogtató volt, amikor Gulyás képviselő úr a kompromisszumképtelenség hiányáról beszélt az ellenzéki oldalon. Ha visszanézzük az elmúlt három évet, államtitkár úr, akkor először is, ellentétben azzal, amit önök állítottak, hogy az ellenzék eleve nem vett részt az alkotmány vitájában, ez nem igaz: az alaptörvény előkészítésében, az alkotmány-előkészítő bizottságban részt vettünk, és letettük a javaslatainkat az asztalra. Államtitkár úr, önök semmit nem fogadtak meg abból, az égadta világon semmit, és nem azért, mert nem mondtuk el még háromszor ugyanazt a parlament plenáris ülésén, államtitkár úr, hanem azért, mert önök semmit nem akartak elfogadni abból, ami ellenzéki javaslat volt. A Jobbik egyébként részt vett ezen a vitán, az lett az eredménye, hogy egy technikai módosító javaslatukat fogadták el. Ez volna a kompromisszumkészség az önök részéről? Államtitkár úr, képviselőtársaim, ha itt kompromisszumképtelenségről lehet beszélni, akkor egyes-egyedül a Fidesz oldalán lehet erről beszélni.

Ugyanez vonatkozik egyébként a sarkalatos törvények vitájára, amelyben az ellenzéki pártok részt vettek, kifejtették álláspontjukat, letették az asztalra javaslataikat módosító javaslatok formájában, és itt a plenáris ülésen is elmondtuk; ehhez képest egyetlenegy érdemi módosító javaslatunkat nem fogadták el. Képviselőtársaim, tudják, önök használták, úgy tűnik, ez is a központi retorikájuknak az egyik új eleme: az arcátlanság. Hát, az önök részéről arcátlanság az, amikor rajtunk kérik számon a kompromisszumkészséget akkor, amikor önök zéró, nulla kompromisszumkészséget tanúsítanak mind a közjogi átalakítások során, mind más törvényjavaslat vitájában.

Azt kell látni - és ezt a magam részéről, akár elhiszik, akár nem, őszintén sajnálom -, hogy a kormány ezzel a javaslattal az Európai Unió előtt kapitulált; az a szabadságharcos kormány, amelyik mindig minden csatát az EU-ban is, máshol is megnyert. Tisztelt képviselőtársaim, ez a javaslat nem más, ez erről szól. Nekem ne mondja azt senki, hogy ezek olyan kis bagatell javaslatok, ezek lényegtelen kiegészítései az alaptörvénynek vagy módosításai. Azt hiszem, Répássy államtitkár úr úgy fogalmazott az expozéjában, hogy hangsúlybeli változást ez nem jelent.

Hát, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ügyáthelyezési jog - amiről mind a ketten beszéltek, a Fidesz vezérszónoka is és a kormány képviselője is - kikerül a magyar jogrendszerből, ez önöknek óriási presztízsveszteség. Óriási presztízsveszteség! Nem azért, mert ennek olyan nagy jelentősége lenne, és még azt is elhiszem egyébként, hogy az államtitkár úrnak személyesen nem az, de hogy a miniszterelnöknek az, az tuti, mert ha nem lett volna az, tisztelt képviselőtársak, akkor mondják meg nekem, hogy miért lett volna öt, hat, hét - nem számoltam meg pontosan - törvénymódosítás, amelyik az ügyáthelyezés egyes részletszabályait próbálta finomítani egy-egy velencei bizottsági döntés vagy európai bizottsági megkeresés kapcsán. Azért, mert ehhez önök foggal-körömmel ragaszkodtak ugyanúgy, ahogy a bírák kényszernyugdíjazásához. Nos, el kell mondanom, hogy mind a kettőbe belebuktak. Belebuktak azért, mert a bírák kényszernyugdíjazásával kapcsolatban az Európai Bíróság marasztalta el önöket, és kénytelenek voltak visszavonulót fújni, most pedig belebuknak az ügyáthelyezési jog kapcsán is a terveikbe.

Ez a két olyan emblematikus része volt az igazságszolgáltatás átalakításának, amiért a miniszterelnök több esetben a nyilvánossághoz fordult, és kijelentette, hogy na, ha valamit, ezt a kettőt megvédjük. Ehhez képest most önök feladják. Ne mondja nekem egyetlen kormánypárti képviselő sem, hogy ez csak olyan mellékes. Ez, tisztelt képviselőtársaim, a kapitulációval egyenlő, legalábbis ebben a témában biztosan. Hála istennek, mert jobb, ha az ész legalább valamikor megjön, mint ha egyáltalán nem jön meg; sajnos kicsit későn, de még mindig jobb, mint ha egyáltalán nem. Éppen ezért azt gondolom, hogy amikor önök azt mondják, hogy marginális kérdéseket alakítanak át, a lényeget nem érinti, akkor nem mondanak valóságnak megfelelő állításokat.

Ugyanez igaz egyébként az egyházügyi törvény változásaira is, az is önöknek presztízskérdés volt. Mondják meg nekem, tisztelt képviselőtársaim, vagy akár a kormány képviselője, hogy ha lényegtelenek ezek a kérdések, akkor miért volt most már talán két évre visszamenő története Magyarországnak az Európai Unióval - már ami a vitát illeti - az egyházügyi kérdésben. Ha ez nem presztízskérdés, akkor mondják meg nekem, hogy az Alkotmánybíróság határozata után miért kellett megpróbálni nagyjából ugyanazt vagy valami hasonlót áterőltetni. Képviselőtársaim, azért, mert önöknek ez presztízskérdés, önök ebből is - most legalábbis - részleges visszavonulót fújnak. Erre a témára azért nem térek ki részletesebben, mert Lendvai Ildikó képviselőtársam ezt meg fogja majd tenni.

Azt sajnálom - és ezzel kezdtem a mondandómnak ezt a fejezetét, ezt a részét, hogy őszintén sajnálom -, hogy ez egy ilyen kapitulációvá alakult. Azért sajnálom, mert ha visszanézik a parlamenti jegyzőkönyveket, akkor a radikális jobboldali párttól a szocialistákon keresztül az LMP-ig, tán még független képviselőkig is ugyanezeket a rendelkezéseket támadtuk, nagyjából hasonló érvek alapján.

(19.40)

Mindenki látta már akkor előre, hogy ezek a rendelkezések sértik a magyar jogszabályokat és az Európai Unió jogszabályait egyaránt. Azt sajnálom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány éppen a kompromisszumképtelenség miatt nem volt hajlandó érdemi párbeszédet folytatni az ellenzékkel, nem volt hajlandó megfontolni az ellenzéki pártok egységes érveit, nem volt hajlandó meghallani a magyar szakemberek véleményét, hanem makacsul kitartott a saját álláspontja mellett és áterőltette azt erőből a kétharmados többségével. Hát ez ennek az eredménye, képviselőtársaim. Sokkal jobb lett volna és sokkal jobban örültem volna annak, ha mutat némi kompromisszumkészséget a kormány, megfontolja legalább az ellenzéki érveket, és nem teszi ki hazánkat annak a nemzetközi megaláztatásnak, aminek kitette, nem egy fordulóban. Éppen ezért emelem ki azt, hogy őszintén sajnálom, hogy így, ilyen módon alakítják vissza ezeket a szabályokat.

Gulyás képviselőtársam felszólalásából két dolgot még mindenképpen érdemes megemlíteni, ami idetartozik. Az egyik: nem igaz az, hogy az ellenzék ezeket a rendelkezéseket nem támadta, vagy ne lett volna a kritikák középpontjában. Ugyanis megint csak azt tudom javasolni, hogy mindenki, aki kételkedik benne, s van hozzá idegrendszere, ideje és kedve, az nézze vissza a korábbi felszólalásokat, akárcsak az enyéimet, mint a legnagyobb ellenzéki párt általában ebben vezérszónoki tisztét ellátó képviselő felszólalásait. De nézze vissza Schiffer képviselő úrét, Gyüre Csabáét, Staudt Gáborét, Gaudi-Nagy Tamásét, és még sorolhatnám a neveket. Bizony az ügyáthelyezési jog, az egyházügyi törvényre vonatkozó szabályok, az adókivetési szabályok - amiről később még fogok szólni - ugyanúgy, ahogy más ebben szereplő módosítások a kritikák gerincét képezték. Úgyhogy az az állítás, amit Gulyás képviselőtársam itt elmondott, nem igaz, objektíve nem igaz.

A másik az Európa Tanács határozata. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, Gulyás Gergely képviselő úr felkészültségét jól mutatja az, hogy tudott egy olyan mondatot idézni az Európa Tanács határozatából, amelyik a kormány számára kedvező. Azért mondom, hogy ez a felkészültségét igazolja, mert ha az összes többi mondatot ebben a határozatban megnézzük, akkor az a kormány számára mélyen lesújtó és dehonesztáló. Ez az egy olyan mondat, amit valamiféle politikai alku keretében módosító javaslatként be tudtak emelni az Európa Tanács határozatába.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy az a kormány vagy kormánypárt, amelyik arra büszke, hogy az Európa Tanács szoros megfigyelés alá helyezi Magyarországot - mert az Európa Tanácsban ez a döntés született meg -, az magáról állítja ki a szegénységi bizonyítványt. Arra büszkének lenni, képviselőtársaim, hogy nem monitoringeljárás indul Magyarországgal szemben, hanem csak szoros megfigyelés alá vonják a közjogban okozott problémák miatt, hát ha erre a büszke a kormány, akkor lelke rajta. Én az Európa tanácsi határozatot, sem az indokolását, sem magát a döntés érdemét nem említeném mint pozitívumot, ha a kormánypártok helyében lennék.

De nézzünk egy-két fontos rendelkezést ebből! Az ügyáthelyezési joggal kapcsolatban már kitértem a lényegre. Azt gondolom, hogy nem szükséges elismételni, hiszen azok a képviselőtársaim, akik itt ülnek a parlamentben, pontosan ismerik az összes érvünket ezzel kapcsolatban, s tán a hátralévő 15 perc sem lenne elég arra, hogy ezt vázlatosan is összefoglaljam. És azt gondolom, hogy azok, akik nézik vagy hallgatják ezt az adást és érdekli őket a közjog és a közjogi átalakítás, szinte nekik is a könyökükön jön ki, annyiszor elmondtuk már, hogy mi a probléma az ügyáthelyezési joggal. Úgyhogy erre most nem térnék ki.

Viszont mindenképpen kitérnék három kérdésre. Az egyik, amire Veres János képviselőtársam is utalt, hogy az alaptörvénybe beemeltek egy olyan rendelkezést, amely szerint, ha a magyar kormány hibájából valamilyen fizetési kötelezettsége keletkezne Magyarországnak, akkor az erre fordítandó pénzösszeget az emberektől kell behajtani. Ezt tartalmazza az alaptörvény. Most annyit tesznek - és sajnos ez az átverés része a mostani előterjesztésnek -, hogy nem az alaptörvényben határozzák meg, hanem egy másik, egyébként szintén csak kétharmaddal módosítható sarkalatos törvényben, ha ezt jól tudom. Azaz továbbra is megmarad annak a lehetősége, hogy az emberektől ezt a pénzösszeget behajtsák.

Furcsa hozzáállása ez a kormánynak és a kormánypártoknak, mert mindenki tudja, hogy az állam pénze az adófizetőktől származik. Eddig nincs is vita köztünk. Csak, tudják, többféleképpen lehet megtalálni a forrást a kormány hibájából következett fizetésképtelenségre. Lehet azt is mondani, amit önök mondanak, hogy a kormány valamit nagyon elszúrt, fizessék ki az emberek. Meg lehet azt is mondani, hogy levonom a következtetést, és kevesebb állami vezető kap lehetőséget a gépkocsihasználatra, kevesebb állami vezető kap prémiumot, kevesebb megbízási szerződést kötnek majd külsős cégekkel, és még sorolhatnám azt, hogy hol lehet a Miniszterelnökség költségvetési fejezetéből megtakarítani azt a pénzt, amit vissza kell fizetni. De nem, a kormány nem azt mondja, hogy ha hibáztam, akkor legalább annyi konzekvenciája legyen, hogy egy kisebb autóval fogok járni vagy az osztályvezetőnek nem jár majd, hanem azt mondja, hogy az emberek fizessék meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem ez így nincs rendjén. Ez így nincs rendben. Azért nem szeretnék erről sem bővebben szólni, mert nemcsak Mesterházy Attila frakcióvezető úr javaslata ez, hanem Schiffer képviselő úr, frakcióvezető úr javaslata is az egy közös indítvány formájában, hogy annak, aki a döntést meghozza, legyen valamiféle felelőssége. Schiffer képviselő úr nyilván elmondja ennek a pontos jogi hátterét, de én csak azt tudom mondani, hogy a leglényegesebb vonatkozása ennek a módosító javaslatnak az a gesztus, hogy ha a kormány és a kormánypártok valamit elrontanak, akkor legalábbis valamiféle felelősséget viseljenek, és ne az egészet első gondolatra hárítsák át az emberekre, és közvetlenül onnan szedjék be a pénzt.

Amit meg Gulyás képviselő úr mondott, arra is azt tudom mondani, hogy egy jó retorikai fogás, és természetesen a visszamutogatás, az elmúltnyolcévezés és hasonlók némi eredményt tudnak hozni, már az önök számára, de talán Gulyás képviselő úr is van annyira felkészült jogász, hogy a visszamenőleges hatályú jogalkotást ő sem tartja feltétlenül helyesnek. S azt is tudni lehet, hogy ami eddig, a törvény hatálybalépéséig történt eseményeket illeti, azokra ez nem tud vonatkozni. Egyébként azt gondolom, hogy nem mi járunk a legjobban vele, hanem önök, tisztelt képviselőtársaim. Hogy csak két dolgot említsek: a 3000 milliárd forintos nyugdíjkassza ellopását és a szerencsejáték-piac újrafelosztását, amiből vélhetően megint csak keletkezik meglehetősen nagy fizetési kötelezettsége az államnak, szóval, ezeket sem kell vállalni, de legalább a jövőbeni hibákat kelljen vállalniuk a döntéshozóknak valamilyen szinten. Ez a javaslat tehát ezt tűzte ki célul.

Két kérdés még; az egyikről picit hosszabban beszélnék, a másikról meg egészen röviden, mert arról majd Veres képviselőtársam fog beszélni, a PSZÁF és az MNB összevonásáról. A választási eljárással kapcsolatos kérdés: képviselőtársaim, ez megint az embereknek és mellesleg, mintegy mellékhatásként az uniós szerveknek az átverése, semmi más. Önök behozták azt, hogy a kereskedelmi tévékben lehet politikai reklámot közzétenni ingyen és azonos feltételek mellett. De ehhez egyetlen részletszabályt sem rendeltek hozzá. Talán megteszik a választási eljárási törvény módosításával, de lehet, hogy nem. Mindenesetre ez most nincs előttünk. Márpedig mondja meg nekem valaki azt a kormánypárti oldalról, hogy egy kereskedelmi televízió ugyan mi a fenéért adna egyetlen másodperc műsoridőt is teljesen ingyen egy politikai pártnak. És ha egynek ad, akkor persze az összesnek miért adna? Miért adna olyan műsoridőt, amit egyébként súlyos milliókért értékesíthet magáncégeknek?

(19.50)

A közszolgálati médiával más a helyzet, de most kereskedelmi csatornákról beszélünk. A kereskedelmi csatorna pedig profitorientált társaság, és valószínűleg sem emberbaráti szeretetből, sem a közügyek iránti elkötelezettségből nem fog ingyen értékes műsoridőt átadni, ha erre egyébként valami nem kötelezi. Márpedig itt semmi olyan szabály nincsen, részletszabály, ami őt erre kötelezné. Ehhez képest levonhatjuk azt a következtetést, hogy önök hoznak egy szabályt most, aminek legalábbis jelen pillanatban semmiféle kötőereje nincsen. Már most látni azt, hogy ha ezt nem egészíti ki valami más, akkor ez a gyakorlatban soha semmilyen módon nem fog érvényesülni.

És végül, ami a kritikát illeti a PSZÁF és az MNB összevonásáról: képviselőtársaim, lehet gondolkodni abban, hogy ez egy jó modell, nyilván lehet abban, hogy nem. Én a magam részéről ehhez nem értek. Akik ezt jobban ismerik, inkább meg tudják ítélni. Egy dolog azonban sajnos nagyon világosan látszik. Amikor önök az első próbálkozást megtették erre, amit az Európai Központi Bank miatt visszavonni kényszerültek, akkor a modell úgy nézett ki, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke és a PSZÁF elnöke alelnökökké válnak ebben az új szervezetben, új struktúrában, és majd a parlament választ egy elnököt az új szervezet élére. A mostani verzió pedig úgy néz ki, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke az új szervezet elnöke lesz.

Fölteszi az ember persze a kérdést, hogy vajon mi motiválhatta erre a változásra önöket. Hát, a válasz igen nagyon egyszerű. Akkor a Magyar Nemzeti Bank elnökét Simor Andrásnak hívták, akit önök szívből utáltak, most pedig Orbán Viktor bizalmasa került ebbe a pozícióba, Matolcsy György, aki bátran lehet az új szervezet elnöke is. Azaz az önök strukturális átalakítását egész egyszerű személyi érdekek motiválták. Ha van egy megbízható ember, hagyjuk meg elnöknek, ha nincs megbízható ember, akkor minősítsük le alelnöknek, és tegyünk fölé egy megbízható elnököt. Az első verzió egyik legfőbb oka, bátran állíthatjuk, a jegybankelnök eltávolítása volt. Amikor ez nem sikerült, akkor megpróbálták persze kiszervezni alóla a bankot, de ez már egy másik történet. Most nyugodtan maradhat elnök, hiszen Orbán Viktor bizalmi embere tölti be ezt a pozíciót. Azt tehát jogászként mélységesen nehezményezem, hogy ismét egy olyan esettel állunk szemben, ahol a személyi érdekek határozzák meg azt, hogy milyen struktúrát választanak önök. Szerintem ez nincs rendben.

Végül, hogy ne csak bíráljak, tisztelt képviselőtársaim, üdvözlöm azt, hogy az ügyek áthelyezése megszűnik; üdvözlöm azt, hogy az Országos Bírói Tanács sokszori kérésünk ellenére eddig nem került be, de most bekerül az alaptörvénybe, megemlítésre kerül. Ezek a javaslatok támogathatóak volnának, ha önmagukban állnának. Csak az a probléma, hogy azok a rendelkezések, amelyekről eddig beszéltem, és amelyek ezt kiegészítik, ezt a törvényt, legalábbis jelenlegi formájában biztosan nem teszik alkalmassá arra, hogy frakciónk támogassa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig is nyújtottunk be módosító javaslatot, vélhetően továbbiakat is fogunk. Én arra kérem a kormánypárti képviselőket, hogy éppen az önök által hangoztatott kompromisszumkészség jegyében próbálják meg ezt szakmai alapon áttekinteni, és nem azon az alapon, ahogy szokták, leverni, hogy nem kormánypárti képviselőtől érkezett. Az összes többi érvünket pedig, ahogy előre jeleztem, az egyházakkal kapcsolatosan Lendvai Ildikó képviselőtársam, az MNB-PSZÁF összevonásával kapcsolatban pedig Veres János képviselőtársam fejti majd ki.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Rubovszky György, a KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka. Képviselő úr!

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Anélkül, hogy ismétlésekbe bocsátkoznék, engedjék meg, hogy először is Bárándy képviselő úr felszólalásához tegyek két megjegyzést. Ő, ugye, kilátásba helyezte, hogy a mostani alaptörvény-módosításhoz módosító indítványt fognak előterjeszteni. Természetesen, ez rendben van.

Állítom, hogy én támogatni fogok egy olyan módosító indítványt, és szerintem az egész frakció, amit ha a Szocialista Párt előterjeszt, arra irányul, hogy a kormányzási hibák korrigálásából hogyan kívánja kivenni a részét a Szocialista Párt, a 2007-es áfajogszabály miatt most kivetett 250 milliárd forintos fizetési kötelezettségből. Nagyon szép, nagyon könnyű a jövőre vonatkozó elveket mondani, meg ostorozni a hivatalban lévő kormányt anélkül, hogy visszagondolnának arra, hogy önök milyen hátrányokat okoztak. Ezt annak idején Harrach Péter úgy fogalmazta meg az egyik napirend előtti felszólalásában, hogy nagyon bájos dolog az, amikor a bukott diák próbál korrepetálni. Most is éppen ezt látjuk. A bukott diák korrepetál. Bárándy képviselő úr kioktatja a kormányzatot, hogy hogyan kell a helyes gyakorlattal rendbe szedni azt a kormányzati hibát. Csak elfelejti, hogy az összes fizetési kötelezettséget, a legnagyobb részt messze meghaladóan, pont önök követték el. Az önök hibájából kellett a magyar államnak ilyen magas fizetési kötelezettségért helytállni.

