Felszólalás adatai

Ez az a bizonyos, amikor az ülés kezdéseként az ülésvezető elnök elnöki emelvényre érkezésekor az ülés résztvevői felállva köszöntik a választópolgárok közösségét. Gulyás Gergely előterjesztőként elég dörgedelmesen szólt ennek kapcsán, és részben igaza volt, mert azt mondta, hogy aki ebből az egész két törvényből, illetve házszabály-módosításból ezt az egyet emeli ki és ezzel foglalkozik, ez szegénységi bizonyítvány. Talán esetünkben elmondható, hogy nemcsak ezzel foglalkozunk, és csak azért ezzel kezdem, mert a sorrend is ez; és egyben azt is kifejezte, hogy igen, az aztán a választókat abszolút nem becsüli, aki ezt kifogásolja.

Nos, a következő a meggyőződésünk. Igazából a választók azt várják el az Országgyűléstől, akkor becsülik meg őket, ha az ő élethelyzetüket tekintve olyan törvényeket hozunk, amelyekre azt mondják, hogy igen, ezt vártuk, ez a törvényhozás végre alapvető kérdéseket megold, és nem akarok populista módon témákat felsorolni. Ezzel együtt elfogadható az az eljárás - más parlamentekben ennek van hagyománya, nálunk nincs -, hogy ez megtörténjen.

Egyedül az a kérdés merül fel, hogy akkor vajon honnan tudják a választópolgárok, hogy ez a felállás őket köszönti. Ennek is lehetnek javaslatai, ott kiírják a monitorra, hogy az Országgyűlés köszönti a választópolgárokat. De azon nem kell fennakadni, hogy ha ez így zajlik, hogy jön fel az elnök, és eközben vigyázzban állunk, hogy pont egy néző, aki ezt figyeli vagy a karzaton van, ne azt gondolja, hogy az osztályfőnök érkezésére az osztály vigyázzba áll. Természetesen elfogadom, hogy szó sincs róla, hogy Kövér elnök úr magának vindikálná ezt a jogot, de akkor valamilyen módon ezt tegyük nyilvánossá.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Meggyőződésem szerint egyébként a levezető elnökökre nem vonatkozik ez, mert az ülés kezdetén szerepel; az ülés ülésnapokból áll, tehát a jelenlegi rendben ez azt jelenti, hogy hétfőn. Nyilván nem tudjuk, hogy a jövő kinek mit hoz, kinek milyen feladata lesz, de ha ez a jelenben lenne, én ezzel a lehetőséggel és kötelezettséggel nem tudnék élni, mert ülést nem szoktam kezdeni, de ez részletkérdés.

Tehát mi azt mondjuk, hogy ne kerüljön sor erre a formális aktusra, de ha mégis akarjuk, akkor a Farkas Gergely által beadott módosítót javaslom, amely azt a koreográfiáját határozza meg, hogy az ülés kezdetén az elnök elfoglalja a helyét az ülésvezető pulpituson, majd vele együtt felállva, az Országgyűlés egésze köszönti vagy üdvözli ezzel a gesztussal a választópolgárok közösségét. Tehát akkor nem lesz félreérthető: bejön a házelnök, elfoglalja a helyét, ezt követően feláll, és akkor elhárítja a házelnök úr magától azt a vádat, hogy őt kell köszönteni. Ennyi.

A következő javaslat a kétperces viták korlátozását kívánja megszüntetni. Most elmondom azt, hogy igaz-e az, és létezik-e olyan helyzet, amikor a kétperces viták úgy elharapódznak, hogy az érdemi munkát is már nehezítik. Igen, létezik és előfordul. Ennek egy igazi lehetősége van: ha az adott házelnök, a mindenkori házelnök ebben a kérdésben az ülésvezető alelnökök felé egy egységes, határozott elvárást fog megfogalmazni, nevezetesen azt, hogy amikor egy egyértelműen a témától távol kerülő, elharapódzó kétperces vita van, akkor az ülésvezető elnökök konzekvensen figyelmeztetnek, és nem adnak szót. Ma ez azért nem történik meg, mert ebben csak egységes álláspontot lehet képviselni, mert ha egyvalaki csinálja, más nem, akkor valaki a demokratikus jogokat sérti. Meggyőződésem, szerintem meggyőződésünk, hogy ennek a lehetőségét - még egyszer mondom - egy konzekvens, egységes ülésvezető gyakorlattal meg lehet oldani.

