Felszólalás adatai

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselők! A rezsicsökkentés második lépése után vetettük azt fel, hogy az egész rezsiszféra piaci szabályozását újra kellene gondolni, mégpedig kifejezetten azzal a szándékkal, hogy úgymond bebetonozzuk a rezsicsökkentést. De kérdés az, hogy mit jelent ez, arról szeretnék beszélni, mielőtt félreértés lenne, mert nyilván ez egy jó politikai bonmot, de azért érdemes definiálni azt, hogy ez pontosan mit is jelent.

Napnál világosabb, és ez volt az elvünk a kezdetek kezdetekor, hogy olyan piacokon, ahol monopóliumok állnak szemben az egyedi fogyasztóval, és nincsen állami szabályozás, támogatás a fogyasztó mellett, ott a fogyasztók végletekig ki lesznek szolgáltatva.

Be is következett, mert a szocialista kormány alatt mivel találkozott az egyszerű fogyasztó: a nagy szolgáltató szövetségben az állammal állt szemben vele, és ezért védekezni képtelen. A szocialisták a szabad demokratákkal együtt azt mondták, hogy éljen a liberalizmus, éljen a szabályozatlan piac, majd úgymond a dolog kiforogja magát. Addig forogta magát a dolog, míg 2012-re fogyasztóerő-paritáson, tehát ahhoz képest, hogy a vásárlóknak Magyarországon mennyi pénze van, meg a németeknek mennyi pénze van, a gázár esetén Magyarország volt az Európai Közösség legdrágább országa, az áram esetén pedig az utolsó előtti, csak a csehek voltak nálunk drágábbak.

Mindez világos, azért következett be - és lehetne még a többit mondani, a vízi közműtől a szemétszállításon át a kéményseprést, azért következett be -, mert egy olyan politikai, gazdaságpolitikai megfontolás vezette a szocialistákat és a szabad demokratákat, hogy nem kell itt állami eszközökkel beavatkozni, csak a minimális módon. Emlékszünk rá, akik itt ültünk a parlamentben, és hosszú órákig hallgattuk az áramliberalizációról szóló törvényjavaslatokat, mert majd a piac ezt megoldja. Úgy oldotta meg, hogy a magyar átlagember végletekig ki lett szolgáltatva. Ezt az is mutatja egyébként, hogy a magyar családoknak a rezsiköltségek kapcsán a kintlévősége, tehát amit nem tudtak már kifizetni, az drámaian és megállíthatatlanul nőtt. És most nézzék meg az adatokat: majd' 15 százalékkal csökkent a rezsicsökkentés után a magyar családok tartozása, egészen egyszerűen azért, mert nem arról van szó, nem akarnak fizetni, hanem van egy pont, amikor már nem tudnak. Csak távhőben egyötöddel csökkent a kintlévőségek aránya a rezsicsökkentés hatására.

Mindebből számunkra az következett, hogy itt állami eszközökkel be kell avatkozni, igenis ki kell mondanunk, és itt szembe kell menni az Európai Unióban elfogadott elvekkel, amely már most nagyon komolyan figyelmeztetett bennünket, hogy az állami, ilyen típusú központi szabályozással nem ért egyet, zárójelbe teszem: ez inkább általános, mint a szabadpiaci szabályozás, egyébként nem csak Magyarországon vagy az Európai Unióban, akár az Egyesült Államokban is. Másrészt nyilvánvaló, hogy újra kell gondolni ezeknek a rezsipiacoknak a szerkezetét, állami szabályozását. Például fel lehet azt vetni, sőt erről folyik most nagy vita, hogy ki tudjuk-e, ki szabad-e mondani, hogy egy monopolisztikus piacon, ami a fizikai, piaci, közgazdasági adottsága miatt nem tud versenypiac lenni, igenis mondjuk ki, hogy legyenek a szolgáltatók köztulajdonban, akár állami, akár önkormányzati tulajdonban.

