Felszólalás adatai

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon sok megfontolandót hallottunk Hack Péter képviselő úrtól. Én azért ott szeretném kezdeni, hogy nem a bonbonos korrupcióról szól ez a javaslat, bár itt erről esik a legtöbb szó. A Btk. ezen módosítása, ha úgy tetszik, szigorítása az államélet, a közigazgatás tekintetében minden szintjét és minden nagyságrendjét a korrupciónak, ha úgy tetszik, egyaránt üldözi. Nyilván más megítélés alá esik egy minisztérium vagy egy országos főhivatal magas beosztású tisztségviselője által elkövetett korrupció, mint a földhivatali ügyintéző által elfogadott doboz bonbon. Az azonban biztos, hogy ha nincs elkülönítve az erre egyébként minden józan megokolás szerint rászolgáló, teszem azt, ügyvédeknek egy külön ablak, egy külön sor vagy egy külön ügyintézési idő, abban az esetben, ha a többi, ügyét intézni kívánó állampolgárral azonos sorba kellene beállniuk, és ezt a sorállást megspórolják némi apró ajándék, egy kis üveggyöngy adása árán, ezzel bizony jogtalan hátrányt okoznak azoknak, akik ezáltal hosszabb ideig kénytelenek tölteni az ő ugyancsak drága idejüket abban a hivatalban, és egy jogtalan előnyt szereznek maguknak, tehát a korrupció kétségkívül megvalósul; kis, hétköznapi korrupció. Kétségkívül nem lehet azonos mércével mérni, mint a több száz milliós ügyeket, azonban a büntető törvénykönyv azért tartalmaz bírói mérlegelési lehetőséget, hogy egy adott eljárás során igenis érvényre lehessen juttatni ezeket a különbségeket.

Egyet nem lehet tenni, hogy azt mondjuk: ezzel több kárt okoznánk, ezzel ne is foglalkozzunk, hagyjuk ezt, ez olyan apróság! Mert, képviselő úr, a pici rákos sejtből lesz a nagy, egész szervezetet elöntő rákos daganat. Tehát az első adandó alkalommal meg kell ragadni a lehetőséget, hogy ezt a rákos sejtet, ha nyilvánvalóan nem is tűzzel-vassal, mert egy kis daganatot nem tűzzel és vassal szokás gyógyítani - emlékezzünk szegény Szent Ferencre, akit tüzes vasak halántékához szorításával próbáltak a maga bajából kigyógyítani, és végül ebbe halt bele -, hanem pici műtéttel, apró, finom plasztikai beavatkozással kell eltávolítani. Ezt a képet, azt hiszem, így már mindenki érti.

Természetesen téves az a szembeállítás, amely azt mondja, hogy a bonbonos korrupciót fel kell jelenteni, a fegyveres rablást meg nem kell feljelenteni, hiszen a képviselő úr helyesen hivatkozott arra, hogy mind a kettőt fel kell jelenteni. Csak az a probléma, hogy egy köztisztviselő egy fegyveres rablásról általában nem szerez autentikus módon tudomást, de ha mégis megtenné, mint egyszerű, becsületes állampolgár is feljelentést fog tenni, ez nem okoz problémát a közélet és a közhivatalok világa területén.

A korrupció az, ami a már hosszasan tárgyalt dilemmákat felveti, előhívja, és ami ezt a zavaros, ingoványos közvilágot okozza, hogy szóljak, ne szóljak; megromlik a munkahelyi légkör, ha én most bejelentem, hogy tudok arról, hogy a kollégám elfogadott 10 millió forintot és abból vett egy sportkocsit - édes istenem, megromlik a munkahelyi légkör. Tessék mondani, ez olyan fontos? Szerintem a munkahelyi légkört igazából az rontja meg, ha én ebben a dilemmában őrlődve végül is nem úgy járok el, ahogy az nekem kötelességem lenne - már most is kötelességem, állampolgárként is erkölcsi kötelességem, köztisztviselőként meg már most is jogi kötelességem. Ebben segít ez a törvényjavaslat, tisztelt képviselő úr.