A másik. Folyamatos támadás volt az, hogy miért csak a közszolgálati televízióknak van joguk a hirdetésre, miért nem kapják meg ezt a jogot az esélyegyenlőség betartásával a kereskedelmi tévék is. Most meg, amikor az alaptörvény-módosításban ez benne van, akkor meg az a kifogás, hogy na, miért adták oda, miből feltételezik, hogy a kereskedelmi televíziók egy fillér nélkül is ki fognak adni bármilyen politikai hirdetést. Tisztelettel, csak úgy tudja a kormányzat és a jog biztosítani a választási esélyegyenlőséget, ha esélyegyenlőséget biztosít a televíziónál is. Akkor pedig, ha a televíziók megkapják azt a jogot, hogy milliárdokat kaszáljanak, akkor nincs esélyegyenlőség, mert van egy olyan réteg, egy csomó párt, amelyek nem tudják állni ezeket a magas költségeket. Szóval, ezekre a dolgokra jó lenne egy kicsit jobban odafigyelni.

Szeretnék valamire még reagálni Bárándy képviselő úrral kapcsolatban. Képviselő úr azt mondta, hogy a viták során, amikor a negyedik alkotmánymódosítás volt, akkor kitértek arra, az ellenzék figyelmeztette a kormánypártokat arra, hogy ez így nem lesz jó. Mit tudom én, ők előterjesztik, hogy hogyan kéne, nem így, és lám-lám, most itt vagyunk. Tisztelettel, ami pedig itt, ebben a teremben háromszor elhangzott ma, csak egy lépcsőt felejtenek el, hogy amikor a negyedik alkotmánymódosítás ombudsmani kezdeményezésre az Alkotmánybíróság elé bekerült, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nincs alkotmányellenes rendelkezés. Ebből az következik, hogy nem lett volna alkotmánysértés, ha az Országgyűlés ezt a fajta kérdést úgy hagyja, ahogy a negyedik alkotmánymódosítás volt.

Igen ám, csak a nemzetközi gyakorlat! Hát igen, a nemzetközi gyakorlattal kapcsolatban Bárándy képviselő úrnak hadd mondjam, a lengyel házelnök nyilatkozott, hogy olyan még nem fordult elő, hogy egy lengyel állampolgár Lengyelország ellen szavazott. Ez sajnos hungarikum. Ezt kizárólag a magyarok teszik meg, kizárólag a magyar ellenzéki európai parlamenti képviselők képesek arra, hogy az országuk ellen szavazzanak. (Dr. Bárándy Gergely közbeszól.) Még a románok is azt mondták, hogy Románia ilyet nem csinál. Ilyet csak a magyarok csinálnak. Úgyhogy ez az eredmény.

Azért csinálták azt a nagy cirkuszt, emlékezzünk vissza a médiatörvényre, és a végén, amikor a kormány azt mondja, hogy jó, mondjátok meg, hogy mit akartok, mi legyen, nevetséges kérdésekkel álltak elő.

(20.00)

Itt is most ez van, hogy ez így nekünk nem jó, a kormány enged, nincs alkotmányozási kötelezettség, mert az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nincs alkotmánysértés. Ennek ellenére a kormány azt mondja, hogy jó, hagyjuk abba a vitát, engedek. Bárándy képviselő úr azzal kezdi a felszólalását, hogy nem lesz csönd, változatlanul folytatódni fog az alkotmányozás körüli vita itt. Na most én borítékolom, ha ez itt jelen van, akkor ugyanezt szocialista képviselők kint az Európai Parlamentben ugyanúgy el fogják mondani, és ugyanúgy meglesz a nem. Ez már egy ilyen magyar specialitás.

No, tisztelettel, ezen kívül azért, amire nagyon szeretnék kitérni itt az egyházügyi törvénnyel kapcsolatban: a negyedik módosítás szerint először is az volt, hogy azért nem jó az alkotmánymódosítás, mert nincs jogorvoslat az alkotmányban korábban. Igen ám, a negyedik kitalálta, hogy akkor legyen, és hogyha valamelyik egyházat az Országgyűlés nem fogadja el bevett egyháznak, ennek az egyháznak biztosítottak volna egy alkotmányossági panaszt. Sikerült elérni, hogy most ez nincs. Most a törvény szépen kimondja, vallásszabadság van, mindenki szabadon gyakorolhatja a vallását, lehet egyházat alapítani, az pedig az állam szuverén joga, kivel kíván együttműködni és meddig, és passz. Bizonyos feltételeknek meg kell lenni annak érdekében, hogy egyáltalán az illető egyház kezdeményezhessen egy ilyen együttműködést az állammal, de az állam egyoldalúan dönt, az Országgyűlés eldönti, és ezzel kész, befejeztük.

Hogy ez mennyire eredmény, én nem tudom. Az kétségtelen, hogy ennek a módosításnak van egy olyan, verbálisan is kimunkált magyarázata, amit addig mindig mondtak, hogy vallásszabadság van, nem csak azok az egyházak, amelyeket elfogadtunk, a többiek is egyházak, ezt nem értették meg, most ez így le van írva, kész. A bevett egyházak azok, amelyekkel az állam együtt kíván működni.

A másik kérdés a bírósági ügyáthelyezési kérdés. Ha elolvassa pontosan képviselő úr és tisztelt képviselőtársaim is elolvassák az előterjesztett törvényjavaslat indokolását, akkor benne van az, hogy jó, megcsináljuk, megkeressük a kiegyenlítés egyéb módját. Ez hozzávetőleg 5-6 milliárd forintjába kerül az állampolgároknak. Hát ez is egy nagy eredmény, olyan jól állunk, hogy ezt az 5-6 milliárdot most ennek érdekében ki kell dobni, és akkor biztos, hogy sokkal jobb lesz. Én nem tudom, hogy miért félnek ettől. Arról nem is beszélve, hogy Répássy Róbert államtitkár úr a mai alkotmányügyi bizottsági ülés előtt felhívta a figyelmet, hogy álljon meg ez a menet, mert az igaz, hogy bizonyos ügycsoportokban nem lesz meg a Bírósági Hivatal vezetőjének az a joga, hogy ügyeket áttegyen, de azért vannak a különböző elfogultsági alapon lévő dolgok. Az is egy áthelyezés, ugye? (Dr. Bárándy Gergely: Az rendben van.)

Tisztelettel, oda szeretnék kilyukadni, hogy az volt a legnagyobb vád az alkotmánymódosítással szemben, hogy a gránitszilárdnak minősített alkotmánynál a hányadik módosításnál tartunk. Szeretnék arra hivatkozni, hogy volt egy koncepció, ez a koncepció az volt, hogy alkotmány és egy átmeneti rendelkezés. Erre az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy ez nem jó, az alaptörvényben kell rendezni ezeket a kérdéseket. Így tulajdonképpen az alapkoncepcióból, mondhatnám így is, kicsit alkotmánybírósági segédlettel kerültek sorra a módosítások. Itt pedig a negyedik módosítás korrekciója ez a ötödik módosítás, és azért ez nagyon fura dolog, hogy itt már 12-17-20-ról gondolkodunk.

Ez pontosan olyan vita, tisztelt Országgyűlés, mint ami az egész alkotmányozással kapcsolatban elhangzott. Annak idején az alaptörvény vitájában a Szocialista Párt is folyamatosan arról beszélt, hogy nincs alkotmányozási kényszer, nem kell alkotmányozni, és egyszerűen nem voltak hajlandóak elolvasni az akkor hatályos alkotmányt, amelynek a preambuluma úgy szólt, hogy az ideiglenes alkotmányt fogadjuk el, és az átalakulás után meg kell csinálni a végleges alkotmányt. Ez az egyik oldal. (Dr. Bárándy Gergely: Nincs kényszer, ugyanazt mondta.) A leglényegesebb rész, tisztelt képviselő úr, ha már közbeszól, és itt dialógusba megy a parlamenti munka (Dr. Bárándy Gergely: Parlamenti műfaj.), akkor arra szeretnék hivatkozni, hogy azt mondja, hogy egy párton múlt ez az alkotmány. Talán utána kellene nézni a '94-97 közötti alkotmányozásnak.

Az Országgyűlés felállított egy alkotmány-előkészítő bizottságot. Az a bizottság végigdolgozta az egészet. Egyetlenegy párton bukott meg, és ez a Szocialista Párt volt. (Dr. Bárándy Gergely: Bevezettük a négyötödös szabályt.) Nem a négyötödös szabály...

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Egy kis figyelmet kérek. A dialógus egy helyes parlamenti műfaj, de az együttbeszélés nem. Tehát be van jelentkezve kettő percre, képviselő úr elsőként kap szót, úgyhogy kérem, folytassa.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelettel, nem a négyötödös szabály. Egy pillanat, ha így vesszük a négyötödöt, volt ott egy olyan szabály is, hogy csak olyan módosító indítvány fogadható be, amiben a szocialisták biztos, hogy benne vannak, mert olyan korlátja volt a módosítás elfogadásának, hogy a Szocialista Párt nélkül nem mehetett be módosító indítvány a Ház elé. Ezt is érdemes megnézni.

De egyébként nem ez a probléma, ez nagyon szépen keresztülment, végigment, és az utolsó pillanatban nem négyötödön múlt, kettészakadt a Szocialista Párt tulajdonképpen a parlamenti szavazásnál, és ezért nem jött létre az alkotmányozás. Teljesen hasonló módszerekkel tevékenykednek most is.

Tisztelettel, én nem akarom részleteiben elmondani a különböző rendelkezéseket, ezt az előttem szólók már többször kifejtették. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja ezt az alkotmánymódosítást támogatja, tudomásom szerint nem is fogunk hozzá beadni módosító indítványt. Mondom, az állami hibákkal kapcsolatos módosítót én várom a Szocialista Párttól, hogy erre adjon nekem nyilatkozatot, hogy erre a 250 milliárdra hogy kíván, milyen megoldást javasol mégis az alkotmányban.

Köszönöm szépen, és kérem a törvény elfogadását. Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: A Jobbik képviselőcsoportja jelezte, hogy két felszólaló ismerteti a frakció álláspontját. Elsőként megadom a szót Gyüre Csabának.

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Eljutottunk megint az alaptörvény egy újabb módosításához, de mielőtt ebbe belekezdenék, akkor Rubovszky képviselőtársamat követvén én pedig az ő vezérszónokijára szeretnék egy észrevételt tenni, amit én ebből szeretnék visszautasítani, illetve kérem képviselőtársamat, hogy máskor egy kicsit pontosabban szíveskedjen fogalmazni, mégpedig akkor, amikor az ellenzékről beszél, amikor arról beszél, hogy az ellenzék, a magyarországi ellenzék az egyetlen az Európai Unióban, amely ellenzék a saját országa ellen szavaz az Európai Unió parlamentjében. Akkor kérem Rubovszky képviselőtársamat, hogy a jövőben szíveskedjék pontosabban fogalmazni, mert a Jobbik Magyarországért Mozgalom része a jelenlegi parlamenti ellenzéknek, és a Jobbik Magyarországért Mozgalom nemhogy nem szavaz az ország ellen, hanem meglehetősen éles hangú kritikával utasítjuk vissza minden esetben, amikor Magyarországot támadás éri az Európai Unión keresztül leginkább magyar részről, illetve magyar ellenzéki részről. Tehát ez bárkire lehet jellemző, de az ellenzék egy részére, a Jobbik Magyarországért Mozgalomra semmiféleképpen nem.

Nagyon örülök, amikor már a beszédekben elhangzik, hogy ebben kivétel a Jobbik Magyarországért Mozgalom, hiszen abszolút nem egy szerves ellenzékről beszélhetünk Magyarországon, hanem éppen hogy a politikai paletta legtávolabbi pontjain állnak, és éppen ezért teljesen más a politikája is mind az MSZP-nek, mind pedig a Jobbiknak, és ezért erre mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet.

Ezen túlmenően, visszatérve az eredeti napirendi pontra, nagyon sokat beszéltünk itt már mindannyian a magyar alkotmányozásról, és itt most felmerült, hogy volt-e alkotmányozási kényszer Magyarországon 2010-ben. Nyilván mindenki másként ítéli meg. A Jobbik Magyarországért Mozgalom volt az a párt, amely teljesen nyíltan a választási programjában leszögezte, hogy szükség van egy új alkotmányra Magyarországon, sőt mi több, mi még ezt alaptörvénynek is neveztük a programunkban, alaptörvényt szerettünk volna megvalósítani, egy újat, és reméltük, hogy a kormányzati többség, a kétharmados többség is ebben partner lesz.

(20.10)

Tehát szerintünk igenis szükség volt rá, szerintem szégyen a XXI. század Magyarországában, hogy egy 1949. évi XX. törvény, a Rákosi-korszak egy törvénye, egy alkotmánya fémjelzi, a száma és a törvény megjelölése fémjelzi mind a mai napig a XXI. században Magyarországon az alkotmányosságot, ez az ország szégyene. Azt hiszem, ebben egyetérthetünk, hogy igenis szükség volt arra, hogy új alkotmány legyen, de ha új alkotmány lesz, akkor azt kell megválasztanunk, hogy milyen lesz ez az új alkotmány. Bíztunk abban, hogy egy jó alkotmány lesz; egy olyan alkotmány lesz, amely majd magában foglalja a keresztény gyökereinket, a hagyományainkat, ami részben, úgy-ahogy bele is került és nagyon fontos szakmai pontok is kerüljenek be, amit megfogalmaztunk az egész alkotmányozási folyamat során.

Amikor elkezdődött azzal, hogy felállt az alkotmányt előkészítő eseti bizottság, még akkor is úgy tűnt, hogy akár létre is jöhet egy konszenzusos alkotmány, bár ahogy elhangzott, az akkori alkotmány 24. §-ának (5) bekezdése, ha jól emlékszem, tartalmazta, hogy egy új alkotmány koncepciójához a parlamenti képviselők négyötödös többségének a szavazata szükséges, ez egy saláta módosítóban már kikerült. Ez, ha jól emlékszem Mátrai Márta fideszes képviselőtársamnak volt a javaslata, amely már akkor sejtetni engedte, hogy a Fidesz a kétharmados többségével nem akar engedni beleszólást az alkotmányozás folyamatába. De azt hiszem, hittünk benne valamennyien, hogy mégiscsak lesz valami, és ezért vettünk részt teljes mellszélességgel az alkotmány-előkészítő bizottság munkájában, és adtuk be a rengeteg módosító javaslatot, illetve javaslatot az alkotmány tervezetéhez, amiből később alaptörvény lett. Márpedig azt tapasztaltuk, hogy három szó kivételével ellenzéki javaslat nem került bele. Az egyik paragrafusnál Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársamnak kártérítéssel kapcsolatos hárommondatos módosítása valahogy belekerült valamilyen csoda folytán. Ez el is hangzott már számtalanszor a Parlament falai között, lelővén, az államtitkár úr majd el fogja mondani, mert el szokta mondani ilyenkor, hogy Gaudi-Nagy Tamás módosítója is belekerült. Igen, három szó valóban bekerült az ellenzék részéről, én többről nem is tudok. Mindamellett, hogy közel száz módosító javaslatot adott csak a Jobbik Magyarországért Mozgalom az alaptörvényhez.

De hittük azt, hogy jó lesz ez az alaptörvény, hiszen számtalan nemzetközi példa azt mutatta, hogy időtálló alkotmány csak akkor létezik, ha az konszenzusos, ha a társadalom széles rétegei állnak az új alaptörvény mögött. És ha azt mondjuk, hogy a Fidesz akar egyedül, illetve a KDNP-vel egy új alkotmányt, egy új alaptörvényt, akkor elgondolkodunk, hogy ezzel az 53 százalékkal, amely nagyon nagy dolog, hogy elérte a választásokon, képviseli-e a magyar társadalom 100 százalékos részét. Illetve jó lesz-e ez az alkotmány, ha a 47 százalék nem támogatja, vagy figyelembe sem veszik annak a 47 százaléknak a véleményét, illetve még mindig felmerül annak a problémája, hogy a Fidesz nem tett le egy alaptörvény-koncepciót az asztalra, nem mondta, hogy új alkotmány lesz és ezek lesznek a szempontjai, amikor őt megválasztották, tehát a választási kampányban egy ilyen nem volt. Tehát így azért elgondolkodtató, hogy valóban megvolt-e rá az a társadalmi felhatalmazás, hogy egyedül hozzon új alaptörvényt Magyarországon.

Igenis emlékszem akkor az alkotmány-előkészítő eseti bizottság elnökének, Salamon László képviselő úrnak a szavaira, amikor elmondta, hogy milyen gránitszilárdságú lesz az új alkotmány, amikor elmondta azt a koncepciót is, hogy majd úgy szeretnénk ezt az új alkotmányt, hogy annyira ne lehessen hozzányúlni, hogy kétharmados többséggel lehet csak módosítani és csak akkor, ha két egymás után megválasztott parlament egyformán kétharmados többsége azt a módosítást helybenhagyja, szintén akarja, mert csak akkor van meg hozzá a társadalmi akarat. Ezt láttuk, ezt hallottuk, és ehhez képest kaptunk egy alaptörvényt, amelyet a Jobbik Magyarországért Mozgalom úgy nevezett el, hogy párturalmi alkotmány. Azért neveztük el így, mert ez egy pártnak a rendelkezése volt. (Dr. Rétvári Bence: Az előzőt hogy nevezték?) Nyilván beszéltünk arról Gulyás képviselőtársammal, hogy milyen volt az előző. Egyértelmű, hogy az is olyan volt. Csak az a baj, hogy arra hivatkoznak önök mindig, hogy végre megszületett az első demokratikus alkotmány Magyarországon és ez az első és milyen fontos. Önök azt mondják, hogy ha az előző is olyan volt, akkor ez miért legyen jobb. Ez elég furcsa. De soha nem abból kell kiindulni álláspontom szerint, hogy az előző kormány mit hibázott, hanem hogy én tegyem meg ezt demokratikus módon és tegyem meg a köz javára, hogy időtálló legyen és a társadalom minél szélesebb rétegének legyen jó ez az új alkotmány.

Egyben megállapodhatunk: önmagában az, hogy ennyifajta módosítás, ennyi módosítási javaslat érkezett be hozzá, amióta ezt az alaptörvényt elfogadtuk, abból látszik, hogy ez nem egy időtálló alaptörvény. Néhány hónapig bírta ki módosítás nélkül, és már utána jöttek szépen sorszám szerint. Bárándy képviselőtársam mondta, hogy borítékolni tudja azt, hogy még lesznek további alaptörvény-módosítások. Igen, vélelmezhetjük, főleg ha a matematikából indulunk ki, hogy gyakorlatilag eddig körülbelül 3-4 havonta volt egy-egy újabb alaptörvény-módosítás, akkor igenis vélelmezhetjük, hogy még majd újabbak fognak következni. Bizony még ez a ciklus, bár már csak egy jó fél évig tart, vagy addig sem talán, amíg ülésezik a parlament, valószínűleg még azalatt újabb módosítás fog ide bekerülni.

A következő érdekes téma az, amit Gulyás Gergely képviselőtársam a vezérszónokijában elmondott, hogy cáfolta, hogy ezeket az alaptörvény-módosításokat az ellenzéknek a szempontjai bármilyen módon is irányítanák, illetve az ellenzék megfogalmazott kritikái nem kerülnek vissza az alaptörvénybe, mert nem erről beszéltünk. Itt megint érzem azt a hangsúlyeltolódást, amit Rubovszky György képviselőtársamnál mondtam, mégpedig azt, hogy az ellenzéket megint egy kalap alá hozta. Soha nem szabad összekeverni az ellenzéki pártokat, illetve egybemosni, bár ez egy megfelelő politikai kommunikáció is lehet adott esetben, de nem szeretném, ha ez összemosásra kerülne. Igenis, de akár azt is el lehet mondani, hogy az ellenzéki pártok voltak azok, amelyek számtalan kritikát fogalmaztak meg, és ezek a kritikák most vissza is jönnek ebben az alaptörvény-módosításban.

Csakhogy mi a legfőbb bajunk ezzel? A legfőbb bajunk az ezzel, hogy önök, amikor az ellenzéki pártok fogalmazzák meg ezt a kritikát, nem veszik figyelembe az ellenzéki javaslatokat. Miből értenek egyedül? Ahogy elhangzott az alkotmányügyi bizottság mai vitájában, amikor önök azt mondták, hogy a Fidesz elmegy a legvégsőkig a szuverenitásban, de amikor falba ütközünk, akkor ott kénytelenek vagyunk megállni, és itt elmentünk a legmesszebbig, addig, amíg a fejünk bele nem ütközött a falba, addig elmentünk. De onnantól kezdve így már visszakozunk. Mi ez a fal? Az Európai Unió, a Velencei Bizottság, az Európa Tanács, ezek a falak, amelyek meghatározzák. Önök nem azt nézik, hogy ennek az országnak a jogalkotás terén mi a legfontosabb. Az Országgyűlés a legfontosabb. Tehát az Országgyűlés, a megválasztott képviselők fogják megmondani, hogy mi legyen a törvény Magyarországon. Ehhez képest önök nem kíváncsiak az ellenzék véleményére, de akceptálják az Európai Unió, az Európa Tanács, a Velencei Bizottság véleményét.

