Felszólalás adatai

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lassan, azt hiszem, a végéhez közeledünk ennek a vitának. Úgy vélem, hogy egy nagyon fontos vita zajlik le. Annál is inkább sajnálom, hogy a határon túli magyarok nincsenek meghíva, nem vehetnek részt ezen a mai napon, mintha sem a Ház vezetése, sem pedig a kormányzati oldal nem lenne tudatában annak, hogy a határon túli magyarokról nem lehet őnélkülük dönteni.

Itt több hivatkozás elhangzott, képviselőtársaim, ne hivatkozzanak ezzel a szöveggel kapcsolatban a határon túli magyarokra. Nem tudták sem a vitának az időzítését, sem pedig a normaszöveget nem kapták meg. A javaslattal kapcsolatban az RMDSZ-től érkezett hozzám konkrét módosító javaslat, tisztelt képviselő úr. Tehát némileg szemforgatónak tartom, hogy elmulasztanak valamit, ahelyett, hogy bevallanák, hogy elmulasztották, azzal takaróznak, hogy egyébként támogatják. Ez a határon túli magyaroknak, az RMDSZ-nek a meghazudtolása, tisztelt képviselőtársaim, tehát lehetőség szerint tartózkodjunk ettől a magatartástól. Nagyon hozzászoktunk az elmúlt években a határon túli magyarokkal való takarózáshoz.

Újra meg kell jegyeznem azt, hogy értetlenül állok az előtt, hogy a kancelláriaminiszter, miután elmondja az expozéját, elegáns módon föláll és távozik. Ez nagyjából jelzi a határon túli magyar ügynek a helyi értékét ennek a kormányzatnak a működésében. Önök viszont nyilvánvalóan, akik itt hozzáértően szóltak, képviselőtársaim, kormányzati oldalról is hozzá ezekhez a kérdésekhez, önök is megszenvedik ezt a helyzetet, hogy nincsen a határon túli magyar ügynek ebben a kormányzatban megfelelő érdekképviselő ereje. Önök is, azt hiszem, egyetértenek velem abban, hogy ami most folyik nemzetpolitika téren, az az omnipotens Gémesi-államtitkárság iránti bizalomra történő felhívás. Az omnipotens Gémesi-államtitkárság, tisztelt képviselőtársaim, a határon túli magyar ügyet, azokat a problémákat, amelyeket az elmúlt órákban fölvetettünk, nem fogja megoldani.

Ezért mondom azt, hogy önök lehet, hogy jó szándékkal tekintenek a jövőbe, jó szándékkal tekintenek az Európai Unió elé és az újabb és újabb román-magyar kormányülések elé, de azért engedjék meg, hogy föltegyük önöknek azokat a kérdéseket, ami a mostani intézményrendszer szétrombolásából fakadóan teljesen értelemszerűen adódik, és egyelőre nincsenek kielégítő válaszaik. Tehát azt tapasztaljuk, hogy előbb lőttek, szétverték az intézményrendszert, és utána céloznak. Azt gondoljuk, hogy fordítva kellett volna; előbb kellett volna végiggondolni, hogy miként, és aztán utána elkezdeni az alakítást. De a végiggondoltság hiányára próbálunk ebben a vitában a magunk eszközeivel rámutatni.

Nem tartjuk végiggondoltnak azt, hogy a Magyar Állandó Értekezletből hogy lett REF, regionális egyeztető fórum. A "refes" kifejezésre még emlékszünk, elég rossz emlékű az ántivilágból. Hogy lett REF belőle, és mi a különbség a REF és a MÁÉRT között? Mert most létrejött a magyar helyett regionális, állandó helyett egyeztető, értekezlet helyett fórum. Ennyit értünk. MÁÉRT-ből lett REF. Csak ez a REF szemmel láthatóan nem ugyanaz, mint ami a MÁÉRT volt. A MÁÉRT egy stratégiai nemzetpolitikai koordináló szervezete volt a Kárpát-medencei magyarságnak.

A REF, az micsoda? A REF-ről olvashatjuk itt a 7. oldalon, hogy térségenként és közösségenként ajánlásokat fogalmaz meg az alapból nyújtható támogatások céljaira és prioritásaira. Ez a Kárpát-medencei magyarság együttműködésének a célja? Hogy Bugár Béla meg Markó Béla ajánlásokat fogalmazzon meg Gyurcsány Ferenc számára, hogy milyen támogatásokat kinek nyújtson? Ennyi lenne körülbelül a Kárpát-medencei koordináció? (Kovács Tibor közbeszól.) Úgy gondoljuk, hogy egy nemzetstratégia, ami a Magyar Állandó Értekezlet keretei között kialakult, kialakítható volt, voltak valóban viták, de érthetetlen. Arról nem is beszélve, hogy ugyebár, a magyar politikai pártok úgy en bloc ki vannak rekesztve ebből a REF-ből. A REF-ben a határon túliak vesznek részt a magyar kormánnyal együtt, ami nagyon fontos lényegi különbség a MÁÉRT és a REF között.

