Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Viviane Reding, az Európai Bizottság jogérvényesülés, alapvető jogok és uniós polgárság biztosának a Tobin-ügyben tett lépéseivel kapcsolatos kérdések elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság önálló indítványát H/10766. sorszámon, a bizottsági ajánlást pedig H/10766/4. sorszámon megkapták és megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ajánlás összesen öt ajánláspontot tartalmaz. Indítványozom, hogy ezeket egy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, hogy kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Megnyitom tehát a részletes vitát az ajánlás 1-5. pontjaira. Kérem tisztelettel, hogy felszólalásaik elején jelezzék azt, melyik ajánláspontról kívánnak szólni.

Elsőként megadom a szót az első jelentkezőnek, Staudt Gábor képviselő úrnak, Jobbik.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én az 1. ajánlási pontról szeretnék beszélni, amit Gaudi és Gyüre képviselőtársammal nyújtottunk be, és véleményem szerint komoly és támogatandó javaslat. Nem foglalkoznék Szanyi Tibor javaslataival, amelyek egyébként csak politikai színezetűek, és Szanyi képviselőtársunk meg sem jelent itt a vitán. De én úgy gondolom, hogy az általunk benyújtott módosító javaslat jogi érvekkel alátámasztott, és nagyon is támogatandó, és kérjük is az Országgyűlés támogatását.

Miről is van szó? Azt szeretnénk, hogyha az a pont kerülne módosításra a határozati javaslatban, amely az íreknek jelen beterjesztés alapján és az ír igazságügyi miniszternek a méltatását és az együttműködési készségét nyilatkoztatja ki. Úgy gondoljuk, és ezt ki fogom fejteni részletesen, hogy az ír hatóságok - és ebbe beleértendő az ír kormányzat is - nem jártak el azzal a maximális együttműködéssel, és nem tanúsították kellőképpen azt az együttműködést, ami a helyzet megoldására vezetett volna. Ezért nem tartjuk elfogadhatónak, hogy az elismerés hangján szóljon az Országgyűlés, sokkal inkább arra tennénk javaslatot, hogy úgy szóljon ez a határozati javaslat, hogy az Országgyűlés nagyobb együttműködési készséget várt volna el a Tobin-ügy megoldása során az ír hatóságok és az ír igazságügyi miniszter részéről.

És hogy miért mondom azt, hogy ez jogilag alátámasztható és teljességgel indokolható? Azért, mert többek közt abban a jelentésben, amelyet Navracsics miniszter úr terjesztett az Országgyűlés elé, több helyen szerepel a helyzet megoldásával kapcsolatban - itt a két magyar gyermeket elgázoló ír állampolgár, Ciarán Tobin ügyéről van szó és annak ki nem adásáról, illetve büntetésének Írországban való le nem töltetéséről -, hogy egész egyszerűn olyan megállapításokat láthatunk, és például ezt az egy mondatot fel is szeretném olvasni a jelentésből - és itt majd idézet következik -, hogy "tényszerűen azonban nem az uniós jogszabály, hanem maga Írország zárja ki a nyilatkozattal a kerethatározat alkalmazását a Francis Ciarán Tobin ellen Magyarországon, 2002-ben hozott jogerős ítélet írországi végrehajtása vonatkozásában". Itt elhangzik a jelentésben ez a mondat, és ráadásul részletes jogi kifejtésre kerül, hogy Írország mely nyilatkozatokkal gátolta meg azt, hogy se nem végrehajtható, se nem kiadható az a büntetés, amely Ciarán Tobin ellen született. Ennek tükrében egyáltalán nem értem, hogy a jelentéshez képest akkor miért kívánja az Országgyűlés méltatni az ír feleket. Tudniillik számomra egyértelműen kitűnik, hogy itt egy sorozatos, azt kell mondjam, jogi trükközéssel állunk szemben. Hiszen először azt gátolták meg az ír hatóságok, hogy át kelljen adni az európai elfogatóparancs alapján az ír gázolót, és ezt egyébként úgy tették meg, hogy saját hibájukból azt a kerethatározatot, ami az európai elfogatóparancsról szólt volna, jó néhány évig nem építették be az ír jogba, amikor meg egyébként beépítették, akkor meg úgy építették be, hogy ennek ne legyen visszamenőleges hatálya. Ennek ellenére az ottani bíróságok, és ez akár a legfelsőbb bíróságra is igaz lehet, erre a joghézagra hivatkoztak, hogy egyértelmű, hogy a kerethatározatnak is lehet - lévén, hogy lejárt ennek a beépítésre szánt határideje - közvetett hatálya. A bíróságokat, és így az ír bíróságokat is az Európai Uniónak a joga kötötte akkor is, még a kerethatározat beépítése előtt is, és ha mást nem, akkor az értelmezési kötelezettségük folyományaként nekik ezt a joghézagot olyan módon kellett volna eldönteniük, mármint az ír bíróságoknak, hogy ez a büntetés kiadható legyen első körben Magyarországnak. De ha ez nem történt meg, akkor legalább a végrehajtását kellett volna megtenniük vagy elrendelniük. Erre viszont szintén nem került sor, és itt viszont egy másik európai uniós kerethatározattal állunk szemben, ami ezt meggátolta, ami az Európai Unió által hiába került elfogadásra, és hiába lett volna visszamenőleges hatálya, ennek ellenére nemes egyszerűséggel Írország ehhez egy olyan nyilatkozatot csatolt, amely a tanácsi kerethatározatnak a visszamenőleges hatályát kizárta. Ez is a jelentésben szerepel, hozzáteszem, és az is megállapításra kerül, hogy ezt a nyilatkozatot majdnem, sőt több mint három évvel később tette meg, mint a nyilatkozatra fennálló határidő. Tehát ez a nyilatkozat akkor ebben a formában érvénytelennek tekintendő, de mindenképpen az ír kormánynak lehetősége lett volna arra, hogy még ha érvényesen is tette volna ezt a szűkítő nyilatkozatot az európai uniós kerethatározathoz, ezt esetlegesen visszavonja.

