Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Mélyen tisztelt Vendégeink! Nem egyszerűen egy 450 évvel ezelőtti eseményre emlékszünk és azt ünnepeljük, hanem egy gondolkodásmódra, amely gondolkodásmód ráadásul Erdélyben, Tordán 1568 első napjaiban, január 3-13. között nem önmagában álló egy olyan kísérlet volt, amely aztán valamilyen módon hamvába holt vagy éppenséggel elporladt, esetleg eltaposták, hanem olyan dologról beszélünk, tisztelt képviselői a Magyar Országgyűlésnek, amely egy sikeres megoldás volt. Oly ritkán tudunk a magyar történelemből kiemelni olyan eseményeket, olyan mentalitást, olyan gondolkodásmódot, amely egyébként nem önmagában, nemcsak abban az évben, évtizedben, hanem évszázados és valóban a korszakot tekintve is hosszú távon érvényes és sikeres megoldás. Azt kell mondjam önöknek, hogy nagyszerű dolog arra gondolni, hogy azok az elődök, akik ezt a döntést ott Tordán meghozták, olyan döntést hoztak, amiből az újjáalakuló, formálódó modern Európa meghatározó gondolkodói nemcsak merítettek, hanem építettek. Amikor majd két évtized elmúltával Justus Lipsius Németalföldön először fogalmazza meg a szuverenitás tartalmát  mi kell egy államnak ahhoz, hogy egyébként valóban önálló, szuverén, mások által tisztelt legyen , akkor visszanyúl ahhoz a döntéshez, amelyet egy erdélyi kisváros templomában hoztak.

(15.50)

Amikor háromnegyed évszázad múlva a mind a mai napig a nemzetközi jog atyjaként tisztelt Hugo Grotius a De jure belli ac pacis című művében  a háború és béke jogáról; megjegyzem, mindenütt a világban, ahol színvonalas jogi oktatás folyik, ez alapmű , ebben a Párizsban kiadott kötetében épít és használja mindazt a gondolkodást, mindazt a tartalmat, amelyet erdélyi karok és rendek 1568-an megfogalmaztak.

Ezért helyesnek tartom, és én magam és a frakciónk is csatlakozik ahhoz a közösséghez, amely hallja és meghallotta az Erdélyi Unitárius Egyház kérését és javaslatát, hogy a Magyar Országgyűlés különböző frakciói, egymással különböző módokon vitatkozó képviselők, mindannyian magyarok és európaiak ezt az eseményt, sőt ezt a gondolkodásmódot, sőt ezt a hosszú távon is érvényes sikeres megoldást, a vallási tolerancia tordai országgyűlésen törvénybe iktatott valóságát együtt és közösen megvalljuk 450 év távlatából.

Nyolcvan év kellett Európának, tisztelt képviselő asszonyok és képviselő urak, éppen nyolcvan esztendő, amikor egy nagy, ahogy annak idején mondták, az első világpusztító háborút lezáró béke 1648-ban, a vesztfáliai béke két német városban, Münsterben és Osnabrückben megköttetett. Az a béke, amely sok minden más mellett kétségkívül a modern Európa egyik alappillére volt. Lipsius, Grotius és mások, nemcsak elméleti gondolkodók, hanem a gyakorlatban korábban egymással vitatkozó, sőt harcoló ellenfelek belátása a tordai országgyűlés 1568-as végzését elődjének, szellemi elöljárójának tartotta. Ők úgy hívták, hogy pax optima rerum, egyszerűen azt mondhatnánk, a legmegfelelőbb béke, igazából a dolgok legjobb elrendezése.

Mi most egy választási kampányt kezdtünk, tisztelt kormánypárti és tisztelt ellenzéki képviselők. Lássuk be, hogy vallási türelem és általában türelem azok között kell hogy létrejöjjön, akik egyébként különböző módon gondolkodnak, mert akik azonos módon gondolkodnak, azok, bár nem ritka az sem, hogy ott vitatkoznak, mégiscsak megállapodásra tudnak jutni. Az a gondolkodásmód, amelyet Torda meghonosított a magyar és európai történelemben, biztos vagyok benne, hogy egyébként minket, mindannyiunkat, különböző módon gondolkodó, különböző frakciókban ülő magyarokat és európaiakat összeköt. Ezért csatlakozom és javaslom én is, hogy együtt szavazzuk meg ezt a helyes törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)