Mit hoz ez vissza? Ez hozza azt, hogy Magyarországnak a szuverenitása fog megkérdőjeleződni ebben az esetben, hiszen a magyar nemzeti parlament törvényalkotó munkájába nem az ellenzék fog beleszólni, hanem az Európa Tanács, a Velencei Bizottság vagy az Európai Unió bármelyik bizottsága fog beleszólni (Dr. Répássy Róbert: Biztos?), és ez a Jobbik Magyarországért Mozgalom szerint... (Dr. Répássy Róbert: Biztos, hogy nem az ellenzék szól bele?) Igen, önök is elismerik, az indoklásban is benne van, hogy a Velencei Bizottság javaslatára történnek bizonyos dolgok, mindamellett, hogy mindezeket maga az ellenzék is elmondta, az ellenzéki pártok is, de itt akkor taglalom, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom is folyamatosan mondta.

Gulyás Gergely képviselőtársam elmondta, hogy zömében nem ezek voltak. Dehogynem! Ami a legfontosabb: a bíróság illetékessége, számtalanszor hangsúlyoztuk, Répássy államtitkár úrral rengeteg vitát folytattunk, Répássy államtitkár úr mindig kifejtette, hogy ez a korábbi jogrendszerben is így volt, hiszen az ügyek áttétele eddig is megvolt, csak addig az elfogultságra vagy az összeférhetetlenségre lehetett hivatkozni, most pedig már az OBH elnöke is kijelölheti, és ez milyen jó, merthogy meg fogja gyorsítani az ügyeket. Csakhogy itt nem vették észre, amit mindig hangsúlyoztunk, hogy egy alkotmányossági alapelv sérül, egy súlyos alkotmányossági alapelv, ami azt mondta ki, hogy senkit a jogos bírájától nem lehet megfosztani. Itt ez sérült. Mert amikor valaki elfogultságot jelent be egy ügyben, akkor maga az, aki adott esetben az ügy ura, vagy pedig a másik fél, minden esetben kéri, tehát a kérelmük alapján kerül sor az illetékesség megváltoztatására.

(20.20)

Ebben az esetben pedig egy kijelölés történik, amikor is elvonják a jogos, törvényes bírájától az illetőt, és kijelölik. Itt teljesen érthetetlen az, amivel itt érvelnek többen is, illetve az indokolásban is benne van, hogy az ebből való visszakozás 6 milliárdos többletköltséget jelent a magyar államkasszának. Akkor nem értem, hogy akkor hogy nem spórolták meg ezt a 6 milliárdot. Korábban sem volt ilyen illetékességkijelölési lehetősége a bírói igazgatási szervezet vezetőjének. Akkor most valahol megspórolták ezt az 5-6 milliárd forintot az elmúlt egy-két évben, amíg volt ilyen lehetősége? Tehát én ezt nem értem, és nyilvánvalóan félrevezetés is, ami itt le van írva. Álláspontunk szerint, ahogy kifejtettük, nincsen helye annak, hogy a bírósági igazgatási szerv vagy annak vezetője ilyen módon jelöljön ki eljáró illetékes bíróságokat. Nagyon örültünk neki, hogy ez végre lekerült, de jobban örültünk volna annak, ha az ellenzék, a Jobbik javaslatára került volna ez levételre annak idején.

Egyébként nagyon sajnáljuk azt, hogy pillanatnyi, én nem tudom megmondani, milyen állapotban születnek meg, pattannak ki az önök fejéből érzelmi indulatok alapján ezek a módosítások, hiszen ugyanilyen volt a bírák kényszernyugdíjazása is, amely nem szerepelt benne az alaptörvényben, sehol nem volt társadalmi vitán, soha senki nem tárgyalta meg, és itt pillanatnyi módosítás alapján Gulyás Gergely képviselőtársam volt az, aki felolvasta az alkotmányügyi bizottságban ezt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Akkor lehet, hogy rosszul emlékszem, én így emlékszem rá (Gulyás Gergely: Rosszul!), hogy ő volt ennek az előterjesztője, ami még akkor leszavazásra is került. Tehát ilyen pillanatnyi, én nem tudom, hogy milyen zavar alapján, és ami után önök kiállnak, és ezekből nem hajlandóak egy jottányit sem engedni akkor se, ha maga a józan jogérzék is érezteti, hogy ezzel itt valami probléma van, ezt így nem lenne szabad. De már akkor is ragaszkodnak hozzá, mindaddig, amíg abba a falba bele nem ütik a fejüket, és el nem jutnak odáig, hogy az Európa Tanács, a Velencei Bizottság vagy valaki fog rákoppintani a kormány fejére, hogy ez ne így legyen, amikor ezek működhetnének jobban is.

Azt gondolom, hogy pontosan azért van az ellenzék egy parlamentben, hogy igenis felhívja a problémákra a figyelmet, a jogállamisággal össze nem egyeztethető módosításokra, törvénytervezetekre, és amennyiben megfelelően figyelembe vennék az ellenzék véleményét, akkor, azt gondolom, hogy sokkal jobb törvényt, sokkal jobb alkotmányt lehetne így megalkotni.

De úgy látom, hogy az én időm lejárt, hiszen a 30 perc felét kibeszéltem, és a részletekkel így már Staudt Gábor képviselőtársam fogja folytatni a vezérszónokit.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót a Jobbik képviselőcsoportja másik vezérszónokának, Staudt Gábornak. Öné a szó, képviselő úr.

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban ott folytatnám, ahol Gyüre képviselőtársam abbahagyta. Szeretnék kitérni a részletes normaszövegre is.

Azt mindenképpen el kell mondani, hogy bár itt kormánypárti képviselőtársaim, jelen lévő Répássy államtitkár úr, illetve Gulyás képviselőtársam ez ellen tiltakoztak, de valóban az anyagban, az általános és a részletes indokolásban több helyen kifejtésre kerül, hogy a Velencei Bizottság és az Európai Unió, az Európai Bizottság az, amelynek a kérésére, megkeresésére - idézőjelben mondom, ez nem így szerepel az anyagban -, az ő erőteljes nyomásukra, ha szabad így fogalmaznom, zsarolásukra következnek be ezek a módosítások, amelyek sok esetben természetesen fedik azokat a kívánalmakat, amelyeket mi is elmondtunk, de ha a Magyar Országgyűlés és Magyarország szuverenitásáról beszélünk, amelyről önök oly sokszor beszéltek, akkor igazat kell adnom Gyüre Csabának, amikor azzal vádolta önöket, hogy csak és kizárólag a külső európai uniós szervek nyomására hajlandóak változtatni a politikájukon, vagy hajlandóak egy egyébként ésszerű módosítást az alaptörvénybe bevezetni. Jobb lenne, ha esetleg meghallgatnák a belföldi hangokat, származzon az akárhonnan. Nem csak az ellenzékre vagy a parlamenti ellenzékre kell gondolni; számtalan jogász, jogtudós vagy akár alkotmánybírák is megfogalmazták azokat a problémákat jelen szabályozásokkal kapcsolatosan, amelyeket önök sajnos figyelmen kívül hagytak, illetve vérmesen ugyanúgy érveltek mellettük, ameddig az Európai Unióban az orrukra nem koppintottak.

Ezt felvezetésként azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert nem arról van szó, hogy itt a módosításokkal bizonyos esetekben ne értenénk egyet, de felháborítónak tartjuk azt, hogy amíg elmondtuk számtalanszor itt az Országgyűlésben, és egyéb fórumokon is vagy akár az alkotmányügyi bizottságban, ezt nem hallgatták meg, ellenben az egyébként a saját, Magyarország és a kormány szuverenitását és az európai szabadságharcukat oly sokszor felemlegetve az Európai Unió volt az, amely térdre kényszerítette önöket.

Az 1. cikk esetében a vallási közösségekre azért nem térnék ki, mert lesz felszólalónk a későbbiekben, aki ezt megteszi, viszont a politikai reklámok a 2. cikk esetében megérnek egy misét, hiszen itt az hangzott el Rubovszky képviselőtársamtól és Gulyás Gergelytől is, hogy itt esélyegyenlőséget fognak biztosítani, és milyen jó lesz, hogy nemcsak a közmédiában, hanem egyéb médiaszolgáltatásokban is ingyenesen egyenlő esélyekkel lehet majd különböző politikai hirdetéseket kampányidőszakban elhelyezni.

Ez persze jól is hangzik, de ahogy azt a kisebbségi véleményben is megemlítettem, ha önök belegondolnak abba, hogy egy kereskedelmi média - és itt nem feltétlenül kell a legnagyobbakra gondolni, de ha egy átlagos magyarországi kereskedelmi médiára gondolunk, akkor mit fog választani, azt, hogy - idézőjelben - nyakló nélkül politikai hirdetéseket ingyen közöljön, vagy az esélyegyenlőség jegyében azt fogja mondani, hogy senki nem közölhet semmit, és ezáltal ő megfelel a hatályos jogszabályoknak, mert mindenki számára ugyanazt az idézőjeles esélyegyenlőséget, tehát valójában nulla megjelenést biztosít.

Erre persze lehet azt mondani, hogy ez akár jó is lehet, hiszen vannak nagy pártok, amelyek az elmúlt több mint húsz évnek a haszonélvezői voltak, jelentős anyagi keretekkel rendelkeznek, ezáltal ki tudják fizetni a nagyon drága műsoridőket is. Nekik ez nyilvánvalóan hátrányos lesz, nem azért, mert ingyenesen tudnának hirdetni, hanem ahogy elmondtam, semmilyen hirdetésre nem lesz lehetőség. Persze, ez is egy hozzáállás, viszont ha erről van szó, tehát senki nem fog tudni kereskedelmi médiában hirdetni - ugye, a közmédiában megfelelő időintervallumokat határoztak meg -, abban az esetben beszéljünk nyíltan, és mondjuk azt, hogy médiaszolgáltatásban nem lesznek politikai hirdetések; mert legalább a félreértések elkerülése végett tisztázzuk ezeket a sarokpontokat. Vagy ha szeretnék önök, hogy legyenek, akkor valamiféle médiaidőt is mellé kellene tenni, de hozzáteszem, a jogérzékemet egy kicsit érdekesen érinti az, és nem vagyok benne biztos, hogy kiállná az alkotmányosság próbáját az a rendelkezés, ha egy kereskedelmi médiát arra kényszerítenénk, akár megfelelő műsoridő rendelkezésre bocsátásával, hogy azt ingyenesen politikai pártoknak a rendelkezésére bocsássa (Gulyás Gergely: Nincs kényszer!), ahelyett, hogy adott esetben reklámokat sugározhatna, akkor ebben az esetben nem hiszem, hogy ezt megtehetjük.

Gulyás képviselőtársam bekiabálva azt mondta, hogy nincs kényszer. Természetesen kényszer nincs, ezért senki nem fog hirdetni valószínűleg, ez lesz az esélyegyenlőség. A mosolya és a széttárt keze arra utal, hogy önök ezzel számolnak, és jó helyen kapiskálunk, csak akkor legalább erről beszéljünk. (Dr. Répássy Róbert: És a Barikád Tévé...?)

Továbbmenve a 3. cikkre, amely az Országos Bírói Tanács beemelését jelenti, erre is azt mondhatnánk, hogy jó, hogy beemelésre kerül egyrészről, mert ez a Bírói Tanács legitimitását növeli, hogy az alaptörvénybe beleveszik. Egyébként korábban elmondtuk, hogy ez így lenne helyes, és örülünk neki, hogy bár az Európai Unió hatására, de belekerült. Viszont itt teljesen jó szándékkal felhívnám a figyelmüket egy apró pontatlanságra, lévén, hogy a 3. cikk (6) bekezdése, illetve az utolsó mondata olyan faramuci, kicsit magyartalan megfogalmazással írja le, hogy a Kúria elnöke és az egyéb megválasztott bírók lehetnek tagjai az Országos Bírói Tanácsnak.

Hogy miért mondom ezt? Önök elfogadták a 2011. évi CLXI. törvényt - ez a bíróságokról szól -, amely meghatározza, hogy az Országos Bírói Tanács tagjait a bírói küldöttértekezlet által választott saját tagjai közül választott bírák teszik ki. Ha már ezt oda, a 2011. évi CLXI. törvénybe ilyen szépen sikerült belevarázsolni, akkor illene itt az alaptörvényben is pontosan fogalmazni.

(20.30)

Itt úgy tűnhet, minthogyha egy már meglévő sarkalatos törvényre utalva elég slendriánul fogalmazták volna meg ezt a mondatot, és egyébként az alaptörvény megfogalmazása alapján csak az szerepel, hogy a bírák választják meg, az nincs benne, hogy a bírók közül választják. Persze, erre lehet azt mondani, hogy a sarkalatos törvényben benne van, de a sarkalatos törvényt később lehet módosítani. Tehát az Országos Bírói Tanács tagjai a jövőben a bírák által választott nem bírák is lehetnek, ha csak az alkotmányt vesszük. Ha a jelenlegi szabályozást szeretnék fenntartani, akkor illő lenne ezt pontosan, igényesen megfogalmazni. Erre egyébként egy módosító javaslatot is benyújtottunk Gyüre képviselőtársammal, ezt majd természetesen a részletes vitában fogjuk kifejteni, de itt államtitkár úr szavai és visszajelzése arra enged következtetni, hogy ismételten jó irányba tapogatózunk. Mi elvárnánk azt, hogy a jelenlegi szabályoknak megfelelően az alaptörvény is ezt a szabályt rögzítse, tehát hogy az Országos Bírói Tanács tagjai bírák és a bírák által választott bírák lehetnek.

Elhangzott már, hogy a hirtelen beálló fizetési kötelezettség esetében kikerül az alaptörvényből az ominózus passzus, bár az is elhangzott többször is, hogy ez tulajdonképpen egy látszatintézkedés, lévén, hogy az államot terhelő fizetési kötelezettséget ki másnak kellene megfizetni, mint az állampolgároknak, lehet, hogy nem egy azonnali adókivetés által, de higgyék el, és elképzelhetik, hogy amikor a költségvetésben erre fedezetet keresnek, akkor végeredményben bizonyos adók kivetésével vagy egyéb, trükkös, adónak nem tűnő módszerek bevezetésével - akár a tranzakciós illetékre is lehet gondolni, amely esetében önök sokszor elmondták, hogy ez nem kerül áthárításra, és tudjuk, hogy ez mégis megtörtént -, tehát előbb-utóbb az emberek fogják megfizetni ennek a végösszegét. Ez tulajdonképpen egy látszatintézkedés, hogy önök úgy tesznek, mint hogyha az állam nem az itt élő magyar állampolgárok összeadott pénzeiből gazdálkodna.

A Magyar Nemzeti Bank és a pénzügyi közvetítő rendszer felügyeletének viszonyáról is már volt szó, én többször elmondtam, hogy ennek a hatékonysága lesz a megfelelő bizonyíték arra, hogy önök jól jártak-e el. Számtalanszor megesik manapság is, egyébként az alkotmányügyi bizottság elé is kerültek ilyen jelentések, amikor a PSZÁF és mondjuk, a fogyasztóvédelmi hatóság egymás között pattogtatott ügyeket, mert egy bankot érintő fogyasztói probléma vagy egy bejelentés kapcsán a PSZÁF úgy gondolta, hogy a fogyasztóvédelemhez tartozik, a fogyasztóvédelem, mivel a bankszektorról volt szó, szintén visszadobta ezt a labdát, és egy ördögi körként, tulajdonképpen szent tehénként a bankok majdhogynem mindent megtehettek. Értem én, hogy az előző MSZP-kormányzatok alatt ez talán még kiterjedtebb volt, de azt várnánk el, hogy ha egy ilyen hatóság létrejön, megfelelően és hatékonyan az emberek érdekeit képviseljék, és azokat a hibás banki termékeket, amelyek egyébként a devizahitelek is voltak, szűrjék ki a piacról, és ne féljenek akár súlyos bírságokat kiszabni. Egyébiránt nem olyanokat, amelyeket mondjuk, a híradásokban lehet hallani, hogy egy országos bankot, mondjuk, egy nemzetközi bank itthoni leánybankját néhány millió forintra megbüntetnek, hiszen ezeket a nevetségesen kicsi összegeket nagyon könnyen kifizetik, és - kicsit pestiesen fogalmazva - röhögve folytatják ugyanazt az állampolgárokat megkárosító tevékenységüket, amit eddig csináltak. Tehát itt a rendszer hatékonysága önmagát fogja igazolni, és természetesen azt is, hogy itt csak fideszes hatalmi, központosítási törekvésekről van szó, vagy önök tényleg szeretnének egy hatékony pénzügyi felügyeleti rendszert; nyilván, mi abban vagyunk érdekeltek, hogy az utóbbi valósuljon meg.

Az egyedi ügyekben a bíró által kezdeményezett normakontroll az Alkotmánybíróság felé, igazából nem értem, hogy 30 napról 90 napra miért nőne meg. A vezérszónoki körben, illetve az előterjesztő kormányzat részéről sem hallhattunk statisztikákat arra vonatkozólag, hogy mi támasztja alá ezeket a megkereséseket. Nagyon kíváncsi lennék, hogy hány megkeresés érkezik a bíróságokról, amikor a bírók ezeket az ügyeket az Alkotmánybíróság felé továbbítják. Vélhetően nem túl sok egyébiránt, mert az nem egy gyakori eset, hogy egy bíró erről döntsön - bár lenne gyakori, és a bírókban élne még inkább az Alkotmánybírósághoz fordulás vágya! -, de egy statisztikát vagy valami kimutatást azért mindenképpen hallhatnánk.

A 30 napról 90 napra növelés azért sem egy jó megoldás, lévén, hogy ebben az esetben negyed évre felfüggesztésre kerül egy adott ügy, amelynek a tárgyalása folyik, és ez komoly jogsérelmet okozhat azoknak, akik végre, elhúzódó eljárások alapján az igazukat keresik a bíróságokon. És még egy másik kiegészítés, hogy ha már itt legalább van határidő, akkor viszont az egyéb alkotmánybírósági eljárásoknál is végre be kellene vezetni valami határidőt. Az Alkotmánybíróság az egyetlen olyan, tudtommal az egyetlen olyan magyar bírói vagy közigazgatási szervezet, amelynek az eljárását semmiféle határidő nem befolyásolja, és megtehetik, hogy évek után hoznak döntéseket. Na, ez az, aminek gátat kellene szabni. Önök kibővítették az Alkotmánybíróságot, felduzzasztották a bírók létszámát, és egyébként az odakerülő ügyeket meg megkurtították, lévén, hogy mondjuk, egy országgyűlési képviselő sem, csak az országgyűlési képviselők negyede fordulhat oda, ehhez képest akkor már illene valamiféle határidőt szabni az Alkotmánybíróság számára; erre is terjesztettünk be egyébként Gyüre képviselőtársammal módosító javaslatot, ezt a részletes vitában szintén meg fogom indokolni.

Zárszóként, amit Gyüre képviselőtársam szintén említett, de itt a statisztikák hiányát szeretném én is kiemelni. Az, hogy ebben az anyagban, a részletes indokolásban szerepelhet az a szerintem demagóg és populista kijelentés, hogy az elkövetkezendő öt évben legalább hatmilliárd forintjába fog kerülni az adófizetőknek az, hogy az ügyáthelyezésnek ezt a formáját megszüntetik, ez csak akkor helytálló, ha megfelelő háttérszámítások ezt alátámasztják. Én nagyon várnám vagy vártam volna, hogy ezek megjelenjenek, nem jelentek meg, és az alkotmányügyi bizottság ülésén a minisztérium képviselője a kifogásunkra, hogy nem méltó és populista ez a beletett egy mondat, annyit tudott válaszolni, hogy ők bizony egyszer egyeztettek az Országos Bírósági Hivatal elnökével, Handó Tündével, és ezen a szóbeli egyeztetésen hangozhatott el, hogy egy új járásbíróság felállítására kerül sor majd Budapesten, és ez ennek a költségét jeleníti meg, ami egyrészt nem kielégítő válasz, másrészről, hogy ha valóban feláll egy új járásbíróság, aminek mi egyébként módfelett örülnénk, akkor az egy sokkal jobb megoldás lenne, mint a vidéki bíróságokat megterhelni. A kettő az alma-körte viszonyában van egymással, nem lehet egyszerűen összehasonlítani, mert amíg ez egy valódi megoldás a bírósági rendszer tehermentesítésére, addig az a megoldás, amit önök korábban megpróbáltak végigvinni, az csak egy felemás és hatalomkoncentrációt eredményező megoldás lett volna.

Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Schiffer Andrásnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Képviselő úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagy nap a mai, mert az ércnél maradandóbb, gránitszilárdságú alaptörvénynek most már az ötödik módosítását, valójában a hatodik módosítását tárgyalja az Országgyűlés. Hiszen emlékszünk rá, volt egy második módosítás, amelyik valójában a harmadik volt, illetve most már a nyavalya tudja, hogy hányadik volt pontosan, és pontosan itt van a problémája ennek az egész cirkusznak, ami itt folyik három éve, az Országgyűlés az alkotmányt egész pontosan 14 alkalommal módosította 2010 májusa óta. Alkotott egy alaptörvényt a kétharmados többség, majd megalkotta az alaptörvény kukáját, ez az úgynevezett átmeneti törvény, majd ezek után öt, de valójában most már a hatodik alkalommal módosítja az ércnél maradandóbb, gránitszilárdságú alaptörvényt; szerintem lesz ebből majd még hatodik is. Én azt gondolom, minden esély megvan arra, hogy a jogbiztonság nagyobb dicsőségére a 2014-es választásokig összesen 25 alkotmányos törvényt tudjon meghozni ez az Országgyűlés.