HTMH, illetőleg a Gémesi-államtitkárság; a HTMH-ban magasan felkészült szakértők, 16 év alatt kiszelektálódott szakértők, több nyelven beszéltek, több diplomával rendelkeztek, mintegy 90 fő dolgozott. Erről a most omnipotensnek gondolt Gémesi-államtitkárságról annyit tudunk, hogy 25 fővel fog működni, de egyszerre lesz a kezelő szervezete az összes határon túli támogatásoknak, és fog közigazgatási funkciókat is ellátni, és egyelőre nem látjuk a személyzeti állományt sem. Egyetlenegy főtanácsadó asszonyt, Törzsök Erikát látunk Gémesi úr mellett. Ővele kapcsolatban viszont egyből fölvetődik az a kérdés, amit a közalapítványi átalakítással kapcsolatban is föl kell tegyünk: ha a Teleki Alapítványt be kell darálni, és az Illyés Közalapítványt be kell darálni, mert alapítványok nem maradhatnak, akkor miért kell az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványt továbbra is súlyos költségvetési támogatásokban részesíteni? Csak nem azért, mert a főtanácsadó asszony az igazgatója az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványának?

Remélem, nem lehetséges ma Magyarországon, hogy ilyen személyzeti megfontolások átírják azt a fajta tiszta kormányzati koncepciót, amivel például a Teleki László Alapítványt, amely az elmúlt immáron húsz évben a rendszerváltozás óta nemzetpolitikai, külpolitikai, stratégiai háttérintézményként kialakult, bedarálják, ezt megszüntetik, de az EÖKK-nak, a Törzsök Erika-féle EÖKK-nak nem ez lesz a sorsa.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A Corvinus, illetőleg az Új Kézfogás Közalapítvánnyal kapcsolatban, kedves képviselőtársaim, hadd tegyem föl a kérdést: látnak önök egyetlenegy fillért a Corvinus számára a költségvetésben? Ha ez egy átgondolt dolog, hogy az UKK hatásköreit átveszi a Corvinus, mint amit egyébként itt a miniszter úr mondott, alaposan végiggondolták, akkor miért nincsen benne a költségvetésben az erre vonatkozó forrás?

Én most beadtam egyébként egy kormánypárti képviselőtársammal, Kocsi Lászlóval együtt egy javaslatot, hogy ha a Corvinust gondoljuk átvenni a határon túli támogatáspolitika fő intézményeként, akkor legalább némi forrásokkal rendelkezzen. De azért ez a malőr, hogy a költségvetésben eleve nincsen benne, az némileg azért azt támasztja alá, hogy itt az elgondoltságnak, a végiggondoltságnak a szándékával eléggé komoly problémák vannak.

Az Illyés Alapítvány: az Illyés Alapítvány bedarálása már csak azért is, mert egy emblematikus zászlóshajója volt az elmúlt másfél évtizedben a magyar nemzetpolitikának, azért átgondoltabban kellett volna hozzányúlni. Szétaprózottság, ez volt a baj az Illyés Alapítvánnyal? De akkor ez azt jelenti, hogy az apró, 100-200 ezer forintos támogatásokat határon túli közösségi kezdeményezésekre meg fogjuk szüntetni? Mert nem jó, ha ilyen elaprózottak a támogatások? Föl fogjuk számolni azt az intézményi rendszert, ami a Kárpát-medencében működik arra, hogy szűrje az értékes támogatásokat és kezdeményezéseket? Mi lesz az Illyés Alapítványnak a hazai mellett a határon túli lábával és szervezeteivel?

Arról is azért ne feledkezzünk el, hogy ez egy többpárti alapítvány tudott lenni az elmúlt másfél évtizedben. Tudta felügyelni pártsemlegesen valójában a támogatásokat, még akkor is, ha voltak éles viták is az Illyés Alapítvány kapcsán. Herényi úr is tagja volt ennek, Potápi Árpád képviselőtársam is az elmúlt években. És valóban az ÁSZ azt mondja, hogy duplikáció állt elő azáltal, hogy stratégiai támogatásokat nyújt a Szülőföld Alap, illetőleg az Illyés Alapítvány, de ez kinek a hibája, képviselő úr? Hogyan állt elő ez a duplikáció?

(11.00)

Nem önök hozták létre a Szülőföld Alapot? Nem önök nem határolták el egyértelműen, hogy milyen hatásköröket kellene ennek vagy annak csinálni? Egyáltalán nem mindegy, hogy ki kibe olvad be, Gusztos képviselő úr; hogy, mondjuk, a Teleki Alapítvány olvad be egy nem létező, új külügyi intézetbe, vagy a Szülőföld Alapba olvad be az Illyés Alapítvány. Miért? Mi indokolja, hogy így oldjuk meg ezeket a problémákat, ha nem a pártpolitikai centralizáció, a pártpolitikai befolyás szerzése, illetőleg az, amit nagyon egyszerűen úgy fogalmazhatunk meg, hogy a nemzetpolitikában a rendszer-visszaváltozás? És ha ezzel a rendszer-visszaváltozással szemben akarunk valamit tenni, akkor tegyünk együtt, tisztelt képviselőtársaim. Azt hiszem, a kérdéseink valós kérdések. Ha önökben van együttműködési szándék, akkor induljunk el, de egymást ne próbáljuk meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) félrevezetni!

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)