A felszólalás szövege:

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Őszintén remélem, hogy ellenzéki képviselőtársaink az elmúlt hetekben az adótörvény, az eva és főleg a költségvetési törvény kapcsán bőven kiélhették már harci kedvüket. Így a most napirendre kerülő pénz- és tőkepiaci tárgyú törvények módosítására vonatkozó törvényjavaslatot, a javaslatok indokoltságát kellő szakszerűséggel és higgadtsággal fogadják, tehetném hozzá: fogadják el. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy bár a pénz- és tőkepiac szabályozásának törvényi keretei az elmúlt évtizedben kialakultak, a jelenlegi piacgazdaság pénzügyi szektorainak fejlődése igényli a keretszabályozás fejlesztését is, olyan szabályozás kialakítását, amely figyelembe veszi az elmúlt évtized hazai tapasztalatait, a magyar és a nemzetközi pénz- és tőkepiac folyamatos és gyors változásait, és nem utolsósorban megfelel az Európai Unióban kidolgozott szabályoknak.

A most benyújtott javaslatokkal a kormány a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló, a tőkepiacról szóló, a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló alapvető törvények, valamint az ezekre épülő szakosított hitelintézetek egyes fajtáit szabályozó törvények módosítását kezdeményezi. Ilyen szakosított hitelintézet például a lakás-takarékpénztár vagy a jelzálog-hitelintézet.

A széles közvélemény ezek közül bizonyára a lakás-takarékpénztári törvény módosítási javaslatait fogadja majd nagy érdeklődéssel. Érthető, hiszen a lakásfinanszírozás rendszerének változása, a támogatás feltételeinek javítása a lakosság nagy részének lakásvásárlási vagy -felújítási problémáira jelenthet kedvező megoldást. A lakástakarékossági rendszeren belül komoly segítséget jelenthet a felhasználási kör kiszélesítése, az igényelt összeg folyósítási idejének lerövidítése. A többi módosítási javaslattal a kormány elsődleges célja a tőkepiac európai uniós csatlakozás előtti korszerűsítése.

Tisztelt Országgyűlés! A most benyújtott módosításokat a következő szempontok indokolják.

1. A kilencvenes évek első felében megfogalmazott, többször módosított törvényeknek figyelembe kellett venniük, hogy az átalakulóban lévő gazdaság pénzügyi szektorának kockázatai rendkívül magasak voltak, ugyanakkor az intézményekben hiányzott a kockázatok kezeléséhez szükséges szakismeret és tapasztalat. A felügyelet rendszere nem volt megfelelően kimunkált. Mára a korábban indokolt törvényi korlátozások nagy része szükségtelenné vált, sőt akadályozza a piac további fejlődését. Az Európai Unió egységes piacán a lényegesen élesebb verseny feltételei között hátránnyal indulnának a magyar intézmények, ha a szabályozásuk indokolatlanul szigorúbb lenne más tagországok szabályainál.

2. Az egy évvel ezelőtt az előző kormány által áterőltetett és a jelenlegi kormánypártok által bírált tőkepiaci törvény alkalmazása során bebizonyosodott, hogy számos hibája mellett egyes rendelkezések megfogalmazása sem volt egyértelmű, pontosan értelmezhető. Végül, de nem utolsósorban az európai uniós jogharmonizáció keretében szükségessé vált a szabályok további finomítása, pontosítása.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényt és törvénymódosítást kezdeményezőnek mindig azzal a dilemmával kell szembenéznie, mi fontosabb, a szabályozás stabilitása vagy a piaci folyamatok követéséből adódó változtatás. A világszerte felgyorsult folyamatokat figyelve jelen esetben jóval erősebbek a változtatás szükségessége mellett szóló érvek. Csak néhány példa arra, hogy a szabályozás nemzetközi szinten is folyamatos, nagymértékű átalakuláson megy keresztül. Tudjuk, hogy a baseli bankfelügyeleti bizottság várhatóan egy-két éven belül befejezi az új tőkemegfelelési szabályok kidolgozását, és ezzel lényegesen megváltoztatja az átláthatóságra és a felügyeletre vonatkozó szabályokat is.

Figyelemmel kísérjük továbbá, hogy az Európai Unió Bizottságában is felgyorsult a pénz- és tőkepiacok szabályozásának átalakítására, a piacok egységes működését akadályozó elemek kiiktatására irányuló munka. Az elmúlt évben fogadta el a Bizottság a Lámfalussy-bizottság által kidolgozott javaslatot a jogszabályok kidolgozásának eljárására vonatkozóan, ezzel lehetővé válik az irányelvek gyorsabb, rugalmasabb elfogadása, módosítása. Az új szabályok végleges elfogadását követően a tagállamoknak és a csatlakozásra váró államoknak is viszonylag rövid időn belül át kell venniük az új szabályokat. Tehát ezeken a területeken is lényeges módosulás várható az európai szabályozásban, amit követnünk kell.

Tisztelt Ház! Jelen előterjesztésünkben javaslatot teszünk a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról, a tőkepiacról, a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről, valamint a lakás-takarékpénztárakról szóló törvények módosítására és ezen területekkel összefüggésben a fogyasztóvédelemről szóló törvény módosítására is. A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényre vonatkozó módosítások közül a következő javaslatokat szeretném kiemelni.

1. A törvény 12. §-a jelenleg előírja, hogy hitelintézetben egy tulajdonosnak - meghatározott szűk kör kivételével - legfeljebb 15 százalékos tulajdona lehet. Ez a korábban indokolt kötöttség, ami a nemzetközi gyakorlatban ugyanakkor általános előírásként nem fordul elő, a felügyelet erősödésével, a felügyeletre vonatkozó módszerek kidolgozásával és alkalmazásával feleslegessé vált. Ezért hatályon kívül helyezését javasoljuk.

2. Az Országos Betétbiztosítási Alap jelenleg 1 millió forint összegig nyújt biztosítást. Jóllehet e törvény 2000-ben elfogadott módosítása ezt az összeget az EU-követelményeknek megfelelően 6 millió forintra emeli, és az 1 millió forintot meghaladó összegre előírja a 10 százalékos önrészesedést, ez a szabályozás azonban majd csak a csatlakozáskor lép életbe. Javasoljuk ezért, hogy 2003. január 1-jétől a biztosított összeg az önrészesedésre vonatkozó szabály egyidejű bevezetésével emelkedjék 3 millió forintra.

3. A szövetkezeti hitelintézetek esetében az EU-szabályoknak megfelelően a minimális tőkekövetelményt fel kell emelni a jelenlegi, 2003. december 31-éig elérendő 100 millió forintról az 1 millió euró összegnek megfelelő legalább 250 millió forintra.

(9.40)

A már működő szövetkezeti hitelintézetek esetében a megemelt tőkekövetelmény elérésére 2007. december 31-éig adható átmeneti idő, azzal, hogy 2006 végére legalább 200 millió forintos saját tőkét kell elérniük.

4. A fogyasztóvédelmi hatáskör jelenleg megoszlik a felügyelet és a fogyasztóvédelmi hatóság között, és ez értelmezési problémákat eredményez. Ezen a területen nemcsak jogszabály-módosítás szükséges, hanem a meglévő szabályok hatékonyabb alkalmazása is.

A fogyasztóvédelmi törvény által létrehozott békéltető testületek a bírósági útnál hatékonyabb ügyintézést tesznek lehetővé, igénybe vehetők a pénzügyi szolgáltatással kapcsolatos panaszok rendezésére is. A békéltető testületek ismertségének, presztízsének növelése nem jogszabályi módosítást, hanem a két hatóság közötti együttműködést igényli. Jogszabályi módosításra a fogyasztóvédelmi törvény kapcsán a felügyelet keresetindítási jogának megteremtése érdekében van szükség.

5. Módosítani javasoljuk a kiszervezésre vonatkozó szabályokat. A kiszervezés fogalmát olyan tevékenységre javasoljuk értelmezni, amelynek során adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás valósul meg, vagy amely végzését jogszabály írja elő. Ezek tekintetében is csak a rendszeres vagy folyamatos tevékenységre vonatkozó szerződés alapján végzett tevékenységet tekintjük kiszervezésnek. A kiszervezést a felügyeletnek be kell jelenteni, és biztosítani kell a kiszervezett tevékenység esetében is az ellenőrzést.

Kedves Képviselőtársaim! A tőkepiaci törvényben a következő főbb változásokat javasoljuk.

1. A hatályos törvény szerint tőzsdében egyetlen tulajdonosnak sem lehet 10 százalékot meghaladó tulajdona. A javaslat ezért ezt a korlátozást hatályon kívül helyezi. A nyilvános gazdasági társaságokra vonatkozó szabályokkal összhangban a zárt körű társaságként működő tőzsde esetében is lehetővé tesszük, hogy az alapszabály rendelkezzék az egy tulajdonos által megszerezhető tulajdoni részesedés maximális mértékéről.

2. A befektetési vállalkozások ügyfeleik pénzét ügyfélszámlán tartják, nem rendelkeznek sajátjukként a számlán lévő pénzzel, az csak az ügyfél rendelkezése alapján használható fel. Csőd esetén az ügyfélszámlán lévő pénz nem képezi a befektetési vállalat csődvagyonát.

A jelenlegi szabályozás szerint az ügyfélszámlán lévő pénzt az ügyfél készpénzben veheti fel, vagy azt saját bankszámlájára utaltathatja. Ez a korlátozás jelentős versenyhátrányt okoz a befektetési vállalkozásoknak a bankokkal szemben. Javasoljuk ezért az ügyfélszámlán lévő, befektetési szolgáltatásból származó pénzösszeg felhasználására vonatkozó korlátozás megszüntetését.

3. A hatályos szabályozás szerint értékpapír nyilvános forgalomba hozatalához a felügyelet engedélye kell. A már forgalomba hozott értékpapírok tőzsdei jegyzéséről a tőzsde saját szabályzata alapján dönt. Ez a gyakorlat nem felel meg az EU-szabályozásnak. A csatlakozást követően a nyilvánosan forgalomba hozott értékpapír nemcsak egy, hanem bármely EU-tagállamban működő tőzsdére bevezethető lesz, ezért az EU-szabályozással összhangban javasoljuk, hogy a jegyzési engedélyt a felügyelet adja meg.

4. Korábban az ingatlanokba befektető befektetési alapok nem vehettek fel hitelt, ezt a jövőben korlátozott mértékben és a befektetők tájékoztatásával lehetővé tesszük. Ezzel az ingatlanalapok üzleti lehetőségei jelentős mértékben bővülnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A biztosítási törvényben javasolt módosítások a következők miatt indokoltak: a biztosítási törvény átfogó módosítása folyamatban van, várhatóan a jövő év első félévében kerül a tisztelt Ház elé. Annak érdekében, hogy a hitelintézeti, a tőkepiaci és a biztosítási törvény között összhang jöjjön létre, illetve hogy a legsürgősebb problémákat megoldjuk, két kérdéskörben, a biztosítási szektorban a kiszervezés és a felügyelet egységes eljárása tekintetében már most módosítást tartunk indokoltnak.

A lakás-takarékpénztári törvényben a következőket javasoljuk: a lakás-takarékpénztárak a fellendült banki jelzálog-hitelezés mellett továbbra is fontos szerepet tölthetnek be a lakásfinanszírozásban, a jelzálog-hitelintézetek és a kereskedelmi bankok ugyanis a lakás árának csak 40-50 százalékára nyújtanak kölcsönt. A lakás-takarékpénztárak hozzájárulnak a saját erő összegyűjtéséhez, ezáltal a hitelképes ügyfelek körének bővítéséhez. A lakás vásárlásához és építéséhez szükséges önerő biztosítása mellett segítséget jelenthetnek a kamattámogatási rendszerből kimaradt kisebb felújítási munkák finanszírozásában és a kommunális beruházások megvalósításában.

Annak érdekében, hogy a lakás-takarékpénztárak betölthessék szerepüket a lakásfinanszírozási rendszerben, az előtakarékossági konstrukció és a hozzá kapcsolódó támogatás feltételeit javítani kell.