Ezért gondoljuk azt - és ezek nem légből kapott dokumentumok, hanem az Országgyűlésnek beterjesztett jelentésben szerepelnek, és az is, hogy végső soron az ír nemzeti jogalkotás hibájából eredeztethető ez az egész helyzet -, hogy ez elfogadhatatlanná teszi azt, hogy ezek után a Magyar Országgyűlés az írek együttműködési készségét szeretné méltatni.

(21.00)

Tehát ez oly mértékben abszurd, hogy egyébként Navracsics miniszter úr jelentésének is a semmibevételét jelenti. Úgy gondolom, az írek eljátszottak velünk egyfajta hintapolitikát, együttműködési készséget mutattak, de ha szerettek volna valódi együttműködésre törekedni, akkor meg tudták volna oldani ezt a helyzetet.

Az már csak egy diszkrét folyománya a dolognak, hogy ezt az ügyet felhasználva azok, akiknek az Európai Unióban meg kellett volna oldaniuk, például Viviane Reding és a Bizottság bármely tagja vagy elnöke - rájuk is vonatkozhat ez a dolog - nem tettek semmit. Sőt, és ami szülte ezt a határozatot, és ebben a formában egyet tudok érteni a céllal, az a Viviane Reding úgy nyilatkozott, hogy nem lepődött meg, hogy az írek semmilyen formában nem járultak hozzá, hogy egy másik európai uniós állam, tehát Magyarország területén hozott határozatot vagy végrehajtsanak vagy adják ki az elítéltet, ez az Írország tulajdonképpen megteheti ezt az eljárást, ezen Viviane Reding nem lepődött meg; ő, aki a jogharmonizációért és egységes jogalkalmazásért lenne felelős. Nem tudom, milyen egységes jogalkalmazási kép élhet Reding asszony fejében.

Természetesen megkaptuk azt is, hogy ilyen komoly szaktekintélyeket, mint a kiváló bölcsészdiplomával rendelkező Viviane Redinget jogi kérdésekben kritizálunk. Szerintem megtehetjük mint a Magyar Országgyűlés tagjai, hogy igenis kritikát fogalmazunk meg, még akár a Bizottság tagjaival és a biztosokkal szemben is, főleg ha nincs igazuk, és a saját maguk által hozott törvényeket sem tartják be. Igenis meg fogjuk tenni, és fel fogjuk hívni a figyelmet arra is, és ezt Írország esetében is meg kell tennünk, hogy van egy nyugati része az Európai Uniónak, amely úgy gondolja, hogy a keleti végeken alárendelt emberek élnek, akikkel meg lehet csinálni, hogy bármilyen jogelvet számon lehet rajtuk kérni, míg a nyugati részen ugyanezen jogelveket és lefektetett törvényeket egész egyszerűen semmibe veszik.

A legszebb egyébként ebben az, hogy mindezt a magyar emberek érdekét hangsúlyozva teszik, ahogy azt az Európai Parlamentben nem is olyan régen, múlt hét szerdán zajló vita során láthattuk, úgymond a magyar emberek érdeke mögé rejtőztek. Mit ad Isten, pont Írország a soros elnök, tehát ők voltak azok, akik az alapelveket megpróbálták számon kérni Magyarországon. Most láthatjuk, hogy ebben az ügyben, akár a Tobin-ügyben, az ír gázoló ügyében milyen nagyvonalúan tesznek ezekre az alapelvekre. Mégis ők próbálják Viviane Reding biztos asszonnyal karöltve számon kéri rajtunk, Magyarországon ezeket a jogelveket, ahogy mondtam, a magyar emberek érdekét hangsúlyozva. De ha ők valóban a magyar emberek érdekét tartanák szem előtt - egyébként fel lehetne sorolni, hogy melyek azok a szituációk, amelyekben nem tettek semmit. Gondolok itt akár a Beneš-dekrétumokra, amelyek az alapjogi charta rendelkezéseivel is ellentétben állnak, de úgy tűnik, az alapjogoknak csak ennyiben barátai az Európai Unióban, amennyiben magyar állampolgárokat érnek atrocitások, akkor ez őket nem zavarja. Sőt, például Csehország esetében utólagosan is felmentést adtak az alapjogi charta alól, így legalizálva a Beneš-dekrétumokat is. Abba már nem szeretnék belemenni, hogy hány helyen, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Erdélyben állhatnának ki a magyar emberekért, de ezt semmilyen formában nem teszik meg.

Még zárszóként talán azt is érdemes megemlíteni, és megint ez az Európai Unió irányába kritika, hogy a jelentésben az is szerepel, hogy sorozatosan, majdnem napi szinten mentek ki a levelek Navracsics Tibor miniszter úrtól személyesen Viviane Reding biztos asszonyhoz, aki úgy gondolta, hogy ezekre egész egyszerűen nem is reagál. Nyilván ez egy európai és kulturált viselkedési forma. Hozzá kell tennem azonban, hogy nemcsak Reding asszony irányába, hanem az írek és az ír hatóságok irányába is meg kell fogalmaznunk a kritikánkat, akkor járunk el helyesen, akkor járunk el a beterjesztett jelentésnek megfelelően, ahogy idéztem, a jelentésben ezek szerepelnek.

