Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának a megkezdése. Az előterjesztést T/4486. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/4486/1-4. számokon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt sor kerülne a miniszter úr expozéjára, ülésvezetési kérdésben kell döntenünk. A tegnapi napon Dávid Ibolya alelnök asszony írásban jelezte felszólalási szándékát a vitában, ugyanakkor az Országgyűlés elnöke az alelnök asszonyt az ülés vezetésére is felkérte. A Házszabály rendelkezése alapján elnök képviselői felszólalás esetén csak akkor vezetheti a továbbiakban az ülést, ha ahhoz az Országgyűlés hozzájárul. Ellenkező esetben nekem kell továbbra is vezetnem az ülést. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy Dávid Ibolya alelnök asszony képviselői felszólalása után vezethesse az ülést. Ezt kézfelemeléssel jelezzék. (Szavazás.)

Úgy látom, hogy az Országgyűlés hozzájárult ahhoz, hogy az alelnök asszony az ülést vezesse.

Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Bárándy… - elnézést, nem a miniszter úr terjeszti elő az alkotmány tárgyalását, hanem Hankó Faragó Miklós államtitkár úr, az Igazságügyi Minisztérium részéről, aki 40 perces expozéjában az alkotmánybírósági törvényjavaslat, a jogalkotásról szóló törvényjavaslat, valamint a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényjavaslat szabályozási elveit is ismerteti. Megadom a szót. Államtitkár úr!

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Egy ország alaptörvényének módosítása mindig különleges felelősséget ró az alkotmányozó hatalom képviselőire. A jogrendszer alapnormájaként az alkotmány megvonja a magánszféra és a közügyek közötti határvonalat, és szabályozza a közügyek intézésének rendjét. Ezért módosítása a politikai közösség működésének alapvető szabályait érinti. Az alkotmány stabilitásához éppen ezért igen fontos érdek fűződik. A hatalomgyakorlás, a közjó keresése és előmozdítása csak mindenki által elfogadott játékszabályok keretei között történhet. Éppen ezért minden alkotmánymódosítás alkalmával felmerül az a kérdés, mi billenti át a mérleg nyelvét a stabilitás oldaláról a módosítás szükségességének irányába.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány álláspontja szerint a hatályos alkotmány által meghatározott közjogi szerkezet nem szorul alapvető változtatásra. Ezúton is szeretnék egyúttal megemlékezni a harmadik köztársaság alapító atyáiról, akik a Nemzeti Kerekasztal mellett, majd az MDF-SZDSZ-megállapodás révén lerakták egy modern, európai Magyarország alapjait. Munkájukat az eredmény minősíti. Az általuk 1989-90-ben megalkotott, tartalmában új alkotmány képes volt arra, hogy egy változásokkal terhes időszakban biztosítsa az új demokrácia megszilárdulását, a társadalmi konfliktusok békés kezelését és a szabadságjogok érvényre jutását.

Kétségtelen, hogy a hatályos alkotmány a normaszöveg szintjén töredezett. A sokszor esetleges módosítások következtében egymáshoz nem tökéletesen illeszkedő rendelkezéseket is tartalmaz. A nyelvtani értelmezésen túllépve ugyanakkor koherens rendszert alkot, egy olyan parlamentáris demokráciaként határozza meg a Magyar Köztársaságot, ahol az egyenlő méltósággal rendelkező polgárok közös ügyeiket a hatalommegosztás és a jogállamiság jegyében intézik.

Ezt a koherenciát az Alkotmánybíróság - és különösen az első Alkotmánybíróság - teremtette meg. A láthatatlan alkotmány sokat bírált elméletével a töredékes, egyenetlen és sokszor nem egyértelmű alkotmányi normaszöveget a taláros testület mindenkire nézve kötelező határozatai élő tartalommal töltötték meg.

A kormány által előterjesztett alkotmánymódosításnak ezért az a célja, hogy az alaptörvénynek az Alkotmánybíróságra, a jogalkotásra és a nemzetközi szerződésekre vonatkozó rendelkezéseit az alkotmánybírósági gyakorlat, illetve az elmúlt 14 év szokásainak megfelelően újrakodifikálja. Ennek során a törvényjavaslatok nem kívánnak változtatni az egyes alkotmányos szerveket megillető alapvető hatáskörökön. A kormány szándéka és célja az volt, hogy a javaslatok azonos tartalommal, de az esetlegességeket és a pontatlanságokat kiküszöbölve konszolidálják az alkotmány e fejezeteinek, valamint a hozzájuk kapcsolódó törvényeknek a normaszövegét.

Némileg más a helyzet az alkotmánymódosításnak azzal a részével, amely a fegyveres erőkkel való rendelkezést érinti. Ebben az esetben egészen biztosan megérett az alkotmány egy jelentősebb változtatásra, mivel a köztársaság szövetségesi kötelezettségei alapvetően új helyzetet teremtettek, ami azonban az alaptörvény szintjén mindeddig nem jelent meg.

A Ház előtt napirenden szereplő törvényjavaslatokat a közigazgatási egyeztetéssel párhuzamosan még március 27-én - azaz szinte éppen fél évvel ezelőtt - megküldtük a parlamenti pártok frakcióvezetőinek.

(9.50)

Áder János úr, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakcióvezetője ez év április 10-én kelt levelében arról tájékoztatott, hogy a Fidesz képviselőcsoportja a javaslatokkal kapcsolatos álláspontját majd azok parlamenti vitája során szeretné kifejteni. A legnagyobb ellenzéki frakció vezetőjének kérését természetesen tiszteletben tartottuk, ezért nem hívtunk össze négypárti egyeztetést a javaslatokról, amelyet én egyébként szívesen vettem volna.

Az 1989. évi alkotmányrevízióval létrejött Alkotmánybíróság történelmi léptékkel mérve pillanatok alatt a harmadik köztársaság védjegyévé vált. Az alkotmánybíráskodás történetét áttekintve a magyar Alkotmánybíróság az európai alkotmánybíráskodás harmadik generációjához tartozik, és büszkén állíthatjuk, hogy a harmadik generációs alkotmánybíróságok közül a dél-afrikai alkotmánybíróság mellett a magyar Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlata kapott leginkább megkülönböztetett figyelmet a külföldi szakirodalomban. Hangsúlyozom, nemcsak az egyes határozatok kritikai és méltató elemzéséről van szó. A magyar Alkotmánybíróság, gyakran az európai mércét is meghaladó döntéseivel, számos közép-kelet-európai harmadik, mi több, második generációs nyugat-európai alkotmánybíróság számára nyújtott új mércét és viszonyítási pontot egy-egy napjainkban felmerülő, nehéz alkotmányjogi probléma megoldásához. A legtöbb alkotmányvédő szerv gyakran kiemelkedő teljesítménye sem feledtetheti azonban azt a tényt, hogy az 1989. évi alkotmányrevízióhoz kapcsolódó törvényalkotás - így az Alkotmánybíróságról szóló törvény is - az előkészítése körüli kapkodás következtében sok helyen hézagos és ellentmondásos lett.

A kormány által benyújtott, az alkotmány módosításáról, valamint az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslatok módosítása három célt tűzött ki maga elé. Először is egységes szempontok alapján kívánja meghatározni az Alkotmánybíróság hatásköreit, ami egyfelől szűkítést, másfelől tágítást jelent. Másodszor: a törvényjavaslatok az Alkotmánybíróság szervezeti és az alkotmánybírák személyi függetlenségét a jelenlegi szabályozásnál hatékonyabban kívánják biztosítani. Harmadszor: az Alkotmánybíróság eljárására vonatkozó részletesebb szabályozást tartalmaznak, ami a polgárok számára áttekinthetővé tenné az Alkotmánybíróság működését.

Az Alkotmánybíróság jelenleg számos, nem alkotmánybíráskodási jellegű hatáskört is gyakorol. Ezeket a törvényjavaslatokat a rendes bíróságok hatáskörébe kívánják utalni, így azok elfogadása esetén a felsőoktatási autonómiát sértő egyedi aktusok felülvizsgálatára vagy a legtöbb hatásköri összeütközés megszüntetésére rendes bíróságok lennének jogosultak.

Az alkotmányellenesség előzetes vizsgálatának esetkörét a javaslat részben a hatályos keretek között tartja fenn. Az előzetes normakontroll kapcsán az alkotmányozónak azt a két, egymással konkuráló, alapvető alkotmányossági megfontolást kell összehangolnia, hogy egyrészt lehetőleg elejét kell venni az alkotmányellenes jogszabályok megalkotásának, ugyanakkor az Alkotmánybíróság nem veheti át a jogalkotó szerepét és felelősségét. A hatalmi ágak közötti egyensúly biztosíthatónak látszik, ha az előzetes normakontrollra továbbra is csak a jogalanyok széles körét érintő törvények esetében nyílik mód, és csak akkor, ha az Országgyűlés a törvényalkotás folyamatát érdemben már befejezte, így az Alkotmánybíróság nem válik tanácsadó vélemény megfogalmazójává.

A javaslat ugyanakkor kiegészíti az előzetes normakontroll indítványozására jogosultak körét, ugyanis lehetővé teszi, hogy a köztársasági elnökön kívül ilyen indítvánnyal a kormány is az Alkotmánybírósághoz fordulhasson. Ez a megoldás jobban kiemeli, hogy a kormány a törvényalkotás folyamatában is önálló, az Országgyűléstől elkülönülő felelősséget visel. A törvényjavaslatok túlnyomó többségét a kormány nyújtja be az Országgyűléshez, ezt követően azonban az ügy ura már az Országgyűlés lesz. A törvényjavaslat vitája során az elfogadott módosító indítványok következtében a zárószavazásra bocsátott szöveg jelentősen eltérhet a kormány által eredetileg benyújtott javaslattól. Továbbá többségi kormányzás esetén sem lehet kizárni, hogy a módosító indítványok során kialakult, zárószavazásra feltett törvényjavaslat alkotmányossági megítélése eltérő az Országgyűlés és a kormány részéről.

Eltérhet az Országgyűlés és a kormány álláspontja alkotmányossági szempontból akkor is, ha a törvényjavaslatot nem a kormány, hanem más törvénykezdeményezésre jogosult nyújtotta be, és a törvényjavaslattal kapcsolatban a kormánynak csak álláspontja kifejtésére nyílik módja. A kormányt ugyanakkor az alkotmányosság és különösen az alapvető jogok védelme érdekében az alaptörvény 35. § (1) bekezdés a) pontjában rögzített felelősség terheli. E felelősség azonban az előzőekben részletezett esetekben hatékony eszközrendszer hiányában csak formális vagy utólagos lehet. A kormány előzetes normakontroll iránti indítványozási joga az alaptörvény megtartása érdekében viselt kormányzati felelősség alapjait teremtheti meg.

Az alkotmány értelmében a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek. A jogegységi határozatok tehát alapvetően határozzák meg a bíróságok ítélkezési tevékenységét, illetve egyedi bírósági ítéletek közvetítésével a jogalanyok széles körét érintik. Tételes jogi szempontból ugyan nem tekinthetők jogszabálynak a jogegységi határozatok, ám funkciójukat vizsgálva a normákhoz hasonló érvényesülési igényük van, normatív tartalmuk van. Alkotmányos demokráciában egyetlen közhatalmi szervnek sem lehet kizárólagos hatásköre az alkotmány értelmezésére, így az igazságszolgáltatást végző rendes bírósági szervezetrendszer működéséhez is elengedhetetlen az alaptörvény figyelembevétele. Ugyanakkor az alkotmány keretei között az Alkotmánybíróság kizárólagos joga a mindenkire kötelező hatályú alkotmányértelmezés, továbbá a normaérvényességi kérdésekben való végleges döntés. A jogegységi határozatok alkotmánybírósági felülvizsgálata a későbbiekben kizárná azt a jogbiztonsággal ellentétes helyzetet is, amikor az alkotmányértelmezést igénylő ügyek eldöntésekor más mércét alkalmaz a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság.

Az egymással mellérendeltségi viszonyban álló hatalmi ágak közötti viszonyra tekintettel speciális szabályt tartalmaz a javaslat a jogegységi döntés esetében, mivel annak megsemmisítésére az Alkotmánybíróságnak nem biztosít hatáskört. Az alkotmányellenes, illetve nemzetközi szerződésbe ütköző jogegységi határozatot ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság köteles az Alkotmánybíróság döntésének közzétételétől számított harminc napon belül visszavonni. Ez a megoldás lehetővé teszi azt, hogy az alkotmánybírósági alkotmányértelmezés erga omnes karaktere a rendes bírósági ítélkezés során is érvényesüljön anélkül, hogy a bírói hatalmi ág alkotmányos helyzete megváltozzon.

A javaslat a hatályos jog kímélete érdekében megteremti annak lehetőségét, hogy az Alkotmánybíróság a jogi normát ne semmisítse meg, hanem - ha egyébként fennáll az alkotmányellenes értelmezés lehetősége - megállapítsa az alkalmazásnál irányadó alkotmányos követelményeket. A gyakorlatban az Alkotmánybíróság eddig is élt ezzel a megoldással, szükséges azonban ennek a lehetőségnek egyértelmű, tételes jogi alapját megteremteni.

Az eddigi szabályozástól eltérően a javaslat külön eljárásként nevesíti a nemzetközi szerződés kihirdetését tartalmazó jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálatát. Tekintve, hogy az általánosan kötelező magatartási szabályokat kihirdető nemzetközi szerződéseket a megfelelő szintű jogszabályban ki kell hirdetni, illetve az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat szerint a jövőben minden nemzetközi szerződést a tartalmának megfelelő szintű jogszabályba foglalva kell kihirdetni, az Alkotmánybíróság kompetenciájának e jogszabályok alkotmányossági ellenőrzésére is ki kell terjednie, ellenkező esetben a jogrendszer alkotmányossági szempontú kontrollja nem lenne teljes körű.

A javaslat az alkotmányellenesen működő helyi önkormányzatok feloszlatását az Alkotmánybíróság hatáskörévé tenné. Álláspontunk szerint tarthatatlan az a helyzet, hogy alkotmányellenesség kérdésében az Országgyűlés egyszerű többsége döntsön, és ehhez az Alkotmánybíróság mindössze nem kötelező jellegű tanácsadó véleményt fogalmazzon meg. Az alkotmányellenes működés egy olyan, alapvetően alkotmányjogi kérdés, amelynek vizsgálata nem jár politikai felelősséggel, vagyis indokolatlan a helyi önkormányzatok feloszlatásában a parlamenti többségnek bármilyen hatáskört biztosítani.

A javaslat a köztársasági elnökkel kapcsolatos ténykérdések megállapítását minden esetben az Alkotmánybíróság hatáskörévé teszi. Ennek megfelelően az államfő összeférhetetlenségének kimondására, valamint a köztársasági elnök tartós akadályoztatásának megállapítására is az Alkotmánybíróság lenne jogosult.

Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmánybíróság függetlenségének és hatékony működésének egyik legfontosabb garanciája, ha az alkotmánybírósági hatásköröket kizárólag az alaptörvény tartalmazza. A jövőben megszűnik az a lehetőség, hogy akár egyszerű többséggel elfogadott törvény állapítson meg hatáskört az Alkotmánybíróság számára.

Az Alkotmánybíróság zavartalan működésének biztosítása a jogállamiságból következő alkotmányos követelmény, ezért a javaslat meghatározza az Országgyűlés kötelezettségei teljesítésének határidejét az alkotmánybírák jelölése és megválasztása kapcsán.

(10.00)

Annak érdekében, hogy az alkotmánybíró álláspontjának kialakításakor kizárólag az alkotmány rendelkezéseit vegye figyelembe, elengedhetetlen az alkotmánybíró személyi függetlenségének garantálása. Ebből következően az alkotmánybíró az e minőségben hozott döntéseiért nem vonható majd felelősségre.