1. A lakásárak és a -felújítási költségek emelkedése miatt szükségessé vált az öt év óta változatlan támogatás maximális összegének emelése. Javasoljuk, hogy a támogatás maximális összege az adott megtakarítási évben befizetett betét 30 százaléka, legfeljebb azonban 72 ezer forint legyen. Az éves támogatás maximális összege tehát a jelenlegi 36 ezer forintról duplájára emelkedik. Az optimális havi megtakarítás ezáltal havi 10 ezer forintról 20 ezer forintra növekedne, míg az optimális szerződéses összeg négyéves megtakarítási idő esetén elérheti a 2,6 millió forintot is.

2. A társasházak és a lakásszövetkezetek közös tulajdonú részeinek felújítására és korszerűsítésére kötött szerződéseknél a támogatás maximuma jelenleg épületenként 36 ezer forint. Javasoljuk, hogy a szerződéseknél a támogatás maximális összege emelkedjék attól függően, hogy hány lakásos épületről van szó, így ez az összeg 108 ezer forinttól 216 ezer forintig terjedhet.

A módosítás elfogadása estén az optimális szerződéses összeg a lakásszámtól függően épületenként 3,3-7,2 millió forintra emelkedik négyéves előtakarékosság esetén.

A lakás-takarékpénztári konstrukció a társasházak közös részeinek felújításánál is kiegészítő forrásként szolgálhat más támogatási formák mellett.

3. A lakás-előtakarékossági rendszeren belül javasoljuk a felhasználási kör kiterjesztését az alábbi célokra: szilárd burkolatú út, a csapadékvíz elvezetését biztosító csatorna, árok, informatikai hálózati kapcsolat - például kábeltelevízió vagy internetelérés - kialakítása; nyugdíjasházban a jogosult élete végéig fennálló lakáshasználati jog vásárlása; bármilyen pénzügyi intézménytől, illetve biztosítóintézettől felvett lakáscélú hitel, továbbá munkáltatói és önkormányzati hitel kiváltása. Javasoljuk továbbá, hogy lakások mellett tanyai lakóingatlanokra is fel lehessen használni a támogatott összeget.

Javasoljuk, hogy a kibővített felhasználási lehetőségek a már megkötött szerződésekre is vonatkozzanak.

4. A hatályos rendelkezés szerint a lakás-takarékpénztárnak a kiutalás napjától számított egy hónapon belül kell folyósítania a lakáskölcsönt, amennyiben a lakás-előtakarékoskodó teljesítette a kötelezettségét. Javasoljuk, hogy ez az idő lerövidüljön, azaz a lakás-takarékpénztár a kiutalástól, illetve a szükséges igazolások benyújtásától számított 15 napon belül folyósítsa az igényelt összeget.

Fő szabályként a törvény rendelkezései 2003. január 1-jén lépnek hatályba.

(9.50)

A támogatás maximális összegének módosítása miatt azonban új szerződéses módozatokat kell kidolgozniuk a lakás-takarékpénztáraknak, ezért javasoljuk a módosítások egy részének, például a támogatás maximális összege emelésének 2003. április 1-jével történő hatályba léptetését.

Javasoljuk a polgári perrendtartásról szóló törvény kis terjedelmű, de nagy fontosságú módosítását is. A hitelintézeti törvénynek az Alkotmánybíróság által hatályon kívül helyezett 197. §-a nem tette lehetővé, hogy a bírósági tárgyaláson az ellenérdekelt felek a banktitkot tartalmazó iratokba betekinthessenek, azaz azonos információk birtokában legyenek - ez sérti az úgynevezett fegyveregyenlőség elvét. Javasoljuk ezért a polgári perrendtartásról szóló törvény 119. §-ának kiegészítését. A beiktatni javasolt bekezdés rendelkezése szerint a titkot, üzleti titkot vagy bármely külön törvényben meghatározott más titkot tartalmazó iratok esetében az eljáró bíró határozza meg az iratmegismerési és másolatkészítési jog gyakorlásának rendjét, a betekintő fél vagy képviselője titoktartási nyilatkozatának kitöltése mellett.

Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a javasolt módosítások nem jelentenek alapvető változtatásokat a pénz- és tőkepiacok szabályozásában, de számos olyan lépés megtételére tartalmaznak javaslatot, amely a piaci szereplők mozgásterét növeli. Lehetővé teszik a piac fejlődéséhez való rugalmasabb alkalmazkodást, így hozzájárulnak a piac fejlődéséhez, ugyanakkor a már elért biztonsági szintet nem csökkentik.

Kérem ezért, hogy a törvényjavaslatot támogassák. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Áder frakcióvezető úr hozzászólásában, amikor a gazdasági folyamatokat elemezte, megfeledkezett arról az apró tényről, hogy a gazdasági folyamatok ritkán szoktak megváltozni egyetlen hónap alatt.

A gazdaságpolitika és ennek eszközrendszere nem egy nap, nem egy hét, hanem több hónap után tud csak érvényesülni. Ezért, amikor az idei folyamatokat elemzi, akkor szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy az idei folyamatok alapvetően még az Orbán-kormány gazdaságpolitikája alapján alakultak. Mi elhatároztunk egy gazdaságpolitikai szemléletváltást, erre maradéktalanul, minden hatását tekintve viszont csak a következő esztendőben lehet számítani.

Ha már a hiányt említette, frakcióvezető úr, akkor szeretném elmondani, hogy az idei hiány növekedésének a legfontosabb összetevői azok a költekezések, amelyek még az Orbán-kormányhoz kötődnek, akár az autópályára, akár más dolgokra gondolunk. Mi ezekben az esetekben nem tettünk mást, mint az európai normákhoz igazodva a költségvetésben kimutattuk az államháztartás tényleges költekezését. Ez a tendencia a következő esztendőben természetesen nem folytatható, ezért is javasoljuk a költségvetési törvényjavaslatban, hogy az államháztartás hiánya a jövő évben ne haladja meg a bruttó hazai össztermék 4,5 százalékát. Önök ezt vitatták. Ezzel kapcsolatban csak szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy ha a hiányt növelnénk - gondoljanak csak Járai jegybankelnök úr véleményére -, akkor éppen ez lenne az inflációs nyomás egyik legfontosabb összetevője. Tehát kérem, hogy ha ránk nem hallgatnak, legalább a jegybankelnök úr véleményét vegyék figyelembe akkor, amikor a jövő évi 5 százalékos hiány mellett kardoskodnak. Zárójelben jegyzem meg, hogy az önök által készített hosszú távú gazdaságpolitika szerint önök még a következő esztendőre 2,8 százalékos államháztartási hiányt javasoltak, ettől most az álláspontjuk jelentősen különbözik.

Ami egyébként az önkormányzati támogatást illeti, a frakcióvezető úr szavai örömmel töltöttek el, mert ez reményt ad nekünk arra, hogy ma, a költségvetési törvényjavaslat módosító indítványainak szavazásakor, a Fidesz-frakció is támogatni fogja az önkormányzatok finanszírozását könnyebbé tevő módosító indítványokat, melyeket a kormány is támogat. De először azért nézzük meg, hogy mit mutatnak a számok.

A számok azt mutatják, hogy az Országgyűlés által a települési önkormányzatoknak döntésekkel juttatott többletbevétel fedezi azokat a bérnövekményeket, amelyeket szintén az Országgyűlés döntése kötelezettségként az önkormányzatokra hárít. Szabad forrásként ezen felül még a helyi iparűzési adó növekménye vehető figyelembe. Igen ám, de ami igaz országos átlagban, az nem igaz feltétlenül az egyes településekre nézve, hiszen ahány önkormányzat, annyi aránya van a különböző bevételeknek. Éppen ezért született meg a módosító indítványok között az a legfontosabb módosító indítvány ebből a szempontból, amely modellszerűen biztosítja, hogy ha egy települési önkormányzatnak a forrásnövekményei nem fedezik a bérkötelezettségek növekményét, akkor a különbséget a költségvetés állni fogja. Ugyancsak szerepel a módosító indítványok között több mint kétmilliárd forint értékben az a normatívaemelés, ami éppen a kistérségek, a kistelepülések gondjait hivatott megoldani olyan módon, hogy támogatják a társult intézmények fenntartását. Végül, de nem utolsósorban a főváros és öt vidéki nagyváros esetében a költségvetés nagyon komoly mértékben vállalja át ezeknek a vállalatoknak, a tömegközlekedési vállalatoknak az adósságát. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársam! Ezzel az ominózus kormányhatározattal az az alapvető pénzügyi probléma, hogy a kormányhatározat végrehajtásához jelenleg nem elegendő a pénz, ami a költségvetés tartalékában, a költségvetésben rendelkezésre áll. Ennek döntően az az oka, hogy még az önök kormánya a kormányváltásig számtalan különböző költekezést hajtott végre, illetve elkötelezettségeket vállalt. Ez önmagában, bár nem etikus, de nem lenne olyan nagy probléma. A fő probléma az, hogy miközben olyan kötelezettségeket vállalt, amire korábban nem volt kormányhatározat, ugyanakkor a saját maga által meghozott határozatokra, ezekre a kötelezettségvállalásokra a fedezetet nem biztosította.

Természetesen a 2003. évi költségvetésben - pontosabban a törvényjavaslatban, amelynek módosító indítványairól ma szavazunk - mi ezt a problémát, annak a megoldását figyelembe vesszük. Az előirányzat szerint a balatoni regionális vízközműhálózat fejlesztésére több mint 1,8 milliárd forint az előirányzat, ami az ez évi előirányzatot 50 százalékkal meghaladja.

Kérem válaszom szíves tudomásulvételét. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A megállapodás tartalmát tekintve megfelel a nemzetközi gyakorlatnak, és az általunk eddig megkötött más kétoldalú szerződésekben foglaltaknak. A szerződés megkötésére hazánk és az adott partnerország belső szabályozásának figyelembevételével kerül sor.

A szerződés tartalmazza mindazokat a normákat, amelyek alkalmazása megerősíti a partnerországokhoz fűződő gazdasági kapcsolatainkat, és megfelelő alapul szolgál újabb kölcsönösen előnyös befektetések megvalósításához.

Kérem az elmondottak alapján, hogy a tisztelt Ház a megállapodás kihirdetéséről szóló előterjesztést fogadja el.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az új APEH-törvényjavaslat benyújtását nemcsak az teszi indokolttá, hogy az APEH országos hatáskörű, alkalmazottainak létszámát tekintve pedig a legjelentősebb államigazgatási szerv. Jogállását, feladatait és szervezeti felépítését ez idáig mindössze kormányrendelet szabályozta, és csupán a nyomozati hatásköréről rendelkezett törvény. A kormányprogram is kiemelten fontos célnak tartotta az új APEH-törvény megalkotását, mert az államháztartás szempontjából jelentős feladatot végző államigazgatási szervként megilleti egy önálló törvény, és mert az elmúlt négy év tapasztalatai alapján a kormány megengedhetetlennek tartja, hogy az APEH szervezete, vezetése és működése politikailag befolyásolható legyen.

Az elmúlt négy évben sajnálatos módon közbeszéd tárgyává válhattak esetek, amikor a politikai hatalom gyakorlói megpróbálták befolyásolni vagy ténylegesen befolyásolták is az APEH működését. Lehetséges, hogy a közvéleményben keringő esetek nagy része nélkülözött minden alapot, ám pusztán a feltételezés ténye is aláássa az APEH szakmai és etikai tekintélyét. Ez sérti az alkotmányos elvek maradéktalan érvényesülését, és a közvélemény joggal érzi úgy, hogy az APEH működése szakmailag sem megfelelő keretek között zajlik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Demokráciánkban az alapintézmények szabályozott keretek között működnek, de legalább ennyire fontos, hogy az alapintézményekbe vetett bizalom ne rendülhessen meg. Gondolják el, hogy akár csak az Alkotmánybíróság, az ügyészség vagy például a bíróságok, a rendőrség, a honvédség, a titkosszolgálatok vagy éppen az APEH tevékenységével kapcsolatban felmerül a politikai motiváció lehetősége, ez a jogállamiságba vetett hitet alapjaiban áshatja alá. Ezt nem engedhetjük meg magunknak.

Az új törvény célja tehát az APEH politikától független, szigorú szakmai működését feltétlenül és átlátható módon garantáló törvény megalkotása. A törvényjavaslat ezért nemcsak egységbe foglalja az eddigi szabályozásokat, hanem a fenti cél elérése érdekében néhány új szabályozási elemet is tartalmaz.

