Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Szeretném folytatni az imént elkezdett gondolataimat, és Korózs Lajos képviselőtársamhoz is majd néhány gondolatot hadd fűzzek. Azt vetettem fel, hogy arról is őszintén érdemes és kell beszélnünk, hogy vajon a felelősség kérdése hogyan oszlik meg. Korózs Lajos képviselőtársamhoz is csatlakozva egyértelmű és világos, hogy csak pénzügyi intézkedésekkel nem lehet megszüntetni a gyermekéhezést, a gyermekszegénységet. Egyértelmű és világos az is, azt gondolom, mindannyiunk számára, hogy csak és kizárólag kormányzati, törvényalkotási, intézményrendszerbeli működtetés vagy reformok eszközeivel sem lehet kizárólag ezeket a problémákat kezelni. Egészen világos, hogy mindenkinek a maga területén felelősséget kell vállalni ennek a megoldására. Tisztázzuk azt, hogy kinek milyen felelőssége van ebben, illetve azt is őszintén fel kell tenni, hogy van-e egyéni felelőssége a szülőknek például a gyermekeikkel szemben. Gondolom, mindannyian azt valljuk, hogy igenis van egyéni felelősség is, igenis van egyéni felelősség nemcsak a saját életünkkel, hanem a gyermekeinkkel és a családunkkal kapcsolatosan is. Tehát a felelősség kérdését nem elmaszatolni szeretném, csak azt szeretném leszögezni ‑ talán egyetértve Korózs képviselőtársammal is ‑, hogy igenis itt sokaknak, mindenkinek felelőssége van ebben a kérdésben.

Bangóné képviselőtársamnak szeretnék még egy nagyon rövid kis jelzést tenni. Beszélt arról, hogy a gyerek az gyerek mindenhol és mindenkor. Szeretném emlékeztetni, hogy a szocialista kormányok időszakában is a gyermek az gyermek volt. Gondolom, ön ugyanilyen vehemensen, ugyanilyen vérmesen, ugyanilyen határozottan verte az asztalt a szo­cialista kormányok időszakában, a Horn-kormány időszakában is, illetve a 2002 és 2010 közötti időszakban is. Gondolom, amikor Korózs képviselőtársam államtitkár volt, akkor is verték így az asztalát, hogy igenis ezt a kérdést meg kell oldani, mert akkor is a gyermek az gyermek volt, és akkor is a gyermekek éhezése tekintetében ki kellett volna szélesíteni már ezt az állami támogatási rendszert, és nem történt meg. Azt gondolom, hogy csendesen magukba kell nézni, és mindannyiunknak magunkba kell nézni, azt gondolom, nem pedig a másikra vagy a másik oldalra mutogatni ebben a kérdésben.

Szél Bernadett képviselőtársam többször elmondta, hogy nekünk szégyellnünk kell magunkat. Azt kérdezem, kedves képviselőtársam: nekünk szégyellni kell magunkat a családi adórendszer bevezetése miatt, a gyermekek utáni adókedvezmény miatt? Szégyellnünk kell azt, hogy segély helyett munkát igyekszünk adni az embereknek? Szégyellnünk kell azt, hogy a „Biztos kezdet” házakat, amelyek csak pályázati program keretéig indultak el, az Orbán-kormány felvállalta azoknak a további működtetését? 114 „Biztos kezdet” házról beszélek. Ebben az esztendőben 50 új ilyen „Biztos kezdet” programot fogunk elindítani. Szégyellnünk kellene a rezsicsökkentést, ami a legszegényebb családokat is érintette? Szégyellnünk kellene? Szégyellnünk kellene az Erzsébet-programok megindítását, kedves képviselő asszony? Szégyellnünk kellene az ingyenes tankönyvprogramot? Hát én azt gondolom, nem kell szégyellni, nem is szégyelljük magunkat. Tehát nem most kezdődik el ez a program, hanem évek óta igyekszünk tenni, amit lehetséges költségvetési kereteken belül, de egyetértek azzal, hogy komplexitásában kell vizsgálni ennek a nagy-nagy kihívásnak a megoldását, feloldását. Tehát sok programot kell egymás mellett hatékonyan és intenzíven működtetni annak érdekében, hogy elérjük a céljainkat, ezekkel a kérdésekkel pedig szembesülnünk kell. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)