Az Alkotmánybíróság szervezeti függetlenségének biztosítása érdekében az Alkotmánybíróság elnökét és helyettes elnökét az Alkotmánybíróság teljes ülése választja meg három évre, titkos szavazással. Ugyancsak a szervezeti függetlenséget erősítené a javaslat azon rendelkezése, amelynek értelmében az Alkotmánybíróság állítja össze az alkotmánybírósági fejezet költségvetésére és a költségvetés végrehajtására vonatkozó javaslatát, amelyet a kormány a költségvetési, illetve zárszámadási javaslat részeként nyújt be az Országgyűléshez. További garanciális szabály, hogy az előzőekben említett javaslatokat az Alkotmánybíróság elnöke tájékoztatásul az Országgyűlés elnökének is megküldi.

Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmánybíróság is osztja azt a nézetet, hogy szükségtelen és az eddigi tapasztalatok alapján életképtelen, ha az Alkotmánybíróság működésére vonatkozó törvényi szabályozás háromszintű. Ennek értelmében a legfőbb alkotmányvédő szerv működését alapvetően meghatározó szabályok az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatba kerültek beépítésre, a részletszabályokat pedig az Alkotmánybíróságról szóló javaslat tartalmazza. Az Alkotmánybíróság a saját ügyrendjét hatáskörében, teljes ülési határozatként fogalmazhatná meg, ez az alkotmánybírósági eljárás technikai szabályait rögzítené.

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a közhatalmi szervek eljárásával kapcsolatos alapvető alkotmányossági követelmény, hogy a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon fejtsék ki tevékenységüket. Ezzel szemben a hatályos szabályozás egyik legnagyobb hiányossága, hogy az Alkotmánybíróság eljárását rendkívül szűkszavúan szabályozza. A javaslat tehát jelentősen kibővítené az Alkotmánybíróság eljárására vonatkozó rendelkezéseket, tartalmazza ugyanis mindazokat a szabályokat, amelyek az indítványozót közvetlenül érintik.

Az Alkotmánybíróság eddigi működésének egyik legfontosabb eljárási kérdése az indítványhoz kötöttség elve érvényesülésének meghatározása volt. Főszabályként az Alkotmánybíróság az indítványhoz kötött, az abban foglaltakon csak a javaslatban meghatározott esetekben terjeszkedhetne túl. Az eltérésre lényegében két esetkörben nyílik mód.

Az egyik esetkör az, amikor az adott alkotmányjogi probléma teljes körű megítélése mellőzhetetlenné teszi az indítványban megjelölt jogszabályon vagy a jogegységi határozaton túlmenően más jogszabály, továbbá jogegységi határozat vizsgálatát is. A másik esetkör pedig az, amikor az indítványban megjelölt jogszabály vagy a jogegységi határozat alkotmányossága az indítványban megjelölt alkotmányi rendelkezés és az azzal szoros tartalmi összefüggésben álló más alkotmányi rendelkezés egymásra vonatkoztatott értelmezésével állapítható csak meg. Ezekben az esetekben, az eddigi ítélkezési gyakorlat tapasztalatait is figyelembe véve, az alkotmányosság érvényesülése érdekében a jogrendszer koherenciájának helyreállítása megelőzi az indítványozó rendelkezési jogának érvényesülését.

A jogállamiság elvéből következően a jogi szabályozásnak hatékony eszközöket kell biztosítania annak elkerülésére, hogy alkotmányellenes jogszabályok alapján jöjjenek létre jogviszonyok. A külföldi és a hazai alkotmánybíráskodás tapasztalataira tekintettel a javaslat új jogintézményként bevezeti az ideiglenes intézkedést, amelynek alapján az Alkotmánybíróság a nagy valószínűséggel alkotmányellenes jogszabály alkalmazását a javaslatban meghatározott ideig felfüggesztheti. Az ideiglenes intézkedésről az Alkotmánybíróság teljes ülése hoz döntést, és az legfeljebb 90 napig tarthat.

Tisztelt Országgyűlés! A jogalkotás rendje olyan minősített többségű rendezést igénylő törvényhozási tárgykör, amelynek területén a szabályozás állandósága alapvető érték. Ha egy állam nem előre kiszámítható eljárásban határozza meg a polgárait kötelező normákat, úgy maga sem számíthat biztonsággal arra, hogy a normák címzettjei követik majd az így alkotott jogot. Ezért a jogalkotás reformjáról, megújításáról beszélni, arra javaslatot tenni, és még inkább dönteni komoly felelősség. Mély szakmai meggyőződésem, hogy eljött az ideje annak, hogy a kormány felvállalja a javaslattétellel járó felelősséget.

A jogalkotást jelenleg szabályozó 1987. évi XI. törvény a demokratikus rendszerváltás közjogi kereteit meghatározó alapjogszabály volt. Elfogadásához köthető a pártállam akkor már több évtizedes gyakorlatra visszatekintő rendeleti jogalkotásának visszaszorulása, a törvényi szintű szabályozás tekintélyének és jogrendszeri szerepének helyreállítása. Lényegi korrekciókkal ugyan, de alapjaiban megfelelő keretet biztosított a demokratikus államszervezetet, a piacgazdasági kereteket kialakító jogalkotásnak, majd az előbbi lezárultával az európai uniós jogharmonizációs szabályozásnak.

A jogalkotási törvény 1988-as hatálybalépése óta azonban sok, egészen pontosan 1619 törvény jelent meg a Magyar Közlönyben, és az eltelt 15 évben a világ és benne Magyarország nagyon nagyot változott. A törvény, eresztékeiben egyre inkább recsegve-ropogva, ma is betölti ugyan feladatát, a kétharmados törvények közül azonban szinte egyedüliként formai és szerkezeti jegyeiben még mindig magán viseli a korábbi jogalkotási szemlélet lenyomatát. Ennél fontosabb tartalmi hiányossága azonban a törvénynek, hogy nem tükrözi a jogi szabályozás társadalmi környezetének, elméletének és technikai feltételeinek gyökeres átalakulását. Nem hallgatható el az sem, hogy a jogalkotási törvény több rendelkezését a megalkotása óta született alkotmánymódosítások és az Alkotmánybíróság határozatai tartalmilag felülírták.

Mindezekre tekintettel a jogalkotási rend uniós csatlakozással szükségessé vált módosításának előkészítése során egyértelművé vált, hogy a módosítás, éppen a jogalkotási törvény alkalmazásának gyakorlatában kialakult kodifikációs szakmai elvek alapján, már nem jelenthetne elfogadható megoldást. Az elvégzendő változtatások nagyságrendje is elkerülhetetlenné teszi egy új törvény megalkotását. Ezért a kormány, az előző kormányzati ciklus során kidolgozott koncepciót alapul véve, kétszakaszos, társadalmi és közigazgatási egyeztetést követően új jogalkotási kódex megalkotását javasolja az Országgyűlésnek.

Tisztelt Országgyűlés! A hatályos alkotmány keretei között kialakítható a jogalkotási rend korszerű szabályozása. Ezt szem előtt tartva is indokolt azonban az alkotmány tárgybeli, garanciális szabályainak kismértékű kiegészítése. Az alkotmánymódosító törvényjavaslat kapcsolódó rendelkezései két olyan normát emelnének az alkotmányba, amelyek az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogállamiság követelményével összefüggésben a jogalkotás alkotmányos követelményeként eddig is töretlenül érvényesültek. Így a jövőben az alaptörvény rögzítené, hogy általánosan kötelező magatartási szabályt kizárólag a jogalkotó szervek által megfelelő eljárásban elfogadott és kihirdetett jogszabály állapíthat meg. Továbbá kimondaná a jogalanyokra hátrányos, visszaható hatályú jogalkotás tilalmát.

Módosulna emellett a kormánytagok jogalkotását megalapozó alkotmányi rendelkezés is. A módosítás egyértelművé tenné azt, hogy a miniszteri rendeletalkotás, a kormány tagjainak alkotmányos jogállásával összhangban, magasabb szintű jogszabály, azaz törvény vagy kormányrendelet felhatalmazásához kötött.

A törvényjavaslat benyújtásának közvetlen aktualitását adó szabályozási igények az Európai Unióhoz történő csatlakozáshoz, közelebbről a közösségi jogból eredő követelmények és a hatékony tagállami működés feltételeinek teljesítéséhez kapcsolhatók. Egyrészt a törvényi szabályozást összhangba kell hozni a 2002 decemberében elfogadott alkotmánymódosítással. Az alkotmány csatlakozással hatályba lépő rendelkezése ugyanis a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletalkotási jogot biztosít. Így módosítás nélkül azzal ellentétesek lennének a hatályos jogalkotási törvénynek azon rendelkezései, amelyek a jogforrások között jelenleg csak a jogszabálynak nem minősülő jegybanki rendelkezést ismerik el. Az új jogforrás beillesztése kapcsán a törvényjavaslat a jegybanki függetlenség szempontjait biztosító speciális egyeztetési szabályokat is megállapít.

Másrészt meg kell határozni az uniós tagsággal összefüggésben a jogharmonizációs célú jogalkotási folyamat egyes követelményeit. Ennek sorába tartozik az uniós ügyekben a jogszabály-előkészítés formai feltételeinek pontosítása, illetőleg a tagságból eredő jogalkotási kötelezettségek teljesítésének tervezése.

(10.10)

A közösségi jog által meghatározott körben a jogalkotási törvénynek elő kell írnia egyes jogszabálytervezetek egyeztetését uniós intézményekkel és a tagállamokkal. E kötelezettség alapja az uniós belső piacot érintő jogalkotást érintő körben maga a római szerződés, míg más, főként műszaki tárgyú jogszabályok esetében jogalkotási kötelezettségünk közösségi irányelvek kapcsán áll fenn.

Tisztelt Országgyűlés! A minőségi jogalkotás érdekében az új törvény részletesebben határozná meg a jogszabály-előkészítés követelményeit, a jogszabályalkotás szükségességének vizsgálatától a jogszabályszerkesztés legalapvetőbb tartalmi előírásain át az egyeztetéssel kapcsolatos követelmények szigorításáig. Ennek egyik fontos elemeként rögzíti a törvénytervezettel kapcsolatos formai követelményeket, részletesen szabályozva a javasolt szabályozás szempontjait bemutató előterjesztés tartalmát. Egyértelművé teszi a javaslat a jogalkotásért való felelősség rendjét, rögzítve azt, hogy a jogszabály tervezetének előkészítéséért és szakmai kidolgozásáért a szabályozás tárgya szerinti illetékes szakminiszter felel. Az igazságügy-miniszter a jövőben a törvények és a kormányrendeletek mellett a miniszteri rendeletek tekintetében is egyeztetési, egyetértési jogot kapna, ezt azonban csak alkotmányossági, jogharmonizációs és kodifikációs szempontok tekintetében gyakorolhatná.

A jogszabályoknak idomulniuk kell az állandóan változó életviszonyokhoz, ezért a jövőben még nagyobb súlyt kell fektetni a jogrendszer folyamatos felülvizsgálatára. A törvényjavaslat megteremti a feleslegesen bonyolult, más jogszabályokkal ellentétes, illetőleg az elavult, tényleges joghatással már nem bíró jogi rendelkezések kiszűrésének és kiiktatásának eljárási rendjét. A jelenleginél részletesebb rendelkezések szólnának a tervezett jogi szabályozás előzetes, illetőleg a hatályos jogszabályok időszakonkénti, utólagos hatásvizsgálatáról is. Végül bővülnének a jogszabályoknak a hivatalos lapban történő kihirdetésére vonatkozó követelményei. A kihirdetett jogszabályszöveg helyesbítéséhez a javaslat tartalmi és eljárási garanciákat is kapcsol.

A jogalkotás szakmai színvonalának emelésére irányuló új jogintézmények hozzájárulhatnak a jogszabályok szakmai minőségének, időtállóságának javításához és a módosítások számának csökkentéséhez, erősítve ezzel is a jogbiztonságot.

Tisztelt Ház! Jelentős előrelépést eredményezhet a javaslat a nyitott jogalkotás feltételrendszerének kiépítése, valamint a jogszabályok megismerhetőségének biztosítása terén is. Az információs társadalom lehetőségeinek felhasználásával a jogalkotási folyamat nagyobb nyilvánosságot kap, a tervezés szakaszától egészen a kihirdetés időpontjáig. A szabályozás előkészítője a jogszabálytervezeteket honlapján a jövőben mindenki számára köteles hozzáférhetővé tenni, egyenlő feltételekkel biztosítva így a tervezetek megismerését és véleményezését minden érintett számára. Ugyanez a követelmény érvényesül az időszakonként közzétett jogalkotási tervek vonatkozásában is, lehetővé téve a potenciális véleményezők számára a tervezett jogalkotás folyamatos figyelemmel kísérését. Ezek az új követelmények természetesen nem teszik feleslegessé a jelenleg működő egyeztetési formákat, ezért a javaslat a hatályos törvényben megjelölt kötelező véleményezői kört bővíti, a jogszabályt előkészítő szakminiszter számára pedig előírja az egyes ágazatok tekintetében más törvények alapján fennálló véleményezési jog gyakorolhatóságának biztosítását.

Bár ősi jogelv, hogy a jog nem tudása nem mentesít a felelősségre vonás alól, az állampolgári jogismeret szintjének növelése természetesen kiemelkedően fontos állami feladat, amelynek megfelelő teljesítése pozitív oldalról megközelítve a jogkövetést is elősegítheti. A megismerhetőség biztosítása a cél az elektronikus közzététel kötelezettségének előírásával a hivatalos lapokra, a jogszabálygyűjteményekre és a jogszabályok nyilvántartására vonatkozó szabályozás felülvizsgálata során. A javaslat szerint a Magyar Közlöny elektronikus változata nem üzleti célú felhasználásra bárki számára ingyenesen hozzáférhetővé válik. Ez a rendelkezés megteremtheti a joganyag hivatalos szövegéhez való általános és egyszerű hozzáférés törvényi kereteit.

Tisztelt Országgyűlés! A legfontosabb, a hatályos törvényhez képest nóvumot jelentő szabályozási elemek összefoglaló ismertetéséből is kitűnhet, hogy a jogalkotásról szóló törvényjavaslat határozott célok megvalósítására törekszik. Ezek a célok e Házban - reményeim szerint - vitán felül állnak. Az eredményes tagállami működésbe és a zökkenőmentes csatlakozásba vetett bizodalmunkban mindannyian osztozunk. A jogalkotás minőségének emelése és átláthatósága pedig olyan kérdések, amelyekben az elért eredményekről és a megoldásra váró problémákról önök a törvényalkotás gyakorlatában szerzett beható, közvetlen tapasztalataik alapján mindenkinél megalapozottabb véleményt alkothatnak.

Tisztelt Országgyűlés! A nemzetközi szerződések megkötésével kapcsolatos szabályozás az alkotmány szintjén szűkszavú, a részletes szabályokat tartalmazó 1982-es törvényerejű rendelet pedig mára jóformán teljes egészében alkalmazhatatlanná vált. A joganyag felülvizsgálatára már számos kísérlet történt a rendszerváltás óta, azok azonban a monizmus-dualizmus vitán kivétel nélkül elbuktak. Itt a teremben ülő tisztelt képviselőtársaim erre nyilván jól emlékeznek, például az alkotmányügyi bizottságban lefolytatott viták kapcsán is.