Ez az országgyűlési határozat e módosító javaslat elfogadása nélkül arra engedne következtetni, hogy itt csak az Európai Unióban követtek el hibákat. Ők a törvénytelenséget szó nélkül hagyták, ők a törvénytelenségre nem léptek semmit, és az Európai Unió alapelvei alapján nem kívánták rendezni a helyzetet. Ez egyrészről felháborító. De meg kell nézni, hogy a kiinduló helyzetet az ír hatóságok és ezen belül is az ír kormánynak és az ír törvényhozásnak a nem megfelelő, joghézagos működése idézte elő. Ez alól nem ad az sem felmentést, ha most egyfajta kedvesebb arcukat mutatják, hozzátéve azt is, hogy még most is, ebben a pillanatban is megtehetnék, hogy a kerethatározathoz tett említett nyilatkozatot visszavonják, és az egész helyzetet ebben a formában megoldják.

Úgyhogy nagyon kérem az Országgyűlést, hogy az 1-es módosító javaslatunkat fogadják el. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Lamperth Mónika képviselő asszony kért szót.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nemcsak az előző hozzászólásban, hanem egyes bizottságokban is elhangzott olyan kritika, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselői és személy szerint én is politikai vitát folytatunk, és politikai természetű módosító indítványt nyújtunk be ehhez a határozati javaslathoz.

Csak szeretném aláhúzni, hogy ebben semmi csodálnivaló nincs. Én egyébként, szemben másokkal, a politikát és a politikai tevékenységet nem tartom szitokszónak. Ez tisztán politikai határozati javaslat. Tisztán egy olyan műfajt hozott ide a kormányoldal a parlamentbe, ami a mi felfogásunk szerint nem ide való, és ennek a két szerencsétlen kisgyermeknek a halálát abszolút politikai célra kívánják felhasználni. Így aztán semmi csodálnivaló nincs ebben, ha politikai érvek is elhangzanak, és ilyen természetű módosító indítványok.

Úgyhogy én a részletes vitában majd a rendes hozzászólásban ezeket az érveket szeretném aláhúzni azon módosító javaslatok kapcsán, amelyeket szocialista képviselőtársaim nyújtottak be. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre következik Staudt Gábor képviselő úr.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Csak nagyon röviden erre muszáj reagálnom. Pont a szocialista képviselők azok, akik mindig elmondják, hogy a kormányzat, nyilván ebben a formában az ellenzék azon részét is beleértik, akik ezen a véleményen vannak, próbál a Reding elleni vagy az Európai Unió működése elleni határozati javaslattal napi politikát vinni az ügybe. Nem, meg kell oldani az ügyet.

Tehát amikor a szocialista képviselők azt mondják, hogy nem kellene támadni Reding asszonyt, és hogy ez egyfajta politikai boszorkányüldözés, ezáltal nem lehet másként minősíteni, mint hogy ők megvédik Redinget, megvédik azt, amit ő képvisel, megvédik azt, amit ő kinyilatkoztatott. Ez pedig egyébiránt nem más, mint hogy Reding biztos asszony nem tartja olyan csodálatos dolognak, nem tartja furcsának azt, hogy az írek nem lépnek semmit ebben az ügyben, és se nem töltetik le a büntetést, se nem adják ki Magyarországnak Tobint. Ő ezt egy megfelelő állapotnak tartja, amelyen nem csodálkozik. Ezt a kijelentést megvédeni és e mellé az álláspont mellé felsorakozni, az egész egyszerűen nem más, mint arra az álláspontra helyezkedni, hogy jól van ez így, hogy egy ember, aki két gyermek halálát okozta közúti balesetben, a büntetését nem fogja sehol kitölteni. Ez ilyen egyszerű. Minden más politikai gondolatmenet és az Európai Unió és Viviane Reding fürdetése csak egyfajta kitekert szocialista propaganda.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szalay Péter képviselő úrnak adom meg a szót, Fidesz.

(21.10)

DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az országgyűlési határozat 2., 3. és 4. pontjával kapcsolatban szeretném elmondani az észrevételeimet. A határozati javaslat 2. pontja elismeri az ír hatóságok és az ír igazságügyi miniszter együttműködési készségét és az ügyben tett lépéseit. Egyben leszögezi, miszerint nem fordulhat elő, hogy a szabadság, biztonság és igazságosság térségeként jellemzett Európai Unióban egy tagállamban jogerősen elítélt személy oly módon elkerülje cselekményének büntetőjogi következményét, hogy az állampolgársága szerinti országban nem hajtják végre a másik tagállamban hozott ítéletet.

Amit itt Staudt Gábor képviselőtársam elmondott az előbb, azt én maximálisan tudom akceptálni. Egyetlenegy értelmezési probléma van talán köztünk. Én úgy értelmezem, hogy az ír hatóságokba nem tartoznak bele az ír bíróságok. Sem a bíróság, sem a legfelsőbb bíróság. Tehát amikor mi gyakorlunk egy udvariassági gesztust a hatóság és az igazságügyi miniszter felé, akik, úgy érzem, valóban pozitívan álltak hozzá ehhez a témához, akkor ebben a fogalomban, hogy ír hatóságok, az én értelmezésem szerint nincs benne az ír bíróság és a legfelsőbb bíróság, amelyek tulajdonképpen valóban, enyhén szólva furcsán alkottak véleményt erről az ügyről.

