Felszólalás adatai

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előbbi hozzászólásomban már említettem, hogy bizony vannak olyan területek, ahol nem pontosan lehet látni azt, hogy a világörökség szervesen kapcsolódna az örökségi hierarchiába. Én bízom abban, hogy van egy ilyen, létezik egy ilyen, vagy kialakul egy ilyen, ami a helyi örökséget jelenti, vagy a műemléki védelmet országos szinten; most bejönnek a nemzeti emlékhelyek is. Az én fejemben ebbe a hierarchiába belepasszol maga a világörökség is.

Ezért a 23. ajánlási pont szerint javasoltam, lehet, hogy szakmailag nem teljesen százszázalékos ez az elképzelés, de mégis azt gondolom, hogy érdemes átgondolni a következőket.

Az örökségvédelmi törvény 39. §-ának helyébe az alábbi rendelkezés lépne: műemléki jelentőségű területként kell védeni a település azon részét, amelynek jellegzetes, történelmileg kialakult szerkezete, beépítésének módja, összképe, a tájjal való kapcsolata, terei, utcaképei, építményeinek együttese összefüggő rendszert alkotva, műemléki védelemre érdemes módon fejezi ki az azt létrehozó közösség építészeti kultúráját.

Azt hiszem, hogy ez nagyjából passzol azzal a kifejezéssel, amelyet a világörökség úgy határoz meg, hogy kultúrtáj. Tehát ilyen szempontból én úgy hiszem, hogy érdemes beemelni a világörökségi terület listáját, tehát érdemes elgondolkodni azon, hogy műemléki jelentőségű területként kezeljük. Ezzel persze feladatokat adunk az önkormányzatoknak, amelyek az önkormányzatokra komoly terheket rónak.

Szeretném még felhívni a figyelmet egy olyan hiányosságra, amely a törvényen belül megvan: a műemléki területre többször hivatkozik a törvény, ugyanakkor a 7. §, amelyik pontosítja a kifejezéseket, 12. pontjában nem szerepel ilyen műemléki terület.

A műemléki értékek területe és a hozzájuk tartozó védőövezetek összessége, lehet, hogy ez szakmailag megint nem teljesen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) százszázalékos, mégis van lehetőség arra, hogy beemeljük, és ilyen módon a törvényben egységesen kezeljük ezt a kérdéskört.