(14.10)

Ne féljünk ettől! A szocialisták által brutálisan végrehajtott privatizációban a magyar közösségi tulajdonban lévő cégeket eladták a német közösségi tulajdonban, a francia közösségi tulajdonban, az olasz közösségi tulajdonban lévő cégeknek. A szocialisták privatizációja: a magyar állami tulajdont eladom a német államnak, a spanyol államnak, a francia államnak, az olasz államnak. Ez nem privatizáció! Ez éppolyan állami tulajdon, csak a legendás mondat mégis úgy hangzik, hogy a magyar állami tulajdon rossz a szocialisták szerint, az osztrák állami tulajdon meg jó. Ezt nem fogadjuk el.

Szabályozni kell. Fel kell vetni, hogy nonprofit szabályozást hozzunk létre ezeken a piacokon. Szerintünk a gazdasági alkotmányozásnak ez olyan szempontja, ami segíthet a rezsicsökkentést és így, ezen keresztül a fogyasztóknak juttatott kedvezményeket bebetonozni. Ezen dolgozunk. Ezen szeretnénk a fejünket törni. És nagyon szépen kérnénk a szocialistákat, hogy próbáljanak meg segíteni. Teljesen újszerű lesz ez a megközelítés nekik, de hátha egyszer megy.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Válaszadásra Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A kormány nyitott minden alaptörvényi szintű védelemre a rezsicsökkentés érdekében. Azt is mondhatjuk a büntetőjog nyelvén, hogy amikor monopolisztikus jellegű piaci eszközökkel akart szabályozni az előző kormány, az MSZP-SZDSZ-filozófia alapján, az egy alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlet. Mint ahogy alkalmatlan volt a negyven év kommunizmus alatt, hogy piaci szektorokat, mondjuk, az élelmiszergyártást állami felügyelet alá akarták vonni, ugyanúgy elhibázott dolog, hogy egy alapvetően monopolisztikus, tehát egy szolgáltatónak kitett fogyasztókról beszélhetünk ezen a piacon, és valaki egy ilyen helyzetet jogilag úgy közelít meg, mint ha ez egy szabadversenyes piac lenne, mint ha az élelmiszeriparban vagy a könnyűiparban bárkit választhatna vagy bárkitől vásárolhatna termékeket.

A szabályozatlanság ezen a téren, amit az SZDSZ húsz éven keresztül, nagyon hibásan, ebben a parlamentben hangoztatott, de sajnos sikerült beoltani a szocialistákat úgy, hogy ők ebben teljes mértékben szövetségeseik legyenek, nos, ez a szabályozatlanság mindig az erősnek kedvez, és mindig a gyengének hátrányos. Kire akarnak építeni a szocialisták vagy a liberálisok ebben a kérdésben? Akik azt mondják, hogy nem szabad ilyesfajta szabályt hozni, azok mire gondolnak, mi fogja visszafogni ezeket a multinacionális nagyvállalatokat? Az ő profitéhségüket a saját önkorlátozásuk fogja visszafogni? Mi fogja kijelölni azokat a határokat, ahol már nem a profit, hanem a közszolgáltatás, a közjó szolgáltatása területén kell hogy mozogjanak?

A szabályozatlanság csak a különböző monopolisztikus helyzetben lévő szolgáltatók mohóságát erősíti, éppen ezért korlátok közé kell szorítani az ilyesfajta profitéhséget vagy áremelési hajlamot. A kevés szabály, az alacsony szabályozottsági szint az állampolgárok számára jelent nagyon-nagyon alacsony jogvédelmi szintet. Azt jól láthatjuk, hogy valamelyest itt az európai klasszikus politikai családok példáját fel is rúgva, a szocialista erők kötöttek szövetséget a multinacionális vállalatokkal, hiszen nekik kínáltak olyan profitot, amit máshol másoknak nem adtak meg. Gondolják csak el, törvényben garantálták, hogy 8 százalékos nyereségük lesz ezeknek a cégeknek minden évben ebből a közszolgáltatásból, ahonnan az emberek nagyon nem tudnak kilépni!