A 3. pontban kinyilvánítjuk, hogy egyfelől Viviane Reding ezt az alapvető elvet sértő eljárást érzékelhetően politikai vélekedés alapján igazolhatónak tartja, bár ezt semmilyen érvvel nem támasztotta alá. Megállapíthatjuk, hogy egy uniós alapelvek szerinti igazságügyi eljárás ügyében az uniós biztos véleményt szakmai indoklás alapján tehetne. Ez a szakmai indoklás elmaradt, ami azzal sem igazolható, hogy állítólagosan a biztos asszonynak nincs jogi végzettsége, hiszen minden bizonnyal jogi kérdésekben abszolúte jól eligazodó szakemberek segítik őt a véleményalkotásban. Leszögezhetjük, hogy szakmai vitákban minden európai uniós biztosnak szakmai, nem pedig politikai alapon kellene állást foglalnia. Ez jelen esetben elmaradt.

A 4. pont esetében mindössze arról beszélünk, hogy az Európai Bizottság jogérvényesülés, alapvető jogok és uniós polgárság biztosát, Viviane Reding asszonyt felhívjuk kötelezettségének betartására, nevezetesen, hogy mindent tegyen meg az Európai Unió tagállamai közötti igazságügyi együttműködés megvalósulása érdekében. A problémakör, amely sötét árnyékot vet az ügyre, a kettős mérce alkalmazása, ami jól érzékelhetően ebben az esetben is felbukkant. Nevezetesen arról van szó, hogy az Unióban időszakosan előjönnek olyan esetek, amelyek a józan szemlélőben kettős mérce alkalmazásának érzetét keltik.

Ennek többféle formáját tapasztaljuk. Az egyik kategóriában más országok területén szenvednek magyar identitású polgárok olyan sérelmeket, amelyek az illető ország belső rendszerét illetően diszkriminatívnak minősíthetők. Erre példákat láthattunk, amikor a szerbiai Vajdaságban magyarokat bántalmaztak azért, mert magyarul beszéltek, vagy koncepciósnak tűnő eljárással indokolatlan időtartamú börtönbüntetésre ítéltek. Hasonlóan említhetjük a Felvidéken magyarok állampolgárságuktól történő megfosztását, a Felvidék olyan közigazgatási egységekbe történő átalakítását, ami hátrányos a magyar kisebbségre. Idetartozik a Malina Hedvig-ügy, a magyar nyelv használatának korlátozása az őshonosan magyarok által lakott területeken, de a Beneš-dekrétumok problémája is.

Az erdélyi és romániai magyarok esetében is tetten érhető a diszkrimináció, gondoljunk a magyar egyetem ügyére, a székely zászló ügyében folyó boszorkányüldözésre vagy arra, hogy milyen körmönfont módon akadályozza a román állam a csángómagyarok nyelvhasználatát vagy a misék magyar nyelven, anyanyelvükön történő megtartását. Nem feledkezhetünk meg a kárpátaljai, szintén őshonosan ott élő magyarok ellen elkövetett folyamatosan diszkriminatív cselekményekről. Sajátos módon ezekben az ügyekben az Európai Unió illetékes fórumai nem vagy alig nyilvánítottak véleményt, nemhogy lépéseket tettek volna az európai elvek ilyen esetekben történő maradéktalan érvényesítése irányában.

A másik csoport esetében olyan cselekményeknél vagy eseteknél, amelyek más európai uniós országban történtek, és amelyeket Magyarország vonatkozásában az ellenünk irányuló... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)

ELNÖK: Bocsásson meg, képviselő úr! Szeretném megkérdezni, amiről most beszél, melyik ajánlási ponthoz tartozik.

DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): A határozati javaslat 2. pontjához szólnék hozzá.

ELNÖK: Igen. Tessék!

DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): ...tehát az ellenünk irányuló támadásokba beépítettek, az Unió nem vagy alig érzékelhetően reagált. Erre jó példa a franciaországi cigányok esete, amikor a Viviane Reding által elmondott, a francia nemzetet sértő vélemény két nagy uniós ország vezetőinek határozott, visszautasító reakcióját váltotta ki. Érdekes módon Franciaország ellen a biztos asszony nem vetette fel a 7. cikkely alkalmazásának lehetőségét.

Amikor Guy Verhofstadt a magyarországi antiszemitizmusról szónokol, akkor persze nem beszél arról, hogy más európai országokban sokkal több és durvább ilyen cselekedet történik, és arról sem, hogy a magyar kormány azonnal és teljes határozottsággal reagál az ilyen esetekre. Sajnáltam is, hogy a minapi ügyről szóló vitában Daniel Cohn-Bendit, a sajtóban korábban pedofilként jellemzett liberális képviselő nem szólalt fel. Ő képezi ugyanis a valódi, igazi liberális képviselő példaképét. Hozzátehetjük, hogy persze határt kellene szabni, hogy egy uniós ország meddig köteles eltűrni a jogrendszerébe történő uniós beavatkozást, de itt is a legfontosabb a kettős mérce alkalmazásának tiltása lenne, és így ezt a virtuális határt minden uniós ország esetében egyformán lenne szükséges alkalmazni.

