Felszólalás adatai

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Barátaim! Nem szeretném folytatni a pártpolitikai vitákat, egy olyan kérdést hozok ma önök elé, ami általános érvényű emberi probléma és súlyos társadalmi kérdés.

Hadd kezdjem azzal, hogy amióta a világ világ, gazdagok és szegények mindig voltak. (Dr. Józsa István: Nem, ez nem így van!) A gazdagok általában a szegények kárára gazdagodnak. Egy megjegyzés idekívánkozik, mert MSZP-s képviselőtársam nyilván az elődpártra utalva azt mondja, hogy nem voltak mindig ilyenek. (Dr. Józsa István: Az ókeresztény közösségekre gondoltam!) Abban az időben is voltak, csak akkor a gazdagság azt jelentette, hogy az ingyenes állami juttatások egy kedvezményes körnek (Dr. Józsa István: A keresztény közösségekre gondoltam.) biztosítva voltak. A legtöbbször azonban a törvények védelme alatt történik a szegények kizsákmányolása, törvényesen, de erkölcstelenül. A törvényhozó felelőssége viszont az, hogy védelmet adjon a szegényeknek, ne pedig a kizsákmányolás lehetőségét biztosítsa a törvények által.

Hogy néz ki a helyzet ma Magyarországon, mit tett a kormány ennek a folyamatnak a megállítására, és mire van még szükség? Két ismert példát hadd mondjak és egy javaslatot hadd tegyek! A gazdag bankok az elszegényedett devizahiteleseket, ismerjük, hogyan kopasztották meg. A kormány két irányban tett lépést: egyrészt a bankadóval, másrészt a devizahitelesek sokszintű védelmével. Vagy nézzük az energiaszolgáltató gazdag cégeket, a túlterhelt háztartások érdekében mit tett a kormány velük szemben. Természetesen itt a rezsicsökkentést kell említeni.

De van még egy terület, amire szeretném felhívni a figyelmüket, mert ez a padlóra került magyar családok érdekében tett lépéseket kell hogy követelje. A törvényhozóknak és a kormánynak meg kell tenni ezeket a lépéseket. Két adatot hadd mondjak bevezetésképpen: az eladósodottság a 90 napon túli késedelmesen fizetett hitelek esetében elérte a 27 százalékot, a másik példája ennek az eladósodottságnak az, hogy '12-ben a követelések érvényesítésére indított fizetési meghagyások száma úgy halmozódott fel, hogy már 600 ezer fölé emelkedett. És mi történik egy ilyen folyamatban? Az, hogy a követeléskezelő cégek átveszik egy csomagban bankoktól és különböző cégektől ezeket a követeléseket, és olyan eszközökhöz nyúlnak, ami megint csak az elszegényedett magyar családok kizsákmányolását jelenti. A gazdagodás rajtuk keresztül történik. Például éveket várnak a követelés megvásárlása után a követelés behajtásáig. Mi történik ezalatt? A kamatok és egyéb rárakódott költségek miatt kétszeresére-háromszorosára emelkedik az eredeti összeg. Nem véletlen, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a fogyasztói panaszok alapján ajánlást adott ki a követeléskezelők számára.

Említhetném a fokozatosság elvének be nem tartását. A lefoglalt ingatlant csak abban az esetben lehetne értékesíteni, ha másképpen nem lehet a tartozást behajtani, vagy aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki. Ez az aránytalanul hosszú idő nincs definiálva, és ezért bizony sok esetben az ingatlannal fizet az adós. A végrehajtási díjak igen magasak, 5-8-10 százalékosak, ezeket is csökkenteni kell. Az inkasszóra vonatkozó szabályokat nem tartják be, és ezért az adós megélhetése is veszélybe kerül. Mindezekkel kapcsolatban ismét szeretném kimondani: a törvényhozók és a kormány felelőssége, hogy a szegények, a bajbajutottak megsegítésére törvénymódosítást és rendeletmódosítást végezzenek. Ez a mi felelősségünk, ezzel tartozunk a nehéz helyzetbe került magyar családoknak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Válaszadásra Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Valóban, egy kormányzat egyik ismérve, hogy a legszegényebbekkel miként törődik, és azok számára, akik a legnehezebben tudják megélni a napjaikat, milyenfajta segítséget tud nyújtani. A képviselő úr is említette, a szegénységnek nagyon sok formája van, és a nehéz helyzetbe kerülésnek is sok formája van. Ugyanakkor van egy minimum, amiből ki-ki meg tud élni, ez a minimálbér értéke. Azt hiszem, jól mutatja egy kormányzatnak a leginkább nélkülözőkhöz való hozzáállását, hogy miként tudja a minimálbért megemelni. Ne feledjük, idén februárban hozta ki az Eurostat azt az európai felmérését, hogy az idén januári minimálbér-emeléssel Magyarországon valósul meg a második legnagyobb minimálbér-emelés. Magyarország tehát jobban teljesít, mint 25 európai uniós tagállam az Eurostat adatai szerint.