Az Országgyűlés előtt szereplő javaslatok fenntartják a mérsékelt dualista rendszert, vagyis a nemzetközi szerződésből fakadó nemzetközi kötelezettségek a szerződés kihirdetésével válnak kötelezővé, míg a ius cogens, a nemzetközi szokásjog és az államok közössége által elismert általános jogelvek transzformációját a javaslat szerint az alkotmány végzi el. A javaslatok ugyanakkor arra törekednek, hogy minél inkább egyszerűsítsék a nemzetközi szerződések megkötéséhez vezető belső jogi folyamatot. Ennek megfelelően főszabályként a szerződések megerősítése és kihirdetése egy aktussal történne, amivel egyrészt az Országgyűlés munkaterhe is jelentősen csökken, mivel egy-egy nemzetközi szerződést csak egyszer kell megtárgyalnia, másrészt megszűnik az az alkotmányosan igen-igen vitatható gyakorlat, amely a kihirdető jogszabályban a nemzetközi szerződések nemzetközi jogi hatálybalépésére visszamenőlegesen rendeli alkalmazni a szerződés rendelkezéseit.

Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány módosításáról szóló javaslat a nemzetközi szerződések és a belső jog viszonyát közvetetten azzal határozza meg, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörévé teszi a nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályok megsemmisítését. Főszabályként tehát a nemzetközi szerződések a jogforrási hierarchiában - az alkotmányt leszámítva - megelőzik a belső jogi normákat, mivel a nemzetközi szerződéssel ellentétes belső normát az Alkotmánybíróság megsemmisíti. Ha azonban törvény olyan nemzetközi szerződésbe ütközik, amelynek kihirdetése a kormány hatáskörébe tartozik, a javaslat szerint az Alkotmánybíróság sem a törvényt, sem a szerződést kihirdető kormányrendeletet nem semmisíti meg, hanem felhívja az Országgyűlést és a kormányt az ellentét megszüntetésére. Ez történhet a nemzetközi szerződés módosításával, az abban foglalt kötelezettség megszüntetésével, illetve a törvény módosításával.

A javaslat ezzel megakadályozza, hogy nemzetközi szerződés kihirdetésével a kormány elvonhassa az Országgyűlés törvényalkotási hatáskörét, ugyanakkor biztosítja azt is, hogy a Magyar Köztársaság az ellentét megszüntetéséig is teljesíthesse a kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződésben foglalt nemzetközi kötelezettségét. Amennyiben az ellentét megszüntetésére az Alkotmánybíróság által megszabott határidőn belül nem kerül sor, a javaslat szerint az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződést kihirdető kormányrendeletet semmisíti meg. Ez azonban a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségét nem érinti. Mindez azt jelenti, hogy véső soron az ellentét feloldására hatáskörrel rendelkező szervek mulasztása esetén az Országgyűlés jogalkotó hatásköre védelmének a javaslat elsőbbséget biztosít, a nemzetközi jog és a belső jog összhangjának kötelezettségét előíró alkotmányi rendelkezésekkel szemben.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatok az Országgyűlés és a kormány közötti, a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos hatáskörmegosztás szabályozásakor túllépnek a jelenlegi, elavultnak tekinthető szabályozáson. Ennek megfelelően nem a szerződő fél megnevezése - vagyis hogy a Magyar Köztársaság vagy a Magyar Köztársaság kormánya köti-e a szerződést - válik elhatárolási szemponttá, hanem a szerződés tartalma.

(10.20)

Ha a szerződés az alkotmányban megjelölt törvényhozási tárgykört vagy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó egyéb kérdést érint, annak megerősítésére az Országgyűlés lenne jogosult. A parlament e hatásköre a kormány irányába nyitott, mivel a kiemelkedő fontosságú szerződések megerősítése akkor is országgyűlési hatáskör, ha a szerződés nem törvényalkotási tárgykört érint.

A tartalmi elhatárolás jelenik meg abban a szabályban is, hogy a nemzetközi szerződés megerősítéséhez olyan szavazati arány szükséges, mint amelyet az alkotmány a szerződés tárgya szerinti döntéshozatalhoz egyébként előír. A javaslat garanciális szabályokat állapít meg azon nemzetközi szerződések megerősítéséhez, amelyek alapján a Magyar Köztársaságnak kifejezett, a konkrét kötelezettségvállalásra vonatkozó hozzájárulása nélkül, a szerződés megkötésekor előre meg nem határozható kötelezettsége keletkezhet. Ilyen nemzetközi szerződés az ENSZ alapokmánya vagy a Nemzetközi Büntetőbíróság statútuma.

A javaslat megadja ugyan a felhatalmazást ilyen szerződések megkötésére, ám azok megerősítését és kihirdetését alkotmányozó többséghez köti. A szerződések jogáról szóló bécsi szerződés szerint a nemzetközi szerződéseket már hatálybalépésük előtt ideiglenesen alkalmazni lehet. Ezzel a lehetőséggel a Magyar Köztársaság is gyakran él, mivel egy szerződés magyar részről történő megerősítése, és annak nemzetközi jogi értelemben vett hatálybalépése között sokszor évek vagy akár évtizedek is eltelhetnek.

Az alkotmány módosítása a szerződések ideiglenes alkalmazására a kormányt hatalmazza fel. Ha a szerződés tárgya szerint annak kihirdetésére a kormány illetékes, az ideiglenes alkalmazásról a szerződést kihirdető kormányrendelet rendelkezik. Ha a szerződés tárgya szerint az Országgyűlés illetékes, az ideiglenes alkalmazást a kormány csak legfeljebb egy évre rendelheti el. Ezen túl annak fenntartásáról az Országgyűlés a szerződés kihirdetésével egyidejűleg a kihirdető jogszabályban határoz.

Tisztelt Országgyűlés! Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, vagyis a NATO tagállamai fél évszázadon keresztül együtt munkálkodtak közös védelmünk biztosításáért, és azért, hogy hozzájáruljanak egész Európa békéjéhez, stabilitásához és biztonságához. A Magyar Köztársaság 1999. március 12-e óta a NATO tagja. A szervezetbe történt felvétel az ország életében bekövetkezett pozitív folyamatok igen jelentős nemzetközi elismerése volt. A NATO-tagságunk kezdete óta eltelt több mint négy év tapasztalatai, különösen 2001. szeptember 11-e tragikus eseményei, amelyek nyomán a szövetség történetében először került sor az észak-atlanti szerződés 5. cikke szerinti kollektív önvédelmi eljárásra, rámutattak arra, hogy a szerződéses kötelezettségek teljesítésének eljárási rendje további korszerűsítést igényel.

Az alkotmány NATO-tagság miatti módosítása 2000-ben jelentősen megváltoztatta a fegyveres erőkkel való rendelkezés hatásköri szabályait. A módosítás a törvényhozó és a végrehajtó hatalom közötti hatáskörök pontosabb elhatárolását foglalta keretbe annak érdekében, hogy a saját, illetve a külföldi csapatmozgások engedélyezése nem háborús, hanem kiképzési, felkészülési műveletek esetén ne igényelje az Országgyűlés külön engedélyező aktusát. Indokoltnak, sőt elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy a kollektív önvédelem gyakorlásának jogi feltételei lépést tartsanak a megváltozott biztonságpolitikai környezettel, és lehetővé tegyék, hogy a fegyveres erők megfelelően tudjanak reagálni a köztársaság és szövetségesei biztonságát fenyegető lépésekre.

Az Országgyűléshez benyújtott javaslatunk módosítani kívánja az alkotmány 19. §-át. Indítványunk szerint a fegyveres erőkkel való rendelkezés terén a nemzetközi szerződésből eredő szövetségesi feladatok ellátásával összefüggő kérdésekben azokról az Országgyűlésnek legközelebbi ülésnapján, a jelen lévő képviselők egyszerű többségével kell határoznia. Ezáltal biztosítható, hogy a Magyar Köztársaság kellő rugalmasság mellett, időben eleget tudjon tenni szövetségesi kötelezettségeinek.

Kétségtelen, hogy ez a rendelkezés olyan hatáskört adna az Országgyűlés egyszerű többségének a kezébe, amelyhez a hatályos szabályok szerint a képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ez álláspontunk szerint azért fontos, mert az alkotmány 7. § (1) bekezdése előírja, hogy a Magyar Köztársaságnak biztosítania kell a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. Véleményem szerint az alkotmány ilyen irányú módosítása elősegíti, hogy a köztársaság zökkenőmentesen tudjon eleget tenni nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeinek, és szövetségesi feladatainak ellátását ne a döntéshozatalt indokolatlanul elnyújtó eljárási szabályok lassítsák. Ily módon biztosítható, hogy a szükséges intézkedések haladéktalanul megtehetők legyenek.

Az Országgyűlés megalapozott döntése elősegítéséhez fontosnak tartom elmondani, hogy áttekintettük, miként szabályozzák a kérdéskört a többi NATO-tagállamban. Megállapítottuk, hogy egyedül Németország írja elő a szövetségi törvényhozás képviselői egyszerű többségének támogatását arra az esetre, amikor a fegyveres erők alkalmazása a washingtoni szerződés 5. cikke körében történik. A többi szövetséges államban ez a kormányok jogkörébe tartozik, amelyeknek előzetesen vagy utólagosan kell tájékoztatniuk jogkörük gyakorlásáról a parlamenteket.

1991-ben az Alkotmánybíróság a honvédelmi és az igazságügy-miniszter alkotmányértelmezésére vonatkozó indítványa alapján úgy foglalt állást, hogy az Országgyűlés, a köztársasági elnök és a kormány hatásköreinek a fegyveres erők irányítását hézag nélkül át kell fogniuk. Ennek érdekében kimondta azt is, hogy a végrehajtó hatalommal kizárólagosan felruházott kormány, alkotmányos jogállásával összhangban minden olyan irányítási hatáskört felölel a fegyveres erők felett, amely a hatályos jog szerint nem tartozik kifejezetten az Országgyűlés vagy a köztársasági elnök hatáskörébe.

Az alkotmány 35. § (1) bekezdésére vonatkozó javaslatunk egyértelművé kívánja tenni ezt a kiegészítő szabályt a külföldi fegyveres erők vonatkozásában is az alaptörvény szövegében.

A javaslat az alkotmány fegyveres erőkről szóló VIII. fejezetét is kiegészíti egy új bekezdéssel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), valamint egy új 40/D. §-sal.

Elnök úr, miután négy nagy jelentőségű törvényjavaslatról van szó, még két-három percet hadd szabadjon kérnem.

ELNÖK: Egy kis türelmet még tanúsítunk.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen.

Az új rendelkezések lehetővé teszik, hogy a NATO integrált légvédelmi rendszere keretében a nemzetközi szerződésből eredő szövetségesi, légtérvédelmi feladatok ellátása körében a magyar fegyveres erők repülőgépei is - hasonlóan a külföldi fegyveres erők magyarországi őrjáratához - a kormány engedélyével járőrözhessenek külföldön. Az ebből eredő fegyverhasználat-engedélyezési jogköröket a későbbiekben törvényben kívánjuk pontosítani. Javaslatunk a magyar fegyveres erők vonatkozásában privilegizált hatásköri szabályokat állapít meg azzal, hogy a felsorolt nemzetközi szervezetek, vagyis az ENSZ, az Európai Unió, az EBESZ, illetve a NATO döntéseihez kapcsolódó békefenntartó, illetve hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenység, valamint a kollektív védelmi kötelezettség Magyarország területét nem érintő érvényesítése esetén szükséges döntéseket az Országgyűlés egyidejű tájékoztatása mellett a kormány kompetenciájába utalja. Azt, hogy ezek szükséges, indokolt és lényeges módosítások, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ellenzéki frakciókban is megfogalmazódott ilyen tárgyú alkotmánymódosítás igénye.

Salamon László képviselő úr 2002 novemberében nyújtott be javaslatot az Országgyűléshez, amelynek rendelkezéseit apró pontosításokkal átültettük az indítványunkba. A képviselő úr javaslatának indokoló része oly mértékben helytálló megállapításokat tartalmazott, hogy a most önök előtt szereplő javaslat vitája során is megismételhetem őket. A képviselő úr szerint az alkotmánynak a NATO-hoz történt csatlakozás nyomán szükségessé vált módosítására a polgári kormány többszöri próbálkozása ellenére csak részben került sor - írta a képviselő úr. A képviselő úr 2002 novemberében úgy vélte, hogy a hatályos szabályok nem igazodnak az új politikai, katonai környezethez. Szükségtelenül magas szinthez kötik az engedélyezést, így feleslegesen terhelik az Országgyűlést, és hosszabbítják meg a döntéshozatalt.

Tisztelt Országgyűlés! A válaszok, megoldások megfelelősége, egyes rendelkezések megítélése természetesen szakmai és politikai természetű álláspontkülönbségek kialakulásához vezethet. Az előterjesztő a vitás kérdéseknek a javaslat jobbítása és a politikai konszenzus megteremtése érdekében történő feloldására a törvényjavaslat tárgyalása során mindvégig nyitott lesz. Kérem önöket, hogy megalapozott vita után a javaslatokat szíveskedjenek majd támogatni.

Köszönöm szépen figyelmüket, és elnök úr, köszönöm a türelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat vitájával folytatjuk a munkánkat.

Először bizottsági álláspontok, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor öt-öt percben. (Jelzésre:) A frakcióvezető úr ügyrendben kért szót. Megadom a szót Herényi Károly frakcióvezető úrnak.

(10.30)

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy észrevételt szeretnék tenni, és egy ügyrendi javaslatom lenne.

Ha megnézzük, a kiküldött napirend szerint a legnagyobb témához, az alkotmánymódosításhoz odarendelt vezérszónoki idő tizenöt perc, ami meglehetősen rövid, és az utána következő törvényeknél a vezérszónoki időkeret húszperces, ami meglehetősen sok.

Tisztelettel javasolnám a Háznak, hogy az alkotmánymódosításról szólót, tehát az elsőt emeljük fel húsz percre, és az összes többi vezérszónok idejét csökkentsük le tízre, mert azt hiszem, a fontosság ezt indokolná, és a parlament munkája is kicsit pergőbb lenne.

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Nagy egyetértést látok a Házban ezzel kapcsolatban, ami persze nem feltétlenül ok, hogy megfelelő lehetőséget tudjak adni ennek, hiszen a házbizottságban elfogadta valamennyi frakcióvezető az erre vonatkozó javaslatot, ha másképpen nem is, akkor hallgatással.

Én egy módon tudom ezt ülésvezetéssel - és nyilván Dávid Ibolya is, aki utánam fogja vezetni az ülést, ő szintén itt ül - olyan módon elősegíteni, hogy nagyobb türelmet fogok tanúsítani az alkotmány vezérszónoklatával kapcsolatos időtúllépéssel kapcsolatban. A többinél pedig azt kérném, hogy képviselőtársaim legyenek türelemmel, és ha tíz perc alatt be tudják fejezni a hozzászólásaikat, akkor ezt tegyék meg. Ezt én is erőteljesen javasolom, hiszen én vezetem majdnem egész nap az ülést, és az én időm is drága ilyen értelemben, tehát én is érdekelt vagyok abban, hogy képviselőtársaim esetleg mondandójukat, amelyeket rövidebben is el tudnak mondani, így oldják meg. Ha ebben a frakcióvezető úr egyetért, akkor ennek megfelelően fogok eljárni.

Salamon László is ügyrendi hozzászólásra kért szót.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Azt gondolom, az a rugalmasság, amit az elnök úr itt most az ügyrendi javaslatra vonatkozó megnyilatkozásában kifejezésre juttatott, méltányosan meg fogja oldani a problémát, ahogyan ezt egyébként tette az elnök úr az én egyetértésemet nagyon megnyerően Hankó Faragó Miklós államtitkár úr kérését illetően is.

