Felszólalás adatai

DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elsőként szeretném megköszönni a kormány jelen lévő képviselőjének, hogy az interpellációt követően viszonylag rövid időn belül, mondhatnám azt is, hogy szokatlanul rövid időn belül korrigálták a korábbi döntést, és ennek következtében az a helyzet, amiről mint problémáról beszélhettünk még decemberben, és amiről most önöket a bizottság elnöke részletesen tájékoztatta, megszűnt.

Tehát tavaly júniusban történt egy, az érintetteket hátrányosan érintő rendeletmódosítás, ez több száz, több ezer gyermeket, családot érintett hátrányosan, és ezt a korábbi rossz döntést a kormány néhány héttel ezelőtt korrigálta. Ezért is az egyhangú döntés a bizottságban, és ezért is mondom én azt elsőként, hogy köszönöm a kormány képviselőinek, hogy ilyen gyorsan meghozták ezt a döntést, hiszen az érintettek szempontjából mégiscsak egy rendkívül hátrányos döntésről volt szó, és ennek a korrekcióját kellett végrehajtani.

Csak hogy a példát értsék és érzékeljék - hiszen Kökény Mihály általában beszélt a fogyatékos gyermeket gondozó szülőkről -, az az édesanya, aki nekem ezt a problémát felvetette és leírta, gyermekeit egyedül nevelő; egy háromgyermekes édesanyáról van szó. A három gyermek közül az egyik az, aki mozgássérült, és Csornáról neki minden héten hétfőn ide kell hoznia a Pető Intézetbe a gyermeket kezelésre, és természetesen, miután a másik két gyermekével is kell törődnie, ezért utána nem várja meg, hogy pénteken hazavihesse, hanem hazamegy, és aztán pénteken jön újra érte.

Ez volt az a probléma, amire felhívtuk a figyelmet, hogy ne legyen ez a méltatlan helyzet, hogy hazamegy hétfőn, és visszajön a gyermekért pénteken, hogy erre az időszakra és erre az oda-vissza útra is kapja meg a támogatást, hiszen nem - hogy mondjam - jókedvében furikázik.

Örülök, hogy végül is sikerült, nemcsak az interpelláció hangzott el e tárgyban, hanem utána még két írásbeli kérdést is meg kellett fogalmaznunk, hogy, mondjuk így, közös nevezőre jussunk a minisztérium képviselőivel, de a lényeg a lényeg, hogy végül is a probléma megoldódott.

Azért kértem szót, hogy inkább a tanulságokról beszéljek. Ugyanis, ha jól emlékszem, valamikor talán egy szerdai napon hozta meg a kormány a döntését, vagy legalábbis akkor került ez nyilvánosságra, és én pont két nappal később, pénteken tartottam fogadóórát a körzetemben. Ez az édesanya, mint mondtam önöknek, csornai származású, Csornán él, és a fogadóórára bejött, és behozta a gyermekét is. Azt gondolom, hogy amikor eltöltünk egy jó néhány évet a politikában, egy kicsit megkérgesedik a szívünk, kicsit érzéketlenné válunk az emberek mindennapi problémájára. Azt gondolom, ez talán mindannyiunkra igaz. De ha látták volna ennek a gyermeknek a tekintetét, akkor, azt gondolom, megértették volna, hogy indokolt volt az interpelláció, és indokolt volt a kétszeres írásbeli kérdés is. Én elsősorban az érintettek nevében, a kislány nevében, az édesanya nevében és a hasonló helyzetben lévő fogyatékos gyermeket gondozó szülők nevében szeretném megköszönni, hogy végül is korrigálták ezt a döntést.

Ami pedig a tanulságokat illeti, azt gondolom, hogy ennek a korábbi rendeletmódosításnak a tanulsága az, hogy ilyen életviszonyokat csak nagyobb körültekintéssel, nagyobb óvatossággal szabad módosítani. Tehát olyan rendeleteket alkotni, olyan rendeleteket módosítani, amelyek több száz, több ezer ember életét hátrányosan befolyásolhatják, ha más tanulsága nincs is, ez a tanulsága mindenképpen ennek az egész jogszabály-módosításnak, hogy ezt nagyobb körültekintéssel tegye a kormány, tegye a mindenkori kormány. És ha már a hibát elkövette - mert ez előfordulhat -, akkor a lehető legrövidebb időn belül legyen meg az a bölcs belátási képesség a mindenkori kormányban, a mindenkori miniszterekben, hogy ezt a döntést orvosolják, korrigálják, és ennek következtében minél kevesebb bonyodalmat, fejtörést, bánatot és szomorúságot okoznak az érintetteknek.

Ezt a bölcsességet kívánom tanulságként önökkel megosztani, és remélem, hogy ha ilyen helyzet még előáll, akkor önökben is lesz elegendő bátorság egy következő alkalommal esetleg megint nem elfogadni az interpellációra adott választ, és olyan helyzetet előidézni, hogy ily módon is arra kényszerítsék, arra ösztönözzék a minisztert, a minisztériumokat vagy a kormányt, hogy egy korábbi rossz döntést korrigáljanak.

Még egyszer köszönöm a figyelmüket, még egyszer köszönöm a segítőkészséget, a gyors döntést, és természetesen én magam is a frakciótársaimnak ezen az oldalon az fogom javasolni, hogy fogadjuk el a bizottság jelentését.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)