Felszólalás adatai

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Örülök, hogy Tóth Sándor ennyire őszintén beszélt, mert ez egyértelműen mutatja, hogy nem pénzügyi megtérülési mutatók indokolják a PPP-program megvalósítását, hanem általános gazdaságfejlesztési szempontok. Ez lehet, de ez az állami beruházású autópálya-építések esetén is ugyanígy fennáll. Tehát akkor az almát az almával hasonlítsuk össze! Ha az állami beruházású autópályák esetében is van gazdaságfejlesztési hatás - mert miért ne lenne, hiszen egy útszakaszon van ilyen is, meg olyan is benne -, a másiknál pedig magánforrásból finanszírozottan van mód erre állami garanciavállalással szintén, akkor viszont mégiscsak ezeket a számításokat kellene látni, és nem egy ilyen általános választ adni rá.

Mert ha ez így lenne, akkor egy másik kérdéskört is felvetnék: akkor miért nem a nemzeti fejlesztési terv 2004-2006-os 1500 milliárd forintjába volt, mondjuk, 1000 milliárd forint beletéve csak autópálya-építésre? Ha ez ilyen mértékben gazdaságfejlesztő hatású, ahogy képviselőtársaim mondták, és ezt most nem vitatom, akkor mennyivel egyszerűbb, kisebb bürokráciával járó európai uniós kifizetések történhettek volna meg, és egy nyilvánvaló hosszú távú gazdaságfejlesztési eszközt tudott volna mozgósítani a magyar gazdaság. Akkor miért nem ezt tették? Mert ma úgy tűnik, hogy Budapesten kívül gyakorlatilag máshol nem lett felhasználva útépítésre meghatározó mértékben, legalábbis gyorsforgalmi útépítésre nemzeti fejlesztési forrás.

Kérdés, hogy a következő években, 2007 utánra miért nem alapvetően ezen forrásokért lobbiznak, próbálnak rá hatni abból a másik 11 ezer milliárd forintból. Ugye, milyen hatalmas összegekről van szó? 11 ezer milliárd forintból autópálya-építésre, mondjuk, 2 ezer milliárdot, ami már azért hatalmas összeg, ha belegondolunk.

Tehát azt gondolom, lehet erről beszélni, de ez így nem megmagyarázott, és különösen nem bemutatott és elfogadható.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)