A harmadik csoport esetében arról van szó, hogy a magyar parlamentbe az országgyűlési választásokon 2010-ben olyan többséget választott a magyar nép, amely választás után kisebbségben maradtak bizonyos uniós körökben oly szeretettel nézett liberális és baloldali pártok. Ez indukálja ezen körök egyes képviselőinek megnyilvánulásait Magyarország irányában. Ez történik az alaptörvény negyedik módosításának esetében is. Úgy tűnik, az ország gazdasági eredményeit látva azon már nincs kötekednivaló. Így jöhet az alaptörvény módosítása. Célszerűnek és korrektnek tűnne, ha a módosításokról az Unióban a szöveg tényleges elolvasása után mondanának véleményt. Az európai uniós parlament képviselői esetében ez gyakorta nem érzékelhető. Nem tagadhatjuk, hogy a vélemények esetében azok megalapozatlanságát jórészt annak tudhatjuk be, hogy az alaptörvény módosító javaslatának szövege és a mögötte lévő tartalmi lényeg alapvető ismerete nélkül nyilatkoznak ezek a képviselők. Hiszen a javaslat nem kriminalizálja a hajléktalanokat, sőt segíti őket; az Alkotmánybíróság hatásköre nem csorbul; a bírósági ügyáthelyezés kizárólag az eljárások gyorsítását szolgálja.

Ehhez képest a bírálatok jó része, és ez különösen érvényes az európai médiára, leragad az olyan általánosításoknál, hogy Magyarországon nincs demokrácia, nincs alkotmányosság. Változatlanul állítom, hogy ebben nagy szerepük van azoknak az országunkat gyűlölő, külföldön élő és magukat úgynevezett magyaroknak feltüntető szereplőknek, akik ráadásul anyanyelven tájékozódhatnának a törvényekről, de elvakult gyűlöletükben valótlanságokkal traktálják a hozzájuk közel álló médiát. És persze ne feledkezzünk meg az Európai Parlamentben ülő néhány baloldali-liberális képviselőről sem, akiknek semmi sem drága, hogy Magyarország ellen uszítsák az Uniót. Végezetül nem hagyhatjuk ki a képből Viviane Reding állítólagos politikai ambícióit, amelyek megvalósulását igencsak segítené, hogy egy nemzeti értékeket képviselő kormány és országa esetében a kemény, de szubjektív fellépés találkozna az európai uniós parlament szocialista és liberális frakcióinak tetszésével, ami támogatás formájában nyilvánulna meg a döntési mechanizmusban.

Az elmondottak értelmében igencsak jogosnak érzem, hogy a magyar parlament véleményt nyilvánítson, és felhívja Viviane Reding biztos asszony figyelmét, hogy tevékenységében tartsa szem előtt a biztosi megbízatásával összefüggő szempontrendszert, különösen az objektív szemléletet és az egyes tagállamok politikai alapon történő kipécézésének mellőzését.

Kérem képviselőtársaimat a javaslat elfogadására. Köszönöm szíves figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy kiegészítéssel szeretnék élni Szalay képviselőtársam felé, mert úgy gondolom, azt rótta fel nekem, hogy miért nem az ír bíróságokat kritizáljuk legfőképpen. Úgy gondolom, hogy az ír bíróságoknál sokkal nagyobb a felelőssége, mondjuk, az ír kormányzatnak és az igazságügyi tárcának is, amely felelős lehet hasonló ügyekért, amikor azokhoz a kerethatározatokhoz, amelyek lehetővé tették volna vagy az átadását Tobinnak, vagy a megfelelő Írországban való letöltetését a büntetésnek, egyrészt nem tették lehetővé, hogy ez beépítésre kerüljön az ír jogba. Ezt a kormányzatnak kellene alapesetből megtennie, és az ír törvényhozásnak beépítenie az ír jogszabályokba. Illetőleg emellett még egy olyan nyilatkozattal éltek utóbb, 2011-ben, amely kizárta azt, hogy visszamenőleges hatállyal megtörténhessen a helyzet rendezése.

(21.20)

Hozzáteszem, hogy ezt a nyilatkozatot véleményem szerint az ír kormányzat akár most is visszavonhatná és megoldhatná a helyzetet.

Tehát úgy gondolom, hogy nem eltúlzott - és egyébként ez a Navracsics miniszter úr által beterjesztett anyagból is egyértelműen kiderül - megállapítani azt, hogy bár az ír bíróságok is megtehették volna, hogy az európai uniós jogot alkalmazzák, egy kényesebb terep a közvetett hatály kérdése, viszont egyértelmű a felelőssége az ír kormányzatnak és az igazságügyi tárcának, amikor olyan nyilatkozatokkal gyengítette az európai uniós jog hatályosulását, amely jelen esetben odavezetett, hogy ezt a büntetést tulajdonképpen nem kell letöltenie Tobinnak, és ez alapján megúszhatja, reméljük, nem véglegesen, a büntetését.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista képviselők által benyújtott módosító indítványokról szeretnék beszélni, elnök úr, de ezt megelőzően szeretnék reagálni is - és ez a parlamenti műfajban a részletes vitában elfogadható - előttem szóló képviselőtársam mondataira.

Az elnök úr kérdése is Szalay képviselőtársamhoz azt mutatta, hogy egy kicsit messze került a módosító indítványoktól. Megismételte azokat a gondolatokat, amik az általános vitában elhangzottak. Én ezt tudom úgy értelmezni, hogy tágabb kontextusban belefér a módosító indítványokba, de akkor ez óhatatlanul hozza magával azt a következményt, hogy reagálni fogunk rá akár részletesebben is.

A képviselő úr többször beszélt az Európai Unió által Magyarországgal szemben alkalmazott kettős mércéről. Azt gondolom, hogy ez olyan kommunikációs megközelítése a Fidesznek, amit akkor próbál meg mindig erősen hangsúlyozni a nyilvánosság előtt, amikor valami olyan kritika hangzik el, ami az ő számára kellemetlen, és akkor megpróbálja bizonyítani azt, hogy itt kettős mércével élnek valakik.