Egyetlenegy dolgot szeretnék azért mondani. Most azon képviselőtársaim feladatának ellátását szem előtt tartva, akik viszont úgy készültek a mai ülésre a második, harmadik napirendi pontnál, hogy húszperces vezérszónoklatuk lesz, azt gondolom, nem lehet elvárni, hogy ők most fél óra alatt átrendezzék a mondanivalójukat, és a felére csökkentsék; tehát ezt mint szempontot hangsúlyozom. És félve, csendben megemlítem, hogy egyébként a 17-es ügyrendi bizottsági állásfoglalás szerint ezek az időkeretek ajánlások, amelyek szómegvonást nem tesznek lehetővé, de még egyszer azt gondolom, nem kell itt rigorózusan állásfoglalásokra hivatkozni. Az a megnyilatkozás, amit az elnök úr itt kifejezésre juttatott, annyi rugalmasságot tanúsít, hogy egész biztosan a tárgyalás nagyon korrekten és jó hangnemben, jó hangulatban, az ügyhöz méltó módon fog itt a Házban végbemenni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megállapítom, hogy a képviselő úr nem tett érdemben elbírálható ügyrendi javaslatot. Most akkor semmi akadálya annak, hogy elkezdjük a vitát, és a bizottsági előadók következzenek.

Először megadom a szót Eörsi Mátyás úrnak, az alkotmányügyi bizottság előadójának. Képviselő úr, öné a szó.

DR. EÖRSI MÁTYÁS, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Engedje meg, hogy én is csatlakozzam azokhoz, akik gratulálnak nagyvonalú ajánlatához. Úgy érzem, ez tényleg megoldja a kérdést. De most valóban rátérnék az alkotmányügyi bizottság vitájára, ahol a kormány előterjesztése után mindegyik frakció elmondta a saját véleményét az alkotmánymódosító csomaggal kapcsolatban.

Ha szabad, elnök úr, egy mondatban összefoglalnom a vita rezüméjét, akkor az úgy hangozna, hogy az alkotmányügyi bizottság többsége támogatja az alkotmány módosítását, azonban megállapíthattuk, hogy az alkotmány módosítását a parlament nem fogja elfogadni. Ennek az oka pedig az, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség vitatja az alkotmánymódosítást. Nyilván ők fogják kifejteni, hogy miért, ezért nem is mennék bele az érdemi vitába, majd pártom vezérszónokaként ezt megteszem.

Egy dolgot engedjen meg, elnök úr, hogy megemlítsek. Az alkotmányügyi bizottság ülésén a Fidesz, ha szabad így mondani, vezérszónoka szemrehányást tett a kormánynak azért, hogy alkotmányról lévén szó, kétharmados törvényről lévén szó a kormány mégsem hívta meg az ellenzéki pártokat, a Fideszt, hogy tárgyaljanak az alkotmány módosításáról. Amikor ez a kritika elhangzott, akkor megmondom őszintén, magunk is, kormánypárti képviselők kicsit összehúztuk a szemöldökünket, hogy tényleg, miért nem kerül sor ilyenre. Alkotmányról van szó, ilyen fontos törvényről, kétharmadot igényel - hát miért nem hívták meg az ellenzék képviselőit? De akkor kiderült, hogy meghívták az ellenzék képviselőit. Elnök úr, kiderült, hogy a parlamenti pártok kaptak meghívást egy ilyen tárgyalásra, de erre a meghívásra Áder János frakcióvezető úr, mármint a Fidesz frakcióvezetője egészen pontosan április 10-én úgy válaszolt, hogy nem kívánnak ezen részt venni, majd a parlamenti vita során kívánják elmondani az észrevételeiket. Ismeri elnök úr a kifejezést: ha van sapka, azért nem, ha nincs sapka, azért nem. Tehát meghívtuk a pártokat, az nem kellett, majd amikor nem jöttek el, és azt mondták, majd itt akarják elmondani a véleményüket, kiderült, hogy azért nem tudják támogatni - részben nyilván más okok mellett sem -, merthogy nem hívták meg őket tárgyalásra.

Tisztelt Elnök Úr! Aki figyelte Hankó Faragó Miklós államtitkár úr beszámolóját vagy expozéját, láthatta, hogy az alkotmánymódosítás igazából nem pártlogika szerint működik. Nem hiszem, hogy itt szocialista, konzervatív vagy liberális jellegű alkotmánymódosításról lenne szó. Itt alapvetően szakmai szempontok érvényesülnek az alkotmánymódosításban, olyan szakmai szempontok, amelyek az alkotmány tizenhárom éves működése alapján kellő munícióval szolgálnak ahhoz, hogy ezeket a parlament áttekintse, feldolgozza és végül el is fogadja annak érdekében, hogy a Magyar Köztársaságnak jobb alkotmány álljon rendelkezésére.

Érdemes felhívni, elnök úr, a figyelmet arra is, hogy a kormány előterjesztésében számos olyan megoldás található - gondolok itt az Alkotmánybíróságra, gondolok a honvédelemmel kapcsolatos alkotmányos helyzetre -, amely rendelkezéseket a Fidesz-kormány vagy kidolgozta, vagy pedig be is terjesztette a parlament elé. Most ez a javaslat ezeket a Fidesz-kormány által elkészített és megvalósított javaslatokat részben még enyhítette, tehát nem feltétlenül fogadott el olyan távoli álláspontot; gondolok itt az Alkotmánybíróság jogegységi döntéssel kapcsolatos hatáskörére. A Fidesz javaslata az volt, hogy azokat megsemmisítheti az Alkotmánybíróság; ez a javaslat csak azt mondja, hogy felülvizsgálhatja. A honvédelemre gondolva a Fidesz szintén javasolta, hogy a NATO-val kapcsolatos ügyeket ne a parlament, hanem a kormányzat dönthesse el; ugyanezt tartalmazza ez a javaslat is. Akár hiszik, akár nem, képviselőtársaim, a Fidesz ezeket sem támogatja, holott még egyszer hangsúlyozom, ezek azokon az elképzeléseken, néhol nemcsak elképzeléseken, hanem normaszövegbe öntött elképzeléseken alapultak, amelyeket a Fidesz annak idején maga is helyesnek tartott, de akkor kormányon voltak, most pedig ellenzékben vannak, és ez ekkora különbséget okoz abban, hogy mit gondolunk az alkotmányról.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Befejezésül: sajnálattal állapítjuk meg, bár a kormánytöbbség támogatja az alkotmány módosítását és a csatlakozó jogszabályokat - lesznek majd módosító javaslataink is, mint ahogyan a kormány erre felhívta a pártokat, hogy tegyék meg javaslataikat -, sajnálattal látjuk, hogy valószínűleg az alkotmány nem fog átmenni a parlamenten, de örülhetünk annak, hogy azért végső soron, ha nem is tökéletes, de azért mégis egy működőképes alkotmány áll a Magyar Köztársaság rendelkezésére a jövőben is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A kisebbségi véleményt Salamon László képviselő úr ismerteti.

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi bizottság ellenzéki képviselői valóban nem találták az alkotmánymódosító törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak.

Eörsi képviselő úr itt előhozta az ülés egyik mozzanatát, és mivel az államtitkár úr expozéjában is érintette az egyeztetést, azért szabad legyen itt most arra utalnom, hogy Áder frakcióvezető úr levelének csak egy részét ismertette mind az államtitkár úr, mind Eörsi Mátyás képviselőtársam, a másik részét nem. Abból kiderül, hogy a Fidesz nem zárkózott el az egyeztetésektől - különben egyeztetések nem voltak. Az sem tekinthető igazán egyeztetésnek, amire nem a kormány, hanem az igazságügyi közigazgatási államtitkár tett kísérletet egy olyan szakaszban, amikor kormányálláspont az alkotmányról még nem is volt.

(10.40)

Ez volt az egyetlen és az utolsó kísérlet bármiféle egyeztetésre. Ezzel kapcsolatban adtak egy nagyon rövid határidőt, tisztelt képviselőtársaim, néhány napot arra, hogy alakítsunk ki véleményt egy ilyen elképzeléscsomagra, amit most háromnegyed óra alatt tudott kifejteni az államtitkár úr. Erre valóban azt mondtuk, hogy ehhez idő kell, mert ez elemzést kíván, a problémák átgondolását és megfontolt álláspont kialakítását; ezt követően azonban újabb egyeztetésekre nem került sor. Ennyit az egyeztetésekről.

Nem fogom itt most részletesen elmondani az ellenzéki képviselők véleményét, legalábbis tételesen, hiszen amikor majd a Fidesz álláspontjának ismertetésekor elmondhatom a Fidesz álláspontját, akkor ezek úgyis el fognak hangzani, és ilyen értelemben nyilván nem kell ismétlésekbe bocsátkozni, ezt lehetőség szerint kerülni kell. A kisebbségi álláspont ismertetése kapcsán azonban nagyon röviden érinteném legalábbis a fő gondolati irányokat.

Az egyik valóban az volt, amit kifogásoltunk, hogy nem történtek meg az ilyen súlyú törvényhez indokolt és szükséges egyeztetések, ezért ez az alkotmánymódosító törvényjavaslat előkészítetlen. Problémaként érzékeltük azt is, hogy egy nagy csomagot kell tárgyalnunk, ami mindig magában rejti annak kockázatát, hogy problémák merüljenek fel az elfogadásával kapcsolatban. Egy több elemből álló csomagnál ugyanis hiába van esetleg egy, két, három vagy négy kérdésben is egyetértés, ha van másik néhány nagyon fontos kérdés, amelyben nincs, akkor ez azzal a kockázattal jár, hogy a csomag egyáltalán nem fog megszületni, abban a részében sem, amelyben a konszenzus létrejöhetett volna.

A bizottság ülésén végigvettük azokat a pontokat, az alkotmánymódosító javaslat azon kérdéseit, amelyekkel szemben fenntartásunk vagy kifejezetten ellenvéleményünk van, és mindezek alapján valóban arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy azt tartjuk helyesnek, ha a kormány ezt a javaslatot visszavonja, részenként bocsátkozik egyeztetésekbe, és megfelelő előkészítés után a konszenzusos részeket előterjeszti. Nem az a kérdés itt, ahogy Eörsi Mátyás képviselő úr felvetette, hogy mi mindenáron meg akarjuk akadályozni ezt az alkotmánymódosítást, ez így egyszerűen nem igaz. És nem is látjuk úgy, hogy ennek az alkotmánymódosításnak nem lenne semmiféle esélye; azt viszont látjuk - és erre rámutattunk a bizottsági ülésen -, hogy ennek az alkotmánymódosító csomagnak ily módon történő tárgyalása valóban csekély esélyt biztosít arra, hogy még az egyetértést élvező részek is megszülessenek a törvényalkotás és az alkotmányozás terén.

Éppen a siker érdekében, éppen annak érdekében, hogy találjuk meg az egyetértési pontokat, javasolta azt az ellenzék, hogy válasszunk egy más tárgyalási módot: javasolta e javaslat visszavonását, és éppen erre tekintettel foglalt állást úgy, hogy ilyen formában ezen alkotmánymódosító törvényjavaslat általános vitára bocsátását nem támogatja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Keleti Györgynek, a honvédelmi bizottság előadójának… (Nincs a teremben.) - nem tudom, hogy van-e valaki a honvédelmi bizottságból, aki át tudja venni az elnök úr szerepét.

Ha nincs, akkor Körömi Attilának adom meg a szót, aki a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményét ismerteti, szintén ötperces időkeretben.

KÖRÖMI ATTILA, a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés honvédelmi bizottságának ellenzéki képviselői nem támogatták az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára bocsátását. Ezzel együtt kifejtették, hogy minden szükséges feltétel együttállása esetén elvileg nem zárkóznak el a szövetségesi politikánkba illeszkedő katonapolitikai teendőink végiggondolásától, azonban ezek a feltételek ma egyértelműen hiányoznak, s hogy mely feltételek hiányoznak, erre ebben az öt percben ki is fogok térni.

Fontos megjegyzendő, hogy minden ellenzéki képviselő hozzászólása elején erősen sérelmezte - voltak, akik elfogadhatatlannak minősítették -, hogy az Országgyűlés kétharmados alkotmányos jogosítványait csökkentő kormányzati szándék bizottsági előterjesztésekor sem az előterjesztő Igazságügyi Minisztérium, sem pedig a Honvédelmi Minisztérium nem képviselteti magát politikai szinten.

Az ellenzék képviselői az előterjesztésre nemmel leadott szavazataikat a következő legfontosabb pontokkal indokolták.

Első, és nagyon fontos megjegyezni, hogy soha semmilyen kérdésben nem szenvedett késedelmet egységes NATO-szövetségesi kezdeményezés, döntés, hiszen a parlament mindig átérezte annak felelősségét, azaz a Magyar Köztársaság a jelenlegi alkotmányos keretek között is mindig teljesítette az egységes NATO-döntésből fakadó szövetségesi kötelezettségeit és vállalásait, legyen szó 2001. szeptember 11-éről, legyen szó a déli határainknál folyó korábbi háborúról.

Második fontos szempont volt, hogy a parlament egy időben két alkotmánymódosító elképzelést tárgyal: Keleti Györgynek, a honvédelmi bizottság elnökének egyéni képviselői indítványát a csapatmozgásokról, és az Igazságügyi Minisztérium előterjesztését, amely szintén érinti a csapatmozgásokat.

Eléggé beszédes, hogy Keleti elnök úr nem mondta el többségi véleményét a bizottság, illetve a parlament jelenlegi ülésén, hiszen ez a két előterjesztés nincs is összhangban egymással.

Harmadszor: a kormány olyan esetekben is szükségesnek látná csökkenteni az Országgyűlés kétharmados jogosítványait, amelyek egyébként nem következnek egyértelműen és szorosan NATO-szövetségesi politikánkból.

Negyedszer: a kormány a számára most is biztosított hatásköréből fakadó feladatait is nehezen tudja végrehajtani a csapatmozgások és a katonapolitikai kérdések tekintetében. Ehhez két fő példa hangzott el a bizottsági ülésen: az egyik az Afganisztánba irányuló átrepülések kérdésében, a másik pedig a taszári bázis iraki helyzetet érintő nyelviskolai kurzusait, illetve a rendőr-akadémiai célú képzést érintően. Ebben a kormány egyszerűen kudarcot vallott.

Ötödször: tudjuk, hogy az alkotmánymódosítás érzékeny kérdés, alapja a bizalom, és a kormány körüli bizalmi légkör egyre romlik. Egyébiránt amikor mi szerettünk volna hasonló kérdésekben az alkotmányhoz hozzányúlni, akkor Juhász Ferenc korábbi bizottsági alelnök úr, jelenleg honvédelmi miniszter egyértelműen és kizárólag a bizalom hiányával indokolta, hogy az akkori ellenzék, a mai kormánypártok nem járultak hozzá a kezdeményezésünkhöz. Jóllehet, a két helyzet között óriási különbség van, hiszen akkor igen kiélezett helyzetben kellett a kormánynak döntéseket hozni: emlékezzünk az elmúlt négyéves ciklus környezetünkben és a távolabb eső részekben felvetődött katonapolitikai kérdéseire.

A fentiek miatt véleményünk szerint először a kormány tisztázza a soraiban az ellentmondásokat, a mai, meglévő hatásköreit pontosan és szabályosan gyakorolja, ezekről a közvéleményt időben és világosan tájékoztassa, generáljon több bizalmat irányába a társadalom, az Országgyűlés és az ellenzék részéről, azaz a kormány teremtse meg azokat a feltételeket, amely feltételek esetén ezekben a kérdésekben beszélgetni lehet. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A Magyar Köztársaság pedig addig is teljesíteni fogja a szövetségesi kötelezettségeiből fakadó elvárásokat a mai alkotmányos keretek között is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most az önkormányzati bizottság előadója következik, Kosztolányi Dénesnek adom meg a szót.

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, az önkormányzati bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés önkormányzati bizottsága 2003. szeptember 9-ei ülésén a törvényjavaslatot megvitatta, és azt egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta. (Dr. Eörsi Mátyás tapsol.)

