Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BOLDOG ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! „Az emberi nemnek hivatása nem a rontás, pusztítás, megsemmisítés, hanem hogy munkáljon, alkosson, teremtsen.” Gróf Széchenyi István, akinek a szavait idéztem, az egyik legnagyobb alkotó volt nemzetünk történelmében. Nemcsak megálmodott fejlesztéseket, de végig is vitte azokat, például a Lánchíd építését, amelynek tervei 1829-ben készültek el, az alapkövét 1842-ben rakták le, és 1849-ben adták át a forgalomnak.

Láthatjuk, hogy a XIX. században hosszú ideig tartott megvalósítani egy ilyen szép tervet. Sajnos ma, a XXI. században, a technikai fejlődés ellenére, még mindig nagyon lassan valósulnak meg a hasonló beruházások. Milyen régi álmai a Szolnok megyeieknek az M4-es, az M44-es gyorsforgalmi utak, amelyek tervezése hosszú évekkel ezelőtt kezdődött, és még évek fognak eltelni, mire elkészülnek ezek a beruházások! Ha röviden akarnánk megfogalmazni az előttünk lévő törvényjavaslat lényegét: a XIX. századi építési tempót a törvény elfogadásával lecseréljük egy XXI. századira.

Úgy gondolom, többé-kevésbé mindannyiunk számára ismertek azok a problémák, amelyek a közútfejlesztések, autópálya-építések vagy más fontos közérdekű beruházások körül szoktak jelentkezni. A közvélemény számára sokszor érthetetlen, hogy a nagy dérrel-dúrral bejelentett építkezéseket követően több évvel még miért csak annyit tudnak mondani széttárt karral az illetékesek, hogy még folynak az engedélyezési eljárások, elhúzódtak a kisajátítások, folyik az előkészítés, vagy éppen régészeti feltárások miatt csúszik a beruházás.

(14.30)

Külön-külön valószínűleg minden érv megállja a helyét, együtt azonban mindez kiad egy olyan kritikus tömeget, amire a választópolgár joggal hiszi azt, hogy itt nincs másról szó, mint korrupcióról, túlárazásról, bürokráciáról, egyéb másról.

A helyzet azonban az, hogy az államot sem lehet hibáztatni, ha a legjobb tudása szerint igyekszik betartani a hatályos jogszabályokat az építkezéseknél. Nem magától értetődő az, hogy egy autópálya nyomvonalán minden magántulajdonban lévő ingatlant gond nélkül meg lehet vásárolni a tulajdonostól. Van, aki ellen kisajátítási eljárást kell kezdeményezni, de ő még ezt is megtámadhatja a bíróságon. Az igazságszolgáltatás útvesztőit és lassúságát is jól ismerjük. Ezenkívül ott vannak a környezetvédelemmel, a talajjal kapcsolatos hatósági engedélyezési eljárások, amelyek mind hosszú hetekkel hosszabbítják meg az előkészítést. És ha minden készen áll, egy nagyobb szabású régészeti eljárás még mindig lassíthatja a kivitelezést.

Szinte minden eset különböző, számtalan szempontot kell figyelembe venni. Sokat számít, hogy az adott területen van-e felépítmény, működő létesítmény, de az sem mellékes, hogy bel- vagy külterületi földről van-e szó. Más megítélés alá esik, ha a művelési terület megszerzése a cél, ebben az esetben ugyanis azt ki kell vonni a művelés alól. Esetenként olyan körülményeket is tisztázni kell, hogy él-e vagy sem az ingatlan tulajdonosa, vagy hol találhatóak a hozzátartozók.

A földek megszerzése és a közművek kiváltása ‑ ami szintén az állam feladata ‑ annál nehezebb, minél beépítettebb területen húzódik a nyomvonal, ha osztatlan közös tulajdon van a területen, illetve ha rendezetlen az ingatlan földhivatali bejegyzése. Általában a földterületek 65-80 százalékát adásvétel révén sikerül megszerezni az államnak, 20-35 százalékát pedig kisajátítással; az utóbbi eljárás időigényesebb.

