Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ha ezt a mai parlamenti vitát valaki rádión hallgatta, akkor erős kételyei támadhattak abban a kérdésben, hogy ez most igazi vita volt vagy egy paródia, mert ami ma itt másfél-két óra alatt történt a parlamentben, az időnként tényleg megmosolyogtató volt.

Azt kívánom ennek az országnak és ennek az Országgyűlésnek, hogy ez legyen a legrosszabb törvény, amit a kormánytöbbség el fog fogadni, mert nyilvánvalóan el fogja fogadni, bármit mondunk mi, ellenzékiek. Ennek a törvénynek se gazdasági hatásai nem lesznek, se pozitív, se negatív, se társadalmi hatásai, ami mérhető, bizonyosan nem lesz. Szerintem egy pótcselekvés, egy kényszercselekvés. De ha ennyire erőteljesen szeretnék kormánypárti képviselők, akkor szavazzák meg, és viseljék a következményeit, ha azok mérhetőek lesznek.

Azt el lehet mondani erről a tervezetről, hogy ez nem lesz a jogalkotás csúcsa, tehát nem lesz büszke erre senki, ha ezt elfogadják, mert milyen törvény az, amelyik mindjárt úgy kezdődik, hogy választható. Tehát egy olyan alternatívát mutat fel, amit, aki akar, az választ, aki nem akarja, nem választja. Ha megvizsgáljuk, hogy mi lesz az életszerű magatartás ebben a helyzetben a három lehetőség közül, akkor nagy valószínűséggel megjósolható, hogy a három fennálló opció közül az egyik az, hogy nem fizetünk egy vas adót sem, a másik az, hogy a jelenleg hatályos adótörvény szerint fizetünk, a harmadik pedig, hogy ha most a fene tudja hogy értelmezhető módosítást elfogadjuk, azt fogják válaszolni, hogy nem fizetnek sehogy adót, mert egyik sem életszerű.

Aztán, ha megvizsgáljuk azt, hogy a szakszervezetek, az érdekvédelmi szervezetek mennyire értettek egyet ezzel a javaslattal, akkor azt is meg kellene nézni, hogy kinek az érdekvédelmi szervezete. A pincéreké meg a felszolgálóké? Mert én azt sem tudom, hogy ilyen létezik-e, de ha ők ilyet támogatnak és elfogadnak, akkor egy tisztességes országban azonnal kirúgják őket. Mert a kérdés rosszul van föltéve. Amit meg akar oldani, és amit kezelni szeretne ez a törvény, annak az alapproblémája nem ez.

Az alapprobléma az, hogy egy 50-55 vagy 60 éves pincér, aki végigdolgozta az életét, az minimálbéren van bejelentve, és minimálbér után fogja kapni a nyugdíját, és egész életén keresztül kapta a borravalót, ami után nyilván nem fog nyugdíjat kapni. Végre egyszer el kellene oda jutni, hogy egy 60 éves pincér ne 50 vagy 53, vagy 57 ezer forintos minimálbéren legyen bejelentve, ha be van egyáltalán, és akkor majd a munkaadói nem amellett fognak szorgoskodni, hogy a borravalót adóztassuk meg, hanem amellett fognak szorgoskodni, vagy azt fogják elfogadni, hogy egy bizonyos életkor után a jövedelem olyan legyen, ami az életkornak megfelelő, a szakmai gyakorlatnak, az addig végzett munkának eleget tesz.

(14.50)

Ez a törvény semmi újat nem hoz, illetve annyi újat hoz, hogy ad egy újabb opciót, amit a kormánypárti képviselők közül is legfeljebb 10 százalék fog magáévá tenni. Akkor meg minek ez az egész nagy felhajtás? Nyilván azért, mert a száz lépés programjának kommunikációs részét ki kell elégíteni.