Na, de miért van erre szükség? A jelenlegi koreográfia azt jelentené, hogy mondjuk, jómagam most tizenöt percben felszólalok - legyen általános vita, mert részletes vitában ilyen hosszan nem fogunk beszélni, mert a végső indítványról adott esetben lehet, hogy csak öt perce van egy frakciónak, de maradjunk az általános vitánál, tehát tizenöt percben, mondjuk, felszólalok jómagam. Ezt követően elhangzik reagálás, elhangzik az én felszólalásomra reagálás Fidesz-, MSZP-oldalról, felszólal egy képviselőtársam, ezt követően egy KDNP-s, és mond valami olyat, ami teljes képtelenség, engem teljesen félreértett, hiszen olyat mond, amit én a felszólalásomban nem is javasoltam, és ott állok a tizenöt perces felszólalást követően, és nincs módom arra, hogy vitát kezdjek vele, vagy azzal, mert teljesen cáfolja az enyémet és van érvem, vagy pedig azért, mert mindent félreértett, mert egykörös. Én mondtam tizenöt percet, egy jobbikos már felszólalt, ettől kezdve vége.

Tehát azért gondolják meg, hogy a vita túlburjánzásához képest ez a csonkolás viszont egyszerűen olyan módon tesz kiszolgáltatottá felszólalókat, ami szerintem nem megfelelő, ezért ebben a javaslatban elvetjük ezt a korlátozást, amely itt felsorolja, hogy gyakorlatilag egymást követően, egy körben lehet csak kétpercezni. Tehát ezt nagyon súlyos korlátozásának érzem a vitának.

A következő. Zárójelben mondom, hogy itt érdekes az ügyrendi javaslat, mert elvileg nemcsak akkor lehet személyes érintettségben szólni, ha valamilyen dehonesztáló, súlyos megállapítás hangzott el egy személlyel kapcsolatosan - elvileg a véleményének a téves értelmezése elég tágan van a jelenlegi házszabályban -, de ez nem lenne jó, hogy személyes érintettségekkel kísérleteznénk abban a tekintetben, hogy világossá tegyük az álláspontunkat egy ezzel teljesen ellentétes felszólalásra.

Kivételes eljárás. Az a kivételes eljárás, amikor hétfőn elindulunk, kedden törvényt hozunk; ez a kivételes sürgős eljárás megfelelője, amit ebben a ciklusban vezettek be. Mi soha nem támogattuk semmilyen esetben sem ennek a bevezetését; azért nem, mert azt mondtuk, hogy ha valami nagyon komoly, olyan törvényhozási felgyorsító aktusra van szükség, ami társadalmilag indokolt, arra van a házszabálytól való eltérés, a négyötöd. Tehát magát a szisztémát nem támogattuk, de azt követően természetesen volt olyan, amikor önöknek erre nem is volt szükség a kétharmaduk miatt.

Tehát nem azt mondjuk, hogy nem lehet olyan eset, ahol a társadalmi igény azt kívánja az Országgyűléstől, hogy hétfőn elkezdve kedden meghozza azt a törvényt, de mi azt mondjuk, hogy erre kell hogy szolgáljon a házszabálytól való eltérés. Ebben az esetben az a furcsa, hogy ezt a kivételes eljárást most nem kétharmaddal rendelné el ez a javaslat az új Országgyűlésben, hanem a képviselők több mint felére, tehát egyszerű többséggel. És akkor előremegyek: a házszabálytól való eltérést pedig kétharmad helyett négyötöddel. (Gulyás Gergely: Fordítva!) Na, most... - köszönöm, négyötöd helyett kétharmaddal.

Tehát akármilyen összetételű lesz az új Országgyűlés, vagy a Jobbik kerül abba a helyzetbe, hogy ilyennel élni tud, mi azt mondjuk, hogy nem akarunk ilyennel élni, de most is úgy érezzük, hogy a bármilyen többség ennyire ne szűkítse le a kivételes eljárás lehetőségét. Lehet azt mondani, hogy egy ciklusban csak harminckétszer. Ugye? Harminckétszer lehet egy ciklusban? (Gulyás Gergely: Most.) A következőkben harminckétszer lehet majd egy ciklusban ezt megtenni, így számolom. (Gulyás Gergely bólint.) Tehát nagyon jó az, hogy ülésszakonként csak kettő, én meg azt mondom, hogy egy ciklusban harminckét alkalommal is mód nyílik arra, hogy egynapos törvényhozás legyen egyszerű többséggel, egyszerű többséggel. (Gulyás Gergely: Attól függ...)

Azt mondom, hogy a Fidesz a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok alapján, amelyek persze sokszor okoznak csalódást - okoztak önöknek 2002-ben is, aminek személy szerint nem örültem, hogy csalódást okozott önöknek a váltás, és az MSZP-SZDSZ jött vissza. De tény az, mintha arra készülnének, hogy egyszerű többség esetén is fennmaradjon az a szabályainkat megkerülő törvényhozási lehetőség, amit idén teremtettek meg kétharmaddal, és most legyen meg egyszerű többséggel.