Tisztelt Országgyűlés! Itt elérkezünk az alapvető problémához, ami teljesen független ennek az előttünk fekvő törvényjavaslatnak a szövegétől. Az, hogy gyakorlatilag az alkotmányozási folyamatból is kabarét csinált Orbán Viktor miniszterelnök, illetve a Fidesz vezérkara, az, hogy lassan most már két tucat alkalommal nyúlnak hozzá alkotmányos szabályokhoz, ez azt jelenti, hogy Magyarországon a jogbiztonság megszűnt.

(20.40)

Mert bár pontosan tudjuk azt, hogy nagyon kevés olyan ember van, és legfeljebb csak nagyon vájt fülű jogászok, akik alkotmánnyal kelnek és fekszenek, viszont egy alaptörvény - ahogy a nevében is benne van - egy közösségnek, egy politikai közösségnek a legalapvetőbb szabályait rendezi össze. Elvileg, ha morális értelemben legitim alaptörvényről beszélnénk, mint ahogy nem beszélhetünk róla Magyarországon, akkor a közösen elfogadott legalapvetőbb szabályokat tartalmazza egy ilyen törvény.

Ha és amennyiben egy országban négy év alatt két tucat alkalommal hozzá lehet nyúlni az alkotmányos rendelkezésekhez, ez ennyit jelent, hogy egy ilyen országban semmi nem biztos, senkinek a jogai, illetve a vagyona nem lehet biztonságban. Az elmúlt három évben, amit a magyar emberek megtanulhattak, hogy a nemzeti cinizmus rendszerében csak egy dolog biztos, hogy a miniszterelnöki akarat érvényesül, ha kell, akkor az alaptörvényen keresztül is.

Éppen ezért gondoltuk úgy Mesterházy Attila képviselőtársammal, hogy az ötödik alaptörvény-módosításhoz benyújtunk egy olyan módosító javaslatot, ami az elmúlt három év ámokfutása után legalább bizonyos alkotmányos biztosítékot nyújt az embereknek. Azt javasoljuk, hogy ha és amennyiben az Alkotmánybíróság - ha és amennyiben egyáltalán bárkinek lesz lehetősége arra, hogy Alkotmánybírósághoz forduljon, egészen pontosan ha és amennyiben lesz még olyan személy a következő másfél évben, aki Alkotmánybírósághoz fog fordulni -, ha tehát az Alkotmánybíróság megsemmisít egy törvényi rendelkezést, azt a következő öt éven belül ne lehessen alaptörvénybe visszaemelni, magyarul ne lehessen felülalkotmányozni.

Az elmúlt két évben azt láttuk, hogy amit az Alkotmánybíróság kivágott az ajtón, azt utána Orbán Viktor visszahozta az ablakon. Egy olyan országban, ahol alkotmányellenes szabályokat miniszterelnöki pátensre egy héten belül be lehet emelni az alaptörvénybe, nincs alkotmányosság, nincs jogbiztonság. Ezért javasoljuk azt, hogy egyrészt álljon vissza az a rend, amikor minden embernek joga volt Alkotmánybírósághoz fordulni, újra legyen az Alkotmánybíróság az emberek végső menedéke, ha a kormányzat, a parlament például illetéktelen módon kíván a zsebükben turkálni, és pontosan emiatt állítsuk vissza az Alkotmánybíróság jogkörét a közpénzügyek területén is. A másik oldalon pedig tiltsuk el a parlamenti többséget, a kétharmados többséget egy négyötödös garanciális szabállyal attól, hogy felülalkotmányozzon, hogy amennyiben az egyik héten az Alkotmánybíróság megsemmisít egy jogszabályt, utána azt vissza lehessen hozni a huszonnyolcezredik alaptörvény-módosítás keretében. Ezt a cirkuszt be kell fejezni. Magyarországon az embereknek kiszámíthatóságra, jogbiztonságra van szükségük. Egy alaptörvény nem arra van, hogy a miniszterelnök a mindenkor fönnálló hatalmi érdekeinek megfelelően játszadozzon vele.

Még egy javaslat szerepel ebben a módosító indítványban, amit Mesterházy képviselőtársammal előterjesztettünk, hogy egyszer s mindenkorra mondja ki az alaptörvény - hiszen látjuk azért a fideszes szándékot -, hogy Magyarországon nem lehet "elkúrtuk"-adót kivetni. Nem a korábbi évek tapasztalatai alapján kísérelték meg ezt önök, hanem pontosan tudják azt, hogy hány olyan kormányzati húzás, hány olyan jogalkotási lépés van, amiért Magyarországot adott esetben nemzetközi fórumok el fogják marasztalni. Amit a kormány, amit a hatalom hibázik, annak az árát nem lehet az emberekkel megfizettetni, és alaptörvényi szinten kell kimondani azt, hogy a jogalkotásnak, illetve a parlamenti kormányzati működésnek a negatív hatásait nem lehet az emberekkel megfizettetni.

Tisztelt Országgyűlés! Az az úgynevezett ötödik módosítás, ami itt fekszik előttünk, természetesen nagyjából és egészében elfogadható irányba tett lépés a jelenleg hatályos alaptörvényi szöveghez képest, viszont egy félreértést azért szeretnék eloszlatni. Lehet, hogy itt önök azzal érvelnek, hogy úgymond európai nyomásra tesznek ennek eleget, viszont régen jaj Magyarországnak, ha önök például a korlátlan ügyelosztási jogot pusztán csak úgymond külső nyomásra vonják vissza. El kéne végre oda érni a kétharmados többségnek, hogy választani kell: vagy egy olyan rendszerben gondolkodnak, ahol a többségi uralomnak nincs semmiféle gátja - ezt hívják önkényuralomnak -, vagy pedig komolyan veszik azt, hogy Magyarország alkotmányos demokrácia, ahol Európai Uniótól függetlenül él az a szabály, hogy a többség se tehet meg mindent.

Az az ügyelosztási jog, amit önök kezdetben Handó Tündéhez, illetve Polt Péterhez akartak korlátlanul telepíteni, alapvetően veszélyeztette azt, hogy Magyarországon a pártatlan igazságszolgáltatásban való hit fennmaradjon az emberekben. Arról van szó, hogy hiába hivatkoznak egy parlamenti vitában az ügygazdaságosságra, a perek ésszerű időben történő befejezésére, hogy ha a bírói hivatal vezetője, illetve az ügyészség vezetője indokolás nélkül terelgethet ügyeket egyik bíróságról a másikra, folyamatban lévő ügyeket is, ez sérti azt az alapvető jogelvet, ami egyébként a magyar jogban az 1870-es évek óta megvan, hogy saját bírájától senkit nem lehet elvonni. Magyarul mindenki biztos lehet abban, hogy nemcsak a bírák működése pártatlan, hanem az ügyek leosztása is mentes mindenféle személyes, politikai vagy bármilyen egyéb szubjektív befolyástól. A vita abban volt közöttünk, az ellenzéki pártok azt mondták, hogy az ügyeket csak objektív alapon lehet szétosztani bíróságok között, önök viszont gyakorlatilag egy parttalan mérlegelési jogkört biztosítottak volna kezdetben a bírói hivatal elnökének, illetve a legfőbb ügyésznek.

Éppen ezért, bár azt gondolom, adott esetben lett volna átmeneti megoldás - az LMP erre terjesztett elő még tavasszal javaslatot -, amikor normatív alapon, ügyleterheltségi százalékokkal játszva meg lehetett volna teremteni azt az intézményt, ahol kétség sem fér az objektív ügyelosztáshoz, önök most ezt az ügyáthelyezési jogot visszavonják, mi ennek természetesen örülünk.

Viszont továbbra is azt szeretném hangsúlyozni, hogy az alapvető fogyatékosságait a magyar alkotmányos rendszernek ez az ötödik módosítás semmivel sem próbálja meg helyre tenni. Amikor Gulyás képviselőtársam a fideszesektől megszokott cinizmussal a szószékről arra hivatkozott, hogy az ellenzékben nincs kompromisszumkészség, és azért ne is várjuk azt, hogy itt majd lesz egy új kétharmados megegyezés, mondjuk, '14 után, akkor gondolom, saját magukra gondolt. Arra gondolhatott, hogy a Fidesz, éppúgy, mint korábban, ellenzéki évei alatt, ott fog betartani a következő kormánynak vagy egy következő parlamenti többségnek, ahol tud, és ne várják azt más pártok, hogy a Fidesz adott esetben partner lesz abban, hogy kétharmados törvényekkel az alkotmányosságot, a jogállamiságot helyreállítsuk 2014 után Magyarországon. Ez világos, egyenes beszéd.

A másik cinikus reakció pedig a kampányszabályokra vonatkozott. Megint arról van szó, hogy az alaptörvényt, az alaptörvény módosítását pusztán szórakozásnak fogja föl a Fidesz. Szórakoznak nyilván az európai intézményekkel, de szórakoznak a magyar állampolgárokkal, illetve a magyar parlament képviselőivel. Van egy kifogás európai fórumok részéről, erre betesznek egy olyan látszatmegoldást, amit maguk sem gondolnak komolyan. Amikor rákérdeznek, hogy ennek az érvényesülését mégis hogyan képzeli el Gulyás Gergely, természetesen a szokásos fideszes cinikus mosolyt látjuk. Ez a nemzeti cinizmus rendszere. Önök a saját alaptörvényüket sem veszik komolyan. Olyan szabályokat javasolnak most alaptörvénybe, amelyekről önök is pontosan tudják, hogy nem érnek semmit. Maguk sem gondolják komolyan azt, amit ide letesznek az asztalra.

Végezetül pedig arról szeretnék szólni, hogy bár az egyháztörvény kapcsán szintén van egy pozitív elmozdulás ebben a javaslatban, az alapproblémát itt sem oldja föl az Országgyűlés. Az külön nevetséges és az elmúlt három év jogalkotási munkájának színvonalát minősíti, hogy azon a kalandos júliusi estén, amikor az első egyháztörvény megszületett - azt hiszem, ebből is már három született meg, ha jól kalkulálok -, Semjén Zsolt azt kiabálta bele az éjszakába, hogy ez egy jogalkotási remekmű, aztán ezt a jogalkotási remekművet párszor még vissza kellett hozni az Országgyűléshez. Úgyhogy arra kérném az államtitkár urat, illetve Gulyás képviselőtársamat, hogy ezekkel az öndicsőítő jelzős szerkezetekkel kicsit óvatosabban bánjanak, mert... (Gulyás Gergely: Milyen öndicsőítő? - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Egyet mondjál legalább!)

(20.50)

Például akkor, amikor jogalkotási remekműnek neveznek valamit, ami utána kétszer még ide visszajön, például akkor, amikor egy alaptörvényt a miniszterelnök és Semjén miniszterelnök-helyettes úr gránitszilárdságúnak és ércnél maradandóbbnak nevez, aztán utána valahogy mégis ehhez vissza kell itt térnie az Országgyűlésnek.

Az alapvető vitánk az egyháztörvénnyel kapcsolatban az volt, hogy azt állította az LMP 2011 nyarán is, hogy az egyházak elismertetésének bírói úton kell történnie úgy, ahogy az eddig is volt. Ha problémája van a parlamentnek azzal, hogy adott esetben az egyházi minőséggel visszaélnek különböző szervezetek, ez nem indok arra, hogy a bírói fórumtól az egyházak elismertetésének a jogát elvonják. Mondok egy példát: nemcsak az egyházak, hanem mondjuk, pártok, társadalmi szervezetek és cégek is bírói úton kerülnek bejegyzésre Magyarországon. Pontosan tudjuk azt, hogy az elmúlt 20-25 évben hányszor próbáltak meg cégeket is úgymond falból létrehozni és a társasági jogi intézménnyel visszaélve céget alapítani, mégsem merült fel senkiben az, hogy ezért holnaptól politikai döntést kellene hozni, mondjuk, a cégek bejegyzéséről. Abszurditás! Akkor, amikor a vallás- és lelkiismereti szabadság érvényesülését közvetlenül biztosító intézményről van szó, vallási közösségekről, egyházakról, amikor egyébként helyesen kimondja alkotmányos szabály az állam és egyház szétválasztását, akkor egy világnézetileg meghatározott intézmény elismertetését, ahol ráadásul az egyik ismérve az egyházi minőségnek pontosan a rendezett hitelvek, azt idehozni politikai döntésre, ez egy teljes abszurditás.

Ha valamit helyre kellett volna tenni az egyháztörvényben, az pontosan az, hogy ne szülessen politikai döntés vallási közösségek elismertetéséről. Ha egyszer állítjuk azt, hogy az állam és az egyház szétválasztva működik, ha egyszer hiszünk az egyenlő tisztelet, illetve az egyenlő méltóság elvében, akkor ezzel összeférhetetlen az, hogy egy politikai testület vizsgáljon meg adott esetben hitelveket. Semmilyen biztosítéka nincsen arra a parlamentnek akkor sem, ha önök hisznek abban, hogy a hatalmuk örökké fog tartani, hogy nem lesz Magyarországon adott esetben egy olyan parlamenti felállás, ahol politikai döntéssel fognak majd elismertetni olyan vallási közösségeket, amelyek valóban vissza akarnak élni ezzel a minőséggel. Ha politikai döntéssé teszik, illetve politikai döntéssé tették az egyházak elismertetését, akkor önök lehet, hogy biztonságban érzik magukat addig, amíg önök vannak hatalmon, ha fordul a kocka, '14-ben, '18-ban, '22-ben, bármikor, akkor nagyon könnyen ebben a kérdésben is a fagyi visszanyalhat. A politikai döntés sokkal kisebb biztosíték a társadalom számára, hogy adott esetben az egyházi minőséggel nem élnek vissza csalárd módon, mint ha egyébként kemény garanciális szabályok mellett a bíróságok kezében hagyta volna a parlament ezt a jogot.

De miután önök nem hajlandóak szakítani azzal, hogy politikai döntést akarnak hozni egyházak elismertetéséről, ezek után behozzák az előttünk fekvő javaslatban azt is, a vallási közösségek és az állam együttműködéséről szóló megállapodásokat is, az állam és a vallási közösségek a közösségi célok elérése érdekében együttműködhetnek, az együttműködésre a vallási közösség kérelme alapján az Országgyűlés dönt. Pontosan tudjuk, hogy abban a rendszerben, amit ez az ötödik módosítás kialakít, itt az együttműködési megállapodás léte vagy nemléte egyben, hogy mondjam, szintén egy döntés egy úgymond "alsóbb fokú" egyházi státusról.

Mi azzal is vitatkoztunk, hogy az államnak van-e joga osztályozni a különböző vallási közösségeket, és továbbra is problémának tartjuk azt, hogy a világi hatalom különbséget tesz egyébként jogszerűen létrejött vagy jogszerűen működő vallási közösségek között. De egész egyszerűen belemenni abba, hogy politikai döntésekkel ismernek el, és ráadásul politikai döntéssel különböztetni különböző vallásfelekezetek között, ez önmagában is egy ellentmondást kelt magában az alaptörvényben, abban az alaptörvényben, amelyik egyébként deklarálja az állam és az egyház szétválasztását. Hát gondoljanak bele, ha politikai döntéssé tesszük azt, hogy megfelel-e, mondjuk, a vallástörvény előírásainak egy egyházi közösség, akkor mi a biztosíték arra, hogy adott esetben egy igenlő vagy egy nemleges szavazat mögött nem politikai megfontolások állnak. Amikor egy bírói szerv kezében van a döntés, akkor azt kell feltételeznünk, hogy kizárólag a jog alapján jár el, amikor pozitív vagy negatív döntést hoz. Amikor egy politikai testület kezében van a döntés, legyen az az Országgyűlés vagy egy képviselő-testület, akkor alapértelmezett az, hogy politikai döntést kell hoznia. Tehát nem feltétlenül a jogszabályokat kell mérlegelnie akkor is, hogy ha egy olyan perverz helyzet áll elő, hogy a parlamenti képviselőnek, amikor megnyomja a gombot, elvileg az általa megszavazott törvény alapján kell az igen vagy a nem gombot megnyomnia, de miután egy politikai testületről van szó, alapértelmezett az, hogy politikai érvek alapján dönt. Innentől kezdve gyakorlatilag nyugodtan másodlagos lehet az, hogy egy vallástörvényben milyen előírás van, hiszen politikai testület politikai döntést fog hozni, ez pedig önmagában, függetlenül az adott parlament összetételétől, önmagában sérti a vallás- és lelkiismereti szabadságot, illetve az egyenlő tisztelet elvét a különböző világnézeti közösségek között.

Úgyhogy összegezve, tisztelt Országgyűlés, engem nem az érdekel, hogy milyen viták vannak külföldön a magyar alaptörvénnyel kapcsolatban, engem az érdekel, hogy Magyarországon egy olyan alaptörvény legyen, amelyik képviseli azokat az értékeket, amelyek furcsa módon az önök által megalkotott alaptörvény preambulumában már hivatkozott történeti alkotmányban ott vannak, és olyan alaptörvénye legyen Magyarországnak, amely jogbiztonságot, kiszámíthatóságot nyújt a magyar embereknek. Ilyen alaptörvénye Magyarországnak nincsen. Magyarországnak formai értelemben van alkotmánya, tartalmi értelemben alkotmánya Magyarországnak nincsen. Azért nincsen, mert egy olyan papiros van itt, amit az önök mindenkori hatalmi spekulációi alapján lehet szabadon módosítgatni, és hogy ebbe mi kerül bele, ezt adott esetben, ahogy itt a félmosolyok is mutatták, önök sem veszik komolyan, és bármikor, amikor változik a széljárás, egyetlen mozdulattal kiveszik azt, amit előző héten beletettek. Ez a papiros nem nevezhető alkotmánynak, nem kötelezi önöket, nem kötelezi a mindenkori hatalmat, és nem nyújt biztonságot, kiszámíthatóságot a magyar embereknek.

Magyarországnak valódi alkotmányra van szüksége, olyan alkotmányra, amit széles népi egyetértés övez, és éppen ezért 2014 után egy népi alkotmányozási, egy részvételi alkotmányozási folyamatra van szükség, hogy legyen Magyarországon egy olyan alaptörvény, ahol valóban azok az alapvető morális szabályok szerepelnek, amelyekben a magyar politikai közösség nagy többsége egyet tud érteni. Az LMP ehhez vár partnereket a cinikus mosolyok helyett. Azt várjuk, hogy mindenki ebben az Országgyűlésben elkötelezett abban, hogy az alapvető felelősségünk az, hogy Magyarország számára jogbiztonságot, kiszámíthatóságot teremtsünk. Előbb-utóbb önök is rá fognak jönni arra, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy lehet most dorbézolni egy kétharmados többség tetején, de ezért kemény árat fizettetnek meg az országgal, és ezért önök is kemény árat fognak megfizetni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Mielőtt további írásban jelentkezett képviselőknek adnám meg a szót, kettőperces reagálásra következik Bárándy Gergely, az MSZP képviselője.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Akkor nyomtam még a kétperces felszólaláshoz a gombot, amikor Rubovszky képviselő úr elmondta a felszólalását. Sajnálom, hogy utána elhagyta az üléstermet, úgyhogy csak így a jegyzőkönyvön keresztül tudok neki válaszolni; egy-két felvetésre azonban, azt gondolom, érdemes.

Először is, amikor összehasonlította a korábbi szocialista-szabad demokrata kormány idején történt alkotmányozási folyamattal a Fidesz-kormány alkotmányozási folyamatát, azt gondolom, meglehetősen érdekes gondolatmenetet vázolt fel, ugyanis nem tudom belátni, legalábbis nagyon nehezen látom be azt, hogy mitől demokratikusabb egy olyan alkotmányozási folyamat, ahol a parlamenti kétharmad önmagában egy pártszövetség keretében dönt minden kérdésben, ami az alkotmányt illeti, és így is fogadja el mind a koncepciót, mind a végleges szöveget annál, mint hogy egyébként egy ennél még nagyobb parlamenti többséget birtokló kormánykoalíció azt mondja, hogy legalább egy ellenzéki párt egyetértése nélkül nem fogok alkotmányozni.

(21.00)

Erre vezette be saját önkorlátozásként a szocialista-liberális koalíció azt a négyötödös szabályt, amely szerint az alkotmánykoncepciót nem lehet elfogadni, csak négyötödös támogatottsággal, azaz ahogy mondtam, legalább egy ellenzéki párt támogatásával. Azt gondolom, ha a józan ész alapján ezt a két modellt összehasonlítjuk, akkor lényegesen demokratikusabbnak minősül a szocialista-szabad demokrata modell.