Tisztelt Ház! Az önök előtt lévő törvényjavaslat az állami adóhatóság szervezetének, irányításának, működésének alapvető szabályait tartalmazza. Meghatározza az APEH feladatait, melyek közül leglényegesebb az államháztartás bevételeit garantáló adóztatási tevékenység. Adóztatási tevékenységével összefüggésben az APEH szükségszerűen rendkívül nagy adatállománnyal rendelkezik, mely az államapparátus egyéb szervei számára is hasznosítható. Ezért külön nevesített feladatként szerepelteti a javaslat az adó- és pénzforgalmi adatok összegzéséből és feldolgozásából származó információk szolgáltatását a gazdaságpolitika kialakításában részt vevő állami szervek és a törvényhozás részére. Emellett adatszolgáltatást köteles teljesíteni az önkormányzatok részére a költségvetésüket érintő bevételi adatokról, elősegítve ezzel gazdálkodásuk hatékony működtetését.

A csődtörvény alapján az APEH a felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt álló adózókkal szemben fennálló adó-, illetőleg járulékköveteléseit engedményezheti, azaz átadhatja behajtásra.

A törvényjavaslat az elmúlt négy év tapasztalatai alapján módosítani kívánja az APEH engedményezési jogkörét. A felszámolási eljárásokba befagyott adóköveteléseknek az adóbevételek szempontjából minél kedvezőbb engedményezésének biztosítása érdekében a javaslat megszünteti a Magyar Követeléskezelő Rt. kizárólagos engedményesi státusát. Az APEH engedményezési jogát a jövőben kizárólag pályáztatás útján gyakorolhatja.

Az APEH szervezeti felépítését a jelenlegi rendnek megfelelően szabályozza a javaslat. Az első fokú adóhatósági feladatokat a megyei igazgatóságok látják el a központi hivatal irányítása és felügyelete mellett. Az adóztatáshoz szükséges adatok összegyűjtését, tárolását, illetőleg egyes adatfeldolgozásokat az APEH Számítástechnikai és Adóelszámolási Intézete végzi. Külön szervezeti egység, az oktatási igazgatóság feladata lesz a jövőben is a mintegy 13 ezer fős apparátus képzése, továbbképzése.

A javaslat rögzíti az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, valamint a területi szervek, azaz a megyei igazgatóságok jogállását is. A jövőben a területi szervek is önálló jogi személyiséggel rendelkeznek majd. A jogi személyiség elnyerésével az igazgatóságok a polgári jog alanyaivá válnak, a polgári perben félként vehetnek részt, vagyis perelhetnek, illetve az APEH-től függetlenül perelhetők, a képviseletre jogosító meghatalmazás kiadása nélkül is.

A megyei igazgatóságok önálló jogi személlyé válása megteremti az adóhatóság költségvetési-gazdálkodási rendje átláthatóbbá tételének lehetőségét is. A megyei APEH-igazgatóságok részben önállóan gazdálkodó, részjogkörrel rendelkező költségvetési szervvé válnak.

Tisztelt Ház! Az elmúlt kormányzati ciklusnak az APEH vezetésével és működésével kapcsolatos történései rávilágítottak az adóhatóság és az adóztatás politikafüggővé tételének veszélyeire, és ezzel az APEH-vezetői kinevezések feltételrendszerének egyébként már régóta időszerű törvényi szabályozása szükségességére. A javaslat szerint ezért az APEH elnökét hat évi időtartamra a pénzügyminiszter nevezi ki. Elnökké kizárólag szakirányú felsőfokú végzettséggel, legalább öt év közigazgatási gyakorlattal, ötéves vezetői tapasztalattal és kiemelkedő szakmai tekintéllyel rendelkező személy nevezhető ki. A kinevezést az Állami Számvevőszék elnöke előzetesen véleményezi, és a jelöltet a pénzügyminiszter kezdeményezésére az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottsága meghallgatja.

Az elnök mellett a törvényjavaslat az elnökhelyettesek és az adóhatóság gazdasági vezetőjének kinevezési feltételeit is rendezi. A javaslatban megfogalmazott követelmények biztosítják az adóhatóság vezetésének szakmai folyamatosságát, a működés stabilitását és a politikai váltógazdálkodástól való függetlenítését.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Kérem, hogy a vitában támogassák, jobbító szándékú észrevételeikkel, indítványaikkal segítsék a kormányzat által megfogalmazott szabályozási célkitűzések megvalósítását, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Szokatlan szereposztás ez a mostani napirendi pont, hiszen egy országgyűlési bizottság az előterjesztő egy fontos testület költségvetésére vonatkozóan.

A médiatörvény betűje és szelleme szerint az Országos Rádió és Televízió Testület költségvetését a kormány nem befolyásolhatja, és az eddigi gyakorlat szerint nem is véleményezte, így rövid hozzászólásomban én is csak azt kívánom deklarálni, hogy ebbe a kormány a továbbiakban sem kíván beleszólni; az Országgyűlés dolga, hogy ezzel kapcsolatban a szükséges döntést meghozza.

Köszönöm szépen a figyelmet.

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Először is szeretném leszögezni, ellentétben az előbb elhangzott felszólalással: a kormány és a Nemzeti Bank együttműködése nem borult fel. Széles Gábor nem a kormány tagja, ezért az ő nyilatkozatán számon kérni a kormány magatartását hibás politikai következtetésre vall.

Ha egyáltalán Széles Gábor nyilatkozatában nem gazdasági érdekeket, hanem politikai felhangokat vélnek felfedezni az ellenzéki képviselőtársaim, akkor, kérem, gondoljanak arra, hogy Széles Gábor nem tartozik azok közé a vállalkozók közé, akiket előszeretettel sorolnak MSZP közeli vállalkozókhoz. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Ha Széles Gábor politikai hovatartozását egyáltalán firtatni érdemes, akkor azt sokkal inkább érdemes a mostani ellenzék között keresni. Ennél viszont fontosabb kérdés az a gazdaságpolitikai dilemma, hogy mi legyen a gazdasági növekedés, a bérpolitika, a pénzügyi egyensúly, a kormányzati költekezés, a költségvetési hiány és az infláció összhangja. Ez ugyanis egy létező gazdaságpolitikai dilemma.

Amit egyébként ön elmondott a jegybank függetlenségéről, ez változatlanul fennáll, és ezt Európában senki sem vonja kétségbe. Az ön által említett törvénymódosítás csak visszaállította azt a korábbi helyzetet, amikor a jegybanki függetlenség felügyelőbizottság mellett érvényesült; pontosan ugyanez a helyzet jelenleg is. Ez a törvénymódosítás tehát a jegybank vezetésének igaz, hogy nem tetszett, de függetlenségét nem csorbította.

Szeretném felhívni arra is a figyelmét, hogy ha megnézzük az európai uniós országokat, akkor azokban az országokban, ahol jelenleg markáns gazdasági növekedés figyelhető meg, például Írországban, de több országot is sorolhatnék, ott az infláció 4 százalék körül van, magasabb az európai uniós átlagnál, nem tér el lényegesen a Magyar Köztársaságban tapasztalható inflációtól.

Arra is szeretném felhívni a képviselőtársam figyelmét, hogy nem lehet egyszerre alacsony inflációt követelni az országban, és ezzel párhuzamosan olyan módosító indítványokat benyújtani a költségvetéshez és olyan gazdaságpolitikát sürgetni, amely növelné jövőre az államháztartás hiányát. Ez ugyanis minden más gazdaságpolitikai eszközhöz képest sokkal nagyobb inflációs nyomást jelent, mint bármi más.

Ugyancsak szeretném emlékeztetni a képviselőtársamat, hogy az a bérkiáramlás, amely meghaladta a teljesítmény növekedését, még az önök kormányzása idején kezdődött el, de akkor, úgy tűnik, ez a bérkiáramlás a jegybank akkori vezetésének nem okozott problémát.

Végül, de elsősorban szeretném leszögezni: szakmai konzultációk kellenek; a kormány és a jegybank között az inflációs célkitűzés, a költségvetés hiánya és a bérpolitika kérdésében folytak és folynak a szakmai konzultációk, ezt a jövőben is a jegybank függetlenségének tiszteletben tartásával kívánjuk végezni, és kérném az ellenzéki képviselőtársaimat, hogy ezt a gazdaságpolitikai természetű vitát mentesítsék a politikai felhangoktól.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Attól tartok, hogy ön ezt az interpellációt rossz helyen mondta el. Szeretném emlékeztetni arra, hogy a fővárosi tömegközlekedés áráról a Fővárosi Közgyűlés határoz, és nem a Magyar Köztársaság kormánya, különösen pedig nem a Magyar Országgyűlés. (Zaj az ellenzéki oldalon.) Sajnálom, ha ön mint fővárosi képviselő - hiszen ön egyúttal fővárosi képviselő is - ezt nem tudja.

A kormány nem tett mást, mint hogy lehetőséget teremtett a Fővárosi Közgyűlésnek arra, hogy a fővárosi tömegközlekedés tényleges költségeit, ha akarja, az áremelésnél vegye figyelembe. A Fővárosi Közgyűlés nyilván felelősen és megalapozottan fog ebben a kérdésben dönteni, gondolom, az ön részvételével. Az engem meglep, hogy ezt a szándékunkat - nevezetesen hogy bízunk a Fővárosi Közgyűlés méltányos és megalapozott döntésében - ön mint fővárosi képviselő nem érzékeli.

Azt is szeretném elmondani - ha már ott tartunk, hogy ki kívánja a fővárosi lakosok terheit növelni -, hogy ön nemrég több módosító indítványt is jegyzett a költségvetéssel kapcsolatban, s ezek egyike 10 milliárd forinttal növelné az illetékbevételeket. Gondolom, képviselőtársaim is tudják, hogy az illetékbevételek döntő hányada Budapesten keletkezik, ennek következtében ha az ön módosító indítványát az Országgyűlés elfogadta volna, akkor a fővárosi polgárok több milliárd forinttal több illetéket kellene fizessenek a jövő esztendőben. Ezt a módosító indítványt nem tudtuk támogatni, így az Országgyűlés nem is fogadta el.

Abban is hibás képviselőtársam érvelése, amikor olyan büszke az előző, a polgári kormány árstratégiájára. Egyrészt ennek az árstratégiának voltak hátrányos következményei, másrészt nem volt elég eredményes. A hátrányos következmények közé lehet sorolni azt, hogy ha egy kormány bármely területen a maga hatósági jogköreivel visszaélve nem engedi meg a tényleges költségeknek megfelelő áremelést, ezt néhány évig el lehet ugyan játszani, de ennek vagy az a következménye, hogy ezeknek a cégeknek - legyen akár állami vállalatról szó, mint a Mol, akár tömegközlekedési vállalatról, mint a BKV - a veszteségeit növeli, és később, amikor ezeket a veszteségeket csökkenteni kell, így vagy úgy pénzébe kerül a polgároknak, az adófizetőknek és az államnak.

A másik: ez az árstratégia nem volt elég eredményes. Ön az interpellációjában általában közműköltségekről beszélt. Nos, ha az elektromos energia, a vezetékes gáz, a tankönyv, a távolsági közlekedés mellett figyelembe vesszük a távfűtés, a helyi közlekedés, a személyszállítás, a vízdíj, valamint azon termékek áremelkedését, amelyeket az állam jelentősen befolyásol adókon vagy támogatásokon keresztül - például a szesz, a dohány, az üzemanyag és a gyógyszer áremelkedését -, akkor azt látjuk, hogy az előző három és fél évben az átlagos inflációval szemben, amely 36 százalékos volt, ezeknek a termékeknek az ára ezen felül jelentős mértékben, mintegy 45 százalékkal emelkedett.

Összességében tehát az ön interpellációja a Fővárosi Közgyűlés hatáskörébe tartozik. Mi a Fővárosi Közgyűlés hatáskörét - önökkel ellentétben - növeltük azáltal, hogy engedélyünk alapján mérlegelési jogkörükben a BKV árainak emelkedését saját hatáskörben meghatározhatják. Az önök árpolitikájáról pedig az elmúlt három és fél év tapasztalatai alapján mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy eredményes lett volna.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Elöljáróban engedjen meg két megjegyzést. Az első megjegyzésem az, hogy a privatizáció nem feltétlenül jelent végkiárusítást, hiszen azt jó áron is meg lehet valósítani. A második megjegyzésem pedig az, hogy nem feltétlenül kötődik össze a minőség az állami tulajdonnal, hiszen amikor Kölcsey Ferenc a Himnuszunkat írta, és abban leírta, hogy "Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél", akkor a szőlők és a bortermelés jelentős része nem állami tulajdonban volt, hanem magántulajdonban.