A földterület értékét pedig különböző tényezők figyelembevételével ‑ mint például a föld minősége vagy piaci ára ‑ állapítja meg az igazságügyi szakértő. Amennyiben a kisajátítani tervezett terület tulajdonosa az ajánlati árat nem fogadja el, kezdődik a hosszabb időt igénybe vevő közigazgatási kisajátítási eljárás.

Alapesetben egy környezetvédelmi engedély megszerzése két évig is tarthat, az egyeztetések és a viták miatt azonban még inkább elhúzódhat. Ezt követően még a kiviteli és építési engedélyeket be kell szerezni ‑ újabb két-három év ‑, az építés pedig a szükséges pénz megléte esetén akár két évig is elhúzódhat. Olyan exlex állapot is kialakulhat, mint amelyet az egyik legnépszerűbb internetes oldal írt meg tavaly novemberben, hogy egy autópálya-szakasz olyan földterületen halad át, amely még magántulajdonban van. Ennek az abszurd jogi helyzetnek az volt az oka, hogy a 2014 májusában megszületett kisajátítási határozat nem emelkedett jogerőre. De ezenkívül probléma volt a tulajdoni lap rendezetlensége, a tulajdonosok nagy száma, az időközbeni öröklések, a hagyatéki és póthagyatéki eljárások elhúzódása. Láthatjuk tehát, hogy létező problémáról van szó. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ezekre a rendszerproblémákra kíván adni egy átfogó, hosszú távon is működő megoldást. Az ugyanis nem jó megoldás, hogy minden alkalommal, amikor az állam egy nagyobb volumenű beruházást szeretne megvalósítani, rá van kényszerítve, hogy az Országgyűlés elé vigye az ügyet, és kiemelt beruházássá nyilváníttassa azt, hogy gördülékenyebbé tegye a kivitelezést. Többek között ez is indokolja azt a rendelkezését a javaslatnak, hogy kormányrendeleti szintre helyezi a kiemelt beruházásokról szóló döntést.

Ugyanakkor mi is tisztában vagyunk vele, hogy két érdek ütközik itt potenciálisan egymással. Egyfelől létezik a tulajdonos érdeke, akinek nyilvánvalóan kellemetlenséget okoz, illetve anyagi kárt okoz, ha az ő föld- vagy ingatlantulajdonán valósul meg egy beruházás. Két lehetőség van. Az egyik az, hogy a tulajdonosnak csak a beruházással járó kellemetlenségeket ‑ zajt, port ‑ kell elviselnie, a másik pedig az, amikor adott esetben ki kell költöznie abból az ingatlanból, ahol addig lakott, vagy fel kell hagyni a műveléssel azon a földterületen, amit addig művelés alatt tartott. Erre tekintettel a javaslat tiszteletben tartja azt a jogi alapvetést, hogy ingatlant kisajátítani csak kivételesen, közérdekből, azonnali és teljes kártalanítással lehet. Másfelől azonban létezik a közérdek, amely azt kívánja meg, hogy adott esetben hátrányos helyzetű régióba történő autópálya-építés vagy régóta esedékes útépítés, amelyet potenciálisan több millióan használnak, mielőbb megvalósuljon.

Nyilvánvalóan senkinek nem célja, hogy demagóg módon szembeállítsa a magánérdeket és a közérdeket. A cél az és a javaslat is arra törekszik, hogy az ésszerűség határain belül mindkét érdek érvényesülésének teret adjon, ám a joggal való visszaélés lehetőségét se tartsa fenn.

Az állami beruházások, közút- és autópálya-építések a javaslat szellemisége és szándéka szerint közérdekűnek minősülnek. Érdekesség egyébként, ami a javaslat indoklásában is szerepel, hogy a tulajdonosok sok esetben nem kérdőjelezik meg a kisajátítás jogalapját, magyarra lefordítva az építkezés létjogosultságát, a kisajátítási kártalanítás összegét azonban annál inkább vitatják. A kisajátítási perek többsége is emiatt indul el. Ezek a bírósági eljárások végtelen hosszúságúra is elnyúlhatnak, mert a per időtartama alatt a kisajátítás, így az egész beruházás felfüggesztésre kerül.

