Felszólalás adatai

HADHÁZY SÁNDOR, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az önkormányzati és rendészeti bizottság március 21-i ülésén tárgyalta meg a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. számú törvény módosításáról szóló T/3848. számú törvényjavaslatot.

A bizottsági ülésen elhangzott, hogy az európai uniós jogharmonizáció keretében a magyar jog részévé kell tennünk a 2000 lakosegyenérték, az agglomeráció fogalmakat és a magyar vízjog alapfogalmait, amelyet a vízgazdálkodásról szóló törvény 1. számú melléklete tartalmaz.

A 2000. decemberi környezetvédelmi törvény módosításához hasonlóan a módosítás másik célja az volt, hogy a további jogharmonizációs munkához szükséges felhatalmazások beépüljenek a törvénybe. Ahogy a környezetvédelemről szóló törvény az érzékeny területekkel kapcsolatos kormányrendelet szintű szabályozáshoz nem tartalmazott felhatalmazást, tehát az 1995. évi LIII. számú törvényt e tekintetben módosítani kellett, úgy kell most a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi törvényt is módosítani azért, hogy a jogharmonizáció keretében a Brüsszel által tőlünk elvárt ivóvíz-ellátási és szennyvíz-elvezetési nemzeti programot kormányrendeletben tudjuk meghatározni.

Az elnevezésből úgy tűnik, hogy nemzeti program, tehát valami politikai koncepciószerű, nagy terjedelmű szöveges anyag lenne.

Ennek azonban ez az általános elnevezése a közösségi jogban, és ez lenne a magyar jogban is. Ez lényegében azokat a paramétereket tartalmazza, amelyeket el kell érnünk a vízkészlet-gazdálkodás területén, főként környezetvédelmi szempontokból.

Az önkormányzati bizottság számára a legfontosabb kérdés, hogy az önkormányzatoknak kötelező feladatot fogalmaz meg a törvényjavaslat a szennyvízelvezetés területén. Ezt tartalmazza a 2. § és a 4. §, ahol az állami feladatok pontosítása történik. Ezt a legszükségesebb jogharmonizációs módosítást tartalmazza az állami és önkormányzati feladat tekintetében a törvényjavaslat, megadva a szükséges felhatalmazást és a megfelelő fogalmi kereteket a kormányrendelet számára.

A bizottsági ülésen az ellenzék részéről kérdésként merült fel, hogy mivel a módosítás érinti az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. számú törvényt, amely - mint tudjuk - kétharmados törvény, és a vízgazdálkodásról szóló törvény pedig feles törvény, ezért alkotmányossági aggályt fogalmaztak meg. Ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy az alkotmány 43. §-a kimondja, hogy törvényben lehet feladatot adni az önkormányzatok számára. A 44/C. § pedig azt mondja, hogy az önkormányzatok alapjogaira vonatkozó alaptörvény, tehát a '90. évi LXV. törvény kétharmados törvény. Ugyanakkor az alkotmány ezen jogszabályhelyéhez kapcsolódó alkotmánybírósági határozat, az 1671/AB/1991. számú alkotmánybírósági határozat azt mondja, hogy csak az önkormányzati törvény, alaptörvény igényel kétharmados többséget, és az önkormányzatnak feladat feles törvényben is adható, sőt maga az 1990. évi LXV. törvény 1. § (5) bekezdése, valamint 8. § (3) bekezdése kifejezetten lehetőséget biztosít arra, hogy ilyen jellegű döntéseket, feladatokat, mint ami ebben a törvénymódosító javaslatban található, meg lehet adni.

Az ellenzék részéről azon aggály is megfogalmazódott, hogy e törvénymódosítás kapcsán az önkormányzatokra háruló új feladatokhoz nincsenek megteremtve a szükséges források.

A kormány részéről válaszként elhangzott, hogy ezzel kapcsolatban kormányzati előkészítő munka van folyamatban, amelynek keretében kidolgozásra kerül egy nemzeti program, amelynek megvalósítása 15 éves időtávlatban képzelhető el, és amelyhez a kormányzat mintegy 800-850 milliárd forintot fog biztosítani.

Mindezek alapján az önkormányzati és rendészeti bizottság 18 igen, 6 nem szavazattal, tartózkodás nélkül a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)