Felszólalás adatai

Ennek a vitának különböző állomásai voltak, szakmai egyeztetések folynak nagyon régóta. Amikor ezt a vitát mi a civil szervezeteknek jeleztük, hogy nemsokára elkövetkezik a parlament napirendjén, mondták, hogy ugyanott tartanak, mint 10-15 évvel ezelőtt, kezdődik az egyeztetés, meghallgatják a véleményüket, és majd végső soron nem fog történni semmi. Én ezt a pesszimista hozzáállást nagyon szeretném nem osztani, de az, hogyha körülnézünk, hogy hat darab kormánypárti képviselővel éjszaka 10 órakor tárgyaljuk ezt a népi kezdeményezést, amelynek 103 ezer aláírás volt a végén... (Közbeszólás a kormánypárti oldalon.) Igen, hat darab képviselőről beszélek. A magyar nyelv szabályai szerint, talán nézze meg a lexikonban, hogy ez megfelelő kifejezés önökre. Ez a kezdeményezés, a 103 ezer aláírás 103 ezer ember akaratát tükrözi, és azt a folyamatot, amelyet Halász Pálma elkezdett, rengeteg önkéntes támogatta, és akadt olyan vállalat is, amely ezt a rendkívül megosztó, nagyon rizikós témát felvállalta, és segített abban, hogy ez az aláírásgyűjtés sikeres legyen.

És fontos felhívni arra a figyelmet, hogy ebben a folyamatban, az aláírásgyűjtésben nagyon sok érintett is részt vett, olyan érintettek, akik ma is itt ülnek körünkben a páholyban, és figyelik ezt a vitát, amit ma nemcsak nekik kellene figyelni, és annak a pár embernek, aki az interneten keresztül tudja figyelni, aki segít, hanem az ország nyilvánosságának kellene látnia, hogy milyen hozzáállást tapasztalhatnak a kormánypárti képviselők részéről, mi az a teljes ellenállás, amely gyakorlatilag ignorálni próbálja ezt a problémát, ami Magyarországon több ezer, több tízezer nőt és gyereket érint.

A vita tárgya ugye az, hogy önálló büntetőjogi tényállást alkossunk ennek a cselekménysorozatnak. Pontosan ez a vita és ennek a méltatlansága, ennek a hangneme, az a fajta gesztus, ahogyan legyintenek önök erre, pontosan azt mutatja, milyen nagy szükség van arra, hogy megismerjük ezt, hogy mi mindenből áll össze az a folyamat, amelyben a családon belüli erőszakról beszéltünk, és nem mind azokról a külön-külön tényállásokról, amelyek önök szerint megfelelően kezelik ezt a dolgot. Egyáltalán nem véletlen, hogy egy olyan parlamentben beszélgetünk erről, amelynek 90 százaléka férfi. Nagy valószínűséggel önök nem tudják egészen egyszerűen elképzelni ezt a helyzetet, mit jelent folyamatosan, hónapokon, éveken keresztül kiszolgáltatottnak lenni, mert a férjük, a volt férjük, a barátjuk fenyeget, a gyerekkel zsarol, és olyan módon bánik önökkel, ami ellen önök mint férfiak rég tehetnek, és megszabadulhatnak abból a szituációból, de a nők és a gyerekek nincsenek ebben a szituációban.

Pontosan azért kell erről beszélni, mert azt a folyamatot, ahogy egy házasság megromlik, ahogy egy kapcsolat megromlik, ahogy az első pofonból akár a gyerek, akár az asszony kapja, abból a kijelentésből, amit Varga képviselőtársam tesz, hogy a gyerek mellett a helye az asszonynak, hogyan válik fokozatosan a beszólogatások során egyfajta lelki bántalmazássá, majd később a fizikai erőszak bekövetkeztével családi erőszakká ez a folyamat, ami, ahogyan említettem, hónapokon, éveken keresztül mehet. És nem érdemes gúnyolódó hozzáfűzéseket tenni, mert ezzel pontosan azt a képet erősítik, amit én próbáltam csitítani a Facebook-oldalakon, amikor ott kiírtuk, hogy éjszaka fogjuk tárgyalni ezt a vitát, az első reakciója minden kommentelőnek az volt, hogy persze ezek is verik a feleségüket. Hogyan fogják lemosni önök ebben a vitában azt a szégyent vagy azt a vádat, hogy persze a magyar parlamentet azért nem érdekli ez a kérdés, mert 90 százalékban férfi, és a férfiak ebben az országban szokásosan verik a feleségüket?

