Felszólalás adatai

ELNÖK: Felkérem a képviselő urat, hogy az esküokmányt írja alá. (Megtörténik. - Az esküokmányt aláírató dr. Vidoven Árpád gratulál Firtl Mátyásnak, és átadja az aláírt esküokmány egyik példányát.)

Magam és az Országgyűlés nevében a képviselő úrnak kívánok sikeres és eredményes munkát! (Firtl Mátyásnak dr. Áder János, majd Harrach Péter, Lendvai Ildikó, dr. Pető Iván, dr. Semjén Zsolt, Herényi Károly, dr. Nagy Andor, Gyurcsány Ferenc - szórványos taps - és dr. Szájer József gratulál.)

Egyúttal bejelentem képviselőtársaimnak, hogy az Országgyűlés képviselőinek száma 386.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr, “Bátor lépésekkel csökkentsük a gyermekszegénységet!ö címmel. Öné a szó, miniszterelnök úr. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Száz lépés!)

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Éppen ma tizenöt esztendeje alakult meg a harmadik Magyar Köztársaság első kormánya, az Antall-kormány, a rendszerváltás utáni időszak első kormánya; mércét és mértéket teremtett.

(13.10)

Visszatekintve másfél évtizeddel ezelőttre, a rendszerváltásra, sajátos kettős véleményt mondhatunk: történelmi szempontból, azt hiszem, mindig azt fogják majd mondani, hogy sikeres az, ami a rendszerváltás hozadéka, szükségszerű volt, elkerülhetetlen volt, a magyar fejlődés szempontjából előremutató és haladó. A hétköznapok Magyarországa szempontjából persze vegyesebb a kép: mindaz a lelkesedés, amely áthatotta a rendszerváltás korát, az mára sokakban már lényegesen kisebb, sőt vannak, akik nem is titkoltan, nosztalgiával emlékeznek vissza a ’90 előtti időszakra, arra a biztonságra, vélten vagy valósan, amit nyújtott, amely jellemzője volt a ’90 előtti időszaknak.

Antall József kormánya európai kormány volt, hazafias kormány, demokraták kormánya. Antall József személy szerint olyan államférfi, aki nem egészen négyéves miniszterelnöki ténykedése alatt is maradandót alkotott. Maradandót alkotott, ahogyan Magyarországot képviselte és megjelenítette a változó Európában, maradandót alkotott stílusával, problémaérzékenységével, világlátásával, maradandót alkotott az európai konzervativizmus magas színvonalú képviseletével, azzal, ahogyan, amilyen módon és amilyen tartalommal védte önmaga és pártja demokratikus meggyőződését.

Nyilván volt is és van is, amivel ebből a politikai hagyatékból más gondolkodású, más politikai nézeteket valló emberek vitatkoznának, és talán vitatkoznak ma is. Egy dolgot azonban nem vitatnak: nem vitatják el azt a tiszteletet, amely kijár Antall Józsefnek személy szerint, és kijár történelmi kormányának, amely a rendszerváltás utáni időszak legnehezebb pillanatában valóságos történelmi teljesítményt tett le a nemzet asztalára. (Taps a kormánypártok és az MDF soraiban.)

Ha az elmúlt években időnként azt gondoltuk és azt gondoljuk, hogy van még mit megváltoztatni, ez nem elsősorban a rendszerváltó atyák adóssága. Ez a mi adósságunk, hogy mindazt a politikai keretet, amelyet az új, harmadik köztársaság alkotmányos rendje megteremtett, ezt nem tudtuk kellő bölcsességgel, érzékenységgel kitölteni, hogy nem tudtuk ezeket a lehetőségeket arra felhasználni, hogy egy igazságosabb országot hozzunk létre.

Antall József és kora a változások kora volt; van, amit megtettek ők, van, ami ránk maradt. Ránk maradt, hogy egy jobban élhető és igazságosabb országot csináljunk; ránk maradt az az üzenet és az a hagyaték, hogy önmagában abból, amit tizenöt évvel ezelőtt teljesítettünk, nem lehet megélni, tovább kell menni ezen az úton, tovább kell menni egy jobban élhető, igazságos Magyarország irányába.

Erről szólnak a törekvéseink, azok a törekvések, amelyeket bátran képviselünk, és őszintén hiszünk bennük; azok a törekvések, amelyeket persze mások meg vitatnak, de hát így van ez rendjén. A parlamenti demokráciában ez a normális, hogy állítás és állítás pörlekedik egymással, és a választóra bízza, hogy versengő állítások, versengő javaslatok közül melyikhez nyújt támogatást. A kormánynak az a dolga, hogy élve a választók felhatalmazásával, újabb és újabb lépésekkel, újabb és újabb javaslatokkal egy igazságosabb, egy jobban élhető, egy versenyképesebb Magyarország irányába mozduljon el.

Az elmúlt hetekben több alkalommal álltam itt, az Országgyűlés előtt egy-egy témában kifejtve kormányunk álláspontját, szándékait, hogy hol kívánjuk megváltoztatni Magyarországot annak érdekében, hogy ne csak kevesen, hanem milliók érezzék úgy, hogy otthonra találnak a harmadik Magyar Köztársaságban.

Tisztelettel tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a mai napon, ahogyan ezt korábban is jeleztem, az eddig megfogalmazott javaslatainkra vonatkozó törvénymódosító indítványokat benyújtottuk az Országgyűlésnek. Ezzel elkezdődött az a folyamat, amit hetekkel ezelőtt itt elkezdtünk, a kormány javaslatot tesz, azt megvitatjuk, ebből jogszabálytervezet készül, és amihez van jogunk, azt meghozzuk saját hatáskörben, amihez nincsen jogunk, azt ide terjesztjük az Országgyűlés elé, hogy a javaslatokból döntések, a döntésből cselekvés, a cselekvésből pedig egy igazságos, jobb Magyarország szülessen.

A mai nap figyelmünket egy másik kérdésre szeretném fordítani, olyan kérdésre, amely önmagában is rendkívüli jelentőséggel bír. De szeretném már most elmondani, hogy közvetlen kapcsolatban áll a korábbi napokban-hetekben elmondott részletekkel, összességében azzal az általános filozófiával, hogy Magyarországon lehessen dolgozni, érje meg dolgozni, a munkáért tisztességes jövedelem járjon, és valamennyi rendszerünk, az oktatástól a szociálpolitikán keresztül, igen, ezt a végső szándékot támogassa, mert erről szól az ország jövője: a munkáról, a munkásemberről, a parasztemberről, arról, hogy új értéket hoznak létre.

A mai nap az egyik napilap azzal a címmel közli Ferge Zsuzsa, a magyar szociálpolitika, a magyar társadalompolitika egyik talán legbefolyásosabb kutatójának tanulmányát, elemzését, hogy melyik gyermek mennyit ér. Melyik gyermek mennyit ér? - kérdezi Ferge Zsuzsa.

A mi válaszunk erre természetesen az - és azt gyanítom, hogy nagyon-nagyon sokan egyetértenek ezzel -, hogy minden gyerek egyformán fontos, hogy gyermek és gyermek között nem lehet különbség a tekintetben, hogy hova született; az állam azt semmiképpen nem teheti meg, hogy a már meglévő különbségeket családpolitikájával, szociálpolitikájával még tovább fokozza.

Ugyanakkor, hogy ha ránézünk a családtámogatás jelenlegi rendszerére, akkor azt látjuk, hogy van olyan gyermek ebben a rendszerben, aki egy hónapban 5100 forintot kap - 5100 forintot; más gyermek, aki máshova, más családba született, ő 17 800 forintot. Három és félszeres különbség! Tehet-e a gyermek arról, hogy milyen családba született?

Azt mondhatnám én szociáldemokrata politikusként (Derültség és moraj a Fidesz és a függetlenek soraiban.), talán még el is tudnám fogadni, hogy vannak ilyen különbségek, ha ezek a különbségek egyébként a jövedelemmel fordítottan arányosak lennének, ha az kapna többet, akinek egyébként kevesebb jutott, és az kapna kevesebbet, akinek több a lehetősége.

Úgy látom, hogy ebben a rendszerben igaz az az éppen Ferge Zsuzsától korábban megtanult mondás, hogy a magyar családtámogatás perverz elosztásra épül, az arra épül, hogy furcsa módon az állam annak ad többet, akinek e nélkül is több van, és annak ad kevesebbet, akinek egyébként pedig nagyon is szüksége lenne azokra a forintokra, ezer forintokra, amelyből a család és a gyermek nyugodtan élhet, és a szegénység nem kopog be mindennap a család ajtaján.