Azt gondolom, hogy leginkább kettős mércének az tekinthető, az a kettős beszéd, amit önök és az önök pártelnöke, a miniszterelnök szokott alkalmazni, amire saját maga egyébként azt mondta nyilvánosan, hogy hát ez egy ilyen pávatánc, mást mond itthon és mást mond külföldön, mindig ahogyan az ő személyes aktuális hatalmi érdekei ezt diktálják. És a mi meggyőződésünk szerint egyébként - és a módosító indítványokban erre próbáltunk meg rámutatni - igazából ez a beterjesztés is erről szól. Nem másról, mint hogy politikai hasznot kíván a beterjesztő szerezni azzal, hogy két szerencsétlen, közlekedési balesetben elhunyt gyermek halálával kapcsolatos későbbi fejleményekből próbál meg egy parlamenti műfajban egy ilyen politikai akciót kreálni.

Mi ezt nem helyeseljük. Nem helyeseljük, és azokat a magyarázatokat sem, amelyeket egyébként az ellenzék ezzel kapcsolatos kritikái köré fonnak. Szeretném világossá tenni, hogy a Magyar Szocialista Párt álláspontja szerint és az én személyes álláspontom szerint is a bűnelkövetőkre kiszabott büntetést le kell tölteni. Ez nem lehet kérdés. Ez a jogbiztonsághoz, a jogállam alapnormáihoz hozzátartozik, hogy ha valakit jogerősen elítélnek, akkor azt végre kell hajtani, mert különben igazából az állam hatalmának ha nem tud érvényt szerezni, az igazságszolgáltatásnak, mindazoknak a közös normáknak, amelyek egyébként egy társadalomban a magatartási szabályokat előírják, és amelyek szankciókat is tartalmaznak, ha valaki ezeket a szabályokat nem tartja be, enélkül nem tud működni jogállam. És egyébként mi erre utalunk is a módosító indítványokban. Ezért javasolja módosítani a két képviselőtársam, és azt a szöveget szeretné beépíteni, ahol deklarálja ezt, hogy itt politikai haszonszerzésről van szó, és hogy az Európai Bizottság biztosával folytatott vitája eszközeként alkalmazza.

Képviselőtársaim, nincs kétségünk afelől, hogy ez a módosító indítvány nem kap a kormányoldalról támogatást. Ha egy ilyen módosító indítványt megszavaznának, ez teljesen ellentétes lenne azzal, amit eddig csináltak. Miután a hozzászólásaikból az derült ki, hogy nem kívánnak erről az Európai Unióval harcoló, éppen szabadságharcot folytató pályáról levonulni, ezért nem gondolom én személyesen, hogy ezt a módosító indítványt önök elfogadják. De mégis ez a módosító indítvány jelzi azt, vagy ha úgy tetszik, leleplezi azt a szándékot, hogy itt nem másról van szó, nem arról van szó, hogy megpróbál a bűnelkövetőkre kiszabott büntetésnek érvényt szerezni, hanem egy ilyen politikai szabadságharcról van szó, nem másról. Tehát ha a miniszterelnök, az önök pártelnöke egyik kedves hasonlatát próbálnám meg idézni, itt nem másról van szó, mint hogy Viviane Reding asszonynak sallert és kokit szeretnének osztani, és ennek érdekében készítették el ezt az előterjesztést.

A bizottsági vitában is és az általános vitában is elhangzott egy olyan vád a szocialistákkal szemben, hogy mintha mi itt valamilyen gyilkost akarnánk mentegetni. Nos, a következő módosító indítványunk ezt világossá teszi, hogy erről szó nincs. Sokkal inkább azt a döntést tekintjük gyilkos mentegetésének, amikor az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt Ramil Safarov azeri katonatisztet önök szabadon engedték... (Dr. Rétvári Bence: Szabadon engedtük?!) Vagy bocsánat, kiadták! (Dr. Gruber Attila: Kis különbség!) Jó, oké, megértettem. Biztos nem véletlenül volt ez a nyelvbotlásom. Hát, mert gyakorlatilag az önök döntésének ez lett a következménye! Ez lett a következménye, hogy a hazájában szabadon engedték - nem önök, hanem az ottani hatóságok -, és azt is lehetett sejteni előre, hogy ott ezt az embert hősként fogják ünnepelni. Nem volt ez egy helyes és jó döntés. Tehát azt gondolom, hogy nem érdemes ilyen vádakat az ellenzék felé megfogalmazni, mert igazából mi nem adtunk okot ilyen tartalmú kritikára, de az önök kormányának döntései között az előbb említett példa pont olyan, ami egy ilyenfajta kritikára okot ad.

Szeretném még egyszer azt hangsúlyozni, hogy mi nem értünk egyet azzal, hogy ilyen parlamenti műfajban próbálták megvalósítani ezt a politikai vitát, vagy így próbálják meg lejátszani az Európai Bizottsággal és a biztos asszonnyal. Nem tartjuk helyesnek. Károsnak tartjuk, és indokolatlan feszültségkeltésnek.

Félreértés ne essék, minden egyes nemzeti kormány, amely az Európai Unió tagállamának kormánya, jól teszi és helyesen teszi, ha a nemzeti érdekeket védi ebben a közösségben. Ez a dolga. Úgy kell ebben a közösségben a közös szabályokat betartani, úgy kell egyeztetni szempontokat, érdekeket egyeztetni, hogy közben a hazája nemzeti érdekeit képviseli. Ez rendben van. És az, hogy azoknak a szabályoknak, amelyek ezt az érdeket kifejezik, szolgálják, annak érvényt szerezzenek, ez is rendben van. De ilyen szabadságharcra, ilyen eszközrendszerre, ilyen határozattervezetre, ami nem szolgál másra, mint az előbb mondtam, a biztos asszonynak leosztott saller és koki, erre a világon semmi szükség nincs. A mi módosító indítványaink ezeket próbálják meg kivenni, kiszerelni a rendszerből.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Megadom a szót Gruber Attila képviselő úrnak, Fidesz.

