Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szólásra emelkedem ezzel a témával, egyrészt gazdaságpolitikai, fiskális politikai szempontok miatt, és ugyancsak egy-két olyan paragrafust kiemelnék, amelyiket különösen figyelemre méltónak tanácsolok.

A gazdaságpolitikai, politikapolitikai mondatom azzal kezdődik, hogy elszomorodtam, ahogy Bőhm András képviselő úr elkezdte beszédét. Azért szomorodtam el, mert Bőhm András képviselő úrral a költségvetési bizottságban és néha itt az Országgyűlés plénumán is időnként adódolgokban, adótémákban egyetértünk, és egymást idézzük pozitív módon, és az, hogy ő a kormánypárti oldalon van, én pedig a kisebbségi oldalon, nem homályosítja el azt, hogy az adózás témájában a tisztánlátás a fő célunk.

Most Bőhm András képviselő úr mégis azzal kezdte, hogy a Fidesz vezérszónokának és a Fidesznek az a fő mestersége, hogy a kormányt valahogy beárnyékolja. Lenártek képviselő úr, a Fidesz vezérszónoka szakszerű, tényszerű dolgokat mondott, amiről persze, hogy lehet vitatkozni, és kétségbe lehet vonni. Jobb lett volna azt hallani. Mintha Bőhm András képviselő úr kompenzálni kívánt volna valami más politikáért, hogy most a Fideszt hibáztassa olyanért, mert most hát a… - abbahagyom ezt.

Az egész törvénynek az idehozatala azért nyugtalanított bennünket a költségvetési bizottságban - én magam ott részletesen, többször is szót adtam ennek, engedtessék meg, hogy itt is valamit elmondjak róla -, mert az időzítése - valaki azt mondta, lehet, hogy én is mondtam - majdnem úgy néz ki, hogy ez egy pótcselekvés. És beszélünk erről a témáról, mert adózásról mindig kell beszélni. Ez a legnagyobb terhe, gondja, ügye minden kormányzásnak, nekünk is. Azonban az, hogy hogyan csináljuk ezt, bizony nem mindegy. Az adózás a költségvetés egyik eleme, a két oszlop közül, mondhatnám, az egyik, és a költségvetés megírásakor, megszerkesztésekor, megfabrikálásakor, törvénybe iktatásakor, akkor történik helyesen, logikusan a formálás és a gondolkodás a rendszeréről, hogy milyen, hogyan is történjen ez.

(11.30)

Példát honnan mondjak? A jó kertész nem októberben-novemberben ássa meg vagy húzza meg a jövő tavaszi ágyásokat, hogy hol lesz a zöldborsó, meg hol lesz a retek, hanem majd ha eljön az ideje. Tehát a rendjét a kertjének akkor szabja meg hatásosan és eredményesen, amikor már tudja, hogy mennyi eső volt, meg mennyi borsót meg mi mindent akar. Nálunk is most, hogy az adózás rendjéről beszélünk, egy kicsit absztraktnak tűnik, az időtől elvonatkoztatva. Van, aki arra gondolhat, hogy a sanda mészáros akkor és oda üt, ahová nem is nézett. Különböző, nagyon jó népi metaforák vannak annak az érzékeltetésére, hogy néha nem akkor csinálunk dolgokat, amikor annak az ideje van. Ez jut eszembe a kormány által idehozott, mostani törvényjavaslatról.

Engedtessék meg, hadd mondjak egy példát, tisztelt Országgyűlés! A lépcsőzetes életbeléptetés indokolható, mert hiszen ha a törvényjavaslat indokolásába alaposan beleolvas az ember - mint ahogy én beleolvastam -, van valami logika, hogy egyik témát ekkor, mást meg máskor léptet életbe. De azért, tisztelt Országgyűlés, 2007-re most, 2005 nyár elején megmondani, hogy valami 2007-ben lép életbe és mi lépjen életbe, nem megnyugtató. Ezt is módosítani kívánjuk, és érveltünk emellett.

Hoznék még egy példát, a 15. §-t, tisztelt Országgyűlés. Itt arról van szó, hogy a törvény utasítja az adóhatóságot, hogy végezzen számításokat. Talán legjobb, ha olvasom magát a paragrafust: “jövedelmezőségi mutatókat, illetőleg a jövedelmezőségi mutatót el nem érő adózók fokozott ellenőrzésének a szempontjait.ö Tehát az adóhatóság utasíttatik e törvény által, hogy gondolja ki, mennyi jövedelmének kellene lenni annak a vállalkozónak, és ha nincs annyi, akkor majd rámászunk, hogy miért nincs annyi. Tisztelt Országgyűlés! Ez olyan valami, ami nem ildomos - próbálok diplomatikus szót használni. Azt a szegény vállalkozót, aki küszködik - mert vagy olyan helyen vagy nem olyan szakmában van, vagy valami, sok minden miatt a vállalkozás nem virágozhat úgy, ahogy ő szeretné, ahogy mi szeretnénk -, és akkor ezt a bajlódó vállalkozót még az adóhatóság is birizgálja, hogy miért nem megy jobban. Akinek rosszul megy - vagy hogy van a közmondás -, még az ág is húzza. Erre a szegény vállalkozóra most ráuszítjuk a hatóságot is. Ugyanakkor mondjuk mi, a kormányzat, az Országgyűlés és tudományos intézetek, sokan mondjuk, segítsük azokat a vállalkozókat - különösen a kisebbeket -, akik botladoznak, sántikálnak. Nagyon helyes, ez dolgunk, ez feladatunk nekünk. Na de hát itt akkor két kormánytisztviselő lesz? Két hatóság? Egyik szerdán kopogtat, hogy segíteni kívánok, a másik pedig csütörtökön, hogy miért nem megy jobban? Vagy fordítva? Először jön az, aki számon kéri, hogy miért nem tetszik ügyesebben gazdálkodni?

Tisztelt Országgyűlés! Ez olyan valami, ami nem szül jó vért - használhatnék más szót is -, nem veszi jó néven, nem látja szívesen az az állampolgár, aki éppen az, akiről itt szó van, aki bajlódik azzal, hogy felszínen maradjon, és eljusson odáig, amikor majd prosperál, és amikor majd jó adófizető válik belőle.

Nem folytatom, tisztelt Országgyűlés, remélem, hogy érzékeltettem, hogy milyen fenntartásaim vannak ezzel a törvényjavaslattal. Módosítókat nyújtottam be magam is, bár nem is vagyok benne biztos, hogy ez így annyira helyrehozható, hogy ebből most törvény legyen. Időszerűbb volna - akkor jól érzem magam mint fiskális szakértő is meg törvényhozó is -, hogy amikor majd jön a költségvetés, akkor a témát vitassuk majd, hozzuk rendbe, és a szerszámokat, instrumentumokat is, amelyekkel a költségvetés készül. Itt a szerszámokról beszélünk, majdnem az üresjárat gondolata jut eszembe.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)