Ráadásul azért is érdekes ez a helyzet, mert egyébként úgy látom, úgy tapasztalom, hogy közös abban a kritikánk, hogy Magyarországon az elmúlt években növekedtek a különbségek, hogy a legszegényebbek és leggazdagabbak közötti távolság minden korábbit meghaladóan növekedett. Ha ez így van, akkor az állam miért növeli tovább ezt a különbséget? Miért nem azt teszi? Hiszen a képviselőtársak is sokszor ezt igényelték, hogy legalább mi az adófizetők pénzéből támogatást nyújtva ne növeljük ezeket a különbségeket. Mi azt gondoljuk, hogy úgy kell átalakítani a családtámogatást, hogy igaz legyen erre is, amit a kormányprogramban mondtunk: több lehetőség lent és több felelősség fent, mert ez egy igazi, tisztességes, igazságos társadalomnak a programja. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Szeretnék önöknek mutatni egy-két grafikont, szeretnék önöknek mutatni egy-két diagramot annak érdekében, hogy a száraznak tűnő szavak mellett - és helyenként helyett - azt lássák, hogy a mai rendszer milyen egészen furcsa módon működik.

(13.20)

Hadd mutassak egy ilyen grafikont (Felmutatja.), amely a családtámogatás havi összegét mutatja egy háromgyermekes családban, attól függően, hogy mennyi a jövedelem. Azt fogják látni, hogy nincs az a társadalompolitikai gondolat, nincs az a társadalompolitikai szándék, amelyet visszatükröz ez a vonal. Az látszik ezen a grafikonon, hogy szinte véletlenszerű, hogy a jövedelemskálán elhelyezkedve kinek mennyi támogatás jut.

Azt tudnám önöknek mondani, ha egy másik grafikont mutatnék, hogy nagyon sajátos helyzet alakult ki. Ott tartunk, hogy a mai rendszer kifejezetten nem támogatja a munkába állást. Ott tartunk, hogy a rendszer ahhoz nyújt támogatást, hogy a munka világán kívül maradjon valaki. A mai támogatási rendszer U alakú. (Grafikonokat tartalmazó lapot mutat fel.) Az egygyermekes, kétgyermekes és háromgyermekes családok támogatását látják itt, tisztelt hölgyeim és uraim. Mit látnak? A kék oszlop a munkával nem rendelkezők támogatását mutatja. Ha valaki elmegy dolgozni, kevesebb lesz a támogatása. Furcsa módon pedig, ha kisebb a jövedelme, kisebb a támogatása, mint ha nagyobb a jövedelme. Igaz ez a kettőgyermekesekre, és igaz a háromgyermekesekre is. Ennek a rendszernek mi a problémája?

1. Az a problémája, hogy nem ösztönzi a munkavállalást, kialakul a szociálpolitikusok által régen leírt úgynevezett szegénységcsapda. Érdemes kívül maradni a munka világán, mert a munkába állás elviszi a támogatás jelentős részét. Rosszul jár az, aki munkába áll egy ilyen támogatás mellett.

2. Mit látunk még? Azt látjuk még, hogy a magasabb jövedelemhez magasabb támogatás társul. Mi úgy gondoljuk - nyilván meg fogjuk majd vitatni ezt a következő hetekben-hónapokban -, hogy ez a rendszer nem igazságos rendszer.

Hogyan is néz ki a jelenlegi támogatás, tisztelt képviselők, hölgyeim és uraim? A 2005. évi költségvetésben 312 milliárd forintot költünk családtámogatásra. 312 milliárdot! Ebből családi pótlékra 196 milliárdot, családi adókedvezményre 70 milliárdot, rendszeres gyermekvédelmi támogatásra 46 milliárdot. Ez a háromelemű rendszer egyes elemeiben mást és mást kedvezményez, mást és mást preferál.

A családi pótlékra költünk minden 100 forintból 60-at ebben a rendszerben. A családi pótlék az, amely nagyon egyszerűen, gyermek és gyermek között nem válogatva, nem külön kérésre, hanem alanyi jogon eljut minden gyerekhez a lehető legegyszerűbb formában: ott találja minden szülő havonta a számláján, mert átutalják neki. Ez a családi pótlék ma attól függően, hogy hány gyermekes a család, 5000 forinttól 8000 forintig terjedő támogatást nyújt.

Adókedvezmény nyújtására fordítjuk az összes támogatásra fordítható összeg mintegy 25 százalékát, egy picivel kevesebbet, mint 25 százalékot. Hogyan viselkedik az adókedvezmény? Az adókedvezmény úgy viselkedik, hogy annak ad többet, akinek egyébként is több van. A pénz 25 százalékát tehát kifejezetten nem a társadalmi igazságosság alapján osztjuk el, hanem az alapján, hogy kinek van egyébként is több; még tovább fokozzuk a társadalmi különbségeket, még tovább fokozzuk a magas jövedelmű családok előnyét a társadalomban. Ez azoknak nyújt egyébként nyilvánvalóan többlettámogatást, akik egyébként is a saját jövedelmükből jól élnek, és el tudják tartani a családot.

Hogy mennyire igazságtalan ez a rendszer, mi sem mutatja jobban, hogy például a három- és többgyermekesek esetében az erre jogosultaknak kevesebb mint a negyede volt képes teljes egészében igénybe venni ezt a járandóságot, ebből a jogosultságból nem tudott keletkezni valóságos támogatás, mert az alacsony jövedelműek vagy a közepes jövedelműek természetesen gyorsan elérik azt a kedvezményplafont, ahol már nem lehet ezt igénybe venni.

Az adókedvezmény kifejezetten a legmódosabb, legvagyonosabb, legmagasabb jövedelmű családokat kedvezményezi. Mi ezzel természetesen nem értünk egyet.

A rendszeres gyermekvédelmi támogatásra, a legnehezebb sorban lévő családok és gyermekeik támogatására ugyanakkor csak az összes támogatás mintegy 15 százalékát fordítjuk, minden hatodik-hetedik forintot csak. Ráadásul mit látunk ebből? Hogy a támogatás nem jut el a jogosultak legalább egyharmadához, mert talán nem is tudják ezek a családok, ezek az emberek, hogy van ilyen támogatási forma. Ez ma 5430 forint gyermekenként. Ott, ahol nagy a szegénység, azért ez nem kevés pénz. Ráadásul ezt kérvényezni kell. Ismerjük, nagyon sok tapasztalatunk van arról, hogy a kérvényezés igényel egyfajta társadalmi tudást, ismeretet, arra való képességet, hogy kitöltsük ezeket a kérvényeket, és eljárjunk a magunk érdekében. Csak egy évre adják, minden évben újra kell kezdeni. És ami a legborzasztóbb ebben a támogatási formában, hogy ha akár csak 100 forinttal valaki túllépi a jogosultság határát - csak száz forinttal! -, akkor azonnal elveszik. Azaz miközben család és család között igen sok fajta ok miatt lehet nagy a különbség, ezen különbségek egyikét sem méri meg ez a rendszer, hanem azt mondja, hogy jár vagy nem jár. Érzéketlen a valóságos élet problémáira ez a rendszer.

Az a baj tehát ezzel a rendszerrel, hölgyeim és uraim, hogy a legszegényebbeket, a legrászorultabbakat differenciálatlanul egy segélyrendszerbe kényszeríti, nem pedig méltósággal nyújtott, alanyi jogú járandóságot képez.

Az a baj ezzel a rendszerrel másodsorban, hogy a munkavállalás esetén a támogatást csökkenti. Ez a rendszer nem munkavállalás-barát, éppen ellenkezőleg: munkától távol tartó; ráadásul különösen éppen abban a jövedelmi kategóriában, ahol tömegek kellene hogy belépjenek a munkaerőpiacra, az alacsony szakképzettséget igénylő, nem magas jövedelmet nyújtó állások esetében; 50-60-70 ezer forintért akik elmennének dolgozni, éppen őket tartja vissza a mai rendszer, mert rosszul járnak, ha elmennek. Ráadásul, mondom újra, a jelenlegi rendszer a magasabb jövedelmű családoknak ad többet.

Azt mondja erről Ferge Zsuzsa a már idézett cikkének egy mondatában: összegezve, a gyermekek utáni ellátásoknak három eleme van, ebből kettő mélyen igazságtalan. Azt tudom mondani, hogy én személy szerint és a kormányzó pártok egyetértenek Ferge Zsuzsával. Úgy látjuk, hogy a háromelemű rendszer két eleme - a családi pótlékon kívül lévő két eleme - igazságtalan. A családtámogatási rendszer megváltoztatása tehát e két elem hatásának csökkentésére irányul, arra irányul, hogy egységes, mindenkit egyformán elérő, igazságos és méltányos családtámogatási rendszerünk legyen.

Mi a cél? Mert természetesen erről a kérdésről nem lehet úgy általában vitatkozni; hogy ebben a kérdésben kinek mi az álláspontja, azt nagymértékben az befolyásolja, hogy ki hogyan gondolkodik Magyarországról, ki hogyan gondolkodik társadalomról. Mi azt gondoljuk, hogy a családtámogatási rendszer, a gyermektámogatási rendszer első számú célja a gyermekszegénység csökkentése. Ez vezet bennünket. Olyan javaslatot fogok az Országgyűlésnek most bemutatni, később a kormány jogszabálytervezetek formájában olyan módosításra tesz javaslatot, amelynek első számú prioritása az, hogy csökkenjen a gyermekszegénység.