(10.50)

Az egyhangú szavazás elsősorban annak volt köszönhető, hogy a bizottság képviselő tagjai kizárólag a módosítás önkormányzatokat érintő részével foglalkoztak. E tekintetben évek óta kialakult az az egység, amire az a jellemző és úgy jellemezhető, hogy a bizottság előtérbe helyezi az önkormányzatok valós és jogos érdekeit.

A módosítás változatlanul hagyja azt a szabályozást, miszerint egyetlen ok az önkormányzati képviselő-testületek feloszlatására az alkotmányellenes működés. Az a kérdés, hogy ezt a jogot, tehát a képviselő-testületek feloszlatásának jogát az Országgyűlés kizárólag vagy az Alkotmánybírósággal egyetértésben, vagy annak véleménye ismeretében gyakorolhatja-e, illetve ne az Országgyűlés, hanem az Alkotmánybíróság kapjon hatáskört, e tekintetben a vitát most kell eldöntenünk. Az önkormányzati bizottság a végleges álláspontját a társbizottságokban és az általános vitában elhangzottak alapján fogja véglegesen kialakítani. Ugyanis az elmúlt 13 év az önkormányzatok megerősödését, fejlődését hozta, és ez sikernek minősíthető. Elenyésző számban került sor helyi képviselő-testületek feloszlatására, ami szintén e hatalmi ágazat dicséretére szolgál.

Önkormányzati szempontból igen lényeges, hogy alkotmányellenesen minél rövidebb ideig működhessen egy önkormányzat, és a testület feloszlatható legyen. A választópolgárok és az önkormányzati területeken élők érdekeit a gyors és a végleges döntés szolgálja leginkább. Minél több garanciát kapnak az önkormányzatok, annál jobb. Az Országgyűlés az Alkotmánybíróság egyetértésével tud ilyen jellegű döntést hozni. Mi úgy látjuk az önkormányzati bizottságban, hogy a végleges megoldás az Országgyűlés és az Alkotmánybíróság egyetértése lenne.

Az önkormányzati bizottságban ugyanakkor határozott kritika fogalmazódott meg a tekintetben, hogy a törvényjavaslat tudomást sem vesz a folyamatban lévő közigazgatási reformról. A 19. § (3) bekezdése módosítást kezdeményez, de érintetlenül hagyja, sőt ilyen formában megerősíti a magyarországi megyerendszert. Kérdés, hogy ezt az Igazságügyi Minisztérium a közigazgatási reform elfogadása előtt vagy azzal párhuzamosan, esetleg ahelyett teszi-e. Nem kívánatos, hogy esetleg fél év múlva a közigazgatási reform belügyminiszter asszonya oda lyukadna ki, hogy egy újabb alkotmánymódosítással felejtsük el a megyéket, nevüket és székhelyüket.

Felvetődött a kérdés, hogy Bárándy miniszter úr, az előterjesztő számol-e újabb fővárosi kerületek kialakításával, hiszen nem tesz javaslatot azon előírás módosítására, hogy az alkotmányból kerüljön ki a fővárosi kerületek kialakításáról szóló jogszabály. Ez a jogi szabályozási hely ugyanis teljesen idegen az alkotmányban, felesleges, fővárosellenes, illetve politikai tartalmú jogalkotás. Az alkotmánynak - helyesen - döntenie arról kell, hogy a köztársaság fővárosa Budapest-e vagy esetleg nem Budapest. Ez a 74. §-ban található. A kerületek átalakítását, megszüntetését, részeinek csatolását, egyesülésüket, a fővárosból történő kiválásukat szíveskedjenek az érintettekre hagyni a jövőben is.

Mindezek után sajnálattal vettük tudomásul az Igazságügyi Minisztérium képviselőjének azon nyilatkozatát, hogy az igazságügyi tárca az alkotmánymódosítás kapcsán nem kívánt állást foglalni a közigazgatási reform tekintetében. Nem is nyitja meg az alkotmánynak az önkormányzatokra vonatkozó fejezetét. A bizottsági ülésen azt hallhattuk, hogy a fővárosi kerületek kialakítása nem a legszerencsésebb terminológia, bár az Országgyűlés törvénnyel rendeli el.

Az önkormányzati bizottság tagjai remélik, hogy dr. Bárándy Péter miniszter úr nem osztja beosztottjának azt a véleményét, hogy itt mindentől függetlenül, tradicionális törvényhozási tárgykörről van szó. Tisztelt Országgyűlés! Az 1949. évi XX. törvény az oroszból fordított kommunista alkotmány utódszövege. Tisztelt Miniszter Úr! Semmilyen tradíciót nem hordoz ez a normaszöveg, és nem is hordozhat. A bizottság tagjai bíznak abban, hogy ön ezt felismeri, és az alkotmányozás ebben a szellemben folytatódik a jövőben. Ha nem elég a mi szavunk az önkormányzati bizottságban, akkor szeretném idézni a Magyar Köztársaság alkotmányának bevezetőjéből a bevezetőt jegyző Kukorelly István szövegét és megállapításait: “A hatályos magyar alkotmány 1949-es szerkezete és szerkesztési koncepciója a kodifikáció szakmai követelményei nézőpontjából jogosan bírálható. Rajta van a történelmi kor lenyomata.ö Nem tradíció - hatályon kívül helyezendő. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönjük szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 15-15 perces időkeretben, az imént jelzett türelmet is bekalkulálva; közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Először megadom a szót Vastagh Pál úrnak, az MSZP képviselőcsoportja nevében.

DR. VASTAGH PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Érdeklődők, akik esetleg televízión vagy rádión figyelik az alkotmánymódosítás vitáját! Előre szeretném bocsátani, hogy 1990 óta ez a harmadik alkalom, amikor az Országgyűlés ilyen terjedelemben foglalkozik a Magyar Köztársaság alkotmányának módosításával. Ez mindenképpen megalapozza és megteremti a jelentőségét a mai tárgyalási napnak, hiszen olyan egybekapcsolódó, régóta korrekcióért kiáltó szabályozási tárgyakról és módosításokról van szó, amelyekről a szakmai közvélemény az elmúlt évtized során nagyon egyértelműen és világosan kifejtette az álláspontját, hogy igenis, indokolt az átgondolás, indokolt a szabályozás. Tulajdonképpen a kormány, amikor ezt a módosító javaslatát beterjesztette az Országgyűlésnek, elsősorban arra vállalkozott, hogy ezeknek az évtizedes vitáknak a végére tegyen pontot, és átültesse az alkotmányba ennek a hosszú meditációnak a szakmai eredményeit.

A szakemberek számára nem jelentenek újdonságot azok az igények, hogy át kell gondolni a jogalkotási törvény tartalmát, és ennek az alkotmányos következményeit meg kell fogalmazni. Hasonlóképpen ismert és elismert az a törekvés, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányos jelentőségének megfelelően az intézményre vonatkozó legfontosabb hatásköri szabályok, a bírák személyére vonatkozó legfontosabb szabályok kapjanak részletesebb alkotmányos rögzítést. Az is indokolt, hogy a nemzetközi szerződések megkötésének rendjét a kor követelményeihez kell igazítani, ahhoz a felgyorsult világhoz, ahhoz az intenzívebb nemzetközi kapcsolatrendszerhez, amely napjainknak, ennek a kornak a jellemzője. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, alapvető, nagy súlyú, nagy jelentőségű alkotmányos kérdések vitája indul meg a parlamentben; remélhetőleg ez a vita eredménnyel és sikerrel zárul.

Tehát egy időszerű feladatról van szó, ezt szeretném elsősorban kiemelni a kezdeti gondolatok körében. Időszerű, aktuális feladatról van szó, hiszen a jogalkotás rendjét meghatározó, jelenleg is hatályban lévő törvény 1987-ben született, a '87. évi XI. törvény ma is hatályban van, egy lényegileg megváltozott korszak követelményeihez nehezen igazítható a tartalma. Egy lényegesebb módosítás 1990-ben történt, a '89-es módosításokat követően, amikor kikerült a törvényből a szakmai, társadalmi vita intézménye. Más alapvető módosítása ennek a törvénynek nem történt. Ez a törvény nem alkalmas egy többpárti plurális demokrácia jogalkotási rendjének körültekintő szabályozására ebben a tartalomban.

Az Alkotmánybíróság kapcsán már említettem azt a törekvést, amely nagyon sokszor itt is megfogalmazódott a Házban, hogy az alkotmány rögzítse a hatásköröket. Ezek garanciális jelentőségűek a hatalommegosztás egész rendszere szempontjából, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörét maga az alkotmány rögzítse tételesen, egyértelműen és pontosan.

A legnagyobb elmaradás talán, ami a magyar jogalkotásban az elmúlt tizenegynéhány évben, 14-15 évben felhalmozódott, ez éppen a nemzetközi szerződések rendjének szabályozására vonatkozik, hiszen ezt talán kevésbé tudja a közvélemény, hogy erre a nagyon kényes és nagyon fontos területre vonatkozó joganyag még korábbi.

(11.00)

Hiszen az 1982. évi 27. törvényerejű rendelet adja a szabályozás alapvető keretét, és ráadásul ennek a ma már a magyar jogrendszerből kimúló jogforrási formának, kategóriának a végrehajtási szabályai pedig egy minisztertanácsi határozatban kerültek összefoglalásra, ami a mai viszonyaink között természetszerűleg nem is minősül jogforrásnak, jogszabálynak.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, nem hiszem, hogy a szakemberek számára, de még a szélesebb érdeklődő közvélemény számára is bizonyítani kellene azt, hogy igenis fontos, aktuális, időszerű mindaz, amit most a kormány az Országgyűlés elé terjesztett. És utalnom kell az előzményekre is, hiszen ezeknek a törvényjavaslatoknak a koncepcióiról és az ezekből a koncepciókból kihámozott alkotmányos részekről, amelyek az alkotmányos fundamentumát adják ezeknek a törvényeknek, az országgyűlési képviselők, legalábbis az ezekkel a témákkal foglalkozó országgyűlési képviselők éveken keresztül konzultáltunk; különböző kormányok tettek ebben kezdeményezéseket az elmúlt tíz év során, amelyek nem vezettek sikerre. Én remélem, hogy ez a mostani kezdeményezés nem osztja az előző kezdeményezések sorsát és sikertelenségét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita keretei között talán illő arról is szólni, hogy látszólagos ellentmondás alakulhat ki különböző alkotmányozással kapcsolatos törekvések között a kormányzati oldalon is. Hiszen nagyon sokan vallották és vallják azt, hogy igenis lenne értelme Magyarországon átfogó alkotmányozásnak; lenne értelme, és nagyon szép, közös feladat lehetne mindannyiunk számára egy új alkotmányt megalkotni, és nem feltétlenül kell ehhez kényszerhelyzet. Nem feltétlenül van arra szükség, hogy szorongattató sürgetések hatása alatt kelljen megalkotni az ország új alkotmányát - lehet ez egy építkezés fontos része, olyan állomása, amelyben a közös szándék megtalálja a lehetséges kompromisszumokat.

Ezt a törekvést, úgy érzem, lehet támogatni, jó szívvel lehet támogatni. Természetesen a törekvés érvényre juttatásának nagyon szigorú feltételei vannak, és ezek közül én elsősorban nem is a szakmai követelményeket szeretném kiemelni, hiszen a magyar közjogtudományban az elmúlt évtized során és a mi tapasztalatainkban is felhalmozódott annyi tudás, annyi érték, ami képes arra, hogy szakmailag megalapozzon egy új alkotmányt. Inkább a politikai szándék az, ami ezt a folyamatot hátráltatja, és nem engedi meg ennek a folyamatnak a kibontakozását.

Jó apropó kínálkozott akkor, amikor az ország integrációs felkészülése folyamatában meg kellett teremtenünk a közjogi feltételeket az európai uniós csatlakozáshoz; széles értelmű közjogi harmonizáció kezdődött meg a múlt év decemberében. Ezt megítélésem szerint egybeköthettük volna egy szélesebb alkotmányrevízióval is, és így eljuthattunk volna oda, hogy egy valóban nagy történelmi fordulat azzal is kifejezésre jutott volna, hogy ez egyben az ország új alkotmánya megteremtésének a lehetőségét is kínálta. Ez azonban, nyilván az együttműködési szándékok korlátozottsága miatt, nem valósulhatott meg, hiszen a Fidesz képviselői tavaly ősszel teljes egyértelműséggel jelentették ki, hogy nincs szándékukban semmi olyan alkotmányos kérdésben együttműködni, amely szorosan túlmutat azon a szükségességen, amit az ország európai uniós csatlakozása az adott pillanatban megkövetel. Ez pedig megszabta a határokat, megmutatta a realitásokat és az alkotmányozás egyértelmű korlátait.

Ezért kényszerül a kormány most arra, hogy a kormányprogramban foglaltaknak megfelelően, a számára, a közvélemény és a szakmai közvélemény számára is fontos kérdésekben olyan javaslatot nyújtson be, amely egy átfogó csomagot jelent, átfogó közjogi csomagot tartalmaz, de ez nyilvánvalóan nem helyettesítheti az alkotmányozás egészét. Ennek a közjogi csomagnak a tartalmával a képviselők, a parlamenti frakciók időben megismerkedhettek; elhangzott, hogy tavasz óta ott van a frakciók asztalán ez a javaslat.

Hogy egyeztetésre miért nem került sor, ezt elsősorban nyilván a kormány képviselőinek kell megindokolniuk. Én a tapasztalataim alapján azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy az egyeztetésnek lehet pozitív hatása, és lehet annak is az eszköze, hogy az előterjesztés parlamenti tárgyalása bizony elhúzódjon, és ne az eredeti szándékok szerint alakuljon. De egyben az is meggyőződésem, hogy ha a parlament keretei között megvan a politikai szándék, ugyanúgy meg lehet találni a kompromisszumokat a parlamenti vitában, mint a parlamenten kívül. Tehát önmagában az egyeztetés ebből a szempontból, az eredmény szempontjából túlzott befolyással tulajdonképpen nem rendelkezik. Ha van kompromisszumkészség, akkor formális egyeztetés nélkül, a parlamenti vitában is meg lehet találni ezt a kompromisszumot, és oly sokszor elhangzott, éppen a Fidesz képviselőinek tolmácsolásában, hogy azért van a parlamenti demokrácia, hogy a parlamenti demokrácia intézményein belül jöjjenek létre azok a kompromisszumok, amelyek elengedhetetlenül szükségesek. Tehát én nem látom hátráltató tényezőnek azt, hogy az egyeztetés formálisan nem történt meg.

A felkészülés nagy kérdés, de hát a felkészülés feltételeit a kormány egyértelműen időben biztosította, több hónapja rendelkezésre állnak a javaslatok, ebből a szempontból ez tehát nem lehetett hátrány az ellenzéki képviselőcsoportok számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! A továbbiakban szeretnék az alkotmánymódosítás néhány tartalmi elemére utalni a hozzászólásomban. Elsősorban azokról szeretnék szólni, amelyek megítélésem szerint új tartalmat jelentenek, és amelyek súlya, jelentősége, ismerete a közvélemény számára is fontos, és nem csupán szakmai kérdés, hanem ennél jóval szélesebb, a jogbiztonsággal összefüggő kapcsolatot feltételez. Ilyen elemeket elsősorban a jogalkotásra vonatkozó új alkotmányos rendelkezések között lehet látni, találni.

Rendkívül fontosnak tartom ezek sorában, hogy új alkotmányos garanciákat fogalmaz meg a javaslat, elsősorban a jogszabály kibocsátása tekintetében, annak az egyértelmű kimondása által, hogy általánosan kötelező magatartásszabályt csak az alkotmányban meghatározott szervek által alkotott és kihirdetett jogszabály állapíthat meg. Ez alkotmányos útját állja, gátját jelenti minden olyan kvázi jogszabály megszületésének, amely a jogforrási rendszer szempontjából gyakorlatilag káoszt teremthet.

