Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi és tegnapelőtti napirend utáni felszólalásomban már foglalkoztam az Európai Unió országjelentésével. Tegnapelőtt egy általános áttekintést adtam azokról a problémákról, amelyekkel az Európai Unió országjelentése foglalkozik, tegnap pedig az egyik legfontosabb új kritikai elemmel, a státustörvény Európai Unió általi elutasításával foglalkoztam.

Szeretnék ma egy további pontról beszélni, ahol az uniós országjelentés bírálja a magyarországi állapotokat, ezúttal nem egy új, hanem egy évek óta ismétlődő, de azt kell mondani, hogy súlyosbodó elemről van szó.

(18.10)

Tudjuk, hogy az egyik olyan pont, az egyik olyan fejezet, amelyet Magyarországnak nem sikerült lezárnia, az az úgynevezett audiovizuális fejezet, ahol a dolgot az súlyosbítja, hogy a tizenkét jelölt ország közül összesen kettő van, ahol ezt a fejezetet nem sikerült lezárni: mellesleg Románia és Magyarország. A fejezetet azért nem sikerült lezárni, mert nem sikerült az Európai Unió kívánalmainak megfelelően módosítani a hatályban levő médiatörvényt, és ebben a kérdésben az uniós fogalmazás nem tisztázza - és nem is feladata, hogy tisztázza -, hogy hol a felelősség. Azon túl, hogy ezt megállapítja az országjelentés, hozzáteszi, hogy az a helyzet, ami kialakult - nevezetesen az a helyzet, hogy a kuratóriumokban, a médiakuratóriumban csak kormánypárti tisztségviselők vannak jelen -, növekvő politikai nyomásnak teheti ki a közszolgálati médiát. Ez a megfogalmazás pedig nyilvánvalóvá teszi: függetlenül attól, hogy az országjelentés kit tesz felelőssé a helyzetért, mindenképpen azt a következtetést vonja le, hogy itt a közszolgálati médiára politikai nyomás nehezedik.

Akik belülről ismerjük a helyzetet, azok tudjuk, hogy a helyzet ma már rosszabb. Nem úgy néz ki, hogy van egy közszolgálati média, és akkor a közszolgálati médiára, mondjuk, a kormány, a hatalmon levők oldaláról politikai nyomás nehezedik. Ugyanis a valóságos helyzet már az, hogy a kormányon levő politikai erők már régen elfoglalták a közszolgálati médiát. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a kuratóriumokban, a félkuratóriumokban vagy a félkuratóriumi elnökségben, a csonka kuratóriumi elnökségben ülnek csak kormánypárti delegáltak, hanem az ő kezdeményezésükre hosszú huzavona után olyan vezetőket választottak a közszolgálati Magyar Rádió és Magyar Televízió élére, akik a kormánypártok szócsövévé tették ezeknek a médiumoknak legalábbis a politikai műsorait.

Ennek egyetlenegy példájára térnék vissza, ami szemlélteti, hogy mi folyik itt. Ma szerda van, ma reggel is hallottuk a Kossuth rádióban Orbán Viktor miniszterelnököt. Tegnap kedd volt, méghozzá a minden negyedik kedd, tehát láthattuk a közszolgálatinak nevezett televízióban Orbán Viktor miniszterelnököt. Az Európai Unió jelenlegi tizenöt tagországában nem fordulhat elő az, ami Magyarországon két és fél éve folyik, nevezetesen, hogy a miniszterelnök, a hivatalban levő miniszterelnök hetente szólal meg egy neki fenntartott műsoridőben a rádióban, és most már több mint egy éve, ha jól emlékszem, havonta egy neki fenntartott külön műsoridőben a televízióban. S amikor én erre a költségvetési bizottság múlt heti ülésén rákérdeztem, hogy hogyan gondolják ezt, akkor Kondor Katalintól, a Rádió elnökétől azt a választ kaptam, hogy a mindenkori magyar miniszterelnöknek nincs párja. Addig, amíg hivatalban van, addig nincs párja, nincs ellentettje. Ez egy parlamentáris demokráciában, ahol a miniszterelnök a kormánytöbbség politikai vezetője, akivel szemben áll az ellenzék politikai vezetője, egy parlamenti demokráciában Nyugaton ez elképzelhetetlen.

Ez a rádióelnöki kijelentés is mutatja, hogy a Rádió és a Televízió ma a Fidesz-kormány politikai szócsöve. Ezért nem eurokonform a mai Magyarország.

Köszönöm szépen. (Mécs Imre tapsol.)