Ezzel együtt interpellációja számos fontos kérdést feszeget, amelyre, ha megengedi, részletesebben is kitérnék és válaszolni szeretnék. Tény, hogy a rendszerváltás óta megoldatlan a tokaj-hegyaljai zárt borvidék szőlőtermelésének mennyiségi és minőségi szabályozása. A Tokaj Kereskedőház Rt. borászata méltatlan állapotban van a tokaji aszú hungarikum jellegéhez képest - ez így igaz.

Ahogy képviselő úr is pontosan emlékezett rá, az MDF kormányzásának idején, a Tokaj-hegyaljai Borkombinát átalakítása során, a történelmi pincék és a szőlőültetvények szabad kiárusítása történt meg. Így külföldiek vehettek a magyar történelemhez kapcsolódó pincéket és földterületeket, továbbá értéken alul juthattak aszúkészletekhez. Az ebben az időszakban megvalósult privatizáció valóban olyan, amire képviselő úr interpellációjának néhány mondata ráillik.

Ugyanakkor azonban egyetlen gazdálkodó szervezetre, a Tokaj Kereskedőház Rt.-re nem lehet az ön által említett tízezer szőlő- és bortermelő tőkehiányát és piaci gondjait telepíteni. Figyelmünket és erőnket ennek megfelelően elsősorban a tokaji szőlő- és bortermelők helyzetének javítására, termelési biztonságának megteremtésére fordítjuk, annak érdekében, hogy a Tokaj-Hegyalján élő dolgozó, szőlőtermelő emberek saját vállalkozásuk fejlesztésére felkészültebbek legyenek.

Tisztelt Képviselő Úr! Nem végkiárusítás kezdődik tehát a Tokaj Kereskedőház Rt.-nél, hanem a társaság felkészítése arra, hogy versenyképes legyen a márkanévhez igazodó borkészítésben és értékesítésben. 2002 októberében a társaságnál kinevezett új vezetés megkezdte a minőségi szőlőtermelés integrációjának kialakítását. A Tokaj Kereskedőház Rt. szőlőtermelőket összefogó integrációs munkája a metszéstől a szüretig terjed ki a tokaj-hegyaljai zárt borvidéken. A megváltozott piaci és gazdasági helyzetnek megfelelően a társaságnál új üzleti stratégia készül. A jövőben nem fog előfordulni, hogy az agrárpiaci rendtartás keretébe tartozó intézkedések helyett állami társaságot kényszerítsünk üzletpolitikájával ellentétes feladatvégzésre.

Konkrét kérdéseivel kapcsolatban pedig arról tájékoztatom, hogy a Tokaj Kereskedőház Rt. tulajdonában lévő Szarvas-dűlő és a muzeális borkészlet hungarikumként való megtartása biztosítható a tokaj-hegyaljai termelők közösségének gondozásában.

Végezetül privát kérdésére egy privát megjegyzés: igen, szeretem a tokaji bort is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Miután Font Sándor képviselőtársam nem először használja ezt az érvet, szeretném elmondani, hogy hibás a kiinduló felvetése, hiszen az, hogy a keresetek a legfelső sávban vannak, nem a jövő zenéje, sajnos már ebben az évben a kormányváltás előtti állapot, ez már akkor bekövetkezett, tehát ezt sokat számolni nem kellett. Amivel lehetett pontosítani a személyi jövedelemadó várható bevételeit, az nem az adótörvényekből következik, ez pontosan prognosztizálható volt, hanem azoknak a tárgyalásoknak az eredménye, amelyek az Érdekegyeztető Tanácsban folytak. Képviselőtársaim is, akik részesei voltak itt a parlamentben annak a vitának, hogy mekkora legyen jövő évben a bruttó bérkiáramlás a versenyszférában, nemegyszer kárhoztattak bennünket azért, mert az adócsökkentés miatt mi egy alacsony bruttó bérnövekedés mellett is komoly reálbér-növekedésre láttunk lehetőséget. Tekintettel arra, hogy a költségvetés tárgyalásának egy elég előrehaladott stádiumában az Érdekegyeztető Tanácsban annál valamennyivel nagyobb bérkiáramlás alakult ki ajánlás szinten az egyeztetés során, mint amit a kormány eredetileg ajánlott és amivel számoltunk, ebből fakadt az egyébként nem túlságosan magas szja-növekmény, amelyet figyelembe tudtunk venni.

Megjegyzem, még így is sokkal szerényebbek voltunk, mint ellenzéki képviselőtársaink. Most nem is akarom ezt összességében szemlélni, mert ha úgy szemlélném a párhuzamosan beadott módosító indítványokat, akkor több mint 400 milliárddal javasolták önök megemelni az szja-bevételeket a következő esztendőben, ami nyilván egy irreális célkitűzés. De ha az egyéni képviselői indítványok közül azokat veszem, amelyek önmagukban egy képviselő által is 50 vagy 100 milliárd forinttal javasolták irreálisan növelni ezeket az szja-bevételeket, akkor, azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a mi számításunk, a kormány számítása volt a helyes, és ez az, ami egy minimális mozgásteret ad (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a következő esztendőben, ha nem is olyan nagy mértékűt, mint amire önök számoltak. Köszönöm szépen.

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! A kérdés megválaszolása szempontjából valóban két dolognak van perdöntő jelentősége. Az egyik fontos tényező az, hogy Eörsi képviselőtársunk igazat állított-e akkor, abban az állításában, amely állítást később a cég menedzsmentje perre vitt. A másik perdöntő kérdés a válasz szempontjából pedig az, hogy a mindenkori menedzsment hajlandó-e belátni, hogy nem volt igaza ebben a kérdésben. Az ön által említett adatok pontosak. Az én legjobb tudomásom szerint a bíróságon nem magát a köztartozást, hanem annak időtartamát vitatták, erre alapozva született meg a korábbi döntés.

A kérdésére válaszolva tehát: én a magam részéről értem, hogy ebben az ügyben mi történt. Ebben az ügyben az történt, hogy Eörsi képviselőtársunk lényegében igazat mondott, a cég jelenlegi menedzsmentje pedig ezt belátta. Hogy van képviselőtársunk, aki ezt nem érti, annak valószínűleg az lehet az oka, hogy mind a két magatartás - nevezetesen, hogy egy korábban ellenzéki képviselőtársunk állítása megfelel a valóságnak, egy korábban kormányközeli menedzsment magatartása pedig arra irányul, hogy ezt mindenképpen cáfolja - szokatlan bármely képviselőtársunknak. Ez egy dolog, de én az ebben a kérdésben született álláspontokat a magam részéről tökéletesen értem. (Taps a kormánypártok soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Egyetértek a képviselő úrral, valóban nagyon sok furcsa jelenséget tapasztalhattunk az elmúlt négy évben a közpénzek felhasználása, odaítélése terén. Ezek közül a két legfurcsább az, hogy ha magáncégek kerültek kapcsolatba az állammal, akkor a közpénzek sorsa ezeknél a magáncégeknél vagy bankintézményeknél - még ha állami tulajdonban is voltak - üzleti titokra hivatkozva homályba vész. A másik pedig az a furcsa jelenség, hogy azoknak a cégeknek is lehetett köztartozása, amelyek jelentős állami megrendelésekhez jutottak mindeközben. Sőt, a legutóbbi napok fejleményei pedig azt mutatták, hogy még ezeknek a cégeknek az esetében is előfordulhat a fantomizálás.

Azt hiszem - most már elvonatkoztatva a konkrét kérdéstől, amelyben igazat adok önnek -, a hosszú távú megoldást mindenképpen az jelentheti, ha olyan gyakorlatot alkalmazunk a Magyar Köztársaságban, amely maradéktalanul átláthatóvá teszi a közpénzek felhasználását azokban az esetekben is, amikor egyébként egy magáncéghez vándorol.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat parlamenti vitája igazolta, hogy annak beterjesztésére szükség volt, hiszen ezzel meg tudunk szüntetni egy korábbi állapotot, nevezetesen azt, hogy a közpénzek behajtásának, beszedésének ezt a fontos intézményét mindössze rendeletben szabályozzuk. A törvényjavaslat elfogadása lehetővé teszi, hogy helyzetét, feladatköreit, tennivalóit magasabb szintű jogszabályban, törvényben rendezzük. Ebben a parlamenti vita során nem voltak különbségek a nézetek között.

Érdemi vita egyetlen kérdésben alakult ki, ez pedig az APEH elnökének kinevezéséről és ezzel összefüggésben a végkielégítéséről szólt. A kormány nevében előterjesztőként változatlanul azt mondom, hogy az APEH elnökének hat évre szóló kinevezése elősegíti az intézmény stabilitását, valamint elősegíti azt, hogy az APEH működése még a gyanú árnyékától is mentes legyen a tekintetben, hogy bármiféle politikai szándékkal befolyásolható. Természetesen más érveknek is lehet létjogosultságuk. Az ellenérvként megfogalmazottak azt hangsúlyozták, hogy ne tegyünk különbséget a végrehajtó hatalom egyes kinevezettjei és más kinevezettjei között, ezért képviselőtársaink módosító indítványban javasolták, hogy változatlanul határozatlan időre szóljon a kinevezés, és ezzel összefüggésben a köztisztviselőkkel megegyező módon történjen meg az esetleges felmentés után a végkielégítés is. Mind a két érvrendszernek megvan a maga létjogosultsága.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy az érveket mérlegelve szavazzanak a módosító indítványokról és a törvényt támogassák.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg nekem, hogy a szavazás előtt a zárszóban mindössze a legnagyobb vitát kiváltó módosító indítványokra térjek ki, ezek pedig a szövetkezeti hitelintézetekre vonatkozó rendelkezések voltak.

A benyújtott törvényjavaslat szövetkezeti hitelintézetekkel foglalkozó része gyakorlatilag egy célt szolgált, nevezetesen a szövetkezeti jellegből, cégformából adódó eltéréseket, ha úgy tetszik, könnyítéseket megpróbálja összhangba hozni a hitelintézetekre vonatkozó, elsődlegesen a betétesek érdekeit szem előtt tartó, úgynevezett prudenciális szabályozással.

Mert mitől is szövetkezet egy szövetkezet? Mindenekelőtt a kölcsönös segítségnyújtástól, az "egy tag, egy szavazat"-ban megjelenő önigazgatástól, valamint a nyitott tagságtól, illetve az alaptőke rugalmas változásától. A változó tőke elvének ugyanakkor ellentmond, hogy egy hitelintézet prudenciális szabályozása elsődlegesen a saját tőkére épül, így adott esetben egy nagyobb részjegyállománnyal rendelkező tag kilépési szándéka veszélyes helyzetet teremthet. Ezen veszély pedig hatványozottan jelentkezhet, mikor az ügyvezetés kezdeményezésére jelentősen, adott esetben százezres nagyságra is felemelik a részjegyek minimális összegét, illetve eltörlik az egy tag által birtokolható részjegyek számának korlátozását. Ezzel ugyanis azt érik el, hogy a korábban jellemzően tízezres tagsággal rendelkező szövetkezet és annak 34 év alatt felhalmozott vagyona minimális befektetéssel néhány tucat osztalékérdekelt tag tulajdonába kerül, amely tagok a hitelezés oldaláról a takarékszövetkezetnek adott esetben ügyfelei is.

Sajnálatos módon a '90-es években néhány, azóta tönkrement kis banknál már megtapasztalhattuk, hogy mennyire veszélyes, ha egy hitelintézet forrásait elsődlegesen a tulajdonosok üzleti vállalkozásainak finanszírozására fordítja. Még a lehetőségét is szeretnénk elkerülni, hogy ez néhány szövetkezetnél megismétlődjön.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiekre tekintettel kérem, hogy szavazzanak az indítványokról és támogassák a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Bár a körülmények szokatlanok, és nagyon sajnálom, hogy annyi vita után a módosító indítványok második, döntő szakaszához érve ellenzéki képviselőtársaim számára nem lesznek hallhatóak ezek az érvek, amelyeket most elmondok, mégis úgy gondolom, hogy a módosító indítványok szavazása előtt nem tehetjük meg, hogy nem összegezzük a vita tanulságait, és nem részletezzük, hogy a kormány miért és milyen indítványokat támogat.