Hasonló jelentőségűnek értékelem a visszaható hatály kimondását az alkotmányban. Az alkotmányos gyakorlat, a jogállami gyakorlat ezt 1991 óta, éppen az Alkotmánybíróság jogbiztonság-értelmezési és jogállam-értelmezési felfogásából eredően következetesen érvényesíti, de ennek a gyakorlatnak meg kell teremteni az alkotmányos vetületét és az alkotmányos feltételeit, és ezt a javaslat megteszi.

Hasonlóképpen jelentősnek tartom azokat az elemeket, amelyek a nemzetközi szerződések megkötésének rendjére vonatkoznak, és ezek alkotmányos vetületeit fogalmazzák meg. Én szívem szerint, és képviselőcsoportom tagjai is, akik ezzel foglalkoznak, szívesebben látnánk a monista rendszert Magyarországon; a jelenlegi viszonyok között egyszerűbbnek tartanánk, a nemzetközi jog beépülésének folyamatában gyorsabb munkát feltételezne vagy alapozna meg. Nyilvánvalóan itt a kompromisszumkészség és a másik oldal álláspontja azonban nagyon régóta kötődik a dualista rendszer fenntartásához. A kompromisszum érdekében ezt a megoldást el tudjuk fogadni, bizonyos korrekciókra, egyszerűsítésekre azonban maga a javaslat is lehetőséget nyújt. Bízom abban, hogy ezt az ellenzéki oldalról is támogatják.

(11.10)

Szeretnék szólni a szuverenitás közös gyakorlásának vagy - csúnyábban fogalmazva - átruházásának problémáiról és ennek az alkotmánymódosítási javaslatban való tükröződéséről. Nagyon kemény viták voltak mögöttünk a múlt évben, amikor a decemberi alkotmánymódosítás keretében megpróbáltunk olyan formulát találni, amely beilleszthető az alkotmányba, és amely feltétele az ország európai uniós tagságának. Ez a formula azonban rendkívül éles szakmai kritikát kapott, éppen azért, mert túlságosan megterhelte a politikai kompromisszumkeresés, és ez a szándék végül is egy eléggé követhetetlen, nyelvtanilag meglehetősen pontatlan, rendkívül nehezen lefordítható, bonyolult formulát hozott, amely nem eléggé egyértelmű, nem eléggé világos.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék idézni egy szakmai tanulmányból, amely a Magyar Jog 2003. augusztusi számában jelent meg, és amit egyetemi oktatók, kutatók írtak, nem politikusok. Ebben szó szerint olvasható: “A választópolgárok felhatalmazása nem a sok sebből vérző politikai kompromisszum megkötésére szólt, hanem olyan politikai értékdöntés meghozatalára, amely hosszú távon képes hazánknak az integrációs szervezetben való részvételét normatív módon megalapozni. Eredményét tekintve azonban úgy tűnik, hogy a négypárti konszenzus csak az alkotmánymódosítás szükségességére vonatkozott, a revízió szakmai színvonalának, tartalmi aktualitásának a garantálására nem terjed ki.ö

Nem árt, tisztelt képviselőtársaim, ha időnként a politikai viták és vélemények mellett több figyelmet fordítunk a szakma, a tudomány, a kutatók véleményére, álláspontjára, és ezt be tudjuk építeni saját véleményünk kialakításába. Ezért is javaslom, hogy gondoljuk meg még egyszer, tegyük ezt a klauzulát, ezt a szakaszt világosabbá, mindenki számára egyértelműbbé. Egyébként ma már az Európai Unió alkotmányos tervezete is sok tekintetben egyértelműbben fogalmaz, mint ahogy az a múlt évben még számunkra ismert volt.

Nagyon röviden - most már az idővel gazdálkodva - szeretnék szólni az Alkotmánybíróságra vonatkozó néhány új elemről. Messzemenően egyetértek azzal, és az önkormányzati bizottság véleményét is osztva támogatom, hogy ne az Országgyűlés döntsön önkormányzatok feloszlatásáról. Egy esetben volt, még a kilencvenes évek elején Tiszaderzs ügyében ilyen döntés, aztán volt egy kísérlet, amely éppen az ügy politikai megterheltsége miatt nem jutott dűlőre Hódmezővásárhely kapcsán. Nem hiszem el, hogy az Országgyűlés a szakmai szempontokat ilyen természetű ügyekben megfelelően tudja érvényesíteni. Bölcsebb, jogállamhoz illőbb, ha az Alkotmánybíróság állapítja meg az alkotmányellenes működés feltételeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy másik: az Alkotmánybírósággal kapcsolatosan szeretnék még néhány gondolatot elmondani, ez pedig a jogegységi döntés alkotmányos kontrolljának a megteremtése, amely nagyon alapos megfontolást igényel. 1997-ben, amikor a jogegységi döntés bekerült az alkotmányba, nagyon szilárd érvek szóltak mellette. Senki nem akarja ezt most kétségbe vonni, nem erről szól a javaslat. Elméletileg el lehet fogadni az igazságügyi tárca, a kormány álláspontját ebben a kérdésben, hiszen tartalmát tekintve a jogegységi döntés norma jellegét nem lehet kétségbe vonni. A keletkezési formája, módja azonban már nem jogszabály-keletkezési formára utal, de a normatartalmat ez nem vonja kétségbe.

Ugyanakkor a jogbiztonság szempontját szeretném megemlíteni a parlament vitájában, hiszen a jogegységi döntés szükségessége éppen abból fakad, hogy számos ügyben a bírósági gyakorlat nagyon nagy eltéréseket mutat, sok ügyet érint a vonatkozó jogszabály, és nyilvánvalóan az egységes bírói gyakorlat kialakítása érdekében a bírói gyakorlatnak olyan esszenciáját kell kialakítani, ami nagyon sok ügyben kell hogy iránytűként használható legyen. Ha az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezése kiterjed, akkor azt az oldalát nem látom pontosan és világosan, hogy a jogbiztonság szempontjából a már ez alapján megítélt ügyek sorsa hogyan és miként alakul, és ennek milyen következményei lesznek.

Arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy ezt a szempontot is vegyék figyelembe akkor, amikor ebben a kérdésben döntünk. Még egyszer: elméletileg megalapozottnak tartom, a jogbiztonság szempontjából vannak aggályaim, amit persze el lehet oszlatni, ha erre megfelelő magyarázatot kapok.

Még két mondatot szeretnék mondani, tisztelt elnök úr, és befejezem a hozzászólásom. Indokolt volt a javaslat, hogy tizenöt helyett húsz perc legyen az időkeret. Tisztelt Képviselőtársaim! Most egy olyan kihívás előtt állunk, amikor azt kell eldönteni, hogy a józan mérlegelés, a szükségesség elismerése, az együttműködési szándék érvényesül-e, vagy pedig a szembenállás és az együttműködés elutasítása.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, aki a Fidesz képviselőcsoportja nevében szólal fel. Előre is elnézést kérek, mert lehet, hogy közben meg fogom szakítani egy üdvözlés erejéig a hozzászólását. Kérem a képviselő urat, hogy készüljön fel erre is. Tehát megadom a szót Salamon Lászlónak.

DR. SALAMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint azt az expozéból is és Vastagh Pál képviselőtársam vezérszónoklatából is hallhattuk, rendkívül nagy terjedelmű alkotmánymódosítás tárgyalásába kezdtünk. A rendszerváltozás előtt utat nyitó 1989-es átfogó alkotmányreformot is számba véve, nagyságát tekintve ez lenne a harmadik legnagyobb terjedelmű alkotmánymódosítás a rendszerváltozás kezdete óta.

A javaslat különféle, egymással részben összefüggésben sem álló alkotmányjogi kérdések újraszabályozását célozza meg úgy, hogy ezekhez több, köztük három kétharmados törvényt kapcsol, mindezt egy csomagban terjesztve a tisztelt Ház elé. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a kormány nem tartotta szükségesnek a csomaggal kapcsolatos előzetes érdemi egyeztetések lefolytatását. Erről az imént a bizottsági vélemények ismertetése kapcsán egy kicsit részletekbe is menő vita folyt, ezért ezzel tovább foglalkozni már nem kívánok, de tény, hogy ez a csomag érdemi egyeztetés nélkül, és ebből adódóan megfelelő előkészítés nélkül került a tisztelt Országgyűlés asztalára.

Én elfogadom azt, amit Vastagh Pál az imént mondott, hogy egy ilyen egyeztetés hiánya nem kell hogy megpecsételje az előterjesztés sorsát, és szerintem sem pecsételi meg. S valóban, a parlament intézményes kereteinek megfelelőnek kell lenni arra, hogy egyetértések kialakítása létrejöjjön és megvalósuljon. De azért azt látni kell, hogy egy ilyen súlyú előterjesztés előkészítetlensége bizonyos fokig önmagában hordozza kudarcának lehetőségét, lévén, hogy az alkotmánymódosításhoz, a hozzá kapcsolt sarkalatos törvények elfogadásához is az alkotmányban rendelt kétharmados többségű támogatásra van szükség.

Tovább rontja a javaslat esélyét a különféle nagy súlyú kérdések csomagban történő összekapcsolása, amely összekapcsolásra valójában legnagyobbrészt nem is volt szükség. A csomag bármelyik lényeges elemében fennmaradó és át nem hidalható nézeteltérés ugyanis az egész csomag elbukását eredményezheti, annak egyetértést élvező elemeivel együtt.

ELNÖK: Képviselő úr, egy pillanatra a türelmét szeretném kérni. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a díszpáholyban helyet foglaló őexcellenciája dr. Saleh bin Abdullah bin Homed urat, a Szaúd-Arábiai Királyság Súra Tanácsának elnökét és delegációjának tagjait. (Taps.) Remélem, hogy magyarországi megbeszéléseik sikerrel zárultak, és jól érezték magukat hazánkban.

Képviselő úr, ismét öné a szó.

DR. SALAMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. A csomag megtárgyalására tervezett idő az érintett kérdések jelentőségéhez képest méltatlanul rövid. Ezzel kapcsolatban eredetileg szóba kívántam hozni a tárgyalások időkeretbe szorítására vonatkozó ajánlások problematikáját is, de ettől most eltekintek, hiszen az ülésvezető elnök úr és a Ház többi tagjának a rugalmassága a mai napra nézve ezt a kérdést megoldotta.

(11.20)

De azért azt nem tudom szó nélkül hagyni, hogy ennek a csomagnak a megtárgyalására a mai délelőttön kívül még legfeljebb fél napot kíván a kormánykoalíció fordítani. Ez nem szerencsés dolog, mert lehet a vitákat korlátozni, de ennek gyakran a döntések minőségében, kétharmados döntést igénylő ügyekben pedig a megfelelő, kölcsönösen elfogadható megoldások megtalálását illetően láthatjuk kárát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Vizsgálnunk kell azt a kérdést, hogy mennyiben van szükség erre az alkotmánymódosításra. A kormány az alkotmány javasolt módosításait két okból tartja szükségesnek: egyrészt azokat az uniós csatlakozással magyarázza, másrészt alkotmányos életünk elmúlt időszakbeli tapasztalataira hivatkozik.

Ami az uniós csatlakozásból adódó szükségességét illeti, legyen szabad Bárándy igazságügy-miniszter úr véleményét idéznem a Népszabadságnak augusztus 28-án adott nyilatkozatából: „ Sok korrekciót az uniós csatlakozás indokol, a tagságnak azonban egyetlen módosítás elfogadása sem feltétele.ö - nyilatkozta a miniszter úr.

Mi azzal vitatkozni kívánunk, hogy a csatlakozás korrekciókat indokolna, abban viszont mindenesetre egyetértünk a miniszter úrral, hogy az uniós tagság ez idő szerint semmilyen alkotmánymódosítási kényszert nem eredményez számunkra.

Ami pedig az elmúlt időszak gyakorlati tapasztalatait illeti, azt gondoljuk, alkotmányos életünk valóban felszínre hozott jó néhány kérdést, amely indokolttá teheti az alkotmány egyes részeinek felülvizsgálatát. Ilyen pontokat az előttünk fekvő javaslat érint is. Ugyanakkor jó néhány olyan változtatásra is javaslatot tesz az előterjesztés, amelyet egyáltalán nem tartunk szükségesnek, vagy nem olyan tartalommal, nem olyan megoldással, ahogy az az alkotmánymódosító törvényjavaslatban megfogalmazódott.

Az alkotmánymódosítás szükségességének megítélése során zavaró számunkra, hogy a kormány és a Szocialista Párt alkotmányozással kapcsolatos elképzelései általában nem egyértelműek. Dr. Szili Katalin elnök asszonynak az új alkotmány megalkotásával kapcsolatos nyilatkozataira és ennek érdekében lefolytatott tárgyalásaira utalok.

Függetlenül attól, hogy különféle, most nem részletezendő okokból valóban nem tartjuk időszerűnek új alkotmány megalkotását, fel kell tennünk a kérdést, mi az egymáshoz való viszonya ennek az alkotmánymódosító javaslatnak és az új alkotmány megalkotására vonatkozó, egyes szocialista körökből napvilágra kerülő elképzeléseknek. El kellene döntenie végre az igen tisztelt kormányoldalnak: új alkotmányt akar, vagy alkotmánymódosításban gondolkodik.

Vastagh Pál képviselő úr érintette az imént ezt a kérdést, és ha jól értettem a véleményét, akkor alkotmánymódosításban való gondolkodást említ, nem pedig új alkotmány megvalósítására vonatkozó törekvést. Hogy ez valóban így van-e, és tisztán láthatjuk-e a kormányzati szándékot, azt a közeljövő nyilatkozatai és lépései fogják eldönteni; nevezetesen az, hogy szóba fog-e még kerülni új alkotmány megalkotásának kérdése azok részéről, akik ezt az elmúlt hónapokban többször visszatérően szorgalmazták.

Tisztelt Ház! Az alkotmánymódosító csomag egyes részeinek elemzése két alkotmányjogi problematika tekintetében tükröz a mi megközelítésünktől eltérő gondolkodásmódot. Az egyik a szuverenitásfelfogás eltérőségében, a másik az alkotmány stabilitása jelentőségének megítélésében jelentkezik.

Nem tudunk egyetérteni azzal a szuverenitásfelfogással, mely az állami szuverenitást az elvileg az állam működési körébe utalható közhatalmi tevékenységi kör teljességének az állam általi kizárólagos gyakorlásával azonosítja. Nézetünk szerint az állami szuverenitás az államnak az a joga és állapota, hogy hatalomgyakorlását szabad elhatározása szerint és ennek vélhető iránya szerint, alapvetően önállóan valósítsa meg. Ennek azonban nem mond ellent az, ha az állam lehetséges tevékenységeinek egyes elemeit illetően, a nemzetközi együttélés viszonyaiból adódóan, szabad elhatározásából más kereteket vesz igénybe, ha ez nem jár lényegi működésének önfeladásával és a más keretek igénybevétele szabad elhatározásából visszafordítható.

Az sem mindegy természetesen, hogy a más keretek igénybevétele a nemzetközi élet többi szereplőjével a kölcsönösség vagy az alárendeltség viszonyában történik-e. Ma is ismert számos olyan megoldás, amikor az állam működési körébe tartozó bizonyos részelemeket nem a magyar állam gyakorol, hanem azok működtetésére szabad elhatározásából, többnyire nemzetközi konvenciók alapján, a kölcsönösség jegyében másként kerül sor, anélkül, hogy ezeket a megoldásokat a szuverenitás csorbításának tekintenénk.