A második az, hogy csökkenjenek ezek a semmivel nem indokolható különbségek a támogatási rendszerben annak érdekében, hogy növeljük a társadalmi együvé tartozást, az összetartozást; mert igenis a családtámogatási rendszernek fontos funkciója a társadalmi integráció növelése, hogy ne legyen még nagyobb a távolság szükségben szenvedő és lehetőségben tobzódó családok és személyek között.

Harmadrészt egy kiegészítő célt hadd mondjak, visszautalva a korábban mondottakra. Azt szeretnénk, ha az új családtámogatási rendszerrel csökkenne a mai rendszernek az a sajátossága, hogy távol tart a munkától, ha csökkenne az a sajátossága, hogy éppen ellenérdekeltséget teremt a munkába állással.

Ezek után, tisztelt elnök asszony, tisztelt parlament, tisztelt jelen lévő vendégeink, a javaslatról.

(13.30)

Igazságos és egységes családtámogatást szeretnénk kialakítani, amelynek a középpontjában a mainak mintegy kétszeresére emelt, egységes családi pótlék áll. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Egy gyermek után 11 ezer forint, két gyermek után 12 ezer forint gyermekenként, három gyermek után 14 ezer forint gyermekenként a mindenkinek alanyi jogon járó, jövedelemtől nem függő, sem alsó, sem felső korlátot nem tartalmazó, egységes családi pótlék. (Taps az MSZP soraiban.)

Valamennyi olyan család, ahol egy gyermek van, legyen ez a család szükségben szenvedő, tehát például rendszeres gyermekvédelmi támogatást kapó - emlékeznek rá: 5430 forint -, vagy legyen magas jövedelmű (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Milliárdos.), és ezért például a jelenlegi helyzetben adókedvezményt igénybe vevő, valamennyi egygyermekes család a 11 ezer forintos egységes családi pótlékkal jól jár.

Valamennyi olyan család, ahol két gyermek van, függetlenül attól, hogy ma kap rendszeres gyermekvédelmi támogatást vagy nem, jól jár. Hiszen az egységes családi pótlék összege, amely két gyermek esetén kétszer 12 ezer, azaz 24 ezer forint, több, mint bármely kétgyermekes családban bármely mai juttatás együttesen, legyen az családi pótlék és rendszeres gyermekvédelmi támogatás, és/vagy - egy kis helyen ez át is fed egymással - családi pótlék és adókedvezmény.

Amikor megnéztük ennek a rendszernek a hatását a háromgyermekes családokra, akkor bizony valamit láttunk. Olyat tapasztaltunk, ami miatt ezt a teljesen egységes rendet, úgy döntöttünk, nem szabad fenntartani. Mert mit láttunk? Azt láttuk, hogy a három- és többgyermekes családoknál olyan magas az adókedvezmény összege - ez gyermekenként 10 ezer forint, nyilván önök is emlékeznek rá és tudják -, hogy ha és amennyiben csak 14 ezer forintot, azaz három gyermeknél 42 ezer forintot adunk a három- és többgyermekes családoknak, akkor viszonylag korán, 75 ezer forint környéki bruttó jövedelmű kereső mellett élő család már nem járt volna jól, rosszul járt volna. Ezért azt mondtuk, hogy ez így nem jó. Ezért, bár azt gondoljuk, hogy a családi adókedvezmény igazságtalanságot szül, viszont méltánytalanságot szülne a három- és többgyermekesek esetén, ha ezt fognánk és eltörölnénk, ezért a három- és többgyermekesek esetén, azért, hogy méltánytalanság ne történhessen, nehogy bekövetkezzen az, hogy már átlag- és átlag alatti jövedelműek az új rendszerrel nem járnak jól, ezért a három- és többgyermekes családok esetén a gyermekenkénti 4 ezer forintnyi adókedvezményt fenntartjuk.

Mivel fog ez járni? Ez azzal fog járni, hogy valamennyi három- és többgyermekes család, amelynek átlagos jövedelme van, sőt a mai magyar világban az átlagot érdemben meghaladó jövedelme van, azaz 280 ezer havi bruttó jövedelme van, azaz évi 3,4 millió forint jövedelme van, az jól jár, vagy legalább olyan jól jár, mint ma. És miután a mai támogatási rendszernek az a jellegzetessége, hogy a két szülő választhat, melyikőjük veszi igénybe az adókedvezményt, ezért ez a rendszer csak a legmagasabb jövedelmű családoknál, ahol együttesen a 7 millió forintot meghaladja a jövedelem, ott kér megértést ezektől a családoktól.

De szeretném önöknek elmondani, áttanulmányozva a jövedelemstatisztikákat, a 3,4 millió forint felettiekhez, az adóhatóságnak benyújtottak alapján - és ebből a szempontból ez a mérvadó, hiszen ott lehet igénybe venni az adókedvezményt - kevesebb, mint 7 százaléka tartozik a magyar népességnek. Ha pedig azt mondjuk, hogy ebben a rendszerben mind a két szülőnek 3,4 millió forint felett kell keresnie, mind a kettőnek, a javaslat a családok kevesebb, mint 5 százalékától kéri azt a megértést, hogy ne jusson már nektek több, mint mindenki másnak. Tudniillik ez csak ezt jelenti. Mert ugye, az egységes családtámogatási rendszer azt mondja, hogy mindenkinek egyformán jut. Nem azt mondja, hogy kevesebb jut annak, aki egyébként három- vagy többgyermekes, nem azt mondja, hogy kevesebb jut annak, aki magas jövedelmű. Azt mondja, hogy ne jusson több csak azért, mert neked magasabb a jövedelmed.

Természetesen ennek a rendszernek meg kell tartani azt a jellegzetességét, amelyet a mai rendszerek is tartalmaznak, hogy az egyedül gyermeket nevelő szülők számára emelt szintű támogatást ad. Azaz: ha egygyermekes család esetén, mondjuk, egy gyerekre 11 ezer forint a családi pótlék, ha egyedül neveli valaki a gyermekét, akkor 12 ezer. Két gyermeknél 12 ezer forint a családi pótlék, ha egyedül neveli valaki, akkor 13 ezer. Három vagy több gyermeknél 14 ezer forint a családi pótlék, ha egyedül neveli, akkor 15 ezer forint.

Mutatok egy másik grafikont. (Körbemutatja.) Egygyermekes családok esetében tehát az fog történni, hölgyeim és uraim, hogy mindenkinek, függetlenül a jövedelmétől, a családi pótléka 11 ezer forint az új rendszerben. Kétgyermekes családoknál, függetlenül attól, hogy mennyi a jövedelem, mindenkinek 12 ezer forint gyermekenként. Háromgyermekeseknél egy dolgot megtettünk, hogy az átlagnál egyébként magasabb jövedelműeknél, de nem az átlagot lényegesen meghaladó jövedelmeknél, az átlagtól mintegy 280 ezer forintig engedtük, hogy magasabb támogatás legyen, azaz 18 ezer forint. Háromgyermekes, jól kereső családoknál továbbra is érdemben magasabb a családi pótlék. Hiszen azt gondoljuk, hogy aki több gyermeket nevel, annak több támogatást kell nyújtani.

Vessünk egy pillantást mindenképpen a legnehezebb helyzetben élőkre! Azok a gyermekek, sok van ilyen, akik az elmúlt egy-két évben rendszeres gyermekvédelmi támogatást kaptak. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás beépül természetesen az egységes családi pótlékba. Az egységes családi pótlék összege, szeretném, ha pontosan tudnánk itt fogalmazni, magasabb, mint a mai családi pótlék és a rendszeres gyermekvédelmi támogatás mai összege. Tehát növeljük ezen családok támogatását. De nem vagyunk ezzel elégedettek. Nem vagyunk elégedettek, mert úgy látjuk, hogy több százezer olyan gyermek van, amely gyerek érdemtelen sorban és sorsban él. Az a javaslatunk, hogy a szociális segélyezési rendszer átalakításánál, még ezen támogatáson is túl, a segélyezési rendszer részeként és külön megnevezetten, dedikáltan összesen 20 milliárd forintból olyan gyermeksegélyezés alapját képezzük, amely a legrosszabb helyzetben lévő egy-kétszázezer gyermek számára tud majd még további támogatást nyújtani, mert ez a legfontosabb cél. (Taps az MSZP soraiban.)

Az elmúlt hetekben sok vitát folytattunk a gyermekgondozási segélyről, a munkavállalási lehetőségről és másról. Sok kritika is érte egyes körökből a kormányt, hogy akkor, amikor lehetővé kívánja tenni, hogy gyermekgondozási segély mellett bizonyos feltételekkel lehessen legálisan is munkát vállalni, ezzel a munkavállalásra ösztönöz. Erről szó nincs. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Mit szeretnénk? Hogy ne kelljen hazudni. Azt szeretnénk, hogy ne kelljen hazudni. Azt szeretnénk, hogy ha valaki úgy dönt saját jószántából vagy a kényszerek hatása miatt, hogy el kell mennie dolgozni, akkor ne kelljen elhazudni a munkát, és megkaphassa továbbra is a gyermekgondozási segélyt.