A 2003. évi költségvetési törvényjavaslat kidolgozása a főösszegeket nem érintő módosító indítványok szavazásának szakaszába ért, mint tudjuk. A költségvetési törvényjavaslathoz közel 1500 módosító javaslat érkezett, amelyekből az újra megnyitott részletes vita során megközelítően 1000-ről kell a következőkben dönteni. A kormány megküldte a támogatott javaslatok listáját az országgyűlési frakcióknak. A lista kialakításának rendező elve az volt, hogy a kormány csak olyan indítványokat támogat, amelyek a törvényjavaslat eredeti szándékainak megfelelnek, valamint a benyújtás óta eltelt időszakban bekövetkezett változások hatásait vezetik át a költségvetési törvényjavaslaton.

Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy az útépítésre és -fenntartásra, valamint a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére a szükséges pénzügyi források összevontan a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium fejezetében szerepelnek, így a 6-os és a 44-es út fokozatos fejlesztéséhez szükséges források is.

Támogat továbbá a kormány minden olyan kapcsolódó módosító indítványt, melyek a törvényjavaslat összefüggéseinek tisztázását, a feladatokhoz rendelt egyes előirányzatok pontosítását és egyéb hiányosságok megszüntetését célozzák. A kormány által támogatott, lényegesebb módosító javaslatok a következők.

1. Támogatjuk azt a módosító indítványt, mely a Miniszterelnöki Hivatal fejezetben található határon túli magyar felsőoktatás fejlesztése előirányzatot megnöveli, továbbá az Illyés Közalapítvány támogatáscsökkentését megakadályozza. Ezen átcsoportosítások megfelelő fedezete az Új Kézfogás Közalapítvány előirányzatának csökkentésével teremthető meg.

2. Elfogadásra ajánljuk azt a javaslatot, mely az Országgyűlés, illetve a Miniszterelnöki Hivatal fejezeten belül a civil szervezetek támogatásának két pénzügyi forrását egy helyen, a Miniszterelnöki Hivatal fejezeten belül tervezi újra. A törvényjavaslat szakít az eddig kialakult és profilidegen finanszírozási gyakorlattal. Az indítvány nem változtatja meg a fejezeti összesített adatokat, pusztán egy költségvetési helyre egyesíti a két korábbi pénzügyi forrást.

3. A kormány támogatja azt a módosító javaslatot, mely a nemzeti filmgyártás fejlesztésére, valamint a Budapesti Fesztiválzenekar támogatásához kapcsolódik. A nemzeti filmgyártás fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges a támogatási források növelése, így az elsőfilmesek támogatásának biztosítása. A Budapesti Fesztiválzenekar esetében pedig a hazai és a nemzetközi művészeti életben betöltött kimagasló szerepe indokolja a működési támogatás elkülönített biztosítását.

4. Megfontolásra ajánljuk azt a javaslatot, amely a kedvezményezett alapítványok, társadalmi szervezetek és országos kisebbségi önkormányzatok által fenntartott, humán szolgáltatásokat ellátó intézményeknek - a közalkalmazottakra vonatkozó előírásokhoz igazodó illetménykifizetések elősegítéséhez - a normatív állami támogatás szerződéses kiegészítését szolgálja.

5. A Belügyminisztérium fejezeten belüli átcsoportosításokra vonatkozóan nagyon sok támogatandó kapcsolódó indítvány érkezett. Ezek közül egyrészt kiemelném azt az indítványt, mely a köztestületi önkéntes tűzoltóság készenléti szolgálatának működéséhez normatív támogatást biztosít. A köztestületi önkéntes tűzoltóság a készenléti szolgálat működéséhez azonos összegű alaptámogatásra jogosult. A normatíva szétosztása után fennmaradó előirányzat a köztestületi tűzoltóságok területén élő lakosság számának arányában kerül felosztásra. Ez a támogatás évek óta szinten tartott, és a tűzoltóságok számának növekedésével egyre kevesebb forrásból jut el egy-egy tűzoltósághoz.

Továbbá kiemelném azt az indítványt, mely a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ működéséhez szükséges beruházási kiadások megnövelését tartalmazza. A Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ létrehozásáról szóló törvény módosítása alapján bővült az együttműködő szervezetek adatszolgáltatási kötelezettsége, mely növeli a feldolgozandó anyagok mennyiségét. A feladat ellátásához új irodák kialakítására van szükség, melyeket korszerű gépekkel kell felszerelni. A módosító javaslat ennek biztosítására csoportosít át forrásokat fejezeten belül.

6. Az önkormányzatok gazdálkodásával kapcsolatban a következő jelentősebb módosításokat támogatja a kormány. A helyi önkormányzatokról szóló törvény alapján, önállósága és működőképessége védelme érdekében, az önhibáján kívül hátrányos helyzetben lévő helyi önkormányzatot kiegészítő támogatás illeti meg. A javaslat biztosítja, hogy a támogatás fedezete az egyéb átcsoportosítási lehetőségek esetleges kimerülése esetén is zavartalanul biztosítva legyen. A helyi önkormányzatok által felhasználható központosított előirányzatok között a lakossági víz- és csatornaszolgáltatás támogatási előirányzat nem fedi le a szolgáltatások támogatásával kapcsolatos igények jelentős részét, ezért az előirányzat növelése indokolt. A helyi önkormányzatok által felhasználható központosított előirányzatokon belül a módosítás indokoltnak látja egy új támogatási forma kialakítását pincerendszerek, természetes partfalak és földcsuszamlások veszélyelhárítási munkálatainak támogatása néven a címzett és céltámogatások terhére.

(18.30)

Hölgyeim és Uraim! A továbbiakban engedjék meg, hogy ismertessek néhány olyan támogatott képviselői módosító indítványt, mely a 2002. évi költségvetési törvény módosításához kapcsolódik.

1. Támogatjuk azokat a javaslatokat, amelyek a BKV Részvénytársaság adósságának átvállalására, továbbá egyes vidéki nagyvárosok közlekedési vállalatainak gazdasági helyzetének rendezésére vonatkoznak.

2. Elfogadásra ajánljuk a Magyar Televízió konszolidálására vonatkozó mintegy 5 milliárd forintot tartalmazó indítványt.

3. Elfogadásra javasoljuk végezetül az Egészségbiztosítási Alap gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-támogatási előirányzatainak megemelésére vonatkozó indítványt, amely folyamatos ellátás biztosítása érdekében szükséges.

Tisztelt Képviselőtársaim! Két ügyről szeretnék még szólni. Az egyik: a kormányülés után természetesen tovább folytatódtak az egyeztetések, és bár a támogatott sor kiadásán már nem állt módunkban változtatni, jelzem, hogy a kormány tudomásul veszi, ha az országgyűlési képviselők ezen kívül is megszavaznak módosító indítványokat. Ilyen módosító indítvány az, hogy a hét leghátrányosabb helyzetben lévő megyében a támogatás nőjön. Ilyen módosító indítvány, amely a Tisza-Víz Kft.-t, továbbá a Herendi Porcelán Részvénytársaságot változatlanul meghagyja az állami tulajdon körében, kiveszi a privatizációs szempontból eladható vagyontárgyak köréből. Tudomásul vesszük, ha az országgyűlési képviselők a Közép-Tisza-vidék vízkár-elhárítási előirányzatára külön összeget szavaznak meg; és szintén tudomásul vesszük, amennyiben az országgyűlési képviselők további támogatásokat, kereteket határoznak meg kiemelten fontos gyógyszerkiadásokra. Szintén tudomásul vesszük az Országgyűlés esetleges döntését, amely a Szerencsejáték Részvénytársaságot szintén kiveszi a most privatizálandó részvénytársaságok, állami vállalatok sorából; és szintén tudomásul vesszük, ha az országgyűlési képviselők - egyébként egy ellenzéki indítvány nyomán - a Mosoni-Duna fejlesztésére további pénzeszközöket szavaznak meg.

A másik, amiről szeretnék szólni, a médiatörvény. A kormány határozott szándéka volt, hogy az európai uniós gyakorlatnak megfelelően és a finanszírozási problémák megoldása érdekében a parlamentben alakuljon ki konszenzus a médiatörvény módosítására vonatkozóan. Sajnálattal kell megállapítanunk, sok vitát követően is és számtalan kompromisszumos indítvány szavazását követően, hogy az Országgyűlésben az ellenzéki pártok támogatásának hiányában a konszenzus nem jött létre.

Tekintettel arra, hogy a zárószavazásnál a Házszabály szerint - mint azt képviselőtársaim tudják, és mint ahogy erről a mai ülésen is volt már szó - egy gombnyomással szavazunk egy törvényjavaslat valamennyi, feles többséget igénylő részéről, és szintén egy gombnyomással szavazunk valamennyi, kétharmados támogatást érintő részéről, és tekintettel arra, hogy egy másik ügyben az Országgyűlésben, a képviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat módosítása tekintetében kialakult a konszenzus, ezt a kialakult konszenzust nem kívánjuk veszélyeztetni azzal, hogy összekapcsoljuk egy másik törvény reménytelen módosításával. Ezért a kormány javasolja, hogy a médiatörvényre vonatkozó rendelkezéseket vegyük ki a törvényjavaslatból, reménytelennek látjuk az elfogadását, és kérjük továbbá a jelen lévő képviselőtársainkat, hogy az előbb említettek miatt a médiatörvénnyel kapcsolatos egyéb módosító indítványokat, melyeket a kormány nem támogat, szintén ne támogassanak.

Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy ismételten megköszönjem az Állami Számvevőszéknek a költségvetési törvényjavaslathoz fűződő javaslatait, valamint a költségvetési vita során az önök részéről tapasztalt aktivitást, és külön köszönöm a segítséget is. Végezetül kérem, hogy a kormány által elfogadásra ajánlott módosításokat szíveskedjenek támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Vannak törvénymódosítások, amelyek nem terjedelmükkel vívják ki a figyelmet, és nem súlyuk vagy oldalszámuk vagy a benne módosított paragrafusok nagy száma teszi őket fontossá. És természetesen vannak expozék, amelyek ezekhez a törvényjavaslatokhoz tartoznak, amelyek nem feltétlenül azért fontosak, mert 25 perc az időbeli korlátuk. Így az én expozém sem veszi igénybe ezt a 25 percet, igen rövid leszek. A törvényjavaslat sem nagy terjedelmű törvényjavaslat, viszont igen fontos Magyarország pénzügyi életének jövendő sorsa szempontjából.

A 2001-es esztendőben hazánk felkerült - mint tudjuk - az OECD mellett működő pénzmosásellenes akciócsoport pénzmosási szempontból nem együttműködő országokat tartalmazó listájára. Ez a tény, valamint az, hogy az EU-bizottság 2001. évi országjelentése is a sürgősen megoldandó feladatok között említette a megfelelő szabályozás és gyakorlat mielőbbi kialakítását, szükségessé tette a pénzmosás elleni szabályozás megújítását.

Magyarország érdeke, hogy pénzmosás elleni politikánk, annak szabályozása és intézményrendszere új, a nemzetközi normákkal összhangban álló, korszerű alapokon álljon. A tavaly elfogadott törvény az első lépés volt ebben az irányban, ezt a folyamatot a kormány a jogi szakmák EU-konform pénzmosásellenes szabályozását meghatározó, most beterjesztett törvényjavaslattal kívánja lezárni.

A tavaly elindított folyamatot az idei EU-országjelentés nagyon pozitívan értékelte. A törvényjavaslat több ponton pontosítja és egyértelműbbé teszi a tavaly elfogadott törvény egyes előírásait, anélkül, hogy bármelyik elemét gyengítené. A pénzmosás elleni kötelezettségek kiterjesztése az ügyvédekre és a közjegyzőkre az ügyvédi titoktartás szabálya miatt érzékeny terület. Ugyanakkor a kiterjesztés - az általuk ellátott tevékenység jellegére tekintettel - megfelelő eltérésekkel indokoltnak mutatkozik. Az ezen tevékenységekre vonatkozó eltérő szabályozás az uniós irányelvvel is összhangban áll.