Ilyen például a választottbíráskodás vagy a kettős adóztatás kizárásának a gyakorlata. Senkinek nem jut eszébe, hogy ezen intézmények, illetve megoldások tekintetében a szuverenitás sérelméről beszéljen, vagy hogy az alkotmányban ezek jogalapját keresse. A nemzetközi magánjog, amely tulajdonképpen a kollíziók joga, nem is létezhetne az állami hatáskörök kizárólagosságának eszméje esetén. Nem hisszük tehát, hogy valahányszor, amikor a nemzetközi együttműködés keretei között az állam tevékenységének egyes részelemeit illetően a kizárólagosságon kívül eső megoldást vesz igénybe egy adott állam, a kormánynak mindig az Országgyűléshez lenne szükséges szaladnia alkotmánymódosítás érdekében. De nem teszi szükségessé az alkotmány módosítását az indoklásban említett szervezetekhez, szerződésekhez történt csatlakozásunk sem.

Fenntartásaink vannak azzal szemben is, hogy szuverenitásunkat illetően általános klauzula jelenjen meg az alkotmányban. Az alkotmánymódosítás szükségességét az adott kérdés felmerülésekor konkrétan kell elbírálni, alapvetően az alkotmány normatív rendelkezései tükrében.

A Nemzetközi Büntetőbíróság statútumához történő csatlakozás kérdésében normatív megközelítésből nézve az a lényeges, hogy az alkotmány nem tartalmaz büntetőügyekben kizárólagos joghatóságot, amint az a kiadatás és a diplomáciai mentességet élvező személyek büntetőjogi felelősségre vonása tekintetében látható is. Nem vagyunk tehát meggyőződve arról sem, hogy a statútumhoz történő csatlakozásunk alkotmánymódosítást tenne szükségessé.

Fenntartásaink vannak a tavaly elfogadott csatlakozási klauzula újrafogalmazását illetően is. Itt láthatóan egy jobb szöveg keresésének a szándéka vélelmezhető. Hogy a javaslat jobb szöveget tartalmaz-e vagy sem, ebbe én most nem kívánok belebocsátkozni. De fel kell tenni a kérdést: okoz-e a jelenlegi szöveg a gyakorlatban politikai vagy jogi problémát? Ez nagyon lényeges kérdés, mert az alkotmány olyan rendelkezéseinek megváltoztatása, amelyeken még alig száradt meg a tinta, és amelyeket mellesleg hosszas egyeztetések során létrejött politikai kompromisszummal alakítottak ki, az alkotmány stabilitásának az elvét sérti.

Nagyon jelentős elv ez, képviselőtársaim, amelyhez alapvető közérdek is fűződik, mármint ennek az elvnek az érvényesüléséhez. Stabilitás nélkül egyetlen alkotmánynak sincs meg az az ethosza, amivel minden alaptörvénynek rendelkeznie kell ahhoz, hogy a társadalom azt az állam és a jogrend fundamentumaként tisztelje. Ez a stabilitás a mi alkotmányunknak, mely ténylegesen és tartalmilag az 1989-es alkotmányozás terméke, akkor is kijár, ha az a gyászos 1949-es évszámot viseli magán. A stabilitás egyébként nem önmagáért az alkotmányért, hanem a demokratikus intézményrendszer és a jogállam kikezdhetetlenségéért és kiszámítható működésének biztosításáért fontos.

(11.30)

Hasonló megfontolásból érthetetlen az alkotmány 7. §-ának módosítására irányuló javaslat is, amely a belső jog és a nemzetközi jog viszonyát szabályozza. Ha ez a viszony, miként az indokolásból és az itt elhangzottakból is kitűnik, változatlan marad, akkor nem látjuk be, miért szükséges az adott rendelkezés átfogalmazása. Lehet, hogy a hatályos szöveg nem tökéletes, de tartalma egyértelmű. Ami probléma az egyébként 1989-ben kialakított és azóta változatlan normaszöveg kapcsán felmerült, azt az Alkotmánybíróság értelmezése tisztázta.

Ugyancsak a stabilitás szempontjait sérti a nemzetközi szerződések megkötésére vonatkozó alkotmányjogi szóhasználat megváltoztatása is. A javaslat egyébként megítélésünk szerint ezzel nem egyértelműbbé, inkább zavarosabbá teszi az alkotmányi szabályozást. Az a véleményünk, hogy az alkotmányba nem feltétlenül kell a szakjogági terminus technicusokat átültetni, ha ezekre már létezik kialakult és egyértelmű alkotmányjogi nyelvezet.

A jogalkotás kérdései kapcsán megjegyezzük: tudjuk, ismerjük a jelenlegi hatályos jogalkotási törvény, az 1987. évi XI. törvény gyengéit. És ebből is adódóan úgy látjuk, hogy a javaslat tartalmaz elfogadható elemeket is. De hozzá kell tennünk, hogy az alkotmánymódosító törvényjavaslathoz hozzákapcsolt új jogalkotási törvénnyel alapvető gondjaink vannak. Ennek részletes kifejtését majd a jogalkotási törvényről szóló napirendi pontnál fogjuk megtenni.

Külön kell foglalkoznom a javaslatnak az Alkotmánybíróságra vonatkozó részeivel. Kétségtelen, hogy hatályos alkotmányjogunk méltánytalanul kurtán foglalkozik az Alkotmánybírósággal. Ennél valóban sokkal részletesebb szabályokat indokolt felvenni az alaptörvénybe. Ugyanakkor a javaslat, megítélésünk szerint, átesett a ló túlsó oldalára. A javasolt szabályozás ebben a terjedelemben szinte szétfeszíti az alkotmány kereteit, és aránytalanul terjedelmes szabályozást irányoz elő, például a bírói hatalmi ághoz képest.

Ami az érdemi kérdéseket illeti: vannak olyan, az Alkotmánybíróság hatáskörét bővítő javaslatok, amelyekkel egyetértünk, de nem mindennel úgy, ahogy azt az előterjesztés tartalmazza. A különböző alkotmánybírósági kérdéseket illetően csak egy problémára kívánok itt most külön kitérni, ez pedig a jogegységi határozatok kérdése. Nem értünk egyet azzal, hogy a jogegységi határozatok alkotmánybírósági felülvizsgálat alá legyenek vonhatók. Az e kérdéssel kapcsolatos érvek és ellenérvek kölcsönösen figyelemre méltók, de egészében meggyőzőbbnek azokat az alkotmányjogi megfontolásokat érezzük, amelyek e megoldás ellen szólnak. Részletesebb érveinket ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróságról szóló törvény vitájában fejtjük ki.

Fenntartásaink vannak azzal szemben is, hogy a kormányt előzetes normakontroll kezdeményezésének joga illesse meg. A kormány és a kormánytöbbség egy esetleges alkotmányellenes törvényjavaslattal szemben kevésbé szorul védelemre, mint a parlamenti kisebbség. Saját magával szemben pedig megfontoltsággal, bölcs mérlegeléssel és önmérséklettel kell javaslatainak alkotmányosságát biztosítania. Legfeljebb a parlamenti kisebbség számára indokolt megfontolás tárgyává tenni az előzetes normakontroll kezdeményezéséhez való jog visszaállítását. Az említett kérdésben előterjesztett javaslat jelen formájában a köztársasági elnök előzetes normakontroll iránti kezdeményezésével konkurál, ami önmagában elfogadhatatlan számunkra.

Nem értünk egyet az alkotmánymódosító javaslat 9. §-ával sem, amely a köztársaság elnök államfői tisztségéből adódó különleges státusát kívánja korlátozni nemzetközi bíróság előtt. Ez a javaslat a már említett Nemzetközi Büntetőbíróság statútumához való csatlakozásunkkal kapcsolatos. Nézetünk szerint a statútum rendelkezéseinek érvényesülése a statútum kihirdetése esetén nem feltétlenül jogalkotási, hanem jogalkalmazási kérdés.

Abban az egyébként teljesen életszerűtlen esetben, ha az államfővel szemben a statútum alapján a Nemzetközi Büntetőbíróságnak kellene eljárnia, a most hatályos alkotmányi rendelkezések is utat nyitnak a felelősségre vonás lehetősége előtt. Gondolom, ez más, a statútumhoz csatlakozott országban is így van. Felteszem, hogy az angol parlament sem hoz külön törvényt a királynő nemzetközi szervezetek részére történő kiszolgáltatásáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végül a katonai természetű kérdésekkel kapcsolatos alkotmányjogi kérdéseket érintem. Nézetünk szerint a Nemzeti Kerekasztal mellett kialakított és az 1989-es alkotmánymódosítás során alkotmányunkba épített konstrukció koncepcionálisan helyes. Ez a konstrukció történelmi tapasztalatokon nyugszik. Ennek pedig az a lényege, hogy az ország sorsát és szuverenitását érintő ilyen fontos kérdésekben ne a kormány, hanem az Országgyűlés döntsön, mégpedig minősített többséggel. A '89-es alkotmánymódosítás óta ezen a szabályozáson kisebb korrekciókat végrehajtottunk, de a lényegi rendezés változatlan maradt, és nem tartjuk indokoltnak azt, hogy ebben olyan irányban és olyan módon változtatásokat hajtsunk végre, ahogy azt a kormány javaslata tartalmazza.

Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy az elmúlt időszak tapasztalatait ne értékeljük, és hogy ennek tükrében a szükségesnek látszó módosításokat ne gondoljuk át. Megértjük és elfogadjuk azokat a velünk szembeni elvárásokat, hogy a haderő alkalmazását, illetőleg az ország szuverenitását is érintő, katonai természetű kérdésekben szükséges döntéseket idejében hozzuk meg. Ez a mi érdekünk is. A gyorsaság iránti igényt azonban összhangba kell hozni a kellő megfontoltság igényével és azzal az alkotmányos princípiummal, hogy az ország sorsát érintő lényeges kérdésekről a nemzet képviseletére hivatott Országgyűlés széles körű egyetértés alapján hozza meg döntéseit. Az említett döntések megszületésének gyorsaságát és időszerűségét nem az előbb részletezett, garanciális jelentőségű intézményes eljárás kiiktatásával kell biztosítani. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.)

Tisztelt Ház! Befejezem, elnök úr, csak összefoglalom a végső konklúziókat. Mint láthatták, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a kormányhoz és a kormánykoalícióhoz képest alapvetően eltérő szemlélettel közelít meg néhány kiemelkedően fontos alkotmányos kérdést. Részleteiben áttekintve a kormány alkotmánymódosító csomagját, úgy látjuk, több benne az olyan elem, amit nem tudunk támogatni, vagy amellyel kapcsolatban kétségeink vannak, mint amiket el tudunk fogadni. Azt gondoljuk, hogy a megfelelő előkészítést nem tudjuk megtakarítani. A helyes eljárásnak most azt tartanánk, ha a kormány ezt a csomagot visszavonná, és témáról témára haladva mérné fel az egyes alkotmányjogi kérdéseket, leltárba venné az egyetértésre esélyes pontokat, és megkísérelné normaszövegben is az előzetes konszenzus kialakítását.

A másik út az alkotmánymódosító csomaghoz módosító javaslatok benyújtása. Ez az előbbinél a végeredmény sikerét illetően lényegesen kockázatosabb, bár ez sem reménytelen megoldás. Mi mindenesetre elő fogjuk terjeszteni módosító javaslatainkat. Összességében jelen formájában az alkotmánymódosító törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most az SZDSZ képviselőcsoportja nevében hozzászóló képviselőnek adom meg a szót. Eörsi Mátyás úré a szó.

DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Nem csupán egy liberális számára, hanem azt hiszem, minden demokrata számára egészen különleges pillanat, amikor egy alkotmánymódosítást veszünk a kezünkbe, és ennek a parlamenti vitája megkezdődik.

(11.40)

Éppen ezért engedjék meg, hogy ebből a különleges alkalomból köszöntsem elnök urat, köszöntsem a képviselőtársaimat, mindazokat, akik a parlament munkáját figyelik akár a televízión vagy a rádión keresztül; és persze akik személyesen vannak jelen, és figyelik a vitákat, külön szeretettel köszöntöm.

Tisztelt Országgyűlés! Azzal kezdtem, hogy különleges alkalom az alkotmány vitája, és talán érdemes megindokolnom ezt a kijelentést. Nekem az a meggyőződésem, és azt is hiszem, hogy nagyon sokan osztják ebben a teremben, hogy az alkotmány más törvény, mint a többi, kiemelkedik jelentőségében és sok más egyéb okból. Egy dolgot rögtön hadd ajánljak a figyelmükbe: az alkotmány, szemben sok más törvénnyel, egy olyan törvény, amelynek a stabilitásához igen komoly érdekek fűződnek. Nem helyes az alkotmányhoz túl gyakran hozzányúlni, nagyon fontos indoknak kell lennie ahhoz, hogy egy parlament, egy Országgyűlés egy alkotmányhoz hozzányúljon. De ebben még egy alkotmány önmagában nem egyedülálló, ilyenek a nagy kódexeink, ilyen a polgári törvénykönyv, a büntető törvénykönyv, a legfontosabb eljárási kódexek. Ezek mind-mind olyan törvények, ahol a stabilitás nagyon fontos szemponttal bír.

Az alkotmány azonban még ezek közül is kiemelkedik. Kiemelkedik azért, mert szemben sok más törvénnyel, amellyel vagy egyetértünk, vagy nem értünk egyet, de mégiscsak hiszünk a törvények uralmában, ezért követjük a törvény rendelkezéseit, illetőleg, ha nem követjük, akkor különböző szankciók léphetnek életbe. Az alkotmány nem ilyen; az alkotmány egy olyan törvény, amelyet az állampolgárok, az állami szervek, a politikai erők nem csupán azért követnek, mert törvényben a parlament elfogadta, és a Magyar Közlönyben kihirdette, hanem az alkotmány egy olyan törvény, amellyel minden parlamenti erő, minden mérsékelt állampolgár, minden jogkövető állampolgár belsőleg képes azonosulni. Egy teljes azonosulást kíván meg, és ha valaki az alkotmányt megszegi, akkor nem az a probléma, hogy egy törvénynek valamelyik passzusába beleütközik, hanem az a probléma, hogy a köztársaság ethoszát megtestesítő törvénybe ütközik bele. Ezért rendkívül fontos az, hogy amikor az Országgyűlés elfogad egy alkotmánymódosítást, akkor ehhez az alkotmánymódosításhoz a lehető legszélesebb konszenzus jöjjön létre, nemcsak itt a parlamentben, hanem a parlamenten kívül is.

Sajnos, tisztelt képviselőtársaim, azt kell mondjam, hogy ha végigtekintünk az elmúlt 13 év eseményein, akkor egy olyan szomorú következtetésre kell jussak, hogy az alkotmány elvesztette azt a jelentőségét, amelyről az imént beszéltem, és amely olyan fontos lenne, hogy az alkotmánnyal kapcsolatban mindannyiunkban fönnálljon. Azt lehet tapasztalni, hogy vannak olyan politikai erők, amelyek szeretik az alkotmányos kereteket feszegetni. Fontosabbnak tartják adott esetben egy-egy közvetlen politikai érdek megvalósítását, semmint az alkotmány tiszteletben tartását. Néha az az ember érzése, az alkotmány nem több mint, mondjuk, egy illetéktörvény vagy egy ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény, amelyben egy ügyvéd, ha megfizetik, akkor megtalálja a kiskapukat, és ha megtalálja a kiskapukat, akkor a jogalkalmazó szervek nem tudnak beleszólni, kénytelenek jóváhagyni, mert a jó ügyvéd megtalálta a kiskapukat. Az alkotmánynak nem szabadna ilyennek lennie, az alkotmányhoz nem szabad ilyen nagyon rossz minőségű, ha tetszik, ügyvédi hozzáállással hozzányúlni, az alkotmányt tisztelni kellene, sajnálatos módon úgy tapasztaljuk, hogy nem ez a helyzet.