(13.40)

Úgy döntöttünk, hogy követjük azt a példát, ami ma is létezik, hogy ezt csak egyéves kor után engedjük meg, egyéves kor után azonban ezt akár teljes munkaidőben is. A családnak szabad döntése és választása van, és nem kell titkolni a munkavégzést.

Megértettük a kritikának azt a részét, amikor azt mondták, hogy ha eltérítjük az egyes években adott támogatási összeget, és az első évben többet adunk, mint mondjuk, a harmadik évben, hát akkor azt mondhatják ránk, hogy mi valóban a munkába állást ösztönözzük. Nem szeretnénk ennek még a látszatát sem. Annak ellenére, hogy minden szociológiai felmérés azt mutatja, hogy a kisebb gyermekek körében nagyobb a szegénység, mint a nagyobb gyermekek körében, ezért a kisebb gyermekekhez több támogatást kellene nyújtani, eltekintünk ettől a javaslattól. Nem szeretnénk azt a vitát megnyitni - mert úgy láttuk az elmúlt két hétben, hogy ez a vita egyébként egy tisztán politikai és nem szakmai vita lenne -, hogy differenciáljunk a gyes mértéke között, attól függően, hogy a gyermek egy-, kettő- vagy hároméves. A gyes ilyen formán tehát nem munkára, hanem őszinteségre ösztönöz. Hozzáteszem, fenntartjuk azt a jelenlegi szabályozást is, hogy a gyes adóterhet önmagán nem viselő járandóság.

Ha már adóról beszélünk, volt még egy vita, amelyről szeretnék itt beszámolni, vita szakértők és politikusok között is, vita a nyilvánosságban is, az tudniillik, hogy a családi pótlék és a családi támogatások bruttósítása, további megemelése és adó alá vonása helyes vagy nem helyes. Azért merül fel természetesen ez a javaslat nagyon sok szakértő részéről is, mert ebben az esetben a magasabb jövedelműeknek adózás után kevesebb, a kisebb jövedelműeknek több maradna. Ugyanakkor úgy láttuk, hogy a magyar adórendszer sajátosságaiból fakadóan az minden bizonnyal több problémát okozna, ha adó alá vinnénk és bruttósítanánk a családtámogatást, mint amennyit most megold. Ezért minden ilyen szakértői javaslatot elutasítottunk, és megmarad a családtámogatásnak, a családi pótléknak az a rendszere, hogy természetesen nem esik adózás alá.

Végül beszéljünk a költségvetési hatásokról, hiszen természetesen arról is beszélni kell. Mint mondtam a hozzászólásom legelején, a mai családtámogatási rendszer 312 milliárd forintba kerül a költségvetésben. Az, amiről itt most beszéltem, tisztelt hölgyeim és uraim, 349 milliárdba, azaz 37 milliárddal többe. Szeretném azt is elmondani, hogy ez a 37 milliárd honnan származik. Miután a javaslat bevezetésének határideje 2006. január 1-je, ezért egy: kötelességünknek éreztük azt, hogy az inflációt kövesse a támogatás. Azaz a 37 milliárd forint különbségnek egy része valóban nem több, mint az inflációs növekmény, de érdemes erről beszélni, mert nagyon sok olyan év volt Magyarországon, amikor az éppen kormányzók úgy gondolták, hogy még inflációval sem kell emelni a családtámogatás összegét. (Moraj a Fidesz soraiban.) Kettő: 10 milliárd forint ebből a 37 milliárdból költségvetésen belüli átcsoportosítás, nem új pénz. Tizennégymilliárd forint az - ez összesen mintegy 4 százaléka a családtámogatásra fordított összegnek, azaz azonos a jövő évre várt gazdasági növekedéssel -, amellyel reálértékben, vásárlóértékben is bővíteni szeretnénk a forrásokat.

Miről szól tehát ez a rendszer? Hogy többet és igazságosabban. Többet és méltányosabban a gyermekszegénység ellen, egy olyan országért, amelyben érdemes dolgozni, és érdemes munka mellett is gyermeket vállalni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. A miniszterelnök úr felszólalására a frakcióvezetőknek 8-8 perces időkeretben van lehetőségük reagálni.

Elsőként megadom a szót Dávid Ibolya frakcióvezető-helyettes asszonynak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! 2000-ben, az Antall-kormány megalakulásának 10. évfordulóján Orbán Viktor miniszterelnök úr Lech Walesával, Mádl Ferenc köztársasági elnök úrral együtt, az országgyűlési képviselőcsoportokkal emlékezett az országos jelentőségű eseményről. Ma itt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr méltató szavait is hallhattuk, sajnos kevésbé emelkedett ünnepi körülmények között. Nem tudom, kin múlott az, hogy erre az idén ilyen szerény körülmények között kerülhetett sor.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum elnökeként, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának tagjaként engedjék meg, hogy a rendelkezésemre álló 8 perces időt erre az emlékezésre fordítsam. Ugyanakkor szeretném bejelenteni, hogy a napirend előtti felszólalás után itt, a folyosó szélén sajtótájékoztatót fog tartani Sisák Imre, aki részletesen reagálni kíván majd azokra a kérdésekre, amit a miniszterelnök úr itt elmondott. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Miért nem itt mondod el? - Felzúdulás az MSZP soraiban. - Számos MSZP-s képviselő elhagyja az üléstermet. - Folyamatos, nagy zaj.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Antall-kormány nemcsak a rendszerváltozás, hanem kényszerűen a válságkezelés kormánya is volt. Egyszerre hárult rá a demokratikus intézményrendszer és működési feltételeinek megteremtése, a külső kapcsolatrendszer kiépítése és a válsággal fenyegető krízis elhárítása. Az ország lakosságának felfokozott várakozásai és realitásai, és a realitásokkal (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) nem mindig számoló igények, főleg a tulajdonviszonyok, a kárpótlás, az elégtételek terén a kormány indulási helyzetét alapvetően meghatározták. Mindenekelőtt a kormányzáshoz, a kormányzati képességhez szükséges alkotmánymódosítást kellett megalkotni. Aki ismeri azóta az éppen működő kormányok félidős népszerűségi indexét, az tudja, hogy mennyi zűrzavart hárított el a sokak által kifogásolt megállapodás. De elsőnek kellett megteremtenie az ország demokratikus működése érdekében is a magyar hagyományokban gyökerező önkormányzati rendszert.

A tárgyilagos ítélkezők előtt is tudott, hogy a szűkös viszonyok mellett is a kormány mennyi erőfeszítést tett a költségvetési juttatások érdekében, főképp a családtámogatások területén, a valódi önkormányzatiság megteremtéséért, az egészséges élet, a sport, a tornatermek, a sportcsarnokok építése érdekében, a közművek építéséért, telefon-, gáz- és egészséges ivóvízhálózat kialakításáért.

Tisztelt Ház! Az Antall-kormány működése alatt háború folyt déli határaink mellett. Megindult a Szovjetunió felbomlási folyamata, a '91-es puccskísérlet jelezte, hogy ebből hazánkra nézve milyen veszélyek származhatnak. Hála istennek nem így történt. Tőlünk északra is szétvált egy versailles-i konstrukció. Kérem elismerni, hogy hazánkat ilyen körülmények között is világszerte a béke szigetének tekintették, és külföldi pénzügyi körök akkori befektetései ezt a véleményt többszörösen visszaigazolták.

Tisztelt Képviselőtársaim! Antall József és az általa vezetett kormány az elvek kormánya volt. A miniszterelnök és pártelnök határozott kontúrokat szabott politikai irányultságának. Az a magyar hagyományokból építkező, mérsékelt jobbközép elvrendszer és felfogás, a tárgyalókészség és -képesség jellemezte őt, ami történelmünk során kritikus időben egyedül járható útnak bizonyul; éles elhatárolódás a nemzetrontó radikális szélsőségektől, a politikai partnerválasztás eszmények és elvek alapján, egyeztetés, tisztességes párbeszéd mindazokkal, akikkel kell és akikkel lehetséges. Antall József korszakot meghatározó személyisége lett a magyar történelemnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1990-ben, amikor a kormány megkezdte a működését, az államadósság kritikus szinten állt, a rendszerváltoztatás előtti néhány év alatt az államadósság 9 milliárd dollárral emelkedett. 1990-ben Magyarország devizatartaléka 1 milliárd dollár alatt volt. Csődben volt az ország, egy átalakulás iszonyú nehéz folyamata előtt. Azonban volt koncepció és volt prioritás.