Azt kell hogy mondjam, hogy értetlenül állok az előtt, ha valaki a másikat tartja inkább olyannak. Úgyhogy a magam részéről nehezen tudom megérteni Rubovszky képviselő úr eszmefuttatását, azt is, ami egyébként ezen kívüli, de arra majd egy későbbi felszólalásában tudok csak kitérni idő hiányában.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: A következő felszólaló Szilágyi Péter független képviselő.

SZILÁGYI PÉTER (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, az alaptörvény ötödik módosítása látszólag visszavonulás abból, amit a Fidesz alkotmányos ámokfutása során láttunk. Az általános indoklásban is az szerepel, hogy nemzetközi nyomás hatására visszakoznak bizonyos intézkedésekből, konkrétan az általános indoklásban az van, hogy ne szolgálhassanak ezek a dolgok ürügyként a Magyarország elleni további támadásokhoz.

Azt gondolom, hogy Magyarországot senki nem támadta meg; a magyar kormányt támadták meg azok miatt az intézkedések miatt, amelyeket önök átvertek kétharmados többséggel az Országgyűlésen. Azt is gondolom, hogy amit önök most itt megoldásként tálalnak, az semmi más, mint egy blöff. Bár vannak ennek a törvénynek olyan előremutató elemei, amelyeket mi is tudunk üdvözölni, de az indokolásból, ahogy a kormánypárti felszólalásokból is, hallhattuk: ezek nem belső meggyőződésből származnak, hanem különböző politikai alkuk eredményeképpen vannak most itt előttünk.

De blöff ez a javaslatcsomag, hiszen legalább két olyan kérdés van ebben a törvényjavaslatban, amit úgy is fogalmazhatnánk, hogy adtak egy nagy pofont a semminek. Adtak egy nagyon pofont a semminek, hiszen ha meglátjuk, legalább két tekintetben érdemi változás nem történt, és ezt mutatja az is, hogy önök itt cinikus mosollyal reagáltak azokra az ellenzéki felvetésekre, amelyekkel ezeket a semmitmondó, semmit nem jelentő intézkedéseket leleplezték.

Úgy gondolom, hogy blöff az egyházakkal kapcsolatos szabályozás, hiszen pontosan ahhoz a lényegi elemhez nem nyúltak, amelyet az ellenzéki pártok már korábban is kritizáltak. Továbbra is meg fog maradni az a súlyos, alkotmányos diszkrimináció az egyházak között, ami eddig is megvolt, itt csak átfazonírozták kicsit a javaslatot, és tulajdonképpen az a lényegi javaslat, ami az Országgyűlés kezébe teszi az egyházak elismerésének jogát, semmiképpen nem fog megváltozni, terminológiai különbséget fognak önök használni. De pontosan az az alapvető jogelvi kérdés, amit az ellenzék és számos nemzetközi szervezet is kifogásolt, abszolút nem fog megváltozni, a politika, a parlament fogja meghatározni azt, hogy teljes jogú egyháznak ki minősülhet. Azt gondolom, ez teljes mértékben elfogadhatatlan.

Szintén blöff az, amit a kampányhirdetésekkel kapcsolatosan javasolnak ebben a csomagban. Eleve azt gondoljuk, hogy a kampányhirdetések szabályozására nem az alaptörvény a megfelelő jogi keret. Megfelelő jogi keret lehetne a választási eljárási törvény, de semmiképpen sem az a törvény, ami az állampolgárok alapvető élethelyzetét kellene hogy szabályozza. Azt gondolom, a részletszabályok ismerete nélkül ez szintén egy nagy semmi, amit itt most önök elénk tettek.

Elmondták már számtalanszor, illetve elmondták már számosan, ebben a vitában elmondom én is, hogy ez csak látszatjavaslat, hogy meg fogják teremteni a kereskedelmi médiumokban a kampányhirdetések lehetőségét. Önök sem gondolják azt komolyan, hogy van olyan kereskedelmi médium, amelyik hajlandó lesz ingyenesen - több millió forintról lemondva percenként - ilyen hirdetéseket közölni. Semmi nem fog megváltozni, továbbra is csak a közszolgálati médiumokban lehet majd a jelölő szervezeteknek hirdetéseket feladni.

Ugyanakkor tudjuk üdvözölni az ügyáthelyezéssel kapcsolatos javaslatot. Sajnos, ahogy itt az elején is említettem, nagyon sajnáljuk azt, hogy ez nem a jogi belátásból fakad, hanem nemzetközi nyomásra hozzák be ezt a rendelkezést. Itt nem csupán arról van szó, hogy önök egy szimpla nyomásra engedtek, hanem itt nagyon bonyolult diplomáciai alkudozások folytak, aminek a kapcsán végül ez bekerülhetett az alaptörvénybe, az ügyáthelyezés törlése. Hiányoljuk ezen a területen azt, hogy a bírói önkormányzati szervnek nem teremtik meg a lehetőségét, hogy a bíróságok igazgatásában érdemi befolyásuk legyen, továbbra is a parlamenti kétharmados többség határozhatja meg a bírósági igazgatást.

Összességben azt tudom mondani, hogy bár látszólag vannak előremutató elemek ebben a törvényjavaslatban, de összességében ez csak egy blöff, és semmiképpen nem előremutató javaslat, semmiképpen nem a jogállamiság kiteljesítését hordozza magában, ezért számunkra teljes mértékben elfogadhatatlan.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő felszólaló, szintén 15 perces időkeretben, Vejkey Imre, a KDNP képviselője. Öné a szó.

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt Rubovszky György kollégám kért meg arra, hogy a Gyüre Csaba képviselőtársam által tett nyilatkozatra egy helyesbítést terjesszek az ő nevében elő: valóban így van, ahogy Gyüre Csaba úr nyilatkozta, ők az Európai Parlamentben nem nyilatkoztak Magyarországgal szemben; akik nyilatkoztak, azok szocialista képviselők voltak, illetve Bokros Lajos.

Ha nemzetközi szinten vagyunk, akkor nemzetközi vonatkozásban Bárándy képviselőtársam nyilatkozott az EP-vel kapcsolatban, a Council of Europe-pal kapcsolatban, ahol kritizálta azt, amit Gulyás Gergely képviselőtársam állított. Álláspontom szerint ennek a kritikának nem volt alapja; nem volt alapja azért, mert 2013 júniusában Magyarországgal szemben monitoringeljárást kívántak indítani. Mi alapján? A szokásos kettős mérce alapján. A monitoringeljárást a Council of Europe, tehát az Európa Tanács plenáris ülése tárgyalta, ahol a plenáris ülésen nemcsak az EPP-s, CD-s, tehát nemcsak néppárti és kereszténydemokrata képviselők szólaltak fel amellett, hogy Magyarország demokratikus jogállam - ismételten behozva azt, hogy a magyar szocialista képviselők Magyarország ellen szólaltak fel -, hanem Mike Hancock brit liberális képviselő is többek között emellett érvelt.

A fentiek után, amikor a plenáris ülésen a napirend módosításai kapcsán és a zárószavazás kapcsán szavazásra került sor, egyértelmű volt annak a megállapítása, hogy Magyarország demokratikus jogállam.

És akkor a törvénytervezet kapcsán. A kormány döntése alapján az 5. számú alaptörvény-módosításra irányuló javaslat terminológiai változást hajt végre a vallási közösségekre vonatkozó rendelkezés tekintetében, lehetővé teszi a politikai reklámok kereskedelmi médiában való közzétételét, elhagyja az eljáró bíróság kijelölését lehetővé tevő rendelkezést, alaptörvényi szinten jeleníti meg a bíróságok igazgatási feladataiban közreműködő bírói önkormányzati szervezetet, az Országos Bírói Tanácsot, valamint hatályon kívül helyezi az államot terhelő fizetési kötelezettség teljesítéséhez kapcsolódó hozzájárulás megállapíthatóságát lehetővé tevő rendelkezést.

(21.10)

Miért szükségesek ezek a módosítások? - tehetjük fel a kérdést. Nézzük meg a bírósági ügyek átláthatóságának kérdését, és abból tulajdonképpen minden egyértelművé válik.

Az Országgyűlés, mint tisztelt képviselőtársaim tudják, 2010-ben fogadta el az akkori OIT egyetértésével a bírósági ügyek áthelyezésének intézményét. A bírósági ügyek áthelyezése egyébként számos más európai tagállamban is létező entitás és kiválóan működik. Az ügyek áthelyezése orvosolta a legterheltebb budapesti bíróságok ügymenetét, és megelőzte az ügyek elhúzódásából eredő károkat. Mindezek ellenére az ellenzék részéről az ügyek áthelyezése mégis ürügyül szolgált arra, hogy a magyar bíróságok függetlenségébe vetett hitet, bizalmat megingassa, hiszen a kritikák szerint ezeket az áthelyezett ügyeket valamilyen manipulatív módon, tehát nem objektív módon kezelhetik a bíróságok. A szirénhangok erre egyetlen példát sem tudtak felhozni. Sőt! Sőt, a tények azt bizonyítják, hogy az áthelyezett ügyeknek csak a töredékében kifogásolták meg az ügyfelek a bírósági áthelyezését, az ügyek nagyobb részében már régen jogerősen lezárultak az eljárások. És az ügyfelek megelégedésére szolgált, hogy ügyüket soron kívül intézte el a magyar bíróság. Ez olyan jogintézmény volt, amely vitára adott okot, és ez a vita sajnos az országhatáron túl is meglehetősen nagy viharokat vert, így az Európai Bizottság, valamint a Velencei Bizottság is gyakran kritizálta ezt az intézményt.

Mérlegelve azokat az előnyöket, amelyek az ügyek áthelyezésével kapcsolatosak, és mérlegelve azokat a hátrányokat, amelyek a magyar igazságszolgáltatásra alaptalanul, de árnyékot vetettek, úgy döntött a kormány, hogy az Országgyűlésnek törvényjavaslat formájában előterjeszti, hogy szüntesse meg az ügyek áthelyezésének intézményét. A törvényjavaslat szükségessége tehát abban rejlik, hogy az alkotmányos viták nemzetközi színtéren is úgy, mint Magyarországon a 12/2013-as alkotmánybírósági határozat eredményeképpen végre nyugvópontra jussanak.

A törvényjavaslat a fentieken túl alaptörvényi szinten is megteremti annak lehetőségét, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletének feladatát a jövőben a Magyar Nemzeti Bank lássa el. Ezzel kapcsolatban is hallottunk, tisztelt képviselőtársaim, a jelen általános vita során sanda feltételezéseket. Ezeket határozottan visszautasítjuk. Az MNB-PSZÁF összevonásával kapcsolatban az alaptörvény módosítása időszerűségének indoka ugyanis abban rejlik, hogy korábban az Európai Központi Bankkal történő egyeztetés e vonatkozásban nem vezetett eredményre. Azóta azonban már új szelek fújnak az Európai Központi Bankban is. Az Európai Központi Bank hatáskörének és jogállásának az átgondolásában komoly változások következtek be, amelyek eredményeképpen hamarosan az Európai Központi Bank is felügyeleti jogosítványokat fog kapni. Ebbe a mi elképzeléseinkhez igazodó EU-tendenciába már minden további kifogás nélkül illeszkedik, hogy Magyarországon is a jegybank kapjon felügyeleti pozíciót.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, a KDNP frakciója támogatja a törvényjavaslatot. (Dr. Apáti István: Bombameglepetés!)

ELNÖK: A következő felszólaló Apáti István, a Jobbik képviselője. Képviselő úr!

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először én is szólnék néhány szót arról, hogy immár ötödik alkalommal kell ehhez a papíron gránitszilárdságú, de valójában tejszínhab könnyűségűnek bizonyuló alaptörvényhez hozzászólni. Én már annak idején, körülbelül két vagy másfél évvel ezelőtt is megmondtam, illetve próbáltam elmagyarázni önöknek, csak vagy nem tudták, vagy nem akarták megérteni, hogy nagy különbség van tákolmány és alkotmány között. Látható, hogy ez a tákolmány időnként az önök fejére borul, és hozzá kell nyúlni, toldozni-foldozni kell, hiszen nagyon sok olyan előre nem látható körülmény merül fel, ami az önök politikai érdekeit, politikai ambícióit, a túlélésüket akár pártszinten, akár egyéni szinten sértheti, és ezeket rögtön orvosolni kell, illetőleg időnként azért meg-megbicsaklik ez az amúgy is gyengécske szabadságharc, és uniós vagy egyéb elvárások miatt ezeket módosítani kell.

Bár Mirkóczki Ádám képviselőtársam hivatott rá, de annyit hadd mondjak el az 1. cikkhez kapcsolódóan, hogy továbbra is súlyos hibának tartjuk, hogy az Országgyűlésre bízzák vallási közösségek sorsáról, egyházzá nyilvánításáról szóló döntések meghozatalát. A Jobbik tartja azt az álláspontját, hogy erre nem az Országgyűlés hivatott.

Amire külön és kicsit részletesebben ki szeretnék térni, az a 2. cikk. Ennek igazi gyöngyszem minden szava. Igazán érdemes ízlelgetni, ha úgy tetszik, majszolgatni, hogy "a demokratikus közvélemény kialakulásához választási kampányidőszakban szükséges megfelelő tájékoztatás". Hát egyrészt nemcsak választási kampányidőszakban kellene megfelelő tájékoztatás, hanem azon kívül is, hiszen a négyéves ciklus nagy része azért nem választási kampányidőszaknak minősül, másrészt pedig a demokratikus közvéleményre ugyanígy szükség lenne a ciklus nagyobbik részében, nem csak kampányidőszakban.

Ezek árulkodó elgondolások, mint ahogy a hihetetlen álnokság és a zsarnokság előszele fogalmazódik meg vagy tükröződik vissza minden mondatukból. Milyen cikormányosan tudták megfogalmazni, hogy "a magyar nyelv adta lehetőségek széles tárházát felvonultatva". Hát ehhez igazán ért a kreatív stábjuk és a kreatív törvényalkotó brigádjuk. A történetnek az a lényege - s ez még csak a kisebb probléma -, hogy gyakorlatilag minden a közszolgálati médiában fog megjelenni politikai médiaszolgáltatás címén. Az a kisebb probléma, hogy a kereskedelmi tévék immár nem fognak ingyen hirdetni, amikor valóban milliókért hirdetnek félpercenként vagy percenként, és egy egyperces politikai reklámért akár 3-4 millió forintot is el tudnak kérni egyszeri levetítéskor, ha viszont ez egy nap többször is elhangzik, akkor ez már akár naponta 10 milliós bevételtől való elesést jelentene a médiának. Ezt nyilván egyik kereskedelmi csatorna sem fogja bevállalni.

A nagyobb probléma az, hogy ha önök nem fognak hirdetni, akkor nem fog hirdetni más se, hiszen az esélyegyenlőséget biztosítani kell, és aztán majd meg tudják jeleníteni magukat úgy, hogy nem kampányfilmeket, kampányvideókat sugároznak, hanem különböző közszolgálati jellegű vitaműsorokba, tévéműsorokba döntő többségben csak kormánypárti képviselőket vagy kormánytagokat fognak behívni. Ezer módja van a politikai reklám álcázásának, s ennek csak egy módja a sok közül az echte kampányfilm bemutatása. Önök ezt meg fogják tudni oldani. Aztán majd lehet arra is hivatkozni, hogy más a Fidesz-KDNP-frakciószövetség, megint más a miniszterelnök úr, a miniszterek, a kormány egyéb tagjai. Így gyakorlatilag egy hihetetlenül aránytalanul előnytelen helyzetbe fognak tudni jutni.

Arról már nem is beszélve, hogy önök a törvénybe, akár kétharmados, akár nem kétharmados törvénybe ágyazott választási csalássorozatot készítettek elő akkor, amikor a választókerületek határait úgy rajzolták át, ahogy, és ha az érdekük úgy kívánja, ehhez még hozzá is tudnak nyúlni akár az alaptörvény, akár a vonatkozó törvények ikszedik módosításával - még nem lehet tudni, hogy a ciklus végéig hány módosítást fogunk megélni -, akár egyéb más eszközökkel. És akkor még nem beszéltünk a szervezett szállításokról, a szavazatvásárlásokról, a láncszavazásokról és egyéb olyan csalásokról, olyan politikai fondorlatokról, amelyek a választás napján is döntő mértékben befolyásolhatják egy demokratikusnak hazudott vagy álcázott választás végkimenetelét.

Nem beszélve arról, hogy a 2. cikkben el van rejtve egy újabb akna - jogászi szemmel nézve -, hogy sarkalatos törvénybe utalják, hiszen sarkalatos törvényben határozzák majd meg a részletes feltételeket, amelyet aztán majd megint kényük-kedvük, illetőleg aktuális politikai érdekeik szerint fognak tudni módosítani, vagy az épp aktuális társadalmi széljáráshoz fogják tudni igazítani annak érdekében, hogy megnyerjék a következő választásokat. Ugyanis jól tudják önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy nincs olyan társadalmi réteg, amelybe ne rúgtak volna bele már egy jó nagyot, éppen ezért valahogy meg kell próbálni egyéb eszközökkel, ha már a kétharmad még hét vagy nyolc hónapig a kezükben van, manipulálni ilyetén módon, demokratikusnak álcázva a következő választásokat.

Én tudom azt, hogy az empátia nem politikai kategória, de azért minden ilyen alkalommal fel szoktam hívni a figyelmüket arra, hogy ha ezt a 2. cikket egy baloldali kormány vagy más, de nem Fidesz-KDNP-kormány fogalmazta volna meg és terjesztette volna be az Országgyűlés elé, akkor ugyanígy röhögcsélnének itt hármasban-négyesben, mint aki valami komoly örömre készül.

(21.20)

Ugyanígy kéjelegnének, ugyanígy gúnyolódnának a többieken? Valószínűleg önök is szaladgálnának Brüsszelbe, mert azért ellenzéki időszakukban, legyünk őszinték, önök is megtették ezt, tehát önöket sem nagyon kell félteni e tekintetben, legfeljebb kevésbé gusztustalan módon, mint a szocialista kispajtások. Másrészt pedig önök ilyenkor mindig tele tudták kürtölni, szajkózni a médiát, állandóan szaladgáltak, sajtótájékoztatókat tartottak, nem győztek felháborodni, napjában akár több tízszer, hogy lám, a csúnya baloldali-liberális kormány mit művel. Igazuk is volt akkor, szó se róla. Csak önök ettől most sokkal durvább és sokkal gátlástalanabb, és ez a lényeg, tisztelt képviselőtársaim, sokkal gátlástalanabb módon írják át az úgynevezett magyar demokráciát, legyen szó alaptörvényről, legyen szó sarkalatos törvényről, vagy legyen szó feles többségű törvényről is.

Úgy gondolom, hogy bár önöknek nyilván erről más a véleményük, hogy ez a négy év nem éppen a demokrácia legmagasabb szintű példaképeként, akár hazai, kelet-közép-európai vagy európai mintaképeként fog bevonulni akár a hazai, akár a nemzetközi politikatörténetbe. Mert bizony akár ebben a módosításban, akár a 3,5 éves, közel 4 éves működésüket tekintve jócskán felfedezhetőek olyan elemek, amelyekért bizony akár a balliberális oldal is megsüvegelné önöket; illetőleg, amit a balliberális oldaltól lestek el, és önök jelentősen továbbfejlesztve azt, azon túlmutatva, sokkal durvábban, sokkal pimaszabbul, sokkal szemtelenebbül adják elő.

Ha valóban komolyan gondolnák a demokráciát és a demokratikus közvélemény kialakítását vagy kialakulását, ha valóban egy egészséges politikai versenyt szeretnének kialakítani, ha valóban egy teljesen morális, a demokrácia normális működéséhez tartozó, elengedhetetlenül szükséges vérfrissítést akarnának alkalmazni, akkor nyilván nem ezt tennék, hanem legalább a pártok valós társadalmi támogatottságát tükröző, valóban teljes esélyegyenlőséget megtestesítő módon biztosítanák a médiaszerepléseket. Teljesen mindegy, hogy azt kampányfilmnek hívjuk, teljesen mindegy, hogy bármilyen közszolgálati jellegű műsornak hívjuk, minden pártnak, függetlenül attól, hogy baloldali vagy radikális, vagy jobbközép, vagy balközép, teljesen mindegy, hogy a politikai skála mely pontján vagy melyik részén helyezkedik el, valóban egyenlő megszólalási lehetőséget adnának álláspontjuk kifejtésére, programjuk bemutatására.

Önök nyilván a most egyszerűbbnek látszó utat próbálják járni, de fel kell hívjam a figyelmüket arra, régi dakota mondásokkal én nem szoktam operálni, azt meghagyom a szeretve tisztelt miniszterelnöküknek, hogy egy régi kínai mondás szerint a leghosszabb út is véget ér egyszer. Nincs olyan hosszú út, amely egyszer véget ne érne, a jegenyefák nem nőnek az égig ez esetben sem, 14-18-22, egyszer véget ér ez a történet. Egyszer majd ellenzékbe szorulnak, ez is be fog következni. Gondolom, önök sem gondolják azt komolyan, hogy az önök birodalma az idők végezetéig fennáll. Ettől komolyabb birodalmak is megbuktak már a történelem során, és akkor nyilván Spaller Endre sem fog ilyen jóízűt mosolyogni, amikor ezt megtapasztalja.