A törvényjavaslat tárgyi hatálya csak azokat az ügyvédi és közjegyzői tevékenységi köröket öleli fel, amelyeknél felmerül a kockázata annak, hogy az e jogi hivatást gyakorlók szolgáltatásainak igénybevételével pénzmosásra irányuló vagy azzal összefüggő visszaélés történik vagy történhet. A mostani törvény azonban változatlanul nem érinti a minden demokratikus jogállamban alkotmányos alapelvnek tekintett védelemhez való jogot. Tehát amikor az ügyvéd ügyfelét büntetőeljárás során képviseli, akkor az ügyvédi titoktartás kötelme nem változik. Így a javaslatban meghatározott kötelezettségek alóli mentesítés megilleti az ügyvédet a büntetőeljárás egésze, illetve egyéb ügyekben a bírósági eljárás során megismert adatok, tények és körülmények tekintetében. A mentesség kiterjed az eljárás előkészítése során, illetve az eljárással összefüggésben megismert adatokra, tényekre és körülményekre is.

A kormány célja, hogy a pénzmosás elleni fellépés hatékonyságát tovább erősítse, hogy az ezzel kapcsolatos nemzetközi elvárásoknak és EU-jogi követelményeknek minden tekintetben megfeleljen, az ezen a téren szükséges nemzetközi együttműködést pedig tovább erősítse. A kormány meggyőződése, hogy a törvény eléri a célját, és így nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a magyar pénzügyi rendszer, illetve az egyes intézmények stabilitását megvédje a pénzmosási kísérletekkel szemben.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak alapján kérem a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló előterjesztés támogatását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Vegyes érzelmekkel kértem szót. Azért vegyes érzelmekkel, mert bár a vita végétől még igen messze vagyunk - ismerve az Országgyűlés várható menetrendjét, nyilván hetek múlva kerül majd erre sor -, mégis fontosnak tartottam, hogy már most reagáljak egy jelenségre és néhány észrevételre.

Azt mondtam, vegyes érzelmekkel kértem szót, hiszen az érzelmeim egyik fele a szakmai öröm, hiszen az Országgyűlés frakcióinak döntő többsége, s nemcsak a kormánypárti frakciók, bár számos szakmai észrevételt, sőt aggályt fogalmaztak meg a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban, alapvetően mégis helyeselték a szabályozást. Egy kivétel volt ez alól: a Magyar Demokrata Fórum. Azért volt szokatlan számomra a frakcióvezető úr hozzászólása, hiszen a Magyar Demokrata Fórum eddigi parlamenti szereplései során igyekezett egy valóban konstruktív ellenzéki magatartást felvenni.

Mindnyájan tudjuk, hogy a pénzmosás elleni harc nagyon fontos dolog, ráadásul nem új keletű. Több kormányon átível ez a harc és ez a tevékenység, és több kormány is megpróbálta a pénzmosás ellen különböző törvényjavaslatokkal, országgyűlési eszközökkel, törvényalkotással felvenni a küzdelmet. Így volt ez az előző ciklusban is. A mostani törvényjavaslat lényegében ennek a folyamatnak a folytatása, egy újabb fejezet. Hiszen korábban a legfontosabb problémákat megpróbálván orvosolni, megalkottuk azokat a szabályokat, amelyek a legfontosabbak abból a szempontból, hogy egyáltalán ez a tevékenység elkezdődhessen, és elkerüljük azokat a súlyos nemzetközi minősítéseket, amelyek - valljuk be őszintén - nem voltak megalapozatlanok az elmúlt években.

Most, amikor ebben a törvényjavaslatban megpróbáljuk ezt a folyamatot folytatni, teljesen szokatlan volt számomra, hogy a Magyar Demokrata Fórum teljesen elutasító álláspontra helyezkedett, szemben a többi frakcióval, amelyek jelezték a vezérszónoki körben, illetve egyéb hozzászólásokban azokat a finomításokat, esetleg aggályokat, amelyeket a törvényjavaslatban majd módosító indítványokkal mindenképp kezelni kell, de üdvözölték magát a törvényjavaslatot, és - ha többé-kevésbé módosított formában is - elfogadásra ajánlották az Országgyűlésnek.

Azért is szokatlan ez a magatartás számomra, mert éppen egy nappal vagyunk túl a költségvetési törvényjavaslat második nagy módosítóindítvány-dömpingjén, és az Országgyűlés kormánypárti többsége teljesen szokatlan módon - bár sajnálom, hogy ez a mód szokatlan -, a konstruktivitást figyelembe véve egy ellenzéki módosító indítvány tekintetében, amely több tízmillió forint átcsoportosítására tett javaslatot, úgy ítélte meg, hogy ez a módosítás szükséges, és támogatta ezt az ellenzéki javaslatot. Erre emlékezetem szerint korábban egyetlen költségvetési törvény tárgyalásánál sem volt példa. Igaz, hogy ez fideszes képviselő volt, és nem magyar demokrata fórumos képviselő.

Összefoglalva tehát: a szokatlanságot még az is indokolja, hogy a Magyar Demokrata Fórum az előző ciklusban kormánypárti frakcióként aktív részese volt e törvény elődje megalkotásának, és most ahelyett, hogy a kifogásait módosító indítvány formájában megfogalmazná, jelezné, ahelyett, hogy azt helyezné kilátásba, hogy a változtatások elfogadása esetén ezt a folyamatot folytatni tartja szükségesnek, a teljes elutasítás álláspontjára helyezkedett.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Kedves MDF-es Képviselőtársaim! Azt kérem önöktől, hogy tekintettel arra, hogy az előzmények aktív részesei voltak, ne akasszák meg e folyamat folytatását. Várjuk jobbító szándékú észrevételeiket, de kérem, csatlakozzanak azon frakciók táborához, amelyek a pénzmosás elleni küzdelmet fontosnak tartják, ezt a benyújtott törvényjavaslatot e harc egyik lépcsőjének tekintik, és aggályaikat módosító indítvány formájában fogják a későbbiekben jelezni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek, pontosan melyik kérdésre?

ELNÖK: "Hogyan tovább, lakásszövetkezetek?" volt a kérdés címe.

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Ön előtt is ismeretes, hogy az Országgyűlés módosította az adótörvényeket. Engedje meg, hogy tájékoztassam arról, ezzel kapcsolatban több félreértés is kikerült az érintettek közé, és az ön kérdésfelvetése ezek közül a félreértések közül néhányat tartalmaz. Hadd oszlassam el ezeket a félreértéseket itt a tisztelt Ház falai között!

Először is szeretném elmondani, hogy még 2002 októberében tárgyaltunk a Társasházak Országos Szövetségével, és tájékoztattuk őket a készülő törvénytervezetről. A Társasházak Országos Szövetsége az egyeztetések során elhangzott szakmai érveket tudomásul vette.

Nézzük a problémákat! Az első probléma az, hogy az áfarendelkezések keretében - akárhogy is tetszik vagy nem tetszik - kénytelenek vagyunk a törvényjavaslatok során az eddig meglévő különböző kedvezményeket megszüntetni és az áfatörvény hatályát gyakorlatilag mindenkire kiterjeszteni. Ilyen rendelkezés az is, hogy a lakáskezeléssel foglalkozó vállalkozások most már ugyanúgy áfakötelesek, mint a többi vállalkozás, akár egy borbélyüzlet vagy bármilyen más kisvállalkozás az országban. Nem indokolta ugyanis semmi, hogy ezt a vállalkozási formát - mert a társasházak és szövetkezetek lakásügyeinek kezelése is vállalkozási forma, egyfajta szolgáltatás nyújtása - olyan kedvezmény illesse meg, amely más vállalkozásokat nem illet meg.

Ugyanakkor abban az ügyben, hogy ennek a kedvezménynek a megszüntetése okoz-e a társasházaknak, illetve a lakásszövetkezeteknek új költségeket, félreértések keletkeztek. A lakásszövetkezetek és társasházak által megállapított közös költségek zömét eddig is és ezután is olyan tételek teszik ki, amelyeket eddig is terhelt áfa vagy járulék, és ezután is fogja. Ebben tehát nincs változás. A közös költségekben eddig is megjelent a közműdíjak áfája. A közös költség terhére végzett karbantartási, javítási, takarítási munkákat csak számla ellenében vagy megbízási szerződés alapján bérként fizethették ki, tehát ezeket az összegeket eddig is vagy áfa, vagy bér utáni járulékok terhelték. A beszedett pénz felújítási alapba jutó részét eddig sem terhelte áfa, és ezután sem fogja áfa terhelni.

Az új szabályozás nem jelenti a lakásszövetkezetek hátrányos megkülönböztetését sem a társasházakkal szemben. A lakóingatlan-kezelés - lényegében csak a közös képviseletről beszélünk - adómértékének 25 százalékos emelése ugyanis a társasházakat is érinti.

ELNÖK: Államtitkár úr, két perc állt rendelkezésére.

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen az eddigi lehetőséget, elnök úr. Ha még lesz további lehetőség, akkor a további részletekről is tájékoztatom a képviselő urat és a parlamentet. Köszönöm szépen a figyelmüket.

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Részben rosszul tájékozódott. Tájékoztatom ezúttal is, hogy Cserjés Ákosnak hívják a helyettes államtitkár urat. (Szijjártó Péter: Akkor vissza az egész!)

Egyébként félig pontosak az értesülései, de a lényeget nem említette. Szingapúrban, Malajziában és Hongkongban a miniszter úr és szűk kísérete több mint 25 tárgyalást folytat ezekben a napokban. Azért mondom, hogy folytat, mert a tárgyalássorozatnak még nincs vége. Csütörtökön érkezik vissza a miniszter úr. Ezek a tárgyalások gazdasági befektetőkkel, jegybankelnökökkel, pénzügyminiszterekkel és politikusokkal zajlottak. Nem hinném, hogy a Magyar Köztársaságnak, ha befektetési lehetőségekről van szó, ki kell zárnia érdeklődési köréből a távol-keleti, egyébként gyorsan fejlődő régiót. Utazásának konkrét eredményeiről egyébként nyilván személyesen is örömmel beszámol a parlamentben, ha hazaérkezik.

Az utazás célja befektetői körökkel való tárgyalássorozat volt. Nem hinném, hogy az adófizetők pénzének kidobásáról lenne szó, ha 25-26 tárgyalás van ez alatt a néhány nap alatt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Nem hiszem, hogy László Csaba pénzügyminiszter úr nagyon rászorulna azokra a tapasztalatokra, amelyeket ön javasolt neki. Elég az ő szakmai munkásságát tanulmányozni ahhoz, hogy bebizonyosodjon, a miniszter úr nagyon jól ismeri az európai rendszereket. Egyébként a csatlakozási tárgyalásokból is kivette részét; sajnálom, hogyha azon utak nem kaptak kellő figyelmet az Országgyűlésben, szívesen álltunk volna az ön rendelkezésére.

Még egyszer szeretném megismételni, hogy nagyon beszűkítenénk gondolkodásunkat és lehetőségeinket, ha befektetőket - ha magyar munkahelyteremtésről van szó - mindössze Európában keresnénk. Úgy gondolom, a Magyar Köztársaság minden politikusának és miniszterének dolga, hogy a magyar munkahelyek teremtése érdekében befektetőkkel ott tárgyaljon, ahol éppen vannak. Vannak ebben a régióban is befektetők szép számmal. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Jogos a kérdés, hiszen nagy fontosságú ügyről van szó, amit az Országgyűlésben is érdemes szóba hozni.

Először is, az új rendelkezések egyik lényege az, hogy biztosítjuk a szabad bankválasztást. Ennek keretében 2003 februárjától a diákok bármely hazai hitelintézetnél vezetett folyószámlára kérhetik a hallgatói hitel átutalását. A Diákhitel Központ Részvénytársaság hat bankkal és több mint százhúsz takarékszövetkezettel kötött együttműködési megállapodást, és ezáltal megvalósulhat az egypontos ügyintézés is. Természetesen a hallgatók e hitelintézetek mellett más bankhoz is kérhetik az átutalást, ebben az esetben az igénylőlapokat továbbra is a Magyar Postánál szerezhetik be.

Másodszor: változtak a törlesztés szabályai is. Ennek lényege, hogy a törlesztőrészlet megállapításánál az adós két évvel korábbi jövedelmét veszik számításba, a törlesztés első két évében pedig a minimálbér alapján kell megállapítani a törlesztendő összeget. A változtatások egyszerűbbé, átláthatóbbá és pontosabbá teszik a diákhitelek törlesztését.

Harmadszor: bővül az igénybevételi lehetőség is. Január 1-jétől azok a felsőfokú szakképzésben részt vevők is igényelhetik a diákhitelt, akik tanulmányaikat felsőoktatási intézménnyel kötött megállapodás alapján szakközépiskolában végzik. Ez bővítés.

