Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Főtiszteletű és Főtisztelendő Urak! Tordán a világban elsőként már 450 évvel ezelőtt megfogalmazták, hogy még az Istenben való hitben sem minden és mindenki egyforma, a világ és benne Erdély sokszínű, amely sokszínűség egymáshoz kapcsolódva támogatja és kiegészíti egymást, az örömhír minél teljesebb megismerése érdekében. Tudjuk, hogy a vallásszabadságért vívott harc az emberi jogokért folytatott sok évszázados küzdelem egyik fontos fejezete volt. Számunkra itt a XXI. században az ember méltóságából következik, hogy tiszteljük és fontosnak tartjuk minden ember vallásszabadságát és magát a közösségi vallásszabadságot is. A tordai vallásbéke előtt azonban ez nem így volt. A tordai vallásbéke előtt nem volt sem egyéni, sem közösségi vallásszabadság a világban.

Erdély azonban, példát mutatva az egész világnak, kimondta a felekezetek közötti vallásbékét. Ez óriási áttörés volt, tisztelt hölgyeim és uraim, az akkori korszellem korlátain. Ne feledjük, a Német-római Birodalomban 1555-ben megkötött augsburgi vallásbéke csak azt mondta ki, hogy akié a föld, azé a vallás. Vagyis az alattvalóknak követniük kellett a fejedelem vallását. Kiemelkedő volt tehát az az áttörés, amely kimondta a prédikálás szabadságát és a lelkiismeret kényszermentességét. Kiemelkedő volt még akkor is, ha 450 év után a mai fanyalgók azt mondják, hogy az erdélyi országgyűlés vallásbékét kimondó tordai határozata a vallásszabadság jogát nem az egyén jogaként, hanem csak közösségi jogként értelmezte. De, hölgyeim és uraim, hogyan értelmezhette volna akkor és ott másként? Tudniuk kell, hogy az akkori világ éppen a vallásháborúk korát élte, és ezen körülmények között vált a béke szigetévé Erdély, amely államiságát a tordai döntés alapján a három nemzet és a négy bevett felekezet egyenjogúságának elvére építette.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A tordai törvényben megfogalmazott rendelkezéseket úgy a modern demokrácia előzményeinek, mint a keresztény Európa egyik alapértékének tekintjük, amely által a vallásgyakorlás már nem valamiféle kötelezettséget jelent a közösség számára, hanem szabadon megválasztható és megélhető szabadságot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Európa napjainkra sajnos jelentős mértékben elveszítette keresztény hitét és értékeit, pedig néhány évtizeddel ezelőtt az Unió alapító atyái, Adenauer, Schuman, de Gasperi bátran és szívből mondták, kinyilvánították, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Ezzel kimondták, hogy Isten tagadása nem segít elkerülni a feszültségeket, sőt kifejezetten erősíti azokat, mert gyengíti a társadalom szöveteit, és ez egyre nagyobb bizalmatlanságot hoz, ami végül odavezet, hogy az európai civilizáció egyre törékenyebb lesz.

Sajnos, ez valósult meg napjainkra azzal, hogy az Európát kívülről ért fenyegetés vákuumot talált földrészünk hitében. Márpedig az ürességet, mint azt önök tudják, mindig betölti valami. De ne feledjék: soha nem késő válaszolni Isten szavának hívására és visszatérni a gyökerekhez egy új, erős, keresztény Európa építése érdekében, ahol a „mennyit érsz” nem a pénztárcád vastagságán méretik le, hanem a lelki gazdagságodon; azon a lelki gazdagságon és szabadságon, amelyet eleink Tordán 450 évvel ezelőtt oly fontosnak tartottak. Ne feledjék: mi vagyunk a remény kovásza Európában. Ne feledjék azt sem, hogy a tordai vallásügyi törvény kiemelt jelentőségű nemzeti értékünk.

A KDNP parlamenti frakciója ezért támogatja a törvényjavaslatot, és azt is, hogy január 13-át az Országgyűlés a vallásszabadság napjának nyilvánítsa. Kérem, támogassák önök. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)