Amikor minden a visszájára fordul majd, akkor önök fognak majd, most szólok előre, mert utólag könnyű okoskodni, akkor fognak majd önök szaladgálni az éppen önöket leváltó politikai erőhöz, hogy azokat a szabályokat sürgősen változtassák meg, sürgősen meg kell változtatni, mert a demokráciát súlyosan sértik, amelyeket pontosan önök foglaltak most habkönnyűségű vagy gránitszilárdságú alaptörvénybe, vagy sarkalatos törvényekbe. Úgyhogy, ha igazán okosak és igazán furmányosak lennének, akkor ezen gondolkodnának el. Hiszen ami most önök számára egy korlátlan politikai teret, egy korlátlan médiateret nyit meg, mint ez a 2. cikk, egy politikai fordulat esetén ez a nagy szabadság, ez a hatalmas tér kelepcévé válik. Akár egy önmaguk által épített börtönben találhatják magukat, hiszen ez mind, amikor ellenzékbe fognak majd kerülni, ellenzékbe fognak majd szorulni, ami, megint mondom, csak idő és nem olyan túl sok idő kérdése, és bekövetkezik, amennyire előnyös, ugyanannyira hátrányossá fog válni. És akkor már senki nem fog önökön segíteni.

Persze, értem én ezt a nekibuzdulást. Önök most is hisznek azoknak a közvélemény-kutatásoknak, amelyeket én csak politikai kemény drognak szoktam tekinteni, illetőleg minősíteni. Pedig, jelzem önöknek, rendkívül sok a rejtőzködő szavazó, rendkívül sokan a Fidesz-terror miatt nem merik bevallani, hogy legszívesebben már melegebb éghajlatra küldenék el önöket a programjaikkal, a hazugságaikkal együtt. Úgyhogy emlékeztetném önöket 2002 hűvös, hideg tavaszára, amikor nagyon magas szinten hittek a kutatási eredményeknek. Egyik-másik kutató cég 8-10-15 százalékos Fidesz-fölényt jósolt, aztán a történet végét már ismerjük.

És akkor még ráadásul más módon próbáltak trükközni. Ne gondolják, hogy a kétharmad mindentől megmenti önöket! Ne gondolják, hogy ezek a manipulációk vég nélkül folytathatóak! Mert, ha más nem, a szavazófülkében az, hogy ki hová húzza a két egymást metsző vonalat, arra már önöknek sincs befolyásuk. Isten előtt és a szavazófülkékben egyenlőek vagyunk, szokták mondani. Hát, ha más nem, ezen a két helyen valóban egyenlőek vagyunk. Mindenesetre nyilvánvalóak a szándékok. Próbálhatják önök különböző jogértelmezési álcába bújtatni, ráhúzhatnak hangzatos kormánypropagandát, oda lehet állni a kamerák elé, akár itt a parlamentben, akár a különböző televíziók stúdióiban, de jól tudjuk, hogy ezek a cikkek, különös tekintettel az ötödik módosítás 2. cikkére, csak és kizárólag arra irányulnak, hogy az ellenzéket, beleértve a nemzeti radikális ellenzéket, megpróbálják kiszorítani mindenhonnan, a lehető legkisebb mennyiségű levegőt engedve akár a Jobbiknak, akár más ellenzéki pártoknak, elhallgattatni mindent és mindenkit, hogy csak az önök egyoldalú programját, csak az önök egyoldalú kijelentéseit lehessen hallgatni.

Bár azt is megjegyzem, hogy 2010-hez képest egy kicsit többre lesz szükség. Mert gyakorlatilag 2010-ben nagyon sok mindent nem mondtak a választóknak, éppen ezért nehéz önöket szavukon fogni, épp ezért garázdálkodhatnak ily mértékben korlátlanul. Azt javaslom önöknek, hogy gondolják át, még zárószavazásig azért van némi idő, és próbálják, próbáljuk ezt közös erővel úgy átfogalmazni, hogy az valóban demokratikus legyen, hogy az valóban ne csak választási kampányidőszakban, hanem azon kívül, a teljes ciklus idejére a közvélemény kialakulásához, formálásához objektíven hozzá tudjon járulni. Az emberek úgy tudjanak véleményt alkotni, leginkább, ugye, a médián keresztül, hogy valóban objektív tájékoztatást kapnak, valóban megismerik minden pártnak, minden érdemi, minden valós támogatottsággal rendelkező politikai erő álláspontját, és ennek alapján alakítják ki majd azt az álláspontjukat vagy hozzák meg azt a döntésüket, hogy a választásokon melyik pártra szavaznak. Mert ebben az esetben valódi demokráciáról, valódi demokratikus közvéleményről és valódi demokratikus választásokról beszélhetünk. Addig minden egyéb csak mesebeszéd, félrebeszélés, hazugság.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Nyikos László, a Jobbik képviselője.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Némileg kakukktojás vagyok itt, ebben a vitában, lévén, hogy közgazdász vagyok és nem jogász. De a szakma becsülete érdekében vagy védelmében szeretnék mondani néhány gondolatot. De mielőtt még ezekre konkrétan rátérek, két általános dolgot én is hadd mondjak el.

Két és fél éve annak, hogy 2011 áprilisában az Országgyűlés, annak kormányoldali többsége megalkotta ezt a művet. Emlékeztetem mindannyiunkat arra, hogy a Jobbik nemmel szavazott, két független képviselővel egyetemben, az MSZP és az LMP nem vett részt a szavazásban. Ez az alaptörvény tehát az önök műve és az a felelősség is az önöké, ami abból fakad, hogy ebben mennyi selejt van. A selejt százalékarányát mutatja az ötödik módosítás. Ugye, átlagosan fél évre esik egy módosítás. Ha ezt kivetítjük, nem tudom, hány esztendőre, akkor, itt már utaltak rá, hogy hány ilyen módosítás várható még.

Amikor a Delegációs terembe megyek, mert bizottsági elnöki értekezlet van ott minden héten, ott van egy gyönyörű szép alkotmánypéldány kiterítve, bárki megnézheti. Elgondolkozom, hogy vajon most azzal mit fognak csinálni. Nagyon szívesen megvenném azt valami aukción esetleg, ha tisztességes áron meg lehetne venni, mert nyilván az ott nem fog így maradni, mert belepancsolnak most megint ebbe a törvénybe. Nekem nincs marhabőrbe kötött példányom, csak ilyen szolid (Felmutatja.), bár ez is egy kicsit korrektebb, vagyis díszesebb, mint az interneten nézegetni. Eszembe jut az alkotmány asztala, nem tudom, létezik-e még, amit voltak szívesek minden településen, ugye, kötelezővé tenni. De ha itt, az alkotmány asztalán valaki várja a polgármesternél a meghallgatás lehetőségét, és lapozgatja, mondjuk, egy közgazdasági kérdések iránt érdeklődő ember vagy közpénzek iránt érdeklődő ember - mellesleg zárójelben megjegyzem, a közpénzek fogalmát sehol nem definiálta még 2,5 év alatt, illetve 3 év alatt a kormányoldal, és odalapoz -, talál egy kifejezést, ami azt mondja, hogy teljes hazai össztermék.

(21.30)

Erről holnap is lesz szó majd a stabilitási törvény módosítása kapcsán, ott is el fogom mondani. És kíváncsi arra, hogy mi a csoda lehet ez a teljes hazai össztermék, hazamegy, és ha fölüti a magyar nagylexikont vagy a Google-keresőbe beüti ezt a kifejezést, nem talál semmit. Ilyen kifejezés nincs a szakmában.

Azért szólok, a szakmai becsületem ezt diktálja, hogy ezt szóba hozzam, mert önök átírják a közgazdasági szakmai terminológiát. Kedves Kormánypárti Képviselőtársaim! Minden szakmának megvan a maga terminológiája, ha nincs, akkor az nem szakma. Ha egy kőműves nem tudja, hogy mi a vakolókanál és a mérőón közti különbség, akkor az nem kőműves. Önök összekeverik a Gizikét a gőzekével, és egy példát mondok, hogy ha a tbc-t nem tüdőbajnak fordítják, hanem tüdőszűrésnek, akkor nagy gond van a fejekben. Egy ilyen kifejezést leírni... Én megdöbbentem azon, hogy az önök nagy frakcióiban nincs egyetlenegy közgazdasági - hogy mondjam csak - érdeklődésű ember, akinek ez feltűnt volna.

Itt ma tisztáztuk, egyértelművé tettük a bizottsági ülésen, hogy ez bizony a GDP, a gross domestic product magyar fordítása, és ez a kifejezés egyezményes, a magyar közgazdasági, pénzügyi, statisztikai, gazdaságstatisztikai szakirodalom ezt használja, és önök ezt önkényesen elnevezik teljes hazai összterméknek, amiről nem lehet tudni, hogy micsoda.

Érdekességként megjegyzem, hogy a stabilitási törvényben szerepel a bruttó hazai termék fogalma, helyesen. Egy törvényben két kifejezés, kétféle. Hát ezt a slamposságot nem lehetne, nem lenne szabad megengedni.

Én annak a naivitásnak a jegyében, hogy van a nemzeti együttműködési rendszer, ezt az alkotmány készítésekor is elmondtam. Ezt figyelmen kívül hagyták, mint a többi száz javaslatomat, lesöpörték az asztalról habozás nélkül, azt a fáradságot se vették, hogy vitatkozzanak. A mai bizottsági ülésen a helyettes államtitkár úr végre kimondta, hogy itt a GDP-ről van szó. Miért nem a GNI-ról van szó?

Az önök miniszterelnöke - a mi miniszterelnökünk, bocsánat, mert a miénk is - már pedzegeti azt, hogy nem jó az a mutató, a GDP nem jó mutató, kihalóban levő mutató. Példát mondok rá. Az európai uniós hozzájárulásunkat is a GNI alapján fizetjük, tehát a bruttó nemzeti jövedelem alapján fizetjük. És önök alkotmányba vésnek gránitkeménységgel egy olyan mutatószámot, amire tulajdonképpen egyre többen mondják, hogy ez nem igazán fejezi ki azt, amit ki kellene hogy fejezzen. Nem kisebb személyiség, mint a brit miniszterelnök, David Cameron mondta, hogy ez egy elavult mutató. Még egyszer mondom, a magyar miniszterelnök is egyik beszédében említette, hogy ez sajnos nem fejezi ki azt, amit ki kellene hogy fejezzen, és ezt bebetonozzák, be akarják betonozni az alaptörvénybe.

A másik megjegyzésem az, elnök úr, meglepetéssel hallottam, nekem új - újszülöttnek minden vicc új -, hogy Rétvári államtitkár úr, aki a bizottsági ülésünkön képviselte a törvényjavaslatot, mondta, hogy nem Magyarország kezdeményezte ezt az alkotmánymódosítást.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Hát akkor miféle - hogy mondjam csak - szabadságharc ez, tehát mennyire van önöknek kemény karaktere, hogy ha csak odavágja ezt a brüsszeli Bizottság, hogy tessék módosítani az alaptörvényt, és önök habozás nélkül módosítják az alaptörvényt? Ott kellene a magyar virtust megmutatni, hogy ne üzengessenek és ne kényszerítsék rá, ne diktálják bele Magyarország Alaptörvényébe ezeket a kívánságaikat!

Amit szeretnék még mondani, szóba került itt a Magyar Nemzeti Bank kérdése. Elmondták sokan, nem ennek a napirendi pontnak a tárgya, hiszen a nemzeti banki törvényt már megvitatta a Ház. A zárószavazás csúszik, késik. Sejtéseim vannak, hogy miért, de ezt nem kívánom kifejteni. Nincs még meg a zárószavazás.

Ott elmondtuk, ott mások is utaltak rá, hogy itt egy olyan hatalmi centrum jön létre, ami veszélyes tud lenni más ellenőrizetlen hatalmi centrumokkal együtt a társadalomra. Ezért javasolom azt, hogy ha már benne van ebben a javaslatban az, hogy a Nemzeti Bank tevékenységéről az elnök évente beszámol az Országgyűlésnek, akkor én most kicsit magamat cáfolom, azt mondom, legyen alkotmányos kötelessége az Országgyűlésnek ezt a jelentést a napirendjére venni, alkotmányos garanciát kellene erre adni vagy magunkra kényszeríteni.

Kérem szépen, ez az Országgyűlés 10 éve nem hajlandó foglalkozni a Nemzeti Bank jelentésével, a Nemzeti Bank felügyelőbizottságának a jelentésével. Nem tudom, hogy miért berzenkedett ettől a szocialista-liberális kormány és miért berzenkedik a mostani kormánykoalíció. Nem hajlandók önök ezt napirendre venni. Egy olyan fontos intézmény tevékenységéről nem hajlandó ez a Ház tárgyalni, aminek a működésén rengeteg minden múlik, különösen akkor, hogyha ezt a két hatalmas nagy jogosítványt összesítik most majd, és a klasszikus monetáris rendszertől kezdve az emissziós tevékenységen át a felügyeletig mindent egy kézből fognak irányítani, és nincs fölötte kontroll. Kontroll nélkül működnek itt hatalmas intézmények. Mondhatnám példának a... Nem mondok példákat.

Tehát a Magyar Nemzeti Bank tevékenységéről szóló beszámolót az Országgyűlésnek napirendjére kellene venni. Nem tudok már mást javasolni. Többször próbáltam, a saját bizottságom ezt nem volt hajlandó támogatni. Legyen alkotmányos garancia arra, hogy ez a kérdés rendszeresen, évente itt ebben a Házban kerüljön napirendre, mert afölött, hogy a monetáris politikában mi történik, semmiféle kontroll nincs.

A harmadik dolog, elnök úr, amit szeretnék még itt elmondani, hogy abból a szempontból sem tudom támogatni ezt a törvényjavaslatot, hogy jogalkotási szempontból slampos. Örülök, hogy itt van a szakállamtitkár úr, talán figyel, ha eddig nem figyelt. Slampos.

Ne tessék ilyeneket beleírni, ami evidencia! Azt mondják önök az 5. cikkben, hogy a Nemzeti Bank elnöke rendeletet ad ki. Jó, rendben van, ilyen hatásköre lesz. Aztán hozzáteszik, hogy ez a rendelet törvénnyel nem lehet ellentétes. Hát persze, hogy nem, no de hát ez evidencia, kérem! Ilyeneket minek kell törvényben leírni? A jogi hierarchiából következik az, hogy egy törvény nem lehet az alaptörvénnyel ellentétes, egy rendelet nem lehet a törvénnyel ellentétes. Minek ezt ide beleírni? Slampos. Tessék már igényesebben szerkeszteni egy normaszöveget! Hát nincs ott - hogy mondjam - elég képzett jogász, aki ezt átnézné, mielőtt idehozzák, hogy ilyeneket nem tesznek bele? Slampos, túlbeszélik, evidenciákat fogalmaznak meg. Ilyen értelemben beleírhatnák azt, hogy a Föld gömb alakú, és az is igaz végül is, de azt gondolom, ezekkel fölösleges terhelni az Országgyűlést is meg ennek a használóit is.

Tehát, elnök úr, azzal fejezem be, hogy én az alaptörvény ügyében is és más szakmai ügyekben is nagyon sok javaslatot tettem. Az a szomorú tapasztalatom immár három és fél év után, hogy presztízsokokból vagy egyszerűen csak oda nem figyelésből nem hajlandó a kormánytöbbség azt az együttműködést valójában megvalósítani, amit a nagy könyvben annak idején meg a nagy szónoklataiban a miniszterelnök úr kijelentett, és így aztán ezeket a gyenge jogalkotási termékeket kénytelenek vagyunk mindig és folyamatosan az önök szemére hányni, hogy így nem szabad törvényeket alkotni, ilyen módszerekkel.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: A következő felszólaló Veres János, az MSZP képviselője. Képviselő úr!

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A véletlen úgy hozta, hogy két, költségvetési kérdésekkel foglalkozó képviselő kerül egymást követően a hozzászólási sorba, és ha megengedi, akkor én a beterjesztett javaslat egyéb vonatkozásaival nem is igazán foglalkoznék, lévén, hogy a mi szakterületünket érintő kérdésekről is lehet bőségesen kritikát mondani.

Az a két pont, ami ezt a témát érinti, ebben a most benyújtott javaslatban bizonyosan vitákat válthat ki, és ahogy itt hallottam Rubovszky képviselő úrtól, hiszen ők elfogadják a benyújtott javaslatot változatlan formában, módosító indítványt nem kívánnak benyújtani hozzá, szerintük tehát úgy jó, ahogy van, ezért bizonyosan nem fogja osztani a kormánypárti többség álláspontja azt, ahogyan a kérdésekhez mi viszonyulunk.

(21.40)

Elsőként érinteném ezt a bizonyos jegybank-PSZÁF összevonási kérdéskört. Egy olyan kérdésről van szó, amely elég régen itt van a gondolkodás részeként. Korábban már a kormány nyújtott be egy javaslatot az Országgyűléshez, illetve az Európai Központi Bankhoz is elküldte. Szemben a mai vitában elhangzottakkal a különbség nem az, hogy az Európai Központi Bank immáron a kérdés lényegéről mást gondolna, mint amit gondolt annak idején, amikor még Simor András volt a jegybank elnöke, és akkor nyújtottak be javaslatot, hanem a különbség az, hogy a kormány mára egy más javaslatot terjeszt elő. A javaslat, amelyet most a kormány előterjeszt, immáron nem fokozza le a jegybank határozott időre kinevezett elnökét a javaslat elfogadását követően alelnöki státusba. Vagy azért, mert immáron a miniszterelnök egyik kedvenc munkatársa került a jegybank élére, és ezért úgy gondolják, hogy élvezi a bizalmat, ott lehet hagyni a jegybank vezetőjeként azután is, miután a jegybank és a PSZÁF egyesülése megtörténik, vagy bármilyen más okból, de a mostani javaslat azt tartalmazza, hogy a kinevezett vezető a továbbiakban is vezető marad a jegybankban. A jegybank tevékenysége ugyanakkor szélesedni fog a korábban PSZÁF által végzett tevékenységek jegybankhoz kerülésével.

Úgy gondolom tehát, nem arról szól a dolog, hogy immáron Frankfurtban felébredtek, megvilágosodtak és másként látják a magyar viszonyokat, hanem arról szól, hogy adtak egy korrekt szakmai véleményt ezen a nyáron erről a javaslatról, ez a korrekt szakmai vélemény pedig azt mondja, hogy lehet így is csinálni, lehet úgy is csinálni, Európában mind egyik, mind másik megoldásra vannak példák, egyik is lehet jó, a másik is lehet jó, egyik is lehet rossz, a másik is lehet rossz. Ilyen értelemben közöttünk nincs is szakmai vita, hiszen ez is egy lehetséges megoldás, mint a másik. Az egy más kérdés, hogy ezzel az apró kis módosulással, ami bekövetkezett az elmúlt egy évben, érdemben kilóg a lóláb, hogy nevezetesen amikor még nem a jelenlegi kormánypártoknak tetsző vezető volt a jegybank élén, akkor úgy gondolták ezt a szervezeti módosulást végrehajtani, hogy egyben a jegybankelnök kerüljön lefokozásra, ma pedig, amikor egy számukra kedvező személy van a jegybank élén, már nem gondolják, hogy le kellene fokozni alelnökké a jegybankelnököt egy ilyen szervezeti módosulás után, hanem hagyják pozíciójában.

Mindenesetre úgy gondolom, hogy a benyújtott javaslattal van még egy apró probléma. Ez a bizonyos hatálybalépési probléma, ámbár majd ez a holnap délelőtti vitában kerül exponálásra, hiszen akkor lesz a részletes végrehajtással kapcsolatos kérdés napirenden. Semmiképpen nem fogadható el ugyanakkor az a gondolkodás, vélhetőleg azért fogalmazza meg - bár ezt soha sem teszik be az indoklásba - most az alaptörvény módosításaként ezt a kérdést ilyen módon a kormánytöbbség, hogy immáron alaptörvényben legyen rögzítve az a szervezeti forma, amit egy másik jogszabály biztosít gyakorlatban megvalósítandónak a későbbiek során. Nem gondolom, hogy ilyenfajta szervezeti kötöttségeket is ilyen többséggel kellene Magyarországon bebetonozni, nagy valószínűséggel ettől kisebb parlamenti többségnek is meg kellene adni a lehetőséget arra, hogy a felmerülő igények figyelembevételével tudjon államigazgatási szervezeti módosulásokat végrehajtani. Már csak azért is gondolom ezt így, mert a mai vitában a kormány képviseletében jelen lévő államtitkár megfogalmazása szerint páratlan hatalomkoncentráció jön létre ezzel a benyújtott módosítással és a javaslat elfogadásával. Ugyanakkor megindokolni azt, hogy ez a páratlan hatalomkoncentráció miért is jó, nem is nagyon kísérelte meg és nem is nagyon tudott érdemi érvet hozni emellé a vitában. Ezért azt gondolom, hogy legalábbis meg kellene adni azt a lehetőséget, hogy a későbbiek során, ha bármikor úgy látja az akkori parlamenti többség, ez a módosítás végrehajtható legyen. Ez a mostani javaslat, amelyet tárgyalunk, ugyanakkor azt biztosítja, hogy csak egy nagyon magas arányú többséggel tudja bárki más a későbbiek során módosítani ezt a szervezeti struktúrát, ami legalábbis vitatható, vagy legalábbis nem törvényszerű, hogy így kellene lennie.