(14.10)

Azt meg igazán furcsának tartom, hogy ez a négyötödös házszabálytól eltérés azért végigment minden cikluson, mert gondoljunk bele, mi az, hogy házszabálytól eltérés: bármit lehet csinálni. Tehát itt lesz a házszabály, a mi törvényünk, félredobjuk, nem érdekel, és bármit megcsinálhatunk házszabálytól eltéréssel.

Lehet extrém esetben szükséges? Lehet, de ezt az extrém esetet eddig mindig négyötödös támogatással írta elő a saját magunk szabálya. Most meg ezt visszaviszik kétharmadra, ugyanakkor kicsit reménykednek abban, hogy hátha kétharmaduk lesz a következő ciklusban - amihez persze igyekeztek a maguk részéről teljes mértékben és furcsa módon átalakítani a választási törvényt -, és azt mondják, hogy hoppá, azért mégis kicsit kellemetlen, hogy a házszabályt úgy fölrúgjuk, hogy adott esetben csak mi magunk, legyen már mellé öt ellenzéki képviselő is, aki persze majd valami független lesz, akik most is néha egy húron pendülnek valamilyen módon.

Tehát még egyszer mondom, abban az esetben, ha a Jobbik kerülne ilyen helyzetbe, akkor sem tartjuk elfogadhatónak, mert a saját szabályainktól való ilyen eltéréseknek sokkal nagyobb támogatottság kell, mint az egyik esetben az egyszerű többség, a másiknál pedig a kétharmad, a kétharmad és a négyötöd helyett.

A 33. ajánlási pont a következő. Erre utalt már az előterjesztő, ezek szerint akkor itt szerepel az a lehetőség, hogy külön három módosító indítványt ki lehessen kérni szavazásra. Ezt fontosnak tartjuk, hogy legalább ilyen szinten egy frakciónak lehetősége nyíljon arra, hogy valami lényeges szavazásra külön legyen lehetősége. Egyébként tulajdonképpen így a név szerinti szavazás egy módosítóról meg is szűnt volna, mert ha csak egységes szavazás van a kvázi támogatottakról, akkor ott érdemben nem is lehet kiemelni belőle. Tehát, ha ez így megvalósul, akkor ezt természetesen pozitívnak tekintjük.

A 36-os, ez az, amiről az előbb beszéltem, de valójában a házszabályban van, az európai ügyekkel foglalkozó bizottság lehetőségének a megadása.

S akkor hadd térjek át egy formai kérdésre, ami nem tartozik a mi választóinkra. Az, hogy egyébként hogyan érvényesül az egyéni képviselői jog, hogyan érvényesül az egyenlő mandátum elve, amiről beszéltem, ez igenis tartozik a választókra, mert ha a választók minket szavazatukkal ideküldenek, az, hogy mi milyen jogokkal rendelkezünk, természetesen az ő jogaikat érinti közvetve.

Tehát azt nem mondanám, hogy ez a házszabály ebben a tekintetben nekünk valamiféle belső ügyünk lenne, de az inkább csak formai és kezelési kérdés, hogy változatlanul helytelennek tartom azt, hogy a házszabály, az erre a működésre való szabály és az országgyűlési törvény együtt tudja meghatározni azt, hogy itt nekünk milyen feltételek szerint és jogszabályok szerint kell működni. Tehát az, hogy most már nincs külön jogállási törvény, hanem minden benne van az országgyűlési törvényben; itt összevissza rakosgatták most is. Azt csinálták, a házbizottságot vigyék át az országgyűlési törvénybe, a másikat vigyük ide - nincs egy dokumentum, ami ezt a működést szabályozná!

A bizottsági ülésen ott volt az előterjesztő, és azt kérte a mi elnökünk, fordítsák már le külföldre a házszabályt, odaadják, hogyan működik. Nem tudják elolvasni. A levezető elnöknek hihetetlen nagy anyag van ott, ahol egymást követő különböző színekkel logikailag egy adott tárgyban, hoppá, itt egy 34. § a házszabályból, itt egy 56-os az országgyűlési törvényből, tehát nincs a kezünkben egy áttekinthető dokumentum. Ez egy formai kérdés, de a kezelhetőség szempontjából lényeges.

És még egy dolog a részvételről. Valóban, a Jobbikból sincs itt mindenki, és igaza van az előterjesztőnek, hogy igazából a szakbizottságra tartozik, adott esetben a vitában ők vegyenek részt. Bár ez a házszabály mindnyájunkat érinteni fog, a képviselői jogainkat. Nekünk az alkotmányügyi bizottság három tagja itt volt, jelen volt, jelen vannak mind a hárman, önöknek 17 tagja van ebben a szakbizottságban, abból, amennyire én ismerem a bizottsági beosztást, csak az előterjesztő van itt. Tehát Gulyás úrnak az a felvetése, hogy igazából az az elvárható, hogy a szakbizottság legyen jelen, kissé most is hiányos.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)