Végül negyedszer: a kamattámogatás kiterjed a terhességi gyermekágyi segély időtartamára is. A rendeletmódosítás szerint a terhességi gyermekágyi segélyben részesülő hitelfelvevők is kérhetik a hallgatói hitel törlesztésének szüneteltetését és ezzel egyidejűleg a célzott kamattámogatást. Az új szabályok szerint azok is kaphatnak kamattámogatást, akik a hallgatói jogviszonyuk alatt vállalnak gyermeket.

Kérem a tájékoztatás elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmet.

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, képviselő úr. Szeretném hangsúlyozni, a Medgyessy-kormány határozott célja, hogy minden olyat, ami korábban jó volt, átvesz és folytatja. Ezek közé tartozik a diákhitel intézménye is. Az is határozott szándékunk ugyanakkor, hogy azokat a hiányosságokat, amelyeket tapasztalunk, korrigáljuk. Ez történt a diákhitel esetében, hiszen maga az ötlet jó, de a lehetőségek szűkek voltak, egyes bankok monopolizált helyzetbe kerültek volna, és ez jogi aggályokat is felvetett. Ezért ezeket a korrekciókat elvégeztük annak érdekében, hogy a diákok továbbtanulását ezekkel a hitelekkel szélesebb körben, kedvezőbb feltételekkel tudjuk segíteni. Sajnálom, ha erről éppen exminiszterelnök úr nem értesült, a képviselő úr óhajának eleget téve megpróbáljuk őt erről tájékoztatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A napirenden szereplő, a beruházások védelméről szóló megállapodásokat a szakértői tárgyalások lezárását követően a kormányok felhatalmazása alapján a szerződő államok kormányainak képviselői aláírták. Mint ismeretes, hatálybalépésükhöz az Országgyűlés általi megerősítés szükséges.

Mindkét megállapodás olyan nemzetközi normába foglalt garanciákat tartalmaz a külföldi beruházások létesítésére és működésére vonatkozóan, amelyek kizárják az egyoldalú változtatás lehetőségét. Biztosítják többek között a tőke repatriálásának jogát, kártalanítás nyújtását olyan esetekben, amikor a beruházást a fogadó állam államosítja vagy kisajátítja. A megállapodások tartalmukat tekintve megfelelnek a nemzetközi gyakorlatnak és az általunk eddig megkötött más kétoldalú szerződésekben foglaltaknak. Ebből következően a szerződések összhangban vannak hazánk és az adott partnerországok belső szabályozásával is.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak alapján kérem a beruházások védelméről szóló megállapodások megerősítéséről szóló előterjesztések elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Köszönöm interpellációját, mert ez alkalmat ad számunkra, hogy felhívjuk a figyelmet az interpellációban rejlő néhány tárgyi tévedésre.

Kezdjük rögtön a számolási hibákkal! Ha elfogadnám, hogy általában a közös költségek 25 százalékkal növekednek az áfakörbe való beemeléssel, akkor sem tudnám matematikailag értelmezni azt a formulát az ön interpellációjában, hogy ez 30 százalékkal emeli meg a közös költségeket. De tárgyszerűen az sem igaz, hogy a közös költségek áfája általában változott. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Infláció!)

A valóság az, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a közös költségek között a túlnyomó többség áfája változatlan maradt; változatlan maradt a karbantartási díj; változatlanul hagytuk az áfatörvény vonatkozásában a felújítási alapot; a szemétszállítás díja, a víz- és csatornadíjak, a költségek, például az áramköltségek áfája változatlanul maradt. Tehát tételesen nem igaz, hogy a közös költségek tekintetében ezek ezentúl áfakötelezettek lesznek a korábbihoz képest. Még egyszer hangsúlyoznám: ahol volt áfa, az maradt meg változatlanul, egyetlen új áfanövekedést sem vezettünk be ezen a területen.

Van olyan területe a közös költségnek, ez kétségtelen tény, amelyben a tárgyi áfamentesség változott, és az általános kulcs szerint kell a jövőben adózni, ez pedig a közös képviselet díja, ez viszont az összes költségeknek mindössze 10 százaléka lehet. Tehát ha arányaiban nézzük, hogy mennyivel növekedett az áfatörvény változásainak következtében a közös költség díja, akkor ez legfeljebb 2,5-3 százalékos lehet, nem pedig 30 százalék, ahogy a képviselő úr interpellációjában jelezte.

Mindezek alapján a valóság az, hogy az új szabályozás leginkább számlázástechnikai változást jelent, hiszen ezt az áfát ki kell mutatni, illetve a szövetkezetek esetében az áfát vissza is lehet igényelni. A számlázásra történő átállás nem hathat újdonságként a lakásszövetkezetek számára, tekintve, hogy érdekképviseleti szervük, a Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetsége, azaz a LOSZ, az adóhivataltól már 2001. július 9-én tájékoztatást kapott a számlázási kötelezettségekről, és ezt az álláspontot saját, belső terjesztésű lapjában, az Otthonunkban 2001 októberében közzé is tette. A Pénzügyminisztérium 2002. márciusi levele ezt erősítette meg.

Nem állja meg a helyét az sem, hogy nem voltak érdemi tárgyalások. A lakásszövetkezetek megkeresésére 2002. október 16-án részletes szakmai egyeztetés zajlott le a Pénzügyminisztérium illetékes főosztályai, az adóhivatal és a LOSZ képviselői részvételével; a PM a szövetség valamennyi felvetésére megadta a szakmai választ. Az érdekvédelmi szervezet az egyeztetés eredményéről, a teendőkről tagszervezeteit körlevélben 2002. december 5-én, majd az Otthonunk 2003. januári számában tájékoztatta; a körlevél egy példányát a Pénzügyminisztérium is megkapta a lakásszövetkezetek országos képviseletétől. Erre a választ haladéktalanul, 2003. január 31-én megküldtük, az Adó és Ellenőrzési Értesítőben pedig 2003. február 20-án jelenik meg az ezzel kapcsolatos APEH-iránymutatás. A hivatkozott összefoglalóban erre fel is hívtuk a Lakásszövetkezetek Országos Tanácsának figyelmét. Kérem válaszom szíves tudomásulvételét. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Mindössze néhány rövid megjegyzést fűznék a határozathozatalok előtt a benyújtott törvényjavaslathoz és a módosító indítványokhoz.

A kormány 2002. november 29-én terjesztette az Országgyűlés elé a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényjavaslatot. A benyújtott módosító javaslatok nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a törvény szövege egyértelműbb és áttekinthetőbb legyen, megkönnyítve ezzel a jogalkalmazást. Külön öröm számunkra, hogy számos módosító javaslat tekintetében négypárti konszenzus alakult ki, valamennyi frakció támogatta benyújtásukat a bizottsági üléseken is.

Módosultak a törvényjavaslat közjegyzőkre vonatkozó rendelkezései. Tekintettel arra, hogy a közjegyző tevékenysége során jogi tanácsadást is végez, az ügyvédekre vonatkozó szabályozáshoz hasonlóan indokoltnak látszott a mentesítés lehetőségét a közjegyzőre is kiterjeszteni.

Módosításra került továbbá a törvény biztosítókra vonatkozó része, amelynek célja, hogy csak azon biztosítási ágazatok esetében írjon elő előzetes azonosítási kötelezettséget, amelyek adott esetben természetüknél fogva alkalmasak lehetnek illegális forrásból származó jövedelmek tisztára mosására.

A bizottsági módosító indítvány a jogtanácsosi irodák megszűnése esetén megfelelő átmeneti szabályokat ír elő a jogtanácsosok számára tevékenységük megszüntetésére és az ügyvédi kamarába történő belépésre.

A kormány meggyőződése, hogy jelen törvény elfogadásával a pénzmosás elleni fellépés hatékonysága tovább erősödik, és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a magyar pénzügyi rendszer, illetve az egyes intézmények stabilitását megvédje a pénzmosási kísérletekkel szemben.

Tisztelt Ház! Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy már a vezérszónoki körben, az azt követő általános vitában és a bizottsági vitákban is egyértelmű volt, hogy bár a képviselők szándéka nem esik teljesen egybe a javaslat módosítását, javítását illetően, de egyértelmű igény fogalmazódott meg valamennyi országgyűlési frakció részéről arra vonatkozóan, hogy ezt a törvényt meg kell alkotni, viták legfeljebb abban lehetnek, hogy a módosításokat hogyan finomítsuk.

Külön öröm számomra, és ezt még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy az egyeztetések során számos esetben sikerült konszenzusra jutni, és négypárti módosító indítványok kerültek a bizottsági üléseken támogatásra, és a mai szavazások során is a kormány támogatja ezeket a módosító indítványokat.

Az egyeztetésekben, amelyek a frakciók között, illetve az országgyűlési képviselők és a különböző szakmákhoz tartozó szakmai és érdekvédelmi szervezetek között zajlottak, engedjék meg, hogy külön is kiemeljem Szabó Lajos képviselő úr és Veres János képviselő úr tevékenységét, akiknek külön köszönjük az egyeztetések során nyújtott magatartásukat és ebben kifejtett munkájukat. (Dr. Répássy Róbert tapsol. - Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak alapján kérem, hogy támogassák a módosító indítványokat, melyeket a kormány is támogat, és szavazzák meg a törvényt a későbbiekben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Úgy látom, kevés új van a nap alatt, hiszen az ön felszólalásából számomra kitűnt, hogy a Fidesz képviselői változatlanul emlékezetkihagyásban szenvednek. Ezen emlékezetkihagyás két momentumára hadd hívjam fel a figyelmét.

Az első, hogy nem az államigazgatási eljárásról szóló törvény, hanem az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 37. § (1) bekezdése szabályozza ezt a kérdést.

Másodszor, ön elfelejtette, hogy ezt a rendelkezést 1998 őszén az akkori kormány javaslata alapján beterjesztett, majd elfogadott módosítás tartalmazza. Ez kifejezetten lehetővé teszi az adóhatóság számára, hogy meghatározott adózói körről szerezhessen be adatokat nyilatkoztatás formájában. Ebben az esetben is ez történt.

Azt kérem a képviselőtársunktól, hogy kérdezze már meg az akkori pénzügyminisztert is, hogy miért tartotta fontosnak, hogy ezt a módosítást a törvénybe az Országgyűlés betegye, illetve saját magától is, hogy országgyűlési képviselőként ezt a módosítást akkor a szavazatával miért támogatta. Természetesen az ügy szempontjából azt nem tartjuk szerencsésnek, hogy az adatkérés során, bár végül is erre nem került sor, ez talán ön előtt is ismert, nem adózó személy adatai is az APEH-hez kerültek volna, ez a momentum valóban nem szerencsés.

(15.00)

Egyébként minden más tekintetben az eljárás, amelyre is végül nem került sor, megfelel a hatályos törvényeknek.

Ami pedig képviselőtársam negyedik kérdését illeti: tisztelettel azt kérem öntől, ahelyett, hogy tőlünk kérdezi, milyen további lépéseket tervezünk a lakosság érdekében, kérem, ön is álljon el attól a gyakorlattól, hogy folyamatosan lépéseket tesz a lakosság riogatására.

Kérem válaszom tudomásulvételét. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Először is szeretném leszögezni, hogy az EU jogszabályai sem a bérekre, sem a nyugdíjakra számszerű vagy rendszerbeli előírásokat nem tartalmaznak.

A különböző EU-dokumentumok tartalmazzák az úgynevezett méltányos bérhez való jogot, konkrét mérték meghatározása nélkül, így az egyes országok bérszínvonalai között jelentős különbségek vannak. Hogy egy példát említsek: a feldolgozóipari munkások átlagkeresete Portugáliában 2000-ben a dániai színvonal 36 százalékát érte el.

Természetesen lesz hatása a belépésnek a bérekre és a jövedelmekre. Egy fejlettebb régióhoz való csatlakozás, a támogatások ésszerű felhasználása fel fogja gyorsítani a gazdasági fejlődésünket, ami nagyobb jólétet eredményez az ország lakossága számára. A reálkeresetek majd a termelékenységgel együtt növekedhetnek. (Folyamatos zaj.)