A másik kérdés, ami a mi szakterületünket érintően ebben a benyújtott javaslatban módosításra kerül, ez a bizonyos pontja a javaslatnak, ami arról szól, hogy ha Magyarországot a későbbiek során valamilyen fizetési kötelezettség bírósági vagy más döntésből adódóan terheli, akkor köteles-e a kormány ezt újabb adó kivetésével ellentételezni, avagy más megoldás is lehetséges a kormány döntési repertoárjából. Úgy gondolom, önmagában az, hogy egy ilyen javaslatot az Országgyűlés elé terjesztenek, az helyes, mert immáron belátják, hogy helytelen volt az a korábbi döntés, amely a korábbi törvényben azt tartalmazta, hogy köteles a kormány ebben az esetben ilyen javaslatot az Országgyűlés elé terjeszteni. Azaz ettől kezdve már nem lesz köteles, ámbár természetesen az esélye és a lehetősége fennmarad annak, hogy a kormány ilyen módon próbálja ellentételezni a fizetési kötelezettséget.

Engem sokkal inkább aggaszt ezzel kapcsolatban az, ami a bizottsági vitában a kormány képviselői részéről elhangzott, nevezetesen, hogy mintha már látnák előre azt a bekövetkező döntést, ahogyan ő fogalmazott, egy tengerentúli bírósági döntést, amelyből adódóan Magyarországnak fizetési kötelezettsége fog keletkezni. Az általam ismert ilyen jellegű, belátható időben megszülethető bírósági döntés egy választottbírósági eljárás, amely választottbírósági eljárásban a jelenlegi kormány által hozott 2010-es döntést támadott meg Magyarország egyik szerződéses partnere, és ebből adódóan keletkezhet jelentős fizetési kötelezettség. Úgy gondolom, ha erre gondolt a kormány képviselője, akkor kifejezetten szerencsétlen, ha ilyen döntésből adódóan a későbbiek során ennek a törvénynek a felhatalmazására való hivatkozásként úgy gondolják, hogy akkor bizony a lakosságra kell terhelni az ebből adódó fizetési kötelezettséget.

Mint ahogy úgy gondolom, hogy értelemszerűen helytelen lenne, ha akármelyik, úgynevezett multiadókkal kapcsolatban várhatóan bekövetkező későbbi bírósági döntés magyarországi kötelezettségét akarná bárki a lakosságra terhelni. Úgy gondolom tehát, hogy ez a pontja a benyújtott javaslatnak ugyan egy szükséges, de nem elégséges korrekciót tartalmaz ahhoz, hogy adott esetben támogatásra is érdemes lehetne, lévén, hogy szerintem nem az a helyes gondolkodás, ha ezt a lehetőséget mint kormány által választott lehetőséget benntartja a törvényjavaslatban, hiszen értelemszerűen, ha ezzel nem foglalkozik az alaptörvény, akkor is megvan a kormány lehetősége arra, hogy ha valamely kérdésben úgy ítéli meg, hogy szükséges az Országgyűléshez fordulnia annak érdekében, hogy a költségvetés egyensúlya biztosított legyen és bármilyen bevételnövelő javaslatot tesz, akkor ezt megteheti. Nem helyes, ha ez ilyen módon kerül beépítésre az alaptörvénybe, és azt követően az alaptörvény nagy többséget igénylő módosításával lehet csak a későbbiek során erre visszatérni.

Ezért azt gondolom, hogy mindkét kérdésben, ami a gazdasági területet érintően szerepel a mostani javaslatban, nem jó az a fogalmazás, nem jó az az elgondolás, ami ilyen értelemben a gránitszilárdság részévé válik, éppen ezért legalábbis megfontolásra javasoljuk a magunk részéről azt, hogy a kormány ezeken a pontokon térjen el a benyújtott javaslatban szereplő megfogalmazásoktól, és találjon ettől lényegesen jobb, lényegesen rugalmasabb és lényegesen a realitásoknak megfelelőbb megoldást a későbbiek során ezen kérdések orvoslására.

Ezeken a pontokon tehát bizonyosan nem tudjuk támogatni a benyújtott javaslatot. Azt gondolom, teljesen nyilvánvaló, hogy az ellenzék részéről elhangzott érvek alapján az egész javaslat támogatása sem valószínűsíthető az ellenzék részéről. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: A következő felszólaló Horváth János képviselő úr, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Vagyunk néhányan talán jelen lévő képviselőtársaink közül, akik emlékeznek, hogy én időnként megdicsérem magunkat, a Magyar Országgyűlést, amikor úgy érzem, hogy olyan jól csinálunk valamit. Ez előfordul évenként kétszer-háromszor. A mai nap nem az egyike azoknak.

(21.50)

Ami ma itt történt az elmúlt órákban azzal a témával, ami előttünk van, Magyarország Alaptörvényének ötödik módosítása, ezt nem jól csináljuk. Miért? Engedtessék meg, hogy szóljak hozzá. Mert arról volt szó, ahelyett, hogy a témákat, amelyek az ötödik módosításnak a témái, szépen fel vannak sorolva, egyebek között a Magyar Nemzeti Bank és a pénzügyi világ szabályozása, de több minden, egy-két képviselőtárs majdnem érintőlegesen megérintette, de itt arról folyt a bölcselkedés, hogy miért ötödik, és egyáltalán miért van alkotmánymódosítás, meg egyáltalán miért volt alkotmány, meg hogyan is van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Alkotmánymódosítás akkor van, amikor az arra hivatott testület úgy érzi, hogy van. Ez a testület a Magyar Országgyűlés. A Magyar Országgyűlés meg lett választva, hogy csináljon valamit, és ezt feladatának érzi. Hogy úgy tesszük, ahogy tesszük, arról érdemes lett volna beszélni, és a témákat előhozni, fölmutatni, és az egyes témák körül elemezni azt, amit teszünk.

Olyan félreértések vagy félremagyarázások, aminek tanúi voltunk, amit mi itt megcselekedtünk az elmúlt órák során, az nem tesz jót az ügynek. Mi az ügy? Magyarország. Mondok neveket. Bárándy képviselő úr, Schiffer képviselő úr, Apáti képviselő úr és egynehányan olyanféleképpen emlegettek dolgokat, hogy ha én most nehányat visszaidézek, akkor meg tetszenek lepődni rajta. Talán nincs is mindegyikük jelen. (Dr. Apáti István jelentkezik.) Köszönöm. Bárándy képviselő úr azt mondja, hogy nem lezárása az alaptörvénynek ez, jön majd ez tovább is, módosítások lesznek, és miért csináljuk, és milyen nagy kár az az országnak, hogy volt alkotmánymódosítás, volt alkotmányozás, alaptörvény, aztán az ország falba ütközött, és akkor kapitulált. Ez a "kapitulált" szó ismételten elhangzott. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt úgy értelmezni, hogy ezzel az országnak micsoda presztízsvesztesége származott - igen, Bárándy képviselő úr ismételten használta: presztízsveszteség; és hogyhogy a szabadságharcos szellemből kapituláció lett.

Barátaim! Tisztelt Országgyűlés! A politika a lehetőségek tudománya, halljuk gyakran, és többnyire rá is bólintunk, hogy így van. A lehetőségek, amiket meg lehet valósítani abból, amit szándékszik a politikus vagy a kormányozó vagy a törvényhozó. Hát, nem ez történt a sikeres magyar történelemben, amikor az sikeres volt? Bethlen Gábor - a magyar történelem nagyjai között emlékezünk rá. Hát, amennyi kompromisszumot ő kötött! A szultánhoz, hogy is mondjam, lojális volt, a világ akkori nagyhatalmával. De elérte azt, hogy a vesztfáliai béke megkötésekor - mikor is? - 1648-ban ott ülhetett a képviselője az asztal mellett a nagyhatalmak mellett. Ugyanakkor vitázott a Habsburg részével Magyarországnak, és akkor Pázmány Péter azt mondta neki: nagyon jó, ha kegyelmetek teszik, amit tesznek, mert különben gallérunk alá pökik a német. Nem kívánok messze menni az irodalmi idézetekben, de Bethlen Gábor, a nagy kompromisszummester úgy maradt fönn a magyar történelemben, hogy alkotott. Megmaradt az a Magyarország-rész, ami talán nem lett volna.

Az, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke úgy megy el Brüsszelbe meg ahova elmegy, és védi vagy megmagyarázza vagy visszautasítja - annak fényében, barátaim, ahogy a helyzet formálódik. Az, hogy azok a kritikusok Brüsszelben és a velenceiek és ki mindenki más, megkritizálják azt, ami Magyarországon történt, nemhogy megkritizálják, elferdítik, meghamisítják, félremagyarázzák - hát, akkor Magyarország részéről valaki elmegy. Elmegy a miniszterelnök, és teszi azt. Amikor a miniszterelnök, Orbán Viktor úgy hallgatta végig a sértő vádakat, akkor ő nem kapitulált, hanem méltóságteljesen meghallgatta, és hazajött, elmagyarázta a nemzetnek, az Országgyűlésnek, és mi, az Országgyűlés, az ország közvéleménye, tudósai valami utat kerestünk, csináltunk. Az ország nem rosszabbul áll azóta, elég rosszul áll, de azóta nem rosszabbul, hanem javult az állapota.

Az, hogy presztízsveszteség történt volna ezzel, az egy téves megítélése a világnak, a magyar világnak és a dolgok összefüggésének. Magyarország híre nem nagyon jó, de kevésbé árnyékos, mint egy évvel ezelőtt volt. Persze belemehetnénk ennek a vitatásába, de azt hiszem, ezzel könnyen egyetértünk.

Aztán tovább említem magunknak, hogy kár volt ezzel itt ilyen nagy tüzet csinálni vagy füstöt. Aztán Schiffer András képviselő úr azt mondja, hogy nincs jogbiztonság Magyarországon, mert változtatgatjuk, hogy mondjam, a mellényünket vagy az alkotmányunkat. Barátaim, ez nem árt a magyar hírnévnek, hanem a világ úgy látja, és jó volna, ha magunk is azt látnánk, hogy a magyarok, mi képesek vagyunk dolgainkat meggondolni, átgondolni. Még magyar közmondásunk is adódik erre, nemde? Csak az ökör következetes. Hát, menjünk el Cecére vagy hová, valahová, és halljuk ezeket a bölcsességeket, és mennyire konzisztens ez, mennyire összefüggő ez.

Hogy nem lehet az emberekkel megfizettetni - hát persze, az emberekkel fizettetjük meg a hibákat, és ha nem javítjuk a hibákat, akkor még többe kerül, és még többet megfizettetünk az emberekkel, mert behajtjuk adók formájában vagy regulációk formájában.

Apáti képviselő úrnak is tartozom egy megjegyzéssel, amikor azt tetszik mondani, hogy gátlástalan módon írják át a magyar demokráciát. (Dr. Apáti István: Így van.) Tisztelt Képviselő Úr! Kicsoda? A magyar demokráciát, mi, ez a testület vagy ennek valakije, vagy miniszterelnöke, vagy valakije gátlástalanul átírja a magyar demokráciát? A magyar demokrácia olyanokból áll, mint egy intézmény, az Országgyűlés, a bíróságok, és sorolhatnám az intézményrendszert. Hát ez van; ezt az Országgyűlést megválasztották, és megint lesz választás, ígérjük magunknak, és meg is tesszük egy év múlva vagy jövő év közepén, elején.

Aztán egymást meghallgatjuk: itt most nem parittyázok vissza Apáti képviselő úrnak, hanem elmondom, és képviselőtársaim, így csináljuk a dolgokat, demokratikus módon. Tehát azt mondani magunknak, hogy nincs demokrácia és hamisítjuk, ennek örülnek azok, akik nekünk ártani akarnak szerte a világban. Mert ártanak, mert rossz hírünket keltik, rosszabbat sokkal, mint amilyen. Azok a hamisítások, azok a károk nekünk, és mi erre még ráteszünk egy lapáttal vagy akár kettővel is, azt mondjuk, hogy mi hamisítjuk meg? Képviselő úr, tisztelettel kérem, hogy ezeket a fogalmakat úgy használjuk, amit érnek. És akkor nem garázdálkodunk.

(22.00)

Azt tetszett mondani, hogy ez az Országgyűlés, mert akkora többsége van, garázdálkodik. Egek ura, azért van ekkora többsége az egyik politikai koalíciónak ebben az Országgyűlésben, mert volt egy előző politikai koalíció, amelyik olyan borzasztó kegyetlenül, rosszul csinálta, hogy a magyar nép úgy kisöpörte őket, hogy ez a koalíció meg ilyen nagy számban bejött. Nem biztos, hogy azért van ilyen nagy többsége ennek a koalíciónak, mert olyan kitűnőek és okosak vagyunk mindnyájan - tessék ránk nézni -, hanem éppen azért, mert az előzőek olyanok voltak, hogy annyira el kellett őket söpörni, hogy majdnem hogy... na, nem folytatom, mert kicsit költői lenne.

Képviselőtársaim! Az ilyen alkotmányozásról való gondolkodásban a tisztánlátás jobbat tenne nekünk, és ha egymásnak ezt meg-megmondanánk, és a témáról beszélnénk, kezünkben van itt jó néhány irat, mert vannak benne nagyon érdekes témák, remélem, ma már nem lesz rá alkalom, de a következő esetben beszélnénk például a pénzügyi részéről. A MNB és a regulációk szerepe, ott tényleg vannak megjegyeznivalók, mert éppen az az az iparág, a pénziparág, a bank, amelyiknek a főfelügyelete a Magyar Nemzeti Bank, és vigyázat, nem a monetáris politikáról beszélek, arról nem szólok egy szót se, az nekünk tabu, a Magyar Országgyűlésnek, azt megfogadtuk. A monetáris politika nem a mi dolgunk, azért nem is hibáztatnak bennünket, mert ott nem csináltunk látványos hibát, de arról igenis beszélek, hogy a Magyar Nemzeti Bank a felügyeleti hatósága a magyar bankrendszernek, most meg különösebben, hogy ez a szabályozó pénzügyi hatóság hozzácsatoltatott.

Hogy ott micsoda dolgok vannak! Hát, ez egy olyan monopólium, amelyik úgy szipolyozza ki a magyar gazdaságot, a magyar népet, a magyar társadalmat, hogy szinte ízléstelen. Magyarországon, ahol a gazdasági élet olyan, amilyen az elmúlt évtizedek alatt - stagnálás, csökkenés -, de van egy iparág, van egy gazdasági ág, a bankiparág, ahol a profit - számokat mondok, közgazdász vagyok - az elmúlt esztendőben, amikor majdnem minden iparágban hiányzott a nyereség, a profit, sőt veszteségek voltak, van egy, a bankiparág, ahol 27 százalékos profitot jelentettek. Ők maguk jelentettek be 27 százalékot!

Baj ez? Nem volna baj, ha a versenypiac szabályai szerint lett volna a jövedelmük, azonban a magyar pénzügyi világ egy monopolista világ, és a monopólium törvénytelen Magyarországon és a tisztességes demokratikus világokban. Nekünk is van versenyhivatalunk, de a versenyhivatal nem hajtja végre, a Magyar Országgyűlés nem kéri számon. Nagyon jól mondta képviselőtársam - ki is mondta az előbb? -, hogy nem számoltatjuk el a Magyar Nemzeti Bankot. Elszámoltatjuk ezt meg azt, de azt nem. Ha nem volna a Magyar Nemzeti Bank egy monopólium, amelyik monopóliumot, iparágat működtetők - nem a Nemzeti Bank a monopólium - lehetővé teszik, hogy a bankiparág monopóliumként működjön, akkor versenyképesebbek lennénk a világ szemében, akkor kevesebb lenne az elégedetlenség, és - külön előadás, egyszer szívesen, örömest, remélem, alkalmam lesz elmondani, de - ez jó lett volna, ha lett volna ma ebben az Országgyűlésben téma, amiket mi, mint jó orvosok diagnosztizálunk, akkor beszélgetünk a gyógyításról is. Nagyon kevés diagnózis volt itt ma, inkább egymásról mondtunk olyan dolgokat, amivel megbirizgáltuk ahelyett, hogy jó tanácsok is szerepeltek volna. (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselő úr, én éltem az egyperces időmeghosszabbítás lehetőségével kérés nélkül, mert láttam, hogy mondanivalója van, úgyhogy most 16 percnél tart a képviselő úr. Kérem, azért még fejezze be az utolsó gondolatát.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök úr, megköszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Lendvai Ildikó, az MSZP képviselője. Öné a szó, képviselő asszony.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Megfogadom Horváth János képviselő úr tanácsát, hogy megpróbáljak az alaptörvény-módosítás szövegéhez kapcsolódni, hiszen egészen nyilvánvalóan ő is erre törekedett. Éppen ezért nem sokat köszörülöm a nyelvemet - legfeljebb annyit, amennyi örömöt mégiscsak okoz nekem - azon, hogy ez hányadik alaptörvény-módosítás, hogy gránit vagy gyurma, vagy homok, amiben ez készült. Annál is inkább nem akarom ezt a poént túl sokáig ragozni, mert én végül is nem bánom, ha az alaptörvényt módosítják, akár 50-et is el tudnék viselni, ha az jó irányba menne. A mostanival is inkább az a bajom, hogy főleg abban a részében, amiről én szólni szeretnék, az egyházakat, vallási közösségeket, bevett egyházakat illető szabályozásban nem jó irányban módosítunk, hanem véleményünk szerint rossz irányban.

Még egy ok van, ami miatt itt az alaptörvény-módosítások se szeri, se száma voltán nem szívesen élcelődöm, hogy magam is fölfigyeltem Gulyás képviselő úr érvelésére, mások is idézték már, aki vagy azt ígérte, vagy azzal fenyegetett, nem tudom eldönteni, hogy 2014 után úgyse igen lesz alaptörvény-módosítás, épp ezért most kell kiélni mindenkinek a hajlamát, akinek alaptörvény-módosíthatnékja van. Én ezt az érzést ismerem, nem politikusként, hanem nőként. Ha az ember elhatározza és tudja, hogy holnaptól aztán tuti biztos fogyókúráznia kell, akkor előző este én ilyenkor meg szoktam enni két adag csülköt és három adag gesztenyepürét. Nem jó és nem használ, de aznap este még megtehetem, hát megteszem. Szerintem így jártunk ezzel az alaptörvény-módosítással is, hogy nem jó, és nem használ, de még megtehetik, '14 után nem, tehát megteszik.

Nem jó és nem használ, ahogy mondtam, az egyházi szabályozásra vonatkozó rész sem. Annak ellenére - rögtön kifejtem, hogy véleményünk szerint mi is ezzel a probléma - azt kell mondanom, hogy még ennek az alaptörvény-módosításnak is van egy nagyon kedves, nagyon aranyos, nagyon édes része, ez pedig az indoklás egészen megejtő őszintesége, ebben a műfajban, mondhatni, felvillanyozó. Nemcsak arról van szó, amit már szintén idéztek a kedves képviselő kollégák, hogy így az indoklásban bejelenti, hogy az alaptörvény vitája lezárult, punktum, eldöntötte, hogy innentől nem lehet vitázni rajta, tehát nyilván mindenki egyetért vele, de az indoklás mégiscsak ráébredt ennek az érvelésnek az ellentmondásosságára, mert mi van, ha azok a fránya külföldiek nem tudnak eléggé magyarul? Képesek elég gaztettre, hát még erre, és nem tudják, hogy lezárult a vita. Éppen ezért - mondja az indoklás, tényleg hihetetlenül szellemesen - azért kell most módosítani, hogy ne szolgáljon ürügyül egy-egy alkotmányos megfogalmazás a gaz külföldieknek a Magyarország elleni támadásra. Sokféle okból, sokféle országban szoktak alkotmányt módosítani. Azért, hogy ne szolgáljon másoknak ürügyül bármire, szépségflastrom céljából, én még alkotmánymódosításról nem hallottam. De az indoklás tovább is folytatja, megint csak megejtő őszinteséggel. Mivel arról van szó, hogy itt csak meg akartuk gátolni, hogy tovább ugrabugráljanak, beleugassanak a mi dolgunkba, ne adj' isten, éppen ezért az egyházi szabályozásban csak terminológiai változásokat hajtottunk végre.

(22.10)

Kérdem én, mi van, ha ezek a népek ott a határon túl, akik nem tudnak magyarul, ne adj' isten, lefordíttatják maguknak az alaptörvény indoklását, és rögtön látják, hogy át vannak rázva? Nem tudom, mi történik akkor, de nem baj, akkor majd lesz egy újabb alaptörvény-módosítás, ami majd ezt az ürügyet is valahogy kiszereli a törvényből.

