Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, közismert nevén OPNI bezárásával több száz, zömében skizofrén beteg maradt ágy, orvos és ellátás nélkül. Kiestek a rendszerből, állítja a szakma, és azóta kallódnak, csak a maguk után hagyott nyomok árulkodnak hollétükről. Általános tapasztalat, hogy ezek a betegek nem kerülnek vissza a családjukhoz, sokuknak nincs is hozzátartozója. Önmaguk ellátására képtelenek, s ha elesnek a gyógyszeres kezeléstől, állapotuk romlik, veszélyt jelentenek magukra és környezetükre. Olvashattuk, a Szent János Kórházban egy drogindukált skizofréniában szenvedő hajléktalan megölte betegtársát. Egy belvárosi hajléktalanszálló előtt rendszeresek a verekedések az OPNI-ból érkező friss hajléktalanok és a régiek között.

Miniszter asszony nemrég azt nyilatkozta, hogy a megszüntetett ágyakat más intézményeknek adták át. Ez csak részben és erős jóindulattal felel meg a valóságnak. A valóság az, hogy az OPNI 849 ágyából mintegy 500 ágy megszűnt. Az átvett ágyak sem kerültek olyan helyre, ahol az átvevő osztályok az OPNI-ban megszokott speciális ellátást biztosítani tudnák ezeknek a beteg embereknek.

A betegek jó része azért nem veszi igénybe a számára szokatlan helyen történő kezelést, mert fél az ismeretlen környezettől. Ezért is került sok OPNI-s beteg az utcára, amikor kikerültek a védett környezetből. Ezek a betegek nagyon rosszul viselik, ha új emberekkel kell kapcsolatba kerülniük. Átköltöztetésük egyébként sem volt megoldott, az országos pszichiátriai kapacitás csökkentése miatt sokuk számára nem maradt más, csak a hajléktalanszálló vagy az utca. Többségük abbahagyta a gyógyszer szedését, nem jelentkezett sem a területi ideggondozóban, sem máshol, 5 százalékkal csökkent a gyógyszerfogyasztásuk.

Ugye, nem gondolja, államtitkár úr, hogy mintegy 2-3 ezer beteg hirtelen meggyógyult? Már csak azért sem, mert ez a betegség nem gyógyítható, folyamatos kezeléssel legfeljebb szinten tartható. Most sem a folyamatosság, sem a kezelésük nem biztosított. Mi lesz ezekkel a kallódó betegekkel, államtitkár úr?

Várom a válaszát. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)