(13.50)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön azt mondta, hogy az Antall-kormány valamit megkezdett, amit tovább kell vinnünk. Nos, mi annak is örülnénk, ha ez a kormányzat az elkövetkező egy évben vissza tudná állítani a családtámogatásnak azt a rendszerét, amelyet az Antall-kormány a legnehezebb körülmények között, 1990-94 között kidolgozott, életben tartott. A gazdasági válság és a csődhelyzet ellenére nem nyúlt az akkori kormány a fennálló családtámogatási rendszerhez, ami az akkori gulyásszocializmus támogatási rendszere volt, mert úgy gondolta, hogy a családok biztonsága érdekében ezt nem teheti meg. Ezért megmaradt az alanyi jogú családi pótlék, az anyasági segély, a szülési szabadság, a gyermekgondozási segély, a gyermekgondozási díj, a gyermeknevelési támogatás. Ezeknek a mértékét nem csökkentette, és nem rontotta le azokat, folyamatosan gondoskodott ezeknek az ellátásoknak az értékkövető fenntartásáról. Aztán új intézkedéseket vezetett be a lehető legnehezebb időszakban: a várandóssági pótlékot, amely a terhesség harmadik hónapjától járt; a gyermekek után járó adójóváírást fokozatosan bevezette, először a fogyatékos gyerekek után, majd kiterjesztette minden gyermekre.

Az Antall-kormány megalkotta a szociális törvényt, de a családtámogatást és a családpolitikát soha nem tekintette szociálpolitikának. Ennek keretében a gyermeknevelési támogatást, a gyetet megnövelt időtartamban, a gyermek hatéves koráig igényelhették az anyák, ez egyfajta főállású anyaságot tett lehetővé. Ezeket az 1995-ös Bokros-csomag megszüntette. Mint ahogy megszüntette, illetve korlátozta a gyermeknevelési támogatást, az adójóváírás kedvezményét, a gyermekgondozási díjat, az alanyi jogon járó családi pótlékot, és jövedelemfüggővé tették a gyes rendszerét. A statisztikai adatok szerint, ha a gyerekek után járó támogatások mértékét az Antall-kormány idejében 100 százaléknak vesszük, akkor ez ma egy gyermek esetén 55 százalék, két gyermek esetén 59 százalék.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az a gondolatsor, amelyet ön itt elmondott, első hallásra azt a képzetet kelti bennem, hogy az önkormányzati pénzek rovására átrendezi a forrásokat, de összességében nem jut több a családoknak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető-helyettes asszony. S remélem, hogy a sajtótájékoztató tartására annak rendje szerint kerül sor a kijelölt társalgóban, illetőleg a kijelölt sajtótájékoztató-helyen, hiszen ennek megvan a rendje a Házban.

Áder János frakcióvezető urat illeti a szó, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportjából. Frakcióvezető úr!

DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! Megmondom őszintén, azt hittem, hogy ön bocsánatkéréssel kezdi a mai napirend előtti felszólalását. (Moraj az MSZP soraiban.) Bocsánatot kér azért, mert egy bűncselekmény kapcsán minden ok nélkül a múlt héten rasszizmust kiáltott. Bocsánatot kér azért, mert a rasszizmus és a fasizmus vádját kizárólag kicsinyes politikai haszonszerzésből hozta elő a múlt héten itt a parlamentben. (Taps az ellenzéki pártok és a függetlenek soraiban.) Méghozzá azért, hogy elterelje a figyelmet a lehallgatási jegyzőkönyvek megsemmisítése miatti botrányról (Derültség a kormánypártok soraiban.), az érettségi botrányról és a költségvetés egyre katasztrofálisabb helyzetéről. S végül bocsánatot kér a cigányoktól, a romáktól, mert hebehurgya, felelőtlen viselkedésével nekik ártott a legtöbbet. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps az ellenzéki pártok és a függetlenek soraiban.)

Az elmúlt hónapok alapján megrajzolhatjuk az ön emberjogi portréját, emberjogi hitvallását. Nézzük csak! Szaúdi terroristák, rasszista magyarok, öregecskedő feleségek - és ha mindez valakinek nem tetszik, az befoghatja a száját. (Zaj.)

Miniszterelnök Úr! Ön a hétfői felszólalásaival egyre nagyobb meglepetést okoz a magyar választópolgároknak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Már nem!) Talán nem véletlen, hogy a legfrissebb közvélemény-kutatások - amelyeket talán ön is olvasott ma reggel - azt mutatják, hogy a magyar lakosság kétharmada úgy látja, rossz irányba mennek a dolgok Magyarországon. Ilyen rossz véleménye a magyar választópolgároknak a magyar gazdaság kilátásairól és az ő személyes helyzetük alakulásáról is legutóbb akkor volt, amikor Medgyessy Péter lemondott a miniszterelnöki pozíciójáról.

De mitől is lennének boldogok, mitől is lennének bizakodóak az emberek? Mert három hete ön meglepett itt bennünket, és meglepte a vendéglátó szakmában dolgozókat a borravalóadó ötletével. Hozzátette még a ház körüli munkák - emlékezzünk csak: ásás, fametszés, kertépítés - megadóztatásának nagyszerű ötletét is. Két hete itt a parlamentben pedig meglepett bennünket az ingyenes egészségügyi ellátások szűkítésének ötletével. Azt persze elfelejtette hozzátenni ehhez a hozzászólásához, hogy ez leginkább a nyugdíjasokat érinti majd, és ha az ingyenes egészségügyi szolgáltatásokat önök valóban szűkíteni fogják, akkor ezzel a nyugdíjasok, legfőképp a nyugdíjasok zsebéből vesznek majd ki pénzt.

Ön két héttel ezelőtt azt mondta, hogy a légimentő-bázisokat fejleszteni kell. Miniszterelnök úr, ez helyes! Mi ezzel egyetértünk. Csak akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy az elmúlt három évben miért fejlesztették vissza a légi mentést. Ön azt is mondta, hogy a mentőszolgálatokat is fejleszteni kell. Ez is helyes, ezzel is egyetértünk. Csak akkor, miniszterelnök úr, miért nem adtak megfelelő költségvetési támogatást a mentőszolgálat fejlesztésére, miért szűkítették a költségvetési forrásokat az elmúlt három évben, és a Fidesz erre vonatkozó költségvetési módosító javaslatait miért utasították el az elmúlt három esztendőben?

Ön beszélt két héttel ezelőtt a kórházak rendbetételének fontosságáról. Miniszterelnök úr, a szándék helyes! De miért nem adott számot arról, hogy az önök kormányzati időszaka alatt miért nőtt 26 milliárd forintra a kórházak adósságállománya?

Beszélt arról is két héttel ezelőtt, hogy a rákszűrés mennyire fontos Magyarországon. Igaza van önnek! De azt elfelejtette hozzátenni, hogy a rákszűréshez szükséges források 90 százalékát önök nem biztosítják. Erről is kellett volna beszélni, miniszterelnök úr! (Dr. Vojnik Mária: De ez nem így van! - Moraj, közbeszólások az MSZP soraiban. - Az elnök csenget.)

Nos, tisztelt Országgyűlés, ma pedig hallhattuk a gyermektámogatási rendszer átalakításának néhány elemét. Egy megjegyzést engedjen meg, miniszterelnök úr: könnyítené a vitát így hétfőnként, ha nem közvetlenül az ülés előtt, hevenyészve, hirtelen, az ülés kezdetén osztanák ki ezeket a számításokat és adatokat, hanem esetleg már megkaphatnánk akár csak hétfő reggel (Moraj, hozzászólások az MSZP soraiból.), és akkor talán tényszerűbben tudnánk vitatkozni az ön által elmondottakról. De az ön által elmondottak alapján is a következőt tudom önnek mondani.

Mi az, amiben egyetértünk? Ön azt mondta, hogy cél a gyermekszegénység csökkentése. Ebben egyetértünk. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez új.) Mi az, amit még mondott? Hogy több támogatást kell adni a rászorulóknak. Ebben is egyetértünk. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Na! Hogyhogy?) És hogy olyan adórendszert kell majd létrehozni, ami nem kell hogy távol tartsa az embereket a munkától. Ebben is egyetértünk. De az, amit önök csinálnak, az pont ezt a célt fogja elérni! Ugyanis ha önök csak a családi pótlékot emelik, és a gyermekek utáni adókedvezményt szűkítik vagy megszüntetik, az bizony nem a munka felé tereli a munkavállalókat, hanem arra ösztönzi őket, hogy próbáljanak segélyből megélni. (Közbeszólások, moraj az MSZP soraiban. ) Ha önök ezt a rendszert akarják megvalósítani, akkor nem a munkából élőket támogatják, hanem a munka nélkül lévőket támogatják, miniszterelnök úr, erre szeretném fölhívni a figyelmét.

Az imént ön nagy tapsot kapott, amikor arról beszélt, hogy a családi pótlék a duplájára nő. Hát akkor nézzük, mekkora is ez a bőkezűség, miniszterelnök úr! Az imént kiosztott egy anyagot, mutogatott táblázatokat - akkor hadd mutassam az ön által kiosztott anyagban szereplő táblázatot, és hadd hívjam föl a figyelmét valamire! (Felmutat egy lapot.) Ebből az derül ki - a 4. oldalon az 5. pontban olvasható -, hogy az eddigi támogatási rendszert, a családi pótlék és a gyermekvédelmi támogatás összegét egybeszámítva és egységes támogatássá alakítva - úgy, ahogy ön erről beszélt - ez a következőképpen néz ki: az egygyermekesek esetében ez 470 forintos növekményt jelent, a kétgyermekes családoknál 370 forintos növekményt jelent, a három- és többgyermekeseknél pedig 770 forintos támogatásnövekedést jelent. Ennyit az önök bőkezűségéről! Még egyszer mondom: ezek az önök adatai. (Taps az ellenzéki pártok és a függetlenek soraiban.) A 370 forintból olyan három gombóc fagyit talán meg is lehet venni már. (Közbeszólások.)

Ön tévedett akkor is, amikor azt mondta, hogy a három- és többgyermekesek esetében megtartják majd a 4 ezer forintos, gyermekek utáni adókedvezményt. Miniszterelnök úr, ma ez az adókedvezmény 10 ezer forint. Ha tehát önök 4 ezer forintot akarnak adni, akkor az azt jelenti, hogy a három- és többgyerekesektől elvesznek 6 ezer forintot fejenként és havonta. Ez ezt jelenti! (Dr. Vojnik Mária: Nem ezt mondta! Nem ezt mondta! - Moraj az MSZP soraiban.)

(14.00)

Miniszterelnök Úr! Önöknek semmilyen alapjuk nincs arra, hogy bárkitől bármit is elvegyenek. És tudja miért? Azért, mert a választási programjukban nem ez szerepel. Hadd idézzek önnek a jóléti rendszerváltás programjából: “20 százalékkal felemeljük a családi pótlékot és az iskoláztatási támogatást. (Csizmár Gábor: Megtörtént!) A gyermekek utáni adókedvezmény alacsonyabb jövedelem mellett is teljes egészében igénybe vehető lesz. (Csizmár Gábor: Így is lett.) Emelt összegű családi pótlékot kapnak azok, akik ma egyáltalán nem jutnak hozzá a családi adókedvezményhez.ö - mondták ezt önök 2002-ben. (Taps a kormánypárti oldalon.)

De nem erről szól a dolog. Önök most megszüntetik a gyerekek utáni adókedvezményt, legalábbis ezt jelentették be. S van még egy idézetem Medgyessy Péternek az “Egyetértésben a nemzettelö című programjából, amely úgy szól, hogy “megőrizzük az elmúlt évek családtámogatási rendszerének eredményeitö. (Kiss Péter: Így van, az eredményeit.) Amit ön elmondott, az az eredmények megőrzését bizony nem támasztja alá.

Miniszterelnök úr, azt kérjük, hogy őszintén tárja fel nekünk - azon túlmenően, amit az imént elmondott a 37 milliárd forint kapcsán -, hogy kitől kívánnak jelentős összegeket elvenni (Az elnök jelzi az idő leteltét.), hiszen erre vonatkozó riasztó hírek…

ELNÖK: Frakcióvezető úr!

DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): …a pénzügyminiszter úr múlt heti nyilatkozatában bizony megjelentek a Népszabadságban.

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonyt illeti a szó, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Frakcióvezető asszony!

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Csak hogy később ne kelljen a megemlékezéshez méltatlan polémiába belemennem, engedjék meg, hogy gyorsan az elején tisztázzak két dolgot.

Az első: miniszterelnök úrnak nincs oka bocsánatot kérni, de Pokorni Zoltán úrnak lehet, hogy van. (Taps a kormánypárti oldalon. - Derültség az ellenzéki oldalon.) Miniszterelnök úr tudniillik azt mondta, és igaza volt, hogy szólni kötelesség a rasszizmus ellen egy olyan országban, ahol egy ilyen bűncselekmény után a legtöbbünk akaratlanul rasszista okra gondol. Pokorni Zoltán úr viszont - próbálom idézni - valami olyasmit mondott, hogy a miniszterelnök ahelyett, hogy itt beszélne, szólítsa fel a rendőrségét, hogy ne takargasson egy rasszista bűntettet. Csókolom! (Taps a kormánypárti oldalon.) Megjegyzem, nem szidom ezért Pokorni képviselő urat, ugyanabban az indulatban osztozott, mint mindnyájan, s lehet, hogy én szolidárasabb vagyok vele, mint ön, aki másfél méterre ül tőle. (Derültség a kormánypárti oldalon.)

A második megjegyzés: igen, Dávid Ibolya elnök asszonynak van igazsága, mi is jobb szerettünk volna ünnepélyesebb körülmények között megemlékezni, de sajnos a kormány ez irányú kezdeményezését tudtommal a Fidesz-frakció elutasította. (Zaj a kormánypárti oldalon.)

Akkor most rátérnék arra, amiről a vita valóban folyik. A megemlékezés körülményeiről szóló polémia ellenére azt hiszem, hogy végül is nem baj, sőt jelképes ereje van annak, hogy egyszerre, egy időben emlékezhetünk meg a rendszerváltás egy fontos évfordulójáról, és beszélhetünk a mai szociális rendszerek szükséges átalakításáról. A különböző kormányoknak mind megvoltak az érdemei a rendszerváltás végrehajtásában, kétségkívül az első dolgozott a legnehezebb körülmények között.

Mindnyájan elismerjük azonban, hogy az ország lakóin múlt elsősorban, hogy a politikai és gazdasági rendszerváltást sikerrel megvalósították. Ennek következtében Magyarország szabadabbá és modernebbé vált, de abban is egyet szoktunk érteni, hogy nem vált mindenki számára boldogabbá és igazságosabbá. A modern társadalmak alapelvei közül lett demokrácia és lett verseny, erős verseny, és ez jó dolog. De nem lett hasonlóan erős a modern társadalmak másik lába, a szolidaritás. Ez így eddig féllábas rendszerváltás. Az így kialakult rendszer nem véletlenül bicegve halad előre.

Pedig a magyarok többsége a francia Jospinnel egyetértésben a rendszerváltáskor a piacgazdaságra mondott igent, de nem mondott igent a piaci társadalomra, vagy - egy másik kelet-európai politikust idézve - piacot akart és nem bazárt. Egészen biztos, hogy nem akart például olyan családtámogatást, ahol két, hasonló korú gyermekeket nevelő háromgyerekes család közül az egyik havi - nem évi, havi! - 30 ezer forinttal többet kap, mint a minimálbéren élő, és még akkor is havi 14 ezer forinttal többet kap, ha a szegényebb család részesül gyermekvédelmi támogatásban. Biztos, hogy nem akart az ország olyan családtámogatást, ahol az amúgy jó szándékú, jó indítékú rendszeres gyermekvédelmi támogatás éppen a legszegényebbek harmadához-feléhez nem jut el, mert nem tudnak róla, mert nem tudnak űrlapot kitölteni, mert nem ismerik a folyamodás technikáját.

De nem az állampolgárok hibája, hogy az új társadalmi rendszer szolidaritási lába rövidebb lett a kelletnél. Minden ellenkező híresztelés ellenére Magyarország egy megszólítható szívű és szolidáris ország. Itt özönlenek az adományok, ha a világ egy távoli részét természeti katasztrófa sújtja, és özönlenek az adományok például a hazai Aranyág-akcióban is. De az embereknek több eszük van, mint a politikának. Még soha senki nem akart adományozni a nála gazdagabbaknak. Szembe is nevetnének minket és joggal, ha például holnap adománygyűjtést hirdetnénk, mondjuk, a nyugdíjasok és a minimálbéresek körében azért, hogy adakozzanak a viszonylag jobb jövedelmű családoknak. Ezen mindenki nevetne. Ez abszurd! De a mi családtámogatási rendszerünk jelenleg éppen ilyen. Ez az abszurd rendszer nem maradhat fenn. Itt az ideje annak, hogy a politikai és gazdasági rendszerek változása után a szociális rendszert is megváltoztassuk.

Annak idején éppen a Fidesz alkalmazott egy jól megjegyezhető, szellemes szlogent. Azt mondták, amit akarnak, több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás. Mi most fordítva szeretnénk eljárni. Amit most tervezünk, a természetesen kevesebb, mint kormányváltás, hiszen eszünk ágában sincs eldobni magunktól 2006-ban a kormányzás lehetőségét, sőt új bizalmat kérünk. (Varga Mihály: Az önbizalmuk már megvan, a bizalom nem lesz meg.) Ne tessék előre jósolgatni, a választás tudniillik nem olyan, mint az önök utcai aláírásgyűjtő akciója, ahol bedobom a rendszer elején a Fidesz kívánságát, és nagy csodára kijön a végén ugyanaz a kívánság. (Derültség és taps a kormánypárti oldalon.)