Rátérve konkrétan az egyházakkal foglalkozó és szerintem nagyon is kifogásolható passzusokra, igaziból az a baj velük, amilyen keserű tapasztalatot már más szabályozással kapcsolatban is megéltünk az alaptörvényeknél. Máshol, vagy azt mondom, normális viszonyok között a törvényeket szabják az alaptörvényhez; azért hívják alaptörvénynek, hogy a többi törvény hozzáigazítható legyen. Nálunk nem, nálunk az alaptörvényt szabják a már elrontott törvényekhez. Ha valamiről kiderül, hogy iszonyatosan el van szúrva, akkor nem azon javítunk, javítanak önök, hanem az alaptörvényt változtatják. Ez tehát nem alaptörvény, hanem valami olyan tetőzet, amit hozzá kell igazítani ilyen vagy olyan rosszul felhúzott falakhoz.

Beszélgettünk már itt arról ebben a vitában is, hogy van-e, volt-e alkotmányozási vagy inkább úgy mondanám, alkotmánymódosítási kényszer. Alkotmányozási kényszerről már sokféle okból hallottam, de azt alkotmányozási kényszernek talán mégsem lehet tartani, hogy iszonyatosan elszúrtak egy törvényt, és annak a kedvéért most alkotmányozni kell - hát mit csináljunk? -, hogy az a kettő, az alkotmány és az elszúrt törvény összeérjen. Ezt a szegény egyházi törvényt - ezt Schiffer képviselő úr és más kollégák is már kifejtették - több fázisban sikerült alaposan elszúrni. Ezt a parlament is beismerte már, hiszen különben nem ötször, hatszor, hétszer, az ég tudja, hányszor került volna már elénk kisebb-nagyobb javítgatásra.

Valóságos szappanopera volt a története az egyházi törvénynek a parlamentben. Mondhatom, hogy itt a kollégák ennek a szappanoperának az első folytatásait már ismertették. Azért is nevezhető nyugodtan szappanoperának, mert az első jelenetek még viselhették volna a Barátok közt címet, hiszen ott semmi más nem történt, mint a két barát, a Fidesz és a KDNP egymás törvényeit folyton átírta. (Dr. Répássy Róbert: Késő van már ehhez.) Mi hátradőltünk és élvezettel figyeltük. De ez még nem volt akkora konfliktus, valóban barátok között maradt. Az igazi dráma a szappanoperában akkor következett be, amikor az Alkotmánybíróság másodjára már nem formai, hanem tartalmi okok miatt dobta vissza a törvényt, éspedig épp a lényegét tartotta alkotmány-, pontosabban alaptörvény-ellenesnek. Azt a lényegét - sok más egyéb kifogás mellett -, hogy parlamenti politikusok hoznak döntést arról, hogy egy adott vallási közösség egyház vagy nem egyház. Erről szólt, mindnyájan tudjuk, az Alkotmánybíróság döntő kifogása.

Azt mondanám, hogy volt is oka erre a kifogásra, az egyházi törvény alkalmazásának első tapasztalatai ezt bőven indokolták. Az Alkotmánybíróság nagyon tapintatosan csak azt fogalmazta meg, hogy ha parlamenti politikusok hoznak döntést, akkor ez a legjobb szándékkal is fölvetheti a politikai döntés gyanúját. Finom fogalmazás volt, nem mondta, hogy az született, hogy föltétlenül az születne, nem vonta kétségbe senkinek a jóhiszeműségét, csak azt mondta, nem jó, ha különösen egy ilyen érzékeny kérdéssel kapcsolatban, mint a hitélet, fölmerülhet a politikai döntés gyanúja, márpedig politikusok mi az ördögöt hoznának, ha nem politikai döntést. Az Alkotmánybíróság, megint csak hihetetlen tapintatból és a parlamenti képviselők iránti nagyarányú tisztelettől vezetve, nem is szólt arról, hogy vajon alkalmasak-e a mi szakmai képességeink és szakmai fölkészültségünk vallási kérdésekben való ítéletmondásra.

Máskor, amikor még később, éjszaka ültünk itt az egyházi törvény vitájánál, már egészen komikus idézeteket fölhoztam abból a döntéshozatalból, amit az erre kijelölt bizottság vitája előzött meg, és egy-két szörnyű megjegyzést is idéztem. Még nincs éjszaka, azt mégsem akarom, hogy még egyszer ismétlődjenek egy ilyen, még viszonylag esti időszakban is a lehetetlen mondások, épp ezért csak egyet idéznék, a kedvencemet, amikor az arra kijelölt bizottság arra kijelölt képviselője, nézvén a hozzánk folyamodó vallási közösségek listáját, azt mondta, hogy ő nem is érti, egy az Isten, akkor miért van több egyház. (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) Ha ezen az alapon, ebben a hihetetlen teológiai, műveltségi állapotban a parlamenti képviselők kétharmada hoz döntéseket - majd megsúgom, ki volt az, ne aggódjon, államtitkár úr, nem ellenzéki képviselő volt véletlenül -, szóval, ha ebben a fölkészültségben hozzuk a döntéseket, tételezzük fel, hogy minden politikai elfogultságtól mentesen, mert ugyan ki nevezné a politikusokat politikailag elfogultnak, akkor ez önmagában problémát jelenthet.

Nyilvánvaló, vagy feltételezem, az Alkotmánybíróság ezekből az okokból ítélte alkotmányellenesnek, hogy nem mint korábban a független bíróság, hanem újabban a parlament hozna döntést. Nem vonta kétségbe a parlamentnek azt a jogát, és én sem vonom kétségbe, hogy normatív föltételeket, objektív kritériumokat szabjon meg, hogy milyen létszámú közösség vagy milyen hosszú múlttal rendelkező, vagy milyen felépítésű közösség kaphatja meg az egyházi státust, de hogy az egyedi döntéseket a parlament hozza meg, méghozzá úgy, hogy a föltételeknek megfelelő közösségeket se kelljen föltétlenül egyháznak nyilvánítania, ezt az Alkotmánybíróság, nagyon is akceptálható okokból, alkotmányellenesnek ítélte meg.

De mi történt ezután? Ahogy mondtam, nem a törvényt változtattuk, hanem az alaptörvényt. Az eggyel előző, negyedik alaptörvény-módosításba tudniillik bevettük a magyaros leegyszerűsítéssel a "neked nem anyád, kedves Alkotmánybíróság" tartalmú módosítást, és azt mondtuk, hogy akármit mond az Alkotmánybíróság, mostantól a magyar alaptörvény része, hogy igenis a parlament dönt arról, hogy valaki egyház vagy nem egyház. Ezek után ennek megfelelően lényegében érvényben is hagytuk vagy átvettük az alkotmányellenes passzusokat a legújabb egyházi törvénybe.

Amikor ezt éppen a mai bizottsági ülésen - megint a kijelölt bizottság ülésén - szóvá tettük, akkor a bizottsági elnök úr egy nagyon bájos érvelést alkalmazott, azt mondta, mit volt mit tenni, ezt kellett beleírni a törvénybe, hiszen ez került bele az alaptörvénybe, és képviselő nem tehet mást, mint ha már az alaptörvénybe bekerült, hogy a parlament dönt, akkor ezt a törvényben is érvényesítette. Bekerült - nem beszavaztuk, beírtuk, valahogy bekerült, a csillárról beleesett az alaptörvénybe véletlenül, hogy itt a parlament dönt, hát mit volt mit tenni, engedelmeskedtünk az alaptörvénynek.

De itt nem lett vége az alaptörvénynek, hiszen akkor nem kellett volna az ötödik alaptörvény-módosításban is szólni erről a témáról. Valakiben a kormányoldalon fölmerült az a kormányrészről egészen újszerű felismerés, hogy hátha nem mindenki hülye. Én egyébként üdvözölni tudom, hogy ez a megfontolás most először szerintem, fölmerül a kormányoldalon. Elkezdtek azon aggódni, hogy hátha valaki kiszúrja, hogy módosították ugyan az alaptörvényt is meg a törvényt is, de a lényeg mégiscsak úgy maradt, tehát politikai döntés dönt az egyházak státusáról.

Épp ezért a "hátha nem mindenki hülye" kérdés helyes megválaszolása érdekében itt van előttünk az ötödik módosítás, ami egyszerűen átkereszteléssel oldja meg a problémát. Ha az volt mindenki baja belföldön és külföldön, hogy az egyházi státusról parlament dönt, akkor eztán nem így hívjuk, kész, passz. Eztán majd azt mondjuk, hogy dehogyis, mindenki nevezheti magát egyháznak, mi csak a bevett egyházakról döntünk. Az más kérdés, hogy most azt hívjuk bevett egyháznak, amit korábban egyháznak hívtunk. Igen, mindenki nevezheti magát egyháznak, mindenki nevezheti magát hadseregnek, gőzfürdőnek és helikopternek is, ha úgy tetszik neki, az más kérdés, hogy nem lesznek meg a feltételek, hogy ezt a minőségét kiélje, vagy nem lesznek katonái, vagy nem lesz benne gőz, vagy nem tud repülni, de hívhatja magát végül is, a nagyon nagylelkű magyar egyházi törvény és alaptörvény ezt a későbbiekben meg fogja engedni. De nem lehet belekötni, hiszen kikerült az a passzus, hogy az egyházakról dönt a parlament. Dehogy az egyházakról, ki ne mondjunk ilyen csúnya dolgot! Nem, csak arról dönt, hogy ki az a bevett egyház, méghozzá azon az alapon dönt, hogy bevett egyház az, aki a parlament szerint majd együttműködik ővele.

Itt az a pont, ahol sikerült még tovább rontani az amúgy is rettenetesen rossz negyedik módosításon és egyházi törvényen. Itt tudniillik már az együttműködési - értsd: ki a kezes, ki az engedelmes - föltételt állítják a közösség elé ahhoz, hogy elnyerhesse a bevett egyházi címet, vagyis elnyerhesse azt, amik korábban az egyházak voltak.

(22.20)

Azt írják, hogy az együttműködésre való alkalmasság kritériumait a sarkalatos törvény fogja megszabni. Igen, sarkalatos törvény ez abban az értelemben, hogy a magyar alkotmányosság Achilles-sarka. Legalább ezt a részét próbáljuk kiküszöbölni, hogy mi a kezesség, az engedelmesség, az együttműködésre való úgymond alkalmasság szerint osztogatjuk és nem normatív kritériumok szerint a bevett egyházi címeket. Csak azért nem nevezem ezt egyértelmű Achilles-saroknak, mert ennek az alaptörvény-módosításnak, mint a kollégák elmondták, annyi Achilles-sarka van, mint egy százlábúnak lehet, de ha megengedik, én ennek a százlábúnak ezzel az egyetlen Achilles-sarkával szerettem volna foglalkozni.

ELNÖK: Képviselő asszony, egy kérdésem van. Elegendő-e, ha egy perccel meghosszabbítom, vagy ismételt felszólalást kér?

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Nem, köszönöm szépen. Ennyit szerettem volna mondani. E miatt a passzus miatt és sok más passzus miatt sem fogjuk tudni elfogadni ezt a módosítást.

Köszönöm, elnök úr, a hosszabbítást.

ELNÖK: Mivel újabb képviselői jelentkezést nem látok, megkérdezem Répássy Róbert államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Nagyon köszönöm a hozzászólásaikat, és különösen azoknak köszönöm a hozzászólását, akik tárgyszerűen az alaptörvény ötödik módosításának témáihoz szóltak hozzá. Ha megengedik, én elsősorban inkább ezekre a hozzászólásokra reagálnék. Kezdem Lendvai Ildikó képviselő asszonnyal, aztán Nyikos képviselő úrral folytatom, de mivel ő már elment, inkább a jelen lévő képviselőnek szeretnék válaszolni.

Képviselő asszony, amit itt az előbb elmondott, az mind szép volt, egyetlenegy apró mondatrészt vagy inkább szót hagyott ki a bevett egyház helyzetének jellemzéséből, hogy mindez, amit ön mondott, amit ön az együttműködés feltételeként írt le, mindez az adott egyház kérelmére való döntést jelenti. Tehát az adott egyház, az az egyház vagy vallási közösség, amely együtt akar működni az állammal a közösségi célok érdekében, kérheti az Országgyűléstől, hogy ilyen státust adjon neki az Országgyűlés és ilyen jogosultságokkal ruházza fel, tehát szó sincs arról, hogy egy vallási közösséget az állammal való együttműködésre kényszeríthet bárki. Tehát kizárólag arról van szó, hogy az egyébként mindenféle szervezeti formában működő vallási közösségek, pontosabban a törvények által megengedett, akár egyesületi formában, akár magasabb szervezeti formában működő vallási közösségek közül akik kérik és akiknek az Országgyűlés elfogadja ezt a kérelmét, azokkal együttműködik az állam, azoknak az egyházaknak biztosít különleges jogosultságokat. Tehát semmiféle kényszer nincs az ügyben. Abban kétségtelenül igaza van, hogy ez az Országgyűlés szuverén döntése. Az Országgyűlés - mint az állami főhatalmat gyakorló népképviselői testület - döntése, hogy kikkel kíván együttműködni.

Megjegyzem, számos országban ez így működik, számos európai országban így működik. Van, ahol nem parlamenti döntés, hanem egy konkordátum kell hozzá, egy szerződést köt az állam ilyen egyházakkal. Tehát igenis van, de egyébként ezt önök tudják, hiszen az egyházi törvény vitájában nem én, hanem az államtitkárok, a kormány képviselői és a hozzászólók elmondták, hogy Európa számos országában differenciált a vallási közösségek rendszere, nem minden vallási közösség egyforma jogosultságokkal rendelkezik, sőt vannak olyan szélsőséges példák, ahol államegyházként működik néhány egyház, de ha nem ezt a szélsőséges példát nézzük, hanem csak azt nézzük, hogy van-e vajon különbség az egyes egyházak között, akkor igen, számos országban van különbség. Azon az alapon van különbség, hogy mely egyházak céljait ítéli meg az állam olyannak, amelyeket tud támogatni, és amelyekkel együtt tud működni. Pusztán csak ez a modell került leképezésre az alaptörvény ötödik módosításában. Tehát nincs szó olyan kényszerről vagy olyan, ahogy ön mondta, hogy kezesek-e ezek az egyházak, tehát hogy valamifajta megalázó helyzetbe hozná őket, vagy alárendelt helyzetbe hozná őket az Országgyűlés. Pont arról szól egyébként, az előző mondatok arról szólnak, hogy az állam és a vallási közösségek különváltan működnek, önállóak. Gyakorlatilag minden, az együttműködésük csak a két fél közös akaratán múlhat.

Nos, természetesen az a fejtegetés is, amire azt mondta, hogy a parlament nem alkalmas arra, hogy megítélje az együttműködésre való alkalmasságot, azért ott egy ponton sántít, hogy ha nem a parlament, akkor ki. Nyilván ön azt gondolja, képviselő asszony, hogy eredetileg bíróság döntött az egyházak bejegyzéséről. Csak halkan jegyzem meg, hogy nem tudom, hogy a bíróság mitől alkalmasabb ennek a kérdésnek a megítélésére. A bírók sem végeztek teológiát valószínűleg, tehát nem biztos, hogy tudják, hogy az adott hitelvek létező állítások-e, tehát azokat a hitelveket nem a hitelv hitéleti minőségében ítélte meg a bíróság, hanem kizárólag formális szempontból ítélte meg a bíróság. De ez a joga most is megmarad a bíróságnak, hiszen a bíróság jegyzi be a vallási tevékenységet végző szervezeteket. A bíróság jegyzi be. Ez már csak egy második lépcső, amikor ők kérelemmel folyamodnak az Országgyűléshez a bevett egyházi helyzet eléréséhez, illetőleg az együttműködés kinyilvánításához.

Úgy gondolom, hogy arra a megjegyzésére, hogy hogyan jutottunk el idáig, nem akarok reagálni, hiszen ez egy ismert folyamat, hogy hogyan jutottunk el idáig, de ami így most belekerült az alaptörvény ötödik módosításába és a sarkalatos törvénybe, az minden szempontból megfelel az európai gyakorlatnak, megfelel egyébként az alkotmánybírósági határozatnak is, amely megengedte a differenciálást egyébként a vallási tevékenységet végző szervezetek között, és hadd jegyezzem meg, hogy mellesleg szerintünk megfelel az ország érdekeinek is, mert az országnak nem az az érdeke, hogy négyszáz egyház azokat a kedvezményeket élvezze, amely egyházak közül egy része nyilvánvalóan visszaélt ezekkel a kedvezményekkel.

Most térnék vissza Nyikos képviselő úr megjegyzésére. Természetesen minden képviselőnek joga van bírálni a kormány kodifikációs munkáját, de célszerű előtte utánanézni annak, amit állít egy képviselő. Így például Nyikos képviselő úr az alaptörvény ötödik módosításában szereplő, a jegybank elnökének rendeletalkotási jogára vonatkozó szabályokat bírálta. Volt időm megnézni az elmúlt percekben. Ez a mondat, ami ebben az ötödik módosításban szerepel, mármint az, hogy a rendelet nem lehet törvénnyel ellentétes, ez a mondat szerepel az Alaptörvény hatályos 49. cikk (4) bekezdésében, és akinek még ez is kevés lenne, annak elmondom, hogy az 1949. évi XX. törvény 32/D. § (4) bekezdésében is szó szerint ez a mondat szerepel. Tehát ha valaki úgy gondolja, hogy az alaptörvény nem mérce számára, Nyikos képviselő úr, aki az Állami Számvevőszék alelnöke volt, tudhatná, hogy huszonhárom éve szerepel a magyar közjogi rendszerben ez a szabály, és az alkotmány része, az alkotmányos rendelkezés része. Nos, természetesen, mondom, lehet bírálni a kormány jogalkotási munkáját, de nem árt, ha az ember előtte alaposan tájékozódik.

Összefoglalva tehát mind az itt elhangzott véleményeiket és mind a benyújtott módosító javaslatokat alaposan, legalább ilyen részletességgel meg fogjuk vizsgálni, és amennyiben valóban javításra szorul a módosítás szövege, akkor ki fogjuk javítani módosító indítványokkal.

Még egy megjegyzést engedjenek meg, mivel itt a mai estén az alaptörvény ötödik módosítását különféle jelzőkkel, illetve különféle meghatározásokkal illették. Én magam nem tudok eligazodni az MSZP álláspontján, de nemcsak én nem tudtam eligazodni, hanem a Népszava sem tudott eligazodni, amely ma 19 óra 13 perckor azt a cikket tette közzé, hogy kamu módosítások sora. Ebben szerepel Bárándy Gergely, aki szerint kapitulált a kormány. Tehát most akkor jó lenne, ha az ellenzék egy része eldöntené, hogy akkor most ezek kamu módosítások vagy az Európai Unió elvárásainak felelt meg a kormány.

(22.30)

Talán nem áll messze a valóságtól, ha azt mondom, hogy a kettő között van az igazság, se nem kamu, se nem kapituláció, de azért, hogy egy párt nem képes elmondani a véleményét erről az ötödik módosításról, az persze lehet az ő belügyük, de nyilván nehéz helyzetben vannak, amikor egy nemzetközi nyomásnak, amit nem utolsósorban egyébként éppen az ellenzék baloldala szabadított Magyarország nyakába, tesz eleget a kormány, egy kényszer hatása alatt nyújt be egy alaptörvény-módosítást, és ahelyett, hogy a baloldal, amely mindezt elérte az európai elvbarátain keresztül, üdvözölné a módosítást és elfogadná, kamunak és átlátszónak nevezi azokat. De mindegy, ez legyen az ő problémájuk, nyilván az alaptörvény módosításához megvan a kormányzó többség parlamenti mandátumszáma. De ajánlom a figyelmükbe, hogy ha már az Európai Unió előtti kapitulációnak nevezik, akkor talán az ötödik módosításban foglalt szabályok nagy részét mégiscsak az Európai Unióval ezek szerint összhangban terjesztette be ide a kormány. Ez talán önöknek is garancia arra - hogyha a mi álláspontunk nem lenne garancia -, az Európai Bizottság álláspontja talán garancia arra, hogy mégiscsak van értelme megszavazni ezt az ötödik módosítást.

Tisztelettel kérem mindannyiuk szavazatát. Az alaptörvény ötödik módosítása az alaptörvény eredeti szellemiségét, az alaptörvény eredeti erejét nem lerontva, de jobbá teszi, korrigálja az alaptörvényt, és ezért kérem a támogatásukat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a szerdai ülésnapon kerül sor.

Napirendi pontjaink tárgyalásának a végére értünk.

Most a napirend utáni felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Vágó Sebestyénnek, a Jobbik képviselőjének. Felszólalásának címe: "Az analfabetizmus elleni küzdelem napja". Öné a szó, képviselő úr. És amint látom, írásban megvan a felszólalása, és olvasni fogja, ezzel is példát mutatva.

Felszólalások:   236   236-292   292-293      Ülésnap adatai