Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Sokan Magyarországon is, akik követik a parlament munkáját, talán joggal vetik fel, hogy miért nem látnak több olyan ügyet, amelyben minden választott képviselő egyet tud érteni. És ez nemcsak Magyarországon felvetett jogos választói igény, hanem a világ számtalan országában ez megfogalmazódik. Kellenek olyan értékek  ez az emberek elvárása szinte minden országban , amelyek a politikai megosztottságon felül állnak, amelyek egyesíteni tudnak embereket, még akkor is, ha különböző pártállásúak, és a hétköznapjaikban a vita az élet természetes része.A kereszténység lehet egy ilyen érték mindnyájunk számára, amely összeköthet bárkit, bármilyen pártállású is. Az imareggelik talán kevésbé ismertek Magyarországon, pedig nagyon hosszú történetre nyúlnak vissza. Amerikából indult ez a kezdeményezés, hiszen Eisenhower amerikai elnök is azt látta, hogy a republikánusok és a demokraták között nagyon megromlott a viszony, és kellett valamit keresni, ami a két szemben álló politikai pólus között hidat képezhet, és ekkor Douglas Coe-val, az imareggelik alapítójával közösen létrehozták az azóta is működő kongresszusi imareggeliket. Sőt, ezek nemzetközi szintet is elértek, és ekkor jött létre a nemzeti imareggeli, a National Prayer Breakfast.

Először 1953-ban volt nemzeti imareggeli. Február első csütörtökén tartják ezt az Egyesült Államokban, és azóta minden amerikai elnök ezen részt vesz. Ezen a közös keresztény imádságon ott volt Trump elnök, de elődje Obama is, elődje George Bush, ifjabb Bush is, Bill Clinton is, és minden másik elnök is részt vett ezeken az imareggeliken. Most már több ezer vendég jelenlétében zajlanak ezek az Egyesült Államokban, 65 esztendő alatt sok-sok ezer ember megfordult ezeken, és bár különböző országokból érkeznek, különböző pártállásúak, lehet, hogy a saját országaikban egymással szemben álló pártokat képviselnek, de itt, az imareggelin mégis közösen imádkoznak, közösen fohászkodnak a békéért, a szegények megsegítéséért, a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásáért, és büszkék lehetünk arra, hogy magyar politikusok most már rendre meghívást kapnak ezekre az amerikai imareggelikre.

Ahogy Amerikában is egy republikánus és egy demokrata politikus a társelnöke az imareggelinek, Magyarországon is így volt: Vejkey Imre kormánypárti és Teleki László ellenzéki képviselő volt az, aki társelnökként elindította ezt az imareggelit, Balog Zoltán volt miniszter, országgyűlési képviselő pedig alapítóként viselte gondját, és vitte előre az első magyar nemzeti imareggelit. Tavaly is már 16 országból közel 200 hazai és külföldi vendég vett ezen részt, sőt arra a ritka diplomáciai alkalomra is sor került  köszönhetően Vejkey elnök úr közbenjárásának is , hogy az amerikai kongresszus elnöke külön levélben köszöntötte az imareggelit.

(14.10)

Erre ritkán kerül sor, mondjuk akkor, amikor Carter elnök ilyen köszöntőt küldött a Szent Korona ’78-as, Magyarországra visszaszállítása kapcsán.

Itt volt tavaly Beata Szydło volt lengyel miniszterelnök, Brownback rendkívüli elnöki meghatalmazott és nagykövet, továbbá Pete Marocco amerikai külügyminiszter-helyettes. A magyar nemzeti imareggeli hat éve működik, és ahogy említettem, ez volt a harmadik nemzeti imareggeli. (Sic!)

Mindez itt és más országban is arra hívja fel a figyelmet, hogy a hit nem lehet csupán magánügy. A kereszténység nem szorítható ki a közélet, a jog és a politika bástyáin kívülre. Mi 40 évig olyan időszakot éltünk meg, amikor nemcsak hogy a jog, de a hétköznapi élet falain kívülre akarták szorítani a hitet, de ennek az időszaknak még egy nehéz öröksége, hogy nehezen tudunk a hitről a közösségi tereinkben, akár politikai vagy közéleti mezőkben beszélni.

De ez az imareggeli is Amerikában és a világ minden országában arra hívja föl a figyelmet, hogy igenis a keresztény hit megvallásának és kifejezésének helye van a politika világán belül is; nem feltétlenül a parlamenti viták során, olyan alkalmakkor, amikor közös pontot keresünk képviselők és képviselők között, ez megtörténhet.

Így van ez 1981 óta Ausztriában a Gebetsfrühstück szervezésében, így van Kanadában minden évben a National Prayer Breakfasten, így van Nagy-Britanniában a National Parliamentary Prayer Breakfasten, ahol 700 parlamenti képviselő fordult már meg, és számtalan más, nemcsak európai, hanem afrikai országban is.

Azt hiszem, hogy sokak számára felemelő és egyedi élmény volt, amikor tavaly a Parlament Felsőházi üléstermében több tucat országból érkező több száz ember a maga nyelvén imádkozta el az Úr imáját, és így próbált valamit tenni egy boldogabb és békésebb világért. Köszönjük minden szervezőnek, köszönjük minden résztvevőnek, hogy ezt komolyan gondolta, komolyan vette, és hozzátett valamit egy jobb világért. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)