Ezért tartom fontosnak a javaslat azon rendelkezését, miszerint abban az esetben, ha a tulajdonos a kisajátítási perben nem a jogalapot támadja, úgy a bírónak legyen kötelező úgynevezett közbenső ítéletet hozni, és a végrehajtás csak ezen ítélet kimondásáig legyen felfüggesztve, ezt követően azonban végre lehessen azt hajtani. A jogalkotói logika tehát itt az, hogy egy, a kártalanítás összegéről szóló per ne hátráltassa a beruházás megvalósulását. Abban az esetben azonban, ha a kisajátítás jogalapját vitatja a tulajdonos, akkor a vita bírói úton történő rendezéséig a kisajátítási eljárás áll, fel van függesztve.

A közérdekhez kapcsolódik a javaslatban néhol megjelenő úgynevezett tűrési kötelezettség néhány esetben történő kiterjesztése is. Az indoklás több ízben leszögezi például a törzshálózati útépítésekhez kapcsolódó víztelenítési munkálatok esetében, hogy az állampolgárt tűrési kötelezettség terheli, amely addig tart, amíg az ingatlan rendeltetésszerű használatára még van lehetőség. Amennyiben megszűnik a rendeltetésszerű használat lehetősége, akkor a közérdekből történő korlátozások esetében alkalmazandó elv szerint a tulajdonos az ingatlan kisajátítását kérheti. Azt gondolom tehát, hogy az előterjesztők ebben az esetben olyan kompromisszumos jogi megoldásokat találtak, amelyekkel a károsult jogai is biztosítottak, de a közérdekű beruházásból fakadó érdekek is figyelembe vannak véve.

A javaslat több olyan, első látásra kevésbé jelentősnek tűnő problémát is kigyomlál, amely egy-egy építkezésnél bosszantó bonyodalmakat okozhat. Egyet hadd említsek ezek közül, a vasúti perontetőt, amely eddig nem szerepelt a vasúti törvényben, így automatikusan a magasépítményre vonatkozó szabályokat kellett ezek építésekor alkalmazni, amelyhez ki kellett kérni a területileg illetékes építésügyi hatóság engedélyét. A javaslat ezen a ponton például beemeli a perontetőt a vasúti pálya tartozékai közé, így az engedélyezés is innentől fogva a vasúti közlekedési hatóság jogkörébe fog tartozni. Biztos vagyok benne, hogy ez, ha csak pár héttel is, de meggyorsítja a mostanában szép számmal megújuló vasúti pályafelújítások kivitelezését.

Az engedélyezési eljárás elhúzódását a javaslat azzal akadályozná meg, hogy megadottnak tekintené az önkormányzatok hozzájárulását akkor is, ha az építő megkeresésétől számított 30 napon belül nem nyilatkoznak. Szintén jelentős problémát kezel a javaslat azzal, hogy a közútfejlesztés és -felújítás során létrehozott közművek műszaki átadás után ingyenesen kerülnének a korábbi tulajdonos birtokába, míg ezt korábban meg kellett váltani pénzért. A közúthoz tartozó vízi létesítmények üzemeltetése is kikerül a vízügyi igazgatóság feladatai közül.