Azt gondolom, a kormánynak jelentős felelőssége lett volna abban, hogy még ha nem is követel meg a szabályzat egy kormányzati expozét, idejöjjön Répássy Róbert, és elmondja a véleményét, elmondja a véleményét, amit a Btk.-vitában vitattunk, hallhattunk, és meg lehetne beszélni, meg lehetne vitatni azt, hogy hogyan változott a kormánypártok álláspontja, hogyan alakult az, hogy a Btk.-egyeztetések során felmerült ez a kérdés, pontosabban nem merült fel sem a pártközi, sem a tárcaközi egyeztetésekben, de mi jeleztük, hogy ez a kérdés létezik. Navracsics Tibor jelezte, hogy igen, köszönjük szépen, akkor betesszük. Majd megszületett egy olyan javaslat, ami igazán nem volt alkalmas a családon belüli erőszak folyamatának, ennek az önök számára igazán nehezen átélhető folyamatnak a leírására, majd pedig megszületett az a közös nagykoalíciós döntés, hogy ezt vegyük ki.

Én azt gondolom, hogy a méltatlan folyamat végén, a tévé elől elrejtve, a nagyközönség, a nyilvánosság elől elrejtve végső soron csak szégyen születhet meg emiatt a parlamentre nézve. Ebben a szégyenben abban az értelemben osztozunk mi is, hogy a magyar parlament képviselőiként azt gondoljuk, mindenképpen változtatnunk kellene azon a hozzáálláson, de azt gondolom, erre nehezen lehetne sort keríteni addig, amíg a parlamenti arányok így néznek ki, és addig, ameddig önök minden, nőket érintő kérdésben egy mérsékelten szimpatikus álláspontot fejtenek ki, miszerint a nőknek az a feladatuk, hogy otthon üljenek, és ne szóljanak egy szót sem, ez pontosan azt az attitűdöt fejezi ki, amiről itt ma beszélünk.

Végső soron a parlament egy módon moshatja le ezt a szégyent: hogyha valamilyen formában - és erre a továbbiakban is fogunk javaslatot tenni - megpróbál újra ráközelíteni erre a kérdésre. Nem értek egyet, Varga képviselőtársam, azzal, hogy a Btk.-t lezártuk, kész, az ügy lezárva, ezzel nem kell többet foglalkoznunk. Ameddig Magyarországon hetente egy nő és havonta egy gyerek hal meg ennek a büntetendő cselekménynek a következtében, addig nem nyugodhatunk. És azt kijelenthetem annak a nagyon kevés nyilvánosságon szereplőnek, aki látja, hogy mi itt ma vitázunk, hogy az LMP nem fogja hagyni, hogy ezzel az attitűddel, ezzel a magatartással, a Btk. lezárva, az ügy elfelejtve, ezzel önök hagyják feledésbe süppedni azt az ügyet. Nem ezt érdemli Halász Pálma és azok, akik összegyűjtötték az aláírásokat, és nem ezt érdemlik az áldozatok, az érintettek, akik megdöbbenve figyelik a vitát, hogy mennyire kevesen vesznek részt rajta ilyen késői órán.

Kérem, hogy dolgozzanak velünk abban, hogy vegyük elő újra ezt a kérdést, és ne hagyjuk, hogy ez egy elfeledett és lezárt ügy legyen. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)