Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Dr. Brusznyai Árpád emlékezete. A Brusznyai család nem volt gazdag, a két fiúnak magántanítványokat kellett fogadnia, hogy továbbtanulhassanak. Kitűnő tanuló volt, érettségi után Budapestre került, az Eötvös Kollégium utolsó coetusára, görög-latin-történelem szakos tanári diplomát szerzett és doktorált. Moravcsik professzor ott tartotta tanársegédjének, de amikor Rákosiék pap bátyját több évre internálták, édesapját pedig börtönbe zárták, távoznia kellett. A váci püspök sietett segítségére, és óraadó tanár lett a papneveldében. 1952-ben sikerült a veszprémi Lovassy Gimnáziumba kerülnie, ahol tárgyai mellett előadásokat tartott, énekkart szervezett, tudományos munkát folytatott. Az Iliász és az Odüsszea latin-görög szavait hasonlította össze, eredményeit szaklapokban publikálta.

1952-ben találkozott Honti Ilonával, megszerették egymást. Így emlékezik özvegye az első találkozásra: "Egyszer csak jön ez a tanárember. Magas termete volt, ragyogó bőre, mint az őszibarack, ekkora nagy kék szemei és gyönyörű szőke, mézszínű haja. Elkezdtünk beszélgetni, tátott szájjal hallgattam. Azt mondtam édesanyámnak, egy ilyen emberhez akarok férjhez menni." A szerelem kölcsönös volt, és mély szeretetté sűrűsödött. Két év múlva kisleányuk megérkezett Istentől, Margitkának keresztelték. Kicsi leányát görög memoriterre tanította, s mikor a bírósági tárgyalás szünetében a hároméves kisleány odaszaladt hozzá, görög verseket skandált szakadatlanul. Akkor látták utoljára Brusznyai Árpádot boldognak. Kicsit előreszaladtam...

1956 napjaiban a megyei forradalmi tanács tagjává, utóbb elnökévé választották. A megyében és Veszprémben rendet tartott, nem voltak atrocitások, egyetlen kommunistának vagy ÁVH-snak sem esett bántódása, ami nagyrészt az ő higgadtságának és személyiségének volt köszönhető. Pap János félelmében kérte, hogy zárassa börtönbe, Brusznyai erre nem volt hajlandó, és megnyugtatta a párttitkárt, haja szála sem fog meggörbülni. Pap ezután a szovjet támaszpontra menekült, ahonnan elküldték, hogy egy kommunistának a nép között a helye. Mindezeket nem tudta megbocsátani, s amikor a minden szempontból nagyszerű embert életfogytiglani börtönre ítélték, Pap a megye kommunistáinak nevében levelet írt a Legfelsőbb Bírósághoz, presszionálva azt a büntetés súlyosbítására. '58. január 7-én a Szimler János vezette Legfelsőbb Népbírósági Tanács eleget tett Papék sürgetésének, sokszoros törvénysértéssel halálra ítélték Brusznyai Árpádot, ugyanők elutasították ügyvédjének kegyelmi kérvényét, s két nap múlva a Kisfogház udvarán kivégezték. Cellatársától tudni, hogy azt a tizenkét lépést, ami a zárkától a Kisfogház kapujáig kellett, a Himnuszt énekelve tette meg. A kivégzőtéren, amikor felolvasták ítéletét, születésének helyét fennhangon kijavíttatta Kerekegyházáról a tényleges Derekegyházra. Ilyen erős, kemény, igaz magyar ember volt. Most már örökké 34 éves marad.

Rettenetes versenyfutás kezdődött. Csak órák maradtak a kétségbeesett életmentési lépésekre, amíg az én szüleimnek kilenc hónap adatott. Felesége felkereste Keresztury Dezsőt, aki jól ismerte és nagyra becsülte Árpádot. Rajta keresztül még Révaihoz és Kodályhoz is eljutott a remegő kérés. Utóbbi azt válaszolta: "Nem tudok tenni semmit, semmi hatalmam, semmi tekintélyem, ezek ma kedvtelésből is ölnek." Csöndesen jegyzem meg, hogy Kodály a sokasodó kivégzések láttán év végére jutott el oda, hogy több levélben sürgesse a "justizmord"-ok megszüntetését és többek közt az én életem meghagyását. Bátor tett volt akkor, kár, hogy ezt a levelet nem írhatta meg előbb.

Mélyen vallásos, szeretett feleségével együtt Krisztus igaz híve s az ő követője. Azért írom jelen időben, mert ők mindketten ebben hisznek.

Számvetéséből néhány mondatot szorítok a felszólalás Prokrusztész-ágyába: "Mert a nép az úr ebben az országban. Ezt vallottam október 26-án, amikor megbízatásomat elvállaltam. Becsületes ember, becsületes vezető nem akarhat mást, mint a nép. Egyetlen becsületes politika van, a nép érdekének szolgálata. Vallom, hogy a föld azé, aki megműveli, hogy a nagybirtokrendszer felszámolása olyan feladat volt, amely évszázadokat késett. Vallom, hogy aki ez ellen támad, a nép ellensége. Vallom, hogy a kizsákmányolásnak minden formája ellenkezik a természetes erkölccsel, hogy mindenkit megillet munkájának teljes ellenértéke. Vallom, hogy a gazdasági és társadalmi élet fejlődése a termelési eszközök közösségi tulajdona felé mutat. Vallom, hogy a gondolat, az alkotó szellem szabadsága éltető eleme és alapfeltétele az emberiség fejlődésének. De vallom, hogy visszaél az emberi szellem és gondolat kincsével az, aki a nép ellen használja fel. Vallom az egyházzal, hogy Isten országa nem e világról való. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) S vallom népünkkel, hogy nem lehet a vallás lelki hatalmát feudális és kapitalista politikai célok jármába fogni. A szenny eltakarodik, a víz tisztul, s a nagy feladat tisztán áll a nép előtt. Elutasítva minden restaurációt, a Horthy-rendszer visszacsempészésének minden kísérletét, meggátolva az elmúlt idők súlyos hibáinak megismétlődését, küzdeni és dolgozni népünk hatalmának erősítéséért, anyagi és szellemi felemelésért, a magyar szocializmusért." Írta mindezeket 1957-ben.

S végül befejezésül. Özvegye, amikor egy riportban sorsáról, Kádárról, Pap Jánosról kérdezik, többek között ezt válaszolja: "Kádár egy gyilkos volt, semmi több. Pap János egy kisstílű, sértett, buta ember. Ezt csak Istennel lehet elintézni, ezért sikerült nekem a megbocsátás, mert tudtam, Árpád is így gondolkodik. Én hiszek a viszontlátásban. Nagy megpróbáltatást csak keresztényi módon lehet elviselni. Megbocsátani azoknak, akik beléd rúgtak, mert ha visszarúgsz, ugyanaz vagy, mint ők."

Mindkettejük gondolkodása példát mutat a számunkra és az utókornak. Nemcsak tiszteljük, szeretjük is őket. Nagyon szeretjük.

Köszönöm. (Bauer Tamás tapsol.)

(18.20)