Ugyanakkor nemcsak más európai uniós tagállamokhoz hasonlíthatjuk az adatokat, hanem az előző évekhez is. (Gúr Nándor: Beszélj az előző két évről!) Megnézhetjük, hogy az elmúlt négy kormányzati ciklusban ki hogyan emelte a minimálbért. Ne feledjük el: 1998-ban 19 500 forint volt. Ez az összeg emelkedett 2002-re, az első Orbán-kormány végére 50 ezer forintra. Az első Orbán-kormány idején tehát 156 százalékkal emelkedett a minimálbér összege. A szocialista kormányok nyolc év alatt 50 ezer forintról 73 500-ra emelték a minimálbért, ez 25 és 17,6 százalékos minimálbér-emelés. Soha nem volt, úgy látszik, ebben a négy ciklusban olyan kevés emelkedés, mint a Gyurcsány-Bajnai-időszakban, akkor volt a legkisebb a minimálbér emelkedése. (Göndör István közbeszól.) Az elmúlt három esztendőben pedig további 33 százalékos emelkedés követte az eddigi minimálbér-emeléseket.

Ha tehát azt nézzük, hogy a legszegényebbeket, a legkevesebbet keresőket melyik kormány hogyan támogatja, azt láthatjuk, hogy egy átlag szocialista évben 4,96 százalékos a minimálbér emelése, kevesebb mint 5 százalék. Egy átlag polgári kormány ideje alatt, a Fidesz-KDNP-kormány alatt nem 4,96, nem 14,96, hanem 20,18 százalék! Négyszer akkora a jobboldali kormányok alatt a minimálbér emelkedése, mint bármilyen baloldali kormány alatt. Aki igazán igyekszik a legszegényebb emberek hangját meghallani, az a minimálbért emeli. Aki a nagy cégek hangját hallja meg, az pedig a minimálbért igyekszik alacsony szinten tartani és a lehető legkisebb mértékben emelni. És jól láthatók itt a teljesítménykülönbségek, képviselőtársaim. Azért a négyszeres szorzó 5 százalék alatt és egy 20 százalék fölötti arány a minimálbér átlagos éves emeléséből elég beszédes azzal kapcsolatban, hogy melyik kormány az, aki igazán a szegények érdekét igyekszik képviselni, a szegényekét is és a középosztályét is, kinek itthon fontos az emberek véleménye, és kinek külföldön a nemzetközi cégeké.

Ugyanakkor nézhetjük a végtörlesztést is. Önök is tudják: a végtörlesztés esetében 170 ezer család menekült meg a devizahitel-csapdából, ez 24 százaléka az adósoknak. Míg az árfolyamgát most már meghosszabbított rendszerében 141 ezer család menekült meg, ez 31 százaléka annak a körnek, akik igénybe vehetik; tehát 24 plusz 31 százalék. Több családon tudott már ez a kormány segíteni, mint amennyin nem, több család tudta már igénybe venni a devizahitelezéssel kapcsolatban a mostani kormányzat valamelyik segítségét, mint amennyi nem. Tehát szerencsére már többeken tudtunk segíteni, mint akik még hátravannak a devizahitelesek közül.

Amit képviselő úr a felszólalása második felében említett, a különböző végrehajtási, bírósági végrehajtási eljárások: ezzel kapcsolatban a 14/1994-es IM-rendelet módosítására készül a kormányzat, mert mi is látjuk pontosan egyrészről a szabályok be nem tartásával kapcsolatos problémákat, másrészről a túlságos költségezési, díjemelési problémákat, amelyek azokat sújtják, akik már így is rengeteg adóssággal rendelkeznek. Az adósságukra még az utolsó fordulóban, ha tetszik, rárakódik egy olyasfajta összeg, amit mindenképpen ki kell fizetni, hiszen a végrehajtás költségei a kielégítési sorrend elején szerepelnek.

(13.30)

Éppen ezért igyekszünk differenciáltabb végrehajtói díjszabást létrehozni, az elektronikus kapcsolattartásra ösztönözni és ennek a költségcsökkentő tényezőire ösztönözni az adósokat, illetve a jogalkalmazási problémák egy részét orvosolni, hiszen itt a kamarán belül is elég éles ellentétek vannak, amelyek olykor-olykor ennek a szakmának az amúgy sem túl jó hírnevét ronthatják, de nyilvánvalóan ez a fajta élethelyzet mindenki számára negatív, tehát sosem lesz egy kedvelt helyzet vagy kedvelt foglalkozás.

Munkadíjcsökkentést fogunk bevezetni, főleg azoknál a végrehajtóknál, akik zálogjog értékesítésére irányuló eljárást visznek véghez. A munkadíj bázisát már az eljárás kezdetén kívánjuk rögzíteni, hogy ez ne tudjon felcsúszni időközben, költségátalány-csökkentést fogunk bevezetni szintén a zálogjog érvényesítésével kapcsolatban, a jutalékfelszámítást kizárjuk a NET által végzett követelésrendezésben, és ezenkívül még számtalan egyéb szabályban, például a költségelőlegezésben kívánunk egyértelmű szabályokat tenni vagy a rendtartásban, a díjszámítás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) átláthatóságában, a sorrendben és más kérdésekben is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai