Felszólalás adatai

Túl vagyunk már azon, hogy a fejlesztéspolitikai szempontokat ideológiai, politikai, geostratégiai megfontolásokkal kapcsoljuk össze. Én azt hiszem, hogy a fejlődő országok megsegítése ennél sokkal fontosabb dolog, mint hogy a napi politikai, úgy érzem, erősen belpolitikai élű, ízű vitáinkat ebbe belekeverjük.

De örülök annak, hogy a globális nyitás egy kis figyelmet kapott, jóllehet erről elég régóta beszélünk, beszélek. Én magam is már nagyon sokszor elmondtam, ez részletesen szerepel a Külügyminisztérium által elkészített stratégiai dokumentumban, és én csak arra kérem a képviselő asszonyt is és mindenki mást, hogy tanulmányozzák ezt a dokumentumot, mert akkor ki fog abból derülni, hogy mi hogyan értelmezzük a globális nyitást; mit jelent ebben a globális nyitásban a Kelet; mit jelent ebben a globális nyitásban Afrika, a Dél; mit jelent az arab világ; mit jelent a Nyugat; mit jelent Dél-Amerika; és mit jelent az, hogy ez a globális nyitás valóban minden irányba kiterjed, a négy földrajzi irányba, és van hozzá egy ötödik, ez pedig a közvetlen szomszédságunk, Közép-Európa, és ezen belül a Kárpát-medence.

De a globális nyitás nemcsak földrajzi irányokat jelent, hanem témákat is, és itt vagyunk most éppen. A globális nyitás azt jelenti, hogy sokkal nagyobb érdeklődést és érzékenységet akarunk tanúsítani a globális kihívásokkal, kockázatokkal szemben, amint erre az expozémban is utaltam.

(19.30)

Nagyon sok ilyen globális kockázat van, ezek közül jó néhányat a természet állít elő, nagyon sokat viszont az ember. Itt most elsősorban a szegénységről beszélünk, de persze ez sok más témával összefügg, például éppen az urbanizációval is, vagy összefügg azzal a témával, ami nekünk, magyaroknak különösen fontos, és az elmúlt hetekben, hónapokban, sőt években erre többször felhívtuk a figyelmet, ez pedig a víz. Víz nélkül nincs jövője az emberiségnek, 9-10 milliárd embernek kell majd ivóvizet adni, és úgy érezzük, hogy mi ezen a területen talán segíteni is tudunk, hiszen olyan tapasztalatokat halmoztunk fel az elmúlt évtizedek, sőt évszázadok alatt, amelyek az egész világ számára fontosak és relevánsak lehetnek.

Tehát összefoglalva, mi a fejlesztéspolitikát nagyon fontosnak tartjuk, annak elismerése mellett, hogy jelenleg a magyar költségvetés valóban nem tud elegendő forrást biztosítani erre a célra. Szeretnénk többet nyújtani, de tudjuk azt, hogy itthon is elég sok gondunk van, itthon is van szegénység, itthon is van sok olyan gond, ami több forrást igényelne. De nem mondunk le arról, hogy legyen egy aktív, erőteljes magyar fejlesztéspolitika. És ez a fejlesztéspolitika vitákat is jelent. Vitát jelenthet például arról, hogy mi a fontosabb, a környezet védelme vagy az energia, gondolok itt elsősorban a folyók mikénti felhasználására. Ezek a viták arról is szólhatnak, hogy akkor hogyan is tovább az urbanizációval, erősíteni kell-e ezt a folyamatot, vagy inkább gátolni.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ezek a viták arról is szólnak, hogy a lokális elemeket kell-e segíteni, vagy pedig szélesebb régiókban kell-e gondolkodni, és így tovább. De nem hiszem, hogy ez a megállapodás most arról szól, hogy nekünk ezeket a vitákat le kell folytatni. Én a magam részéről csak azt tudom mondani, hogy a Külügyminisztérium és minden munkatársa kész arra, hogy ezekben a vitákban a jövőben is részt vegyen. Nagyon fontosnak tartjuk a fejlesztéspolitikát, ami egyébként a globális nyitásnak valóban egy, de persze korántsem kizárólagos eleme, hiszen ennek a globális nyitásnak sok minden más tényezője is van. Úgyhogy összefoglalva én azt hiszem, a lényeg az, hogy ezt a csatlakozást a külügyi bizottság is egyhangúlag támogatja, és akkor létrejött az, ebben a kérdésben, legalábbis ebben a talán nem meghatározó jelentőségű, de mégis fontos kérdésben valami olyasmi, amit nemzeti egyetértésnek nevezünk.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból. - Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)