Felszólalás adatai

KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Egyetértek az ön értékelésével, hiszen 2005 novembere óta mindannyiunk számára világos, hogy az Ahtisaari-misszió nem vezethetett eredményre, hiszen a koszovói lakosság 90 százalékát kitevő albánság végső célja a függetlenség.

Bár a nemzetközi polgári és katonai jelenlét egy átmeneti stabilitást megteremtett abban a térségben, de a státus bizonytalansága miatt érdemi gazdasági, politikai fejlődés nem tudott kibontakozni. Ezt igazolta a nemzetközi trojka közvetítésével az elmúlt év őszén folytatott közvetlen szerb-koszovói tárgyalások eredménytelensége is. Nos, mindezek okán nem lehetett tovább halogatni a helyzet instabilitása okán a megoldás keresését.

Koszovó egyértelműen európai kérdés, és nyilvánvaló módon ezt Magyarország is azzal, hogy aktív tagja az Unió közösségének, és aktív szerepet vállal a megoldás keresésében, ki akarja aknázni a cselekvési tervek kidolgozásában (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), a közös gondolkodásban való részvétellel.

Magam is, mint ahogy, gondolom, minden felelős európai politikai tényező, a közélet szereplői úgy vagyunk, hogy szerettük volna, ha tárgyalásos úton rendeződik Koszovó státusa. Ez azonban, mint ahogy már említettem, objektív okok okán sem tűnt lehetségesnek, nem volt lehetséges, ezért Koszovó függetlenedésének a kérdése ilyen körülmények között különösen gondos, körültekintő közelítést igényelt. Ezért is tettük azt, hogy itthon egyeztetést kezdeményeztünk köztársasági elnök úrral, a parlamenti pártokkal, hogy létrejöjjön a függetlenségi nyilatkozat kezelése ügyében a konszenzus.

Sikerült kialakítanunk a pártok közötti egyetértést, és a konszenzusra való készségért a kormánykoalíció és az ellenzék pártjainak itt ez alkalommal is köszönetet kell mondjak, hiszen e kérdésben a közös nemzeti felelősségünk alapján alakítottunk ki álláspontokat.

(14.40)

Ebben a helyzetben most őszintén abban reménykedhetünk, hogy mind a szerb politikai erők, mind az egész szerb társadalom részéről az kap hangsúlyt, hogy milyen módon tudunk Európa közösségével együtt a közös Európához való tartozás érdekében tenni. Mi a kapcsolódás útja, s Magyarország példája kellőképpen vonzó-e? A magyarországi reformfolyamatok, a magyarországi integráció felzárkózása, a demokratikus intézmények megerősödése és a térség korábban csatlakozott országainak sikere kellőképpen vonzó-e - vonzó kell legyen -, hogy a Nyugat-Balkán népei is ezt az utat válasszák? Támogatjuk ezért, hogy Szerbia a demokratikus fejlődés révén az európai integrációs szervezetek tagja lehessen, s támogatjuk, hogy ezt az utat járják be sikerrel.

Magyarország nyilvánvaló módon a jövőben is baráti kapcsolatokra törekszik fontos szomszédjával, és újabb jelentős erőfeszítéseket kíván tenni e kapcsolatrendszer fejlesztésére. Azon vagyunk, hogy bejárható legyen Szerbia számára ez az út, hogy közeledjék az Európai Unióhoz, teljesítse mindazt a követelményrendszert, amelyet mi magunk és az előttünk csatlakozott országok is teljesítettek, hogy meglegyen erre a lehetősége és a képessége.

Amikor ezen kívánságokat hangsúlyozom a kormány és - úgy gondolom - a parlament pártjai képviselőinek a nevében is, ismételten utalni kell az eddig elvégzett közös munka sikerére, hiszen nemcsak a nemzetközi politikában alakítottunk ki a háttérben ehhez szükséges közös mandátumot, hanem a hazai, az itthoni feladatok tekintetében is közösen tettük meg, hogy folyamatosan elemezve a helyzetet konszenzust legyünk képesek teremteni, s a várható következmények összes lehetőségét felmérve felkészítsük a hazai társadalmat és az intézményeket a helyzet és természetesen az együttműködés ilyetén való elősegítésére.

Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Jelentősnek tartom az ön által felvetett témát, de különös tekintettel azt a konszenzust, amely az önök erőfeszítésével létrejött e tárgykörben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)