De melyik nyugdíjasnak garantálták azt, hogy 8 százalékkal nő a nyugdíja? Senkinek. Melyik banki kisbetétesnek garantálták a szocialisták, hogy 8 százalékot kapnak a 100, 500 vagy 800 ezer forintos bankbetétjükre? Senkinek. Melyik közszférában dolgozónak garantálták a szocialisták, hogy 8 százalékkal növelik a fizetését? Senkinek nem garantálták. Sőt! Elvettek 8 százalékot a 13. havi bér elvételével, és elvettek 8 százalékot a nyugdíjasoktól a 13. havi nyugdíj eltörlésével. Mindeközben pedig törvényben garantálták az összes multinacionális szolgáltatónak az ilyesfajta közszolgáltatások területén, hogy nekik a 8 százalékos profitjuk meglesz. Egyetlenegy más ember hangjára nem hallgattak a szocialisták, csak ezeknek a nemzetközi vállalatoknak a hangjára. Csak nekik garantálták a 8 százalékos évenkénti hasznot, miközben a magyar állampolgároktól akár el is vettek 8 százalékot. De a bankbetéteknél sem a mai napon, sem korábban senki nem láthatja, hogy a szocialisták törvényt hoznának, hogy 8 százalék hasznot bárkinek el kell érni, csak az ő nemzetközi barátaiknak.

Ez volt tehát az a szövetség, amely a magyar állampolgárokat, akik a szegénység határán voltak, még szegényebbé tette, és a rezsicsökkentés az, ami segíthet ezeknek az embereknek, akik húsz évig szenvedték meg, pontosabban tizenjónéhány évig a Horn-kormány '95-97-es privatizációját szenvedték meg a folyamatosan emelkedő rezsiárakban. Ezért fontos a stabilitás, ezért fontos akár az ilyesfajta közműszolgáltatásokra vonatkozó törvény sarkalatosítása, akár az alaptörvényben való megemlítése is azon területek között, amelyeket sarkalatos törvényben kell szabályozni. Hiszen a magyar alkotmányjogi berendezkedésünkben ezen tárgykörök száma egyáltalán nem haladja meg a korábbi alkotmány szerinti ilyen tárgykörök számát. Ezen az egészséges jogállami arányon teljes mértékben belül vagyunk.

Azt mondhatjuk, hogy azért igenis félteni kell a most elért eredményeket Bajnai Gordontól és szocialista szövetségeseitől, hiszen ha a nyilatkozataikat nézzük szocialista vagy akár Együtt oldalról, azt mondhatjuk, hogy Kusza Szem indián nagyvezérnek jobban egy irányba néznek a szemei, mint az ilyesfajta nyilatkozatok a rezsicsökkentéssel kapcsolatban az ellenzéki oldalról. Hiszen hol keveslik, hol azt mondják, hogy fenntarthatatlan; akár az elmúlt héten is hallhattuk itt a parlamentben is a részükről, hogy fenntarthatatlan.

Ha tudunk Magyarország állampolgárai számára biztonságot teremteni, ha be tudjuk emelni az alaptörvénybe ezt a területet mint kétharmados, sarkalatos törvényben szabályozott területet, akkor igenis nagyon erős és stabil jogi garanciák lesznek azok, amelyekkel a rezsicsökkentés előnyeit - azt, amit Kósa képviselőtársunk is mondott, hogy az európai mezőny legvégéről a középmezőny felé vigyük el az energiaárak tekintetében a lakosság fizetőképességét, tehát az európai árhoz közelítsünk vásárlóerő-értéken - hosszú távon meg tudjuk őrizni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   31-34   35-38   39-40      Ülésnap adatai