Amikor az alkotmányügyi bizottságban tárgyaltuk az alkotmánymódosítást, ott a legnagyobb ellenzéki párt vezérszónoka számos alkotmányos megoldással kapcsolatban, amelyet most a kormány az asztalunkra tett, és amelyet most vitatunk, azt mondta, hogy azért kell vigyázni, mert itt vagy ott visszaélésre kerülhet sor; nem kerek a szabályozás, itt vagy ott megvan a lehetősége annak, hogy aki akarja, kiskapukat találjon. Én azt mondtam a vitában erre, hogy ha a Fidesz vezérszónoka azt mondja, hogy azért kell vigyázni egy-egy alkotmányos megoldásra, mert a kiskapuk ott vannak, akkor nagyon figyeljünk oda ezekre az érvekre, mert ha ezek az érvek már most fölmerülnek, akkor valóban joggal lehet tartani attól, hogy azok az erők, amelyek a kiskapukat keresik, ha hatalmon vannak, ha az államapparátus a kezükben van, ezekkel a lehetőségekkel élni is fognak.

Tehát ha a jelenlegi vita alapján azt látjuk, hogy a legnagyobb ellenzéki párt nem támogatja az alkotmánymódosítást, részben azért, mert egyes kérdésekben más a felfogása, részben pedig azért, mert úgy gondolja, hogy egyes megoldások különböző visszaélésekre adhatnak lehetőséget - gondolok itt az ideiglenes intézkedésre, amely elhangzott -, akkor talán jobb is, ha a magyar Országgyűlés nem alkotmányozik, hanem tudomásul veszi azt, hogy Magyarországon, a Magyar Köztársaságban 13 évvel a rendszerváltás után még nem tartunk ott, hogy az alkotmány egy olyan jogi mű legyen, amellyel mindenki azonosul, és amelyet mindenki tisztel; azért követi, mert tisztel, és nem azért, mert a Magyar Közlönyben kihirdették.

Mikor lehet tehát alkotmányozni, tisztelt Ház? Úgy gondolom, hogy a kérdés fölvetése több okból is jogos, nemcsak azért mert most a kormány előterjesztett egy alkotmánymódosító csomagot, hanem azért is, mert nem olyan régen éppen a Ház elnöke állt elő egy olyan javaslattal, hogy új alkotmányt kellene a Ház asztalára tenni. Az előző időszakban éppen Dávid Ibolya, akkori igazságügy-miniszter asszony javasolta, hogy legyen új alkotmány, de láthattuk, hogy az új alkotmány sem akkor, sem most nem tud létrejönni.

Arra gondolok, számba véve az eddigi tapasztalatokat, hogy alkotmányozásra alapvetően két helyzetben kerülhet sor. Az egyik, amelyről talán kár is beszélni, ez az, amiről eddig beszéltem, hogy a politikai erők között, miközben komoly viták folynak részletkérdésekről, adózásról, költségvetésről, szociális ellátórendszerekről - lehetne a sort vég nélkül folytatni, tehát nagyon komoly viták vannak, hiszen erről szól a parlamenti demokrácia, hogy a politikai pártok vitatkoznak a jobb és a még jobb megoldásokon -, amíg ezek a viták minden másról fennállnak, addig az alkotmány tekintetében, a Magyar Köztársaság működését összefogó legfontosabb törvény tekintetében az egyetértés a politikai erők között, legalábbis a magukat mérsékeltnek tekintő politikai erők között fönnáll.

Magyarországon nem ez a helyzet. Magyarországon az eddigi tapasztalatok szerint két alkalomból lehetett alkotmányozni. Az egyik, amelyet úgy hívnék, hogy kegyelmi helyzet áll elő Magyarországon. Ilyen kegyelmi helyzet volt 1989, amikor az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalások során az akkor még legitimációval nem rendelkező, de mégis támogatottsággal bíró ellenzéki pártok elérték, hogy az akkori állampárt parlamentje egy olyan alkotmányt hozzon létre, amely biztosította azt, hogy a Magyar Köztársaság a rendszerváltást követően, sőt már a rendszerváltáskor is jól tudjon működni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolják el, önök is, gondolom, hozzám hasonlóan, figyelemmel hallgatták Salamon László úrnak, a Fidesz vezérszónokának a beszédét, ahol kielemezte, hogy melyik ponton hol találnának ők egy jobb megoldást, miért nem támogatják ezt. Képzeljenek el egy ilyen beszédet, egy ilyen hozzászólást akár a Fidesz vagy akkor még joggal mondom, Salamon László úr részéről, a Magyar Demokrata Fórum részéről, amelyik a legerősebb párt volt, az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalások során. Meggyőződésem, hogy az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalásokon rengeteg kiválóbbnál kiválóbb jogász vett részt. Mindegyik kiváló jogász kiválóbbnál kiválóbb beszédeket tudott volna tartani arról, hogy a jogegységi határozat alkotmánybírósági felülvizsgálata során mi a helyes megoldás, és mi a nem helyes megoldás.

Az Ellenzéki Kerekasztalon részt vevő pártok szakértő jogászai nem ezt tették, hanem azt tették, hogy megértették, hogy a Magyar Köztársaság számára alapvetően fontos, hogy új alkotmánya legyen, ezért számos szakmai, nyilván hol helyes, hol részben helyes, hol helytelen szakmai fenntartásaikat félre tudták tenni annak érdekében, hogy a Magyar Köztársaságnak jó alkotmánya legyen.

Ma nem ez a helyzet. Ma hallhattuk ezt a nagyon sok, nyilván számos esetben még megalapozottnak is tekinthető, más esetben, úgy érzem, kevésbé megalapozott észrevételt. De nem ez a lényeg, tisztelt képviselőtársaim, nem az a lényeg, hogy konkrétan mit gondolunk arról, hogy a nemzetközi szerződések elfogadásának mi a helyes rendje, mert működnek erre kiváló modellek különböző országokban, amelyek demokratikusnak tekinthetőek. A fő kérdés, tisztelt képviselőtársaim az, hogy akarunk-e új alkotmányt, amely kijavítja a mostani hatályos alkotmánynak a kétségkívül meglévő hibáit, vagy pedig nem.

(11.50)

Azt látom, ha szabad nagyon egyszerűen megfogalmaznom a problémát, az a probléma, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői nem akarják azt, hogy a szocialista-szabad demokrata kormányzás alatt szülessen alkotmány. Ők azt akarják, hogy amikor a Fidesz van kormányon, akkor legyen a Magyar Köztársaságnak új alkotmánya, mintha arra gondolnának, hogy itt a kormány megajándékozza a nemzetet az alkotmánnyal, holott nem erről van szó, tisztelt képviselőtársaim. Ha egy alkotmányt el tudunk fogadni, ha egy jobb alkotmányt tudunk létrehozni, akkor ezt nem a pártok, nem a kormányok, ezt a magyar parlamentben helyet foglaló összes párt sikerének lehet tekinteni, köztük a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség sikerének is lehet tekinteni.

A másik olyan helyzet, amikor alkotmányt lehet alkotni, tisztelt Országgyűlés, az, amikor szükséghelyzet van. Néha szükséghelyzet van, és ezt örömmel mondom: amikor 1989-ben megalkottuk az alkotmányt, akkor ugyan szándékunkban állt belépni a NATO-ba, szándékunkban állt belépni az Európai Unióba, de nem tudtuk azt, hogy erre mikor kerül sor, nem tudtuk azt, hogy erre milyen feltételek közepette kerül sor. Szerencsére ott tartunk, oda jutottunk, hogy beléptünk a NATO-ba, beléptünk az Európai Unióba, és ezek a belépések, amelyek Magyarország nemzetközi tekintélye és Magyarország lehetőségei számára oly fontos lépések voltak, kikényszerítették azt, hogy a magyar alkotmányhoz hozzányúljunk.

Őszintén szólva, sajnálom, hogy amikor a legutóbbi alkotmánymódosításra sor került az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán, akkor a két legnagyobb párt nem tudott megállapodni megítélésem szerint egy helyes szövegben, ezért olyan szöveget fogadott el a parlament, amely megítélésem szerint nem kellően szolgálja Magyarország európai uniós csatlakozásának a teljes sikerét. Én akkor az MSZP helyében keményebben fogalmaztam volna meg az álláspontot, mert úgy érzem, akkor még a legnagyobb ellenzéki párt sem akadályozta volna meg, hogy Magyarország belépjen az Európai Unióba, de ez már történelem.

A probléma abban van, tisztelt képviselőtársaim, hogy ma - ezt aligha kell hangsúlyoznom - nincsen kegyelmi helyzet, hiszen a politikai pártok között a megállapodás esélye igen csekély arra, hogy ilyen fontos prioritásokban megállapodjanak, és most éppen szükséghelyzet sincsen, hiszen - amint Salamon László egyébként helyesen fogalmazott - az európai uniós tagságunk nem forog veszélyben azáltal, ha most elfogadjuk az alkotmánymódosítást vagy pedig sem.

Úgy gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy erre az alkotmánymódosításra szükség lenne. Van benne fontos és kevésbé fontos szabály, de a kevésbé fontos szabály is rendkívül fontos, ha belegondolunk a következményekbe. Egy példát hoznék csak fel: az alkotmánymódosítás például kimondaná azt, hogy a miniszterek jogalkotási lehetőségei korlátozottak, és ez helyes törekvés, ez nincs benne a mai magyar alkotmányban. Nem hiszem, hogy lenne ebben a parlamentben egyetlen olyan képviselő, aki ne gondolná úgy, hogy szükség lenne egy ilyen korlátozást kimondani az alkotmányban is.

Nem kívánok még egyszer foglalkozni azzal, hogy volt-e egyeztetés vagy nem volt egyeztetés. Egy biztos: ha új alkotmányt hozunk létre, akkor fontos az, hogy ebben, ha kell, egyeztetés útján a politikai pártok egyetértsenek. De tovább szeretnék ezen menni: van egy ilyen rossz ízű régi szó, hogy társadalmi vita, amelynek a tartalmát ugyan soha nem tudjuk, és most nem is a társadalmi vita mellett érvelnék; de az, hogy az új alkotmány szövege ne csak itt a Ház falai között dőljön el, hanem ezt az alkotmánnyal foglalkozó szakemberek széles köre, társadalmi szervezetek is meg tudják vitatni, ezzel ők is egyet tudjanak érteni, szerintem ez rendkívül fontos lett volna, mert ez szükséges ahhoz, hogy az alkotmány valóban kohezív legyen a magyar társadalomban.

Tisztelt Elnök Úr! Röviden néhány kérdéssel szeretnék foglalkozni. A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatban a dualizmus, a dualista-monista vita felmerül. Csak annyiban térnék ki erre a vitára, hogy amikor a dualista megoldás mellett érvelnek a politikai pártok, mindig egyetértenek abban, hogy ez azért jó, mert ezáltal a parlament végső szerepe abban még ott van, hogy egy nemzetközi szerződés hatályba lép vagy pedig sem.

Csak arra szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni, nem biztos, hogy ez így van. Éppen Salamon László hivatkozott az alkotmányügyi bizottságban a “szervilis kormánytöbbségreö; lehet, hogy a sajátjára gondolt, amelyik egy kormány-előterjesztést már automatikusan elfogad, de tisztelt képviselőtársaim, ez így van a nemzetközi szerződésekkel is: nagyon ritka, hogy egy parlament megvétózza a saját kormánya lépését. Úgy gondolom, egy monista rendszerben, ahol egy nemzetközi szerződés az aláíráskor hatályba lép, de előtte kikötjük, hogy aláírás előtt meg kell küldeni a parlamentnek, hogy a parlament előtte meg tudja vitatni, megítélésem szerint ez növelné a parlament érdemi szerepét a nemzetközi szerződések létrehozásában, és nem jelentene presztízsveszteséget a kormány számára, ha a parlament instrukciókat adna ki.

Az Európai Unióval kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani: igaza van Salamon Lászlónak, igaza van abban, hogy ez már nem feltétele az európai uniós tagságunknak, de az az érvelés, hogy önmagában ettől be tudunk lépni, nem jó érvelés, tisztelt képviselőtársaim. Ha engem indítani akarnak az olimpián a négyszáz méteres futáson az olimpia döntőjében, akkor nem lenne jó érv az, hogy kérem, én végig tudom futni a négyszáz métert. Mert végig tudom futni a négyszáz métert, csak borzasztóan lassan. Úgy gondolom, az, hogy önmagában ez a mostani alkotmány nem akadályozza Magyarország tagságát, nem érv azzal szemben, hogy nem jól szolgálja, és mi olyan alkotmányt szeretnénk látni, amely jól szolgálja.

A honvédelemmel kapcsolatban szintén Salamon László képviselő úr utalt arra, hogy az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalásokon milyen megfontolások játszottak szerepet. Igaza van; az, hogy kétharmados parlamenti többség kell magyar katonák külföldre küldéséhez, ez Magyarország második világháborús szerepvállalásának tanulsága volt. Az, hogy kétharmados többség kell ahhoz, hogy külföldi katona Magyarországra jöjjön, ez 1956 keserű tapasztalata volt, és akkor igazunk volt, hogy így döntöttünk. Ma azonban az Európai Unió tagja vagyunk, most lépünk be, tagja vagyunk a NATO-nak, a világ legerősebb és legsikeresebb katonai szervezetének. Teljesen más az a nemzetközi helyzet, amelyben ezeket a kérdéseket rendeznünk kellene, és sajnos, nem igaz az, hogy a mostani döntéshozatal nem akadályozza Magyarország részvételét a NATO szervezetében. A magyar parlament éppen tegnap arra is képes volt, hogy két darab katona áthelyezéséről időben tudjon dönteni.

Tehát úgy gondolom, a módosítás igenis szükséges, és hadd tegyem hozzá, nem is tartom elégségesnek a kormány javaslatát, ezért lesz egy módosító indítvány is a szabad demokraták részéről, ahol a nemzetközi kötelezettségvállalásunk keretében hozott döntésekről kormánydöntést írna elő a javaslat. Meg is mondom, hogy miért: úgy gondolom, ha Magyarországnak nemzetközi kötelezettségvállalása van, amelyet a magyar parlament ratifikált, hozzáteszem, a magyar lakosság népszavazással jóváhagyott, akkor a magyar parlamentnek nincs is joga arra, hogy egy ennek megfelelő kormánydöntést megvétózzon, mert ezzel a Magyar Köztársaság szerződéses késedelembe vagy szerződésszegésbe esne.

Tisztelt Országgyűlés! Lehetne még beszélni az Alkotmánybíróság szerepéről, az előzetes normakontrollról. Úgy gondolom, nagyon sok érdekes ötlet felmerült az ellenzék részéről. Én például osztom Salamon László gondolatát: az előzetes normakontrollt nem helyes csak a kormánynak lehetővé tenni. Ha az a feltétel, hogy a Fidesz elfogadja, hogy ezt a parlamenti kisebbség részére is lehetővé lehessen tenni, ezt személyesen nagyon szívesen támogatom, mégpedig azért, mert általában támogatom a kisebbségek jogérvényesítő lehetőségét, és lehet, hogy ez egy kompromisszumos megoldás lesz.

Tisztelt Országgyűlés! Azzal fejezem be, hogy miközben nyilvánvalóan keresgéljük a kompromisszumokat, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség vezérszónokának előadása alapján azt láthatjuk - miközben kétségkívül temérdek a tennivaló, az alkotmány valóban módosításra szorul -, abban a kérdésben, hogy az alkotmánymódosítás hatályba tud-e lépni a magyar parlamentben, az optimizmusom rendkívül mérsékelt. Nagyon-nagyon jó lenne, ha legfőképpen a két nagy párt, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Magyar Szocialista Párt félre tudnák tenni az őket megosztó hihetetlen indulatokat, és a Magyar Köztársaság érdekében - nem saját maguk, a Magyar Köztársaság érdekében - képesek legyenek arra, hogy ilyen fontos kérdésekben meg tudjanak állapodni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

Felszólalások:   17   17-43   43-58      Ülésnap adatai