Ugyanakkor amit most akarunk, az több, mint rendszerváltás, mert hozzá kell nyúlni ahhoz is, amit 1990-ben vagy 1989-ben még nem tudtunk végiggondolni. Mert a száznapos intézkedések ugyan enyhítették a mai társadalmi igazságtalanságokat, de nem tudták meggátolni újratermelődésüket. Jó, hogy ingyen ebédhez juthattak a szegény gyerekek, de most azt kell meggátolni, hogy az ingyen ebédhez jutó gyereknek a gyereke és az unokája is ingyen ebédre és segítségre szoruljon. (Taps a kormánypárti oldalon.) Ehhez három dolog kell: legális munkaalkalom - ez irányban léptünk -, jobb oktatás és szakképzés - ez irányban lépni fogunk - és igazságosabb családtámogatás - ezt tesszük most -, olyan, amelyben a családi pótlék megkétszereződik, amelyben a korábban rgyt-re szorulók eleve többet kapnak, mint régen a családi pótlék és az rgyt volt, olyan, ahol nem ér kevesebbet a közösségnek a minimálbéren élő szülő gyereke, mint a gazdagabb szülő gyereke. Olyan, ahol mindenki otthon maradhat a gyerek hároméves koráig, de ha mégsem engedhetik meg maguknak a kismama jövedelmének kiesését, hát van pénz arra, hogy továbbra is családias körülmények között, szomszédasszonyi, másik kismamai segítséggel neveljék a kisbabát.

Ehhez kérünk, ha kell, okos kritikát, ha lehet, támogatást. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella frakcióvezető-helyettes asszonyt illeti a szó, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Frakcióvezető-helyettes asszony!

(14.10)

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Súlyos adósságot törleszt a kormány a most bejelentett lépésekkel, amelyek a családtámogatási rendszer átalakítására irányulnak. A Szabad Demokraták Szövetsége alapvetően jó irányba tett lépéseknek tartja azokat, amiket miniszterelnök úr bejelentett az imént. Feltette a kérdést, tehet-e a gyerek arról, hogy hova született.

Feltehető a kérdés: tehet-e a gyerek arról, hogy a jövedelemdifferencia Magyarországon az elmúlt 15 évben több mint kétszeresére nőtt, hogy ma már az alsó tizedbe meg a felső tizedbe tartozó családok jövedelme között több mint nyolcszoros a távolság? És feltehető a kérdés, hogy tehet-e a gyerek arról, hogy gyermeket vállalni ma Magyarországon szegénységi kockázatot jelent.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége teljesen következetes az álláspontjában, mármint a tekintetben, hogy a jelenlegi családtámogatási rendszert alapvetően igazságtalannak tartjuk. Immár hét éve tartjuk igazságtalannak - elmondtuk ezt nagyon sokszor parlamenti beszédekben, költségvetési vitákban -, hiszen az a libikóka, amit a Fidesz módosító indítványai során az előző ciklus elején kialakított, úgy néz ki, hogy a magasabb jövedelmű családokban élő gyermekeket a kormány a saját adóforintjainkból jobban támogatja, mint a szegényeket.

Ez a csomag, amit most a miniszterelnök úr bejelentett, nem tesz többet, nem tesz mást, mint hogy ezt a libikókát kiegyenesíti, egyensúlyba hozza, és kifejezi ezáltal, hogy minden gyermek egyaránt fontos számunkra.

Feltehető a kérdés, hogy igazságosnak tarthatunk-e egy ilyen családtámogatási rendszert, pontosan a nagy jövedelmi differenciákra való tekintettel. Nem az lenne-e a dolga az államnak, hogy az igazán hátrányos körülmények között élő gyermekeket, családokat jobban támogassa, hogy erőteljesebbeket lépjen abba az irányba, hogy az esélyegyenlőség valóban javuljon, hogy megszűnjön ez a gyermekvállalási csapda a magyar gyakorlatban? Azért fogalmaztam úgy, hogy jó irányba tett lépésnek tekintem, tekinti a Szabad Demokraták Szövetsége a bejelentett változásokat, mert azt gondolom, hogy annak a rendszernek, ami még jelenleg is hatályos, a legkritikusabb eleme az adókedvezmény volt, az az adókedvezmény, ami egyáltalán nem jutott el a szegény családokhoz, vagy csak részben jutott el. Magyarországon az 1 millió 200 ezer, gyermeket nevelő család közül több mint 300 ezer nem tudta az adókedvezményt igénybe venni; nem tudta igénybe venni, vagy csak kisrészt, felerészt tudta igénybe venni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor közösen gondolkodtunk a szükséges lépéseken, szembesültünk azzal, hogy sokkal könnyebb kérdés a jelenlegi rendszer kritikáját megfogalmazni, megállapítani az igazságtalanságot benne, mint megfogalmazni egy olyan új családtámogatási rendszert, ami, ha tetszik, tökéletes. Azzal szembesültünk, hogy tökéletes rendszert megfogalmazni egyik napról a másikra - de lehet, hogy egyáltalán - nem könnyű, és nem lehet. Ezek a lépések viszont, amiket fölsorolt a miniszterelnök úr, vállalható lépések, sőt azt jelentik, hogy azok a nagyarányú távolságok, amik szegény családban élő gyerek és a jó jövedelmi helyzetben lévő család gyermeke között megvoltak, jelentős mértékben korlátozódnak.

Ilyen módon a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja azt a lépést, hogy a családi pótlékban kerüljön egységesítésre az a három forrás, ami korábban családi pótlékként, adókedvezményként és rendszeres gyermekvédelmi támogatásként állt rendelkezésre. A három forrás egységesítése teremti meg a lehetőségét annak, hogy a családi pótlékot kétszeresére, sőt több mint kétszeresére lehessen felemelni.

Fontosnak tartjuk, hogy ebben az új konstrukcióban is tekintettel vagyunk arra, hogy ott, ahol hátrányok egyértelműen megfogalmazódnak, nagyobb legyen a támogatás. Ilyen módon a gyermeküket egyedül nevelő családok kicsit magasabb családi pótlékot kapnak majd, mint ahogy a fogyatékos gyermekek családjaihoz is nagyobb támogatás jut majd el. Teljes egyetértés van közöttünk abban, hogy az egy gyermeket, illetve két gyermeket nevelő családokban megszűnjön az adókedvezmény mint intézmény, és belenyugodtunk abba, hogy nem tehetjük meg ezt a lépést egyszerre a három vagy háromnál több gyermeket nevelő családoknál, hiszen ott irreálisan magasra volt kitűzve az a szint, amit támogatásként korábban kaptak, és ezt nem lehetett kisimítani a rendszerből egy huszárvágással.

Nagyon komoly vita volt arról, hogy mit is jelent, és milyen következményekkel jár a rendszeres gyermekvédelmi támogatás megszüntetése, beleolvasztása a családi pótlékba, nem jár-e azzal a következménnyel, hogy azok a családok, amelyek tényleg nagyon segélyre szorulnak, rosszabb körülmények közé fognak szorulni. Itt említem meg, hogy a szociális miniszter asszony nagyon hősies küzdelmet folytatott azért, hogy egy külön kis keretben ne a beláthatatlan jövőben - amikor majd sor kerül a segélyezési rendszer teljes reformjára és átalakítására - kerüljön sor arra, hogy a segélyezési rendszerben a gyermek tényezőként figyelembevételre kerüljön, hanem már a közeli jövőben, tehát jövőre csináljunk olyan segélyezésirendszer-módosítást, ami mentén megszületik az úgynevezett gyerek lába annak a segélynek, ami a legszegényebb családokhoz el fog jutni.

Végére marad a 7. és a 8. pont, a gyes átalakítása (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amivel némiképp elégedetlenek a szabad demokraták, de azt gondolom, hogy parlamenti vita során még lesz erről alkalom beszélni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető-helyettes asszony. Viszontválaszra megadom a szót a miniszterelnök úrnak.

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az antalli hagyatéknak, elnök asszony, nagyon sok értékes és maradandó darabja van. Én ezek közül különösen sokra becsülöm ennek a hagyatéknak azt a részét, ami arra vonatkozik, hogy a néhai Antall József miniszterelnök úr a tárgyilagosságot tekintette a vitában talán az egyik legfontosabb kritériumnak; a tárgyilagosságot, az ésszerűséget, a mérsékelt hangvételt, a nyitottságot a másik iránt. Azt gondolom, hogy függetlenül attól, hogy ki konzervatívnak, ki szabadelvűnek, ki szociáldemokratának tartja magát, ez egy olyan eleme ennek az örökségnek, amelyet lehet vállalni mindenki számára. Én magam erre törekszem.

Segítene a tárgyszerűség talán abban is, hogy felidézzük, hogy melyikünk mit mondott múlt héten; nem emlékezetből, hanem tárgyszerűen, mert talán Antall József is így tenné. Elővesszük a jegyzőkönyvet, és felolvasunk belőle. Felolvassuk, hogy mit mondtam én, és felolvassuk, hogy mit mondott a legnagyobb ellenzéki párt képviseletében megszólaló frakcióvezető-helyettes.