Ami viszonylag új ebben a javaslatban, az alkalmi munkavállalás legalizálására szolgáló közteherjegy-konstrukció, amit be kívánnak vezetni. Ezt a közteherjegyet olyan esetekben alkalmaznák, amikor ház körüli munka, óraadás, takarítás, idős emberek segítése a cél, vagy ez a munka folyik. De hát ezt megpróbálták már számos környező országban, nyugat-európai országban, ahol az adómorál sokkal fejlettebb, sokkal magasabb, és ez sehol nem sikerült. Ez nem sikerült Ausztriában, nem sikerült Németországban, nem sikerült Hollandiában. Az ilyen típusú feketemunka, ezt ennek lehet nevezni, legyen a legnagyobb bajunk - ez létezik.

Nem ott kéne kezdeni a problémák megoldását, ahol eleve kudarcra van ítélve, de ha már elkezdik, akkor ne úgy kezdjék, ahogy elkezdték. Ki veszi igénybe ezeket a munkákat, ezeket a szolgáltatásokat? Vagy a jobb módú réteg, vagy a rászoruló nyugdíjasok. A nyugdíjasok eleve nem adófizetők, ők kiesnek az adózók köréből. Az a rendszer, amit bevezet ez a törvényjavaslat, vagy amit gondol bevezetni, azt, hogy a 100 százalékot meg kell fizetni, aztán majd egyszer ennek 75 százalékát visszatérítik, ebből a visszatérítésből a nyugdíjasok eleve kiesnek, mert nem adófizetők.

A másik kérdés az, hogy miért kell az államnak meghitelezni hosszú időre 75 százalékot, miért csak később kapja vissza. Akkor fordítsuk meg! Ha tényleg azt gondolják, hogy ezt be kéne vezetni, akkor eleve 25 százalékot kelljen befizetni. Egyszerűbb lesz az adminisztráció, a befizetési hajlandóság is nő, talán közelebb jutnánk a megoldáshoz, mint a mostani elképzelés nyomán.

Még egyszer arra hívnám fel kormánypárti képviselőtársaim figyelmét, hogy tisztelve és figyelembe véve szándékukat a feketemunka kifehérítése érdekében, azt azért rövid töprengés után lássák be, hogy nem a legjobb és nem a legpraktikusabb úton járnak. Nem mondom, hogy ez nem lehet része, de ez olyan hangsúlyt kapott legalábbis a mostani vitában és a kommunikációban, mintha ezzel akarnák a világot megváltani. Ezzel nem lehet a világot megváltani. Ha gondolják, akkor fogadják el, nagy társadalmi haszna a dolognak nem lesz, politikai tőkét sem lehet ebből kovácsolni.

Sokkal bölcsebb, sokkal megfontoltabb magatartásnak tartanám, ha most az egyszer a kormánykoalíció azt mondja, belátva tévedését, hogy fiúk, tulajdonképpen nem mondtatok ostobaságot, igazatok van, ne gerjesszünk társadalmi feszültségeket, vonjuk vissza az egészet, és próbáljuk meg valahogy másképp megoldani ezt az ügyet. Csak egy esetet hadd említsek az elmúlt tíz év történetéből: a Bokros-csomagot. Hát igen, azt mondják, hogy ez egy sikertörténet. (Keller László: Valóban sikertörténet.) Az lehet, de azért az 1998-as jobboldali választási győzelemben nagy szerepe volt ennek a sikertörténetnek, hála a jó istennek.

Egyetlenegy dolog volt, ami igazán felesleges volt ebben az ügyben, de a társadalmi negatív kihatásai a jobboldal szekerét tolták, hála istennek. Ez a felsőoktatási tandíj bevezetése volt. Tetszenek emlékezni az azt körülvevő társadalmi vitára? Körülbelül ugyanilyen fontosságú dolog volt, aztán kiderült, hogy az államháztartási bevétel, ami a törvénymódosítást követően keletkezett, alig haladta meg az erre fordított adminisztrációs költségeket, viszont óriási társadalmi feszültséget volt képes gerjeszteni.

Az önök döntése, hogy elfogadják-e vagy nem. Azt gondolom, hogy ez a törvény nem méltó arra, hogy az Országgyűlés idejéből 4-5 órát a vitára fordítsunk. Azt javaslom, hogy vonják vissza, és más úton próbálják a feketegazdaság kifehérítését realizálni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)