Tekintve, hogy az elmúlt két évben az ország gazdasági növekedése jelentősen visszaesett, a Medgyessy-kormánynak kell ezt a tendenciát megfordítania, annak érdekében, hogy gazdasági fejlődésünk dinamikusabb legyen. Ennek következtében a bérek fokozatosan közeledhetnek az EU átlagához. Ennek megfelelően, mivel Magyarországon a nyugdíjak emelése felerészben a bérekhez van kötve, a magasabb bérek hatását a nyugdíjasok is érzékelni fogják.

A fenti megállapítások az ország egészére vonatkoznak. Az egyéni jövedelmekben ennél érzékelhetőbb javulás is bekövetkezhet. A szabadabb munkavállalási, tanulási lehetőségeket nyilván sokan ki fogják használni, s ezáltal magasabb keresetekhez, ösztöndíjakhoz juthatnak.

Minden előzetes híresztelés ellenére nincs olyan EU-előírás sem, hogy a tagállamokban a kiskereskedelmi árakat, szolgáltatási díjakat egységes szintre kellene hozni, vagy akár csak közelíteni kellene. Aki több EU-országban hosszabb-rövidebb ideig tartózkodott, tapasztalhatta, hogy az országok között, sőt az országon belül az egyes régiókban is jelentős árkülönbségek vannak. A magyar lakosság sem 2004-ben, sem az azt követő években nem tapasztal majd több, nagyobb árváltozást, mint előtte bármikor.

Az integráción belül a versenyfeltételek, pontosabban az ennek kereteit jelentő állami szabályozások és előírások azonos elveket, normákat közvetítenek. Magyarországon a fogyasztási javak döntő hányadát érintően ezek az előírások már a hatályos jogrendszer részévé váltak, így ebből számottevő árváltozás nem származhat.

Számolni kell viszont azzal, hogy a bizonytalan eredetű és minőségű olcsó tömegáruk, bóvlik piacra kerülése megnehezül, viszont a legális hazai vállalkozások és a foglalkoztatás esélyei javulnak, jövedelemtöbblet fog keletkezni.

S végezetül akkor nézzünk néhány konkrét területet! Az iparcikkek esetén ma már nincs lényeges különbség az EU tagállamaiban alkalmazott árak és az itthoniak között, ugyanis évek óta teljesen szabad a külkereskedelem. A szolgáltatási szektorban jelentős az árkülönbség, de így van ez az egyes tagországok között is, elsősorban a jövedelmek különbsége miatt; az árakat mindenütt a helyi kereslet határozza meg. Az élelmiszerárakban sem várható általános árnövekedés.

Összességében tehát: igen, a csatlakozás konkrét előnyökkel jár, ez elsősorban fejlődési lehetőségeinket érinti, s ezek a fejlődési lehetőségek fogják megteremteni a jólét alapjait.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Az ön által igényelt cáfolat elhangzott a Pénzügyminisztérium sajtótájékoztatóján vasárnap. Ez a cáfolat annál is inkább könnyű volt, mert az önök számolása alapvetően hibás.

Ha az MTI-hírt az önök sajtótájékoztatójáról figyelmesen olvastam, akkor önök azt állították, hogy ez a havonta 40 ezer forintot kereső alkalmazott, akiről önök beszélnek, az adójóváírás növelése miatt rosszabbul járt.

(16.30)

Nos, ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak: az igazság az, hogy az ő esetében több mint 16 ezer forint a nyereség, ennyivel növekszik a fizetése azáltal, hogy a Medgyessy-kormány javaslatára az Országgyűlés a minimálbért szeptember 1-jei hatállyal adómentessé tette. Ezzel az intézkedéssel egyébként majdnem 3 millió bérből és fizetésből élő járt jobban, mintha a korábban hatályos törvény szövegét eredeti formájában, változatlanul hagytuk volna.

Valóban van viszont néhány olyan eset, matematikai modellel ez előállítható, amikor az adózót hátrány érhette volna: például hátrány érhette volna azt az adózót, aki havonta 50 ezer forintot keresett augusztusig, majd a következő hónapokban mindössze 1-2 ezer forintos havi jövedelme van. Ez nem életszerű, de előfordulhatott volna ilyen eset. Ezt észlelte a kormány; a gyakorlatban ez ugyan néhány száz embert jelenthet, ellentétben az önök által több százezres nagyságrendűre becsült tömeggel, de nekünk ez a néhány száz ember is fontos, ezért döntött úgy a kormány, hogy egy törvényjavaslattal ezt a problémát kiküszöböli, így a változtatással összefüggésben egyetlen adózó sem járhat rosszabbul.

S végezetül, de nem utolsósorban: az APEH útmutatója a törvényi előírásoknak maradéktalanul megfelel. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem igaz! Ellentétes!)

Kérem válaszom tudomásulvételét. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Én azért azt javaslom, mielőtt erre a vitára kiállnak, tanulmányozzák a beterjesztett törvénytervezetet, és tanulmányozzák a hatályos törvényt is. Ennek alapján teljesen világos minden adószakértő számára - és az önök számára is világosnak kellene lennie -, hogy az általam elmondottak tökéletesen megfelelnek a valóságnak. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem így van!) Sajnálom, ha önök ezzel ellentétben nem az igazságot terjesztik, és riogatják az adófizetőket - most már úgy látom, hogy ez tudatos magatartás, és arra utaznak, hogy valamilyen módon pánikot keltsenek az adófizetők körében, de erre a pánikra semmi ok.

Azt nagyon sajnálom, ha önöknek ez a néhány száz eset kijavítása nem annyira fontos, hogy a törvényjavaslatunkat, amelyet benyújtottunk, támogassák. Ebben az esetben, ha az Országgyűlés az önök álláspontját fogadná el, megfosztanánk ezt a néhány száz embert is attól, hogy kedvezőbben járjanak; minden más esetben pedig az az igaz, amit én az előbb mondtam.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Font Sándor: Mi van a nyilvános vitával?)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Az áfatörvénynek több mint tíz éve ismert vonása, hogy a személygépkocsik árában megfizetett adó, illetve a személygépkocsikhoz felhasznált üzemanyag árában megfizetett adó nem vonható le.

Szintén bő tízéves múltra tekint vissza az a gyakorlat, hogy a termékek besorolásában az áfatörvény valamely statisztikai nómenklatúrára támaszkodik. 1999 előtt ez az ipari termékek jegyzéke volt, azt követően pedig a kereskedelmi vámtarifa vette át ezt a helyet. Az Alkotmánybíróság, amelyre ön hivatkozott, 15/1990. (VII. 11.) számú határozatának megfelelően az adótörvények rögzítik, hogy a statisztikai nómenklatúrák mely időpontban hatályos változatát tekintik követendőnek. A besorolások időközi változása miatt, illetve az egységes adó- és vámjogi értelmezés érdekében vált szükségessé az adótörvényben a kereskedelmi vámtarifa állapotrögzítésének frissítése és a 2002. július 31-ei állapot alkalmazásának előírása.

A besorolás következtében 2003-tól bővült az áfatörvény által személygépkocsinak tekintett járművek köre. Az adótörvények módosításai hatálybalépésükhöz képest több mint 45 nappal korábban, még 2002. november 15-én megjelentek a Magyar Közlönyben, vagyis az előírt minimális felkészülési idő biztosított volt, így alkotmányossági aggályokat a magunk részéről nem látunk.

Összefoglalva, mind a személygépkocsikra vonatkozó levonási korlátozás, mind a termékbesorolás gyakorlatilag több mint tíz éve része az áfatörvénynek. A besorolás frissítése következtében csak a korábban ismert levonási korlátozások alkalmazási köre bővül, az is kizárólag olyan ügyletek esetében, amelyek a törvénymódosítást követően valósulnak meg.

Kérem a válaszom tudomásulvételét. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Én már azzal is beérném, ha Demeter képviselő úr mai napirend előtti hozzászólásában igazakat állított volna. Ellentétben ugyanis az ő állításaival, nem vonták ki az APEH informatikai rendszeréből az adatokat; ellentétben az ő állításaival, nem képeznek államtitkokat azok az adatok, amelyekhez egy külső auditor cég egy külön célvizsgálat keretében hozzájuthatott.

Annak örülök, hogy bizonyos fejlődés van már az ellenzéki képviselők gondolkodásában, legalább most már nem állítják azt, amit kezdetben állítottak, nevezetesen azt, hogy egy külső cég az APEH teljes információs bázisához hozzájuthatott volna.

Akkor most beszéljünk az igazságról és a tényekről, tisztelt képviselőtársaim! Az igazság az, hogy pénzügyminiszter úr - egy kormánydöntésnek megfelelően - a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozó intézmények vezetőit felszólította, hogy a május 27-ei kormányváltásnak megfelelő adatbázist mentsék le. Ezt az átadás-átvétel procedúrája indokolta. Különösen indokolt egyébként egy ilyen adatmentés és archiválás annál az adóhatóságnál, ahol korábban Simicska Lajos elnök volt; az a Simicska Lajos, aki korábban a Fidesz legfontosabb gazdasági, időnként kétes gazdasági ügyeit intézte, és akinek a tevékenysége alatt az APEH számos olyan hírbe keveredett, hogy az APEH adatállománya egyrészt nincs biztonságban, egyrészt nem sértetlen, másrészt az APEH tevékenysége időnként mintha különböző politikai célokat szolgált volna. Ilyen híresztelések és vádak voltak, és ezek egy jó része a sajtóban megjelent, anélkül, hogy az előző kormány ezeket érdemben cáfolni tudta volna. Különösen indokolt, hogy az APEH-nél készüljön el egy olyan archívum, amely a kormányváltást követően pontosan rögzíti, mi az a kiindulópont, amely akár magyarázatot is adhat korábbi vélelmekre, de mindenképpen elejét tudja venni jövőbeni kételyeknek.

Nos, az APEH esetében ettől azért kellett eltérni, mert a 27-ei állapot a levél kiadása időpontjában már nem volt helyreállítható. Tény ugyanis, hogy az APEH valóban naponta menti az adatokat, valamennyi APEH-igazgatóságon folyik ez a tevékenység. Ezeket az adatokat viszont egy bizonyos idő eltelte után törlik, folyamatosan frissítik, felülírják. Ezért az úgynevezett rutinszerű menettől ennek a körlevélnek a szellemében csak annyiban tértünk most el, hogy egy bizonyos időpontra vonatkozó - és éppen azért, mert valamennyi APEH-irodára kiterjedt, egy-két hétig tartott ez a bizonyos mentés és archiválás - adatállomány rögzítésre került. Ezt senki nem vonta ki az APEH szigorú rendszere alól.

Jelenleg is az összegyűjtött adatállomány az APEH székházában található. Erről egyébként az Országgyűlés költségvetési bizottsága személyesen is meggyőződhetett. Sőt, az APEH-székházon belül szigorúbb szabályok vonatkoznak ennek az adatállománynak az őrzésére, mint bármely más elektronikus adatállományra, amely a különböző igazgatóságokon található. Megjegyzem, hogy egy olyan helyiségről van szó, amely helyiség annyira védett, hogy ott az adatok akár szabad polcon is tárolhatóak lennének. Ennek a rendszernek a paramétereibe, ha megengedi, képviselő úr, most nem mennék bele; elégedjünk meg annyival, hogy a költségvetési bizottság tagjai ennek a rendszernek a lényegével megismerkedhettek.

Ettől teljesen külön ügy az, hogy az úgynevezett hosszú bájtok éjszakája ügyében belső célvizsgálat indult az APEH-nél annak kiderítésére, valóban igaz-e az az állítás, hogy Simicska Lajos idején bizonyos adatállományt töröltek bizonyos APEH-intézményekben. Annak érdekében, hogy ennek a vizsgálatnak a végeredménye minden kétséget kizáró legyen, a vizsgálat hitelesítésével bíztak meg egy külső céget. Ez a külső cég viszont nem férhetett hozzá az APEH teljes informatikai rendszeréhez. Képviselő úr egyébként téved: az APEH informatikai rendszere nem képez államtitkot.

(9.40)

Az APEH informatikai rendszere és az adatállomány szolgálati titkot képez. Ilyenhez, egyes adózók adataihoz, ez a cég nem juthatott hozzá, de ilyen adatokkal megismerkedhetett. Nem másolhatta ki azokat, ebből következően nem is vihette magával az épületen kívülre. Ennek a cégnek - amelynek egyébként szigorú jogosítványai vannak - egyetlenegy dolga volt, amit el is végzett, az APEH belső célvizsgálatát, annak végeredményét hitelesítette.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)