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon két bizottsági ülésen is alkalmam volt az öt javaslat megtárgyalásában részt venni, és tulajdonképpen két részre bontanám: egyrészt az 1. pontról szeretnék beszélni, illetőleg összevonva a 2-5. pontig bezárólag.

(21.30)

Talán az 1. ponttal kezdeném, hiszen amint szakmai okfejtését is nagy élvezettel hallgattam Staudt Gábor képviselőtársamnak, valóban itt lehet szó vitáról, érdemi vitáról és egy megközelítési vitáról. Előrebocsátom, hogy én nem értek egyet a Tobin-ügyhöz kapcsolódó megnyilvánulásával, javaslatával Staudt Gábornak, illetőleg képviselőtársainak. Hiszen ez a megközelítési mód egyrészt egy diplomáciai stílusszokáson alapul, másrészről pedig azt hiszem, tagadhatatlan, hogy az elmúlt időszakban a hosszú évek során történő egy helyben topogástól némi elmozdulás, némi többletjóindulat, némi problémamegoldó készség és szándék is megmutatkozott az ír részről, tulajdonképpen az ír hatóságok és az ír igazságügyi miniszter részéről.

Természetesen megértem Staudt képviselőtársamnak azt a kritikáját, amit nagyon korrekt módon vezetett elő az imént a szóbeli felszólalásában. Valóban lehetséges egy olyan megfogalmazásbeli hangsúlyváltás, mint amit önök javasolnak, azonban én azt hiszem, és a külügyi bizottságban eltöltött most már harmadik ciklus óta szerzett tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy az ilyen típusú megjegyzés, az ilyen stílusú megjegyzés nem biztos, hogy előrevinné ennek az ügynek a végleges megoldását, hiszen ez még nem zárult le. Mindenesetre értékelem az önök álláspontjának az indoklását, de továbbra is azt mondom, hogy ez nem járható út, amit önök javasolnak.

Most pedig a 2., 3., 4., 5. ponttal kapcsolatban: el kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy az európai ügyek bizottságának mai ülésén, amikor az egyik fideszes képviselőtársam megjegyezte, hogy Szanyi úrnak nem a probléma megoldása, nem a határozati javaslat jobbító szándéka, hanem inkább egyfajta fricska, egyfajta kapitányi munkásságának és imázsának erősítése vezérelte Szanyi képviselőtársamnak ezeket a módosító javaslatait, akkor Szanyi képviselőtársam nem meghazudtolva önmagát mosolyogva bólogatott, hogy valóban. Ha ez bizottsági szinten megtörténik, akkor azt mondhatnánk, hogy ne is foglalkozzunk ezekkel a módosító javaslatokkal.

Engem egyedül Harangozó Gábor képviselőtársam hozzáállása zavart csak, hogy egy ilyen stílusú módosító köteghez adta a nevét ő, aki egykoron európai parlamenti képviselőként talán - hogy is mondjam - komolyabb embernek tűnt számomra, és komolyabb érveket is hozhatott volna fel; de legyen ez az ő hozzájárulása ehhez a dologhoz. Már a viták elején ugyanis szóba került ez a bizonyos "mire lehet ezt felhasználni?", és az alkotmányügyi bizottságban legalábbis rögzítettük, hogy senki nem óhajtja ezt politikai haszonszerzésre kihasználni, mégis ez a lassan-lassan kabaréműfajjá sodródott 2., 3., 4. és 5. módosítás komoly kételyeket ébreszt fel bennem, hogy ez mennyire célravezető.

A vitában folyamatosan és a módosító javaslatokban is fel-feltűnik egyfajta párhuzam. Lamperth képviselő asszony is az imént talán tapasztalt és hosszú politikai múltja okán minden bizonnyal nem tévedésből felcserélt fogalmakkal is nyomatékosította az azeri szál párhuzamosságát. Azt hiszem, hogy ahogy aztán a módosítás, pontosabban a pontosítás megtörtént, ez az a pontja az ügynek, amikor igenis öncélú politikai szál szövődik ebbe az ügybe. Hiszen talán már én is említettem, de cáfoljon meg bárki itt a teremben, bármelyik képviselőtársam, hogy az azeri kiadatási eljárás és nem elengedési eljárás során semmilyen jogi szabályt a magyar kormány nem sértett meg. Az azeri kiadatással kapcsolatosan sem európai jogi szaktekintélyek, szervezetek, civil szervezetek, sem emberi jogi kérdésekkel foglalkozó hatóságok nem marasztalták el Magyarországot, nem marasztalták el a magyar kormányt.

Tehát ezzel párhuzamba állítani, ami különösen az 5. pontban említésre kerül, egyszerűen nem igaz. Nemcsak hogy nem elegáns és jogilag bárgyú, de nem is használható ez a párhuzamba állítás. Azt hiszem, ha ezeket az érveket nézzük, akkor beláthatjuk, hogy sajnos a Szocialista Párt jeles képviselőjének ezek a megnyilvánulásai, mind a bizottsági ülésen, mind pedig a 2., 3., 4. és 5. módosításban megjelölt stílusa és tartalmi részlete is teljesen hibás. Az egyetlen olyan érv, amivel próbálnak ellenszenvet kelteni mind itthon, mind külföldön, az azeri esettel kapcsolatos párhuzamba állítás, ami pedig, azt hiszem, ha valami ebben az ügyben, akkor ez valóban sérti mind az áldozatok, mind pedig az ügyben hosszú idő óta tevékenykedő szakemberek jóérzését.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre Lamperth Mónika képviselő asszonyt illeti a szó.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miután már elég késő van, és ez az utolsó napirendi pontunk az információim szerint, én már leszereltem egyszer a mikrofont, mert úgy gondoltam, hogy elmondtam mindent, amit kell, de Gruber képviselőtársam mondott egy olyan okfejtést, amire mindenképpen szeretnék reagálni.