Mit jelent a "hivatalos eljárása során"? Azt hiszem, kétféleképpen értjük ezt a kifejezést. Mert hiszen én úgy értem, hogy hivatalos eljárása akkor van a köztisztviselőnek, amikor köztisztviselőként, pontosabban: hivatalos személyként - ez egy tágabb kör, tehát amikor hivatalos személyként - van jelen akkor, amikor tudomást szerez valamiről, tehát ilyen értelemben ha a hivatalomban hallok meg valamit, akkor azt én hivatalos eljárásom során tudtam meg. A képviselő úr egy szűkített értelmezést alkalmaz, és egy kicsit az államigazgatási eljárási törvénynek a kategóriáját hozza ide - szerintem helytelenül, de mindegy, ez értelmezési kérdés -, hogy amikor én mint köztisztviselő az adott, egyedi közigazgatási ügyben eljárva szerzek tudomást valamiről. Ez szerintem egy téves felfogás, biztosan nem ezt akarja mondani a jogalkotó, biztosan nem ezt akarja mondani a módosító javaslatot ily értelemben előterjesztő Répássy képviselő úr. De mivel ez a fajta értelmezés itt felvetődött a képviselő úr részéről, hajlok arra, hogy ez a definíció bizony nem jó, mert egy büntetőjogi kategóriának egyértelműnek és csak egyféleképpen értelmezhetőnek kell lennie.

(12.10)

Nem akarom most kitalálni a jó megszorító feltételt, de arra gondoltam itt hirtelen, hogy ha úgy szólna a jogszabály, hogy az a hivatalos személy, aki hivatalos minőségében hitelt érdemlő tudomást szerez arról, és akkor mindjárt tudjuk, hogy miről van szó. Mert én ugyan köztisztviselő vagyok éjjel és nappal, de nem mindig és nem a nap 24 órájában járok el hivatalos személyi minőségemben; de amikor a hivatalomban vagyok, vagy azzal kapcsolatos ügyet intézek, akkor biztosan hivatalos személyi minőségem van. Ha viszont az utcán megyek és látom azt, hogy egy autóstársam - eléggé el nem ítélhető módon - a gyorshajtását némi készpénzzel váltja meg az utcán posztoló rendőrnél, nos, abban az esetben nem hivatalos minőségemben vagyok ott, hanem mint egyszerű állampolgár. Lehetséges, hogy ez a jó definíció, de ismét mondom, hogy ez egy hirtelen ötlet volt csupán.

A hitelt érdemlőség és a hamis vád összefüggése: nem akarok ebbe belemenni, van gondatlan hamis vád és a gondatlanság általános részi definícióit is ismerjük, képviselő úr, tehát nyilvánvalóan van egyfajta mérlegelési tevékenység az adott feljelentési kötelezettséggel terhelt hivatalos személy részéről, hogy vajon hitelt érdemlő-e az a tudomás, amit én szereztem. Nyilván, ha a takarítónő - most elnézést kérek - pletykál valamit, az még nem egy hitelt érdemlő tudomás, de ha én, mondjuk, az ügyféltől hallom meg azt, akár egy ultiparti során, akármikor, hogy ő ennyi és ennyi pénzt adott az én kollégámnak, az én beosztottamnak azért, hogy megkapja azt az építési engedélyt, ami egyébként neki nem járt volna, másnap én bemegyek a hivatalba, előveszem azt az aktát, és látom, hogy valóban a jogszabályi feltételek hiányában kapta meg az építési engedélyt az illető, nos, ez már eléggé hitelt érdemlő tudomásszerzés, és folytathatnánk a sort.

Tradíció nálunk a korrupció. Igen, vannak jó hagyományok. Én konzervatív emberként a hagyományokat rendkívüli módon tisztelem, a jó és a helyes hagyományokat, az ilyen káros betegségeket, társadalmi mételyeket, rákos jelenségeket, mint a korrupció, azt viszont nem vagyok hajlandó egyetlen percig sem eltűrni és támogatni, akkor sem, ha már - mint tudjuk - Rómában gyakorolták, bár Rómának is egy hanyatló korszakában, képviselő úr. Nyilvánvalóan sokat olvashatunk erről Tacitusnál és az egyéb ókori szerzőknél, hogy bizony, azért volt egy olyan felívelő szakasza a római köztársaságnak, amikor a tiszta erkölcs valóban alapja lehetett egy világbirodalom felemelkedésének; de nem akarok erről hosszasan értekezni.

Köszönöm szépen a figyelmüket, és nagyon köszönöm azt a sok megfontolandó, okos gondolatot, ami itt ma elhangzott. Köszönöm szépen.