Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Hadd említsem meg, hogy amikor délelőtt beszéltem erről - remélem, idefigyelt Révész Máriusz képviselőtársam -, nem azt mondtam, hogy ennyi vagy annyi a bér, hanem hasonlítottam az egyetemi oktatók bérét a versenyszférában dolgozókéhoz. Mivel felkészültem ebből alaposan, még egyszer elmondom.

1999-ben a vállalkozói szférában az egyetemi diplomás alkalmazottak havi átlagos bruttó keresete 249 ezer forint, a felsőoktatásban tevékenykedőké pedig 110 ezer forint volt, tehát durván 44 százaléka a versenyszférában dolgozókénak. Ezek a számok mindent elmondanak, a jegyzőkönyvben ez látható.

Én nem mondtam azt, hogy nem emelték a tanársegédek fizetését, ezt egy szóval sem mondtam, csak összehasonlítottam a versenyszféra és az egyetemi oktatói gárda fizetésének óriási különbségét. Utána kell nézni, ezek az adatok szent adatok.

A másik. Szeretnék arról szólni, hogy a kutatás és a fejlesztés olyan téma, hogy a tudásalapú társadalomban kialakul egy kutatás-fejlesztési kényszer. Tehát a jövőben erről már nem vitatkozhatunk, hiszen Kovács Éva és Szabó Katalin egyetemi tanárok "A posztmodern vállalat, tanulás és hálózatosodás az új gazdaságban" című könyvükben meghökkentő dolgokat írnak. Azt írják, hogy "A termelési tényezők felhasználásának hatékonyságát a tudástermelés határozza meg. A leggazdagabb országokban a GDP több mint 50 százalékát a tudásipar állítja elő, és 10 munkahelyből 8 a tudásiparban jön létre." Tehát gyakorlatilag egy kutatás-fejlesztési kényszer társadalmába lépünk, ami a vállalati szféra részéről is és a költségvetés részéről is finanszírozási kényszert vált ki a jövőben.

Köszönöm szépen.