Szó szerint fogom idézni a 13 óra 20 perc után elhangzott jegyzőkönyvi részletet. “Két nagy hibát lehet elkövetni. - mondtam akkor. - Nagy hibát, ha farkast kiáltunk akkor, amikor nincs. Sokszor figyelmeztetnek engem erre, igazuk van azoknak, akik figyelmeztetnek. Nem jó az, ha akkor is kemény és talán túlságosan is egyértelmű szavakat használunk, amikor ennek még nincs ott az ideje, és minősítünk. De nem lehet nem észrevenni ebben az ügyben, hogy önmagában a jelenség, ha egy roma fiút ér támadás, és ebben a támadásban bakancsos, fekete katonaruhát viselő férfiak és lányok játszanak szerepet, akkor az a reakció, hogy bizony itt a fajgyűlölet által mozgatott és mozdított bűncselekményről van szó, akkor ez önmagában figyelmeztet bennünket.

(14.20)

És nincs ok védeni ezt, nincs ok mentséget találni, és nincs ok lebeszélni bennünket arról, képviselő úr, hogy aggódjunk ilyenkor. Nem többet, csak hogy aggódjunk. Most éppen ezt teszem, képviselő úr.ö

Azt mondtam a hozzászólásban, hogy úgy látom, hogy Magyarországon, ha van egy ilyen jelenség, akkor nem lehet nem észrevenni, hogy egyből ez a reakció, és ez a reakció önmagában figyelmeztet bennünket, hogy nem csináljuk jól ezeket a dolgokat.

Ma is vállalom ezeket a mondatokat; olyan valóságos jelenségre utaltam, amelyre a legkézenfekvőbb példa, hogy ebben az ügyben az elkövetést követő napokban nagyon aktív, nagyon intenzív vita folyt: mi történt? És nagyon sok emberben valóban az a kép jött elő, hogy bizony, itt alapvetően előítélet, rasszista előítélet által mozgatott cselekményről van szó. Nem számoltam be többről a parlamentnek, mint hogy fenyegető (Dr. Áder János: Rájátszottatok erre!), fenyegető a demokratikus Magyarország számára, ha egy ilyen jelenség esetén tömegek számára ez az egyetlen lehetséges értelmezési keret. (Dr. Áder János: Erről szó sincs! Ti akarjátok így láttatni!) Szerintem egy visszafogott, korrekt megjegyzés.

Ettől eltérően értékelték önök a helyzetet, hozzáteszem, nem vetettem a szemükre, csak talán az nem tisztességes, frakcióvezető-helyettes úr, hogy egy legalábbis az értelmezést mindenképpen bíró, minden tekintetben mérsékelt fogalmazást ön a vádlottak padjára ültet, és nincs egyébként egyetlenegy megjegyzése sem ahhoz, hogy az ön frakciójának képviseletében nagyon határozott, egyértelmű, valóságosan ítélkező nyilatkozat hangzott el a következőképpen.

13 óra 40-kor vagyunk. Az ön frakcióvezető-helyettesének a szavait idézem szó szerint a jegyzőkönyvből; gondolom, hogy a jegyzőkönyvet hiteles forrásnak tekintjük: “Lehet, és kell is beszélni a cigány fiatalemberrel szembeni gyilkossági kísérletről, el kell ítélni ezen a helyen is. De kérem, szóljon a saját belügyminiszter asszonyának - int engem a frakcióvezető-helyettes úr -, szóljon a saját rendőrségének - hozzáteszem: nekünk nincsen saját rendőrségünk, az lehet, hogy egy másik kormány volt (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) -, hogy akkor ne takargassa ennek a gyilkossági kísérletnek nyilvánvalóan rasszista oldalát.ö

Tehát nyilvánvalóan rasszistának ezt a nagyon konkrét gyilkossági kísérletet sem nem a Magyar Szocialista Párt, sem nem a Szabad Demokraták Szövetsége, sem nem a kormány nevében megszólaló képviselők minősítették, hanem - ha és amennyiben jól olvasom a jegyzőkönyvet - Pokorni Zoltán frakcióvezető-helyettes úr. Én egyébként nem kérem, hogy kérjen elnézést. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Zaj. - Dr. Répássy Róbert: Talán a Moszkva téren is őt ünneplik! - Derültség a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.)

Én valóban azt gondolom, hogy a miniszterelnöknek az a dolga, hogy itt a parlamentben tájékoztassa arról a képviselőket, hogy milyen politikát kíván folytatni. Az a megjegyzés, hogy persze segítené ezt a vitát, ha a legelső bejelentést megelőzően előterjesztéseket osztanánk ki, ez megfontolandó. Azt tudom mondani, hogy tudja, a parlamentben elmondott politikai program még ezzel együtt is, azzal a fogyatékosságával, hogy önt arra kényszeríti, hogy itt válaszoljon rá, lényegesen demokratikusabb, mint ugyanezt a Vigadóban tenni. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Nem emlékszem rá, hogy bármikor is ezt megelőzően - talán az Antall-időkig vissza lehet menni- volt olyan kormány, amely hétről hétre ideállt az Országgyűlés elé, és elmondta, hogy milyen politikát kíván folytatni, egyébként lehetőséget és teret adva a nyugodt vitának, amit itt folytatni lehet. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Lasztovicza Jenő: Három éve csak beszéltek!) Ezt fogom követni ezentúl is. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Belátom, nem könnyű a dolga az ellenzéknek, hogy azonnal kell reagálni, de gondolom, azok, akik kormányzásra készülnek, az ország ezen nagy kérdéseiben felkészültek anélkül is, hogy engem meghallgatnának, hiszen van saját programjuk. (Derültség a kormánypártok padsoraiban. - Közbeszólások az ellenzéki padsorokból. - Dr. Áder János: Nehéz követni!)

Egyébként pedig próbáljunk tárgyilagosak lenni, ezért mondok egy-két számot, merthogy meglehetősen pontatlanok azok a számok, amelyeket a vitát követően páran idéznek. Különböző családmodelleket fogok mondani.

Háromgyermekes, egykeresős családban, ahol az édesanya gyesen van, mondjuk, 130 ezer forintos bruttó jövedelemmel rendelkező családfő mellett 12 ezer forinttal lesz több a családtámogatás, nem pár száz forinttal. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Egy, a gyermekét egyedül nevelő szülő esetében a családtámogatás változása, mondjuk, 100 ezer forintot kereső szülő esetében 3 ezer forint; hozzáteszem: ugyanennyi az átlagos jövedelem környékén is, 160 ezer forint körül. Egy egyedülálló, két gyermeket nevelő család esetében a támogatástöbblet 9000 forinttól 3600 forintig terjed. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Évente! - Közbeszólások az MSZP soraiból: Havonta, fiúk.) - Havonta. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)

Családtámogatásra az elmúlt három évben összességében több mint 50 százalékkal többet fordítunk. Amikor a költségvetés helyzete miatt aggódunk közösen, akkor ebben egyébként éppen az is benne van, hogy soha korábban nem látott mértékben - akkor is, ha önök ezt vitatják - bővültek a szociális ellátások, ezek köre is és mértéke is. Igaza van Dávid Ibolyának, amikor azt mondja, hogy bizony elértéktelenedtek a családtámogatások. Igen, például ebben az elértéktelenedésben jelentős szerepet játszik az, hogy 1998 és 2002 között a családi pótlék nemcsak hogy az inflációval, hanem egy megveszekedett fillérrel nem növekedett. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Közbeszólások.)

És akkor, amikor 2002-ben a szociálliberális koalíció átvette a kormányzást, akkor természetesen 20 százalékkal növelte a családi pótlékot, természetesen bevezette a 13. havi családi pótlékot (Folyamatos közbeszólások az ellenzéki padsorokból.), igen, amivel összességében azt értük el, hogy mára közös forintjainkból mintegy 50 százalékkal többet költünk, mint amikor átvettük a kormányzást.

Kétségtelen, őrizzük az eredményeket, és korrigáljuk a tévedéseket, képviselő úr. Ez a korrekció volt most még hátra, jó, hogy megtettük, hogy egy igazságosabb ország legyen, ahol a gyermekszegénység réme nem fenyeget annyi családot; ahol gondoskodó figyelmünk elsősorban azokhoz fordul, akiknek erre szükségük van; ahol nem azt keressük és ahhoz keresünk érvet, hogy miért kell támogatást adni, azoknak, akik, mondjuk, évente 7-8 millió forintot keresnek együtt - édesapa és édesanya -, hanem azt mondjuk - miután a közösből támogatunk -, hogy itt ne növeljük a támogatást, itt állítsuk meg a támogatás növelését, adjunk inkább oda, ahol havi pár tízezer forintokat keresnek, mert szerintünk ez az igazságos.

Természetesen lehet a felső középosztályok érdekeit is védeni, de akkor azt ki kell mondani, hogy valaki számára a felső középosztályok fontosak. A szociálliberális koalíció számára a középosztályok fontosak, és azok, akik ez alatt élve rászorulnak a közösség támogatására.

Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)