Felszólalás adatai

(15.10)

Azt kérdezi, hogy mi változott. Hadd mondjak két számot, mi változott 2010 és 2012 nyara között. 2010-ben az államadósság GDP-arányosan 81,2 százalékon állt, a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb adata szerint ez nyáron 77,6 százalék. Vagyis csökkenő pályán van az államadósság. Ez történt, ha kérdezi, hogy mi történt.

Kérdezi, hogy mi történt, mi változott az elmúlt két évben. Hadd tegyem hozzá, rendkívül fontos változás, hogy az államháztartás hiánya stabilan 3 százalék alatt tartható idén is és jövőre is. Ez is változott, ha összehasonlítjuk a korábbiakkal, amikor 6-7, akár 9 százalékos államháztartási hiánnyal számolhattunk. És mindeközben nagyon sok olyan lépés történt a magyar gazdaságpolitikában, ami, mondhatnám úgy is, hogy az önök rejtett bombáinak hatástalanítása és azok kezelése volt. Hadd utaljak egyre, például a devizahitelesek problémájára: valamilyen úton-módon azért mégiscsak 2002 és 2010 között halmozódott fel, és az elmúlt másfél-két évben, úgy gondolom, sikerült olyan megállapodást kötni és olyan megoldásokat találni, ami mind az állam számára, mind az érintettek számára, mind pedig a gazdasági szereplők számára kezelhető.

Tehát nagyon sok olyan lépést indítottunk, amelyek a gazdaság egészét alakítják át. Itt már szóba került a mai napon ennek fő iránya. Oda szeretnénk eljutni, hogy segély helyett munkából lehessen megélni ebben az országban, és ehhez nagyon sok lépésre van szükség, a munkaerőpiac átalakításától kezdve a nyugdíjrendszer átalakításán át éppenséggel a felsőoktatási reformig.

Azt mondja, hogy mennyi új adó jött be. Azért hadd tegyem hozzá, az adók száma még mindig kevesebb, mint amennyi 2010-ben volt egyébként. Éppen a napokban kerül a parlament elé további olyan lépés, ami egyszerűsíti a kisvállalkozások, a mikrovállalkozások számára az adózást. Összevon adónemeket, egyszerűbb adózási módszereket tesz számukra lehetővé. Úgy gondolom, ebben talán egyet is érthetünk, hogy ebbe az irányba kell továbbmennünk.

Említi azt, hogy miért hívták vissza az IMF-et. Nekem mindig az a benyomáson, mintha nem látnák azt, hogy mi történik a világban. Körülbelül tavaly szeptember óta látható egyébként, hogy az európai gazdaság miként lassul, miként válik egyre problémásabbá az eurózóna, hogyan vetődik fel, most már hadd utaljak rá, néhány nagy dél-európai ország problémája. Nyilvánvaló, hogy ebben a közegben a magyar gazdaság, amely ezer szállal kötődik az európai gazdasághoz, csak egy számot mondanék, az export több, mint a magyar GDP 70 százaléka, és ennek túlnyomó része Nyugat-Európába megy: ha a nyugat-európai gazdaság lassul, ha ott egyébként pénzügyi problémák vetődnek fel, az nyilvánvalóan kihat a magyar gazdaságra, a magyar gazdaság nem tudja ettől függetleníteni magát.

Említette tisztelt képviselő úr a versenyképességi listát, amit legutóbb a World Economic Forum tett közzé. Azért hadd tegyem hozzá, itt több mint 100 mutatót vizsgálnak 12 kategóriában, és ennek az összesített rangsorában 145 ország esetében a 48. helyről a 60. helyre került Magyarország. 2005-ben a 61. volt, 2006-ban a 62. Tehát hadd tegyem hozzá, ennél rosszabb helyen is volt. Most történt egy ilyen változás. Ha tüzetesen nézzük valamennyi mutatót - és javaslom ezt minden ilyen esetben, amikor egy ilyen kompozit indexszel dolgoznak, célszerű megnézni magukat a mutatókat -, az látható, amit említettem a legelején, amikor kérdezte, hogy mi változott, hogy ott, ami a makrogazdaságra vonatkozik, államadósság, deficit, Magyarország nagyot javított a helyzetén, és abban bízunk, hogy eljön az az idő is, amikor a többi mutató mentén is Magyarország sokat tud javulni, és előrébb tud lépni a versenyképességi rangsorban is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)