Most engedjék meg, hogy rátérjek egy valószínűleg nagyobb vitát kiváltó területre, ez pedig a régészeti vizsgálatok szabályozásának felülvizsgálata. Itt a törvény létrehozna egy különleges eljárási rezsimet annak érdekében, hogy a feltárások maximálisan igazodjanak az útfejlesztés ütemezéséhez és szoros időkorlátjához. Fontos változás lenne, hogy a megelőző feltárás során ‑ résztevékenységek esetében ‑ a munkát nem akkreditált intézmények is végezhetnék, és a feltárás időtartamát pedig 30 napban szabnák meg. A kulturális örökség védelméért felelős miniszter gyorsított eljárásban soron kívüli feltárást rendelhetne el abban az esetben, ha az előkerült lelet nem megóvható a kivitelezés hátráltatása nélkül. A beruházónak és a kivitelezőnek ettől számítva 8 napot kellene várnia, mielőtt folytatja a munkát, kivéve, ha újabb feltárást elrendelő miniszteri döntés születik.

Számos ponton módosulnak a kártalanításra, kisajátításra vonatkozó szabályok is. Ha az igénybevétel az ingatlan rendeltetésszerű használatát jelentős mértékben akadályozza vagy ellehetetleníti, a tulajdonos követelheti, hogy az állam vásárolja meg azt. Ha a feleknek nem sikerül megállapodniuk a kártalanítási összegben, a területet kisajátítják.

(14.40)

Alagút építésénél a tulajdonosok kötelesek lennének tűrni az ingatlan igénybevételét, illetve hogy azon jogerős építési engedély birtokában az alagút biztonságos üzemeltetéséhez szükséges létesítményeket helyezzenek el. Ennek az az oka, hogy az alagutak a legdrágább fejlesztések, így az építkezés akadályozása ebben az esetben jelentős társadalmi károkat okoz.

A nyomvonallal érintett területsáv és a védettségi időtartam meghatározásának módjában is változásokat javasol a jogalkotó. Előbbi kijelölésére rendeletet bocsátana majd ki, utóbbit pedig az eddigi gyakorlattal ellentétben a fejlesztések ütemtervéhez igazítaná. A vasútfejlesztések esetében az építő vagyonkezelésébe kerülnének a Nemzeti Földalapba tartozó földek is. Ez alól nem lenne kivétel az átlagosnál jobb minőségű termőföld sem, de csak abban az esetben, ha a nyomvonalat máshol nem lehet meghatározni. Ebből egyenesen következik, hogy itt is nyilvánvalóan törekedni kell arra, hogy amennyiben van rá lehetőség, a nyomvonal ne a jól termő földeken haladjon keresztül.

A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű közlekedési infrastruktúra-beruházások esetében a kormány rendeletben jelölné ki az azokkal összefüggő kiemelkedő jelentőségű ügyeket, és ugyanígy intézheti a részletszabályozást is a javaslat szerint. A környezetvédelmi engedélyek az általános öt helyett tíz évig volnának érvényesek. Egyes beruházások esetében pedig az építési engedélyezési eljárás akkor is lefolytatható lenne, ha az ahhoz szükséges környezetvédelmi engedély felülvizsgálata még nem zárult le.

Tisztelt Ház! A közérdek szó általában véve alkalmas arra, hogy visszaéljenek vele. A most tárgyalt javaslat esetében azonban azt gondolom, hogy senki nem vitathatja, hogy ebben az esetben a köz érdeke valóban a magánérdekképzetek összegződéseiből születik meg. Hiszen sok százezer ember egyéni érdeke sérülne azzal is, és sokszor sérül is, ha bizonyos, az életünk megkönnyítését célzó beruházások, útfejlesztések azért húzódnának el, mert az állam nem képes a józan ész alapján összehangolni a jogi szabályozást, az engedélyeztetést és a jogi előkészítést egy beruházás kapcsán.

De nemcsak érdeksérelemről beszélünk, hanem annak a több százmillió adóforintnak a megspórolásáról is, amelyet az elhúzódó eljárások, az engedélyezésen az utolsó pillanatig ülő hatóságok, az évekig húzódó végrehajtási perek jelenleg okoznak. Természetesen megfontoltan kell belenyúlni a szabályozásba, a fürdővízzel nem szabad a gyereket is kiöntenünk, de én azt hiszem, ez a javaslat megtalálta a helyes egyensúlyt, így kérem, támogassák azt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)