Azt mondta és próbálta bizonyítani az érvelésében, hogy nem helyes, hogy mi ezt az azeri ügyet idehozzuk, és nem volt semmi olyan, ami jogtalan lett volna abban az eljárásban. Még lehet, hogy igaza is lenne a képviselő úrnak akkor, ha az ügy akkoriban nagy hullámokat kiváltó hatása révén a szocialista képviselők, az egyik képviselőtársam valamennyi ezzel kapcsolatos iratot megtekintettek az egyik és másik minisztériumban. Ezekben az iratokban feketén-fehéren benne volt, hogy kivétel nélkül mindenki óvta ettől a döntéstől a kormányt, és fölhívta a figyelmét arra, a Külügyminisztériumban is ilyen okiratokat és iratokat találtak a kollégáim és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban is, ahol a szakemberek, a diplomaták, a jogászok fölhívták a figyelmet arra, hogy ennek milyen következményei lehetnek. Sajnos, ezek a következmények bekövetkeztek, de az önök miniszterelnöke ennek ellenére utasítást adott ennek a döntésnek a meghozatalára. Ez elég kellemetlen, sőt azt gondolom, tragikus.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Gruber Attila képviselő úr!

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Én bíztam Lamperth Mónika türelmében, és nem szereltem le a mikrofonomat. (Derültség.) Azt hiszem, hogy két dologról beszélünk. Lamperth képviselő asszony is elismerte, hogy az a bizonyos azeri ügy teljes mértékben jogszerű volt. (Dr. Lamperth Mónika: Nem ezt mondtam.) Itt viszont az ír részről egy olyan halogató és a jogszerűség határait messze túllépő esetről beszélünk, amit egy európai funkcióval bíró hölgy, Reding biztos asszony összemosott egy magánjellegű véleményével, vagy ha nem magánjellegű véleménye, annál rosszabb. Mindenesetre itt egy olyan kiadatási ügyről van szó, amit íme, az ír hatóságok is elismertek, hogy tévedtek és a megoldást keresik. A kettőnek, ha már mindketten jogászok vagyunk, akkor a jogi oldalát, azt hiszem, hogy nem kellene összekeverni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezárom. Az előterjesztők részéről Rétvári Bence államtitkár úr jelzi, hogy válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr.

(21.40)

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen mindenkinek a vitában elmondott hozzászólását. Arra felhívom a figyelmet ismételten, hogy ez egy olyan ügy, amelyben minden kormány egyetértett, 2003 óta minden kormány kérte a kiadatást. Nem minden kormány volt ebben ennyire aktív nyilván, mint a mostani, nem minden kormány fordult az Európai Unióhoz. De hát nem egyedül fordultunk ehhez, hanem az áldozatul esett két gyermek édesapja is kért az Uniótól segítséget, amelyet végül az Unió nemhogy nem adott meg, de igazából még azt is kifejezte, hogy az az ítélet, amely 2003 óta jogerős, nem is baj, ha nem hajtódik végre, és ez teljesen érthető.

Ami a módosító javaslatokkal kapcsolatban az ír hozzáállás minősítését jelenti, végül is azt kell mondanunk, hogy itt valószínűleg egy önkéntes ítélet-végrehajtással az ügy megoldódik, amelyben az ír minisztérium, az ír hatóságok közreműködését szerintem mindenképpen értékelnünk kell. Hiszen ők nem azt mondták, hogy Magyarországon nem akarják végrehajtatni ezt az ítéletet, mert nem értékelik függetlennek az igazságszolgáltatást - amelyből igazából a büntetés-végrehajtást nem tudják függetlennek értékelni, hiszen csak az van hátra ebből az ítéletből vagy ebből a büntetőeljárásból -, hanem igyekeztek közreműködni, bár valóban, a Legfelsőbb Bíróság szabályszerűen elutasította a kiadatási kérelmet.

Nyilvánvalóan a Safarov-üggyel kapcsolatban képviselőtársam visszautasította azokat a vádakat, amelyek elhangzottak, hiszen itt nem felszabadításról, nem kiengedésről volt szó, hanem a büntetés letöltésének az átengedéséről, amely Magyarország esetében több tucat esetben fordul elő évről évre, és az előző években alkalmazott szabályoknak is megfelel. Épp ezért nyilvánvalóan az MSZP-nek ezt a javaslatát nem tudjuk elfogadni. Akárcsak az MSZP többi javaslatát, hiszen olyan színvonaltalan szövegeket nyújtott be az MSZP, amelyek még egy szocialista szórólapra is kevesek volnának, mert túlságosan merészek és hajmeresztőek, úgyhogy ahhoz képest ezt módosító indítványként beterjeszteni, inkább csak - hát úgy mondjam - a gúny kategóriájába sorolható, de semmiképpen sem a komolyan veendő indítványok közé. Úgyhogy mi ezeket a javaslatokat elfogadni nem tudjuk.

Köszönöm szépen.

Felszólalások:   294-306   306-329   330-331      Ülésnap adatai